Pesti Napló, 1874. október (25. évfolyam, 224-250. szám)
1874-10-19 / 239. szám, Esti kiadás
■■ A „Pest Napló“ tárczája. Kamilla kisasszony. Regény egy kötetben. (Franczia forrás után.) (Folyt.) II. FEJEZET. Egész nap forró hőség volt, zivatar vala kitörőséiben. A sik országúton elhaladva meglehetős meredek partnak léptettünk, melyet az esti szellőtől átjárt magas jegenyefák szegélyezének. Jobb felől olykor a fák közül ezüst kígyó gyanánt csillogott át a folyam, balfelől sűrű homályba övezve terült el a végtelen rónaság, csak a távolban világította be a sötét fellegek közül kandikáló hold a tájékot halvány, kékes fényével. A magaslaton egy ablak impozáns tömege sötétlett felém. Minél közelebb értünk, annál jobban különböztetem meg a merész tornyokat a csúcsos tetőzeteket, egész összeségét azon renaissance modornak, mely ma már utánozhatlanná vált és mely egy művész egész életét veszi igénybe. Szerettem volna kérdeződködni, hogy ez Ramboise, de nem mertem ; attól tartok, hogy ama nagy kamasz, ki nem törődve szerény személyemmel, hadonázott ott a bakon, szemtelenkedni fog. De ő úgy látszik eltalálta gondolatomat, félig hátrafordult és felém kiáltott: »Itt van Ramboise, öt percz alatt a kastélyban leszünk.« A lovak csakugyan megérezték a közel istállót, gyorsabb futásnak eredtek, egy kis fordulót hagytunk el, és egyszerre, mintha odavarázsolták volna, csillogni láttam a nagy tömeget, melyet imént oly feketének, komornak néztem. A landau egy gesztenye fasorban haladt, a két sor ágai fejünk felett összeértek és sűrü sötétségbe borítottak; a szél, mely néhány percz óta hevesebb lett, egy keringő accordjait hozta felém, közbe-közbe a mennydörgés tompa moraja hangzott fel. Egy ellenállhatlan hatalom felháborodni látszott ez örvendő hangokon, melyek ép akkor szólalnak meg, mikor az egész természet elhallgat, hogy a viharnak engedje át a szót. A kocsi végigment a fasoron, egy rengeteg gyepet hagyott el és a nagy perron széles márványlépcsői előtt hirtelen megállt. Az éj homálya után vakítóan hatott szememre a világosság a nagy csarnokból, melybe beléptem. Épen a nagy lépcsőre tevem lábamat, jobb felől megnyíltak a salon magas ajtószárnyai, egy gyermek, melyet hasztalan iparkodtak visszatartani, erőszakosan előre tört és feltaszította volt az ajtót. — De igen, én legelőször fogom őt látni! kiáltott fel egyszerre egy csókolni való négy-öt éves kis leányka, kibontakozva a szárazdajka kezei alól, és a a küzdelemtől egészen kipirultan köpenyembe fogózva. — Jer, jer , — szólt a gyermek és maga után vonszolt, azt akarom, hogy meglásson ő, ki azt állítja, hogy minden nevelőnő fut. — Madame Herton, nézd csak, ő majdnem olyan szép mint te, pedig nincs oly szép ruhája meg nyakláncra, mint neked, folytató a gyermek diadalmas hangon engem befelé vonszolva. Megkísértettem ellentállni, de hasztalan fáradtam ; a kis leányka belekapaszkodott ruhámba; én ki akartam bontakozni, mert a salon küszöbén állottunk, melyet félelmemben csak zavarosan láthattam ; ekkor egy szörnyű szélcsapás bezúzta az ablakot, feldöntött két lámpát és a roppant terem egyik oldalát egészen elsötétítette. A vakító villám, a robogó mennydörgés megrengete az egész kastélyt, azután mély csend állott be, melyet csak a menyke elhaló visszhangja szakítottak meg. A mély csendben egy ismeretes hang szólalt meg, és egész közönyösen, minden félelem nélkül, míg bennem minden ideg megrendült a félelemtől. — Ön igen gyermekes, gróf úr; lelkemre mondom, hogy ez a játék engem mulattat; de csengessen hát, hogy lámpásokat hozzanak, mert én felvilágosított biró akarnék lenni. A gyermek köpenyem ránczaiba rejtette csinos fejét és meg sem mozdult, úgy meg volt ijedve. Én magam nem mertem se előre se hátra; attól féltem, hogy felkeltem fiatal zsarnokom figyelmét; mintegy leszegzetten állottam meg, nyitott ajtó sötét keretében fekete, mozdulatlan alakot vettem észre sejtelemből inkább, semmint látásból. A gróf, mint dohányos ember, a kovakőből próbált szikrát ütni, de a sötétségben egy sugárocska sem derengett. Azonban a salon hátterében, a törött ablak mélyedésében a halvány holdfénye, mely a felhőzésen tört át, egy nőt engedett látnom, kinek arczvonásait nem bírtam megkülönböztetni; de arcza körvonalai közt itt-ott fehér pontok csillogtak, melyek eszembe juttaták ama csillámló gyógysort, melyről oly kegyetlen kaczaj hangzott el. Nem sokára mindenfelől beözönölött a világosság ; szerettem volna elfutni, hogy zavaromat elrejtsem, de a gyermek, amint meglátta a világosságot magához tért és kettőzött erélylyel mondá: — Ez az én nevelőnőm, mama, nézd csak milyen csinos, folytatá és kezemnél fogva előre vezetett. E szavakra a szemközt levő fekete alak, mely a lámpák láttára gyorsan hátralépett, feltűnt a homályból, és én megláttam ... Pardaillan grófnét, oly nemes, oly szép alak volt, hogy némán, remegve álltam meg, nem mertem egy lépést sem tenni, egy árva szót sem találtam mentségemre, vagy hogy itt létemet megmagyarázzam. Ő azonban, fejedelmi méltósággal, szelíd, komoly nyugalommal, lassan felém jött, kezet nyújtott, elvezetett a magas kandallhoz és ott maga mellé ültetett egy kis alacsony székre.Mögötte kis chinai ernyő állott, mintegy megvédendő a kősugaraktól a széles virágokkal hímzett fehér selyemszéket; az ernyő egy sodrott lábú nagy asztalt környezett, melyen röpiratok, könyvek, hírlapok, női kézimunkák hevertek a lámpa körül, melyen széles klaszin ernyő volt. A gróf könnyedén meghajtotta magát előttem, és az ablakmélyedés felé ment a fiatal, gyönyörű nőhöz, kinek bátor magatartása annyira meglepett és akit most kedvemre bámulhattam, miután székem a grófnő hosszú széke előtt állt úgy, hogy szabadon nézhettem körül. A gróf halk, elfojtott hangon beszélt az úrnővel és kissé feléje hajlott fejével; ez szemeit a park sötét tömegeire szegezte és nézte, hogy a rohanó szél mind csapkodja az esőt ; csak félig meddig hallgatott a grófra, olykor daczos mozdulatokat tett, mint a haragvó madárkák, és leirhatlan bájjal rázta vállát, úgy hogy én, ki ily csáberőt még sohasem tapasztaltam, elpirultam. Pardaillan grófné hallgatva nyújtózott el a hosszú széken és csak nézte a harmonikus csoportot. A gyermek is elhallgatott és a nyakamon levő kis medaillonnal játszott, gyermeki kíváncsisággal nyitogatva azt. A grófnő egész testén összerezzent; összevonta a fehér csipkeköpenyt, mely egész termetét bobta; még egyszer kezet nyújtott és meghajolt, hogy jobban láthasson. — Marinak igaza van, mondá zengzetes hangon ; önnek, kisasszony oly arcza van, mely feleslegessé tesz minden bemutatást. — Ah, aszonyom, ön zavarba ejt. Egyébiránt Mari elnéző, mint a gyermekek szoktak lenni. — Oh nem, az én leányom nem olyan köznapi, jól tudja ő, hogy mi a valódi szépség, az a lelki szépség, melyet az oly húszéves homlokról minő az öné, le lehet olvasni, és mi az a másik csábító, csalárd szépség, mely megbűvöli talán a szemeket, de a szivet soha. Úgy tetszett nekem, mintha ez utóbbi szavakban rejtett czérzás volna, melyet nem tudtam elérteni. — Asszonyom, meg fog bocsátani, kezdem némi zavarral, látom már, hogy kissé furcsán mutatom be magam, hanem . . . — Természetes, vágott közbe a grófné mosolyogva, de én szeretem azt, ami nem köznapi; én azt vallom, hogy a rokonszenv rögtön támad, babonás vagyok, mint hazámban mindenki! Mari nem csalódott önben, erről szilárdan meg vagyok győzőive. De ön bizonyosan elfáradt, kisasszony. Ugyan kérem, menjen pihenni, vagy nem, mondá felkelve, majd magam vezetem el szobájába. De mindenekelőtt csengessen kérem, itt jobb felől, hisz ön csak nem viheti el ezen elaludt gyermeket. Mari egészen nyakamba hajtá csinos fejét és én lehellette édes bevét vállamon érzem — Esedezem asszonyom, suttogom halk hangon, engedje meg, hogy e kedves terhet egész szobán ig vigyem .. Áh, hisz ő némileg az enyém is, folytatom neki bátorodva, midőn a grófnő ajkain gyengéd mosolyt látok. — Menjünk tehát, ha épen úgy akarja. (Folyt. köv.) £39 szám Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athen&eHm-építtetr A !»p *zellemi részét iHetíi ruvideo közlemény a dzerkttBsföpó^htra intézendő. Bírmentetlen levelek cs*k ismert, kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Budapest, Hétfő, october 19.1874. Kiadó-hivatali Barátok-tere, Athenaeum-épülete A lap anyagi részét illető köztemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők» ESTI KIADÁS. X&ldfizetési feltételed Postán küldve, vagy Budapestet bához hordva reggeli és esti kiadás együtt, 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . 12 » — « Az esti kiadás postai különküldéseárt felülfizetés évnegyedenként 1orint. Az előfizetés az év folytán * minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elei iapjától alámutatik. 25. évi folyami Hirdetésed szintúgy mint elöfizetésar & KI ADÓ-HIT AT ALBA, Sarátok-tere, Athenaeum-épült küldendők. Budapest, oct. 19. Politikai heti szemle. Vasárnap, october 11-én fejeztettek be Francziaországban a megyei bizottsági választások. A küzdelem époly élénk volt, mint az előző vasárnap megválasztatott 40 köztársasági, 29 monarchista és 11 bonapartista. Az összes megyei választások eredménye körülbelül következő : az 1436 választott közül 673 köztársasági, 604 monarchista és 158 bonapartista; ez utóbbiak több helyen fényes diadalt arattak. Egészben véve az eredmény azon számarányt, mely a megyei bizottságokban a politikai pártok közt előbb fennállott, nem igen módosította. A tegnap, oct. 18-ra kitűzött négy képviselőválasztásra is igen nagy előkészületek létettek. Tegnap választottak Seine-et-Oise megye egy, Pas-de-Calais egy és Alpes-Maritimes megye két követet. Az első megyében Arrighi de Padone herczeg bonapartista állt szemben Lenard köztársaságival, Pas-de-Calaisban Celiste - Engrand bonapartista és Brasme köztársasági küzdöttek egymással, Alpes-Maritimesben pedig Chiris és Medecin urak voltak a republicánusok jelöltjei. A déli táviratok az eredményről valószínűleg már részleteket fognak hozni. A párisi lapokat s az egész európai közvéleményt igen élénken foglalkoztatta a spanyol kormány egy emlékirata, mely a carlista lázadásra vonatkozólag oct. 8-án adatott át Decares herczegnek s később a többi európai cabineteknek is. Az ügy roppant sensatiót keltett, mert a spanyol kormány feltűnően kihívó módon lépett föl. Ez okból Decares herczeg be sem várta, míg a nemzetgyűlés állandó bizottsága hozzá kérdést intéz, hanem annak csütörtöki ülésén maga szólalt föl s előadta, hogy nagy súlyt fektet arra, hogy a bizottság ne túlzott szempontból ítélje meg a spanyol kérdést. A madridi kormány már régebben panaszt emelt a franczia határ mentén levő tisztviselők ellen. Erre szónok azonnal válaszolt. Most Spanyolország új panaszokkal állt elő. Az emlékirat oly kifejezéseket használ, melyekben a franczia cabinet sértőt nem találhatott. »Nyelvünk finom distinctióval — mondá Decazes úr — az idegenek nem törődnek. Ha valamely kifejezés túl ment volna a megengedett határon, a kormány arra válaszolt volna. Tényleg az illető jegyzék nem oly fontos, minőnek tartják. Nem járhat kellemetlen következménynyel s csak arra fog vezetni, hogy még jobban kitűnjék, mily lelkiismerettel teljesíti négy év óta Francziaország nemzetközi kötelességeit. E nyilatkozat kedvező benyomást ten a bizottság tagjaira. A bizottság legitimistái azOrénoque" ügyét is szóba hozták; fölmerült továbbá a kormány magatartásának ügye a képviselő választásokkal szemben. Erre az ülés véget ért. Németországban Arnim gróf elfogatása e héten is élénk hírlapi viták tárgyát képezte. A fogoly betegeskedése folytán a Charité-kórházba szállíttatott. Azon kérvényét azonban, hogy szabadlábra helyeztessék, mind az első-, mind a másodfokú bíróság elvetette és pedig következő három okból: 1. mert azon büntetés nagyságát, mely a foglyot a büntető törvény 133. és 348. §§-ai alapján sújthatja, még áttekinteni nem lehet; 2. mert attól tarthatni, hogy vádlott szabadságát a vizsgálat megnehezítésére s az igazság elhomályosítására fogja fordítani; 3. mert orvosi magánbizonyítványok nem elegendők arra, hogy az egészségi szempontokból való szabadon bocsátást igazolják. A héten is több hivatalos nyilatkozat jelent meg, mely határozottan azt mondja, hogy az elfogatást a törvényszék teljes függetlenséggel, saját belátása szerint rendelte, s hogy a per minden politikai háttért nélkülöz. A hét végén Arnim gróf anyósánál, kinek lakásán a fogoly Párisból hazaszállított bútorai elhelyezték, tartottak több órán át bázmotozást. Ismeretes dolog, hogy a franczia haditörvényszék nemrég Regnier urat, kiametzi eseményekben bizonyos szerepet játszott, kémkedés miatt in contumatiam halálra ítélte. Regnier szept. 22-én levélben fordult Bismark herczeghez, hogy ő, aki vele egykor kezet fogott, szólaljon fel érdekében, mert — mondja Regnier — »kémmel Bismark nem szorított volna kezet. « Bismark herczeg e felhívásra következőleg válaszolt: Varzin, 1874. oct. 2. Uram! A hadi törvényszék ítéletével szemben ön hozzám azon kérést intézte, hogy ismételjem azt, amit utolsó találkozásunkkor az ön magatartásáról méltányoló módon kifejeztem. Nem hiszem, hogy az én tanúskodásom önnek olyan támaszt fogna nyújtani, minőt remél; a kedélyek izgatottsága még sokkal erősebb és azon honfitársainak nagy száma, kik engem szidalmaznak s igazságtalanul Francziaország ellenségének tartanak, abból is szemrehányást fog csinálni, amit én az ön személyének javára mondhatnék. Mindemellett nem átallom ismételni, hogy az ön eljárása én reám sohasem tett oly benyomást, mintha önt más indok vezetné, mint a legbátrabb odaadás országa érdekei iránt, melyeket ön a császári család érdekeivel azonosaknak tart. Én az ön tervei kivitelét azon föltevésből támogattam, hogy szerencsés esetben siettethetik a békekötést azzal, hogy a császári kormány, mely részünkről egyes egyedül volt elismerve, érintkezésbe lép a metzi hadsereggel, mely hozzá hű maradt. Ha az érintkezések foganatba jöttek és consolidálódtak volna, eléggé biztos kormánynyal lett volna dolgunk, melylyel a békét Francziaország nevében tárgyalni és megkötni lehetett volna. Becsületszavamra állíthatom, hogy ön a mi részünkről személyes előnyt sem nem kapott, sem nem kívánt s hogy én, midőn önt Metzbe hagytam menni, önre nézve hazafias s egyúttal a béke érdekében hasznos cselekedetnek véltem könnyebbséget nyújtani. Fogadja uram teljes nagyrabecsülésem biztosítását. Bismark herczeg. A spanyol csatatéren e héten is folyton folynak a kisebb nagyobb küzdelmek, melyekben úgy látszik, nemsokára döntő fordulat készül beállani. Az utóbbi hírek szerint a lázadók körében nagy az elégedetlenség, s több helyen komolyabb zavargások fordultak elő. A carlisták azonban megcáfolják azon hírt, mely szerint több zászlóalj a köztársasági csapatokhoz pártolt volna át. Egy 16-án Estellából kelt carlista távirat azt mondja, hogy dán Carlos Elio és Mendini tábornokokkal értekezletet tartott, s hogy Parma herczeget az első carlista ezred ezredesévé, Caserta grófot tüzérezredessé, Bárdi és Bari grófokat lovassági századosokká nevezte ki. A többi államok életében nem merült fel nagyobb fontosságú esemény. Budapest, oct. 19. (Kerkapoly Károly egyetemi tanár) ma kezdette meg az egyetemen előadásait. Az ifjúság igen szép számmal gyűlt össze , voltak vendégek is kik eljöttek ez előadásra, köztük több ügyvéd stb. Kerkapoly azon kezdé, hogy kilencz évi szünetelés után ismét a tanári pályára lépvén, kifejteni akarja nézeteit a tanszabadságról. Ő azt úgy definiálja, hogy tanár és tanulók a tudomány eddigi vívmányai alapján együtt kutatnak és ezen együttes kutatás czéljából bizonyos morális társulatot képeznek. Amiket ő tapasztalt — folytatja szóló — azokat előadja, de nem kívánja, hogy azt a hallgató föltétlenül elfogadja. A tanszabadság értelmében a hallgató nem kénytelen azt elfogadni amit a tanár mond, hanem maga is kutat s csak azt fogadja el,amiről meggyőzik. Majd arra figyelmezteti előadó az ifjakat, hogy tanulmányaiknál ne hajtsanak a szilaj képzelemre, hanem csak az ész szigorú bírálatára, mert csak igy lehet elérni a czélt: az igazság tudományos felderítését.) Ezután áttért tulajdonképeni tárgyára és abban elért a család fogalmáig. Az ifjúság lelkes éljenekkel fogadta, és igen feszült figyelemmel hallgatta végig Kerkapoly fejtegetéseit. (A képviselői mandátumoknak) három évről öt évre való kiterjesztése mellett szólal föl a »P. Lloyd» tegnapi vezérczikke, s felhíván a kormányt, hogy az erről szóló törvényjavaslatot a képviselőház jelen ülésszakában terjeszsze elő, azon reményét fejezi ki, hogy miután a két nagy országos párt között az elvi különbség, ami a gyakorlatot illeti, majdnem egészen megszűntnek tekinthető, a mérsékelt ellenzék a mandátum meghosszabbítása szükségességét illető meggyőződésén ezután nem fog erőszakot tenni. (A zágrábi egyetem megnyitásáról) írva a »Presse«, a többi között a következőleg nyilatkozik : »Adjuk meg a tényeknek az őket megillető részt. Az egyetem megnyitása óta csak a jóakarat constatálandó, maguk a viszonyok előlegesen olyanok maradnak, amilyenek voltak. A zágrábi »jogi akadémia« csak czímét változtatta meg, de korántsem már lényegét is, és így hétfőn sem fog mindjárt ama forrás megnyittatni, melyből a tudás éltető hullámai kiömölnek, hanem csak a medencze avattatik fel, melyet a jó szándék amazok befogadására szentelt. Azoktól, akik a tudomány új iskoláján tanítani hivatva vannak, fog függni elsősorban, vájjon az ifjú épület képes-e ellenállani az ellenséges áramlatnak, mely már közel időben meg fogja rohanni alapjait. Feladatuk nem az alkotás, hanem az értelemteljes közvetítés ; feladatuk nem az, hogy már ma gőgösen azok oldala mellé álljanak, akikkel eddig csak a közös czímben osztoznak, hanem mindnyájuknak, tanítóknak és tanulóknak egyaránt meg kell szerezni azon tulajdonokat, melyek szükségesek arra, hogy a tudomány valódi papjai teljesen magukhoz hasonlóknak ismerjék. Ha ezt teszik, akkor önmagukban meg fogják találni a kellő támaszt ama nemzeti aspiratiok rohamának visszautasítására, melyek a zágrábi egyetemi termekben tért fognak keresni üzelmeik számára. De ha ezt nem teszik, ha szem elől tévesztik, hogy a tudomány ma már mindazok kincsévé lett a kik szent buzgalommal feléje törekszenek; ha azt fogják hinni, hogy egyszerre elérhetik azt, ami csak szakadatlan küzdelem árán nyerhető el; ha azt fogják gondolni, hogy az összes emberiség egyesítésére hivatott téren nemzeti korlátokat állíthatnak fel, akkor el fogják magukat szigetelni ama küszöbön, melyre ma lépnek, akkor amazt soha nem fogják átlépni, sőt a térről, melyen nincs megállapodás, hanem előre vagy hátra mozgás, le fognak szorittatni, az örvény pedig, mely akkor megragadja őket, elsodorja velük együtt az alapokat is, melyekhez ma oly sok oldalról szép remények köttetnek. A zágrábi egyetem megnyitása. Zágráb, oct. 17. Egyetemünk megnyitása nagyszerű ünnepélyekkel megy végbe. Kitűnőségeink megragadják ez alkalmat, hogy a horvát fővárost s a horvát viszonyokat a műveit külföld egyes notabilitásai, a délszláv testvérek és Magyarországnak bemutassák. Prága, Laibach, Belgrádból számos küldöttség érkezett már. — Budapestről megjöttek Télffy, Hornig, Apáthy, Wágner, Dobrzánszky tanárok, a magyar akadémia részéről Toldy Ferencz és Fraknói; — még holnapra várjuk Pauer minisztert, ki — mint tudva van — az itteni akadémián hosszabb ideig tanár volt, úgyszintén várjuk a budapesti egyetemi ifjúság küldöttségét. A város lobogókkal díszített. A nyilvános épületeken s magánházakon majdnem kivétel nélkül, horvát zászlók lengenek; a csekély kivételt két magyar nemz. zászló képezi, melyet két középületen a többi zászlók sorában láttunk. Az idegenek özöne roppant nagy. Már eddig is mintegy kétezer vendég jött, s a vendéglőkben minden szoba rég le van foglalva, s az ezután jövő küldöttségek elszállásolása a magánházakban igen nehezen megy. Az uralgó drágaságról, melyet az idegenek özöne okozott, fogalmat adhat az, ha megemlítem, hogy aarton alul szoba egy napra már tegnapelőtt sem volt kapható. A ma jött vendégek közül különösen kettő fogadtatott nagy ünnepélyességgel. Ez Gneist, a hírneves író és államférfiú Berlinből és Strossmayer püspök. Mindkettő már a vasúti indóházban ünnepélyesen üdvözöltetett. Fogadtatásukra egyesültek : az egyetemi rector, számos tanár, a jogászküldöttség s nagyszámú ifjúság. A legtöbben a festői horvát nemzeti öltönyben jelentek meg. Midőn Gneist a vasúti kocsiból kilépett, az ünnepi bizottság tagjai által az úgynevezett császár-terembe kisértetett. A rector itt meleg szavakkal üdvözlő, köszönetét fejezvén ki, hogy mint a német tudomány leghivatottabb képviselője Zágrábba fáradott, hogy megtekintse egy keletkező délszláv tudományos testület alapjait. Gneist néhány szóval felelt, köszönetét jelentvén ki a kitüntető fogadtatásért, s örömét, hogy a nyugat és kelet e választó vonalán a tudományok hajléka épül. Nagyobb ünnepélyességgel ment végbe Strossmayer püspök fogadtatása. Ő mintegy félórával Gneist megérkezte után jött, s úgy ünnepeltetett, mint a délszláv törekvések egyik legbuzgóbb előmozdítója. A vasúti indóházban való fogadtatására számos orsz. képviselő, a városi tanács, a polgármester, a rector, tanári kar, és számos egyetemi hallgató jött össze. Az üdvözlő beszédet a polgármester tarta, mire Strossmayer nagy hévvel felelt, megjegyezvén, hogy mint eddig, úgy ezután is minden törekvését a horvát nép előhaladása érdekeinek szenteli. Amint Strossmayer püspök a városba érkezett, azonnal Mazuranics bán látogatását fogadá. Zsivkovics osztályfőnök az ünnepélyek alatt nem lesz jelen; őt a szerb congressus ügyei Karlovitzra szólják. Holnap érkezik Pauler miniszter, kit nagy ünnepélyességgel fogadnak. Szintén holnap jön meg a budapesti egyetemi ifjúság küldöttsége, melyet a helybeli ifjúság a legnagyobb kitüntetésekkel fog elhalmozni. Holnap a város ki lesz világítva, amire már ma nagy előkészületeket tesznek. Legyen még megemlítve, hogy a dorpati egyetem s az osztrák akadémia üdvözlő táviratokat küldtek. A magyar akadémia küldöttjei Mihajlovics érsek vendégei; Gneist Mrazovicshoz, Strossmayer püspök Voncinához szállt. Az északsarki utazók Budapesten. Oct. 19. Vasárnapi rajzunkat a szombaton este tartott színházi előadásnál hagytuk el. A »Hunyady László« előadása után vendégeink a szállodába (Hungáriába) mentek vissza, hol zárt körben kis lakoma tartatott. Ezen lakomán részt vettek : vendégeink, b. Todesco Bécsből, Ráth, Kammermayer, Gerlóczy polgármesterek, Királyi Pál, Berecz tanár, a bizottság több tagja, s dr. Kepes öcscse. E lakomán már megkezdődtek az áldomások, melyeknek sorát Ráth főpolgármester nyita meg. Őt Királyi Pál követé , éltetvén vendégeinket. Kepes magyarul, Payer németül felelt, szerényen megköszönve a kitüntetéseket. A társaság éjfélutáni 1 óráig maradt együtt. Tegnap vasárnap reggel Kepes, mint honvéd főorvos és Payer mint vadászhadnagy az illető katonai hatóságoknál tettek tiszteletöket. Szende honvédelmi miniszter nem volt honn, helyette Fehérváry államtitkár fogadá a tisztelgőket. B. Edesheim-Gyulay főhadparancsnok honn volt s majdnem félóráig társalgott a bátor fölfedezőkkel. E látogatásokról hazatérve, Payer s Kepes több tudományos testület küldöttségét fogadák. A földrajzi társulat részéről Hunfalvy János a földtani társulat részéről Szabó József, a mérnök- s építészegylet részéről Hyeronymi államtitkár, a délmagyarországi természettudományi egylet részéről Kramer úr egy-egy küldöttség élén üdvözlök vendégeinket. Mindezekkel hosszasabban társalogtak, miután délben villás reggeli tartatott, melyen a tegnap esti lakomázó társaság volt együtt. Áldomások ezúttal nem mondattak. A reggeli után kikocsiztak a lóverseny-térre, miről lapunk más rovatában szólunk. A lóversenyről hazatérve ebédeltek, ezután pedig meglátogatták a séta-hangversenyt a redoute termeiben. Itt roppant számú közönség volt együtt, mely majdnem lehetetlenné tette a termekben való áthaladást. Vendégeink Ráth főpolgármester s a városi bizottság több tagjával jöttek, kik minden lehetőt elkövettek a rend fenntartására; de a nagy tömeg árja minduntalan összecsapott s az áthaladás csak nagy nehezen sikerült. A közönség zajosan éljenzett, a zene szólt (a vendégek nevéről elnevezett indulókat játszá), a vendégeket majd agyonszokták. Azok a melléklépcsőn menekültek el, és a gyapjú-utczai német színes házba hajtattak. Itt ez este volt a megbukott társulat utolsó előadása, melyet a vendégek tiszteetére rendezett díszelőadásnak kereszteltek el. Laube »Karlschüler« színművét adták Róberttel és két bácsi színésznővel. A ház zsúfoltig telve volt s már jóval az előadás kezdete előtt nem lehetett jegyet kapni, mig a nemz. színház (ahol a »Ripacsos Pistát« adták elő) kongott az ürességtől. A vendégek itt is a polgármesterek s a városi bizottság néhány tagjának kíséretében jelentek meg, s a színházi társulat ideigl. igazgatója által ünnepélyesen fogadtattak. Négy páholyban foglaltak helyet, s amint a közönség őket megpillantó, bár a színpadon már játszottak, felállt és zajosan éljenzett. A vendégek meghajtással köszönték meg a kitüntetést. Később Kepes eltávozott, s a nemzeti színházba jött, meghallgatván egy felvonást. Színház után a nemzeti casinóban vacsoráltak. Megemlítjük még, hogy szombat este nem jelentek meg az »Újvilág« bálján, ami igen természetes; s az »Újvilág« vállalkozói ennek daczára, tegnap vasárnap, megint díszhangversenyt hirdettek az északi utazók tiszteletére. Ma, hétfőn, délelőtt reggeli fél tíz órakor Payer, Kepes urak, Wilczek és Zichy grófok, s Todesco báró a polgármestert, Kamermayer polgármestert és Thaisz Elek főkapitányt meglátogatták hivatalos helyiségeikben, és köszönetet mondottak azon igen megtisztelő fogadtatásért, melyben részesültek, igen dicsérőleg nyilatkozván azon rendről, mely a fogadtatásnál uralkodott. A vendégek üdvözletére két távirat érkezett: Aradról és Temesvárról; az előbbit alább közöljük, a másodikat a polgármester azonnal átadta Payer úrnak. A városházától vendégeink a nemzeti múzeumba mentek és azt hosszabb ideig nézték; innét Jái és F. A. borkereskedőhöz, hol köszönetüket fejezték ki azon jeles tokaji borért, melyet Jálics ur annak idején a sarkexpeditiónak felajánlott és mely a »Tegetthoff«-on kitűnő szolgálatokat tett a scorbut ellen. Déli egy órakor közös ebéd a Frohner-szállodában. A délutánt magán körökben töltik a vendégek és készülnek az esti felolvasásra. Különfélék. Budapest, oct. 19. (Kinevezések és áthelyezések.) Az igazságyügyminiszter Nagy Sándor kereszthelyi járásbírósági végrehajtót a zalaegerszegi járásbírósághoz helyezte át; a turócz-szent-mártoni kir. törvényszékhez írnokká ifj. Nevedy Mihály nyitrai törvényszéki dijnokot nevezte ki. A marosvásárhelyi királyi főügyész a szászvárosi kir. járásbiróság melletti börtönhöz börtönőrré Harmath János cs. és kir. csendőrcsapatvezetőt nevezte ki. (Trefort miniszter utalása.) Csurgóról, oct. 18-ról írják nekünk: Trefort Ágoston miniszter ur Gönczy P. min. tanácsos kíséretében véletlen-váratlan f. hó 17-én meglepték látogatásukkal kis városkánkat. Az állami tanitóképezdét, a ref. gymnasiumot kivül-belül megszemlélvén, és pedig a gymn. egyes osztályokban a tanulókat egyes tantárgyakból, kiváltképen a classicus s német nyelvekből kikérdezvén, az államképezde terjedelmes, 8 holdnyi belső s külső földeit tették figyelmes vizsgálódás tárgyává. Később a képezdei növendékek szállásait, majd az izraeli tanodát, ref. díszes uj templomot, végül a r. kath. — távolabb eső — iskolás templomot szemlélték meg. Mintegy 4 órai ittlétük után a miniszter úr a szomszéd városban lakó Inkey család látogatására, a min. tanácsos úr pedig Budapestre tért vissza.