Pesti Napló, 1874. szeptember (25. évfolyam, 199-223. szám)
1874-09-12 / 208. szám
208. szám. Budapest, Szombat, September 12.1874 25. évi folyam Előfizetési feltételeid Hirdetésed szintúgy mint előfizetéses. Szerkesztési iroda, Birrtok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen tevelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza, Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület, A lap anyagi részét illető kitelemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Postán küldve, vagy Budapested fiához hordva reggeli és esti kiadás együtt: 8 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . . 12 » — » Az esti kiadás postai kulinküldáseért falulfizetás évnegyedenként s Mrint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdítetd, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó alap ■apjától számittatik. & KIABÓ-fflVATAL'BA» Barátok tere, Athenaeum-épek küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak : Egész évre.........................24 frt. Fél évre..............................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hóra...........................2 frt. ’ IJfr"“ Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló* kiadó -hivatalának (Ferencziek tere, Athenaeumépület) küldendő. A „P. Hajit" ffl'rteszli- És ttalitalsla Budapest, sept. 11. Ha a személyes kereseti adó, mint a kilenczes albizottság kijelentés alapjában és részleteiben hibás, és ennélfogva más adóval pótlandó, s ha minapi fejtegetésünk értelmében általános jövedelmi adó által helyettesítendő , akkor egyúttal eddigi jövedelmi adónkat is olykép kell átalakítanunk, hogy a többi reáladóval együtt, a föld- és házadó módjára, az illető keresetforrásra legyen alapítva, az adózó személyére való közelebbi vonatkozás nélkül. Csak az ily elvi körülhatárolás mentheti meg az általános jövedelmi adót azon ellenmondások és complicatióktól, melyek a személyes kereseti adót rég tarthatlanná tevők és az igazságtalanságtól, mely ezen adónem által nagy részben alkalmazott viszszás megrovásban nyilvánul. H Ha a jelenlegi jövedelmi adó helyébe az objectív kereseti adó lép, akkor a személyes kereseti adót felváltó általános jövedelmi adónál el lesz kerülhető azon anomália, mely korábban a személyes kereseti adónak a jövedelmibe számítása- s most a jövedelmi adót az I. vagy II. osztály szerint fizetőknek a kereseti adó alul fölmentésében áll; el lesz kerülhető továbbá azon visszásság, hogy míg a személyes kereseti adó tárgyául a személyes kereset jelöltetik ki, maga az adótétel sehol a kereset mértéke, hanem oly mellékes ismérvek szerint vettetik ki, melyek a személy keresetét csak igen távolról érintik. Elmondjuk tehát, hogy mikép véljük az általános jövedelmi adót szabályoztatok A föld-, ház-, kereseti s járadékadó megadóztatja minden jövedelmi forrás hozadékát, tekintet nélkül az azt birtokló vagy kezelő személyre s az egyes kereseti ágak közti öszszefüggésre; az általános vagy személyes jövedelmi adó megrója az összes tiszta jövedelmet, mely egy lakos kezében összegyűl, tekintet nélkül arra, hogy minős hány forrásból eredt. Ezen tiszta jövedelem az adóköteles saját bevallása alapján nyomoztatik ki s ezen vallomás részletezi ugyan az egyes kereseti ágakból eredő hozadékot, de ez az adóköteles összes tiszta jövedelmének s így az adóalapnak constatálására csak egy tényező a sok közül. A kilenczes albizottság elé terjesztett vázlat és az osztrák kormánynak több ízben említett reformmunkálata értelmében ama bevallás, mely a tiszta jövedelem kinyomozására alapul veendő, a következő tételeket tartalmazná : A) Múlt évi jövedelem : a) földbirtokból ; b) épületből; c) önálló üzletből vagy foglalkozásból; d) szolgálati vagy bérkeresetből ; e) tőkekamatból, járadékból, nyugdíjból stb. — B) Levonandó költség : a) adós pótlék (állami, községi stb.), valamint egyéb közterhek; b) reálterhek; c) terhelő kamatok. Az A) alatti tételek összegéből levonatvan a B) alattiak összege, előáll azon tiszta jövedelem, mely elsősorban az általános jövedelmi adó alapjának kinyomozásánál számba veendő. De az illető adóbizottság nem szorítkozik egyedül ez arithmetikai műveletre, hanem határozatánál tekintetbe veszi az adóköteles összeg gazdasági helyzetét, egyes kereseti ágainak egymáshozi viszonyát, életmódját és költekezését, és mindezeknek összevetése nyomán becsüli meg az adóköteles azon évi tiszta jövedelmét, mely adó alá vonandó. Első tekintetre úgy látszik, mintha ezen általános jövedelmi adó által másodízben adóztatnék meg ugyanazon kereset, miután az illető reáladó által már egy ízben megrovatott. E kifogás fölvettetett gr. Lónyay Menyhért által a 21-es bizottságban, de Kerkapolynak rövid közbeszólása után elejtetett annak vitatása. Nézetünk szerint pedig nem tartható fönn az ellenzés a kétszeres adó megrovás címén. Még a múlt évi VIII. t. ez. által módosított személyes kereseti adó sem jár kétszeres megrovással azoknál, kik a föld-, ház- és jövedelmi adó után 4 százlolit fizetnek, mert itt egyszerűen adóemelés forog fönn, minthogy ugyanazon adóalap után további 4°/t követeltetik. Az általános, személyes jövedelmi adónak alapja azonban egészen különböző azon egyes adóalapok összegétől, melyek a reáladók alá tartoznak. Némely tényezők elejtetnek, mások odacsatoltatnak. És ha másodizbeni megterhelésnek tekinthető oly adó, mely különböző alakulás mellett ér egy vagy más jövedelmi tényezőt, akkor kettős megadóztatásnak kell nyilvánítani a havonként használandó nyugtabélyeget oly fizetésnél, mely jövedelmi adó alá tartozik, vagy az illetéket oly ingatlan átruházásánál, mely föld- vagy házadóval van megterhelve. Kifejtettük már egy korábbi czikkünkben, hogy az egyes objectív jövedelmekre rótt reáladók nem érik utol mindazon jövedelmet, mely az adózó személy kezében egyesül és amely a keresetforrások egymáshoz való viszonya fo után majd kisebb, majd nagyobb az egyes jövedelmek összegénél. És Törökországtól föl Angliáig nincs egyetlen állam, mely az objectív adókon túl a személyes keresetre vagy jövedelemre adót nevetne ; hol fej adó alakjában, amelyhez egy részben a mi személyes kereseti adónk is közelít, hol a jövedelem egyéb elemeivel vegyítve, minő a porosz osztályozott jövedelmi adó. Nálunk az észszerű általános, személyes jövedelmi adó behozatala, sajátlagos nemzetgazdasági viszonyainknál fogva, különös előnynyel járhatna. Fölveszszük ugyanis, hogy a kincstár az adóreform után az összes egyenes adókból (késedelmi kamatok, adóbe-hajtási illetékek és adóhátralékok nélkül) 70 millió bevételre számít. A földadó főösszege változatlanul meg lesz állapítva, a ház-, kereseti s járadékadó az eddigi tapasztalatok és újabb fölvételek alapján lesz előirányzandó ; ami azután a nevezett négy czímen túl a 70 millióból hiányzik, azt a személyes jövedelmi adó fix contingenséül kellene fölvenni. A reáladóknál nem vétetnek tekintetbe a jövedelmi forrást terhelő adósságok, holott a személyes tiszta jövedelemadó alapjánál leüttetnek a passiv kamatok. Íme egy speciális ok arra, hogy az objectív adók kulcsa nálunk minél kíméletesebb legyen, és ennélfogva főösszege a kellő határon túl ne fokoztassék, ellenben a tiszta jövedelmi adóra az eddiginél több súly fektettessék. E combinatió pénzügyi sikere azonban csak úgy biztosítható, ha az általános jövedelmi adó fix évi contingenssel lesz megállapítva. E contingenst, tekintve azt, hogy a jelen személyes kereseti adó 9 millióban van fölvéve, bízvást 12 millióban lehetne megállapítani. Poroszországban a m. ég május 25-iki törvény értelmében az osztályadó, mely 140 tallérnyi jövedelemtől kezdve csak 1000 tallér jövedelemig terjed ki, évi 11 millió tallérral lett contingentálva. A törvény megszabja a 12 jövedelmi fokozat szerinti adótételt és amennyiben a bevétel meghaladja vagy el nem éri a 11 millió tallért, kihirdeti a pénzügyminiszter a következő év mártius 1-éig, hogy minden tallér után hány garassal fizetendő kevesebb vagy több , úgy hogy a kérdéses évben ismét beteljék a contingens. Az évi főösszegnek ily megállapítása nagyértékű a föld- és még becsesebb az általános jövedelmi adónál. Egyensúlyba hozza az egyes jövedelmi ágak megterhelését, s előmozdítja az arányos adóztatást, biztosítja a kincstár adókövetelését. A részletes törvényhozói intézkedésekről, melyek e feladatok sikerét előmozdítani rendelték, akkor szólunk, midőn majd a kormány javaslatai nyilvánosságra jutnak. A „Pesti Napló“ tárczája: ____________________________________m._____ Petőfi Sándor költeményei. Petőfi Sándor költeményeinek első teljes kiadása ma megjelent. A nagy negyedrétű kötetet késő esti órában veszszük, s azért ezúttal még csak röviden szólhatunk róla. Czime következő : »Petőfi Sándor költeményei. Hiteles kéziratok alapján megigazított s hazai művészek rajzával díszített első teljes kiadás. Budapest. Az Athenaeum részvénytársulat tulajdona. 1874.« A 758 oldalra terjedő munka kiállítása igen fényes és ízléses; alakja negyedrét, a papiros finom sárgás velin, s nyomdai kiállítása díszére válik hazai iparunknak. Kötése is dúsgazdag és igen ízléses. A gyönyörű kötetet Petőfinek Jankó által készített szép arczképe, számos initiale s ezenkívül Greguss Jánosnak tizennégy, Jankó Jánosnak tizenkilenc, Keleti Gusztávnak tizenegy, Lotz Károlynak öt, Rauscher Lajosnak négy, Székely Bertalannak tizenkét nagyobbrészt kitűnően sikerült rajta diszíti. A munka ára fényes diszkötésben 16 írt. Petőfi Sándor verseinek első teljes kiadásának megjelenése irodalomtörténeti esemény, melyet legközelebb fogunk megfelelően méltányolni. Ezúttal még csak a kiadás előszavát közöljük, mely következőleg hangzik : »Az Athenaeum-társulat 1868-ban, idősb Emich Gusztáv ur irodalmi vállalatait átvevén, Petőfi Sándor költeményeinek tulajdonosa lett s a jobbra fordult hazai viszonyok nem gátolták többé, hogy a szerző számos, addig kéziratban lappangott vagy csak megcsonkítva, illetőleg változtatva kinyomathatott költeményeit szintén napfényre hozza, elhatározta tehát mind összegyűjtve, lehető teljes kiadásban közrebocsátani. De lehető díszesben is, a költő szövegéhez művészi rajzokat csatolva. E végből legjobb festészeinket kellett megnyernie , a képek számával sem fukarkodhatott: olyan két körülmény, amely míg egyfelől a könyv becsét emelendő volt, másfelől megjelenését késleltette. Íme, több évi fáradozás után, bemutathatjuk a kész munkát, s aki művészi viszonyainkat valamennyire ismeri, az időt bizony nem fogja sokalni, kivált ha számba veszi a nyújtott rajzok mennyiségét, változatosságát és jelességét. A legnagyobb magyar lyrai költő iránt való kegyeletünknél fogva a lehető díszes és teljes kiadást nyújtjuk a magyar közönségnek. E kiadás magában foglalja először Petőfinek a maga által rendezett két rendbeli nagy gyűjteményét: az elsőt, a mely még életében 1847-ben jelent meg; a másodikat, a melyet kevéssel halála előtt 1849-ben adott el Emichnek, de a mely csak 1858- ban jelenhetett meg Kecskeméthy Csapó Dániel felügyelete alatt, az akkori sajtóviszonyoknál fogva nemcsak számos költemény mellőzésével, hanem tetemes csonkítással és változtatással is; másodszor a »Helység kalapácsa« czimű vigaposzt, amelyet Petőfi még első gyűjteményébe föl akart venni, de egyik kiadójával kötött szerződése miatt nem vehetett föl; harmadszor, mindkét gyűjteményében saját maga által mellőzött költeményeit, töredékeit és zsengéit, melyek részint a Gyulai Pál által kiadott »Vegyes művei«-ből, részint az illető folyóiratok, részint pedig többé-kevésbé hiteles kéziratokból vétettek át. Petőfi az 1848—49-ki függetlenségi harcz egyik áldozata, ki az oroszok ellen vívott fehéregyházi csatában lelte hősi és kora halálát. Élete utolsó két évében nagyrészt a forradalom és a nemzeti harcz szelleme sugallta költeményeit, amelyek közül nem egy ma már valóságos történelmi emlékké vált. Épen azért, alkotmányunk visszaállítása után, mellőzve minden politikai szempontot s csak az irodalomtörténetet tartva szem előtt, nem haboztunk ezeket is felvenni e kiadásba. Csak négyet mellőztünk: » A királyok ellen«, »Ausztria«, »Itt a nyilam«, »Akaszszátok föl« czimüeket, a melyeket e szempontból sem tarthattunk közölhetőknek. Ugyanez okból itt-ott kipontoztunk egypár sort s kihagytuk a »Kont és társai« két utolsó, az »Erdélyi hadsereg« utolsó előtti, »Péter bátya« harmadik, és a »Föl a szent háborúra« ötödik versszakát. E megjelölt kihagyások kivételével a gyűjtemény Petőfi lyrai költeményeinek teljes kiadása. Az eddigi kiadásokban mellőzöttek fölvetettek, a csonkítások és változtatások lelkiismeretes pontossággal helyreállíttattak. Az olvasó meg fogja találni mindazt, ami az eddigi gyűjteményekben akár a költő saját akarata következtében, akár kényszerűségből hiányzott, meg ami szerte kallódott, vagy amit a család tagjai rejtegettek; fog tehát találni benne sokat, ami most először jut nyilvánosságra. S itt a helye köszönetet mondanunk a buzgóknak, különösen Petőfi István, Horvát Árpád és Szinyey József uraknak, akik magán után vagy hírlapi felszólalással e kiadás gyarapításához hozzájárultak, egy-egy elfeledett költeményre rámutatva, egyet-egyet saját birtokukból átengedve, valamint Greguss Ágost urnak is, ki az anyag öszszeszerzésében fáradhatatlan buzgóságot fejtett ki. Hogy egy és más akaratlanul, még igy is kimaradhatott, minden emberi munka tökéletlen voltánál fogva meg kell engednünk, a hiányok földerítése s betöltése a további kritika tiszte lesz. Ugyan az ő tiszte lesz megigazítni azt is, ha valamely költemény nem a maga esztendejébe volna sorozva. Hogy a költemények sora, az illető év keretén belül, nincs mindenütt megtartva, mint a költő rendezte, vagy a művek kelte kívánná, szíveskedjék a kegyes olvasó a nyomdai kiállítás tekinteteinek betudni: néha egyegy rajz elkészülése oly sokáig húzódott, hogy kisebb bajnak látszott a megfelelő költeményt hátrább tenni, mint az egész munkát hónapokig feltartóztatni ; általában pedig a költemények helyét a rajzoknak, de maguknak a költeményeknek is körvonala és terjedelme jelölte ki, kétszeresen döntő szempont oly kiadásnál, mely díszre, de egyúttal tömörségre is törekszik. Egyébiránt a gyűjtemény elrendezésében a költő szándékának hódoltunk, aki költeményeit kisebbekre és nagyobbakra (elbeszélőkre) osztotta, e két kereten belül pedig az idő sorát követte volt; ehhez a két főosztályhoz a dolog természete szerint még egy harmadiknak kellett járulni, mint toldaléknak, amely a szerző által föl nem vett darabokat foglalja magában. Íme kiadói eljárásunk, indokaink és mentségeink. Kegyelettel fogtunk a kiadáshoz és kegyelettel nyújtjuk azt a magyar közönségnek. A költő ismeretlen sírját nem jelöli sírkő, de emléke él és élni fog a magyar nemzet kebelében. .Lángesze és tragikai sorsa örök hírt vívtak ki számára nemcsak hazánkban, hanem az egész mivelt világon. Híréhez talán nem méltatlan e kiadás is, melyben a magyar művészet és nyomdászat mintegy hódolatát nyújtja szellemének Budapest, 1874. július 25-én. Budapest, sept. 11. (Az osztrák kereskedelmi miniszter) Budapestre utazása, mint a »N. Fr. Pr.« megjegyzi, ő Felsége meghagyása folytán történt, hogy a két állam kormányférfiai, a hosszadalmas írásbeli közlekedés elmellőzésével, közvetlenül élő szóval értekezzenek egymással a gabnavám ügyében. Mint már tudva van, e szóbeli érintkezés sem vezetett megegyezésre s nem is vezethetett A magyar kormánynak nincs joga a gabnavám további felfüggesztésében megegyezni, ez irányban törvény intézkedik, s nem tekintve e rendszabályok üdvös vagy nem üdvös voltára, már a törvényre való tekintetből sem volt a felfüggesztés továbbra kiterjeszthető. A magyar vámhivatalok így oct. 1-sejétől fogva a gabnavámot szedni fogják, s reméljük, hogy az osztrák kormány is belátja azon okok fontosságát, melyek a gabnavám megszüntetését mostanra lehetetlenné teszik. (A királyi kézirat, melyet ő felsége a csehországi helytartóhoz intézett, következőleg hangzik : Kedves báró Weber! Kedvelt Csehországomon át tett utazásom, valamint Prága országos fővárosomban tartózkodásom alatt az egész lakosság nemes vetekedésben époly szép, mint szívélyes fogadást készített számomra. A hűség és ragaszkodás ennyi lélekemelő bizonyítéka által kellemesen megindittatva, megbizom önt,hogy ezért legteljesebb és hálás elismerésemet köztudomásra juttassa. Brandeis, 1874. sept. 9. Ferencz József, s. k. (A cseh ellenzék és a prágai utazás.) A »Národni Listyk ő Felsége prágai látogatása eredményéről így ír : A korona kegyelmében bizó »várakozási politika« elérte a maga Königgrätzét; veresége teljes és tökéletes. A császár utazása Prágába a cseh nemzetre nézve kiválólag politikai jelleggel birt. Azon politika, mely úgy tüntette magát elénk, mintha már a kiegyezési okmányt kezében bírta volna, elvesztő fényét. Most már minden gondolkozó politikus tisztán látja, hogy a korona kegyelmére támaszkodó politika a passiv ellentállás politikája, amilyennek maga magát nevezte, nem bírt semmi alapossággal, semmi értelmes indokkal. A cseh nép a fejedelem ünnepélyes és legális elfogadására elkövetett mindent a lehetőség legszélsőbb mértékéig; részünkről ez irányban a legkisebb akadályok sem léteztek; még a Zellhammer-féle feliratokat sem gátoltuk, melyekkel egyes városok és kerületek a cseh nemzetre nézve lealázó módon kiegyezésért koldulgattak, és mégis a passiv politika barátai ma már meglehetősen jó sokára le vannak sújtva. Az eddigi passiv ellentállás még csak a korona kegyelmét sem vívta magának ki. A császár cseh földön két napi időzése alatt egyetlen egy szóval sem tudatta hajlamát valami kiegyezésre, sőt a cislaibániai intézmények jelenlegi védpajzsa alatti felvirágzásról beszélt. Ily választól az utóbbi legális tüntetések rendezői nemzetünket ugyan megkímélhették volna. Igaz, hogy még nincs minden elveszve, amit elérni óhajtunk. Amit tétlen várakozással és a korona kegyelmébe helyezett bizalommal el nem értünk, elérni lehet munkás tevékenységgel, férfias áldozatkészséggel és elszántsággal a nyilvános élet terén. Nincs arra az osztrák birodalom történetében példa, hogy valamely nem német nemzet csupán a korona kegyelméből kényelmes várakozás mellett elérte volna az önállóság azon mértékét, melyet a mi nemzetünk életfejlődésére mélhatlannak tart. Vegyünk példát más országok történetéből s javítsuk meg eddigi, fájdalomhibás és sikertelen politikánkat. Egyesüljünk buzgó, önfeláldozó és elszánt munkásságra, hogy nemzetünk szükségből s kényszerüleg elérje azt, amit kegyelemből nem ért el. El a tétlen kérelmezéssel! Éljen a tevékenységi politika! (E felszólalás az a csehek, illetőleg Rieger ellen irányul, ki újabban is megtagadta a prágai országgyűlésben való résztvételt.) Politikai levelek. .. . . . d. sept. 9. (II.) Nem ily röviden lehet tehát elbánni e kérdéssel, mint előbbi levelemben említett nézetek azt tenni megkísérlik. E sorok írója sem él azon képzelgésben, mintha az állami létünk testében elharapózott kóranyagok székhelyeit és jellegét teljesen föl bírná ismerni, s az így megállapított diagnosis alapján helyes orvosszereket is képes volna ajánlani. Csupán azon kórtünetekre fordítjuk figyelmünket, melyek szemmel láthatólag megvannak, melyek az erőtlenségnek tagadhatlanul forrásai, az elkedvetlenülésnek okai, s melyeken részint csak az idő és kedvező körülmények segíthetnek, részint önnön okosabb belátásunk, egyéni és társadalmi javulásunk változtathat. Az államok életének, épen úgy, mint a természetnek, vannak hosszabb időközökben visszatérő tavasz napjai. Élet, gazdag tevékenység, áldásos termékenység ömlik el mindenütt ; maga a község, melyben minden mozog, a pezsdülés paránycskáit hordja magával, amelyektől minden kezdeményezés életre fogamzik. Hányszor látjuk a történetben, hogy egy-egy állam bizonyos hosszabbrövidebb korszak folytán minden téren bővében van a nagy szellemeknek, amikor egy másik népnél megroppant apály tapasztalható. Francziaország példája a múlt század végén és a mostani elején, Németországé a legközelebbi években mindkét irányban bizonyítja e történeti tapasztalást. Nálunk is ily politikai virágzás korszakát képezik a 30-as és 40-es évek. Mennyi erő, mennyi eredetiség, vállalkozási kedv mindenütt! Az irányok eltérők, de mindegyiknek van egy-egy nagy vezére, s mindegyik vezérnek egy derék táborkara. Majdnem ily kedvező auspiciumok közt kezdődött meg alkotmányos életünk újabb szaka is. De csak rövid ideig tartott így. A régi vezér, ki nagy szellemével az uralkodó párt élén állt, elbetegesedve visszavonult a politikai életből, és helyét üresség jelzi. Egy másik államférfi, kicsodás tapintattal, geniális ügyességgel s nagy népszerűségtől környezve vezette a kormányt, egy még szélesebb hatású működésre hivatott el, s amit benne itt vesztettünk, azt talán amott még nagyobb mértékben nyertük meg. E két államférfi után azonban sem a kormányon, sem a parlamentben nem tűnt föl csak egyetlen vezéregyéniség sem, aki szellemi felsőségével maga körül tudná csoportosítni az uralkodó pártot s vela a nemzet többségét, aki biztos iránytű segélyével előre tudná vinni politikai életünk irányt vesztett hajóját. Azt mondjuk mi is, amit Byron görög dalnoka csengve mondott: »megyünk, megyünk, vezessetek!« S akar-e, mer-e, képes-e vállalkozni valaki e szerepre? Nem tagadjuk mi azt, hogy a kormányon jlenleg is vannak kitűnő szakférfiak, kiknek egyikében a magas erélyt, másiknál a legönfeláldozóbb szorgalmat,ismét másiknál a mély tudományt, sőt mindhármat is együtt föltalálhatjuk. De itt is hiányzik már jó idő óta az az egységes központ, melyből minden tevékenység kiinduljon, ahová minden kormányzati működés visszahatólag irányuljon, mely központot egy szilárd elv és ezt személyesítő vezéregyéniség szokott képezni. Ennek hiánya mutatkozik az ide-oda kapkodásban, a rendszertelen Egy szív története. Regény két kötetben. Irta : Castelar Emil. Spanyolból: Beksica Gusztáv. MÁSODIK KÖTET. II. FEJEZET. Végzet. (Folyt.) — Van-e ennél borzasztóbb ? .— De-------dadogta a jószágigazgató. — Nincs ! válaszolt, mintegy önmagának Carolina. — Afrikában----------A jószágigazgató csak egyes szavakat mert kimondani. — Afrikában, mondja? — Afrikában még kegyetlenebbül bánnak velük, mint mi. — Tegyük, hogy megölik őket, mint mondják. — S ez csekélység asszonyom előtt? — S mégsem teszik őket oly szerencsétlenekké, mint a rabszolgakereskedők. — Úrnőm elragadtatásában nagyon túloz. — Valót, teljesen valót beszélek. — Kérdezze meg rabszolgáitól,vájjon meg akarnak-e halni. — Ne hivatkozzunk az állati ösztönre, mely mindenekelőtt az életet szereti. De szóljon, ha kényszermunkára, a társadalomban örök gyalázatra kényszerítenék, ha a termelők és munkások kezéből kiragadnák a munkabért, s felosztanák azok közt, kik mit sem dolgoztak; ha látnia kellene, hogy nejét, gyermekeit alku tárgyává teszik, közárverésen eladják, s a boldogtalanok, testestől-lelkestől, ellenséges, vagy idegen emberek tulajdonává lesznek — nem választaná-e ezerszer inkább a halált ? A jószágigazgató oly mozdulatot tett fejével,mintha elragadtatva Carolina ékesszólása által, önkéntelenül igent akart volna inteni. Carolina erkölcsi diadala feletti örömében érzelmeinek szárnyára kelt. — Igen, igen, a rabszolgakereskedés, szólt, a bűnök legnagyobbika. — Az emberekre, mint vadakra tartott hajtóvadászatok nem léteznének Afrikában , ha a rabszolgakereskedők érdeke és nyerészkedése nem tartaná fenn azokat. Ama barbár királyocskák, bálványimádó főnökök fellázadnak a barbárságok miatt, melyeket azok követnek el, kik a civilisatió és kereszténység gyermekeinek nevezik magukat. Nincs lény a világon, melynek nyomorultabb lelkiismerete volna, mint a rabszolgakereskedőnek ; még a legalsóbb rangú állat, a süttyke is nemesebb, melyben pedig az állati organismusnak csak első alapvonásai vannak meg. Az erdők tigrisének nemesebb színe van, mint a tengerek rabszolgakereskedőinek. A tigris nem leselkedik tigristársaira, nem él saját fajabeli lények busából és véréből. Szomorú dolog, hogy a világ fegyverszünetet nem ismerő háborúra van kárhoztatva, s hogy egyik állat a másik kiirtására van utalva. Szomorú dolog, hogy e földgömböt mindenütt forró vér áztatja, s hogy az élet szövete élő husrostokkal vegyített szálakból van fonva. De minden, még a legvérengzőbb állatfaj is, csak az alsóbb állatfajokat pusztítja. A rabszolgakereskedő a szegény boldogtalan szerecsen ifjakat, nőket s férfiakat összeszedi, hajóba dobálja, hogy bitvágyát táplálja általuk. S ott, fájdalmuk iránt részvétlenül s nem törődve könyeikkel, szűk bódékba zsúfolja őket mint halas hordókat. Verítékük és könyeik kipárolgása, széttépett szivek sóhajai, s beteg gyomruk kigőzölgése, a rozsda és tisztátalanság csakhamar öldöklő, emészthetlen levegőt idéznek elő, mely izzó vaslemez gyanánt ragad meg a boldogtalan rabszolgák tüdejében, fájdalmakkal és betegségekkel árasztja el testüket, sülylyel, nehézkórral, s forrólázzal veri meg őket. S midőn már a hírvágynak nincs reménye, hogy hasznot húzhat belőlük, halva, vagy félig halva a tengerbe veti őket s emberhús- és vérlakomát készít a czápáknak, melyek jobban megszánják a boldogtalan szerecseneket, mint a gyalázatos rabszolgakereskedők. — így , szerecsenvérből élnek az emberek Amerika legtermékenyebb, legragyogóbb nap által megvilágított tartományaiban, melyeknek a szabadság templomát kellene képezniük, s melyek mégis meg vannak fesztve minden erkölcsi élettől, a rabszolgaság piaczát képezik, hol az ember lelkiismeretéhez legméltatlanabb, az isteni igazságot leginkább sértő bűnök tanyáznak. — Asszonyom szavai nagyon regényesek. — Regényesek? — Igen, nagyon regényesek. — Regényesek! A szörnyű való túlszárnyalja minden lírfeját. — Úgy lehet festenünk azt, mint akarjuk. — Nincs ecset, mely képes volna lefesteni enynyi gyalázatosságot. — A szerecsen türelmes.