Pesti Napló, 1874. szeptember (25. évfolyam, 199-223. szám)
1874-09-11 / 207. szám
akarna lenni, akkor ő felsége okvetlenül megengedte volna, hogy a csehek részéről az erre vonatkozó óhajtásnak bármi csekély kifejezés adassék. De mit látunk az üdvözlő szavakban és ő felsége válaszában ? Semmi többet mint egy részről a nemzet őszinte örömét, hogy körében láthatja uralkodóját, s viszont az uralkodó örömét a nemzet ragaszkodása felett. Igaz, hogy tekintve a csehek államjogi harczát, tekintve, hogy e harcznak föl nem adott czélja : az összmonarchia érdekeinek összeegyeztetése a cseh nemzet államjogi érdekeivel, e tüntető nemzeti örömnek is nagy politikai jelentősége van. Mert ahol a nemzet és uralkodó közt oly nagy a ragaszkodás és szeretet, mint ahogyan az a prágai utazásban, — noha óhajtás és ígéret nélkül — nyilatkozik, ott az államjogi küzdelem megoldása sokkal inkább föltehető, mint föltehető volna egy újabb moszkvai vándorlás esetében. A főkérdés azonban mindig az marad, hogy : minő alakban történjék e megoldás? — minő alakban egyeztessék össze a monarchia érdeke a csehek államjogi érdekeivel ? S épen erre nézve nyújtanak némi támpontot a combinatióra azon adressek és császári válaszok, melyek az utazás főmozzanatait képezték ; mert ha ezekből teljes biztonsággal nem is jósolható meg azon alak, melyben a csehek államjogi küzdelme megoldást nyerhet , teljes biztossággal megjósolható azon alak, melyben a csehek államjogi harcza megoldást soha sem nyerhet. Értjük ez utóbbi alatt, először a monarchia dualisticus alkatának épségben tartását és hozzáférhetlenségét, — másodszor, ami ebből következik, azt, hogy midőn ő Felsége elhatározta magát hű cseh nemzetének meglátogatására, ezen elhatározása épen semmi változást nem jelent azon érzelmeiben, melyekkel eddig a jelenlegi kormányrendszer iránt viseltetett. Érezni látszanak ezt a csehek is, kik a leglegálisabb figyelemmel különzék el ragaszkodásuk őszinte kifejezését, minden politikai vonatkozástól. Az uralkodó szeretetében egyesült a cseh ellenzék a cseh alkotmánypárttal, s került minden distinctiót, mely a politikai érdeket tolta volna előtérbe. Ez határozott jel, mely félremagyarázhatatlan. Ha ő felsége, mint az összmonarchia feje, és a cseh nemzet separatistikus politikai küzdelme közt fekszik a létező alkotmány: ő felsége és a cseh nemzet, egymás iránti viszonya közt nem fekszik közbe semmi. És ha csakugyan létezik uralkodó és nemzet közt eme kettős viszony, akkor az uralkodó részéről a legbölcsebb elhatározás, hogy bármily hullámzásnak legyen is alávetve az uralkodó és nemzet közti politikai viszony, az uralkodó és nemzet közti közvetlen viszony változhatlanságának föltüntetésére alkalmat keressen és alkalmat nyújtson. Egy ilyen alkalom a prágai utazás. Az államjogi harcz érintetlenül hagyatott ama mederben , melyben haladva — mint ezt a cseh ellenzék fokozatos ellankadása mutatja, — lassankint eléri azt a pontot, hol átérzi azon helyes egyensúlyt, mely az összmonarchia érdeke és a cseh államjogi követelések arányai közt fennáll. Lassankint belátja azon történelmi tévedést, melylyel Csehországnak a Szent István birodalmáéval egyenlő jogokat vindiál. És mihelyt e csalódásából fölébred, a kiegyezést nem gátolja semmi. A kiegyezés azonnal Ausztria belügyévé válik, s ép oly hatalmas lépés létetik általa a monarchia politikai helyzetének megszilárdítására, mint amily szilárd a cseh nemzet ragaszkodása a királyhoz. És ismételjük, hogy ha a fejedelem prágai utazásához politikai combinatió fűződhetik, az nem lehet más mint az, hogy e részről a dualizmust semmi veszély nem fenyegeti. Az utazás motívumai világosak és érthetők; a lefolyás részletei nem állnak ezen indokok magyarázatával ellentmondásban. És mi remélhetjük, hogy azon személyes impressiók, melyeknek ez utazás alkalmául szolgált, jóltevő befolyással fognak bírni arra, hogy a cseh nemzet is az alkotmány sánczai közé bevonuljon, ipar hasznosságával párosul. Kikötőinkbe, folyónk és tengerünk kikötőibe mindenféle hajó megfordul s aranyát hozza nekünk, s terményeinket viszi el tőlünk. S mindez a rabszolgaság műve. — Jó. De vak volna, ki nem látná be, hogy a forradalom és háború számtalan neme, mint pusztitó csorda fogja megrohanni e földet. — Annyira bűnösöknek tart úrnőm bennünket, hogy előérzetei daczára sem lát a lelkében oly világosan visszatükrözött szerencsétlenség ellenében semmiféle menedéket? — Nem annyira az egyesek, mint inkább a társadalom bűnös. Azon környezet, melyben önök születtek, nevelésük, a történelem, melyet tanulnak, az érdekek, melyeket tapintanak, az eszmék, melyeket társalgásuk alkalmával magukba szinak, azon szokások, melyek születésüktől fogva körülveszik önöket, s melyeknek vakon alája vetik magukat, mentik némileg az egyesek hibáit és vétkeit, habár az embernek elég esze van, hogy világosabban lásson s elég akarata, hogy melegebben szeressen, mint lát és szeret a társadalom és kora. De e társadalmak, melyek az igazságtalanságból jogot, az erőszakból törvényt, a gazságból igazságot, az esztelenségből tekintélyt csinálnak; e beteg társadalmak vagy elrothadnak bűneik fertőjében, vagy megtisztulnak és megújulnak a fájdalom és vértanuság által. — Ily bűnösöknek tart bennünket, úrnőm ? kérdé újra a jószágigazgató — Törvényeiket, intézményeiket tartom bűnösöknek, legbűnösebbeknek. A rabszolgaság rákfenéje a bűnök bűnéből, a rabszolga kereskedésből származott. — Asszonyom----------A jószágigazgató meg akarta szakítani Carolina szavait, hogy figyelmeztesse, miszerint rabszolgakereskedő neje. — Igen, a bűnök bűnéből származott. Carolina oly szilárdan mondta ki ezen állítását, hogy a jószágigazgató, sem ellen mondani nem mert, sem nem bátorkodott figyelmeztetni úrnőjét, hogy fiának ereiben ezen bűnös vér folyik. (Folyt, KÖT.) Debreczen város e hótdikén tartott közgyűlése több orsz. érdekű ügygyel, minek : a gazdászati tanintézet, kereskedelmi tanoda és a kikerekítés kérdésével foglalkozott. A nagy érdekű ülésről közöljük a »Debreczeni Ellenőr« következő tudósítását. A közgyűlés első tárgya azon küldöttség jelentése volt, amely felsőbb gazdasági tanintézetünk ügyében a város közönsége által ő Felségéhez küldetett fel. Papp Ferencz főjegyző felolvasta a küldöttségi jelentést, melyben elő van adva, hogy a küldöttek előbb Bartal miniszternél tettek lépéseket a miniszteri határozat felfüggesztésére nézve, s hogy ezen lépések a már tudvalevő sikerre vezettek. Aztán felolvastatott a miniszternek e tárgyban a város közönségéhez intézett leirata. Ezen intézmény felolvasása után Komlóssy Imre állott fel, s előadta, hogy egy törvényhatóság autonóm életének alig lehet kellemetlenebb episodja, mint az, ha az alkotmányos ország alkotmányos minisztere alkotmányellenes eljárása ellenében kell az alkotmányos fejedelemhez folyamodni. Nálunk is ez eset fordult elő, de hála istennek ezen kellemetlen lépés megtételére a miniszternél elért siker után nem volt semmi szükség, s abban, hogy ez így történt igen nagy érdeme van a küldöttség tapintatos eljárásának, annálfogva indítványozza, hogy a közgyűlés a küldöttség tapintatos eljárásáért köszönetét jegyzőkönyvileg fejezze ki. (Átalános élénk helyeslés és éljenzés.) Armós Bálint, magáévá teszi K. I. indítványát s azt azzal bővíti ki, hogy vétessék örvendetes tudomásul a küldöttség tapintatos eljárása, s szavaztassák köszönet, de egyszersmind mondja ki a közgyűlés, hogy a min. intézvényben lefektetetteket elvben elfogadja, s annak alapján egy albizottságot küld ki, mely az ügy továbbvitelével megbizatik. Aztán indokolja azt, hogy a miniszteri intézményben lefektetett elveket a közgyűlés bátran elfogadhatja, mert azon áldozatok hozatalára, melyekről abban említés van, már 1872-ben köteleztük magunkat. Itt részletezi azon áldozatokat, melyeket a város közönsége, a város kebelébe áthelyezendő gazdasági intézet érdekében hozni hajlandónak nyilatkozott, s kimutatja, hogy azon áldozat ma felényi mint 1872- ben, midőn azt felajánlottuk, volt; és pedig az anyag és munkaárak tetemes csökkenése folytán. A miniszter intézményében foglaltakat tehát elvileg elfogadandónak javasolja, s egy albizottságot kér megválasztani, mely aztán a miniszter megbizottaival az ügyet tárgyalja, s amely a kérdéses, most az egyház tulajdonában lévő teleknek a város tulajdonába átengedése iránt is tegye meg a szükséges lépéseket. Végül a közgazd. miniszter úr ezen végzésről feliratban azonnal értesítendő, hígy Komlóssy Imre, mint Armós Bálint indítváányaik egész terjedelmükben nagy lelkesültséggel elfogadtattak, s az albizottságba a következők választottak be. Kovács Lajos polgármester akadályoztatása folytán Simonffy Imre elnöklete alatt Molnár György, Komlóssy Imre, Armós Bálint, Karap Móricz, azon megjegyzés mellett, hogy azon tisztviselők, kikre a tárgyalások folyama alatt szükség lesz, belevonandók az albizottságba. Simonffy Imre elnök előadja, hogy a most letárgyalt ügygyel összefüggésben áll a debreczeni kereskedői testület egy beadványa, melyet Papp Ferencz főjegyző egész terjedelmében felolvas. A kereskedői testület, mely e város minden polgárával együtt egyaránt óhajtja azt, hogy városunk közmivelődésileg minél fontosabb központ legyen, — lépéseket tett a kormánynál, hogy itt egy állami középkereskedelmi tanoda létesittessék. — A kormány csak úgy hajlandó ezen iskolát felállítani, ha az a város részéről kellő elhelyezést nyer. A kereskedelmi testület beadványa aztán azt hangsúlyozza, hogy ez iskola igen előnyösen helyet találna a városban bent építendő gazdasági tanintézet épületében, s hogy ez minél lehetőbbé tétessék, 5000 irtot ajánl fel a maga részéről e czélra, s kéri a város közönségét, hogy tegyen lépéseket ez ügyben a kormánynál s részesítse pártfogásában a kereskedelmi középtanodát is. Molnár György örömét fejezi ki a felett, hogy egy oly tekintélyes testület, mint a debreczeni kereskedői testület, nemcsak kérelemmel járul a város közönségéhez, hanem egyszersmind a kérelmezett ügy iránti tetemes áldozatkészségét is nyilvánítja, hogy az által lehetségessé, könnyebbé váljék egy olyannyira szükséges szakiskolának felállítása. Behatólag fejtegette, hogy mennyire érdekében fekszik városunknak, s minden a várost igazán szerető polgárnak, hogy minél több szellemi és értelmi erő, s tényező összpontosittassék városunkban , s ennek alapján e beadványt mindenesetre pártolni inditványozza. Ma azonban ez ügyet behatóan tárgyalni nem lehetvén, ezt is azon albizottságnak óhajtja kiadatni, mely a gazd. tanintézet ügyében kiküldetett. Az indítvány elfogadtatott. Végső, s talán e közgyűlésnek legérdekesebb, mindenesetre következményeiben legmesszebb kiható tárgya volt, a Debreczen mint központ körül alakítandó megye ügyében, a tanács részéről tett előterjesztés. A Papp Ferencz főjegyző által felolvasott előterjesztést a közgyűlés a legéberebb figyelemmel kísérte, s annak az ügy érdemébe mélyen belebocsátkozó érveléseit több helyen élénk helyesléssel szakította meg. Ez előterjesztés, mely felirat alakjában a belügyminiszterhez intéztetik, így hangzik: »A törvényhatóságok területének szabályozása s új beosztályozásáról szóló min. törv. javaslat tárgyalása alkalmából, már 1. évi június hó 11-én tartott közgyűlésünkben kinyilatkoztattuk, hogy úgy városunk, mint az egészen ráutalt s vele folytonos érintkezésben álló nagy és népes magyar vidék érdekében óhajtjuk, hogy ezen vidékből t. i. Szabolcs megyének elszigetelt területén fekvő községeiből és Debreczenhez közel fekvőkből, továbbá Bihar megye egészen közel levő községeiből és a hajdúkerületből más királyi városok példájára jövőre is egész határával s határába fekvő pusztáival együtt külön törvényhatósági joggal birandó s legnagyobb területű szab. kit’ Debreczen városban székhelylyel szerveztessék egy uj megye. Ezen óhajtásunknak alapját nemcsak saját érdekeink, hanem, még inkább a Debreczenre utalt vidék érdekei és a közérdek teszik. Mert ha a törvényhatóságok területe szabályozásának országos közérdekből csakugyan be kell következni, épen a közérdek szempontjából, hogy a rendezésnek az állandóság biztosíttassék, e szabályozás nézetünk szerint oly módon lenne végrehajtandó, hogy az egy részről az országos közérdeknek is megfeleljen. De másrészről a vidék lakosságát azon természetes központoktól, ahová helyzeténél és százados szokásánál fogva utalva van, törvényhatósági tekintetben más központokhoz ne kényszerítse. Márpedig az eddigi tervezetből azt látjuk, hogy midőn Szabolcsmegyének némely községei és egy hajduváros az újonnan alakítandó »Kun«-megye székhelyéül kijelölt Karczag Városhoz, a többi hajduvárosok pedig, Szabolcsmegye jövőbeli székhelyéhez , Nyíregyházához, s végre Biharmegyei községek is ezen városokhoz, mint székhelyekhez szándékoltadnak csatoltatni, e városok ama községeknek természetes s czélszerü központjaiul nem szolgálhatván, azon községek e központokhoz érdekeik ellenére kényszeríttetnének, ami a rendezés állandóságának biztosítására nem vezetne. Míg ellenben, ha az általunk fenntebb megjelölt vidék népessége és területéből Debreczen városában székhelylyel alakíttatnék egy új megye : városunk, mint székhely azon vidék természetes érdekeit, anélkül, hogy ezáltal az országos érdek legkisebb hátrányt szenvedne, teljesen kielégítené; mert kétségtelen, hogy Debreczen város mind fekvésénél, mind kereskedelménél, mind a kebelében levő iskolák és intézetekre való tekintetből ama mindenkép ráutalt, s vele százados szokásánál fogva folytonosan érintkező nagy és népes vidéknek, legtermészetesebb s legczélszerűbb törvényhatósági székhelyét képezhetné; másfelől ha a tervezett szabályozás csakugyan végrehajtatik, tekintve, hogy a tervezet szerint ahol a politikai székhely lesz, ott és annak területére kiható hatáskörrel szereztetik törvényszék, adóhivatal, s katonai kerület is, s épen a politikai székhelyek megállapodásával a örvényszékek száma is apasztalni czéloztatik; ha tekintetbe veszszük a hajdúkerület, mostani székhelyének, Böszörmény városnak Debreczenhez egyetlenegy állomásra fekvését és a hat hajduvárosból kettőnek u. m. Szoboszlónak és Vámos-Pércsnek, a többi hajduvárosoktól elszigetelt állását, a miből kifolyólag a nagyterületű és népes Szoboszló város — Karczag székhelyhez szándékoltatok csatoltatni — azon meggyőződésben vagyunk, hogy a hajdúkerület sem mostani állapotjában, mint törvényhatóság senn nem tartathatik, sem pedig életképes tv.hatósággá ki nem kerekittethetik, mivel akkor Szabolcs megye veszítené el törvényhatósági képességét, mégha óhajtásunk szerint Debreczenben székhelylyel alakíttatnék — a mint az nagyon lehetséges — egy életképes megye, a mint egy felől Szabolcs és Bihar megyék nagy területcsonkitást nem szenvednének, úgy más felől a Hajdúkerület lakossága is együtt maradhatna és talán, — a mibe egyébiránt avatkozni nem akarunk — az uj megyének az érdekeltek meghallgatásával leendő elnevezésével történelmi nevét is fenntarthatná. Hogy pedig óhajtásunk s a mint hiszszük az érdekelt vidék legnagyobb részének e tekintetben már eddig is nyilvánított hasonló óhajtása annál könnyebben valósittathassék: ezennel ünnepélyesen tudomására kívánjuk juttatni Nagyméltóságodnak, hogy a város tulajdonát tevő,s a főutczán fekvő »Fehérló« czimü vendéglőt, mely mint emeletes jó karban lévő épület tartalmaz földszinten egy nagy termet és 14 szobát, az emeleten szintén egy nagy termet és 18 más helyiséget, egy nagy istálló-épületet, az épület alatt pinczéket, — elég nagy kiterjedésű jelesen 1080 □ élet tevő telkével együtt, melyeknek értéke legalább is 100,000 frtra tehető, az alakulandó megye részére, megyeházul öröktulajdonkép egyedül csak azon korlátolással, hogyha a megye későbben székhelyét netalán más városba tené át, ez esetre amaz ingatlanság a városra visszaszállana, — átengedni hajlandók vagyunk.« (Aláírás.) Ez előterjesztés felolvastatván, inditványoztatott, hogy küldessék ki egy teljhatalommal ellátott bizottmány, mely ezen ügynek tovább vitelét, sikeres végrehajtását eszközölje. A felterjesztés felolvasása után Molnár György emelt szót s kifejtette, hogy most az ideje, hogy a város megragadja az alkalmat, hogy jövendő nagyságának sarkköveit megszerezze. Debreczen város fenállása óta soha nem volt erre alkalom ; a régi nemes vármegyék idejében arra gondolni sem lehetett, hogy a vármegyék rendeztessenek. Ma, az ország megváltozott viszonyai folytán, a megyéknek, a rendszeres és olcsóbb közigazgatás lehetővé tétele végett mélhatlanul rendeztetni kell, s eltörlendők azon anachronismusok, melyek Magyarország törvényhatóságai közigazgatásának oly nagy akadályául szolgáltak. Áttér szónok a megszakított területű megyék és törvényhatóságoknál természetszerűen fenállott viszás állapotokra, s felemlíté, hogy az országgyűlés 21-es és 9-es bizottsága kimondotta, hogy a nem egy folytonosságban levő törvényhatóságok múlhatlanul beszüntetendők. Ez okon lesznek a Hajdúkerület s Szabolcsmegye alsó része kikerekítendők, stb. Aztán szólott a közigazgatás költségei miként fedezéséről, s azon érdekekről, melyek a hajdúságot és a többi az uj megyébe bevonni akart községeket városunkhoz kötik , végül hangsúlyozza, hogy a városnak az uj megye érdekében áldozatot kell hoznia, s javasolja a tanács indítványának elfogadását, hogy a »Fehérló Szálloda« megyeházát átengedtessék, s óhajtja, hogy egy szívvel egy lélekkel elfogadtassék a tanács indítványa. — Beszédét hosszan tartó élénk helyeslés követte. Szólott még e tárgyhoz Komlóssy Imre, pártolva Molnár György javaslatát, s a tanács ez ügybeni előterjesztése, a fent közlött felterjesztés teljes szövege, a »Fehér ló vendéglő« felajánlása egyhangúlag elfogadtattak. Az ügynek továbbvitelével teljhatalommal ellátott bizottság a következőkből alakíttatott meg : Kovács Lajos polgármester akadályoztatása folytán elnök: Simonffy Imre, bizottmányi tagok: Révész Bálint, K. Tóth Mihály, Harsányi Sándor, Csáky Gergely, Steinfeld Antal, Karap Móricz, Molnár György, Laky Lajos, Komlóssy Imre, Poroszlay László, Barcsay István, Makó István, Kovács Sándor, Hankó Leo, Ármós Bálint, Rácz György, Csurka János. Végül Kovács Sándor jelentette, hogy a »Fehérló« jelenlegi bérlőjétől egy nyilatkozatot vett, melyben az hajlandónak nyilvánítja magát a bérelt vendéglőt bizonyos feltételek mellett a város rendelkezése alá visszabocsátani. E nyilatkozat tudomásul vétetett s átadatott további eljárás végett a megválasztott teljhatalmú bizottságnak. — Ezzel a közgyűlés véget ért, ez országban csak horvátokat ismer, de szerbeket nem. A szónok polemisál a horvátországi szerbség ellen és a karzatok tetszésnyilvánitásai közt Brlics indítványa ellen szól. Ogics lelkész nem lát Brlics indítványában semmit sem, ami sérthetné a horvát nemzetet, és inti az előtte szólót, hogy a horvát és a szerb nemzet között ne hintsék el a viszály és gyűlölet magvát. A szónok, noha katholikus lelkész, nagy hévvel védi a szerbséget és beszédével a karzatok részéről erős piszegést arat. Hrvics egészen dr. Vucsetics szellemében beszél és szintén kijelenti, hogy ő Horvátországban csak a horvát nemzetet ismeri. (Élénk tetszés a karzatokon.) Mrazovics kijelenti, hogy a horvát és a szerb nemzet egy és ugyanaz, és Brlics indítványát pártolja. Jurkovics, a kormány képviselője elfogadja Brlics indítványának első bekezdését, de ellenzi az ó-szláv írás tanítását. Miután még dr. Posiovics Hrvoics nézetéhez csatlakozott, dr. Brlics visszavonta indítványa második bekezdését, mire az első bekezdés a ház által elfogadtatott. Grcsics ttz képviselő által támogattatva kéri, hogy indítványa ,miszerint a népiskoláiról és képezdékről szóló törvényjavaslat a szerb nemzet és a szerb nemzeti egyházi congressus autonóm jogát a népiskolák és képezdék szervezete is azoknak eddigi kormányzata és fenntartása tekintetében nem érinti , mint sürgős azonnal napirendre tűzessék. A ház kimondván az indítvány sürgős voltát, az indítványozó ezt a szerb nemzet régi jogai és kiváltságaival indokolja, és azt állítja, hogy a népiskolai törvényjavaslat csak azon esetben alkalmazható a görögkeleti egyház hiveire, ha ez a karloviczi egyházi congressus által elhatároztatik. (Hangos piszszegés a karzatokon. A elnök csenget és a közönyet kiutasítással fenyegeti.) Tu r e 1i hevesen kikel Grosics indítványa ellen, melyet Horvátország autonóm törvényhozási joga ellen irányzott merényletnek nevez, míg Mrazovics az államjog alapján kimutatja, hogy’a szerb egyházi congressus e maga statutarius törvényhozási jogát csupán a vallási oktatás tekintetében érvényesítheti; ha Grosics indítványa elfogadtatik, azzal az alap, melyre a népiskolai törvényjavaslat építve van, nemcsak megrendíttetnék, hanem egészen feladatnék, minthogy akkor nyilvános felekezeti iskolákat kellene megtűrni, holott a tárgyalás alatt levő javaslat épen azok megszüntetését czélozza. Azonkívül az államnak valamennyi felekezet iskoláztatásáról egyformán gondoskodnia kell, és az meg nem engedhető, hogy az egyik felekezet a törvény alatt, a másik a törvényen kiind álljon. A vallás terén irányadók a szerb congressus statútumai a görög-keletiekre nézve, az iskolaügy intézését azonban az államnak kell gyakorolnia minden iskolában a felekezetekre való tekintet nélkül. R o g uics Tivadar Grosics indítványát pártolja. Dr. R o g uics Sándor a szerb egyházi congressust egyedül kötelezőnek tartja a szerb nemzetre nézve és azt állítja, hogy a törvényjavaslat következetes keresztülvitele esetén a g.keleti egyházra a legnagyobb terhek rovatnának. Dr. Ko n ing fenntartás nélkül fogadja el a törvényjavaslatot és megjegyzi, hogy annak kétségtelenül kötelezőnek kell lennie valamennyi felekezetre nézve. Ogics kath. lelkész megint melegen pártolja a szerbek különállási törekvéseit. Jurkovics kormányképviselő kijelenti, hogy a kormány részéről Grosics indítványát határozottan vissza kell utasítania, minthogy az meg nem engedheti, hogy az országban valaki a törvény határozatai alól kivétessék. Grosics még védi indítványát, dr. Posilovics előadó pedig ellene szól, mire az indítvány a nagy többség által elvettetett, és az ülés este 9 órakor berekesztetett. A September 8-ai ülésben a népiskolai törvényjavaslat harmadik olvasásban majdnem egyhangúlag elfogadtatott. Horvát országgyűlés. September 8. Folytattatik a népiskolai törvényjavaslat részletes tárgyalása. Lehpamer módosítványt nyújt be, miszerint az állandó országos iskolai bizottságba minden megyei püspöknek egy-egy képviselője is meghivassék. A módosítvány, melyre csak a papok szavaznak, elvettetik. Dr. Brics egy tíz képviselő által pártolt határozati javaslatot terjeszt elő, miszerint a javaslat mindazon helyein, hol a horvát nyelv mint egyedüli oktatási nyelv van megemlítve; ezalatt a szerb iskolai községekben a horvát nyelvvel azonos szerb nyelv értessék. Továbbá, hogy a nyilvános iskolákban mindenütt az ószláv (cyrill) irás tanittassék. Miután a ház az indítványt sürgősnek kijelentette és dr. Brlics azt indokolta volna, dr. Vucsetics arra figyelmeztetett, hogy ama szakasz, mely a nyilvános iskolákban egyedül a horvát nyelvet hozza be, már el van intézve, és így a ház annak tárgyalásába többé nem bocsátkozhatik. Különben ő is különfélék, Budapest sept. 10. (Bittó miniszterelnök), mint a »P. St.« írja, legközelebb megint néhány napra elutazik Budapestről. (Egyházi javadalom adományzása.) Ő Felsége a modrusi székesegyház novini társas káptalanánál üresedésben lévő székesegyházi főesperességi állomást Mudrovcsics Antal, a nevezett káptalan kanonokának adományozta. (Diplomatiai kinevezés.)Ő Felsége az Argentínai és Uruguay köztársaságoknál lévő cs. és kir. ügyvezetőt, buenos ayresi főconsult, hoffenfelsi lovag Hoffer Miksát, a nevezett köztársaságoknál miniszterresidenssé, jelen főconsuli állásában meghagyás mellett, kinevezni méltóztatott. (A brandeisi hadgyakorlatok.) Brandeisból jelentik sept. 9-étől: A hadgyakorlatok által Brandeis egészen megváltozott szint mutat; a csendes városkában számos a katona és az idegen futárok vágtatnak ide s tova; tegnap óta már tábori távirda is van felállítva. Külföldi tisztek nagy számban vannak, főleg németországiak, Törökországból két tiszt időzik itt. A szász király ma reggel érkezett ide és holnap 10 órakor utazik el; tiszteletére ma udvari ebéd volt; kíséretében csak három tiszt van; holnap este a község fáklyás menetet, éjjeli zenét és vegettát rendez. A hadgyakorlatok ma reggel kezdődtek ; a déli hadtest támadólag lépett fel; 8 órakor indult meg, feladata az volt, hogy az ellenfélt az arctélen foglalkoztassa; a jobbszárnynak oldaltámadást kelle intéznie az ellenfél ellen, hogy elvágja előle a visszavonulást. A jobb szárny fél 10-kor találkozott az északi hadsereggel, mely egy ezreddel Radonitz helységet tartotta megszállva; tíz órakor a helység el volt foglalva. Ezután ő felsége odajött az ütközet színhelyére, tudakozódott a részletek után és megelégedését nyilvánítá a szárny magatartása felett. Délután a csapatok a mezőkön tanyásztak, a a főzés befejezte előtt a támadás megnyittatott, az éj beálltával az egész vonalon riadót fújtak. Az időjárás igen kedvező. (Katonai hírek.) A Csákváron összpontosított honvédcsapatok gyakorlataiban a Budapesten állomásozó 8. sz. tüzérezred két gyalogütege is részt fog venni, és ezek f. hó 12-én indulnak el oda egy törzstiszttel, egy főtiszttel és 153 emberrel. Bián, Turbálon és Alcsuthon át három napi menetben fognak Csákvárra érkezni. A tatai hadgyakorlatokban részt vett és Temesvárra áthelyezett 13. sz. huszárezred már útban van új állomása felé és a pihenési napok hozzászámitásával 19 nap alatt fog oda érkezni. (Az Arad környékén tartandó hadgyakorlatok alkalmából báró Scudher Antal cs. és királyi hadparancsnok ur, a »Temesi Lap.« szerint oly formán intézkedett, hogy oly helyeken, hol gyalogkatonaság lesz elszállásolva, a szállásadók ne legyenek kénytelenek a katonaságnak főzni, hanem a katonaság közösen étkezvén, ételéről önmaga gondoskodjék, s a községek csakis az élelmi czikkek beszerzésére és illetőleg szállítására szükséges fuvarokat szolgáltassák. (A magas Tátrából) Déchy Mór az ismeretes magyar hegymászó, ki Svájcz és Tirol legmagasabb bérczeit megjárta, legközelebb a felvidéki Kárpát-egylet meghívása folytán a Tátra hegységben tett nagy utazást. A múlt hó végén a geresdorfi csúcsot mászta meg, azután a kedvező időjárást fölhasználva a magas Viszoka, melyet Hunfalvy a központi Kárpátok Matterbornjának nevez, megmászására vállalkozott. Sept. 3-án indult el a »befagyott tó« mellől s leküzdve minden akadályt szerencsésen feljutott a hegytetőre, melyen kitűzte a nemzeti lobogót. Déchy az első, ki a magas éjszokát megmászta. Innen két napig tön apróbb kirándulásokat, olyan ormokra, melyeken utasok eddig vagy épen nem, vagy csak igen ritkán jártak. Sept. 7-én a lomniczi csútlót mászta meg. Déchy úr ezen két heti utazásának, mint lapunknak írják, gazdag tudományos eredményei vannak, melyek e vadregényes hegység ismeretét lényegesen előmozdítani hivatják. (Északi sark-expeditio.) A »N. Fr. Presse« Payer főhadnagytól újabban a következő táviratot vette : Malnes (Lofodi szigetek, Norvégia északkeleti partján), September 9. reggeli fél 11 óra. Az expeditiónkról szóló kimerítő jelentés September 23-áig Pécsbe fog érkezni. A szoros, mely a magas északon felfedezett földet Grönlandtól elválasztja, 100 mértföld hosszú és körülbelül 39 mfld széles és általunk Ausztria-sundnak neveztetett el. Az újonnan felfedezett föld főrészeinek, valamint a többi főtárgyaknak osztrák neveket adtunk. A külföld érdeklődéséről és részvétéről az expeditionak Norvégiában történt lelkesült fogadtatásán kivül még a következő két távirat is tanúskodik, melyeket Christianiából és Weimarból kaptam : »Miután ő felsége, Svéd- és Norvégián királya általam az expeditió szerencsés visszatéréséről, valamint arról, hogy önök minden esetre Christianián át utaznak vissza értesittetett; a király egy hozzám intézett táviratban azon bő óhaját fejezte ki, hogy az önök viszszautazása oly módon intézi,essék, hogy Stockholmot megérintsék. Petersen, osztrák consul.« »Szivélyes »Igen hozott«-at és »éljen«-t intézek önhöz és bátor társaihoz ; a nagyherczegnő velem együtt fejezi örömét és szerencsekivánatait: mindketten kérjük önt, hogy minél előbb látogasson meg. Károly Sándor, sachsen-weimari nagybg. (A fiumeiek s az északsarki expeditio.) Fiuméból a köv. táviratot küldték Weyprecht hajóhadnagynak: »Fiume lakossága a sarkvidék deréki kutatónak legszivélyebb üdvözleteit küldi és igen örvend, hogy a Quarnero fiai ismét bebizonyították a hirnevüket, mint rettenthetlen tengerészek.« (Linczbauer Ferencz) a pesti egyetem orvoskari nyugtanárától magyar és német nyelven e czim alatt : »Nehány szó a magyar kormányhoz és a parliamenthez a közegészség szabályozása tárgyában« — érdekes füzet jelent meg, mely a közegészségügy nagy fontosságát és szabályozásának módját tárgyalja. (A Vág balparti szabályozási társulat) tegnap, f. hó 9-én Nyitrán megalakult. (T h e i ner pater,akinek Friedrich tanárhoz intézett érdekes leveleit nemrég ismertettük, a »M. Állam« szerint magyar eredetű; a nevezett lap ugyanis egy érdekes okmányról tesz említést, melyben Theiner magát Magyarország fiának vallja; eredeti neve Tanay volt. (Pisztráng-halászat.) A Szolyva hársfaival fürdővendégek ez évben többször tettek kirándulást a vidékre. E kirándulások között legérdekesebb volt mint a »Bereg«-nek Írják, a f. évi aug. 15-én a Viczavölgyének egyik patakán rendezett pisztránghalászat. Növelte az érdekeltséget a vendégek előtt a vidék vadregényes fekvése, azután a halászat, délben az ebéd zöld gyepen, ebéd után egy játék, mely 20 lépésre felállított korsónak bekötött szemmel való elütésében állott, azután a kirándultak vad növényekkeli feldiszitése és szép rendben visszavonulása 5 fogaton a fürdőbe. — A halászat eredménye csekély volt, és másnap közösen fogyasztatott el. (Egy töprengő vándorlegény.) Az »Ung« a következő tragikomikus esetet beszéli, melyet az abban érdeklettek egyikétől magától hallott. Egy vándorló mesterlegény két társával a napokban N.Bereznáról Ungvár felé ment gyalog. Kéregetéseik jó eredménye folytán jókedvüek lévén, egyikük tojást vett elő tarisznyájából, s felhívta őket, melyikök merné egészben elnyelni, oly hozzáadással, hogy ki héjának megsértése nélkül nyeli el a tojást, társaitól öt-öt krt kapjon, ellenkező esetben ő fizet társainak ugyanannyit. Emberünk vállalkozott. Alig tűnt el a tojás nyeldeklője mögött, rögtön fuldoklani kezdett, mert a tojás torkán akadt. Ő kínjában a földre rogyott, társai pedig megrémültek és elfutottak. Midőn újra eszmélt, egy drótos tót térdelt mellén, ki torkát irgalmatlanul szorongatta, azután felső kabátjának lehúzásával bajlódott; mielőtt azonban lehúzta volna, befutott az utat szegélyző erdőbe. Kis idő múlva egy robogó kocsi állt meg előtte, melyre két paraszt ember felemelte és egész Felső-Domonyáig hozta, honnét gyalog jött be Ungvárra. A jámbor vándorlónak nincs semmi komoly baja, csak hogy a nyakát nem tudja forgatni, s roppant töprenkedik, mit csináljon a drótossal, ha találkozik vele: kezet csókoljon-e neki, amiért a tojást torkában összenyomta, vagy jól megverje, amiért a torkát úgy megszorongatta ? (A magyarországi orthodox zsidók képviselete) kieszközölte az országos főhadparancsnokságnál, hogy a közös hadseregbeli orthodox vallású katonák a közeledő izraelita ünnepek idejére minden szolgálattétel alól felmentessenek. E felmentés főhadi parancs által az illető parancsnokoknak tudtukra adatott. (Vaj- és sajt-börze) alakult New- Yorkban, mely az éjszakamerikai sajtnak főkiviteli piacza 1871-ben 1,454,721 láda sajt , 64 font 1872- ben 1,666,070 láda, 1873-ban 1,997,776 láda hozatott be New Yorkba, ami ezen idő alatt 32’500,000 font termelési emelkedésnek felel meg. A sajt most leginkább a nyugati részekből jön, de sok termesztetik északnyugaton is. (Egy régi postarablás.) Néhány éve már, hogy a Ladról elindult szekérpostáról elloptak 20000 ftot csupa 1 frtos bankjegyben. Mint a »Somogy« írja, most egyes oly jelek jutottak a kaposvári törvényszék tudomására, melyek a bűntény elkövetőire mutatnak. — Több egyén el is fogatott már. (Simonyi Ernő) göd-pusztai nyári lakására tegnapelőtt éjjel, mint az »Egyetértés« jelenti, ismeretlen rablók törtek be. A rablók roppant vak ismerőséget tanúsítottak, amennyiben nem csak a pinczét és éléstárt törték fel, hanem a lakszobákba is behatoltak és az egyik teremből 6 értékes ezüst gyertyatartót vittek el. Simonyi még tegnap reggel 7 órakor küldött be egy lovas embert Fóthra a csendbiztosért, onnét azonban még ma reggel 8 órakor sem jött ki senki az eset felvételére. (Bismarck és a kissingeniek.) Bismarck herczeg szerencsés menekülésének emlékére dr. Diruf kissingeni házára egy emléktábla helyeztetett, melyet Arnold kissing epi mester művészi-