Pesti Napló, 1876. február (27. évfolyam, 25-49. szám)
1876-02-23 / 43. szám
43. szám.______________ Szerkesztési iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Szerda, február 23.1876. _______________27. évi folyami Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Ab Biti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó Hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak : (reggeli és esti kiadás, l'/s legnagyobb iv és közgazdasági melléklet) Egész évre......................................24 frt. Fél évre.......................................12 frt. Negyed évre............................. 6 frt. Egy hónapra............................. 2 frt. SJBy Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló« szerk. s kiadó hivatala. Budapest, február 22. A respublica győzelme Francziaországban a világtörténet legfontosabb eseménye. Államférfiak és mindazok, kiket az államférfiak a »nép« szóval neveznek, egyforma érdekkel kísérik a franczia választásokat. Meglepő fordulatokban gazdag választások ezek; egy új korszak Francziaországra nézve származik belőlök. A jövő kérdése nagyobb e választások után, mint előbb volt, pedig a helyzet tiszta és világos. Eddig sok párt volt Francziaországban, ma sokkal kevesebb van. A legitimisták és az orleanisták tönkre jutottak. Idáig hihette valaki a királyság restaurátióját, ezentúl a franczia royalisták kivesznek. Most köztársaság van Francziaországban s az marad sokáig, mert azt csak a császárság válthatja föl. Három párt van a házban, kettő az országban. Republicánusok és bonapartisták közt oszlik meg a nemzet; köztársaságiak, conservativ köztársaságiak és imperialisták között oszlik fel a ház Gambetta, Thiers és Roucer a pártvezérek . Gambetta bír a legtöbb szavazattal, többséggel nem bir. Mert vannak fraciók, melyek bár nem nyomnak, számítanak. Ezért az új ház pártviszonyai sem bírnak parlamenti soliditással. Az 534 tagból álló házba 499 választás tudatik, ebből pótválasztás kell 104 kerületben. A hátralevő választások tehát még jelentékenyen fogják a számarányokat módosítani, de a győztes republicánusoknak valószínűleg nagyobb előnyére lesznek, mint a vesztes monarchikus pártoknak, jövő ellenzékének. Bizonyos hát, hogy hosszú ideig köztársaság marad Francziaország, s a senatus és a törvényhozó test s a kormány is arra fognak törekedni, hogy a respublica megszilárduljon. Hanem bár a köztársasági pártok már idáig is absolut többséggel bírnak a házban, mert 275 republicanus van megválasztva s a háznak fele 267 szóból áll, feledni nem szabad, hogy ez alkotmányforma hívei három elvi pártra szakadnak, melyek közt jelentékeny különbség van kivált a sociális kérdésekben. A két főpárt, amely a házban lesz, a köztársasági párt keblén belül van: a »conservativ köztársasági« párt , mely Thiers után indul s a létező társadalmi rend buzgó védője, a hadseregnek s papságnak barátja, békeszerető, gazdag nyárspolgári párt s mint neve mondja, politikában conservativ s 71 tagot számlál; s a szabadelvű »köztársasági« párt, mely a geniális, de túlzásokra hajló s gyakran merész Gambettát követi s 187 taggal még távol áll attól, hogy egymaga többséggel birjon s kormányképes legyen segítség nélkül.A harmadik köztársasági párt,a radicális és socialista, a választásoknál nagyot bukott, s csupán 17 tagból áll jelenleg, de bár nálánál republicánusabb párt nincs a házban, mégis e szélsőbal inkább ellenzékül tekinthető, mint a mostani köztársaság támaszának. Ha Thiers és Gambetta egyetérthetne s nem mindenik kivánná örökölni Mac Mahon hagyatékát, a köztárasági elnökséget, a két párt együtt a helyzet ura volna minden körülmények között mindaddig, míg a világ folyása s külesemények nem szülnek egy újabb felfordulást Frankhon határi közt. De ha az egyetértés laza lesz, akkor az ellenzéki fraciók negatív szövetsége könnyen zavart csinálhat a köztársaságnak, s ismétlődhetik a játék, melynek a múlt nemzetgyűlés példáját adta, azon különbséggel, hogy míg ott a jobboldal brit nagy többséggel s mégsem állíthatott monarchiát, most a baloldalé a többség száma, de nem lesz belőle respublica. Egység nélkül, züllöttebb állapotban ellenzék nem lehet, mint az, mely most képződik Francziaországban a jobboldalon. Alig 120 követ négy pártra osztva. Az ellenzék fele bonapartisták, kik mint nagy test az apróbb testeket, magukhoz fognak vonni minden monarchius pártembert, ki a gyakorlati téren kíván politikát csinálni s be nem éri a tiszta elvek felhői között. Csúfabb bukást nem ért s nem érdemelt párt, mint az, mely az orleanistákat utólérte. Ők, kik öt éven át többséggel bírtak az assemblée-ban, kik megbuktatták Thierst, kik minden törvényt csináltak s a kormányt bírták s e perczben is még bírják, alig vannak húszan, nincsenek annyian, mint Chambord gróf önzetlen hívei, a korukat túlélt legitimisták. De méltó büntetése ez a sorsnak és senki — monarchista vagy nem az — az orleanistákat nem sajnálja. Ami e pártot a múlt korszakban jellemzi, az a politikai jellemtelenség s a még ennél is nagyobb tehetetlenség. A bonapartismus ellen a forradalommal, a legitimismus ellen — melynek hízelegtek, hogy elárulják — a republicanismussal, a respublica ellen a bonapartistákkal szövetkeztek, a maguk politikáját bevallani s bevallott czéljukat nyíltan követni, nem merték soha. Cselszövő játékot űztek az országgal, mig végre minden párt ellenök fordult s ők a senatusi választásoknál végkép megbuktak. Most aztán a szavazó nemzet is kimondta rájuk az ítéletet. Csak még a kormány bukott akkorát. Mac Mahonnak nincsenek ellenségei,de pártja sincs. Vele, s kormányzatával szemben Francziaország semleges, minisztereit pedig nem szíveli. Megbuktak mind, csak egy jön megválasztva: Dufaure. S ha vesztes párt lehet elégedett, a bonapartistákra illik ez. Ők hódítottak. Kisebbségben vannak — az áll, de compact pártban állnak együtt, s országszerte számítnak híveket. Nekik a remény még ki nem halt. Ők küzdenek, s hatalmasabb ellenfeleknek is félelmesek. Mindazáltal ma nekik sem virul biztos jövő, nincsen kilátás arra, hogy felvergődnek. Páris megtagadta a császárságot, s a nagy városok egész sora ellenök döntött a köztársaság mellett, Páris nélkül. Párisnak ellenére nincs restauratio Francziaországban, s míg ott nem lesz divat a negyedik Napoleon, addig a Tuilleriák fel nem épülnek, s nem nyílik trónterem a fogadásra senatorok, marsallok, prefectek, bibornokok, herczegek, grófok s gazdag s előkelő idegeneknek. Ma respublica van, s az megmarad sokáig, s Európa királyai és nemzetei nyugodtan nézik a respublicát. Nem félnek tőle, mert sem eszméinek, sem fegyvereinek nincs hódító hatalma; s a respublica ma a status quo, és a status quo jelenleg a béke. A „Pesti Napló“ tárczája. Magyar tudományos Akadémia (Igazságszolgáltatásunk reformja. — Az állami nyelv Észak- Amerikában és Magyarországban. — Wesselényi Miklós báró naplójából. — Tiberius ) — febr. 21. Az akadémia mai ülésében három nagyobb értekezés olvastatott fel; az egyik, melyet Szilágyi Sándor olvasott fel, Szilágyi Ferencz ismertetése ifjabb báró Wesselényi Miklós nagyérdekü naplójáról, mely legközelebb meg fog jelenni. Ez ismertetésből, Wesselényi irmodorának ismertetése végett és a tárgy alkalomszerüségénél fogva, tárczánkban egy érdekes részletet szó szerint közöltünk. Ezt megelőzőleg Tóth Lőrincz, semmitőszéki bíró, hosszabb tanulmányt mutatott be a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság rendszerről. Értekező néhány erősen jellemző vonással tünteti ki e rendszer nagyszerű előnyeit az írásbeliség felett. Tanulmánya történeti részeit, idő rövidsége miatt mellőzve, behatóan cáfolja azon ellenvetéseket, melyeket eme rendszer azonnali behozatala ellen felhozni szoktak; kifejti, hogy van elég jeles biránk és ügyvédünk és ha nem volnának, épen e rendszer fejlesztene ilyeneket, mert a nyilvánosság és a folytonos gyakorlat igen fejlesztené tehetségeiket, ambitiójukat. A törvények czélszerű javítása, a felebbviteli jog megszorítása elejét venné fajunk perlekedési viszketegének. Igen élénk színekkel ecsetelt értekező azon nagyszerű eredményeket, melyeket az angol és a franczia igazságszolgáltatás a szóbeliség és nyilvánosság rendszere segélyével felmutatott, mily üdvös hatást gyakorolt ez úgy a bírákra és ügyvédekre, mint az érdeklődő közönségre. Áttér azután azon ellenvetésre, mely hazánk sok nyelvűségéből, s azon tagadhatlan nehézségekből merittetik, melyeket a felkorbácsolt nemzetiségi izgalom szül. A nehézségeket elismeri, de nem szabad azok miatt a jó igazságszolgáltatás nélkülözhetlen feltételeit elejtenünk. Felemlíti, hogy a törvényszékeknél, úgy mint világszerte, nálunk is kötelezett ügyvédi közbenjárásnak van helye, s a törvénytől függ, hogy oly ember, ki magyarul nem tud, Magyarországon ügyvéddé fel ne avattassák, az egyest bíró, szükség esetében tolmácsot használhat stb. Észak Amerikára hivatkozva, példákat hoz fel az ottani törvénykezési életből, nevezetesen felemlít egy esetet, midőn egy német ajkú vidéken az alperes nem tudott angolul, a biró és a felperes tudtak ugyan jól németül és angolul is, de a biró mégis tolmács által fordíttatta le az alperes német előadását, angolul mondott ítéletet és a tolmács által lefordittatta ezt németre. Pedig semmi szükség se lett volna e tolmácsra.»Északamerikában — folytatja értekező — a biró nem hallhat hivatalosan más hangot, mint angolt, s nem ítélhet más nyelven, mint angolul, pedig Amerika szabad köztársaság, hol a cosmopolitikus eszmék otthonosak, s az egyéni szabadság lehető legnagyobb kiterjedésű. Ott mégis oly erős és általános a meggyőződés, hogy az anyanyelveknek a házi s magánéletben s az egyházban és iskolában szabad használata mellett a közigazgatásban s törvénykezésben kell egy általánosan használt, s kötelező hivatalos nyelvnek lenni, melyben az államegység eszméje kifejezve s fenntartva legyen, hogy bizonyos hősöket, kik nálunk, kedélyes elnézés mellett, s az államügyész ellenében az esküdtszékek által is pártoltatva, folytatják az állam egysége ellen üzelmeiket, könnyen elérhetné a lynchféle igazságszolgáltatás alkalmazása.Végül a kérdés pénzügyi oldalára áttérve megjegyzi, hogy a fő dolog nem a megtakarítás — bár értekező előtt ez is kétségtelen, hanem a fősúly itt is csak arra helyezendő, hogy bármi sok időben pénzbe kerülne is — az anyagi igazság kiderítése, s az ítéletek alapossága legyen minél inkább biztosítva. Mit használ a leggyorsabb igazságszolgáltatás is, ha nem alapos és ki örül az olcsó igazságszolgáltatásnak, ha »olcsó húsnak híg a leves ? Kifogyván az időből, megemlíti végre, hogy már fel nem olvashatja eszméit e rendszernek gyakorlati alkalmazásáról, nevezetesen azon félő kérdésekről, melyek itt szerepelnek: vájjon a szóbeliség elvén alapuló polg. perrendtartásban lehet-e helye az előkészítő iratoknak, s mely számban és hatálylyal ? továbbá, hogy minő jogorvoslatok engedtessenek meg e rendszerben; hogy a szóbeliséget s közvetlenséget fenn kell e tartani a felebbviteli törvényszékeknél is, s lehet-e ott új bizonyítékokat felmutatni, novizálni ? hogyan kell összeállítani e czélra a felebbviteli bíróságokat ? sat. Mindezek felolvasására már idő nem maradván, az értekezés e legpraktikusabb részét nyomtatásban fogja olvashatni a közönség; nevezetesen megemlítjük, hogy az értekezés a Lőw Tóbiás által szerkesztett »Magyar Igazságügy«-ben fog megjelenni. Végül Ribáry Ferencz bemutatja értekezését Tiberius császárról; érdekesen jellemzi azon viszonyokat, melyek közt Tiberius nevelkedett és a tényezőket, melyek jellemére befolyást gyakoroltak, nevezetesen védi Tiberiust Tacitus túlszigoru ítélete ellen. Értekezéséből azonban, idő hiánya miatt, csak egy részt olvashatott fel. Az én Kips barátom. — Egy füvész utazása saját házában. — (Franczia forrásból.) III. Közlemény. — Kezdem érteni a dolgot. Nyilván külön osztályba sorozza a mérges vagy romboló gombákat, minő a hírhedt Xylostroma, melyről nagybátyám már nem egyszer beszélt; többi közt azt is, hogy két év alatt tönkre tette a nyolczvan ágyas »Foudroyant«-ot, *) vagy tán .... Itt egyszerre elakadt bennem jó szó, mert észrevettem, hogy Kips barátom nagy szánakozva tekint reám. — Remélem, hogy többet nem igen hallok tőled ilyen dolgokat ? Mert így aztán kár volna folytatnunk a magyarázgatást. — De hát mi szörnyű van abban, ha mérges gombákról beszélek ? Hiszen csakugyan vannak kártékony és ártalmas gombák. — Hátha szétrombolják is az emberek műveit! A gombák, melyek megrongálnak egy hajót, nem rosz szándékkal teszik; holt fát találnak és ez nekik táplálékuk ; joguk van arra, hogy rongálják. — De vannak olyanok, melyek csupán más élőlények munkájából és szenvedéseiből élnek. Egyenkint vagy seregestül megtámadják az élő növényeket, ezek szárába vagy leveleibe fészkelik be magukat, kiszívják nedveiket és teljes kimerülést vagy enyészetet idéznek elő. — Ezeket nem is tévesztem össze amazokkal. Ezek az élősdi vérszopók nálam egész külön csoportot képeznek, melyet elkeseredetten gyűlölök. Különben ebben a pinczében csak becsületes gombákat találunk, melyek beérik a rothadt fával és jó nedves levegővel. Más helyeken találjuk majd a gyilkosokat. De most ne menjünk tovább, hanem jól nézd meg a fát, melyre rátetted a kezedet. Épen egy gerendára támaszkodtam, mely egy mellékpincze ajtajának keretét képezte. Kips felemelte a lámpát. — Nos? *) A Xylostroma giganteá-t e század elején a tengerészet ostorának tekintették, mert elrothasztja a fát, és ezen tulajdonsága által már több hajót tett tönkre. Nemcsak a »Foudroyant«-ot, hanem a »Reine Charlotte« nevű holland hajót is és másokat. — Nem látok semmit. — Nem veszed észre azt a széles sárga sávot? — Azt hittem, az a fa színe. Hát ez a sáv... •. — Igenis gomba. Horace bácsi bizonyára nagyon elszomorodnék, ha meggondolná, mi történt ezzel a gombafajjal. Ha negyven évvel ezelőtt a legkitűnőbb szakembernek mutatod, azt felelte volna, hogy ez byssus, mégpedig parietina flavescens. Ha azután ugyan e növényt termékenyített állapotban mutattad volna, egész biztonsággal felelte volna, hogy ilyen meg olyan cantharellus, holott ez a faj az előbb enitől igen távol áll. Sok ideig számos gombafaj gyökereit más néven nevezték, mint az ezen gyökerekből fejlett gombákat, melyeket egész külön fajoknak tekintettek. Ilyen a Horace bácsi csalhatatlan tudománya. Kiss barátom nyilván nagyon megörült ezen gondolatnak; elmosolyodott mint mindig, mikor valaki tudományos kérdésben bakot lőtt. Tovább mentünk a folyosón. Egyszerre megáll, lehajlik a lámpával és nagy figyelemmel néz a földre. — Nézd csak, kiáltott fel, a meruliusok mindent megettek. Közelebb léptem, hogy megtudjam, mit akar mondani. — Látod, ezt a példányt a rombolók közé sorozhatod. De ne menj nagyon közelébe. Látod ott azt a tölgyfa darabot, nemde úgy néz ki, mint egy faragvány ? — Az ám, és nagyon eredeti jelenetet is ábrázol , egy furcsa törpét, aki valami törfélével egy mókus farkúmajmot üldöz. — Én meg azt hittem mindig, hogy Herculest ábrázolja, amint leteríti a lernai hydrát, dehát e tekintetben eltérők lehetnek az értelmezések. De akárminek nézzük, mindjárt meg fogunk győződni, hogy ez a faragvány nem igen szilárd. E szavakkal meglöki egy kissé a tölgydarabot, ez rögtön porrá válik és eltűnik. Budapest, február 22. (A szabadelvű párt) mai értekezletén mindenekelőtt minden érdemleges vita nélkül elfogadtatott a letelepedések tárgyában Svájczczal kötött nemzetközi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Ezután a közegészségügyi törvényjavaslatot vette az értekezlet tárgyalás alá, s azt általánosságban minden felszólalás nélkül elfogadván, részletes tárgyalásában minden lényeges módosítás nélkül a 136. §-ig haladt, a törvényjavaslat hátralevő részének tárgyalását a holnap tartandó értekezletre halasztván. (Az uj horvát miniszter.) Mint a »Bud. Corr.«-nak Bécsből távirják ő Felsége a leghizelgőbb alakban elfogadta Pejacsevich Péter gróf lemondását. Tisza Kálmán miniszterelnöknek ma Bécsbe érkezett előterjesztése szerint kétségkívül Bedekovics Kálmán fog horvát miniszterré kineveztetni. Bedekovics ur a kiegyezés után már huzamosabb ideig kezelte e tárczát s rövid ideig horvát bán is volt, de vissza kellett lépnie, midőn a nemzeti párt jutott a horvát országgyűlésben többségre. Bedekovics ur jól beszél magyarul s kipróbált hive az uniónak. Ma reggel Budapestről Zágrábba utazott, honnan Bécsbe megy, hogy kineveztetése után az esküt ő Felsége kezébe letegye. (A déli vasút ügyében) Bécsben folyó alkudozásokról a »P. Corr.« hosszabb közlést hoz. E szerint Bibáry úrnak, a magyar kormány képviselőjének olyan határozott utasításai voltak, hogy ez ügyben a múlt héten illetékes helyről Péchy minisztert személyesen Bécsbe hívták. A miniszter fenn volt s csakhamar visszatért Ribáry úrral Budapestre, hol az uj utasítások megállapittattak. De a főpontban ezek is olyanok, mint az előbbi utasítás volt. Ezek szerint a magyar kormány mindaddig, míg az osztrák kormánynyal a déli vasút osztrák-magyar vonalainak elválasztása ügyében megállapodásra nem jut, nem kezeskedhetik arról, hogy a magyar országgyűlés az Olaszországgal kötött egyezményt elfogadja. E kívánság azt involválja, hogy a déli vasút magyar vonalainak az állam általi megvétele megállapíttassék. A magyar kormány utasításaiban továbbá azt kívánja, hogy az osztrák-magyar vonal igazgatótanácsának egy része magyarokból álljon. Budapesten a magyar vonatok számára külön igazgatóság állíttassék, hogy az olasz vonalok eladása után befolyó öszszegek közös activáknak nyilváníttassanak. Kormányunk e kívánságai a déli vasút vezéregyéniségeit annál kellemetlenebbül lepték meg, mert azokat valószínüleg el kellendő fogadniok, minthogy mind Olaszországra, mind a déli vasútra igen fontos az egyezmény mielőbbi megkötése. (A porta válasza Andrássy gróf reformjegyzékére.) Rasid basa török külügyminiszter február 13 án a porta külköveteihez a reformjavaslatok elfogadása ügyében körjegyzéket intézett. A körjegyzék főbb vonásai a »Pester Corr.« szerint igy szólnak : Exclád tudni fogja, hogy a porta és a hatalmak közt megállapodás létesül, hogy Boszniában és Herczegovinában bizonyos, a hatalmak részéről barátságosan ajánlott reformok életbe léptettessenek. Zichy, Werther és Ignatien urak nehány nappal ezelőtt szóbelileg közölték velem Andrássy grófnak idevágó körjegyzékét, melyhez Francziaország, Anglia és Olaszország követei is csatlakoztak, a mint ezt önnel 1-én tudattam. Minthogy ama közlés fél hivatalos, barátságos, nem pedig közvetlen alakban történt, nem bocsátkozom részletekbe. A porta arra szorítkozott , hogy a jegyzék öt pontját fontolóra vegye ; meg van győződve, hogy a hatalmak őszintén közre akarnak a pacificatióban működni és pedig annál inkább, mert ő is súlyt fektet reá, hogy az eltévedteket a helyes útra terelje vissza s szultán ő felsége már 1293. Monharrem 15-ki iradéjában kifejezést adott fenséges kezdeményezésének s Andrássy gróf barátságos javaslatai annak illő kiegészítését képezik. Ezután a jegyzék elősorolja a reformjavaslatok négy pontját. »Megjegyzendő — mondja azután — hogy az Andrássy gróf által a tartományok szükségletének fedezésére megpendített javaslat pénzügyi rendszerünkkel öszhangzatba nem hozható. Mindemellett a fényes porta elhatározta, hogy Herczegovinának és Boszniának később megállapítandó közigazgatási költségeire megfelelő összeget fog kivetni s a nevezett czélra fordítani. Exclád utasittatik, hogy az itt előadottakhoz tartsa magát. Ő Felsége szilárdan el van határozva, a reformokat tökéletesen életbe léptetni. Szíveskedjék e jegyzéket az illető külügyminiszternek felolvasni, s másolatát nála hagyni. E jegyzékkel egyidőben Rasid pasa tudvalevőleg Zichy grófnak is nyújtott át külön jegyzéket, melyben tudatja vele Andrássy gróf reformjavaslatainak elfogadását. (Az európai hadseregek létszámának leszállítása ügyében,mint távirataink említették, a bécsi képviselőházban Fux és 37 más képviselő által aláírt resolutiót terjesztett elő. Egész szövegében az indítvány így hangzik: »Határozza el a tisztelt ház a következő resolutiót: 1) A képviselőház kijelenti, hogy a hadseregek leszállításában s a katonai kiadások korlátolásában általános, elutasílatlan szükségletet lát a béke nagyobb biztonsága, a művelődés akadálytalan fejlődése, a rendezett állampénzügyek s az egészséges közgazdaság érdekében. 2) A képviselőház azon várakozását fejezi ki, hogy a cs. és kir. közös kormány folyton hangoztatott békeszeretete tényleges bebizonyítására a közjó szempontjából az ilyen általános, egyenlő és egyidejű hadsereg-leszállítás eszméjét, mely az államok kölcsönös hatalmi viszonyát nem alterálná, szemügyre veszi s az ide czélzó törekvésektől közreműködését meg nem tagadja. 3) A képviselőház a legmelegebb rokonszenvvel üdvözli az európai képviselő értekezlet tartásának eszméjét, hogy azon eszközök közös nézetcsere tárgyává tétessenek, melyekkel a hadsereg egyenlő és egyidejű leszállítása és a katonai terhek megkönnyítése valósítható. A csász. kir. kormány felkérendő, hogy a resolutió 1 és 2. pontját a csász. és kir. közös külügyminiszter tudomására juttassa. A resolutió előleges tárgyalás végett külön bizottsághoz utasítandó, a bizottság tizenöt tagból áll s a ház plénumában választatik. Bécs 1876. febr. 20. Aláírták : Fux, Heilsberg, Walterskirchen, Furtmüller, Göllerich, Held, Portugall, Klinkosch, Petritseh, Rodler, Böser, Schürer, Schönerer, Hoffer, Canaval, Barenther, Seutter, Promber, Meiszler, Klepsch, Kaiser, Kronawetter, Dittes, Dürrnberger, Schrank, Wedl, Fuchs, Foregger, Grübler, Dutcska, Beer, Steudel, Umlauft, Hotschewar, Seidl, Holczer, Melchiorn, Granitsch. A kedvező pillanat. — febr. 22. Kedvezőbb alkalmat egy nagy közgazdasági vívmánynak elnyerésére keresve se kaphattunk volna, mint amilyen most önkényt kínálkozik a déli vasúthálózatnak Olaszország által sürgetett szétválasztásában. Eddig mindig mi kértük az elkülönítést, és nekünk szabták a feltételeket, melyek alatt e kívánságunkra ráállanának a társulat, az osztrák kormány és azok a pénzerők, melyek a művelet financírozására vállalkozni készek. Nagyon drága volt mindenképen az ár és súlyosak a csoportosítás föltételei ; a magyar kormány kénytelen volt tehát ismételve letenni a nemzet azon bő kívánságának teljesítéséről, miszerint a déli vasút magyar vonalait függetlenné tegye a Triest érdekeinek szolgálatában működő tarifapolitikától és azon törekvéstől, hogy azok a Duna jobb partjának meg Filmének igényei szerint igazgattassanak. Magyarországon kívül egyik fél sem törte magát a déli vasúthálózat szétválasztása miatt. 1861-ben az osztrák kormány kikötötte magának, hogy 1862 kezdetétől fogva bármikor követeli, a társulat köteles egy év alatt a hálózatot olasz és osztrák-magyar vonalakra elkülöníteni. A felhívás azonban nem következett be, hanem az olasz háború utáni békekötés alkalmával és az annak alapján a déli vasúttársulattal kötött szerződésben anynyira siettek helyrehozni a mulasztást, hogy az 1867 ápril 13 án kelt szerződésben kimondották azt, hogy a hálózat szétválasztásának 1867. január 1 én kell megtörténnie. Elmaradt azonban úgy az igazgatásnak már anticipált szétválasztása, valamint a két hálózatnak az 1872-ig végrehajtandó pénzügyi elkülönítése. Megsürgette ugyan egyszer-másszor az osztrák kormány a társulatot, hogy terjeszsze elő szétválasztási tervét, de az igazgatóság ismételve kitért, vagy figyelembe alig vehető javaslatokat tett. Az olasz kormány nem akart segédkezet nyújtani a művelethez, mert dúsan kizsákmányolta a társulatot, olyan építkezéseket,olcsó tarifákat és sűrű menetrendeket parancsolván rá, amelyek Olaszországnak közgazdaságilag nagy hasznára váltak, de a társulatot pénzügyileg erősen megviselték. Ezen túlkövetelések miatt a kormány és társulat közt hoszszas per folyik, és a kártérítés esetleg a megváltási összegbe bele fog foglaltatni. Az olasz kormánynak tehát nem volt különös oka szolgálni az elkülönítést; azon pénzhatalom pedig, mely a társulatot minden anyagi kérdésben föltétlenül dominálta, még nem látta elérkezettnek az időt, hogy e vállalatot a maga kezéből ki kelljen bocsátania. Az utóbbi egy-két évben azonban a társulat rohamosan sietett a pénzügyi romlás felé. A 3%-os bonok óriásilag felszaporodtak; az ezen és más kötvények kamatozására s törlesztésére igényelt összeget alig fedezi már az üzemi felesleg; a részvényekre nem jut osztalék ; a lányokat már ez évben sem lesz képes a vállalat fedezni; a társulat hitele anynyira megromlott, hogy az esedékes kamat- és tőketörlesztésre szükségelt összegeket nem bírná kölcsönnel előteremteni, s így a társulat bukása, csődje elmaradhatlan, sőt már is a küszöbön áll. A pénzügyi hatalom, mely a társulat anyagi viszonyait intézte, már most nem ellenzi, hogy azok a hálózat különválasztása útján valamennyire rendeztessenek. Az olasz kormány pedig sürgeti az elkülönítést, részint azért, hogy a társulat zavart pénzügyi helyzetét Olaszország előnyére hasznosítsa, részint és főkép pedig azért, mert az ország összes vonalait épen most az állam kezére kívánja megváltani. Az elkülönítést tehát azon oldalról sürgetik jelenleg, ahol e művelet mindeddig következetesen ellenzésre talált. Sella exminiszter egyezséget kötött az olasz kormány megbízásából a vasúttársulattal az olasz vonalak átvétele iránt, és most már harmadizten Bécsben időzik, hogy az osztrák és a magyar minisztérium beleegyezését kinyerje a feltételekhez, melyek alatt a hálózat olasz része az egészből kihasíttassék. Mikor Sella először Bécsben járt és a praeliminárék meg-