Pesti Napló, 1874. július (25. évfolyam, 148-174. szám)
1874-07-01 / 148. szám
148. szám. Szerkesztési iroda; Kiadó-hivatal, Bankok-tere, Athenaeum-épülete Barátok/tere, Athenaeum-épület a lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert, kezektől fogadtatnak el. Kézi átok nem adatnak rissai. A lap anyagú részét illető közledények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Szerda, július 1,1874. 25. évi folyam. Hirdetések szintúgy mint előfizetésére a KIADÓ-HIT A T A L B Á, Barátok-tere, Athenaeum-épSRt küldendők. ESTI KIADÁS- Előfizetési feltételei! Postán küldve, vagy Bud,. poateis há-hoz hordva reggeli és esti ki° adás együtt: 3 hónapra . » » 6 frt — kr. 6 hónapra . » - 12 » — * Az esti kiadás postai külön küldéséért felfilfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, július 1. A két v. ház mai ülésében megkezdi a választási törvényjavaslat tárgyalását. Ha a mai vitából következtetni lehet a tárgyalás többi napjaira, a javaslat vitatása igen hosszadalmas lesz. Ma, e sorok zártáig, Szeniczey a központi előadó, gr. Szapáry belügyminiszter, Mocsáry Lajos és Beöthy Ákos szóltak. Reggeli lapunkban majd részletesebben szólunk az egyes beszédekről. A temesvár-orsovai vasút ügyében a következőkről értesülünk : A képviselőhöz pénzügyi bizottságának tegnapi határozata folytán (lásd alább): Engerth ur, az osztrák állami vasúttársulat megbízottja, táviratilag lehivattatott Bécsből Budapestre. Engerth ur ma reggel megérkezett s közte és a kormány között megkezdődtek a tárgyalások a diferentiális tarifták ügyében. E tárgyalások eredménye valószínűleg a pénzügyi bizottság holnap d. u. ülésében fog bejelentetni. A tegnapi nap Madridból s Párisból egyaránt rendkívüli fontos híreket hozott. A diadal elő pillanatában Concha tábornagy a Spanyol északi hadsereg főparancsnoka s a legkitűnőbb spanyol hadvezérek egyike hősiesen elesett a dicsőség mezején. A nagyfontosságú eseményre és előzményeire vonatkozólag eddig a következő táviratok vannak előttünk. Madrid, jun. 27. A carlisták azt hitték volt, hogy Concha támadását Estella ellen az'j Ega folyó jobb partján fogja kezdeni. Concha e hitben hagyta őket s a jobb parton levő állásaiban maradt, miközben a carlisták nagy erődítményeket emeltek, hogy sánczaikat Arlo, Decastillo, Morentin, Alvera,Alelano és Arroniz körül megvédjék. Midőn Concha a perczet elérkezettnek hitte, gyors menetekben a balpartra vonult át, hogy Estellától észak-keletre foglaljon állást. Most Concha folytatja megkerülő műveleteit. A jobb szárny megszállottaAberuzát, hogy a carlisták elől az Aberuza hegy irányában való visszavonulást elzárja. E hir Madridban igen kedvező benyomást ten. A carlisták helyzete igen veszélyeztetve van. Madrid, június 29. 1 óra 30 perc, reggel. Concha tábornagy tegnap egy sáncz ellen intézett támadás közben elesett. Az általa vezérelt csapatok teljes rendben visszatértek az elfoglalt positiókba anélkül, hogy hrminő diadaljelt hagytak volna vissza a carlisták kezében. A kormányhoz érkezett hírek megerősítik Concha halálát , ki Muronál ,a csatában esett el három kilométernyire Estellától. A hadsereg teljesen intadt, Zabala eddigi hadügyminiszter és miniszterelnök az északi hadsereg főparancsnokává neveztetett ki s már ma reggel a csatatérre utazik. Hadügyminiszterré Coo ner, miniszterelnökké Lagasta neveztetett ki. Madrid, június 29. Concha halála súlyos veszteség, de a carlisták ellen intézett műveletek folyamára nem lesz befolyással. Zabala, aki ma a főparancsnokság átvétele végett elutazott, Concha tervét erélyesen tovább fogja folytatni. Serrano tábornagy Granjából ide érkezett 18 ágyú a legnagyobb sietséggel az északi hadsereghez küldetett. Madrid, június 30. Az északi hadsereg Tafallában összpontosíttatott. A műveletek Estella körül Zabala megérkezte után azonnal újra megkezdetnek. Az újonnan alakított hadtest Alava tartományban fog működni. E hírek érkeztek a madridi kormánytól a catastrophára vonatkozólag. — Ezek után közöljük az épen nem megbízható carlista sürgönyöket is. Ezek igy szólanak: Páris, jun. 29. Carlista forrásból jövő sürgönyök azt jelentik, hogy a carlisták teljes diadalt arattak. Concha tábornagyon kívül még számos más köztársasági főtiszt is megöletett. Bayonne, június 29. A köztársasági csapatok csütörtökön és pénteken diadalmasan haladtak előre, de szombaton, midőn az Estebán uralkodó magaslatokat ostrommal hatalmukba akarták keríteni, rendetlenségben visszavezettek. Concha tábornagy eleste után a hátrálás általános futássá vált. A tüzérség fedezte Echague tábornok hadosztályának visszavonulását, valamennyi ágyú és kocsi visszavonatott. A kormánycsapatok vesztesége négyezer emberre rúg, de a carlisták is tetemes veszteséget szenvedtek. Mennyiben jön a szombati catastropha általános vereséggé s minő állapotban hagyta el a köztársasági sereg a csatatért, azt az ellentétes hírekből ma még nem lehet megmondani. Annyi bizonyos, hogy a lázadók visszaverték a támadást s az Estella ellen intézett hadműveletek egyelőre legalább eredménytelenek maradtak. A legsúlyosabb veszteség azonban Concha tábornagy halála. Az öreg katona hős halállal múlt ki s elestét fájdalommal és részvéttel kíséri nemcsak hazája, hanem a műveit Európa is. Óhajtandó, hogy utódjának sikerüljön a szenvedett veszteséget mielőbb helyrehozni. Ma Spanyolország körülbelül ismét ott áll, ahol februárban Mariones tábornok seregének megveretése után állott. Nem kevesebb fontosságú hírek érkeztek a franczia politikai viszonyok alakulata ügyében. A nemzetgyűlés alkotmánybizottsága, mint előre látható volt, 19 szóval 6 ellen elvetette Perrier ismert indítványát s Daru, Lacombe és Ventavon urakból álló albizottságot küldött ki a végből, hogy törvényjavaslatot készítsen és ma szerdán előterjeszsze, mely javaslat ne csak az alkotmány alapelveit sorolja elő, hanem valóságos törvénycikk legyen, melyet majd az alkotmány első pontjává lehessen tenni. Azt hiszik, hogy az albizottság a septenatus szervezését fogja ajánlani és pedig olyan alapon, hogy a »köztársaság« szó ne említtessék, hanem „Francziaország« szervezése mondassék ki. Ezzel szemben az „Ind. Belg.“ párisi tudósítója szerint a nemzetgyűlésben a többség Perrier indítványa számára biztosítva van, minthogy a jobbközép egy része elfogadta azt. Ezt a hírt azonban egyelőre hihetetlennek tartják. Másrészt Mac Mahon épen legközelebb igen határozottan hét éves hatalmának fenntartása mellett nyilatkozott, mi minden államcsínyt és a monarchia visszaállítását ez idő szerint kizárja. Vasárnap, június 28-ikán Mac Mahon Longchampban nagy katonai szemlét tartott. Óriási néptömeg jelent meg. Mac Mahont fényes táborkara környező; ott volt L’admirault, Cissey tábornok, Nemours herczeg tábornok, az összes katonai attadék. Buffet, a nemzetgyűlés elnöke, az alelnökök, az összes miniszterek, és számos kitűnőség nézte a szemlét. A külkövetek s a nemzetgyűlés számos tagja szintén jelen voltak. A szemle végeztével a közönség rokonszenves kiáltásokkal üdvözölte Mac Mallon tábornagy-elnököt. Ez alkalomból a tábornagy a hivatalos lapban napiparancsot ten közzé, melyben üdvözli a katonákat jó magatartásuk miatt, s megelégedését nyilvánítja a felett, hogy az összes tábornokoktól és parancsnokoktól jó közleményeket vesz a csapatok szelleméről. » A nemzetgyűlés — mondja azután — két évre rám bízta a végrehajtó hatalmat s ez időre a rend és a közbéke fenntar-tását kezeimbe tette. A reám ruházott küldetés ezen része reátok is hárul. Teljesítsük azt együtt mindvégig, midőn mindenütt fenntartjuk a törvények tekintélyét s az azokat megillető tiszteletet.« E napi parancs a közönségre igen jó hatást ten. Azt következtetik belőle — és teljes joggal — hogy a tábornagy, bárminő lesz is a parlamenti küzdelmek eredménye, a kormányhatalomról nem fog lemondani. — A köztársasági lapok szintén meg vannak elégedve vele s azt mondják, hogy határozott szavai minden államcsíny aggályait eloszlatták. Annál dühösebbek a szélső royalisták, kiknek nevében az »Union« megtámadja a napi parancsot s azt állítja, hogy a nemzetgyűlés eltörölheti a november 20-ai törvényt s kikiálthatja a monarchiát. Ezt azonban alig fogja tenni. A „Pesti Napló“ tározója. Capri szigeteit. Regény. Irta Detlef Károly. — Szerző által jogosított magyar kiadás. — XI. (Folytatás.) A szél az üveg ajtót csörömpölve csapta be és a gyertyát rögtön eloltotta, habár Walter kezével védte azt. A tiszta ég a fénylő teliholddal és a szél fütyölése és üvöltése különös benyomást tett, míg a hullámok zöreje és a parton felcsapódása tisztán hallható volt. Walter hallgatódzott a sötétben , körülbelül tíz óra lehetett. Minő csodálatos hangverseny ! Walter még le akart menni a tengerhez, hogy a hajósokkal megalkudjék, hogy holnap reggelre egy bárkát felszereljenek. Ha a vihar nem csillapodik le, Walternak tervét, fájdalom el kelle halasztania ; a hajósok nehezen határoznák el magukat az útra, ha az evezők száma megkétszereztetnék is. Mindenesetre tanácsos volt a padronéval beszélni, és tőle megkérdeni, hogy mit gondol az időről. Ha a csónakok nem járnak, a gőzhajó sem közlekedik, és Walter kényszerülve lesz még maradni. Roszkedvűen ránczba vonta homlokát — el akart távozni, el, minden áron el! A nyugalom, melyet Andy előtt szinlelt, igen nehezére esett, bensejében nem volt oly békés. Walter nem volt képes gyors határozattal Andy bájos arczát lelkéből kiragadni. A szerelemnek vége volt s reá nézve, legyőzte azt a szabadságot, melyet keserű tapasztalatokkal szerzett, tökéletesen és egészen akarta megmenteni. Visszatért a szobába, felső kabátját begombolta, a szürke nemez kalapot erősen homlokába nyomta, hogy a szél el ne ragadja , s midőn a folyosóra vezető ajtót megnyitotta, a festőnő előtt állott. »Gertrud kisasszony !« kiálta föl Walter meglepetve. Gertrud eső köpenyben volt, melynek csuklyáját fejére húzta. »Épen ennek ajtajánál akartam kopogni,« felelt az gyorsan, »tudja ön, hogy Valmont asszony eltűnt ? — Schulzer és Linden épen a felett tanácskoznak, hogy váljon tudomásul adják e ezt a tábornoknak? Nem szeretnék az öreg urat időelőtt ijeszteni. . .« »Andy eltűnt,« ismétlé Walter, kinek vére megfagyott. »Mi a dolgok következő összefüggését sejtjük ... de jöjjön, tanár úr, az urak sem várnak bennünket a lépcsőnél, a tengerhez készülünk, talán megtaláljuk és még erőszakkal visszatarthatjuk.« Walter lehúzta a kulcsot és követte a gyorsan előre siető festőnőt. » . . . Midőn ön már elhagyta volt az ebédlőtermet«, kezdé Gertrud magyarázatait, »általános élénk társalgás keletkezett, mint Schulze úr beszélte el, mert én is eltávoztam, — különben Schulze úrról azt a bizonyitványt adhatom, hogy a jelen esetben, igen eszesen és higgadtan viseli magát. A beszéd a nő és a férfi bátorsága közti különbségre került, — az urak azt álliták, hogy a nőnek az ad bátorságot, hogy vagy kétségbeesik, vagy nem ismeri a veszélyt, s ritkán támad a nyugodt meggondolásból a nő lelki erélye — egy szóval — vagy anomál házas állapot, vagy gyermekes gondatlanság. A bárónő e nyilatkozat valóságát nem akarta elismerni, s arról biztosította az urakat, hogy ami az ő hidegvérűségét illeti, ő minden férfival versenyez, csak is az erősebb nem gőgje az, hogy az emberek többsége egyedül a férfit tartja bátornak. Különféle eset felett vitatkoztak, melyeknél szenvedő és cselekvő bátorság nyilatkozhatik és e között Valmont asszony azon kérdést tette fel, hogy vájjon merészség kell-e ahhoz, hogy valaki s zivataros időben a szigetet körül csónakázza ? ’ Schulze úr azt felelte, hogy ez oly merénylet volna, mely majdnem az őrültséghez hasonlít, és melyet ő maga, ki nem számítja magát a félénkek közé, semmi esetre sem tenne meg. A Capri körüli tengerrel nem lehet tréfálni, kiváltkép ha a zivatar ezen oldalról lő, a hullámtörés csak úgy tombol, és egy csónakot egy perez alatt szétzúz! A többi festők megerősítették Schulze szavait, azt mondva, hogy egyik sem kívánkozik ily kirándulásra. Linden úr még azon észrevételt tette, hogy a hajósok, kik Massáról áthozták, azon véleményen voltak, hogy a zivatar éjfél tájban fogja legmagasabb fokát elérni és hogy még a Sziciliából jövő gőzhajók is részéjre készülhetnek, ha nem menekülnek valamely védő öbölbe. Ezzel vége volt a társalgásnak, a bárónő kissé gúnyosan mosolygott, és nemsokára ezután, körülbelül 7 óra tájban visszavonult. Egy negyed óra előtt azonban a kis Marietta felhevülten siet szobámba és azt kiabálja, hogy tudom-e, hogy a bella signora most épen Massa felé csónakázik; a hajósok mindnyájan vonakodtak, de a Giacinta és öcscse már a csónakot szabadon bocsátották. A baronessa száz francot ígért Giacintának és azt mondta, hogy mutassa meg, hogy több erővel, ügyességgel és önbizalommal bír, mint ezek a férfiak, kik a tengertől félnek . . . Én ezen őrült tettet nem akartam elhinni, a kicsi tán túloz, vagy a dolog talán másképen áll. Hogy meggyőződjem, felmentem a bárónő szobájába és ijedelmemre csak is a komornát találtam ott, ki kérdésemre nyugtalanul azt felelte: Az asszony nincs itt, amint az ebédtől jött, magára vetette vastag, fehér burnusát, hogy — mint mondta ■— az urak kíséretében egy oly pontra menjen, mely a tengerre nyújt kilátást. . . ! Tudtam, hogy ez nem lehet való, mert az urak szivarozva, nyugodtan ültek az ebédlőben. Marietta tehát igazat mondott, és a bárónő ezen ötletet, melyet alig jellemezhetek, csakugyan végrehajtó. Én már csak a hajósokban helyeztem reményemet, kik Giacintát talán gátolni fogják az elindulásban. Midőn így haboztam, és meggondoltam, hogy most mi történjék, Schulze úr jött elém, többször időzvén e szigeten, igen jól ismeri az itteni embereket és tud velük elbánni, én tehát közöltem vele, amit megtudtam. Igen komoly lett és arra kért, hogy önt erről tudósítsam, mialatt ő minden urat kihívja; amennyire csak lehet, el kell kerülni a szükségtelen feltűnést. . . . Képesnek hiszi-e ön a bárónőt ily tettre ?« »Igen«, felte Erichsen rövideden, »és minél több akadály lép útjába, annál önfejűbben fog akarata mellett maradni, — különösen mai hangulatában.» Gertrud nem kérdezte e hangulat okát; sejtette, hogy e kettő között valami történt, minek mások számára titoknak kellett maradnia. Ezalatt elérték Schulzot és Lindent, kik előre siettek. A zivatar még ugyanazon erővel dühöngött. Mintha a levegőben ezer démon fütyölne és őrjöngne, és a mellett az ég tiszta maradt és a hold békésen világított. Gertrudnak csuklyáját a szél fejéről lerántotta, arcza égett az erőlködéstől, melylyel a szél ellen küzdött. Erichsen karját ajánlotta, de ő nem fogadta el azt; beszélgetésre nem is lehetett gondolni. »Ne legyen oly önfejű, engedje magát vezettetni«, kiálta fülébe Schulze Vilmos; csuklyáját fejére húzta, egy nagy tűvel összetűzte azt, és anélkül, hogy Gertrud beleegyezését megvárta volna, karját az övére tette. Gertrud ellenvetés nélkül engedett Schultze erélyes fellépésének; a sarcasticus mosoly, mely őt oly gyakran sértette, eltűnt e mozgékony vonásokról, és mély komolyság lépett annak helyébe. Midőn az útnak egy hajlása kis védelmet adott a szél ellen, beszélgetni kezdtek. »Ez mindent felülmúl, mit a bárónő eddig végbevitt«, sóhajtá Linden, kiről a veríték csurgóit... »a nagyszülők, a gróf, kit várnak, — nem is merek rá gondolni.« »El van veszve, menthetetlenül elveszve, ha csakugyan elindult!« szólt Walter a festőhöz fordulva. »Giacinte csónakja dióhéj,« felelte Schulze, »egyetlen reményem az, hogy a hullámok mindig visszavetették a kikötőbe. Egy kis halálos ijedelem nem árthat a bárónőnek«, téve Schulze élesen hozzá, »megtanítja őt arra, hogy mások életével ne űzzön játékot. Ki fog gondoskodni Giacinta öreganyjáról, ha szerencsétlenség történik ? Ezek a bájos, előkelő hölgyek, minden korban ugyanazok maradnak, nem taszítanak többé tűt rabszolgáik mellébe, mint a római nők tették, de könyörtelen önzésük tökéletesen ugyanaz marad.« Gertrud meg volt lepetve e kifejezés által, melyet Schulczetól nem várt. A hosszú, úgy látszott, hogy kitalálta Gertrud gondolatait, mert lehajolt hozzá és ezt suttogá: »Ne tartson engem nyers vagy szívtelennek, de e roppant önzés fellázít, habár a legbájosabb külső mögé rejtekezik is. Soha nem jutott eszembe a Circebe komolyan beleszeretni és reményem, hogy mások is kigyógyulnak e bolondságból.« Walterben a legellentmondóbb érzések küzdöttek. Ő képes lett volna Andynak a legélesebb szemrehányásokat tenni, a legkeserűbb igazságokat mondani — ha azonban a veszélyre gondolt, melyben Andy forgott, és ha elképzelte magának, hogy a hableány arany hajával, e tündér csinos kis lábacskáival a vad elemben fuldoklik, akkor mindent elfelejtett s csak arra gondolt, hogy őt megmenthesse. A tenger mellett egy nagy csoport férfi, nő és gyermek állott; kiabáló beszélgetésük túlharsogta a hullámok zaját, melyek óriási kígyó gyanánt emelkedtek a part felé. A kis Marietta Gertrud elé futott. »Sono partite«, szólt sírva, »senki sem fogja többé látni; a szent szűz sem segíthet ily viharban. A száz franc megbabonázta Giacintát.------Az nagy összeg, de nekem ily módon nem kellene!« Az urak a hajósokkal tanácskoztak, Schulcze azt követelé, hogy egy erős bárkát jól felszereljenek, hogy a veszélyben segítségére siethessenek. A padrone fejét rázta. (Folyt. köv.) Budapest, július 1. (A pénzügyi bizottság) tegnap délben tartott ülésében a temesvár-orsovai vasútra vonatkozó törvényjavaslatot tárgyaló. A kormány részéről Bittó miniszterelnök, Ghyczy és gr. Zichy voltak jelen. Mindenekelőtt a kérvények tárgyaltattak. Az aradi kereskedelmi kamara kérvénye az engedélynek a tömösi szoroson át vezető csatlakozás kiépítéséig leendő visszatartása iránt elvettetett, minthogy e halasztás a csatlakozások tárgyában Romániával kötött szerződéssel össze nem egyeztethető. A tiszavidéki vaspálya azon kérvénye, hogy az osztrák államvasúttársaság az arad-temesvári vonalnak az ő részére leendő átengedésére köteleztessék, hosszabb vitára adott okot. A pénzügyi bizottság ily kötelezettséget törvényhozás útján nem vél megállapíthatónak, miután az osztrák társaság ama vonalat két év előtt tulajdonul megszerezte. Miután azonban az arad-temesvári vonal engedélyokmánya értelmében 5 évről 5 évre a kormány határozza meg e vonal árszabályát, a pénzügyi bizottság utasíttatni kívánja a kormányt, hogy e jogát a tiszavidéki, vaspálya javára minden alkalommal gyakorolja, és amennyire lehet, az osztrák államvaspályát az arad-temesvári vonalnak a tiszavidéki vasút részére leendő átengedésére bírja. Budapest főváros kérvénye, mely szerint az államvaspálya udvarán nagyobb raktárak lennének állítandók, és az árszabály politika megváltoztatása iránt tárgyalások megindítandók, elintéztetett a közlekedési miniszter azon nyilatkozatával, hogy az illető tárgyalások az osztrák társasággal már megkezdettek. Ezután az engedély-okmány a 22. szakaszig letárgyaltatott. Az esti ülésben, befejeztetett az engedély okmány tárgyalása. Élénk vita támadt azon indítvány fölött, hogy a 24. szakaszban az osztrák társaság arra kötelezendő, miszerint Orsovától nemcsak Magyarország minden határállomásához, hanem a határon túl és az osztrák hálózat bármely állomásához ne szállítsa olcsóbban az árukat, mint ahogy ez a magyar hálózat bármely állomásától a határállomásig történik, minthogy különben például a romániai búza az olcsó szállítási ár folytán kiszoríthatná a magyar búzát. Végül abban történt megállapodás, hogy e követelés szintén az osztrák társasággal létrehozandó egyezség tárgyává fog tétetni. (A külföldről érkező küldemények megvámolására vonatkozólag a hivatalos lap a közmunka- és közlekedési miniszter következő körrendeletét közli. A m. kir. pénzügyminiszter úrral egyetértőleg utasítandóknak találtam ezennel a vasútvállalatokat, hogy jövőre a külföldről érkező küldeményeket, melyek m. k. vámhivatal székhelyére, vagy azon át szállítandók, s melyekre nézve az elküldő a határszéli vámhivatalnál való megvámoltatást a szállítólevélben megnevezett átvevő lakhelyénél, illetőleg az útba eső m. kir. vámhivatalnál vámoltassák meg, hacsak ez ellen az illető vámhivatal osztályozásánál fogva akadály nem forog fenn. Kelt Budapesten, 1874. junius 27. Gr. Zichy József, s. k. (A magyar keleti vasút) tegnap f. évi június hó 30-án tartott első rendes közgyűlésén, melynek folyamáról már részletes tudósítást hoztunk, 1892 szavazatot képviselő 81 szavazót egy gyei igazgatótanácsosokká megválasztottak: gr. Wass 1812, Lazarus 1811, gr. Dzieduszicky 1580, Trauschenfels 1211, dr. Herz 945, Schwarcz Sándor 877 szavazattal. — Számvizsgálókká 743 szavazatot képviselő 25 szavazójegygyel megválasztattak: Báronyi Ede 684, Grimm E. 650, dr. Stiller 623 szavazattal. — Végül póttagokká megválasztattak: Pollák Gyula, Diner József, Schiller Ágost, 707 szavazattal mindegyik. A megválasztottak után az igazgatótanácsi tagságra a legtöbb szavazatot nyertek: Brüll Miksa 689, és dr. Wilkus Nándor 585 szavazatot. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése július 1. Elnök: Torma Károly. Jegyzők: Széll Kálmán, Mihályi Péter, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak : Bittó István, Szapáry Gyula gróf, Pauler Tivadar, Ghyczy Kálmán, Szende Béla, Bartal György. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Késmárk szab. kir. város kérvényét Sopron városnak a belügyminiszter által beterjesztett új választási törvény tárgyában felterjesztett módosítvány figyelembe vétele iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Bemutatja továbbá a házszabályok 151. §-a értelmében mindazon interpelatiók, indítványok, határozati és törvényjavaslatok, valamint egyéb miniszteri előterjesztések kimutatását. Oláh Gyula a nyomtatványokra kiadott költségek megtakarítása czéljából kéri az elnököt, hogy ne terjeszsze be az összes el nem intézett interpellációk és indítványok jegyzékét, hanem hivatkozva a régebben beadottakra, csak a havonként beadott és el nem intézett interpellációk és indítványok kimutatását. Várady Gábor hivatkozva a 151. §-ra, ragaszkodik az eddigi eljáráshoz, mert a házszabályok e szakaszát megváltoztatni nem lehet. A beadott elnöki előterjesztés ki fog nyomatni és szétosztatni. Nemes Péter súlyt fektetve azon körülményre, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat az 1848 előtti censust megtartani kívánja, az 1848. II. t. sz. 48. c. pontja pedig csakis a fejadót rendeli kivétetni, és nem más adónemeket, indítványozza, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 5-ik §-ából e szavak »és földtehermentesítési pótlék« kihagyassanak. Továbbá a következő határozati javaslatot terjeszti elő: A képviselőház a belügyminisztert utasítja, hogy a választási törvény tárgyalása előtt az 58. §ra vonatkozó kimondandó határozatát teljesen hiteles adatokra alapíthassa; a következő adatokat terjeszsze be: Felső- és Alsó-Bolcsva tordamegyei; Marokháza, Czege dobokamegyei; Macs és Bottháza kolosmegyei; Gyergyó - Remete, csikszéki; Piskiner és Csikhunyadmegyei, és Széklak, Véczk és Csicsó- Keresztur belső-szolnokmegyei községeknek 1848. előtti adó-tabelláiból egyet-egyet, és az 1854. évben behozott adócatasterről készített községi adósummariumaiból az említett községek summariumait — ezen előterjesztés megtörténtéig pedig esetleg ezen §. tárgyalása függőben tartassák. A beadott indítvány és határozati javaslat ki fog nyomatni, szétoszlatni s annak idején napirendre tűzetni. Németh Albert és Petrovay Ákos országgyűlési képviselők megrongált egészségük helyreállítása czéljából szabadságidőt kérnek. A kért szabadságidők megadatnak. Tisza Kálmán : T. ház ! Nem interpellatiót, hanem egy interpellatióra vonatkozó kérdést akarok intézni az igen t. igazságügyminiszter úrhoz. (Halljuk !) Méltóztatnak tudni, hogy már több nap előtt egy a fogházak és börtönök tárgyában kiadott rendeletre vonatkozólag interpellációt intéztem a t. igazságügyminiszter úrhoz. Én a dolgot elég fontosnak tartom arra egyáltalában, hogy a t. miniszter úrtól e tekintetben méltán lehessen feleletet várni , de különösen szükségessé teszi ezt azon körülmény, hogy amint tudom, ezen rendelet a mai nappal lép életbe. Én tehát azt kérdem, szándékozik-e a t. igazságügyminiszter úr felelni ezen interpellációra vagy nem ? Pauler Tivadar igazságügyminiszter: T. ház! Ami a t. képviselő úr kérdését illeti, arra igen röviden felelhetek. A rendeletre nézve mely, mellékesen legyen mondva, már február 18-án kelt, és mely minden hírlapban hónapok előtt már megismertetett, meg fogom adni a feleletet úgy, amint megadni hivatásom, kötelességem. Azt hiszem, hogy a t. interpelláló urat sikerülene megnyugtatnom, mégpedig legközelebb adandó feleletemmel. Ami azonban a napot és az időpontot illeti, méltóztassék megbocsátani, ha én ezt magam határozom el. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezt a jogot adják nekem a házszabályok, ezzel én élni fogok, ennek gyakorlatában én magamat senki által korlátoztatni vagy megszoríttatni nem hagyom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Tisza Kálmán: T. ház! Szavaimnak határozott félremagyarázása ellen kérek szót a házszabályok értelmében. A t. miniszter úr igen élesen hangsúlyozta, hogy azon jogában, hogy megválaszsza az időt a feleletre, senki által magát korlátoztatni nem engedi. Én nem tudom, halotta-e valaki rajta kívül, hogy én proponáltam volna, mondassék fel, mikor tartozik a miniszter úr válaszolni ? (Élénk felkiáltások : Senki!) Bizonyára senki sem hallotta. Én nem vagyok az, akinek szokása a házszabályok rendelete ellen cselekedni, a t. miniszter urat pedig kérem, hogy olyanért, amit nem kívántam, ne méltóztassék ellenem támadást intézni, hanem inkább méltóztassék a házszabályok mellett a parlamenti illemet is figyelemben tartani.Zajos helyeslés és tetszés balfelől. Élénk mozgás jobbfelől.) Szentpályi Jenő Ugocsa megye kérvényét nyújtja be a törvényhatóságok jogkörének kiterjesztése iránt. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Szontagh Pál a következő interpellátiót intézi a belügyminiszterhez . Ez évi április 23-án a belügyminisztérium részéről a hivatalos »Budapesti Közlöny« nyomtatására, kiállítására és szétküldésére versenypályázat hirdettetett, és 44 budapesti könyvnyomda közül a legtöbb bizalomra méltók sorából néhány felhivatott a pályázatban biztosítéki összeg letétele mellett részt venni. Május 25-én négy nyomdaintézet rendszeresen benyújtott ajánlata nyilvános tárgyalásban, az intézetek képviselőinek jelenlétében felbontatott. Június 7-én két intézet azon értesítést vette, hogy ajánlata a magas árak miatt figyelembe nem vétethetvén, letett biztosítékát visszaveheti. Kérdem ennélfogva az igent. belügyminiszter urat, hajlandó-e ezen ajánlatot figyelembe venni, illetőleg a »Budapesti Közlöny« kiállítását azon nyomdára bízni, mely becsületes munkában versenyezve, és 44 nyomda közül, mint bizalomra méltó általa felhíva a legolcsóbb ajánlatot nyújtotta be ? anélkül, hogy a miniszter úr tekintettel lenne bármily néven nevezendő utólagos ajánlatokra ? És ha nem ? Mivel igazolhatja a szabad versenyt kijátszó és a legolcsóbb ajánlatot tevő nyomdái cég kereskedelmi becsületét is sértő eljárását? Szapáry Gyula belügyminiszter megjegyzi, hogy jogában áll megválogatni azon nyomdákat, melyekről felteszi, hogy oly felszereléssel vannak ellátva, hogy a követelményeknek képesek megfelelni. A második kérdést illetőleg megjegyzi, hogy a kormánynak pályázatok alkalmával mindig meg van azon joga, hogy ha a beérkezett ajánlatok közül egyiket sem tartja elfogadhatónak, azokat visszautasíthassa. Ezen eset fordult elő a jelen alkalommal. Szóló kijelenti, hogy oly eljárást fog e kérdésben követni, mely sem a képviselőháznak e tárgyban hozott határozatát, sem a kormány törvényes hatáskörét nem fogja túlhaladni. Szontagh Pál kijelenti, hogy ha a kormány visszautasítja a beérkezett ajánlatokat, akkor nem