Pesti Napló, 1876. február (27. évfolyam, 25-49. szám)

1876-02-23 / 43. szám

43. szám.______________ Szerkesztési iroda : Barátok-tere, Athenaeum-ép­ület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Szerda, február 23.1876. _______________27. évi folyami Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Ab Biti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számí­ttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó­ Hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Athenaeum-épület küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak : (reggeli és esti kiadás, l'/s legnagyobb iv és közgazdasági melléklet) Egész évre......................................24 frt. Fél évre.......................................12 frt. Negyed évre............................. 6 frt. Egy hónapra............................. 2 frt. SJBy Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok­ tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló« szerk. s kiadó­ hivatala. Budapest, február 22. A­ respublica győzelme Francziaország­­ban a világtörténet legfontosabb eseménye. Államférfiak és mindazok, kiket az államfér­fiak a »nép« szóval neveznek, egyforma ér­dekkel kísérik a franczia választásokat. Meg­lepő fordulatokban gazdag választások ezek; egy új korszak Francziaországra nézve szár­mazik belőlök. A jövő kérdése nagyobb e választások után, mint előbb volt, pedig a helyzet tiszta és világos. Eddig sok párt volt Francziaországban, ma sokkal kevesebb van. A legitimisták és az orleanisták tönkre jutottak. Idáig hihette valaki a királyság restaurátióját, ezentúl a franczia royalisták kivesznek. Most köztár­saság van Francziaországban s az marad so­káig, mert azt csak a császárság válthatja föl. Három párt van a házban, kettő az or­szágban. Republicánusok és bonapartisták közt oszlik meg a nemzet; köztársaságiak, conservativ köztársaságiak és imperialisták között oszlik fel a ház Gambetta, Thiers és Roucer a pártve­zérek . Gambetta bír a legtöbb szavazattal, többséggel nem bir. Mert vannak frac­iók, melyek bár nem nyomnak, számítanak. Ezért az új ház párt­viszonyai sem bírnak parl­amenti soliditással. Az 534 tagból álló házba 499 választás tudatik, ebből pótválasztás kell 104 kerület­ben. A hátralevő választások tehát még jelen­tékenyen fogják a számarányokat módosítani, de a győztes republicánusoknak valószínűleg nagyobb előnyére lesznek, mint a vesztes monarchikus pártoknak, jövő ellenzékének. Bizonyos hát, hogy hosszú ideig köztársaság marad Francziaország, s a senatus és a tör­vényhozó test s a kormány is arra fognak törekedni, hogy a respublica megszilárduljon. Hanem bár a köztársasági pártok már idáig is absolut többséggel bírnak a házban, mert 275 republicanus van megválasztva s a háznak fele 267 szóból áll, feledni nem sza­bad, hogy ez alkotm­ányforma hívei három elvi pártra szakadnak, melyek közt jelenté­keny különbség van kivált a sociális kérdé­sekben. A két főpárt, a­mely a házban lesz, a köztársasági párt keblén belül van: a »con­­servativ köztársasági« párt , mely Thiers után indul s a létező társadalmi rend buzgó védője, a hadseregnek s papságnak barátja, békeszerető, gazdag nyárspolgári párt s mint neve mondja, politikában conservativ s 71 tagot számlál; s a szabadelvű »köztársasági« párt, mely a geniális, de túlzásokra hajló s gyakran merész Gambettát követi s 187 tag­gal még távol áll attól, hogy egymaga több­séggel birjon s kormányképes legyen segítség nélkül.A harmadik köztársasági párt,a radicális és socialista, a választásoknál nagyot bukott, s csupán 17 tagból áll jelenleg, de bár nálánál republicánusabb párt nincs a házban, mégis e szélsőbal inkább ellenzékül tekinthető, mint a mostani köztársaság támaszának. Ha Thiers és Gambetta egyetérthetne s nem mindenik kivánná örökölni Mac Mahon hagyatékát, a köztá­rasági elnökséget, a két párt együtt a helyzet ura volna minden kö­rülmények között mindaddig, míg a világ folyása s külesemények nem szülnek egy újabb felfordulást Frankhon határi közt. De ha az egyetértés laza lesz, akkor az ellenzéki frac­iók negatív szövetsége könnyen zavart csinálhat a köztársaságnak, s ismétlődhetik a játék, melynek a múlt nemzetgyűlés példáját adta, azon különbséggel, hogy míg ott a jobboldal brit nagy többséggel s mégsem ál­líthatott monarchiát, most a baloldalé a többség száma, de nem lesz belőle res­­publica. Egység nélkül, züllöttebb állapotban ellenzék nem lehet, mint az, mely most kép­ződik Francziaországban a jobboldalon. Alig 120 követ négy pártra osztva. Az ellenzék fele bonapartisták, kik mint nagy test az apróbb testeket, magukhoz fognak vonni minden monarchi­us pártembert, ki a gyakor­lati téren kíván politikát csinálni s be nem éri a tiszta elvek felhői között. Csúfabb bukást nem ért s nem érdemelt párt, mint az, mely az orleanistákat utólérte. Ők, kik öt éven át többséggel bírtak az as­­semblée-ban, kik megbuktatták Thierst, kik minden törvényt csináltak s a kormányt bír­ták s e perczben is még bírják, alig vannak húszan, nincsenek annyian, mint Chambord gróf önzetlen hívei, a korukat túlélt legitimis­ták. De méltó büntetése ez a sorsnak és senki — monarchista vagy nem az — az orleanis­tákat nem sajnálja. A­mi e pártot a múlt kor­szakban jellemzi, az a politikai jellemtelenség s a még ennél is nagyobb tehetetlenség. A bonapartismus ellen a forradalommal, a legi­­timismus ellen — melynek hízelegtek, hogy elárulják — a republicanismussal, a respubli­ca ellen a bonapartistákkal szövetkeztek, a maguk politikáját bevallani s bevallott czél­­jukat nyíltan követni, nem merték soha. Csel­szövő játékot űztek az országgal, mig végre minden párt ellenök fordult s ők a senatusi választásoknál végkép megbuktak. Most aztán a szavazó nemzet is kimondta rájuk az íté­letet. Csak még a kormány bukott akkorát. Mac Mahonnak nincsenek ellenségei,de pártja sincs. Vele, s kormányzatával szemben Fran­cziaország semleges, minisztereit pedig nem szíveli. Megbuktak mind, csak egy jön meg­választva: Dufaure. S ha vesztes párt lehet elégedett, a bo­­napartistákra illik ez. Ők hódítottak. Kisebb­ségben vannak — az áll, de compact pártban állnak együtt, s országszerte számítnak híve­ket. Nekik a remény még ki nem halt. Ők küzdenek, s hatalmasabb ellenfeleknek is fé­lelmesek. Mindazáltal ma nekik sem virul biztos jövő, nincsen kilátás arra, hogy felvergődnek. Páris megtagadta a császárságot, s a nagy városok egész sora ellenök döntött a köztár­saság mellett, Páris nélkül. Párisnak ellenére nincs restauratio Francziaországban, s míg ott nem lesz divat a negyedik Napoleon, ad­dig a Tuilleriák fel nem épülnek, s nem nyí­lik trónterem a fogadásra senatorok, marsal­­lok, prefectek, bibornokok, herczegek, grófok s gazdag s előkelő idegeneknek. Ma respublica van, s az megmarad so­káig, s Európa királyai és nemzetei nyugod­tan nézik a respublicát. Nem félnek tőle, mert sem eszméinek, sem fegyvereinek nincs hódító hatalma; s a respublica ma a status quo, és a status quo jelenleg a béke. A „Pesti Napló“ tárczája. Magyar tudományos Akadémia (Igazságszolgáltatásunk reformja. — Az állami nyelv Észak- Amerikában és Magyarországban. — Wesselényi Miklós báró naplójából. — Tiberius ) — febr. 21. Az akadémia mai ülésében három nagyobb értekezés olvastatott fel; az egyik, melyet Szilágyi Sándor olvasott fel, Szilágyi Ferencz ismertetése ifjabb báró Wesselényi Miklós nagyérdekü naplójá­ról, mely legközelebb meg fog jelenni. Ez ismerte­tésből, Wesselényi irmodorának ismertetése végett és a tárgy alkalomszerüségénél fogva, tárczánkban egy érdekes részletet szó szerint közöltünk. Ezt megelőzőleg Tóth Lőrincz, semmitőszéki bíró, hosszabb tanulmányt mutatott be a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság rendsze­rről. Értekező néhány erősen jellemző vonással tün­teti ki e rendszer nagyszerű előnyeit az írásbeliség felett. Tanulmánya történeti részeit, idő rövidsége miatt mellőzve, behatóan c­áfolja azon ellenvetése­ket, melyeket eme rendszer azonnali behozatala ellen felhozni szoktak; kifejti, hogy van elég jeles biránk és ügyvédünk és ha nem volnának, épen e rendszer fejlesztene ilyeneket, mert a nyilvánosság és a foly­tonos gyakorlat igen fejlesztené tehetségeiket, ambi­­tiójukat. A törvények czélszerű javítása, a felebbvi­­teli jog megszorítása elejét venné fajunk perlekedési viszketegének. Igen élénk színekkel ecsetelt értekező azon nagyszerű eredményeket, melyeket az angol és a franczia igazságszolgáltatás a szóbeliség és nyilvá­nosság rendszere segélyével felmutatott, mily üdvös hatást gyakorolt ez úgy a bírákra és ügyvédekre, mint az érdeklődő közönségre. Áttér azután azon ellenvetésre, mely hazánk sok nyelvűségéből, s azon tagadhatlan nehézségekből merittetik, melyeket a felkorbácsolt nemzeti­ségi izgalom szül. A nehézségeket elismeri, de nem szabad azok miatt a jó igazságszolgáltatás nélkülözhetlen feltételeit elejtenünk. Felemlíti, hogy a törvényszékeknél,­ úgy mint világszerte, nálunk is kötelezett ügyvédi közbenjárásnak van helye, s a tör­vénytől függ, hogy oly ember, ki magya­rul nem tud, Magyarországon ügy­véddé fel ne avattassák, az egyest bíró, szükség esetében tolmácsot használhat stb. Észak Amerikára hivatkozva, példákat hoz fel az ottani törvénykezési életből, nevezetesen felemlít egy esetet, midőn egy német ajkú vidéken az alperes nem tudott angolul, a biró és a felperes tudtak ugyan jól németül és angolul is, de a biró mégis tolmács által fordíttatta le az alperes német előadását, angolul mondott ítéletet és a tolmács által lefordittatta ezt németre. Pedig semmi szükség se lett volna e tolmácsra.»Észak­­amerikában — folytatja értekező — a biró nem hall­hat hivatalosan más hangot, mint angolt, s nem ítél­het más nyelven, mint angolul, pedig Amerika szabad köztársaság, hol a cosmopolitikus eszmék otthono­sak, s az egyéni szabadság lehető legnagyobb kiter­jedésű. Ott mégis oly erős és általános a meggyőző­dés, hogy az anyanyelveknek a házi s magánéletben s az egyházban és iskolában szabad használata mellett a közigazgatásban s törvénykezésben­ kell egy általá­nosan használt, s kötelező hivatalos nyelvnek lenni, melyben az államegység eszméje kifejezve s fenn­tartva legyen, hogy bizonyos hősöket, kik nálunk, ke­délyes elnézés mellett, s az államügyész ellenében az esküdtszékek által is pártoltatva, folytatják az állam egysége ellen üzelmeiket, könnyen elérhetné a lynch­­féle igazságszolgáltatás alkalmazása.­­Végül a kérdés pénzügyi old­al­ára áttérve megjegyzi, hogy a fő dolog nem a megtakarítás — bár értekező előtt ez is két­ségtelen, hanem a fősúly itt is csak arra helyezendő, hogy bármi sok időbe­n pénzbe kerülne is — az anyagi igazság kiderítése, s az ítéletek alapossága legyen minél inkább biztosítva. Mit használ a leg­gyorsabb igazságszolgáltatás is, ha nem alapos és ki örül az olcsó igazságszolgáltatásnak, ha »olcsó húsnak híg a leves ? Kifogyván az időből, megemlíti végre, hogy már fel nem olvashatja eszméit e rendszernek gyakor­lati alkalmazásáról, nevezetesen azon félő kérdések­ről, melyek itt szerepelnek: vájjon a szóbeliség elvén alapuló polg. perrendtartásban lehet-e helye az elő­készítő iratoknak, s mely számban és hatálylyal ? továbbá, hogy minő jogorvoslatok engedtessenek meg e rendszerben; hogy a szóbeliséget s közvetlenséget fenn kell e tartani a felebbviteli törvényszékeknél is, s lehet-e ott új bizonyítékokat felmutatni, novizálni ? hogyan kell összeállítani e czélra a felebbviteli bíró­ságokat ? sat. Mindezek felolvasására már idő nem maradván, az értekezés e legpraktikusabb részét nyomtatásban fogja olvashatni a közönség; neveze­tesen megemlítjük, hogy az értekezés a Lőw Tóbiás által szerkesztett »Magyar Igazságügy«-ben fog meg­jelenni. Végül Ribáry Ferencz bemutatja értekezé­­­sét Tiberius császárról; érdekesen jellemzi azon vi­szonyokat, melyek közt Tiberius nevelkedett és a té­nyezőket, melyek jellemére befolyást gyakoroltak, nevezetesen védi Tiberiust Tacitus túlszigoru ítélete ellen. Értekezéséből azonban, idő hiánya miatt, csak egy részt olvashatott fel. Az én Kips barátom. — Egy füvész utazása saját házában. — (Franczia forrásból.) III. Közlemény. — Kezdem érteni a dolgot. Nyilván külön osztályba sorozza a mérges vagy romboló gombákat, minő a hírhedt Xylostroma, melyről nagybátyám már nem egyszer beszélt; többi közt azt is, hogy két­­ év alatt tönkre tette a nyolczvan ágyas »Foudroy­­ant«-ot, *) vagy tán .... Itt egyszerre elakadt bennem jó szó, mert ész­revettem, hogy Kips barátom nagy szánakozva te­kint reám. — Remélem, hogy többet nem igen hallok tő­led ilyen dolgokat ? Mert így aztán kár volna foly­tatnunk a magyarázgatást. — De hát mi szörnyű van abban, ha mérges gombákról beszélek ? Hiszen csakugyan vannak kár­tékony és ártalmas gombák. — Hátha szétrombolják is az emberek műveit! A gombák, melyek megrongálnak egy hajót, nem rosz szándékkal teszik; holt fát találnak és ez nekik táplálékuk ; joguk van arra, hogy rongálják. — De vannak olyanok, melyek csupán más élő­lények munkájából és szenvedéseiből élnek. Egyen­­kint vagy seregestül megtámadják az élő növénye­ket, ezek szárába vagy leveleibe fészkelik be magu­kat, kiszívják nedveiket és teljes kimerülést vagy enyészetet idéznek elő. — Ezeket nem is tévesztem össze amazokkal. Ezek az élősdi vérszopók nálam egész külön csopor­tot képeznek, melyet elkeseredetten gyűlölök. Külön­ben ebben a pinczében csak becsületes gombákat ta­lálunk, melyek beérik a rothadt fával és jó nedves levegővel. Más helyeken találjuk majd a gyilkoso­kat. De most ne menjünk tovább, hanem jól nézd meg a fát, melyre rá­tetted a kezedet. Épen egy gerendára támaszkodtam, mely egy mellékpincze ajtajának keretét képezte. Kips fel­emelte a lámpát. — Nos? *) A Xylostroma giganteá-t e század elején a tengeré­szet ostorának tekintették, mert elrothasztja a fát, és ezen tulajdonsága által már több hajót tett tönkre. Nemcsak a »Foudroyant«-ot, hanem a »Reine Charlotte« nevű holland hajót is és másokat. — Nem látok semmit. — Nem veszed észre azt a széles sárga sávot? — Azt hittem, az a fa színe. Hát ez a sáv... •. — Igenis gomba. Horace bácsi bizonyára na­gyon elszomorodnék, ha meggondolná, mi történt ezzel a gombafajjal. Ha negyven évvel ezelőtt a legkitűnőbb szakembernek mutatod, azt felelte volna, hogy ez byssus, még­pedig parietina flaves­­cens. Ha azután ugyan e növényt terméke­nyített állapotban mutattad volna, egész bizton­sággal felelte volna, hogy ilyen meg olyan can­­tharellus, holott ez a faj az előbb enitől igen távol áll. Sok ideig számos gombafaj gyökereit más néven nevezték, mint az ezen gyökerekből fejlett gombá­kat, melyeket egész külön fajoknak tekintettek. Ilyen a Horace bácsi csalhatatlan tudománya. Kiss barátom nyilván nagyon megörült ezen gondolatnak; elmosolyodott mint mindig, mikor va­laki tudományos kérdésben bakot lőtt. Tovább mentünk a folyosón. Egyszerre megáll, lehajlik a lámpával és nagy figyelemmel néz a földre. — Nézd csak, kiáltott fel, a meruliusok min­dent megettek. Közelebb léptem, hogy megtudjam, mit akar mondani. — Látod, ezt a példányt a rombolók közé so­rozhatod. De ne menj nagyon közelébe. Látod ott azt a tölgyfa darabot, nemde úgy néz ki, mint egy faragvány ? — Az ám, és nagyon eredeti jelenetet is ábrá­zol , egy furcsa törpét, aki valami tör­félével egy mó­kus farkú­­majmot üldöz. — Én meg azt hittem mindig, hogy Herculest ábrázolja, amint leteríti a lernai hydrát, deh­át e tekin­tetben eltérők lehetnek az értelmezések. De akár­mi­nek nézzük, mindjárt meg fogunk győződni, hogy ez a faragvány nem igen szilárd. E szavakkal meglöki egy kissé a tölgydarabot, ez rögtön porrá válik és eltűnik. Budapest, február 22. (A szabadel­v­ű párt) mai értekezletén mindenekelőtt minden érdemleges vita nélkül elfo­gadtatott a letelepedések tárgyában Svájczczal kötött nemzetközi szerződés beczikkelyezéséről szóló tör­vényjavaslat. Ezután a közegészségügyi törvényja­vaslatot vette az értekezlet tárgyalás alá, s azt álta­lánosságban minden felszólalás nélkül elfogadván, részletes tárgyalásában minden lényeges módosítás nélkül a 136. §-ig haladt, a törvényjavaslat hátralevő részének tárgyalását a holnap tartandó értekezletre halasztván. (Az uj horvát miniszter.) Mint a »Bud. Corr.«-nak Bécsből távirják ő Felsége a leghizel­­gőbb alakban elfogadta Pejacsevich Péter gróf le­mondását. Tisza Kálmán miniszterelnöknek ma Bécsbe érkezett előterjesztése szerint kétségkívül Bedekovics Kálmán fog horvát miniszterré ki­neveztetni. Bedekovics ur a kiegyezés után már hu­zamosabb ideig kezelte e tárczát s rövid ideig horvát bán is volt, de vissza kellett lépnie, midőn a nemzeti párt jutott a horvát országgyűlésben többségre. Be­dekovics ur jól beszél magyarul s kipróbált hive az uniónak. Ma reggel Budapestről Zágrábba utazott, honnan Bécsbe megy, hogy kineveztetése után az esküt ő Felsége kezébe letegye. (A déli vasút ügyében) Bécsben folyó alkudozásokról a »P. Corr.« hosszabb közlést hoz. E szerint Bibáry úrnak, a magyar kormány képvi­selőjének olyan határozott utasításai voltak, hogy ez ügyben a múlt héten illetékes helyről Péchy minisz­tert személyesen Bécsbe hívták. A miniszter fenn volt s csakhamar visszatért Ribáry úrral Budapestre, hol az uj utasítások megállapittattak. De a főpontban ezek is olyanok, mint az előbbi utasítás volt. Ezek szerint a magyar kormány mindaddig, míg az osztrák kormánynyal a déli vasút osztrák-magyar vonalai­nak elválasztása ügyében megállapodásra nem jut, nem kezeskedhetik arról, hogy a magyar országgyű­lés az Olaszországgal kötött egyezményt elfogadja. E kívánság azt involválja, hogy a déli vasút magyar vonalainak az állam általi megvétele megállapíttas­­sék. A magyar kormány utasításaiban továbbá azt kívánja, hogy az osztrák-magyar vonal igazgatótaná­csának egy része magyarokból álljon. Budapesten a magyar vonatok számára külön igazgatóság állíttas­­sék, hogy az olasz vonalok eladása után befolyó ösz­­szegek közös activáknak nyilváníttassanak. Kormá­nyunk e kívánságai a déli vasút vezéregyéniségeit annál kellemetlenebbül lepték meg, mert azokat va­lószínüleg el kellend­ő fogadniok, minthogy mind Olaszországra, mind a déli vasútra igen fontos az egyezmény mielőbbi megkötése. (A porta válasza Andrássy gróf reformjegyzékére.) Rasid basa török külügy­miniszter február 13 án a porta külköveteihez a reformjavaslatok elfogadása ügyében körjegyzéket intézett. A körjegyzék főbb vonásai a »Pester Corr.« szerint igy szólnak : Exclád tudni fogja, hogy a porta és a hatalmak közt megállapodás létesül, hogy Boszniában és Herczegovinában bizonyos, a hatalmak részéről barátságosan ajánlott reformok életbe léptettessenek. Zichy, Werther és Ignatien urak nehány nappal ezelőtt szóbelileg közölték velem Andrássy grófnak idevágó körjegyzékét, melyhez Francziaország, Anglia és Olaszország követei is csatlakoztak, a mint ezt önnel 1-én tudattam. Mint­hogy ama közlés fél hivatalos, barátságos, nem pedig közvetlen alakban történt, nem bocsátkozom részle­tekbe. A porta arra szorítkozott , hogy a jegyzék öt pontját fontolóra vegye ; meg van győződve, hogy a hatalmak őszintén közre akarnak a pacificatióban működni és pedig annál inkább, mert ő is súlyt fek­tet reá, hogy az eltévedteket a helyes útra terelje vissza s szultán ő felsége már 1293. Monharrem 15-ki iradéjában kifejezést adott fenséges kezdeményezé­sének s Andrássy gróf barátságos javaslatai annak illő kiegészítését képezik. Ezután a jegyzék elősorolja a reformjavasla­­tok négy pontját. »Megjegyzendő — mondja azután — hogy az Andrássy gróf által a tartományok szük­ségletének fedezésére megpendített javaslat pénz­ügyi rendszerünkkel öszhangzatba nem hozható. Mindemellett a fényes porta elhatározta, hogy Her­­czegovinának és Boszniának később megállapítandó közigazgatási költségeire megfelelő összeget fog ki­vetni s a nevezett czélra fordítani. Exclád utasittatik, hogy az itt előadottakhoz tartsa magát. Ő Felsége szilárdan el van határozva, a reformokat tökéletesen életbe léptetni. Szíveskedjék e jegyzéket az illető külügyminiszternek felolvasni, s másolatát nála hagyni. E jegyzékkel egyidőben Rasid pasa tudva­levőleg Zichy grófnak is nyújtott át külön jegyzéket, melyben tudatja vele Andrássy gróf reformjavaslatai­nak elfogadását. (Az európai hadseregek létszámá­nak­ leszállítása ügyében,mint távirataink említették, a bécsi képviselőházban Fux és 37 más képviselő ál­tal aláírt resolutiót terjesztett elő. Egész szövegében az indítvány így hangzik: »Határozza el a tisztelt ház a következő resolutiót: 1) A képviselőház kijelenti, hogy a hadseregek leszállításában s a katonai kiadá­sok korlátolásában általános, elutasí­latlan szükség­letet lát a béke nagyobb biztonsága, a művelődés aka­dálytalan fejlődése, a rendezett állampénzügyek s az egészséges közgazdaság érdekében. 2) A képviselő­­ház azon várakozását fejezi ki, hogy a cs. és kir. kö­zös kormány folyton hangoztatott békeszeretete tény­leges bebizonyítására a közjó szempontjából az ilyen általános, egyenlő és egyidejű hadsereg-leszállítás eszméjét, mely az államok kölcsönös hatalmi viszo­nyát nem alterálná, szemügyre veszi s az ide czélzó törekvésektől közreműködését meg nem tagadja. 3) A képviselőház a legmelegebb rokonszenvvel üd­vözli az európai képviselő értekezlet tartásának eszméjét, hogy azon eszközök közös nézetcsere tárgyává tétessenek, melyekkel a hadsereg egyen­lő és egyidejű leszállítása és a katonai terhek megkönnyítése valósítható. A csász. kir. kormány felkérendő, hogy a resolutió 1 és 2. pontját a csász. és kir. közös külügyminiszter tudomására jut­tassa. A resolutió előleges tárgyalás végett külön bizottsághoz utasítandó, a bizottság tizenöt tagból áll s a ház plénumában választatik. Bécs 1876. febr. 20. Aláírták : Fux, Heilsberg, Walterskirchen, Furt­­müller, Göllerich, Held, Portugall, Klinkosch, Pet­­ritseh, Rodler, Böser, Schürer, Schönerer, Hoffer, Canaval, Barenther, Seutter, Promber, Meiszler, Klepsch, Kaiser, Kronawetter, Dittes, Dürrnberger, Schrank, Wedl, Fuchs, Foregger, Grübler, Dutcska, Beer, Steudel, Umlauft, Hotschewar, Seidl, Holczer, Melchiorn, Granitsch. A kedvező pillanat. — febr. 22. Kedvezőbb alkalmat egy nagy közgaz­dasági vívmánynak elnyerésére keresve se kaphattunk volna, mint a­milyen most ön­kényt kínálkozik a déli vasúthálózat­nak Olaszország által sürgetett szétvá­lasztásában. Eddig mindig mi kértük az elkülönítést, és nekünk szabták a feltételeket, melyek alatt e kívánságunkra ráállanának a társulat, az osztrák kormány és azok a pénz­erők, melyek a művelet financírozására vállal­kozni készek. Nagyon drága volt mindenké­pen az ár és súlyosak a csoportosítás fölté­telei ; a magyar kormány kénytelen volt te­hát ismételve letenni a nemzet azon bő kíván­ságának teljesítéséről, miszerint a déli vasút magyar vonalait függetlenné tegye a Triest érdekeinek szolgálatában működő tarifapoli­tikától és azon törekvéstől, hogy azok a Duna jobb partjának meg Filmének igényei szerint igazgattassanak. Magyarországon kívül egyik fél sem törte magát a déli vasúthálózat szétválasz­tása miatt. 1861-ben az osztrák kormány ki­kötötte magának, hogy 1862 kezdetétől fogva bármikor követeli, a társulat köteles egy év alatt a hálózatot olasz és osztrák-magyar vo­nalakra elkülöníteni. A felhívás azonban nem következett be, hanem az olasz háború utáni békekötés alkalmával és az annak alapján a déli vasúttársulattal kötött szerződésben any­­nyira siettek helyrehozni a mulasztást, hogy az 1867 ápril 13 án kelt szerződésben ki­mondották azt, hogy a hálózat szétválasztá­sának 1867. január 1 én kell megtörténnie. Elmaradt azonban úgy az igazgatásnak már anticipált szétválasztása, valamint a két hálózatnak az 1872-ig végrehajtandó pénz­ügyi elkülönítése. Megsürgette ugyan egy­­szer-másszor az osztrák kormány a társulatot, hogy terjeszsze elő szétválasztási tervét, de az igazgatóság ismételve kitért, vagy figye­lembe alig vehető javaslatokat tett. Az olasz kormány nem akart segédkezet nyújtani a művelethez, mert dúsan kizsákmányolta a társulatot, olyan építkezéseket,olcsó tarifákat és sűrű menetrendeket parancsolván rá, a­melyek Olaszországnak közgazdaságilag nagy hasznára váltak, de a társulatot pénz­ügyileg erősen megviselték. Ezen túlkövete­­lések miatt a kormány és társulat közt hosz­­szas per folyik, és a kártérítés esetleg a meg­váltási összegbe bele fog foglaltatni. Az olasz kormánynak tehát nem volt különös oka szolgálni az elkülönítést; azon pénzhatalom pedig, mely a társulatot minden anyagi kérdésben föltétlenül dominálta, még nem látta elérkezettnek az időt, hogy e vál­lalatot a maga kezéből ki kelljen bocsátania. Az utóbbi egy-két évben azonban a társulat rohamosan sietett a pénzügyi romlás felé. A 3%-os bonok óriásilag felszaporodtak; az ezen és más kötvények kamatozására s tör­lesztésére igényelt összeget alig fedezi már az üzemi felesleg; a részvényekre nem jut osz­talék ; a lányokat már ez évben sem lesz ké­pes a vállalat fedezni; a társulat hitele any­­nyira megromlott, hogy az esedékes kamat- és tőketörlesztésre szükségelt összegeket nem bírná kölcsönnel előteremteni, s így a társu­lat bukása, csődje elmaradhatlan, sőt már is a küszöbön áll. A pénzügyi hatalom, mely a társulat anyagi viszonyait intézte, már most nem el­lenzi, hogy azok a hálózat különválasztása útján valamennyire rendeztessenek. Az olasz kormány pedig sürgeti az elkülönítést, részint azért, hogy a társulat zavart pénzügyi hely­zetét Olaszország előnyére hasznosítsa, részint és főkép pedig azért, mert az ország összes vonalait épen most az állam kezére kívánja megváltani. Az elkülönítést tehát azon oldalról sür­getik jelenleg, a­hol e művelet mindeddig kö­vetkezetesen ellenzésre talált. Sella exmi­­niszter egyezséget kötött az olasz kormány megbízásából a vasúttársulattal az olasz vo­nalak átvétele iránt, és most már harmad­­izten Bécsben időzik, hogy az osztrák és a magyar minisztérium beleegyezését kinyerje a feltételekhez, melyek alatt a hálózat olasz része az egészből kihasíttassék. Mikor Sella először Bécsben járt és a praeliminárék meg-

Next