Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)

1873-09-26 / 221. szám

I W­. SI. Szerkesztési iroda? Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Közi­ától, nem adatnak vissza. Kiadó-h­ivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épü­let. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest. Péntek, September 36.1873. ü4k ért folyaafc Hirdetések szintúgy" mint a előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok-tere, Athenaeum-épület küldendők. REGGELI KIAD­ÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . . 12 . — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1­orint. Az előfizetés az év folytán­ minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik, előfizetési „PESTI NAPLÓ“-ra. Azon olvasóinkat, kiknek meg­rendelése sept. végén lejár, figyelmeztetjük előfizetésük minél előbbi megújítására, hogy a lap megküldésében fennakadás ne tör­ténjék. Előfizetési árak: Egész évre . . 24 frt. Félévre . . . 12 „ Negyedévre . . 6 „ ) Az előfizetés Pestre. a „Pesti Napló“ kiadó - hivatalának (Athenaeum, fe­­rencziek tere 7. sz. a.) küldendő. 4 „P. Sápié“ szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, sept. 25 A franczia monarchicus pártoknak az utóbbi napok folytán kifejtett tevékenységek közepette meglepő tünemény a bonapartisták hallgatagsága. Lemondtak volna hát remé­nyükről a Napoleon-dynastia hívei, hogy az angol katonai akadémiák ifjú növendékét va­laha apjának trónjára juttathassák? Vagy talán épen nagyon is résen állanak, s a lát­szólagos csend és tevékenység csak következ­ménye annak a figyelemnek, melylyel a fusi­­onált királyságiak napról-napra növekedő confusióját szemlélik? Mi inkább ez utolsót vagyunk hajlandók hinni, s ezt erősíti meg a Timesben is egy indiseret hang: „Cham­­bord gróf azzal fogja nevezetessé tenni magát a történelemben, hogy ő lesz a császár­ság visszaállítója. “ Bármily meleg rokonszenvvel kisértük is a franczia köztársasági párt törekvéseit, h­ogy a franczia viszonyok között legszabad­­elvűbb, legemberibb, legjózanabb s legtöbbet ígérő államformát meggyökereztesse, bár­mennyire el kell is ismernünk, hogy Thiers két évi kormánya csudás eredményeket tu­dott fölmutatni a szerencsétlen hadjárat és a polgárháború által szétmarczangolt nemzet ujjáteremtésében: azt a reményt — fájdalom — soha nem tudtuk táplálni, hogy az ország a köztársaság eszméjét őszintén, becsületesen, végleg elfogadja s azzal szerencsésen átessék e valódi életkérdésen. Nagyon kegyes isten­nek kellene mosolyogni annak a franczia köz­társaságnak születésénél, mely a megerősö­dés és fejlődés éveinek oly sok halálos bajait meglábolva a férfikorra eljutni tudjon, s az a kegyes isten nem volt ott , midőn az 1870. év September 4-én a köztársaság Páris­­ban kikiáltatott; de bent volt az országban a főváros felé közeledő győztes ellenség. A köz­társaság hősiesen fölvette a császárság kezé­ből kiesett kardot, s mindenesetre e harcz si­kere vagy bukása volt az, mely legdöntőbben határozott az új kormányforma létjogosult­sága, vagy csak időlegessége fölött a nemzet jövendő közvéleményében. Egy diadalmas köztársasági kormány nagyszerű traditiókra fogja vala építni a maga erősségét, ha pedig vereséget szenved­­— s tudjuk, hogy mily na­­gyott szenvedett — egy vele elvileg ellen­tétes pártot sem fegyverez le. Giambetta bu­kása s Thiers kormányra lépése első jele volt már a republicánus eszme hanyatlásának , — nem azért, mintha Thiers — régi monarchi­cus elveit okosan félretéve — őszintén ne szegődött volna azon zászló alá, melyet ki­bontott, hanem azért, mert amaz eszme el­vesztette benne erősen pronunciált jellegét. A polgárháború, habár elősegítette is azt, hogy az áradat forrongásával fölszínre kerülni szokott szennyes és ártalmas elemektől meg-, tisztuljon az állam, szintén nem segíthette elő azon alakulás megszilárdulását, melynek számadásába ellenfelei nem minden ok nélkül róhatták föl a commune rémnapjainak lehe­tővé tételét is. — S Thiers kormánya, csakugyan fényes sikerei és a nemzet osztá­lyainak naponként növekvő rokonszenve da­czára is folytonos küzdelem volt a kamara reactionárius többségének megújuló támadá­sai ellen, melyek végre a múlt május 24-iki válságban érték befejezésüket Mac-Mahonnak az elnöki székre emelésével. Az ábrándos, de nagy, lángoló lelkű Grambetta, az államférfim bölcsességgel kitűnő erélyt párosító Thiers s a nemes becsületes jellemű Mac-Mahon tá­bornagy, kik a franczia köztársaság három éves fönállása alatt annak képviselőiül szere­peltek, mindegyik legjobbja talán saját párt­jának, mindegyik igazán szereti hazáját, de mindegyik egy-egy fokkal való lejebbszállá­­sát mutatja a republicánus kormányalak re­ményének s bizodalmának ; s a szabad tető­ről lassanként leereszkedő lejtő már egészen alá, Frohsdorfba vezette azon férfiakat, kik a franczia állam sorsát jelenleg in­tézik. Meg fogják-e ott találni, a kit keresnek: a királyt, ki legitimitása mellett számot tud­na vetni azzal, hogy 1789 óta mégis csak sokat változott a világ s a francziaországi vi­szonyok is? — még most bizonytalan, Cham­­bord gróf — az in­spe V. Henrik­­ mint látszik nem hajlandó semminemű alkotmá­nyos concessiókra s kész inkább trónigényét is áldozatul hozni conservativ elveinek. A Bourbon-trónkövetelő e szilárdsá­ga lehet jellemesség is , — lehet meg­rögzött absolutisticus hajlam, de lehet előre­látó eszélyesség is. Francziaország nagyon sokat várt attól, a­ki jövő sorsának intézését kezébe veszi. Kivétel nélkül minden párt vár­ja, hogy a német birodalmon veendő „­revan­che“ mielőbb megtörténjék, a hálátlan Olasz­ország megfenyítését még azok se néznék rosz szemmel, a­kik a pápa világi hatalma visszaállításának nem barátai. Mindettől pe­dig Francziaország hatalmi állása még ma, s legalább még néhány évig nagyon messze van, és a királyság, mely ily igények s a pártok támadásainak közepébe lenne beül­tetve, lobogtassa bár akár a fehér zászlót, akár a tricolort, csak arra volna jó, hogy rö­vid idő alatt végkép lejárja magát, s egy ta­karos forradalomnak nyújtson mielőbb staf­­faget. Ez az, a­mit Chambord gróf valószínű­leg jól tud, s a­mi legalább is annyira készti csöndes kastélyának nyugalmából ki nem lépnie, mint a legitimitási scrupulusok. De még a fusionált Bourbon és Orleans­­ágak praetendens tagjai átalában egy nagy hibában szenvednek: nem támogatja őket sem népszerű traditio a franczia történelem­ben, sem egyéni kiválóság. Középszerű, vagy a középszerűségen is alól álló egyének; jók legfölebb arra, hogy elvetégü­l szolgáljanak ; sem a nép, sem a polgárság, sem a katona­ság nem rokonszenvez velők; a régi nemes­ség viseltetik csak irántok történeti remini-s­­­entiák kegyeletével, ennek és az ultramon­­tán papságnak érdekei lehetnek csak öszhang­­zók az övékével. Ilyen viszonyok közt, ha a frohsdorfi értekezletek eredményre vezetnének is, V. Henrik királysága alig lenne egyébb, mint egy újabb lépcső a császárság felé. A Napó­­leon-család barátainak száma, mind a hadse­regben, mind a munkás­osztályban és a föld­művelő népben valószínűleg sokkal nagyobb, mint a három év előtti elkábító események hatása után történt pártalakulásból következ­tetni lehetne, mindenesetre pedig sokan van­nak, a­kik, ha a köztársaság bukása és a királyság közt kénytelenek választani,választ­ják a császárságot. A­mint azonban egyelőre látszik, a ki­rályság visszaállítására tett törekvések hajó­törést fognak szenvedni Chambord gróf nya­­kasságán. Ez esetben a köztársaság mai formájában fönnmaradhat még néhány évig, s Mac-Mahon tábornagynak az a rendeltetése lesz, hogy IV. Napóleon számára tartsa me­legen a helyet. Mi ugyanis vérmesnek tartjuk azon reményt, hogy a köztársasági párt egy kedvező alakulása s az új választásokkal való megerősödése a nemzetgyűlés következő ülés­szakában újra Thierst helyezhetné vissza az ország kormányára; vérmesnek tartjuk e re­ményt, bár, mint a franczia nemzet őszinte barátját, óhajtanak hogy pessimismusunkat hazudtolják meg a jövendő események. A „Pesti Napló“ tárczája. Párisi tárczalevél. (Francziaország felszabadulása. — Thiers. — Körmene­tek. — Egy szabó története és Sedan. — Anna Deslious. —- Bazaine pőre. — Waterloo. sept. 19. Csak egy esemény foglalkoztatta egész Fran­­cziaországot a lefolyt hét alatt, de ezen esemény Francziaország szabadsága volt! Ki tudná leírni az örömet, melyet éreztek a felszabadult részek, hogy dobogott szívük büszkén és szabadon ? Örömnapok voltak ezek­ a keserű, de tiszta és mélyen érzett örömnek napjai ! S a nép öröme majd forrongásnak tekintetett a kormány ellen, mely Thiers nevét a feledékenységnek szerette volna áldozatul dobni. E törekvés nem sikerült. A felszabadult kerületekben háromszinü zászlók lengtek, melyeken Thiers neve fénylett. Sajátságos nép ez, melynek azon rosz szo­kása van, hogy hű maradt azokhoz, kikhez bizalom­mal viseltetett s megőrizte keblében azon érzelmet, melynek neve: háladatosság. Clermont, Etain, Verdun, Constans polgárai a nap emlékéhez méltón ülték meg az ünnepet, me­lyen visszanyerték függetlenségüket, s büszkén len­geni látták hazájuk zászlaját. Nem volt lárma, , nem vigalom, nem hallottak zajt; ünnepet ült min­denki saját szivében méltóságteljesen. A gyászos emlékek árnya még nem vonult el egészen a franczia földről, — az öröm nem lehetett teljes. Az új franczia határokon túl lakó francziák, most már német polgárok bucsufeliratot intéztek Thiershez. Mily szomorú jelenség a nagy öröm kö­zepette ! Francziaország tehát ismét saját sorsának ura s nem függ senkitől. Vájjon tanult-e sokat a lefolyt három év tanulságain ? Vájjon meggyőződött-e arról hogy a győzelmet ép úgy, mint a hatalmat, meg kell érdemelni munkával, meg kell vásárolni, mint min­den más emberi dolgot és főként, hogy egy nemzet­nek, legyen az bármily nagy és dicső, nem szabad mozdulatlanul, mereven megállnia saját körében, imádnia saját magát, tudomást sem vévén az őt kör­nyező nemzetekről. Ma még van időnk kérdezni, a jövő meg fogja adni e kérdésekre a feleletet. Az új korszak napjai nem bíztatólag kezdőd­nek. Ugyan, képzeljék el csak önök, minő feladat jutott osztályrészekül Verdunban a 94-ik sorezred katonáinak? Rézonville és Saint-Privat hőseinek? Ki­­sérniök kellett a templomi körmenetet,mely a székes­­egyházi templomból kiindulva Saint Victorba ment, hogy ott imádkozzék egy csodatevő szűz előtt. A tisz­tek a papokat követték, a­kik megszokták az ágyuk dörgését, ájtatosan hallgatták végig a zsoltárok énekét. De hagyjuk e szomorú dolgokat. Páris nagyon távol esni látszik a felszabadult részektől, s így nem igen érzi azok örömét. Valóságos szigetet képez e város, körülvéve az áthatolhatlan világtengertől, csak önmagának s önmagában él, nem létezik, csak saját maga miatt. A napokban egy híres embert temetett el. Szerény, kis körű ismeretségre szorított ember volt, kinek neve egy kis történelmi nevezetességre tett szert. Dusautoy-nak hívták, különben mesterségére nézve szabó volt. Ki sejtette volna mily nagy befolyást gyako­rolt ezen ember­ Francziaország történelmére ? ő maga volt majdnem egész oka a Francziaországot ért rettenetes szerencsétlenségnek. Híres szabó volt különben Párisban s ruhái bámulatot arattak. Ő csi­nált Napoleon Lajosnak is ruhákat, midőn ez Páriá­ba megérkezett. Napoleon Lajos tudvalevőleg nem volt gazdag Dusautou szabónál és oly arányban nö­vekedtek a szabószámlák, a­mily kedvezőkké vál­tak a kilátások a császárságra a herczeg fejében. Kis dolgok nagy eredményeket hoznak gyakran lét­re. Ez régi dolog. Dusautovnak pénz kellett, Napo­leon Lajosnak pedig nem volt. Hogy tehát pénzhez jusson, meg kellett dönteni a nemzeti képviseletet, a népet meg kellett szavaztatni, s meg kellett alapí­tani a császárságot. Mindez azért történt, hogy pere Dusautoy kifizettessék. Dusautoy megkapta pénzét, de Francziaország tönkre ment mellette. Régen megírták már, hogy Dusautoy számlái voltak oka annak, hogy Francziaország elvesztette Elsasst és Lotharingiát. Azon tintával, mely nyugtatványozta Dusautoy számláin a megtörtént fizetést, ugyanazon tintával írták Sedannál alá a capitulatiót. „Lo que puedem­ sastro« — mondja egy spanyol közmondás: „mit tud tenni egy szabó!« Úgy látszik, ennek a spanyol közmondásnak Francziaországban kellett megvalósulni. Dusautoy esete megerősíti e tényt. És a­mi még sajátságosabb! Dusautoy meg­halt a terület felszabadulását követő napon! Be kel­lett neki végeznie a végzetteljes rendeltetést, melyre kiszemelte őt a soi-3 a­nélkül, hogy valaha tudatára jutott volna azon titokteljes szerepnek, amelyet el­játszania kellett a történelemieme nagy tragoediá­­jában. Különben úgy látszik, — hogy e pillanatban Francziaország rendezi adósságait, s kifizeti régi számláit. Desl­ons Anna is, ki szintén félhivatalos szere­pet játszott a múlt kormány alatt, meghalt ugyanak­­kor, midőn Dusautoyt temették. — Volt idő, midőn semmifs­la drámai mű legelső előadása nem volt képzelhető, s nem volt tökéletesnek mondható, ha nem látta a közön ég Desl­ons Annát. — Ő a párisi high life kiegészítő, nékülözhetlen része volt. Páho­lyában látogatókat fogadott s nem­­volt olyan ünne­pelt olasz hölgy a milánói Skálában, ki annyi hódo­lót fogadhatott volna páholyában, mint a franczia nő Dumas fils, vagy Sardou valamely új darabja első előadásának szünetei közepette. Gyönyörű, szép, barna leány volt; kedves és büszke, fénylő és szerény, bájos és tündöklő, mint a régi ékkövek. Szemei egy egész világot kormányoz­tak ; halvány arcza szédületet okozottt; csábító mo­solyában elvesztette nem egy nagy úr eszét. S valóban, Desk­ons Anna szép volt. Még senki sem tanulmányozta azon befolyást, melyet a rútság gyakorol az emberi szenvedélyekre. Pedig azon nők legnagyobb része, kik a világban napjainkban nagy szerepet játszottak, csúnya és rút volt. Úgy hiszem, Bécsben mutogatják viaszban Cora Pearlt, a hírneves odaliskát. A bámuló kor nem tudja megmagyarázni, miként képes e csúnya angol nő oly szenvedélyeket felkelteni az emberek szivé­ben? Pedig e szenvedélyek nem regék meséi, hanem tények, melyekre bizonyítékok vannak. A rútság istennőjének lehet nevezni e nőt, kit imád egy egész serege a férfiaknak. Vájjon a divat hatalma-e ezen sajátságos jelenség, mely egy rút hölgyet helyezett oda, hol csak a szépség és báj lett volna hivatva uralkodni ? Vagy talán a rútságnak is vannak eredetiségei, melyek felkeltik az ember szen­vedélyeit ? Da Deslions Anna nem birt­­ ily eredetiség­gel ; a szépség istene megajándékozta őt minden bájával s igy nem is csoda, hogy annyi imádója volt. És ezen asszonyok neveit megőrzi, ha nem is a világ, legalább az utánuk következő néhány év történelme ! Hogy is ne ? Sokkal nagyobb szerepet játszott közölük nem egy, semhogy a közvetlen jövő eltemethetné emlé­küket. Néhány közülök­; a politikában is nagy sze­repet játszott. Volt köztük egy, kihez maga Cavour is szere­tetreméltón, hogy ne mondjuk, alázattal közeledett , mert tudta, mily nagy befolyást képes e­lő gyako­rolni egy magas állású f­ancziára, s ennek révén Olaszország sorsára. Mint a siker embere, Cavour ászéit tartotta sze­mei előtt, s eszközül felhasználta az emberi szenve­délyeket, s kizsákmányolta a politika s hazája ér­dekében az emberek gyenge oldalait. Nincs mit titkolni; ezen ember, kinek ily gyengéi voltak, nemm volt más, mint Napoleon her­czeg. S ha valaha napvilágra kerülnek Cavour le­velezései, melyeket hazája érdekében folytatott, bi­zonyára jobban fog bámulni a világ, mint Lamarmo­­ra leleplezésein. Lesz azonban nemsokára ismét egy nevezetes napja Francziaországnak. Bazaine perének tárgyalá­sa nem sokára megkezdetik. A hadsereg aggodalommal néz e per tárgya­lása elé; a tisztek félnek, hogy nem nagy előnyére lesz a fegyelemnek, ha oly tények fognak napfényre kerülni, melyek szigorúbb ítéletre fognak feljogosí­tani Bazaine eljárása fölött. Vájjon hányszor gondolhatta el magában Ba­­zaine, hogy mily szerencse és dicsőség lett volna reá nézve, ha Rézonvillenél az ellenség golyói által neve szeplőtelenül adatik át az utókornak. Mily szomorúság fogja el az ember lelkét, ha a barettereken keresztülmenve látja a fehér keresz­teket, melyek annyi hős porait jelzik. Waterloo tere nem oly szomorú. A francziák szive összeszorul e sírdombok láttái-­, mely egy sze­rencsétlen hadjárat emlékét idézi fel. Mily szép egy hadsereget vezényelni és meg­menteni azzal a hazát! vagy ha a balsors üldöz, leg­alább úgy meghalni, a­mint meghalnak a katonák. Budapest, sept. 25. (A budapesti főpolgármester.) Azon nevek között, melyek a budapesti főpolgár­mesteri hely jelöltjei neveiként emlegettettek, egyik sem ragadta meg annyira a közfigyelmet, mint Ráth Károly neve. A főváros ügyeiben való jártasság s az ezek előmozdítása körül számos éven át szerzett sok érdem, kiváló társadalmi állása, képzettsége, szónoki tehetsége és erélye egyaránt oly kiváló mértékben qualifikálják őt ez állomásra, hogy a kormány sze­rencsésebb választást alig tehetne. Meg vagyunk győződve, hogy ha az ő nevét a jelölt névsor tartal­mazza, a közbizodalom oly­annyira ki fogja tüntetni, hogy egyhangúlag választatik meg. S mert így is­merjük a viszonyokat, nem mondunk le a reményről, hogy őt a főváros élén üdvözölhetni fogjuk. Termé­szetes ugyan, hogy azon sok gond és önfeláldozás, melylyel e hivatal jár, nem lehet oly kecsegtető,mint ama kitűnő hely, melyet Ráth Károly legf­­bírósága­ink körében elfoglal; a közélet azonban bizonyos magas kötelességekkel is jár s e kötelességek elől nem fog kitérni az oly férfiú, a minőnek mi Ráth Károlyt ismerjük. (A budapesti rendőr­ség.) A fővá­rosi uj municipium megalakulása pillanatában a rend­őrséget a kormány veszi át. Mint halljuk, az tervez­tetik, hogy újévig a rendőrség mostani szervezeté­ben marad meg,­­ azon túl azonban már életbe hi­szik léptethetni az új szervezetet. Az egyesített fővá­ros állami rendőrsége nyolc­száz személyből fog állani s az első fölszerelés költségei megközelítik az egy milliót. (Képviselőválasztások a volt határőrvidéken.) A választók összeírása október 1—14-ére van kitűzve, úgy, hogy a válasz­tások november közepén, vagy legkésőbben végén megtörténhetnek. Eddig a következő jelöltek kitű­zése tekinthető körülbelül biztosítottnak: a volt szerb-bánsági ezred területén a Deákpárt részéről gróf Bissingen, a szerb-román párt részéről Babes Vincze; a volt német bánsági ezredben Stojankovics J. deákpárti és dr. P­o­­­i­t, a hirhedt moszkvai zarándok; a volt titeli csajkás­­területen végre a Deákpárt jelöltje Stratimi­­r­o­v­i­c­s Tódor újvidéki aljárásbiró (a tábornok öcscse), és Popovics, a nemzeti párté pedig dr. K­o­s­­t­i­c­s, ki mint szerb költő és Shakspeare-fordító ismeretes, de azonfölül ép oly fantastikus politikus, mint dr. Polit. (Az egyesült magyar gőzha­jótársulat) tegnapi közgyűlése által kikül­dött tizenötös bizottság, ma d. u. 3 órakor tartott ülésében megalakult és miután az eljárási módoza­tokat körvonalazta, három osztályra oszlott, a melyek a bizottságra ruházott teendőkben eljárandanak. Az első osztály a társulati könyveket és okmányokat, a második technikai osztály az összes üzleti állományt vizsgálja meg, a harmadik a pénzbeszerzéssel ille­tőleg a vállalat fenntartása­'iránti teendőkkel lesz hivatva foglalkozni.­­ A bizottság kijelentette, hogy a pénzbeszerzés iránt tett eddigi lépéseket he­lyesli s magáévá teszi; továbbá, hogy az e téren te­endő további intézkedéseket már most a bizottság, mint a közgyűlés a végre megbízott közege, maga fogja folytatni. Budapest, sept. 24. Mielőtt ígéretünkhöz képest a magyar­­országi vasutak legújabb üzleti kimutatásait tüzetesebben ismertetnek, újból föl kell emlí­tenünk egy kérdést, melyet már akkor, mi­dőn az üzleti kimutatások hivatalos közzété­telét először sürgettük, mellékesen szóba hoz­tunk. Az a kérdés ugyanis,vájjon nem volna-e lehetséges a monarchia mindkét államát szelő vasutakról külön­választva kimutatni a ma­gyarországi vonalakra eső üzleti eredmé­nyeket? A korábban ismertetett magánjellegű kimutatásokban e különválasztást nem talál­hatni fel és a tegnapelőtt közzétett, hivatalos kimutatásban is összefoglalva jelennek meg az úgynevezett közös vasutak. Az osztrák államvasút ugyanis 213­­mértfölddel szerepel a kimutatásban, holott Magyarországon csak 116 mértföldre terjednek vonalai; hasonló­­kép a déli vasút 294­­mértföldre számíttatik, míg magyarországi vonalai csak 99 mértföl­det tesznek; ugyanez áll a kacsa-oderbergi és a töbi vasútról, a­melyek idegen földön folytatják útjukat. Kérdés tehát: vájjon nem volna-e lehet­séges, — mert hogy kívánatos lenne, az két­séget sem szenved — a magyarországi vona­lok üzleti eredményeit elkülönözve kimutatni. A magyar királyi államvasutak nemcsak az össze nem függő északi s déli vonalak szerint, hanem az egységes hálózatot alkotó északi vonalnál is egyes szakaszonként részleteztet­­nek. Ugyancsak külön szokta az osztrák álla­mi vasúttársulat a délkeleti (Bécs-Bazias) és a bécs-ajszőnyi vonalak adatait kimutatni; a déli vasúttársulatnak felső olaszországi s ma­gyar-osztrák vonalai pedig egészen elválaszt­va kezeltetnek és mutattatnak ki. Elismerjük, hogy a párhuzam nem egé­szen congruens a felhozott példák és előadott kívánságunk közt, de a lehetőség némi jó­akarat mellett az általunk jelzett irányban is meg van adva. Az osztrák államvasút, nem különben a déli vasúttársulat külön statiszti­kai irodákkal rendelkeznek, a­melyek a megfelelő üzleti berendezés alapján könnyen eszközölhetik a kívánt szétválasztást. Megengedjük, hogy — miként ezt a közmunkaminisztérium által tavaly kiadott statisztikai munkálat fejtegeti — megenged­jük, hogy a közös vasutak tisztán magyar vonalait az üzleti eszközök kimutatásánál azért nem lehet elkülöníteni, mert az így el­ért eredmény csak illustrius lenne.­­A déli vaspálya vonalai például — így folytatja a nevezett munkálat — a szerint, a­mint azok közül egyik több vagy kevesebb üzleteszközt szükséges, az üzleteszközök összes állományá-­­­ból többet vagy kevesebbet kap, minél fogva a valóságban egyik vonalrészre több kocsi esik, mint a másikra. Az üzleteszközöket a hálózat mértföld arányában elosztva tehát, olyan eredményt érnénk el, mely a valóság­nak nem felelvén meg, könnyen tévútra ve­zethetne.“ Az üzlet­eredményekre nézve ezen ne­hézség nem áll fenn. Elég lesz arra utalnunk, hogy a déli, valamint az osztrák állami vas­úton a magyar határt átfutó vámköteles áruk mind föl kell hogy jegyeztessenek és köztu­domású dolog, hogy Magyarországnak nyu­gatról eredő külkereskedelmi forgalma, ide­érve az Ausztriával folytatott kereskedelmet is, csupán a szállító vállalatok adatai nyomán deríttetik ki. A lehetőség kétségen kívül meg­van tehát, a kormány jóakaratán pedig nem kívánunk egyelőre kétkedni. Hogy a theoreti­­kus jelentőségen túl minő becse lehet az ily elkülönített kimutatásnak, arra elégséges utal­nunk a déli vasuttársulat hálózatának szétvá­lasztására. Tényezőt képez a becslésnél az il­lető vonalakba befektetett tőke, de hason nyomatékú factor az egyes vonalak jövedel­mezősége. Nem szándékozunk a kérdésbe ezúttal mélyebbre bocsátkozni s igy a legújabb üzleti kimutatásból néhány megnyugtató s a mai súlyos időkben vigaszt nyújtó adatokat kiemelni. A pályák ugyanis túlnyomólag ked­vezőbb eredményt mutatnak ki úgy a lefolyt nyolc­ hó összes bevételeinél, valamint külö­nösen a múlt hó adatainál, összehasonlítva mindegyiket a múlt év megfelelő szakával. És a­mi illeti az augusztusi bevételeket, úgy azok majd mindegyik pályánál nagyobbak a September elsejéig elért összes bevételek egy nyolc­adánál. A magyar kir. államvasutak közt — a­mi különben természetes is — legjobb a Pest­­salgótarjáni vonal eredménye: bevétele az idén : 2,081.184, tavaly 1,647.183 frt; au­gusztus havi bevétele 294.846, tavaly 215.400 frt; a­mi mérföldekre reducálva amott 26.525, itt 4.875 frtnyi szaporulatot képvisel tavaly­hoz képest. Egészben véve a magyar kir. ál­lamvasutak éjszaki vonalai januártól kezdve 1,218.898 bevételi többletet mutatnak ki tavaly­hoz képest, és e plusból az 1872 óta megnyi­tott 11 mfdnyi szakaszokra csak 180.501 frt esik. Ezen eredmények annyival örvendete­­sebbek, a­mennyiben a m. kir. vasúti igazga­tóság által követett tarifa-politika helyességét igazolja. Kedvezők az osztrák államvasút, kedve­zők továbbá a kassa-oderbergi, az erdélyi nyugati s a mohács-pécsi vasút üzleti ered­ményei , ellenben kedvezőtlenek a déli, a ti­­szavidéki vasút adatai, bár az évi átlag hiá­nyát az augusztusi s­ az őszi hónapok ered­ményei előreláthatólag helyreütik. A háború ellen. Az­­örök béke” apostolai és mindazok, kik a háborúk iszonyainak enyhítésén fáradoznak, rég nem fejtettek ki oly élénk tevékenységet, mint je­lenleg. A tudomány férfiai újra élénk vitát kezdenek e kérdésről, parlamenti tagok buzgólkodnak az ügy körül, férfiak, kik e téren nagyjelentőségű eredményekkel dicsekedhetnek, új eszméket terem­tenek, új mozgalmakat keltenek. Néhány német tudós és hírlapíró csendes dol­gozó szobájában, család nélkül lévén, könnyebb lé­lekkel írhatta ugyan le, hogy a háború necessarium­­­malum, sőt Sedan után még az is érthető, hogy egy­­ bécsi nagy német hírlap azt találta írni, hogy a há­­borúk elleni izgatás gyakorlatiatlan, czéltalan sőt nem is mondható helyesnek. E­zek az urak azonban a közvéleménynek mind hangosabb nyilvánulatait bajosan fogják hallgatásra bírni. Az eszme, melyet ők gőgös ferihájázással gúnyolnak, távol van ugyan megvalósulásától, de az emberiség úgy járt vele, mint az alchimiával. Meg-

Next