Pesti Napló, 1874. július (25. évfolyam, 148-174. szám)

1874-07-01 / 148. szám

148. szám. Szerkesztési iroda; Kiadó-hivatal, Bankok-tere, Athenaeum-épü­lete Barátok/tere, Athen­aeum-épület a lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Kérmentetlen­ levelek csak ismert, kezektől fogadtatnak el. Kézi átok nem adatnak rissa­i. A lap anyagú részét illető közle­d­ények (előfizetési pénz , kiad­ás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendő­k. Budapest, Szerda, július 1,1874. 25. évi folyam.­­ Hirdetések szintúgy mint előfizetésére a KIADÓ-HIT A T A L B Á, Barátok-tere, Athenaeum-épSRt küldendők. ESTI KIADÁS- Előfizetési feltételei! Postán küldve, va­g­y Bud,. poateis há-hoz hordva reggeli és esti ki° adás együtt: 3 hónapra . » » 6 frt — kr. 6 hónapra . » - 12 » — * Az esti kiadás postai külön küldéséért felfilfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, július 1. A k­é­t v. ház mai ülésében meg­­kezdi a választási törvényjavaslat tárgyalá­sát. Ha a mai vitából következtetni lehet a tárgyalás többi napjaira, a javaslat vitatása igen hosszadalmas lesz. Ma, e sorok zártáig, Szenicz­ey a központi előadó, gr. Sza­­p­á­r­y belügyminiszter, Mocsáry Lajos és Beöthy Ákos szóltak. Reggeli lapunk­ban majd részletesebben szólunk az egyes be­szédekről. A temesvár-orsovai vasút ügyében a következőkről értesülünk : A képviselőhöz pénzügyi bizottságának tegnapi határozata folytán (lásd alább): Engerth ur, az osztrák állami vasúttársulat megbízottja, táviratilag lehivattatott Bécsből Budapestre. Engerth ur ma reggel megérkezett s közte és a kormány között megkezdődtek a tárgyalások a dife­­rentiális tarifták ügyében. E tárgyalások ered­ménye valószínűleg a pénzügyi bizottság holnap d. u. ülésében fog bejelentetni. A tegnapi nap Madridból s Párisból egy­aránt rendkívüli fontos híreket hozott. A dia­dal elő pillanatában Concha tábornagy a Spanyol északi hadsereg főparancsnoka s a legkitűnőbb spanyol hadvezérek egyike hő­siesen elesett a dicsőség mezején. A nagyfon­­tosságú eseményre és előzményeire vonatko­zólag eddig a következő táviratok vannak előttünk. Madrid, jun. 27. A carlisták azt hitték volt, hogy Concha támadását Estella ellen az'j Ega folyó jobb partján fogja kezdeni. Concha e hitben hagyta őket s a jobb parton levő állásaiban maradt, miköz­ben a carlisták nagy erődítményeket emeltek, hogy sánczaikat Arlo, Decastillo, Morentin, Alvera,­­Ale­­lano és Arroniz körül megvédjék. Midőn Concha a perczet elérkezettnek hitte, gyors menetekben a bal­partra vonult át, hogy Estellától észak-keletre fog­laljon állást. Most Concha folytatja megkerülő mű­veleteit. A jobb szárny megszállotta­­Aberuzát, hogy a carlisták elől az Aberuza hegy irányában való visszavonulást elzárja. E hir Madridban igen kedve­ző benyomást ten. A carlisták helyzete igen veszé­lyeztetve van. Madrid, június 29. 1 óra 30 perc, reggel. Concha tábornagy tegnap egy sáncz ellen inté­­zett támadás közben elesett. Az általa vezérelt csapa­­tok teljes rendben visszatértek az elfoglalt positiók­­ba a­nélkül, hogy h­rminő diadaljelt hagytak volna vissza a carlisták kezében. A kormányhoz érkezett hírek megerősítik Concha halálát , ki Muronál ,a csatában esett el három kilométernyire Estellától. A hadsereg teljesen intadt, Zabala eddigi hadügymi­niszter és miniszterelnök az északi hadsereg főpa­rancsnokává neveztetett ki s már ma reggel a csata­térre utazik. Hadügyminiszterré C­o­­­o n­e­r, mi­niszterelnökké Lagasta neveztetett ki. Madrid, június 29. Concha halála súlyos veszteség, de a carlisták ellen intézett műveletek folyamára nem lesz befolyással. Zabala, a­ki ma a főparancsnokság átvétele végett elutazott, Concha tervét erélyesen tovább fogja folytatni. Serrano tá­bornagy Granjából ide érkezett 18 ágyú a legna­gyobb sietséggel az északi hadsereghez küldetett. Madrid, június 30. Az északi hadsereg Tafallában összpontosíttatott. A műveletek Estella körül Zabala megérkezte után azonnal újra megkezdetnek. Az újonnan alakított hadtest Alava tartományban fog működni. E hírek érkeztek a madridi kormány­tól a catastrophára vonatkozólag. — Ezek után közöljük az épen nem megbízható carlista sürgönyöket is. Ezek igy szólanak: P­á­r­i­s, jun. 29. Carlista forrásból jövő sür­gönyök azt jelentik, hogy a carlisták teljes diadalt arattak. Concha tábornagyon kívül még számos más köztársasági főtiszt is megöletett. Bayonne, június 29. A köztársasági csapa­tok csütörtökön és pénteken diadalmasan haladtak előre, de szombaton, midőn az Esteb­án uralkodó ma­gaslatokat ostrommal hatalmukba akarták keríteni, rendetlenségben vissza­vezettek. Concha tábornagy eleste után a hátrálás általános futássá vált. A tü­zérség fedezte Echague tábornok hadosztályának visszavonulását, valamennyi ágyú és kocsi visszavo­natott.­­ A kormány­csapatok vesztesége négy­ezer emberre rúg, de a carlisták is tetemes veszteséget szenvedtek. Mennyiben jön a szombati catastropha általános vereséggé s minő állapotban hagyta el a köztársasági sereg a csatatért, azt az ellentétes hírekből ma még nem lehet meg­mondani. Anny­i bizonyos, hogy a lázadók visszaverték a támadást s az Estella ellen in­tézett hadműveletek egyelőre legalább ered­ménytelenek maradtak. A legsúlyosabb vesz­teség azonban Concha tábornagy halála. Az öreg katona hős halállal múlt ki s elestét fáj­dalommal és részvéttel kíséri nemcsak hazája, hanem a műveit Európa is. Óhajtandó, hogy utódjának sikerüljön a szenvedett veszteséget mielőbb helyrehozni. Ma Spanyolország kö­rülbelül ismét ott áll, a­hol februárban Mario­­nes tábornok seregének megveretése után állott. Nem kevesebb fontosságú hírek érkez­tek a franczia politikai viszonyok alakulata ügyében. A nemzetgyűlés alkotmánybizott­sága, mint előre látható volt, 19 szóval 6 el­len elvetette Perrier ismert indítványát s Daru, Lacombe és Ventavon urakból álló albizottságot küldött ki a végből, hogy törvényjavaslatot készít­sen és ma szerdán előterjeszsze, mely javas­lat ne csak az alkotmány alapelveit sorolja elő, hanem valóságos törvényc­ikk legyen, melyet majd az alkotmány első pontjává le­hessen tenni. Azt hiszik, hogy az albizottság a septen­atus szervezését fogja ajánlani és pedig olyan alapon, hogy a »köztársaság« szó ne említtessék, hanem „Francziaország« szervezése mondassék ki. Ezzel szemben az „Ind. Belg.“ párisi tudósítója szerint a nem­zetgyűlésben a többség Perrier indítványa számára biztosítva van, minthogy a jobbkö­zép egy része elfogadta azt. Ezt a hírt azon­ban egyelőre hihetetlennek tartják. Másrészt Mac Mahon épen legközelebb igen határozottan hét éves hatalmának fenn­tartása mellett nyilatkozott, mi minden ál­lamcsínyt és a monarchia visszaállítását ez idő szerint kizárja. Vasárnap, június 28-ikán Mac Mahon Longchampban nagy katonai szemlét tartott. Óriási néptömeg je­lent meg. Mac Mahont fényes táborkara kör­­nyező; ott volt L’admirault, Cissey tábornok, Nemours he­rczeg tábornok, az összes katonai attad­ék. Buffet, a nemzetgyűlés elnöke, az alelnökök, az összes miniszterek, és számos ki­tűnőség nézte a szemlét. A külkövetek s a nemzetgyűlés számos tagja szintén jelen vol­tak. A szemle végeztével a közönség rokon­szenves kiáltásokkal üdvözölte Mac Mallon tábornagy-elnököt. Ez alkalomból a tábor­nagy a hivatalos lapban napiparancsot ten közzé, melyben üdvözli a katonákat jó maga­tartásuk miatt, s megelégedését nyilvánítja a felett, hogy az összes tábornokoktól és parancs­nokoktól jó közleményeket vesz a csapatok szelleméről. » A nemzetgyűlés — mondja azután — két évre rám bízta a vég­rehajtó hatalmat s ez időre a rend és a közbéke fenntar-­­tását kezeimbe tette. A reám ruházott küldetés ezen része reátok is hárul. Teljesítsük azt együtt mindvégig, midőn min­denütt fenntartjuk a törvények tekintélyét s az azokat megillető tiszteletet.« E napi pa­rancs a közönségre igen jó hatást ten. Azt kö­vetkeztetik belőle — és teljes joggal — hogy a tábornagy, bárminő lesz is a parl­amenti küzdelmek eredménye, a kormányhatalomról nem fog lemondani. — A köztársasági lapok szintén meg vannak elégedve vele s azt mond­ják, hogy határozott szavai minden állam­csíny aggályait eloszlatták. Annál dühöseb­bek a szélső royalisták, kiknek nevében az »Union« megtámadja a napi parancsot s azt állítja, hogy a nemzetgyűlés eltörölheti a no­vember 20-ai törvényt s kikiálthatja a mon­archiát. Ezt azonban alig fogja tenni. A „Pesti Napló“ tározója. Capri szigeteit. Regény. Irta Detlef Károly. — Szerző által jogosított magyar kiadás. — XI. (Folytatás.) A szél az üveg ajtót csörömpölve csapta be és a gyertyát rögtön eloltotta, habár Walter kezével védte azt. A tiszta ég a fénylő teli­holddal és a szél fütyölése és üvöltése különös benyomást tett, míg a hullámok zöreje és a parton felcsapódása tisztán hallható volt. Walter hallgatódzott a sötétben , kö­rülbelül tíz óra lehetett. Minő csodálatos hangver­seny ! Walter még le akart menni a tengerhez, hogy a hajósokkal megalkudjék, hogy holnap reggelre egy bárkát felszereljenek. Ha a vihar nem csillapodik le, Walternak ter­vét, fájdalom el kelle halasztania ; a hajósok nehezen határoznák el magukat az útra, ha az evezők száma megkétszereztetnék is. Mindenesetre tanácsos volt a padronéval beszélni, és tőle megkérdeni, hogy mit gondol az időről. Ha a csónakok nem járnak, a gőz­hajó sem közlekedik, és Walter kényszerülve lesz még maradni. Roszkedvűen ránczba vonta homlokát — el akart távozni, el, minden áron el! A nyugalom, melyet Andy előtt szinlelt, igen nehezére esett, bensejében nem volt oly békés. Wal­ter nem volt képes gyors határozattal Andy bájos arczát lelkéből kiragadni. A szerelemnek vége volt s reá nézve, legyőzte azt­ a szabadságot, melyet kese­rű tapasztalatokkal szerzett, tökéletesen és egészen­­ akarta megmenteni. Visszatért a szobába, felső kabátj­át begombol­ta, a szürke nemez kalapot erősen homlokába nyom­ta, hogy a szél el ne ragadja , s midőn a folyosóra vezető ajtót megnyitotta, a festőnő előtt állott. »Gertrud kisasszony !« kiálta föl Walter meg­lepetve. Gertrud eső köpenyben volt, melynek csuklyá­ját fejére húzta. »Épen ennek ajtajánál akartam kopogni,« felelt az gyorsan, »tudja ön, hogy Valmont asszony eltűnt ? — Schulze­­r és Linden épen a fe­lett tanácskoznak, hogy váljon tudomásul adják e ezt a tábornoknak? Nem szeretnék az öreg urat idő­­előtt ijeszteni. . .« »Andy eltűnt,« ismétlé Walter, kinek vére megfagyott. »Mi a dolgok következő összefüggését sejtjük ... de jöjjön, tanár úr, az urak sem­ várnak bennünket a lépcsőnél, a tengerhez készülünk, talán megtalál­juk és még erőszakkal visszatarthatjuk.« Walter lehúzta a kulcsot és követte a gyorsan előre siető festőnőt. » . . . Midőn ön már elhagyta volt az ebédlő­termet«, kezdé Gertrud magyarázatait, »általános élénk társalgás keletkezett, mint Schulze úr beszélte el, mert én is eltávoztam, — különben Schulze úrról azt a bizonyitványt adhatom, hogy a jelen esetben, igen eszesen és higgadtan viseli magát. A beszéd a nő és a férfi bátorsága közti különbségre került, — az urak azt álliták, hogy a nőnek az ad bátorságot, hogy vagy kétségbeesik, vagy nem ismeri a veszélyt, s ritkán támad a nyugodt meggondolásból a nő lel­ki erélye — egy szóval — vagy anomál házas állapot, vagy gyermekes gondatlanság. A bárónő e nyilatko­zat valóságát nem akarta elismerni, s arról biztosí­­totta az urakat, hogy a­mi az ő hidegvérűségét illeti, ő minden férfival versenyez, csak is az erősebb nem gőgje az, hogy az emberek többsége egyedül a férfit tartja bátornak. Különféle eset felett vitatkoztak, melyeknél szenvedő és cselekvő bátorság nyilatkoz­­hatik és e között Valmont asszony azon kérdést tette fel, hogy vájjon merészség kell-e ahhoz, hogy valaki s zivataros időben a szigetet körül csónakázza ? ’ Schulze úr azt felelte, hogy ez oly merénylet volna, mely majdnem az őrültséghez hasonlít, és melyet ő maga, ki nem számítja magát a félénkek közé, semmi esetre sem tenne meg. A Capri körüli tengerrel nem lehet tréfálni, kiváltkép ha a zivatar ezen oldal­ról lő, a hullámtörés csak úgy tombol, és egy csó­nakot egy perez alatt szétzúz! A többi fes­tők megerősítették Schulze szavait, azt mondva, hogy egyik sem kívánkozik ily kirándulásra. Linden úr még azon észrevételt tette, hogy a hajósok, kik Massáról áthozták, azon véleményen voltak, hogy a zivatar éjfél tájban fogja legmagasabb fokát elérni és hogy még a Szic­iliából jövő gőzhajók is rész­éjre készülhetnek, ha nem menekülnek valamely védő öbölbe. Ezzel vége volt a társalgásnak, a bárónő kis­sé gúnyosan mosolygott, és nemsokára ezután, körül­belül 7 óra tájban visszavonult. Egy negyed óra előtt azonban a kis Marietta felhevülten siet szobámba és azt kiabálja, hogy tudom-e, hogy a bella signora most épen Massa felé csónakázik; a hajósok mind­nyájan vonakodtak, de a Giacinta és öcscse már a csónakot szabadon bocsátották. A baronessa száz francot ígért Giacintának és azt mondta, hogy mu­tassa meg, hogy több erővel, ügyességgel és önbiza­lommal bír, mint ezek a férfiak, kik a tengertől fél­nek . . . Én ezen őrült tettet nem akartam elhinni, a kicsi tán túloz, vagy a dolog talán másképen áll. Hogy meggyőződjem, felmentem a bárónő szobájába és ijedelmemre csak is a komornát találtam ott, ki kérdésemre nyugtalanul azt felelte: Az asszony nincs itt, a­mint az ebédtől jött, magára vetette vastag, fehér burnusát, hogy — mint mondta ■— az urak kí­séretében egy oly pontra menjen, mely a tengerre nyújt kilátást. . . ! Tudtam, hogy ez nem lehet való, mert az urak szivarozva, nyugodtan ültek az ebédlő­ben. Marietta tehát igazat mondott, és a bárónő ezen ötletet,­­ melyet alig jellemezhetek, csakugyan végrehajtó. Én már csak a hajósokban helyeztem re­ményemet, kik Giacintát talán gátolni fogják az el­indulásban. Midőn így haboztam, és meggondoltam, hogy most mi történjék, Schulze úr jött elém, több­ször időzvén e szigeten, igen jól ismeri az itteni em­bereket és tud velük elbánni, én tehát közöltem vele, a­mit megtudtam. Igen komoly lett és arra kért, hogy önt erről tudósítsam, mialatt ő minden urat kihívja; a­mennyire csak lehet, el kell kerülni a szükségtelen feltűnést. . . . Képesnek hiszi-e ön a bárónőt ily tettre ?« »Igen«, fel­­te Erichsen rövideden, »és minél több akadály lép útjába, annál önfejűbben fog aka­rata mellett maradni, — különösen mai hangula­tában.» Gertrud nem kérdezte e hangulat okát; sej­tette, hogy e kettő között valami történt, minek má­sok számára titoknak kellett maradnia. Ezalatt elérték Schulzot és Lindent, kik előre siettek. A zivatar még ugyanazon erővel dühöngött. Mintha a levegőben ezer démon fütyölne és őrjöng­ne, és a mellett az ég tiszta maradt és a hold béké­sen világított. Gertrudnak csuklyáját a szél fejéről lerántotta, arcza égett az erőlködéstől, melylyel a szél ellen küzdött. Erichsen karját ajánlotta, de ő nem fogadta el azt; beszélgetésre nem is lehetett gondolni. »Ne legyen oly önfejű, engedje magát vezettet­ni«, kiálta fülébe Schulze Vilmos; csuklyáját fejére húzta, egy nagy tűvel összetűzte azt, és a­nélkül, hogy Gertrud beleegyezését megvárta volna, karját az övére tette. Gertrud ellenvetés nélkül engedett Schultze erélyes fellépésének; a sarcasticus mosoly, mely őt oly gyakran sértette, eltűnt e mozgékony vonásokról, és mély komolyság lépett annak he­lyébe. Midőn az útnak egy hajlása kis védelmet adott a szél ellen, beszélgetni kezdtek. »Ez mindent felülmúl, mit a bárónő eddig végbevitt«, sóhajtá Linden, kiről a veríték csurgóit... »a nagyszülők, a gróf, kit várnak, — nem is merek rá gondolni.« »El van veszve, menthetetlenül elveszve, ha csakugyan elindult!« szólt Walter a festőhöz for­dulva. »Giacinte csónakja dióhéj,« felelte Schulze, »egyetlen reményem az, hogy a hullámok mindig visszavetették a kikötőbe. Egy kis halálos ijedelem nem árthat a bárónőnek«, téve Schulze élesen hozzá, »megtanítja őt arra, hogy mások életével ne űzzön já­tékot. Ki fog gondoskodni Giacinta öreg­anyjáról, ha szerencsétlenség történik ? Ezek a bájos, előkelő hölgyek, minden korban ugyanazok maradnak, nem taszítanak többé tűt rabszolgáik mellébe, mint a ró­mai nők tették, de könyörtelen önzésük tökéletesen ugyanaz marad.« Gertrud meg volt lepetve e kifejezés által, me­lyet Schulczetól nem várt. A hosszú, úgy látszott, hogy kitalálta Gertrud gondolatait, mert lehajolt hozzá és ezt suttogá: »Ne tartson engem nyers vagy szívtelennek, de e roppant önzés fellázít, habár a legbájosabb külső mögé rejtekezik is. Soha nem jutott eszembe a Circebe komolyan beleszeretni és remény­em, hogy mások is kigyógyulnak e bolondságból.« Walterben a legellentmondóbb érzések küzdöttek. Ő képes lett volna Andynak a legélesebb szemrehá­nyásokat tenni, a legkeserűbb igazságokat mondani — ha azonban a veszélyre gondolt, melyben Andy forgott, és ha elképzelte magának, hogy a hableány arany hajával, e tündér csinos kis lábacskáival a vad elemben fuldoklik, akkor mindent elfelejtett s csak arra gondolt, hogy őt megmenthesse. A tenger mellett egy nagy csoport férfi, nő és gyermek állott; kiabáló beszélgetésük túlharsogta a hullámok zaját, melyek óriási kígyó gyanánt emel­­kedtek a part felé. A kis Marietta Gertrud elé futott­. »Sono partite«, szólt sírva, »senki sem fogja többé látni; a szent szűz sem segíthet ily viharban. A száz franc megbabonázta Giacintát.------Az nagy összeg, de nekem ily módon nem k­ellene!« Az urak a hajósokkal tanácskoztak, Schulcze azt követelé, hogy egy erős bárkát jól felszereljenek, hogy a veszélyben segítségére siethessenek. A padro­ne fejét rázta. (Folyt. köv.) Budapest, július 1. (A pénzügyi bizottság) tegnap délben tartott ülésében a temesvár-orsovai vasútra vonatkozó törvényjavaslatot tárgyaló. A kormány részéről Bittó miniszterelnök, Ghyczy és gr. Zichy voltak jelen. Mindenekelőtt a kérvények tárgyaltat­tak. Az aradi kereskedelmi kamara kérvénye az en­gedélynek a töm­ösi szoroson át vezet­ő csatlakozás kiépítéséig leendő visszatartása iránt elvettetett, minthogy e halasztás a csatlakozások tárgyában Romániával kötött szerződéssel össze nem egyez­tethető. A tiszavidéki vaspálya azon kérvénye, hogy az osztrák államvasúttársaság az arad-temesvári vonal­nak az ő részére leendő átengedésére köteleztessék, hosszabb vitára adott okot. A pénzügyi bizottság ily kötelezettséget törvényhozás útján nem vél megállapít­hatónak, miután az osztrák társaság ama vonalat két év előtt tulajdonul megszerezte. Miután azonban az arad-temesvári vonal enge­délyokmánya értelmében 5 évről 5 évre a kormány határozza meg e vonal árszabályát, a pénzügyi bi­zottság utasíttatni kívánja a kormányt, hogy e jogát a tiszavidéki, vaspálya javára minden alkalommal gyakorolja, és a­mennyire lehet, az osztrák állam­vaspályát az arad-temesvári vonalnak a tiszavidéki vasút részére leendő átengedésére bírja. Budapest főváros kérvénye, mely szerint az államvaspálya ud­varán nagyobb raktárak lennének állítandók, és az árszabály politika megváltoztatása iránt tárgyalá­sok megindítandók, elintéztetett a közlekedési mi­niszter azon nyilatkozatával, hogy az illető tárgya­lások az osztrák társasággal már megkezdettek. Ezután az engedély-okmány a 22. szakaszig letár­­gyaltatott. Az esti ülésben, befejeztetett az engedély ok­mány tárgyalása. Élénk vita támadt azon indítvány fölött, hogy a 24. szakaszban az osztrák társaság arra kötelezendő, miszerint Orsovától nemcsak Ma­gyarország minden határ­állomásához, hanem a ha­táron túl és az osztrák hálózat bármely állomásához ne szállítsa olcsóbban az árukat, mint a­hogy ez a magyar hálózat bármely állomásától a határállomásig történik, minthogy különben például a romániai búza az olcsó szállítási ár folytán kiszoríthatná a magyar búzát. Végül abban történt megállapodás, hogy e követelés szintén az osztrák társasággal lét­rehozandó egyezség tárgyává fog té­tetni. (A külföldről érkező külde­mények megvámolására­ vonatkozólag a hivatalos lap a közmunka- és közlekedési miniszter következő körrendeletét közli. A m. kir. pénzügymi­niszter úrral egyetértőleg utasítandóknak találtam ezennel a vasútvállalatokat, hogy jövőre a külföldről érkező küldeményeket, melyek m. k. vámhivatal szék­helyére, vagy azon át szállítandók, s melyekre nézve az elküldő a határszéli vámhivatalnál való megvá­­moltatást a szállítólevélben megnevezett átvevő lak­helyénél, illetőleg az útba eső m. kir. vámhivatalnál vámoltassák meg, hacsak ez ellen az illető vámhiva­tal osztályozásánál fogva akadály nem forog fenn. Kelt Budapesten, 1874. junius 27. Gr. Zichy József, s. k. (A magyar keleti vasút) tegnap f. évi június hó 30-án tartott első rendes közgyűlé­sén, melynek folyamáról már részletes tudósítást hoztunk, 1892 szavazatot képviselő 81 szavazó­­t egy gyei igazgatótanácsosokká megválasztottak: gr. Wass 1812, Lazarus 1811, gr. Dzieduszicky 1580, Trauschenfels 1211, dr. Herz 945, Schwarcz Sándor 877 szavazattal. — Számvizsgálókká 743 szavazatot képviselő 25 szavazójegygyel megválasztattak: Bá­­ronyi Ede 684, Grimm E. 650, dr. Stiller 623 szava­zattal. — Végül póttagokká megválasztattak: Pol­­lák Gyula, Diner József, Schiller Ágost, 707 szava­zattal mindegyik.­­ A megválasztottak után az igazgatótanácsi tagságra a legtöbb szavazatot nyer­tek: Brüll Miksa 689, és dr. Wilkus Nándor 585 szavazatot. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése július 1. Elnök: Torma Károly. Jegyzők: Széll Kálmán, Mihályi Péter, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak : Bittó István, Szapáry Gyula gróf, Paul­er Tivadar, Ghyczy Kál­mán, Szende Béla, Bartal György. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, ész­revétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Késmárk szab. kir. város kérvényét Sopron városnak a belügymi­niszter által beterjesztett új választási törvény tár­gyában felterjesztett módosítvány figyelembe vé­tele iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Bemutatja továbbá a házszabályok 151. §-a értelmében mindazon interpe­latiók, indítványok, ha­tározati és törvényjavaslatok, valamint egyéb minisz­teri előterjesztések kimutatását. Oláh Gyula a nyomtatványokra kiadott költ­ségek megtakarítása czéljából kéri az elnököt, hogy ne terjeszsze be az összes el nem intézett interpellá­­ciók és indítványok jegyzékét, hanem hivatkozva a régebben beadottakra, csak a havonként beadott és el nem intézett interpellációk és indítványok kimu­tatását. Várady Gábor hivatkozva a 151. §-ra, ragasz­kodik az eddigi eljáráshoz, mert a házszabályok e szakaszát megváltoztatni nem lehet. A beadott elnöki előterjesztés ki fog nyomatni és szétosztatni. Nemes Péter súlyt fektetve azon körülményre, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat az 1848 előtti censust megtartani kívánja, az 1848. II. t. sz. 48. c. pontja pedig csakis a fejadót rendeli kivétetni, és nem más adónemeket, indítványozza, hogy a tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslat 5-ik §-ából e szavak »és földtehermente­­sítési pótlék« ki­hagyassanak. Továbbá a következő határozati javaslatot ter­jeszti elő: A képviselőház a belügyminisztert utasítja, hogy a választási törvény tárgyalása előtt az 58. §ra vonatkozó kimondandó határozatát teljesen hiteles adatokra alapíthassa; a következő adatokat terjesz­sze be: Felső- és Alsó-Bolcsva tordamegyei; Marok­háza, Czege dobokamegyei; Macs és Bottháza kolos­­megyei; Gyergyó - Remete, csikszéki; Piskiner és Csik­hunyadmegyei, és Széklak, Véczk és Csicsó- Keresztur belső-szolnokmegyei községeknek 1848. előtti adó-tabelláiból egyet-egyet, és az 1854. évben behozott adócatasterről készített községi adó­­summariumaiból az említett községek summariumait — ezen előterjesztés megtörténtéig pedig esetleg ezen §. tárgyalása függőben tartassák. A beadott indítvány és határozati javaslat ki fog nyomatni, szétoszlatni s annak idején napi­rendre tűzetni. Németh Albert és Petrovay Ákos országgyűlési képviselők megrongált egészségük helyreállítása czéljából szabadságidőt kérnek. A kért szabadságidők megadatnak. Tisza Kálmán : T. ház ! Nem interpellatiót, hanem egy interpellatióra vonatkozó kérdést aka­rok intézni az igen t. igazságügyminiszter úrhoz. (Halljuk !) Méltóztatnak tudni, hogy már több nap előtt egy a fogházak és börtönök tárgyában kiadott ren­deletre vonatkozólag interpellációt intéztem a t. igaz­ságügyminiszter úrhoz. Én a dolgot elég fontosnak tartom arra egy­általában, hogy a t. miniszter úrtól e tekintetben méltán lehessen feleletet várni , de különösen szük­ségessé teszi ezt azon körülmény, hogy amint tudom, ezen rendelet a mai nappal lép életbe. Én tehát azt kérdem, szándékozik-e a t. igazságügyminiszter úr felelni ezen interpellációra vagy nem ? Pauler Tivadar igazságügyminiszter: T. ház! A­mi a t. képviselő úr kérdését illeti, arra igen rö­viden felelhetek. A rendeletre nézve mely, mellékesen legyen mondva, már február 18-án kelt, és mely minden hír­lapban hónapok előtt már megismertetett, meg fo­gom adni a feleletet úgy, a­mint megadni hivatásom, kötelességem. Azt hiszem, hogy a t. interpelláló urat sikerülene megnyugtatnom, még­pedig legközelebb adandó feleletemmel. A­mi azonban a napot és az időpontot illeti, méltóztassék megbocsátani, ha én ezt magam határozom el. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezt a jogot adják nekem a házszabályok, ezzel én élni fogok, ennek gyakorlatában én magamat senki által korlátoztatni vagy megszoríttatni nem hagyom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Tisza Kálmán: T. ház! Szavaimnak határo­zott félremagyarázása ellen kérek szót a házszabá­lyok értelmében. A t. miniszter úr igen élesen hangsúlyozta, hogy azon jogában, hogy megválaszsza az időt a feleletre, senki által magát korlátoztatni nem engedi. Én nem tudom, halotta-e valaki rajta kívül, hogy én proponáltam volna, mondassék fel, mikor tartozik a miniszter úr válaszolni ? (Élénk felkiáltá­sok : Senki!) Bizonyára senki sem hallotta. Én nem vagyok az, a­kinek szokása a házszabályok rendelete ellen cselekedni, a t. miniszter urat pedig kérem, hogy olyanért, a­mit nem kívántam, ne méltóztassék elle­nem támadást intézni, hanem inkább méltóztassék a házszabályok mellett a parl­amenti illemet is figye­lemben tartani.­­Zajos helyeslés és tetszés balfelől. Élénk mozgás jobbfelől.) Szentpályi Jenő Ugocsa megye kérvényét nyújtja be a törvényhatóságok jogkörének kiterjesz­tése iránt. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Szontagh Pál a következő interpellátiót in­tézi a belügyminiszterhez . Ez évi ápril­is 23-án a belügyminisztérium ré­széről a hivatalos »Budapesti Közlöny« nyomtatásá­ra, kiállítására és szétküldésére versenypályázat hir­­dettetett, és 44 budapesti könyvnyomda közül a legtöbb bizalomra méltók sorából néhány felhivatott a pályázatban biztosítéki összeg letétele mellett részt venni. Május 25-én négy nyomdaintézet rendszeresen benyújtott ajánlata nyilvános tárgyalásban, az inté­zetek képviselőinek jelenlétében felbontatott. Június 7-én két intézet azon értesítést vette, hogy ajánlata a magas árak miatt figyelembe nem vétethetvén, letett biztosítékát visszaveheti. Kérdem ennélfogva az igen­t. belügyminiszter urat, hajlandó-e ezen ajánlatot figyelembe venni, il­letőleg a »Budapesti Közlöny« kiállítását azon nyomdára bízni, mely becsületes munkában verse­nyezve, és 44 nyomda közül, mint bizalomra méltó általa felhíva a legolcsóbb ajánlatot nyújtotta be ? anélkül, hogy a miniszter úr tekintettel lenne bármily néven nevezendő utólagos ajánlatokra ? És ha nem ? Mivel igazolhatja a szabad versenyt kijátszó és a legolcsóbb ajánlatot tevő nyomdái c­ég kereske­delmi becsületét is sértő eljárását? Szapáry Gyula belügyminiszter megjegyzi, hogy jogában áll megválogatni azon nyomdákat, me­lyekről felteszi, hogy oly felszereléssel vannak ellát­va, hogy a követelményeknek képesek megfelelni. A második kérdést illetőleg megjegyzi, hogy a kormány­nak pályázatok alkalmával mindig meg van azon jo­ga, hogy ha a beérkezett ajánlatok közül egyiket sem tartja elfogadhatónak, azokat visszautasíthassa. Ezen eset fordult elő a jelen alkalommal. Szóló kijelenti, hogy oly eljárást fog e kérdésben követni, mely sem a képviselőháznak e tárgyban hozott határozatát, sem a kormány törvényes hatáskörét nem fogja túl­haladni. Szontagh Pál kijelenti, hogy ha a kormány visszautasítja a beérkezett ajánlatokat, akkor nem

Next