Pesti Napló, 1874. november (25. évfolyam, 251-275. szám)
1874-11-08 / 257. szám
57 szám Budapch., vasárnap, november 8 1874. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézi átok nem adatnak vissza. Joand-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület-A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendőki REGGELI KIADÁS. Elöffizetési MtéMe&§ Postán küldve, vagy Budapested házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt, 3 hónapra . , o 6 frt — k?0 6 hónapra 0 » - 12 » — » Az esti kiadás postai külöttküldéseért felülfizetés évnegyedenként 1 firing. Az előfizess az év folytán* minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó oli# napjától siámittatik 25. évi folyam. Hirdetések szintúgy mint előfizetéset KIADÓHIVATALRA, SaratoMere, Athenaeum-épitk küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra Előfizetés! árak : Egész évre.......................24 frt. Fél évre............................12 frt. Negyed évre . . . ■ 6 frt. Egy hóra..........................2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadóhivatalának (Ferencziek tere, Athenaeumépület) küldendő. 4 „P- Hajié“ szertesztí- és tiahivatala. Budapest, nov. 7. A barsmegyei eset oly kínos jelenetre adott a képv. ház mai ülésében alkalmat, mely minden tekintetben fölösleges volt. A miniszter első válasza általában megdöbbenéssel fogadtatott s a második válaszból kitűnt, hogy távolról sem volt szándékában azt állítani, ami abból következtethető. Hisz maga idézte a törvényt, mely szerint ő felsége a miniszter előterjesztésére nevezi ki a főispánokat s kár volna akár egy szót is arra vesztegetni, hogy a miniszter előterjesztéséért felelős A második válasz kiderité e kérdésről vallott nézeteit, s ha első ízben is ezeket mondja el, önmagát egy kínos jelenettől menti meg. Ami a második válaszban mondott indokokat illeti, azok fontos elveket proclamálnak. Arról van szó, vájjon a miniszter köteles-e az indokokat a parlamentnek előterjeszteni, melyeknél fogva a tisztán a végrehajtás körébe tartozó dolgoknál, vagy tüzetesebben szólva, a kinevezések és elbocsájtásoknál eljár s igy a parliamentet bíróvá tenni a tisztán közigazgatási ügyek felett. E részben nálunk igen különböző gyakorlat honosult meg. A parliament nem egyszer közigazgatási ügyekkel foglalkozott, átlépte hatáskörét s át fogja lépni mindenütt — gyönge kormányok mellett. A jelen kormány, mint látszik, más és sok részben kétségkívül holyvolt oljósádi alkav —ez azonban ezt tehesse, erős párt és szilárd positióra van szükség. Birja-e ezt, nem akarjuk ezúttal kutatni, hisz úgyis olyan napokat élünk megint, melyekben a hir terem, mint a gomba s Hamlet felhő-magyarázatai politikai köreinknek kedvencz beszélgetési tárgyát képezik. Az egyik tudja, hogy ez az »actio« készül, a másik amarról van meggyőződve, s a harmadik megesküszik, hogy a »válság« lehető legközelebb. Midőn a legkomolyabb munka állana a küszöb előtt s a legfontosb érdekek követelik az ország ezer bajának orvoslását, s megint a legélesb alakban a személyi kérdés lép előtérbe, s a politikai »conjecturák« sokkal nagyobb mérvben foglalkoztatják az embereket, mint a munka. Ennek sokféle oka van. Nálunk egyáltalában jobban szeretik a »nagy stylű« politikai kérdéseket feszegetni, mint azzal a detail-munkával foglalkozni, melylyel a költségvetés s az adójavaslatok járnak. Az adóügyi bizottságban eddig sokkal több »programmal« s messzemenő, de a gyakorlati ügyekkel csak nagyon kevéssé összefüggő elméleti fejtegetéseket hallottunk, mint valóban practicus tervet. Az itt történő eszmecserék eddig végtelen kevéssé mozdták elő a szőnyegen forgó kérdéseknek gyakorlati megoldását , de azt elérték, hogy e bizottságtól távolabb álló körökben a legkülönbözőbb sejtelmek óriási tömegét kelték fel. S nincs senki azon helyzetben, hogy akár e sejtelmeket a valódi tényállásnak megfelelő mértékre redukálhassa, akár pedig megmondhassa azt, hogy a bizottság tárgyalásai, ha így folynak, mint eddig, fél vagy pedig egész esztendőt fognak-e igénybe venni. S az egyik ép úgy jellemzi a helyzetet, mint a másik. De nemcsak a parlamenti bizottságban rejlik a föntebb említett körülmények oka. Ennek bűnét a kormány is viseli. A budgetből kitűnik, hogy abban még számos reductió helyt találhat s ha a képviselő, ki kénytelen elodázhatlan országos érdekekből az adó fölemelését megszavazni, azt követeli, hogy csakis a nélkülözhetetlenül szükséges kiadások vétessenek fel a budgetbe, oly követeléssel áll elő, melylyel saját lelkiismeretének tartozik. Hogy ebből elkedvetlenedések származnak, az igen természetes; és hogy azok visszahatnak a közhangulatra, azon sincs mit csodálkozni. A legnagyobb szerencsénk az, hogy — a kölcsön meg van kötve s parlamenti ziláltságaink nem hatnak vissza a kölcsön sorsára. De más után is drágán megfizetheti az ország e viszásságok árát. Máris attól lehet tartani, hogy nagyon kifogyunk az időből, s míg a honatyák deliberálnak, megsemmisülnek a tervek, melyek az államháztartás egyensúlyának helyreállítása s az e feladathoz megkívántabb intézkedésekből állanak. Jókorán figyelmeztetünk mindezen veszélyekre. Hogy ezek elkeríthessenek, ahhoz már ma is al jóakaratunk sokkal nagyobb mérvére van szükség, mint akár hónapokkal ezelőtt, midőn a kormány a költségvetést összeállítá, vagy csak két héttelis előbb, midőn a ház összegyűlt és a Deákpárt a legnagyobb lojalitással hozzáfogott a törvényhozási teendőkhez. De a jóakaratban tán most sem lesz hiány, ha még a tizenkettedik órában hozzálátnak a törvényhozás tanácskozásainak tapintatos vezetéséhez. A budgetet reducálni fogja a pénziip-viVávv/'^^tpTToaiospír gyában is az illető küldöttség végre-valasiára tán mégis eredményt produkál.Nehezen megy mindkét dolog, de végremehet, ha a kormány csak a nélkülözhetlenül szükséges előterjesztésekre szorítkozik, ha minden nagyobb kérdést mellőzve, kizárólag az állami háztartás egyensúlyának helyreállítására fordítja figyelmét, s ha a maga részéről is azon erős eltökélést mutatja, hogy minden további elvi differentia elintézését a választóközönség közelebbi nyilatkozatára bízza. Ha e felfogásnak utat törünk, nemcsak teljesen alkotmányosan járunk el, hanem mégis mentjük az országnak azt a drága időt, melyet némelyek a »válságok« kínos vajúdásival akarnak eltölteni. Az országnak nem »válság« kell, hanem productív törvényhozási munka, s a választókat illeti meg a jog, hogy a törvényhozás körében mindinkább előtérbe nyomuló belügyi elvi differentiák fölött ítéletet mondjanak. S különösen e részben figyelmeztetésünk van a belügyminiszterhez. Nem ismerjük előterjesztendő közigazgatási javaslatait s igy nem ítélhetjük meg, hogy mily szempontokból indult ki azok szerkesztésénél. Helyén levőnek találnék azonban, hogy csak a nélkülözhetlenül szükséges, elmellőzhetlen előterjesztésekre szorítkoznék, csak azokra, melyek a pénzügyi helyzet javításával szorosan összefüggnek és nagyobb elvi kérdéseket nem érintenek. Ha a jelen törvényhozás e kérdések tüzetes fejtegetése és megoldásába akar bemenni, nemcsak azok megoldására nem lesz érkezése, hanem a pénzügyi előterjesztések sorsa is kétségessé válhatik. Tudjuk jól, hogy a közigazgatási kérdések sem halaszthatók soká. De nem vesztünk vele, ha azokat a jövendő törvényhozásnak hagyjuk fenn; ha megvárjuk, hogy a pártok e kérdésekben miként alakulnak; hogy a nemzet a nyilvános élet legkülönbözőbb nyilatkozataiban, melyekre a választás alkalmat ad, ezekről miként ítél. A »barsi eset« mind e dolgokkal nem áll közvetlen összefüggésben. De összefügg azokkal annyiban, hogy egy »viszásság« a többi között — s hogy több ne legyen, azt tán mindnyájan kívánhatjuk. A „Pesti Napló“ tárczája. A fővárosból. (Ínség hajdan és ma. — A bizottság tagjai. — Vadász-fegyverek. — Mimi. — Porczellán háború.) Alaposan készülődünk a téli mulatságokra. Már megszerveztük az inségügyi bizottságot is, épen úgy, mint ahogy más években bálbizottságokat, tombolabizottságokat, jótékony hangversenybizottságokat szerveztünk. Képzelhető, mily édes ez a meglepetés. Úgy tetszik, Budapest egy nagy beteg, aki azonban semmiképen nem hisz állapotának veszélyességében. Megnyílik az ajtó, belép a doctor, kit a patiens megváltóként fogad, kinek e pillanatban csodaerőt tulajdonít akadozó, rozsdás, kopott szervezete fölött. S az orvos leül ágyához, megkopogatja mellét (a beteg szeme félénk kíváncsisággal csügg rajta), megtapogatja aterét (a beteg aggódva kutatja az orvos arczának rejtélyeit) s aztán hátravetve magát székében, igy szól : »Hát ön az én véleményemet akarja tudni. No jó, megmondom a véleményemet. Nyiltan, mint ahogy én szoktam. Nem szeretek szépíteni. Legyen erős! Maga nem élhet tovább egy hónapnál, talán addig se... Ugyan mitől ijedt meg? Sohse essék kétségbe! Meg kell annak történni. Majd irok magának recipét.« Az asztalhoz ül és ír. Ez a recipe az inségügyi bizottság. Csak a neve ne volna olyan kérlelhetlen és csupasz ínség — szinte látja az ember a leírt betűben a körülgyűrűs, beesett szemet, sápadt arczot, foszlékony ruhát didergő tagokon. Eddig nagyon játszi alakban találkoztunk e sápadt szóval. Mikor javára tánczoltunk, énekeltünk, ■ szavaltunk, hegedültünk, sorsjegyeket árultunk, nevető álarcban jelentkezett. Annyi tréfát lehetett a szegénységből csinálni — jót és roszat. »Vegyen még 50 jegyet a szegények számára.« — Asszonyom, ön koldussá tesz engem is. »Akkor eltartom.« — Magánál ? »Beprotegálom valamelyik egyletbe.« — Azért nem teszem magamat koldussá. A mostani bizottság levetette a maszkot. Tombola, bál, hangverseny helyett egyszerű gyűjtés, melylyel semmi tréfa sincs összekötve, melyhez nem készíthetni új ruhát, melyhez (csupa takarékosságból) nem keríthetni ki a ruhát al buste előnyére. Jó gyümölcseit a kezdeményezés máris megtenni. — Mi ez az inségügyi bizottság? kérdé a reggeli kávénál Bellácska férjétől, aki a felhívást nagy nyomtatókkal olvasta fel. » Tudod édes, ez oly bizottság, melynek kötelessége minden pazarlást megakadályozni,« világosítja fel nejét a férj, ki régóta tapasztalja, milyen drága neki az asszony. — Bolondság! »Korántsem. Én házi budgetemet az inségügyi bizottság elé terjesztem jóváhagyás végett.« — Hová gondolsz, hisz az még tán új kalapomat is kitörölné! »Ne félj, azt már kitöröltem én.« — Minő joggal ? »Én a bizottság tagja vagyok.« — Nem olvastam nevedet az újságban. »Minden férj az inségügyi bizottság tiszteletbeli tagja.« A csöndes véralkatú feleség az ajtó heves becsapásával válaszol. Úgy van! gazdálkodni kell. Én oly takarékossági hajlamokat érzek magamban támadni, hogy a tinta és papír kímélése miatt kedvem volna egy sorral sem írni többet ... de igaz! ínség idején dolgozni kell. Hogy az ínség egyenesen az országházba visz, ki csodálná ? Pedig óhajtanám, hogy a tárczakikötőnek békés tükrét ne zavarná az a parliamentáris szél, melynek iránya elég gyakran változik arra nézve, hogy utóvégre senki se tudhassa, honnan fl. Kívánságom teljesíthetetlen. Az inségügyi bizottság nem terjesztette ki működését a Sándor-utczára, de tagadhatatlan, hogy az ottani viszonyok eléggé indokolnák közbelépését. — A pártok ínségén kívül még egy más ok is kalauzol oda, ez ok a következő levélke: Tisztelt Argus úr! Ön ugyan nem ismer, de én ismerem önt. Mondhatnám látásból, ha igazat szólva olvasásból nem ismerném. Egy kérdéssel bátorkodom alkalmatlankodni, úgy hallom, meg fogják a vadászfegyvereket is adóztatni. Miféle vadászfegyvereket és kiknek vadászfegyvereit ? Például az én párisi czipőim szintén meg fognak adóztatni ? Mert lássa, ezek is vadászfegyverek. Az én fegyvereim. Tisztelője Mimi. X. utcza 15. sz. H. em. 25. ajtó. N. B. Mindjárt a lépcsőnél lakom, aki hozzám jön, nem látja senki. íme a törvények hiányos fogalmazásának hátrányai ! Mimi párisi, magassarkú czipői a parliament asztalán türelmetlenül kopogják interpellációjukat. Praecisiót kérünk. Ha már Mimi belevitt a politikába, időzzünk még egy kissé nála. Annál is inkább, mert fontos politikai hitrel kedveskedhetünk. Bizonyos benső megelégedéssel constatáljuk, hogy igénytelen rovatunk most megelőzi a hitvágyó, vonal fölötti columnákat, melyeknek mohósága minden hónapban egy borzasztó csatát, minden héten egy miniszteri válságot és legalább is naponként egy senzationalis bal- vagy bűnesetet kíván. Mily irigykedéssel tekintenek ránk mostan ? Pedig nem csekélység! Nem afféle jelentéktelen entrefilet vagy ritkított garmonddal terpeszkedő hírecske, mely szerint »mint halljuk«, »mint mondják«, »hírlik«, hogy ez meg az fog történni, ami azonban sohse történik meg. Ami komoly hír, feltűnő hír, rendkívüli hír. Ghyczy grófságra emeltetett. Nos, hogy tetszik ? Senki sem tudott róla semmit, a parliament, a kormány, az udvar, az ország — senki, még Ghyczy sem ! Csak mi tudtuk és — a »Times«, mely már a hét elején jelenté egy bécsi táviratában, hogy »Count Ghyczy« a magyar o. gyűlés elé terjesztette adójavaslatait. Hanyag sajtónk figyelmét elkerülte e fontos újság, örvendünk, hogy nekünk tartatott fenn a fölfedezés dicsősége. Gratulálunk Ghyczy grófnak! Napi lapjaink általában véve nem foglalkoznak eléggé az igazán fontos tárgyakkal. Lappáliák, péld. : clubügyek, adóbizottság, nemzetiségi vita, közjegyzőség töltik be s oly világrendítő események, mint a japán-chinai háború, melynek küszöbén állunk, alig talál hasábjaikon egy két sort. A háború csakugyan elkerülhetetlen. Legújabb sürgönyünk így szól : S h a n g a i, nov. 10. (Ered. sürgöny.) A két nagyhatalom megszente egymásnak a háborút. Vérmes reménynek azt hiszik, hogy mégis sikerül a kiegyenlítés. China ajánlatot tett Japánnak, hogy a barikiri Japán dicsőséges szokást követve, rendelje el hadseregében, miszerint minden ötödik ember e műtétnek magát alávetve, hasát felhasítsa. Ily áron eláll a háborútól. Pekingben erősen hiszik, hogy a japáni kormány e méltányos ajánlatot elfogadja. Utóbbi sürgönyeink, melyek hasonló értelemben szólnak, még nem érkeztek kezünkhöz. A nagy horderejű eseménynek külső hatását egyelőre nem érezzük, de nem csakhamar érezni fogjuk. Hogy papírjaink e hírre lejebb nem szálltak, oka csak az, hogy lejebb már nem szállhattak, de theánk (a téli thea-estélyek küszöbén) komolyan készül megdrágulni. Aki e napokban figyelemmel kísérte a vácziutczai tea-kereskedés kirakatában kiállított két minta-kinézett, arczulatuk kifejezéséből csak roszszat jósolhatott. Mogorva egykedvűséggel ülnek helyükben, holott a kinézetekről megszoktuk, hogy untalan fejüket rázzák. Polcrosomon a kis bólogató kinézetnek feje ma reggel 9—10 óra közt, állítólag takarítás közben, eltörött. Takarítás közben az ám, aki az égi jeleket nem érti, mikor már az etagére-en is mutatkoznak. Hasonlót hallok egy ismerősömtől. Chinai porczellánjából egy csésze a napokban megpattant, ami rajta még sohasem esett meg. Baljóslatú jelek. Caesarnak lova botlott meg, s mikor a Rubikonon átlépett, a török-tatár pusztításokat üstökösök, véres kardok jelentették az égen, a dögmirigyet iszonyú alakú felhők, holdfogyatkozás előzték meg. A japán-chinai háborút az összes világ chinai porczellánjának törése, hasadása, pattanása jelenti be. Kiki a maga módja szerint működik. Argus, Budapest, bov. 7. (Az erdélyi adócensus) ügyében a szóban forgó közvetítő javaslat abból áll, hogy a választási jog alapjául a jövedelem bizonyos mértéke vézessék. A belügyminiszter e tárgyban javaslatot dolgozott ki, melyet K. Kemény Gábor és barátai holnap beszélnek meg. Ha a kiegyezés létre jön — amiben az illetők nem kételkednek — az már hétfőn a főrendeknek előterjesztetik. (A jogügyi bizottság ma d. u. 5 órakor tartott ülésében megkezdő működését. Mindenekelőtt rövid eszmecsere folyt a bizottságnak miképen megkezdendő munkálkodására nézve s abban történt megállapodás, hogy a bizottsághoz utasított négyrendbeli tárgy, név szerint: a büntető törvénykönyv tervezete, a polgári perrendtartás, a fizetési meghagyás és a váltótörvénykönyvi tervezetre vonatkozó tvényjavaslatok az általános tárgyalás előtt adassanak ki egyes előadóknak s azok érdemleges megvitatása az illető előadó jelentéseivel együtt történjék; megjegyzendő azonban, hogy ezen eljárás a javaslatok elvei utólagos megállapításának semmi tekintetben nem praejudicál tető idrWtiyKönyVr xerVezéU A u V v V t, LcAtion’ iU/,. tagnak, a polgári perrendtartás és az ezzel összefüggésben levő fizetési meghagyásról szóló tvjavaslat Tereszky Istvánnak, és a váltótörvény tervezete Máday Sándor biz. tagnak. A bizottság e szerint üléseit bizonytalan időre elhalasztván, a tárgyalás megkezdését azon időtől tette függővé, amelyben az egyik vagy másik előadó egészben vagy részben jelentésével elkészült, s azt a bizottság elnökével tudatja. Az ülésen, mely mára 6 órakor eloszlott, jelen volt az igazságügyminiszter Pauer Tivadar és Csemegi államtitkár. (Románia s Ausztria-Magyarország.) Iassiban, Moldvaország fővárosában egy democrat szabadelvű román lap »Cugetulu fierei« , »az ország gondolata« czímen jelenik meg. Első száma »Románia határszéle Ausztria felől« felirattal tartalmaz egy vezérczikket, melyben egyelőre csak annyit kíván , hogy Bukovina — mint románország — csatoltassék vissza Moldvához, valamint az egész mehádiai kerület Orsováig csatoltassék vissza Kis-Oláhország, illetőleg Román megyéhez — akkép , hogy a határvonalt a havasok éle s a Gserna pataka képeznék. A »Cugetulu tierei« e kivonatot azzal indokolja , hogy Ausztria száz, jelesen 1791-ik év óta — a török udvarral, tehát a románok tudta s beleegyezése nélkül kötött határszabályozási egyezmény folytán a román határt folytonosan sérti s abban jogtalan foglalásokat tesz. — Csak ? Az adóügyi bizottságból. — nov. 7. Az adóügyi bizottság ma délelőtt, az országos ülés után tovább folytatá az adókezelési tvjavaslat részletes tárgyalását. Az 5-ik §-nál Lónyay gr. aggodalmait fejezi ki az iránt, hogy a községekben az adóügyi teendőket csak a jegyző s bíró intézzék. Mocsáry kihagyná az egész §-t, Tisza K. pedig félreértés elkerülése czéljából az első alineának a felügyelet és intézkedés« szavait. Lukács a főispán után megemlítendőnek tartja a »főkirálybiró«-t stb. Ghyczy hozzájárul Tisza indítványához. Tisza kivihetlennek tartja Mocsáry azon nézetét, hogy az adóügyi teendőkben a megyei állandó választmány helyett a közgyűlés intézkedjék. Irányi szintén feleslegesnek tartja a §-t, s az állandó választmány helyett a megyékben külön adóügyi bizottmányt óhajt. Kerkapoly a világosság kedvéért helyesnek tartja a §. meghagyását. A bizottság megtartja a §-t Tisza módosításával. A 6-ik §. a városi s községi adóügyi bizottságok 3 évre alakításáról szól. Tisza igen soknak s terhesnek tartja a 3 évet. Ghyczy a begyakorolhatás szempontjából czélszerűnek véli. Fáik szerint a bizottság évenként részben megújítható lenne. Kerkapoly a 3 év helyett 2-őt tenne. Az adóbizottság elnökévé nem a bírót, hanem a megyei választmány által kinevezett tagot tenné, s a bizottságba a községi elöljáróság csak egy részének engedne helyet. Mocsáry mellőzné az összes adóbizottsági institutiót. Ghyczy nem lát abban bajt, ha az adóvégrehajtásoknál az elöljáróságon kívül községi tagok is közreműködnek, de az elöljárókat sem tartja másfelől kihagyhatóknak. Azt nem ellenezné, hogy elnökké a bíró helyett más alkalmas egyén tétessék. Sennyey az adóbizottságok új intézményének sikerét egyelőre bizonytalannak tartja, de helyesli felvételét, hogy az autonómiáinak alkalmas egyének neveltessenek. Helyesli, hogy ne a biró legyen elnök, de az kineveztessék, azonban nem az állandó választmány, hanem a szolgabiró által, kinek közreműködésétől ez ügyben igen sok függ. Az is czélszerűbb lenne, ha a bizottság kisebb számból alakíttatik. Tisza K. a bizottságok eszméjét helyesli, mert az adó iránti gyanakodás csak így fog szűnhetni ; számukat az elöljáróság felére s ugyanannyi választott tagra lehetne szorítani, s az elnököt, a szolgabiró javaslata alapján, az állandó választmány nevezhetné ki, szállítását nem látja ezelravezetőnek, s az elnök kinevezését se bízná csak a szolgabiróra. Lónyay a tagok számának minimumát 5-re, maximumát 25-re tenné s rábízná a minisztériumra, hogy ezek közt a megyével egyetértőleg a helyi viszonyok szerint intézkedjék. Az elnököt a szolgabiró ajánlatára a főispán nevezné ki. A bizottmányra csak az adókivetést a felügyeletet bízná, a végrehajtással mást bízna meg. A bizottság elfogadja a §-t azon módosítással, hogy az adóbizottsági elnököt a szolgabiró ajánlatára a főispán, illetőleg alispán nevezze ki; a tagok száma az elnökön kívül 4—24 lehet, felerészben az elöljáróság tagjaiból, felében választva; a számot esetenként a szolgabíró (illetőleg polgármester) ajánlatára a közgyűlés állapítja meg két évre molyformán, hogy a fele a bizottságnak évenként változzék. A 7-ik §. tárgyalása K. Sennyey indítványára akkorra halasztatik, mikor az adóbizottság hatásköre meg lesz állapítva. A 8-ik §. a választott tagok választásának visszautasíthatásáról szól. Tisza felsorolni óhajtaná a visszautasíthatás indokait. Ghyczy nem hiszi, hogy minden esetet fel lehetne sorolni. Faczolay kis községekre nézve nem fogadja el a §. azon intézkedését, hogy aki egyszer volt tag, aztán ne legyen köteles elfogadni, mert aztán senki sem találkoznék. Fáik : Igaztalanság úgy is történhetik, hogy valakit ok nélkül kihagynak, ez iránt is kell intéztézkedni. A 8-ik §. azon módosítással fogadtatik el, hogy »a választás csak akkor utasítható vissza, ha valaki közvetlenül azelőtt volt két évig bizottsági tag, s ki hatósági vagy országos megbízatásban távol van, s a kik gyámságot elvállalni nem tartoznak.« A 9-ik §. a visszautasítás indokai fölötti határozathozatalról intézkedik. Kerkapoly a fórumokat úgy állítná meg, hogy elsősorban a szolgabírós polgármester, 2-ed sorban az alispán, s aztán a belügyminiszter helyett az állandó választmány tétessék. E. §. eldöntése a hétfőn, d. e. 10 órakor tartandó legközelebbi ülésre halasztatott. Budapest, nov. 7. A közadók kezelésének tervbe vett reformjánál a legfontosabb kérdések egyike az, hogy a pénzügyi szolgálat ez átalakítása minő megtakarítást vonhat maga után. A pénzügyminisztérium jövő évi költségvetése az illető szükségletet már amaz új szervezethez képest praeliminálja s ha keressük a különbözet nagyságát, mely a tervezett reform folytán előállhat, a feleletet főkép a pénzügyigazgatóságok, adóhivatalok és adófelügyelők czímei alatt találhatjuk meg. Első helyen a pénzügyigazgatóságokat tekintve, a folyó évhez képest 1875-re 369.069 írttal kevesebb irányoztatik elő. Ezen nagymérvű megtakarítás, melyben a fizetések, lakpénzek és pótlékok 261.405, a házbérek 13.880, az irodai költségek 14.032, az úti költségek 51,125 írttal részesednek, csaknem egészben úgy az egyenes adók kivetése, nyilvántartása s behajtása, valamint az illetékek gyorsabb kiszabása, biztosítása s behajtása érdekében e czélra külön közegeknek, t. i. az adófelügyelői s illetékszabási hivataloknak szándékolt életbeléptetése által éretik el. A pénzügyi igazgatóságok eddigi munkamérvében beálló ezen jelentékeny csökkenés folytán azok személyzete 2 pénzügyi tanácsossal, 1 első, 51 másodoszt. titkárral, 45 első s 44 másodoszt. fogalmazóval, valamint a többi, ezeknek megfelelő számos alsóbbrangú hivatalnokokkal fog lejebb szállíttatni. Az adóhivatalok jövő évi rendes szükségletét a né.nv. fi orr-minimátor 1.247.327 írtra repraeliminálja. Ezen különbözet 30 magyarországi adóhivatalnak feloszlatásában és azon intézkedésben találja megfejtését, mely szerint 1875. évtől kezdve az egyenes adók kivetése, azok egyénenkinti könyvelésének, beszedésének és behajtásának ellenőrzése, továbbá az illetékkiszabás körüli teendők (a szoros értelemben vett pénztáriakat kivéve) az adóhivatalok ügyköréből kiválasztatni s külön közegekre (adóügyelőségekre s illetékkiszabási hivatalokra) bízatni fognak. A pénzügyminiszter ugyanis a költségvetéséhez mellékelt jelentésében kijelenti, hogy komoly megfontolás után azon meggyőződésre jutott, miszerint lehetséges egyfelől czélszerű s a közlekedési viszonyoknak megfelő felosztás mellett, és igy az adóhivatali teendők sikeres ellátásának veszélyeztetése s az adófizetők méltányos érdekeinek megsértése nélkül, az adóhivatalok egy részének feloszlatása által nevezetes megtakarítást érni el, másfelől pedig az egyenes adók és az illetékkiszabás körüli teendőinek az amúgy is túlterhelt adóhivatalok ügyköréből kihasítása és külön közegekre bizatása által a most említett, ügyeknek egyszerűbb, pontosabb és egyöntetűbb ellátását biztosítani. Az adófelügyelői hivatalok czímén a rendes szükségletben előirányozva van össze-