Pesti Napló, esti kiadás, 1876. szeptember (27. évfolyam, 210-235. szám)
1876-09-16 / 223. szám
O r.lilKÓI.HHE. Istett 1805, meghalt 1878. sept. 16. Kolozsvárott. H 27. évfolyam. 223. szám, Budapest, Szombat September 16.1876. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli 63 esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatni. A hirdetések szintúgy mint előfizetésekV a Pesti IS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. — sept. 16. Kolozsvárról azon gyászhír érkezett a fővárosba, hogy gróf Mikó Imre, hosszas haláltusa után, ma reggel 8 órakor kiszenvedett. Bár hosszabb idő óta elkészülve leheltünk e gyászhirre, nem kevésbé mély a részvét és fájdalom, a melylyel azt fogadjuk. Gróf Mikóban azon kiváló államférfiak egyikét vesztettük el, kinek politikai működése a legalaposabb tanulmányok hasisán sarkallott, kinek neve a tudomány terén ép oly halhatatlan, a mint fenntartják örökre emlékezetét a magyar s különösen az erdélyi közművelődés ágaiban tett legfényesb szolgálatok, és kimerithetlen bőkezű áldozatai. Ha politikai életéből fölemlítjük, hogy ő 1847-ben erdélyi kincstárnok, 1848-ban az erdélyi kormányszék elnöke, 1867-ben közlekedési miniszter volt; ha közművelődési fáradozásaiból idézzük, hogy ő tetemes áldozatokat hozott a nagy-enyedi főiskoláért, s megalapitá az erdélyi múzeumot; ha tudományos működése köréből emlékeztetünk »Irány eszméire«, történeti dolgozataira és arra, hogy nem egy kitűnő munka az ő bőkezűségének köszönheti megjelenését: néhány töredékes adatot idéztünk ez érdemekben gazdag felejthetlen életből, mely méltóvá tette őt arra, hogy a közvélemény »Erdély Széchenyije« díszes névvel ruházza föl. Ma e futólagos sorokban csak a haláleset feletti részvétünknek akartunk kifejezést adni, az első koszorút tevén a ravatalra, melyen a jók egyik legjobbika nyugszik, környezve a nemzet kegyelete által. Nyugodjék Istenben! A porta békefeltételei már nyilvánosságra kerültek. Sokkal enyhébbeknek mutatkoznak, mint még tegnap jelentették. Szó sincs róla bennök Milán fejedelem detronizációjáról. A porta csak azt követeli tőle, hogy a fejedelem hódolati utat tegyen Konstantinápolyba. Ezenkívül azt kívánja, hogy visszanyerje a megszállás jogát azon várakra nézve, melyekben 1857. előtt helyőrséget tartott, s hogy az azon idő óta készült szerb erődítmények leromboltassanak. A szerb hadsereget illetőleg azt kívánja, hogy annak létszáma 10.000 emberben és három ütegben állapíttassák meg. A szerb vasutaknak török költségen való kiépítését is sürgeti. A hadi kárpótlásról a feltételek közt nincs említés téve, de kétségtelen, hogy a porta pénzt is követel Szerbiától. Mindezek nem oly kívánságok, melyeket az alkudozások alapjául ne lehetne elfogadni. A porta maga előadja, hogy a kijelölt alapon folytatni kész a tárgyalásokat, ami azt jelenti, hogy némely feltételt esetleg módosítani is kész. Ha a külföldi kabinetek csakugyan mindnyájan óhajtják a békét, úgy a porta nem akadályozza többé annak megkötését. Konstantinápolyban bemutatták, hogy nem akarják a helyzet nehézségeit szaporítani. Sőt annyira megy a törökök előzékenysége, hogy hír szerint ama pillanatban készek fegyverszünetet engedélyezni, midőn a nagyhatalmak a békefeltételek tárgyalását megkezdik. Ez azonban alig valószínű s másrészt azt jelentik, hogy a porta a mediatiót köszönettel vette ugyan, de visszautasította az ellenségeskedések megszüntetését. A porta békefeltételei tegnap nyujtattak át az idegen kabineteknek. Andrássy gróf ez alkalommal a török követnek azt mondá, hogy az összes érdeklettek mérsékletébe bízva a békemű sikerét reményli. A Csatatérről azt jelentik, hogy Csernajeff új offensivára készül. Magához vonja Alimpics drinai hadseregét, 12,000 embert s így megszaporodva ismét támadólag fog fellépni. Azt is beszélik, hogy a szerbek visszafoglalták Zajcsárt s Osman pasa Veliki-Izvorba szorittatott vissza. Erről azonban semmi hivatalos hír nem érkezett, pedig kétségtelen, hogy a szerbek e fontos eseményt, ha igaz lenne, már rég világgá kürtölték volna. A ,,Pesti Napló“ tárczája. A rémes titok. Regény két kötetben. írták : Kelet Adolf és Dautin Gyula. — Francziából. — MÁSODIK KÖTET. XIII. — Folyt — — Már rég nem láttuk egymást, mondá a gróf Maheurtiernek, hát eljöttem egyszer, anélkül, hogy előre értesítettem volna. Majd az ágy felé fordult. — Hát ez a sebesült. Lássuk csak kissé. Katona voltam, és kiismerem magamat a puskalövéseknél. Odament Irielhez, megvizsgálta sebét és úgy találta, hogy az szót se érdemel. — Hagyjuk azt a jó embert szunnyadni, menjünk le. Antoinette örülni fog, hogy viszont láthat. Antoinette ép a salonban volt, Richarddal beszélgetett. A fiatal festő nem akart otthon maradni, mert akkor gyanúperrel éltek volna, hogy ő is be van ártva a múlt éjjeli balesetbe; a szokott órában jött el, hogy Maheurtier előtt meglepetést színleljen. Antoinette egymaga fogadta, heves szemrehányásokat tett neki a vigyázatlanságért, mely mindkettőjüket a legnagyobb veszélybe sodorhatá; meghagyta neki, hogy többé el ne jöjjön, valami ürügy alatt hagyja el a vidéket. Könyörgött neki, hogy ne legyen kérlelhetlen; ekkor megnyílt az ajtó. Mindketten elsápadtak, mikor meglátták Roche Houais grófot, de Antoinette jól tartotta magát, mosolyogva lépett a gróf felé, homlokon csókoltata magát, és megköszönte a szíves megemlékezést. Míg a gróf Antoinettet üdvözölte, Maheurtier is odalépett és bemutatta Richardot, kit a gróf eddig nem vett észre. — Kedves gróf úr, mondá, bemutatom önnek Syramin urat, szomszédunkat és jó barátunkat, ki oly szives Antoinettenek leczkéket adni. Alkalmasint ismeri nevét. — Hogyan! Hiszen ismerem Syramin urat, Duchamp asszonynak egykor szomszédja volt. Hogy érzi magát édesanyja, Syramin asszony ? kérdezé Richardtól. — Köszönöm uram, felesé Richard és meghajta magát. Maheurtier e szavak hallatára reszketni kezdett és borzasztóan elsápadt. A gróf nem vette ezt észre. — On hát viszontlátta régi növendékét, mondá a gróf Richardnak, hsak nagy változás történt azóta; most már nem az a kis szomszédlány, kit annyiszor szeretett lefesteni. Maheurtier felsikoltott és szivéhez kapott. — Mi ez ? szólt a gróf és megfordult. Ekkor észrevette, hogy Maheurtier eltántorodik és ájulkodozik. Odaugrott és támasztotta, hogy el ne essék. Majd maga köré nézett és látta, hogy Antoinette és Richard mozdulatlanul állanak, mint a szobrok. — Ah! mily ügyetlenséget követtem el, suttogá, Maheurtier magához tért és felegyenesedni akart, de lábai nem bírták, le kellett ülnie. A gróf meg volt rémülve, ott hagyta egy perezre, Richard felé ment és halk hangon, nyersen pár szót mondott neki. — Syramin úr, azt hiszem, hogy ön most felesleges ezen házban. — Én is azt hiszem, gróf úr, mondá Richard, és visszavonulok. Ha Maheurtier úrnak később valami mondanivalója lesz, tudja, hogy hol lakom. Antoinette félénk kísérletet tett férjéhez közelíteni, de ez, mikor meglátta őt, oly erélyes, visszautasító kézmozdulatot ten, hogy meghökkent, majd büszkén felemelte fejét és kiment a szemközti ajtón, nem azon, melyen Richard ment ki. — Most már magunk vagyunk, mondja el, hogy mit jelentsen ez ? szólt a gróf. De Maheurtier nem akarta elmondani, hogy mi fáj neki; a gróf nem értené, tán ki is nevetné. — Nincsen semmi bajom, felesé , de egyszerre valami nyilalást éreztem mellemben, nem tudom, mitől eredt. A gróf ismételte kérdéseit, de hasztalan. — Úgy látom, mondá végül, hogy nem bízza magát reám; ezt rosszul cselekszi; itt hagyom önt; visszatérek Párisba; ha azonban — ami nagyon lehetséges, szüksége volna reám, tudja, hogy mindig szolgálatára állok. Antoinette bezárkózott szobájába és nem akarta a grófot fogadni. Rosz kedve volt, mikor a kocsiba szállt. — Hiszen erre el lehetett készülve a boldogtalan, dörmögő magában, Maheurtierre gondolva. Maheurtier, midőn egyedül maradt, tisztába igyekezett jönni helyzetével.. . Tehát megcsalták, mystificálták, elárulták! Szemfényvesztés volt az a nagy tisztelet az ismeretlen festő iránt. A véletlen találkozás Olaszországban, merő komédia. Ez a tanulási kedv, ez a hajlam a festészetre, Richard letelepedése itt a közelben: alávalóság! A fátyol szét volt tépve; a szobor, melyet ő oly magasra helyezett, eltört és darabjai a sárban hevernek; egyetlen kapocs, mely az élethez fűzé, — oda van! . . . Néhány perczig kínlódott e lesújtó gondolatokkal; ekkor eszébe jutott, hogy Iriel mily gyanús szerepet játszott ezen cselszövénynél. — Ők legalább azt mondhatják, hogy a végzetes szenvedély elragadta őket. De Irielnek mi érdeke volt itt ? . . . hisz annyi jót tettem vele, hisz hogy megígérte, hogy feláldozza magát értem! Rögtön megyek hozzá, meg kell tudnom mindent. Nagy kínnal feltápászkodott és elvánszorgott Iriel szobájába. Ez megrendült a takaró alatt, midőn meglátta Maheurtier dúlt arczát, téveteg pillantásait. — Iriel, mondá az aggastyán tört hangon ön megcsalt. — Én! . .. Maheurtier úr! — Igen is ön. Mikor az imént felvilágosítást kértem öntől, miért adott kitérő választ, miért nem mondott el mindent a mit látott ? — De... hisz én mit sem titkoltam ön előtt. Maheurtier vállat vont. — És lássa, mondá keserű mosolylyal, hová lett a hűség, melyet nekem fogadott. Édes istenem, mit is vétettem én, hogy a ki csak körülöttem van, mind elárul és hazudik nekem! Szemeiből két nagy könycsepp pergett le arczára, de ő letörülte ezeket és visszajött Irielhez. — Tehát azért mondta Georgesnak, hogy álljon lesbe, mert azt vette észre, hogy a kertben pusztítások történtek. — Úgy van, mondá Iriel, halkan. — Ezt nem hihetem. Mert először is szükséges lett volna, hogy engem erről értesítsen. És különben is, miért jött vissza oly váratlanul. — Mert attól tartottam, hogy intézkedésemnek rosz következménye lehet és . . . — És otthagyta legsürgősebb ügyeimet, éjfélnek idején, hogy a tolvajok ne kapják ki a nekik szánt büntetést? . . Vagy nem így áll talán a dolog? Tehát más volt itt a baj ! Noha ön nem akarja elmondani, majd elmondom én. Kis szünetet tartott, aztán sötét komor hangon elkezdé. — Házamba az éjjel egy férfi jött be. Ez a férfi: Syramin úr. Ön ezt tudta, nemde ? Iknel hallgatott. — Nos feleljen, sürgeté Maheurtier, mert különben felkeresem Syramin urat és ő majd megadja a kellő felvilágosítást. — Nos . . . igen, rebegő Iriel ... a személyt, akit ön említ, két éjszakán át láttam a kert sétányain ólálkodni. — Nem vele volt? — Nem volt. — Megesküszik rá ? — Esküszöm. — Közeljött-e házhoz, bejött-e? — Nem láttam. — Iriel, ne csaljon meg. — Maheurtier úr, én az igazat mondom és eddig csak azért titkoltam ön előtt, mert ragaszkodom önhöz, nem akartam önt ok nélkül nyugtalanítani. Arra számítottam, hogy beszélni fogok Syramin úrral és kényszeríteni fogom a távozásra. — És mi indíthatta arra, hogy visszajött csak azért, hogy meglövesse magát helyette. ? — Mondom, attól tartottam, hogy botrány lesz belőle. És attól is, hogy Georges fel lesz fegyverezve. — Még most is titkolja! szólt Maheurtier türelmetlenül. No de hagyjuk. Egy szolgálatot fogok öntől igényelni, azt remélem nem tagadja meg tőlem. Syramin úr rutul visszaélt bizalmammal. Csak ön és Roche Houlais ismerik a bántalmat, melyet szenvedtem : önök el fognak menni hozzá és elégtételt követelnek. — Hogyan ... ez nem lehet! . . . kiáltott fel Iriel. — Már miért ne lehetne ? — Esedezem önnek, ne kívánja ezt tőlem. A mozdulat folytán, mely e szavakat kisérte, a takaró megrándult és a levél, melyet Iriel az imént megirt a földre esett. Maheurtier felvette és elolvasta a czimet: Syramin asszonynak. — Ki ez a Syramin asszony, kinek ön e levelet írja? kérdé. Iriel habozott egy perczig, de aztán csakhamar el volt tökélve. — Igen, hát csak olvassa el ama levelet, kiáltott fel és látni fogja, hogy elárultam-e önt! Maheurtier felbontotta a levelet, és olvasni kezdé: Kedves Clémence . . . — Clémence ? szólt és kérdő tekintetet vetett Irielre. — Igen is, ő az, derék nemes feleségem. — Mikor találkozott vele ? — Tegnap egész véletlenül. De olvassa csak tovább. Maheurtier tovább olvasott: »Kedves Richardunk egészséges. De okvetlen távoznia kell ezen házból, nem szabad többé e küszöböt átlépnie.« — Íme látja, hogy miképen csaltam meg önt, szólt Iriel. Maheurtier nem felelt, megfogta Iriel kezét és melegen megszorította. (Folyt. köv.) Budapest, sept. 16. (Ő felsége elnöklete) alatt ma Budán min. tanács tartatik, melyet megelőzőleg a miniszterek Tisza Kálmán elnöklete alatt tanácskoznak. A főispánok ma d. u. 4 órakor tartanak értekezletet Tisza belügyminiszter elnöklete alatt. Tisza belgiumi időzéséről az »Ellenőr« a következőket közli: Tisza Kálmán kormányelnök úr esztendei időzése alatt értesítést nyert az osztrák-magyar követség által, hogy a belga király óhajtaná látogatását. Tisza Kálmán tehát Brüsselbe sietett, hol a király és királyné a legszívesebben fogadták, s hoszszabban társalogtak vele. Mária Henrietta királyné ezenkívül magyar nyelven is sok kérdést intézett a miniszterelnökhöz. (A bécsi lapok legközelebb azt fejtegették vezérczikkeikben, hogy a kiegyezési kérdésekre nézve provisorium alkotása válik szükségessé, éspedig a magyar kormány késedelmezése folytán. E vádat ma több magyar lap visszafordítja az osztrák minisztériumra, mint amelynek késedelmezése gátolta eddig az ügyek tárgyalásának befejezését. Mi azt hiszszük, hogy a magyar kormány, mely az osztráknak oly sok engedményt tett, nagyobb erélylyel legalább azt vívhatta volna ki, hogy a tárgyalások siettessenek. A kereskedelmi vámegyezménynek ez évben való elfogadtatását különben a kormányhoz közel álló lapok lehetségesnek tartják; a bankügy megoldása az idén azonban már alig lehetséges. Ez ügy állását a »P. L.« a következőleg adja elő. A bankügyben az új szervezés alapelvei tudvalevőleg májusban állapitattak meg; a következő hónapokban a részletek dolgoztattak ki és hagyattak jóvá s csak még az osztrák bankkal való megegyezés volt hátra. Ekkor azonban az osztrák kormány egész váratlanul azon ellenvetéssel lépett fel, hogy az osztrák bankkal nem lehet előbb tárgyalásokba bocsátkozni, míg a nyolczvan millió adósság kérdése, melyről a tavaszi értekezletek alkalmával szó sem volt, nem oldatik meg. E kérdésben pedig ez idő szerint homlokegyenest ellenkező felfogás van a két kormány körében és így a bankkérdésben a tárgyalások a szervezés részleteinél nem haladtak tovább. Nem akarjuk itt azon kérdést vizsgálni, várjon a dolog természetének nem inkább felelt-e volna meg a nyolcvan millió adósság kérdését a bankszervezéstől teljesen különválasztani, s vájjon tanácsos-e egy különben is nehéz kérdést egy még nehezebbel és kényesebbel összefoglalni. Csak azt constatáljuk, hogy a bankkérdés gyakorlati megoldása az osztrák kormány részéről felvetett új kérdés által kockáztatva van. Vajjon ennek daczára nem lesz-e lehetséges a bankszervezésre vonatkozó elvi megállapodásokat még az idén a parlamentek elé terjeszteni, ez oly kérdés, melylyel ez alkalommal egyelőre nem akarunk foglalkozni. (A somogymegyei szabadelvű párt.) Folyó hó 25-én reggeli 8^2 órakor tartandó pártgyűlésre Somogy megye szabadelvű pártjának tagjai tisztelettel meghivatnak. Az ülés tárgyai: a 25-én tartandó rendkívüli megyei gyűlés teendői iránti tanácskozás, u. m. 1. A közigazgatási bizottság tagjainak megválasztása iránt. 2. Az 1877-ik évi közigazgatási árva és gyámhatósági költségvetés előirányzatának vitatása. 3. A kaposvári kir. állam-gymnasium hittanári állomására való kijelölési javaslat iránti tanácskozás. Kelt Kaposvárott, 1876. sept. hó 12. G. Somssich Imre, a Somogy-megyei szabadelvű párt elnöke. (A pest megyei szabadelvű párt)Pest- Pilis- Solt- Kis-Kun megye szabadelvű-párti tagjai, alakulás és szervezkedés tekintetéből folyó évi sept. hó 24-kén délután 3 órára pártértekezletre ezennel meghivatnak. Pest- Pilis és Solt t. e. megyék szabadelvű pártjának megbízásából : Fáy Béla alelnök. (Romániából.) Múlt szombaton 130 orosz, köztök 15 tiszt, utazott át Galatzon. Az ottani lakosság, főként a románok és bolgárok, nagy ünnepélyességgel fogadták őket. Alkalmi költeményeket és virágcsokrokat osztottak szét. A gőzhajóhoz nagy néptömeg kísérte őket. A kikötőnél több zenekar volt felállítva, melyek az orosz hymnust játszották. A romániai kormány nem szeretné, hogy semlegességében a török kormány kételkedjék, s azért — mint a »P. C.«-nek írják — mindent elkövet,hogy e kételyt eloszlassa. Ezért történt, hogy a Galatznál tervezett hadgyakorlatokat megszüntette. A plojest-predeali vasútvonal munkálatai gyorsan haladnak. Mint szakértők mondják, az alépítmény igen szilárd. A Ifi-gyulai hadgyakorlatok. (Saját tudósítónktól.) B.-Gyula, sept. 13. Ma volt azon nap, melyen ő Felsége a B.-Gyulán összpontosított honvédcsapatok fölött szemlét tartott. Reggeli 7 órakor a Gyula és Peel közti nagy síkságon lovag Henneberg ezredes parancsnoksága alatt volt felállítva egy honvéddandár, melynek első harczvonalát a 7-ik és 8-ik zászlóaljból álló gyalog fél dandár gróf Pongrácz Károly alezredes vezénylete alatt, második harczvonalát 3 lovasezred és 3-ik harczvonalát egy II.-Váradról ez alkalomra ide vezénylett ágyuüteg képezte . Ő felsége 8 órakor fényes kísérettel érkezett a gyakorló térre, előbb a gyalogságot, aztán a lovasságot és végül a tüzérséget szemlélte meg. Majd zászlóaljanként néhány érdekes mozdulatot hajtatott végre, a 7. zászlóalj zárt gyakorlatban, a 8. egy harczászati gyakorlatban mutatta be képességét. És az eredmény minden várakozást fölülmúlt. A legénység, mely még három héttel ezelőtt az eke szarvát fogta, vagy műhelyben dolgozott, oly szabatossággal hajtotta végre a legnehezebb mozdulatokat, hogy ő felsége még gyakorlat közben többször »igen jó«, »nagyon jól van« megjegyzésekkel és helyeslő fejbólintásokkal nyilvánította megelégedő tetszését. A gyakorlat vége után pedig maga elé rendelte a századparancsnokokat és személyesen fejezte ki örömét, és legfelsőbb elismerését, a csapatok kitűnő magatartása és a parancsnokok buzgósága felett. Örömsugárzó arczczal állt ő Felsége mellett József főherczeg a honvédség főparancsnoka, Pongrácz Sándor mint kerületi és Péchy Ede mint dandárparancsnok, és büszkeségtől dagadt minden egyes honvédnek szive, midőn ő Felségétől tiszta magyar szóval hallotta dicséretét. És valóban a király kíséretéből való szakértő hadfiak is oly meglepőnek találták a legénység szabatos mozdulatait, melyek a porosz gárdának is becsületére váltak volna, hogy alig hitték, miszerint eme képzettséget, rövid 3 hét alatt tanulták. A gyalogság után a lovasság gyakorlata következett, mely már fölállításában is gyönyörű látványt nyújtott. Másfél órai ügetés után gyönyörűen fölvonult a lovas dandár és daczára a több napi esőtől átázott terepnek oly sikerült rohamot intézett, hogy a jelenlevők dicsérő megjegyzéseiket vissza nem tarthatták és ő felsége is újra legteljesb elismerését nyilvánította. Ő felsége kíséretében volt még Mendel altábornagy és Beck tábornok, mint hadsegédek, Gráf altábornagy mint adlátus, Szende és Wenkheim miniszterek és más kitűnőségek a legmagasabb katonai körökből. (Más forrrásból ehhez azt említjük fel, hogy őfelsége így nyilatkozott Szende miniszter előtt: »Ezt a világ egy nemzete sem teheti. Ezt csak mi tudjuk.«) A háború. —- sept. 16. délben. Az augusztus 28-ikán a herezzgovinai felkelők és Djelaleddin pasa között Popovolje’mellett folyt csatáról egy szemtanú Ragusából a következőket írja: A montenegrói területen volt felkelők augusztus 25-ikén átlépték a török határt, megrohanták a körülfekvő török falvakat és a marhákat elhajtották. A musulmánok erről Trebinjébe jelentést tettek. Mukhtar pasa rögtön 4 zászlóaljat rendelt ki Djelaleddin pasa parancsnoksága alatt. E csapatnak feladata volt a felkelőket szétverni, és az elrablott marhákat visszafoglalni. A falvak lakói szintén csatlakoztak a csapathoz, mely 28-án reggel ért Popovolje környékére, hol a felkelők zsákmányukkal tanyáztak. Djelaleddin pasa egy órai harcz után teljesen megverte a felkelőket, kik a katholikus falvakba vonultak, ezek lakosságának erélyes tiltakozásai daczára. Minthogy a felkelők szokásuk szerint nejeiket is férfi öltözetben magukkal vitték, ezek is harczba keveredtek és így történt, hogy a csatatéren számos nő feküdt halva, vagy megsebesülve. A felkelők kíséretében levő asszonyok egy része a harcz folyama alatt a marhákat a határon áthajtotta. Djeladdin pasa Trebinjébe vonult viszsza, a nélkül, hogy győzelmét felhasználta s az elrablott marhákat visszafoglalta volna. Ezért Mukhtár pasa fogsággal büntette meg. A pasa születésére nézve lengyel és ezelőtt orosz tiszt volt. Az expeditióban részt vett önkénytesek azt állítják, hogy a pasa teljesen megsemmisíthette volna a felkelőket. Djeladdin különben haditörvényszék elé állíttatott. Különfélék. — sept. 16. (Kinevezések.) A vallás- és közoktatási miniszter a magyar láposi áll. elemi népiskolához egyelőre ideiglenes minőségben tanítónőül kinevezett Szeremlei Esztert, továbbá a magyar láposi áll. elemi népiskolához egyelőre ideiglenes minőségben kinevezett Bebedy János és Séra György tanítókat állomásaikon végleg megerősítette. A debreczeni pénzügyigazgatóságnál Vay Ábrahám, Baróthy Sámuel és Molnár József kir. adótisztek, kir. adóhivatali ellenőrökké ideigl. minőségben neveztettek ki. (A nagy-szebeni kitüntetések.) A mai hir. lap közli, hogy király ő Felsége Gibe Adolf nagy-szebeni polgármesternek, e minőségében tett kitűnő szolgálatai elismeréséül, a III-ad osztályú vaskoronarendet díjmentesen, Göd János brassói volt kereskedelmi kamarai elnök és városi képviselőnek pedig a kereskedés felvirágzása és a közügyek körül szerzett kiváló érdemeiért, Ferencz József rend lovagkeresztjét adományozta. (A honvédség köréből.) Dr. Dillenberger Emil tettleges állományú honvéd ezredorvos, a magyar királyi honvédségben viselt tiszti rendfokozattal egybekötött állásáról s czíméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. (A Budapesten időzött tudományos congressusok alkalmából számos külföldi lap emlékezik meg Magyarországról. Hogy ez mily rokonszenves modorban történik, arról már több példát közölhettünk. E modor jellemzéséül ezúttal egy igen elterjedt franczia illustrált lap, a »Musée Universel« egy czikkét említjük fel, mely ismerteti Magyarország dús termőképességét és azután ezeket írja: A magyar irodalomban vannak nevezetes írók és művek, melyek naiv erőteljességét, nagyszerű költészetét egy közelebb megjelenendő anthologia meg fogja Francziaországgal ismertetni. A magyar zene ünnepélyes búskomorsága, melyet Bertha az Angol-, Német- és Francziaországban méltányolni tanított, nemsokára ismertté fog válni a conservatorium hangversenyén, Pasdeloup, Colonne, Dandé és Ghrollet hangversenyén és az Opera- Comique-ban, melyet Carvalho, az új igazgató a hanyatlástól megmentett. Ha a magyar zene ismertté fog válni, látni fogjuk, hogy az a népies művek oly bányája, mely gazdagságra versenyez azzal mit e nembe Spanyol, Skót, Lengyel, Oroszországból, és Scandináviából kaptunk. Aztán a legdicsérőbb kitezésekben emlékezik meg a czikk Budapest szépségéről, az itteni ünnepélyekről, a magyar vendégszeretetről, melynek jellemzésére felhozza a bécsi kiállítási jurynak »páratlan« fogadtatását. Dicsérő szavait így végzi: Az 1876-iki congressisták második kiadásban látták az annyira derült, szívélyes, generosus vendégszeretetet Magyarországon, hol minden bőven van, kivált a szív, a szellem, az irodalom és művészet iránti érzék és a hazafiság, szóval minden, mi az emberiséget nagggyá teszi és annak becsületére válik. (H y m e n.) Dr. Koller János budapesti gyakorló orvos jegyet váltott Tallián Alice kisaszszonynyal. (Egy 90 éves ifjú.) Nemzeti színházi rovatunkban ma reggel egy sajtóhiba azt mondatja, hogy »a pénztárnok egy 90 éves amorosa.« A sajtóhiba csak 70 évvel véníti meg az »uj ezég« pénztárnokát, kit ezúttal rehabilitálunk, kijelentvén, hogy az illető 20 és nem 90 éves. (Az izr. anyakönyvek vezetése)iránt hozott határozatát Borsod megyének a vallás- és közokt. miniszter is megerősítette, s azt Pest megyére nézve is érvénybe léptette. E szerint az anya-főkönyvek jövőre is a rabbinusok közvetlen felelősséges felügyelete mellett, általuk és az egyes hitközségek által felvett anyakönyvvezetők által magyarul vezetendők, s ezen anyakönyveknek a rabbik és anyakönyvvezetők által aláirt hiteles másolatai minden év végével a megye alispánjához bemutatandók. Az anyakönyvi másolatok bemutatásánál elkövetett minden mulasztásért a rabbik és anyakönyvvezetők 10—25 írtig terjedhető birsággal fognak büntettetni. — Hogy az anyakönyvek a tényleges állapotnak megfelelők, teljesen kétségtelen hitelű adatokkal bírók s hivatalosan használhatók legyenek, s a visszaéléseknek az általános védkötelezettség érdekében is jövőre nézve előre vétessék, elrendeltetik, hogy a rabbinatusi székhelyeken az anyakönyvvezetést, mint arra különben is hivatott és közvetlenül felelős közeg, a rabbi, a rabbinatusi székhelyeken kívül pedig az e czélból egy vagy több hitközség által elfogadott kötelezett anyakönyvvezetők tartoznak teljesíteni; ez utóbbiak egyúttal köteleztetvén az általuk vezetett anyakönyveknek az illető község elöljárói által hitelesített másolatát az illetékes rabbihoz minden hó végén rendesen beküldeni. Kötelességükké tétetik továbbá a rabbinusoknak és anyakönyvvezetőknek, hogy az anyakönyvek kétségtelen hitelessége és pontosságának elérhetése czéljából a szülőket, bábákat, körülmetélőket, illetőleg névbemondókat szigorúan utasítsák, miszerint minden egyes születési esetet a rabbiknál, illetőleg anyakönyvvezetőknél, úgyszintén a születési hely községi elöljáróságánál 48 óra alatt esetről esetre bejelenteni annál is inkább elmulaszthatlan kötelességüknek ismerjék, mert minden felmerülő mulasztásért a körülményekhez képest 25 írttól 200 írtig terjedhető pénzbírsággal, esetleg a kiszabandó bírságösszegnek megfelelő fogsággal fognak büntettetni. A községi elöljáróknak és a rendezett tanácsú városok polgármestereinek kötelességükké tétetik, hogy az izr anyakönyvek kellő ellenőrizhetése czéljából 1877"