Pesti Napló, esti kiadás, 1876. december (27. évfolyam, 262-289. szám)
1876-11-22 / 280. szám
280. szám. Budapest, Szerda, november 22.1876. 27. évfolyam. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Itituló-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felfilfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 3 Pesti Napló kiadóhivatalába 4 Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, november 22. A képv.ház mai ülésének elején b. Bánhidy Béla tette meg a szabadelvű független párt nevében ama nyilatkozatot, mely alantabb olvasható. Utána szóltak Ragályi Ferdinánd, Kállay Béni, Lichtenstein József, Pulszky Ágost, Pogonyi Dénes, és Zsedényi; az utóbbi azonban kizárólag arra szorítkozott, hogy mint a pénzügyi bizottság elnöke, Simonyi és Helfyvel szemben, kik kétségbe vonták a p. n. bizottság jelentésének correctségét, előadja az e bizottságban történteket. Zsedényi után Sennyey Pálb.szólalt fel. A legfeszültebb figyelemmel hallgatták, mint mindig, de beszéde,mondhatni »fagyos« hatást tett. Nem volt jobban egy szikra sem amaz érzelmekből, melyek a nemzetet foglalkoztatják. A költségvetéssel szemben arra szorítkozott, hogy előbbeni beszédeire figyelmeztessen. A keleti bonyodalmakkal szemben a béke barátja, de kijelenté azt is, hogy ama forradalmi processus, mely a keleti népeknek népfajok szerinti csoportosulását tervezi, ellenkezik a monarchia létérdekeivel. A kiegyezés kérdésében kijelenté, hogy az Ausztriával való közös vámterület barátja. Sennyey után Tisza miniszterelnök szólt, ki kijelenté, hogy Sennyey beszédének főbb tartalmával egyetért. Az elnök erre tudatta, hogy az általános költségvetési vita véget ért; holnap Széll K. pénzügyminiszter szól. Az ülés végén Borba tett interpellate a hunyadmegyei közpénzek elidegenítése tárgyában. Amint az OrOSZ czár Beaconsfield lord beszédére, úgy most Gorcsakoff herczeg az angol külügyminiszter legutóbbi leleplezéseire sietett válaszolni. Az okt. 30-ai angol jegyzék közrebocsátását a reá válaszul szolgáló nov. 17-ki orosz jegyzék közzététele követte. Meg- döbbentő dolgok vannak e jegyzékben. Gor-csakoff herczeg nyiltan kijelenti benne, hogy az európai diplomatának le kell mondania a török állam területi épségének fentartásáról, ha sikert akar elérni. Ez elvvel szemben azután igen kevés jelentősége van azon állításnak, hogy Oroszország nem vágyik Konstantinápoly birtokára. Mihelyt az orosz elvileg eltér a párisi szerződés azon pontjától, mely a porta integritását biztosítja, megdöntötte e szerződést. Hogy csak a három északi tartomány elszakítására s nem Konstantinápoly elfoglalására törekszik, az nem sokat változtat a dolgon. A most közzétett okmányok sajátságos világot vetnek Oroszország törekvéseire: kétségtelenül bizonyítják, hogy Pétervárott a párisi szerződést teljesen ki akarják érvényéből forgatni. Hogy ehhez a conferentia segélyt fogna nyújtani, az a jelen viszonyok közt épen nem valószínű. A »Pol. Corr.« egyik szentpétervári levelezője a lengyel kérdést »orosz világításiban fejtegeti. Előadja, hogy valahányszor valami európai complicatió merül föl, a lapok, és pedig nemcsak az oroszellenesek, fölvetik a lengyel kérdést. »Pedig a jelen pillanatban — írja levelező — nincs többé lengyel kérdés.« Az 1876-diki orosz-lengyelek nem az 1831- és 1862-ki lengyelek. Három főelem veendő a lengyel kormány-sróság területén tekintetbe: a nemesség, a polgári és a parasztosztály. A nemesség s a régi polgárság ma elvesztette vagyonának nagy részét s befolyását egészen ; a parasztság nem követi többé vakon, mint a jobbágyság idejében. A parasztok tudják, hogy szabadságukat, földeiket, mindeneket a »fehér czár«-nak köszönhetik. Ezért hálával gondolnak reá. Különben a kormány az 1862-ki lázadás részeseit is kegyelmébe fogadta; a lefoglalt vagyon nagy részét viszadta s más nemű kártérítést is adott az illetőknek. Ma új, nagy részt német és orosz elemekből álló földbirtokos osztály van az országban; a rettegett »pclonismus” nem létezik többé s ha már száz év előtt volt Lengyelországban orosz párt, úgy képzelhető — mondja a levél — hogy ma, midőn Oroszországé a hatalom, milyen nagggyá nőtt fel ez a párt. A kormány nem számít a lengyel nemességre, de a paraszt s az egész középosztály e hozzá hajlik s az orosz iskolákban nevelt lengyel fiatalság assimilálódott már az oroszszal s tudja, hogy a két szláv törzs békésen megférhet egymással. E közleménynyel szomorú ellentétben állanak azon nagymérvű elfogatások, melyeket az orosz kormány épen most eszközöltetett Lengyelországban. Az OrOSZ hadikészületekről ma ismét töméntelen hír van előttünk. Mint Odessából a »Pol. Corr.«-nak írják, ott szaporították az ütegek számát ; az eddigi ütegekben 78 nehéz ágyú van felállítva. Az odessai védművek főparancsnokává Csicsacsev tengernagy neveztetett ki. A sebesültek ápolására alakult bizottság nagyban építteti a barakkokat a sebesültek elhelyezésére. A készülődések mindinkább a határok közelében összpontosulnak. Benderben erődített tábort alakítanak, Tiraspolban földműveket emelnek, Cholimban 300 tábori kemencze van, hol kétszersült fog készülni. A doni kozákok három korosztályának mozgósítása végre van hajtva, a kozákok a déli hadsereghez osztatnak be. A nagy-oroszországi férfi- és nőkolostorok tagjaik nagy részét az egészségügyi szolgálat rendelkezésére bocsátották. Eddig 300 sebesült szállító kocsi áll készen. Az ocsakowi tengerszorosban az átjárás idegen ftajoknak üregiulatva, a kikötői rendőrség hadi lábra van állítva. Mint a »Pol. Corr.«-nak írják, a krími muzulmán tatárok közt élénk mozgalom uralkodik, mely az orosz kormánynak mindenesetre sok kellemetlenséget okozhat. Mint a »W. Abenposte-nak Sz.-Pétervárról írják, a mozgósított hat orosz hadtest összesen 250.000 főből állandó harminc nap alatt menetkész lesz. Most a Dél-Lithvániában és Moszkvában álló csapatokból tartalékhadtesteket alakítanak. Az ázsiai határon négy hadosztály gyalogság, a kaukázusi dragonyos hadosztály, több kozákezred és a gruzini miliczia van elhelyezve. A »W. A.« is megerősíti azon hírt, hogy tudtára adták Csernojefthek, hogy ne jöjjön Oroszországba. Az OrOSZ-rouitán viszonyokról a »W. A.« szentpétervári levelezője szerint politikai körökben így okoskodnak: »Be kell látni, hogy háború esetén először Romániát kell biztosítani. Ez akkér történhetik, hogy Oroszország megadja neki teljes függetlenségét s az északi Dobrucza birtokát. Az új román királyság azután ép oly független állást foglalhatna el, mint Belgium. Oroszország Románia által elválasztatva Törökországtól nem vádoltat,nék többé azzal, hogy Konstantinápoly meghódításával fenyegetni akarja a világ békéjét.A Levelező továbbá ismetli a százszor hallott hazugságot, hogy Oroszország csakis a békealkudozások előmozdítása véget fegyverkezik s nem akar háborút. »Ha a porta — mondja, levelező, ki itt — mint kijelenti — nem a saját, hanem az orosz politikai körök nézeteit fejtegeti — rááll arra, hogy a szláv mohamedánokat, a reformok legnagyobb ellenségeit lefegyverezze, hogy semleges csapatokat hivjon be a keresztények védelmére s azután európai biztosok segélyével a százszor ígért javításokat valósítsa, úgy lehetséges a kérdés békés megoldása.« Mint ebből is látszik, Oroszország ragaszkodik az occupatio eszméjéhez, amin minden békekisérletnek okvetetlenül hajótörést kell szenvednie. A ,,Pesti Napló“ tárczája. Barbassa nagybátyám. Irta Marie Xichard. (Francziából.) (Folyt.) XL. Most, hogy Kondré-Gál is támogatja vállalatunkat, nem kell hozzá egyéb mint merészség, de a véletlenben nem szabad bíznunk. Mert egy ügyetlen lépés tönkre teheti minden reményemet; ha az első kisérlet, melylyel úgyis felriasztunk mindenkit, nem sikerül, akkor el vagyunk veszve. Hozzá fogtunk a munkához, melyben Kondré- Gál szabatos útmutatásokkal segített. Szoros felügyelet alatt tartották, elkülönítették az apáczáktól, kik a görög zárdákban nagyobb szabadságot élveznek, mint nálunk; egy félreeső czellába adták, melybe a fegyelmet sértőket szoktak elzárni. E czella a zárda hátsó részében van; egyetlen egy ablaka egy mély sziklahasadékra nyílik, melynek túlsó szélét egy a hegyoldalból, az épületek felett ötven méternyi magasságra kimeryedő roppant sziklacsúcs képezi; ezen oldalról a zárda hozzáférhetlennek tekintetik. A czigányleány útmutatásai nyomán megcsinálhattuk a kertek és körfalak tervrajzát. Az egész zárdát négyszög alakban magas falak övezik, melyeket nem lehet megmászni, de ez még nem képezne akadályt: a zárda egész magányosan áll és ha erőszakkal kellene iskendjét a zárdából elrabolni, még azt is megtehetnék, de meg kellett gondolnunk, hogy egy ily támadás rögtön zajt ütne, üldözőbe vennének, nyomoznának, úgy hogy alig juthatnánk el Odessába, ahol Giraud már bérbe vette a hajót, mely bennünket az ázsiai partokra volt szállítandó. Kiszámítottunk minden eshetőséget; a legmerészebb és legkivihetetlenebbnek látszó módozatra tökéltük el magunkat. A hegységen keresztül fogjuk őt magunkkal vinni, a sziklahasadék felől, ahol bizonyára nem fogják őrizni. Az első lépés az volt, hogy Dumont a környéken komoly kísérleteket kezdett tenni. A vidéken köztudomású volt, hogy Dumont öt-hat czigány segélyével — ezek részben mi voltunk — kutatásokat tett és felrobbantott néhány gránit sziklát, melyek alatt kőszénrétegeket sejtett, azután kijelenté, hogy mély völgyzugot ásat, melybe csak csigákra erősített kötelek segélyével lehet leereszkedni. A csigákat a szomszéd városban rendelte meg; a rajz, mely szerint azokat készítteté, azon helyen vétetett fel, melyen valósággal szándékoztunk azokat alkalmazni. E munka nyolcz napot igényelt. Vártunk. Végül egy egy este megkaptuk a csigákat. Dumont ellátogatott Krusko kastélyába, hogy elhárítson minden gyanút. Távolléte alatt megtettem a kellő intézkedéseket és értesítettem embereimet, hogy virradóra talpon legyenek. Óvatosságból a nép előtt is tudvalevő helyen szándékoztunk egy kísérletet tenni már csak azért is, hogy embereinket begyakoroljuk. Egyúttal elhatároztuk, hogy a nagy vállalatot másodnapra rá fogjuk végrehajtani. Ennyire haladtunk, midőn János megérkezett és Kondré-Gál következő levelét hozta: »A pópa eljött előkészíteni a borzasztó hírre, hogy kényszeríteni akarnak az esküvőre; anyám holnap eljön és magával visz.« E rémhír megdöbbentett. El vagyok veszve, ha tervünket még ma éjjel nem hajtjuk végre. Amint így tanakodtunk, megjött Dumont is. Klusko kastélyában nagy készületeket tettek valami rejtelmes ünnepélyre , ő is gyanút merített. Egy percz alatt megváltozott a helyzet. János a faluba futott, felköltötte az embereket. Szerencsére minden eshetőség előre ki volt számítva. Már az este béreltünk egy talyigát, melyen elhoztuk a csigákat. Egy óra elteltével minden készen volt. Sürü sötét éjszaka volt, de már oly járatosak voltunk az ösvényeken, hogy az utat nem téveszthet- tük el. Éjfél tájban eljutottunk a gránit sziklára, mely a zárdát dominálja. Itt be kellett várnunk a szekeret, mely kénytelen volt a kocsiúton felkerülni. A helyet, hol,a csigákat megerősítjük, már régen megjelöltük. Ásókkal el voltunk látva. Leírhatatlan izgatottságban fogtunk hozzá a munkához, de Giraud, Dumont és Jaquet hideg vére elég volt a feladat teljesítéséhez. Két órakor mindennel elkészültünk. A csigabágcsó, melyen le kelle ereszkednem, már lelógott a mélységbe. Giraud előbb egy gránit darabbal akart kísérletet tenni, hogy meggyőződjék a kötél hordképességgel, de én nem engedtem meg ezt, mert időpazarlás lett volna, megragadtam mindkét kezemmel a kötelet. Dumont feladására embereim dolgozni kezdtek és én leszállottam a rettenetes sötétségbe, mely egyre sűrűsödött, minél mélyebbre jutottam. Amint így szabadon himbálóztam, az első perczekben csak arra volt gondom,hogy a kimeredő sziklacsúcsokat kikerüljem. Alant megláttam Kondré-Gál czellájának ablakát. Arra már nem jutott idő, hogy ittlétünkről értesítsük, de reméltem, hogy minden nesz nélkül fogom felkelteni. Nyilván ébren van. Tudta, hogy miféle tervünk van. Ekkor egy borzasztó ötletem támadt. — Hátha Kondré-Gul nincs már a czellában, hátha ez utolsó éjjelre, melyet a fogságban kell töltenie, a zárda egy másik részébe vitték ? A halálos veszedelem közepette egy másodpercz alatt, szédületes sebességgel rohantak meg e gondolatok. Végre valahára czért értem, az ablakig jutottam el. A kötél mellett egy kis zsineg fogött, melynek megrángatása által Giraudnak jelt adhattam. Megadtam a jelt, hogy helyén vagyok. A csiga megszűnt működni. Gondosan számítottuk ki, hogy az ablak magasságáig érve, mekkora vízszintes irányú távolság választ el az ablaktól. Két méternyire vagyok a zárdafaltól. Kampós horgot vettem az ablakrácsozathoz, így odahúztam magam, megerősítettem a kötelet az ablakhoz, azután kopogtam az ablakon, mely csakhamar meg is nyílt. Kondré-Gul várakozott, mert észrevett bennünket, egy elfojtott sikoltást hallottam, azután e szavakat: — André, édes André! te vagy az! A szobába ugrottam, Kondré görcsösen megölelt, de az idő drága. — Jer! jer ! mondom neki. Egy-két pillanat alatt a kötélhágcsó kiszélesített alsó végére emeltem és melléje álltam. Kondré- Gul vitézül tartotta magát, óvatosan az ablakrámába kapaszkodtunk, nehogy induláskor a hirtelen lökés folytán a túlsó sziklára essünk és ott összezúzzuk magunkat. Most elszabadítottam a horgot és jelt adtam, hogy a csiga kezdjen működni. A kötél megfeszült, szállni kezdtünk a magasba ; a tátongó mélység újabb láttára rémület fogott el. Kondré-Gul reszketve borult keblemre. Nem mertünk beszélni, szavunk sajátságosan hangzott e homályban, melytől alig láthattuk egymást. Egy denevér röppent el mellettünk, alkalmasint meglepték a furcsa vendégek, kik magányát zavarták, szárnyai kísértetiesen suhogtak. Kondré Gul önkénytelenül öszszerezzent, a deszka inogott alattunk. — Ne félj, mondom neki élénken. — Mit bánom én, ha veled együtt halok meg! volt a válasz. Ekkor a szikla széléig értünk, Jacquet már készen állott, a sziklafalra húzott bennünket, meg voltunk mentve. Pár percz alatt felszedtük a csigákat, nehogy reggel a zárda ablakaiból meglássák és így rögtön kitudódjék, merre szöktünk. Valószínű, hogy mikor bejönnek reggel szobájába, első pillanatra azt fogják gondolni, hogy Kondré-Gál az esküvő híre miatt öngyilkosságot követett el. Az ablakot azért nyitva hagytam, hogy ez valószínűnek lássék. Az elővigyázati intézkedések megtétele után a falu irányába siettünk, oly gyorsan ahogy csak bírtunk. Már három órára járt az idő, tehát pár óra múlva már megvirrad. Kondjé-Gul számára férfiruhát hoztunk volt magunkkal,mert apácza ruhában nem folytathatja az utat, azután felnyergeltünk néhány lovat.Kétóra múlva már vágtattunk, Kondjé-Gult magam mögé ültetve lovamra.A czigánylegényeket, kik ily derekasan segítettek bennünket, dúsan megjutalmaztam, csak János jött velünk vezetőnek, mert ha üldözőbe vesznek bennünket, csak mellékutakon juthatunk Odessába és el is kell rejtőznünk valami czigány faluban. A városhoz még két óra járásra voltunk. Itt egy részkorcsmában kocsit fogadtunk. Egy lócsiszár már megelőzött bennünket, hogy rögtön lovakat válthassunk. Virradóra már nyolcz mildre voltunk a zárdától , a második állomáshoz értünk, ismét egy czigány faluba. Itt már vártak bennünket a reggelivel, félóra pihenőt tartottunk. Szegény Kondjé Gul egészen meg volt törve, de az örömérzet ittasokká tett. Giraud, Dumont és Jacquet ujongtak a siker felett. De szegény Józsefet, ki soha világéltében meg nem járt lóháton, úgy kellett a nyereghez kötni. A pihenő alatt sem feledkeztem meg a veszélyről, mely iránt Kondjé-Gul figyelemre méltó felvilágosítást adott, megemlítette, hogy a zárdában öt órakor kelnek fel a reggeli miséhez. Most tehát már tudják, hogy Kondjé-Gul eltűnt. Kiuskot bizonyára rögtön értesítették, eszerint csak két órai előnyünk van, egyébiránt fel voltunk fegyverkezve és eltökéltük magunkban, hogy védekezni fogunk! Nagy nyolczlovas postakocsin folytattuk utunkat ; két kocsisunk közül az egyik János volt.Lovaink veszettül vágtattak, hisz síkságon mentünk; utóbb igen rongált utakon kellett járnunk. Dél tájban Baslojba értünk. (Folyt. köv.) Budapest, november 22. (A m. kir. pénzügyminiszter körrendelete) a lókivitel tárgyában, melyet a hir. lap mai száma közöl, következőleg hangzik: A m. kir. minisztertanács határozata folytán és egyetértőleg a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok cs. kir. minisztériumával, a lovak kivitele az osztrák-magyar általános, valamint a dalmátiai vámterület összes határvonalaira nézve megtiltatik. Ezen kiviteli tilalom azon napon lép hatályba, a melyen a vámhivatalok tudomására jut. Budapest, 1876. nov. 21-én. (Herczegovinából.) Mostarból írják nov. 10-ről: A hadügyminisztérium legújabb elrendelésére csak 7000 ember marad Herczegovinában. A többi csapat a Tuna-Vilajetbe indul. Nagy részét Ruscsukba küldik. Mukhtar pasa egy ideig még itt marad, azután Sumlába megy, hol magasabb állás várakozik rá. Mukhtar pasa egy pár zászlóaljat örömest küldene haza Gravosán és Kleken keresztül, de Ausztria-Magyarország még nem adta meg az erre szükséges felhatalmazást. A visszamaradt redifek s a bennszülött basi-bozukok a fegyverszünet tartama alatt Herczegovina várait földsánczokkal fogják megerősíteni. Különösen Trebinje külső védműveire fordítnak nagy gondot. Azt hiszik, hogy a háború folytatása esetén a montenegróiak fenyegetni fogják a törökök e fontos erődöt. Trebinje parancsnoka : Mu 81 a fa pasa. A montenegróiak Ostrognál hatalmas sánczokat hánytak. Úgy látszik, innen akarnak alkalmilag Herczegovinába nyomulni. Általában Kostaki pasa, ki fontosabb küldetésben Cettinjében járt, arról tesz jelentést, hogy Montenegro újra készülődik. A herczegovinai törökök követik a bosnyák mohamedánok példáját s kérvényt akarnak intézni a szultánhoz, melyben az eddigi állapotok fenntartását kérnék. A vali meg akarta őket akadályozni ebben, de sikertelenül. (Hírek a Vatikánból.) Rómából Írják a »Pol. Corr.«-nak nov. 18-ról . Itt általános a vélemény, hogy Antonelli halála némi változást fog okozni a szentszék politikájában. Antonelli utódául eleinte B 10 bibornokot emlegették. Most Símeoni bibornokra, az eddigi madridi munitusra került a sor, kit szerfölött értelmes és jóakaró főpapnak tart a közvélemény. A franczia követség fölszólította az itteni franczia irgalmas egyleteket, hogy házaikról a bourbon liliomot, s a napóleoni jelvényt haladéktalanul vegyék le, s a köztársaság czimerét alkalmazzák. A franczia kormány Baude bárót nevezte ki követéül a pápai udvarhoz. A választást szerencsésnek mondják. (Az oroszok Szerbiában.) Belgrádból nov. 19-ről Írják a »P. Corr.«-nek: F. bő 17-ről kelt kormányrendelet értelmében a szerb szolgálatban álló orosz tiszteknek szerb területen kívül nem szabad szerb egyenruhát viselniük. E rendszabályra az adott okot, hogy az oroszok mindenütt, férfiak és nők iránt, éjjel-nappal egyaránt, »sajátságos« magatartást tanúsítottak. A kormány kénytelen volt ily parancsot kiadni, nehogy a szerb katonai becsület az oroszok magaviselete miatt gyanúsíttassék vagy megsértessék. Itt és Szendrőben a tömegesen hazatérő oroszoknak le kellett vetniök a szerb egyenruhát, régi rongyokat adtak meztelen testükre, fizetésről szó sincs, házról-házra kell koldulniok és saját szemeimmel láttam, amint egy szerb kereskedő 20 para alamizsnát adott egy orosz tisztnek. Nikolics exhadügyminiszter Budapestre és Bécsbe utazott, amit magának beszerzett, jól megolvasva vitette el a hajón. Utódja Grics Száva, ki azelőtt egy szerb katonai lapot szerkesztett, s a szerb hadsereg jelentéktelenségéről, a szerb militia hasznavehetetlenségéről vallott nézetei miatt Risztics által mindig üldöztetett, csak hosszú kérés után vállalta el az üres hadügyi tárcát. Néhány cserkesz tiszt, kik az oroszokkal együtt jöttek részt venni a háborúban, most szolgáknak ajánlkoztak a hajókon utazó törökökhöz. Az itt időző orosz tisztek nem hiszik, hogy Oroszország megindítja a háborút, nézetük szerint az orosz hadsereg mozgósítása csak a politikai visszavonulás fedezésére szolgál. A képviselőhöz ülése nov. 22-kén. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Horváth Gyula, Gulner Gyula, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Széll Kálmán, A Wenckheim Béla b., Perczel Béla, Péchy Tamás, Trefort Ágoston Szende Béla, Bedekovich Kálmán. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Nagy-Bcse Trencsénmegyei kis község kérvényét a közoktatásügyi miniszter rendeletével kiszabott súlyos tanító-özvegyi nyugdíjfizetés ellen. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. A közoktatásügyi miniszter Magyarország ó-keresztény, román és átmeneti stylü műemlékeinek ismertetése czim alatt készült jelentésből megküldötte a szükséges számú példányokat. Ki fognak osztatni. Az indítványi könyvben bejegyzés nincs. Az interpellatiós könyvbe Berea Zsigmond jegyzett be egy interpellatiót a Hunyad megyében elsikkasztott közpénzek tárgyában. Az ülés végén fog előterjesztetni. Következett a napirend: a budget általános tárgyalása. Bánhidy Béla b. beszéde kezdetén Mocsáry határozati javaslatára tesz megjegyzéseket. Nem akar ezúttal közjogi vitába bocsátkozni, csupán csak azt jegyzi meg, hogy ha egy párt törekvéseinek czéljául az önálló vámterület és bank felállítását tűzte ki, nem teheti magának azon szemrehányást, hogy ábrándok után indul, mert hiszen szentesített törvények szilárd alapján áll; míg ellenben a teljes állami önállóságnak összeköttetésbe hozatala az önálló vámterület és bank kérdésével, a jelen viszonyok között nem épen szerencsés ötletnek mondható. A határozati javaslatot épen ezért el nem fogadhatja. Simonyi határozati javaslatára áttérve, megelőzőleg reflektál a miniszterelnök azon argumentátiójára, melylyel e javaslattal szemben él. Szóló ezen argumentátiót, mely szerint ha a kormány követ el tévedést, az ország törvényhozó testülete elejtheti a hibás kormányt, de ha ezen hibát maga a tobozás követte el, akkor a káros következmények elmaradhatlanul be fognak következni, csak részben fogadhatná el. Nem tartaná czélszerűnek,ha a kormány kezét bármely irányban megkötve érezné, ha a határozati javaslat elfogadtatnék; de azt sem szeretné, ha a kormány jövőben a ház valamely határozatára hivatkozhatnék, a házat okolván valamely elkövetett hibáért. Viszont azonban a történelem számos példája bizonyítja, hogy az ország érdekeit megmenteni a hibát elkövetett kormány elejtése által már késő volt. Ha a külügyek vezetésében csak egy ballépés történik, azt többé helyrehozni igen nehezen lehet, vagy épen nem, pedig végzetteljes hatással bírhat az országra. Ha például ne talán Bosznia megszállása, vagy annexiója czéloztatnék, ez oly óriási hiba volna, melyet a törvényhozó testület többé helyre nem hozhatna, sem kellőleg meg nem torolhatna. Ami a Simonyi határozati javaslatában foglaltakat illeti,azokat legnagyobb részben széle is aláírja. Minden kétségen kívülinek tartja, hogy a török birodalom területi épsége Magyarország sőt az egész osztrák monarchia egyik legfőbb érdekét képezi s ennek jövője volna fenyegetve az által, ha délen névleg keresztény független államok, de tényleg orosz vazall-államok keletkeznének. Nem habozik kijelenteni, hogy azon esetben, ha Törökország integritása fenyegetve lenne, akkor szóló is elérkezettnek vélné azon időt, hogy nem hoszúállási vágyból, mint azt nekünk a külföldön szemünkre lobbantani szeretik, de az önvédelem, az önfentartás szempontjából nehéz szívvel bár, le kellene számolnunk ismert békeszeretetünkkel s félre kellene tenni eddigi tartózkodásunkat. (Helyeslés a középen.) Mindemellett jelenleg Simonyi Ernő határozati javaslatát elfogadhatónak nem tartja, nem tartja pedig elfogadhatónak azért, mert egyrészt mérlegelni kell azon a monarchia belső viszonyaiban rejlő nehézségeket, melyekkel külügyérünk lépten nyomon megküzdeni kénytelen, másrészt azonban most az előzményekből nem meri és nem akarja még következtetni, hogy a külügyminiszter és vele egyetérteműleg a mi kormányunk is oly irányban enyagírozta volna magát, mely a nemzet közérzületével ellenkeznék, s a birodalom jövőjére nézve káros következményeket vonna maga után. Épen úgy még nem enyészett el szólóban azon remény, hogy a külügyek vezetője a döntő percekben, a szerinte alig elkerülhető válság pillanatában azon utat fogja választani, melyet számára a monarchia jól felfogott helyzete, s valódi érdekei kijelölnek, s melyen őt az általános lelkesültség követhetné, s a legnagyobb áldozatkészség istápolhatná. Mielőtt bevégezné rövid felszólalását, még egy kérést intéz a kormányhoz. Fájdalommal be kell valvallania, hogy az emlékezetes pártfósió óta a nemzet sok csalódásban és egy nagy kiábrándulásban részesült ; látja és tapasztalja mindenki, hogy a kormány legjobb akarata, legnagyobb iparkodása és buzgalma mellett sem képes a deficitet elenyésztetni, hogy azon egyesség, mely Ausztriával köttetni szándékoztatik, anyagi érdekeinket mérlegelve, biztosított jogainkat tekintve, azt a kormánynak a múltban tett nyilatkozataival összehasonlítva, valóságos capitulatiója a nemzetnek. Kérem a kormányt kímélje meg a nemzetet még egy kiábrándulástól és ne nyújtson segédkezet egy oly külpolitika folytatásához, vagy kezdeményezéséhez, mely Magyaroszág jövőjét kétessé teheti. (Helyeslés.) Ragályi Nándor nem fogadja el a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául sem. Attól nem fél, hogy mint a miniszterelnök tegnap mondá, nem lesznek a jelenlegi minisztereknek utódai. A minisztereket meggyőződése szerint nem fog kelleni »kötéllel fogni«, (Derültség, mert alkalmasint több lenne a competens, mint amennyi bársonyszék van. Biztosítja a miniszterelnököt, hogy a »bizalmatlanok« között is van annyi »essentia«,mennyi a bársonyszékek »betöltésére« szükséges. Ezután a jelenlegi pártalakulásra tér át, s úgy látja, hogy az úgynevezett »gutgesinnt-párt« szónokai, ha feltételesen fogadják el a budgetet, akkor ugyan megjárják. A pénzügyminiszter nem bánja azt, akárkin veszi meg az adót, csak valahogy kiszorítsa. (Mozgás.) Csak az a baj, hogy nem tudja kiszorítani. A panasz itt nem használ; olyanforma ez, mintha a szőlőszem azt kérné a préstől, hogy levét ne nyomja ki. (Derültség.) Áttérve az általános politikai helyzetre, azon véleményét fejezi ki, hogy kár is faggatni a miniszterelnököt a külügyi politika állása iránt, mert hát véleménye szerint a miniszterelnök igen kevéssel tud többet, mint szóló, szóló pedig semmit sem tud. (Általános derültség.) A jelenlegi kormánypárt feltétlen híve a kormánynak. Ezért nincsen alkotmányosság. A legmagasabb körök egy részében a népek nézetével ellenkező áramlat uralkodik. Ez szerinte nem alkotmányosság, még akkor sem, ha Kakas Márton folytatja a pénteki zárt ülést. (Derültség.)