Pesti Napló, 1878. április (29. évfolyam, 81-105. szám)
1878-04-23 / 99. szám
99. szám. Szerkesztési iroda: I5ar;üpk-tore, A t h e íj a e u in - é p ii i e t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiaidó hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, kedd, april 23 1878. REGGELI KIADÁS. 29. évi folyam. Előfizetés feltételei*: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. A, esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetései* szintúgy mint előfizetések a II*esti aNnapló kiadó-i hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeusa-épület, küldendők. —.—.— . Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1878-diki, 29-dik évfolyamára, Előfizetési árak: Évnegyedre..........................................6 frt Félévre.................................................12 . Egy hónapra..........................................2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint, fggT' Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pest Napló kiadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadó hivatala. Budapest, ápril 22. A húsvéti ünnepek ama kedvező benyomás alatt folytak le, melyet a szombat éjjeli párisi táviratok keltettek. E hírek a liolyz©tet egész meglepően békés szinben tüntették föl s nagy részt ellensúlyozták ama hőhatását, hogy Anglia a német közvetítés daczára visszautasította az előértekezletet. E komoly ténynyel szemben Párisból és Berlinből egyszerre azt jelentették, hogy a német közvetítés a congressus tárgyában még nem vezetett ugyan sikerre, de annál nagyobb eredménynyel működik egy más, nem kevésbé fontos kérdésben. Bismarck herczeg ki tudta eszközölni, hogy Londonban és Pétervárott egyaránt hajlandók visszavonni a csapatokat Konstantinápoly közeléből. Sőt a Montagsrevue tudósítása már egyenesen azt állította, hogy a londoni és a pétervári kabinetek elvileg elfogadták az eszmét, miből azután önkényt következik, hogy e váratlan és meglepő eredmény után a congressust is könnyen össze lehet majd hozni. Ez officiosus híresztelések mellett egészen a pusztában hangzott el a Journal des Debats figyelmeztető czikke. E helyesen ítélő lap szerint Angliára a hajóhad visszahívása három havi vívmányainak feláldozását jelentené s igy lehetetlen, hogy Londonban elfogadnák azt. Most már tudjuk, hogy nem is fogadták el. Bismarck herczeg Londonban és Pétervárott egyaránt megpendítette ez eszmét s valóban minden békés megoldásnak előfeltétét képezi, hogy az angol és az orosz csapatok tovább ne maradjanak oly veszélyes közelségben egymáshoz mint eddig. Német részről hír szerint azt ajánlják, hogy az angol hajóhad vonuljon vissza a Dardanellákból a Besika-öbölbe, az orosz csapatok pedig Konstantinápoly és Gallipoli, valamint a Márványtenger többi pontjairól néhány mértföldnyire, sőt állítólag egész Drinápolyig hátráljanak. E terv elfogadása után természetesen ismét vissza lehetne térni a congressusra, mely iránt Bécsben még mindig olyan rendkívüli rokonszenveket táplálnak. Csakhogy az eszme valósulása távolról sem oly bizonyos, mint azt Párisból tegnapelőtt hirdették. Jellemző, hogy az optimista hírek épen a franczia fővárosból terjesztetnek, s hogy a félhivatalos Agence Havas sietett ellensúlyozni ama kedvezőtlen hatást, melyet a szombat déli londoni táviratok elsősorban a pénzpiaczra tettek. E sietség azonnal némi gyanút keltett s ma már csaknem bizonyos , hogy a francziák tendentiából terjesztették a békés híreket.. A párisi világkiállítás megnyitása küszöbön áll s a franczia hivatalos és pénzügyi köröket kétségkívül igen kellemetlenül érintené, ha a fontos eseményt a tőzsdén nem egy hatalmas hausse kisérné. Azért a helyzetet az igazság rovására is akként igyekeznek színezni, hogy jó hangulatban tartsák a franczia közönséget, mely a kiállítástól annyi mindenféle előnyt remél. Ma bizonyos, hogy az Agence Havas már ténynek vett olyan dolgot, mely még csak puszta óhaj vagy remény volt, s mely minden elvi hajlandóság mellett, mely az érdekelt felekben talán megvan, még ma sem lett ténynyé, s valószínűleg sohasem válik azzá. Mert lehetetlen föltenni, hogy Anglia másodízben is visszaparancsolná hatalmas hajóraját a Dardanellákból azért, mert az orosz csapatok húsz- vagy harminc mértföldnyire hátrább vonulnak Konstantinápolyiói. Az orosz csapatok bármely pillanatban visszatérhetnek a török főváros közelébe, míg a Dardanellák bejáratait pár nap alatt annyira el lehet torlaszolni, hogy az angolok csak iszonyú áldozatok árán juthatnának vissza oda, ahol ma állanak. A compromissum tehát kizárólag csak Oroszországnak használna s e szempontból ítélik meg az ajánlatot a londoni lapok is. Arról, hogy Anglia ez eszmét már akár elvben akár más módon elfogadta volna, egyáltalán szó sem lehet. Az alkudozások még csak a kezdet kezdetén vannak s talán jelen stádiumokból soha sem fognak kijutni. Bismarck herczeg kétségkívül ismét nagy szívességet tett Oroszországnak, midőn ez eszmét Londonban megpendítette. De pozitiv eredményt eddig még nem ért el vele. Egyébiránt Bécsben — mint a Nat. mrg egy april 20-ai magántávirata jelzi , már szombaton este sem sok reményt fűztek az alkudozások sikeréhez s igy a Montagsrevue békebiztatásai inkább egy hausseconsortium, mint a kormány nézeteit fejezték ki. A görög fővárosból félhivatalosan jelentik, hogy még koraiak ugyan azon hírek, melyek szerint az angol kormány és Görögország közt alkudozások folynak a végből, hogy Euboea szigetén, északi Görögországban vagy a Piraeusban angol katonai telep alakíttassák. De kétségtelen, hogy idevonatkozólag Londonból már kérdés intéztetett a görög kormányhoz. Görögország okvetlenül részt akar venni az angol-orosz háborúban s azért nagyban készül ez eshetőségre. Az Indiából érkező hírek szintén csupa hadikészületeket jelentenek. Az összes bennszülött ezredik hadilábra állíttattak s elszállításuk már ápril 29-én megkezdődik, így tehát az optimista felfogás, mely tegnap és ma túlsúlyban volt, a tényekben semmiféle alapot nem nyer. Eddig csak egy ténynyel kell számolnunk és ez az, hogy Anglia véglegesen visszautasította az orosz-német javaslatot a congressus tárgyában. Ami mást jelentenek, az mind csak puszta combinatio, mely a fenforgó viszonyok közt még valószínűnek sem látszik. Budapest, april 22. (Monarchiánk és Oroszország.) A Köln. Ztg. szerint azon nyilatkozatok után, melyeket ápril 17-én Novikoff úr Andrássy grófnak tett, diplomatiai körökben akként fogják fel a helyzetet, hogy »Bécs és Pétervár közt áthághatatlan nehézségek többé nem forognak fen.« Levelező szerint Andrássy gróf az orosz közléseket csak azért nevezi nem hivatalos, hanem bizalmas közléseknek, hogy ne kelljen nyilvánosságra hoznia tartalmukat, melylyel a közvélemény aligha lenne úgy megelégedve, mint maga a külügyminiszter. (A kiegyezési tárgyalások és a kormány.) A B. Corr. a következőket jelenti: Néhány hét múlva, május 31-én, véget ér a gazdasági kiegyezésre vonatkozó provisorium. A hosszas tárgyalások után a végleges kiegyezési törvényjavaslatok tárgyában még néhány igen fontos eltérés forog fenn. E hét folyamában fog a magyar minisztérium mindezen differenciált és az osztrák kormánynyal ez ügyben folytatandó tárgyalások fölött végleges határozatokat hozni. Mihelyt ez megtörtént e hét végén, valószínűleg pénteken reggel Tisza, Széll, Trefort és Wenckheim miniszterek Bécsbe utaznak azon határozott szándékkal, hogy most amennyiben ez az osztrák kormánytól függ, befejezzék a kiegyezési tárgyalásokat. Ausztriában végre már tudhatják, mi lehetséges és keresztülvihető, azért a magyar kormány a kiegyezés befejezését továbbra húzni-halasztani egyáltalán nem hajlandó. A magyar kormány föltétlenül a végleges kiegyezés lehetővé tételét fogja sürgetni, már azért is, mert az utolsó időben több oldalról hangoztatott hosszabb provisorium a status quo ante alapján teljesen lehetetlennek bizonyul. A monarchiának nincs vámtarifája, az 1863. vámtarifának ideiglenes fenntartását pedig nem lehet javasolni. Az 1868. német szerződés meghosszabbítására pedig semmi kilátás,nem is tekintve azt, hogy ez nem elégítené ki az osztrák iparosok óhajait. Olaszorságga továbbá nem lesz a mostani szerződés csak május haván túl is meghoszszabbítható minthogy Olaszországban az olasz-franczia szerződés már megszavaztatott, s amint ratifikáltatik, július 1-ével életbe is lép. Ez esetben Olaszország semmi körülmény közt sem egyezik mostani szerződésünk meghosszabbításába. A mostani szesz- és czukor törvényjavaslatok sem maradhatnak változatlanul, másrészt az osztrák nemzeti bankkal fenálló viszony, ha meg is hosszabbítható ugyan, de a 80 milliós adósság kérdése mégis függőben marad és így maga a provisorium létesítése minden esetre bonyolult törvényhozási intézkedéseket tesz szükségessé melyek, ha nem is több, de minden esetre annyi időt vennének igénybe, mint a kiegyezés hátralevő részének elintézése. (Válság a kormányban.) A félhivatalos bécsi Montagszevue következő leleplezéseket tesz a miniszterelnök terveiről: A Tisza-kormány néhány tagjának állása, írja e lap, tarthatlanná lett s a kabinet részben regeneráltatni fog. Egyebek között beszélik, hogy kisérlet történik arra nézve, hogy a fusionált ellenzék köréből Péchy Tamás helyére egy tagot nyerjenek, hogy ez által a kormánypártnak ismét visszaszereznének nehány képviselőt s igy az uj pártot már működése kezdetén meggyengitsék. (?) (Anglia készülődései.) A Memorial Diplomatique írja, hogy Angolország alkudozásokat kezdett Dániával, Hollandiával és Belgiummal a balti tenger elzárása tárgyában. Havreból jelentik, hogy az angol kormány ügynökei 20.000 lovat vásárolnak össze Francziaország északi részeiben. A London Gazette a királyné következő proclamatióját teszi közzé: »Tekintve, hogy a vámokról szóló 1876-diki törvény értelmében bizonyos czikkek kivitele minisztertanácsi határozat folytán királyi proclamátió vagy rendelet által megtiltható,a minisztertanács javaslata folytán hasznosnak és szükségesnek találtuk megtiltani a következő czikkek kivitelét: Torpedók, torpedóhajók, torpedó készülékekkel felszerelt hajók, gyuanyagok dobására való készülékek, melyek hadiszerekké alakíthatók, vagy hadikészlet gyarapítására használhatók, gyuanyagok dobására való gépek, torpedókra és torpedóhajók építésére való géprészek. Kelt udvarunkon, Wight szigetén, Osbornehouseban, 1878. ápr. 18-án, uralkodásunk 41-ik évében. God save the Queen.« (Az oroszok Romániában.) Bukarestből jelentik: Odessában két torpedóhajó áll készen, hogy angol-orosz háború esetén rögtön el lehessen zárni a Dunatorkolatokat. Itt Bukarestben az orosz intendantura 16000 kocsit gyűjt össze, hogy fenntartsa az orosz összeköttetéseket a Duna és a romániai orosz hadsereg közt, ha az orosz hajók a Fekete tengeren nem járhatnának. Az orosz katonák itt mindenütt igen rosz színben vannak, kimerültek, a katonai lelkesedés teljesen eltűnt. A kórházak zsúfolva vannak , az emberek az utczákon rogynak össze. Turnu Magurelliben számos török holttest hever egyenruhában. Számos orosz tiszt megszemlélte a kitillai és más állomások készleteit, folytatják a fontosabb positiók megszállását és most az Argis folyam mentében, továbbá Kalarasi és a Duna torkolatok közt koncentrálják csapataikat. De Bukarestet egyelőre úgy látszik nem fogják megszállani. . A román hadsereg Pitesti, Tergovesti táján és az Ost folyam mentében igen erős stratégiai positiókat foglal el. (San Stefanóból) ápril 14-iki kelettel azt írják a Pol. Corr.-nek, hogy Miklós nagyherczeg a csapatokhoz intézett napiparancsában e hó 18-dikát tűzte ki, melyen a gárda Oroszországba visszatér. Mielőtt a nagyherczeg Konstantinápolyba ment, egy gárdaezredhez beszédet tartott, melyben annak megígérte, hogy az egész gárdát Oroszországba visszaküldi, még ha Angliával ki is tör a háború, mert elég katonával rendelkezik, hogy az angolokkal megküzdjön. A gárdacsapatok nem igen hisznek a nagyherczeg ígéretének, mert ezen ígéretet már többször hallották anélkül, hogy az teljesíttetett volna. Az orosz hadseregben, mint ugyanazon levelező írja, a járványos betegségek nagy mérvben pusztítanak. Minden ezredből egy napra száz beteg esik ; ezek legnagyobb része a századoknál ápoltatik, csak a legsúlyosabb betegek szállíttatnak kórházba. A san stefanói hadosztály kórházában ezer beteg ápoltatik, kik közöl naponkint tizenöt meghal. A súlyos betegeket leginkább Drinápolyba küldik. Eddig 10.000 beteg és üdülő küldetett Odessán át Oroszországba. A katonáknak még máig sincsen fekszalmájok s azért nagy közöttök a tisztátalanság. A katonai- és lőszerszállitások folyton tartanak. Oroszországból naponkint érkeznek vonatok, melyek ezeket szállítják. Eddig 18.000 ember szállíttatott Oroszországból újólag a harcrtérre. A török kormngény válság. — april 22. Achmed Vefik pasa lemondása Londonban megdöbbentő hatást keltett; általánosan orosz befolyásnak tulajdonítják azt. Achmed Vefiket az angol befolyás emberének tekintik; a hadsereg és a nép azon részének képviselőjéül, mely nem akar Oroszországgal szövetkezni. De korai volna ebből még azt következtetni, hogy az orosz befolyás a török kabinetben uralkodóvá lett, mert nem csak Achmet Vefik pasa távozott, hanem Reuf pasa is, akit az orosz szövetség szószólójának tartanak. Sőt egy táviratunk azt is jelenti, hogy Reuf pasát elküldik kormányzónak egy félreeső tartományba. A válság czélja úgy látszik csak az volt, hogy a szélső tendentiák eltávolíttassanak és a súrlódások a cabinetben véget érjenek. Ezen felfogás mellett szól azon körülmény, hogy Sadyk pasa mint elnöknek neveztetett ki, Safvet pasa pedig megmarad külügyminiszternek. Mindkettőről tudva van, hogy perkorrestálják a döntő lépéseket és a semlegesség szószólói. Maga a szultán is ily nézeteket vall. Az angolok és oroszok küzdelme a befolyásért tehát nincs eldöntve, csak elnapolva van, de a helyzet Anglia hátrányára változott. Amíg Ahmed Vefik volt a mint elnök, addig Anglia biztosítva volt minden oly véletlen ellen, amely csorbát ejthetne az angol érdekeken. Most ha a kabinet az összeütközés elkerülése végett, engedményeket tenne Oroszországnak, az angol nagykövet legkésőbben tudná meg ezt. Tág tere nyílik a gyanúsításoknak és félreértéseknek, és a folyamatban levő alkudozásokba zavaró elem avatkozik. A Times perui levelezője ápr. 16-ikéről érdekes képét adja a hangulatnak, mely a kormányválság előtt uralkodott. Többi közt a következőket írja : Sokat társalogtam a kormány mostani és volt tagjaival, előkelő tábornokokkal, de semmikép se tudtam tisztába jönni az iránt, hogy mit tévők lesznek a törökök, ha a háború kitörne. Azt kell hinnem, hogy a törökök maguk sem gondolkoztak komolyan ez eshetőségről. A szultán hangulata változandó, kedélye az ellentétes befolyások folytonos ostroma alatt elvesztette minden consistentiáját. Abdul Hamid alkalmasint elfogadna minden feltételt, mely élte fogytáig biztosítaná számára a trónt, a fővárost és a civillistát , de a feltétlen megadást nem választhatja menedéknek, mert tudja, hogy Oroszország nem oltalmazhatja meg saját alattvalói ellenében, akik nyíltan gyávának nevezik, élesen kárhoztatják a háború alatt tanúsított tehetetlenségét és azt feszegetik, hogy mi hasznot hozott a bitorló az országnak, hogy az ő egészsége volt-e oly hasznos, mint lett volna Murad őrültsége. A szultán szellemileg és testileg sokkal gyengébb, semhogy az ellentétes áramlatok közt megállhatna. Az oroszok hol fenyegetik, hol meg hizelegnek neki. De másrészt az angol befolyást ép oly nehezen tudná magáról lerázni, mint az oroszokét. Tanácsadói csak növesztik a zavart. Said pasa, ki egész nyíltan beszélhet a szultánnal, minden tekintetben egyetért Layarddal, de a nők a szultán palotájában mindenkor az orosz áramlattal úsztak. Ignatieff már korán belátta, hogy a női elemnek a diplomatia mennyire hasznát veheti, ügyesen tudta felhasználni czéljaira és most is rendelkezik vele. Said pasát a szultán nem küldheti el, mert nem bír nélküle ellenni, de a női társaság vigaszát se nélkülözheti. A miniszterek is a legellentétesebb tanácsokat adják neki. Nem bíznak meg egymásban és miután senki sem mondhatná előre, holnap mi fog történni, hallgatnak és nem mondják meg, hogy bizonyos eshetőségre mi volna a teendő. »Tiszteletben kell tartanunk a békét, melyet aláírtunk« , ezt mondják váltig, bár hozzáteszik olykor, hogy »a legvégső esetig meg kell védenünk semlegeségünket.« Ha a török semlegesség védelmére kerülne a sor, akkor az ottomán csapatoknak okvetlenül az angolok mellé kellene sorakozniok, mert a török semlegesség alatt Konstantinápoly semlegességét kell érteni. Egy török tábornok minap azt felelte kérdésemre : A san stefanói szerződést tiszteletben kell tartanunk. De azt bizalmasan megmondhatom önnek, hogy katonáink most kitűnő hangulatban vannak és szeretnék a harcot újra kezdeni.« Sok körülmény szól ugyan azon feltevés mellett, hogy a törökök kardot fognak rántani, ha az oroszok meg akarnák szállni Konstantinápolyt és a Felső-Bosporust, de nem hiszem, hogy ezt már elhatározták volna, noha táborukat az oroszok boszúságára elsánczolták, a konstantinápolyi hadsereget a legutóbbi napokban több zászlóaljjal szaporították, úgy hogy annak létszáma megüti a 90000-et, sőt még újabb csapatok is vannak érkezőben. Csakhogy a törökök nem tudják még mit akarnak, az oroszok pedig nagyon jól tudják és így a 90,000 ottomán nem képezne ellenük legyőzhetlen akadályt. És ha be akarnak menni Konstantinápolyba, akkor az újból feléledt harczkedv, az ármány, a pénz együttműködésével könnyen meglephetnék a világot. Az orosz táborból eltűnt a békés hangulat; a katonák csalódtak azon reményben, hogy hazamehetnek nemsokára; a járványok pusztításai, a béke remények meghiúsulta, a tétlenség elkeseredést szültek és a háború szükségességének eszméje tért foglalt a hadseregnek nem csupán alsó rétegeiben. Egy váratlan támadásra pedig könnyen lehet ürügyet találni. A helyzet igen bizonytalan, az ingadozó tényezők mellett csak egy biztos körülmény szerepel: az orosz táborban uralkodó elkeseredés és nyughatatlanság. Gladstone monarchiánkról. A londoni nonconformista papok , wesleyanok independentek,presbyterianusok és baptisták, összesen vagy 400-an Gladstonehoz, a keleti kérdésben követett magatartásáért hálafeliratot intéztek. Ez alkalomból Gladstone hosszabb beszédet mondott, melyből kiemeljük azt, mit monarchiánkról mondott. Elmondja, hogy Anglia most izolálva áll, míg a krimi bábom előtt egész Európa pártolta az angol politikát. Csak Poroszország vonult vissza, mikor háborúra került a dolog. Ausztria volt az, mely legjobban sürgette a háborút; magyarázzák meg az osztrákok, hogy mégis miért nem akartak részt vállalni a teherből. Most azonban egy európai hatalom se támomogatja az angol követeléseket. Nagy reményeket helyeztek — folytatja azután szónok — az osztrák szövetségbe (Nevetés.) Sajnálva ki kell jelentenem uraim, hogy ha katonai czélokra és a keleti kérdés megoldása végett Ausztriával összeköttetésbe lépnénk, sok mondanivalóm volna, sok kellemetlen történetet kellene lelepleznem. De ez az idő még nem érkezett el. Én nem hiszem az osztrák szövetséget. (Halljuk.) Attól tartok ugyan, hogy részünkről evégre jelentékeny kísérletek létettek, de meggyőződésem az, hogy sikertelenek maradtak. Ausztria minek szövetkeznek velünk ? Ausztria a maga czéljait akarja elérni. Látja, hogy mi készek vagyunk Oroszország ellen az ő kedvéért fenyegetőzni. És amíg mi Oroszország ellen lármázunk, az osztrákok kezére dolgozunk. Valamint a bolgárokat az oroszok karjai közé hajtottuk, nem engedve nekik más választást, úgy űzzük most Oroszországot Ausztria karjaiba, nem hagyván neki más választást. Oroszország kénytelen lesz elfogadni Ausztria feltételeit és alkalmasint hajlandó is lesz erre. De ha háborút kezd, ez Ausztriára nézve igen komoly dolog lesz. Oroszország kétségenkívül kénytelen lesz viszszavonulni előretolt állásaiból és élethalálharcot kezdeni. De önök, akik ismerik a múlt évek történetét, összehasonlították az ellenállást, melyet Oroszország fejtett ki Napóleon ellen azzal, melyet Ausztria kifejtett: önök, akik emlékeznek arra, mily kevéssé állotta meg a sarat Ausztria saját magyar alattvalói ellen, kiket csak orosz segélylyel bírt legyőzni, önök könnyen előre láthatják, hogy az oroszosztrák élethalálharc milyen véget fog érni. De Ausztria ép oly jól ismeri e történeti tényeket mint önök. Pénzügyileg leggyöngébben áll a nagyhatalmak közül. Hanem jelentékeny ravaszsággal tudta elejétől fogva a maga czéljait követni; nem kell neki háborúba mennie, ha czéljait békés útán érheti el; czélja ugyanis az, hogy a szláv tartományok nyugati részeiben annexió által vagy más módon megóvja érdekeit; amíg mi egész súlyúnkat Oroszország ellen vetjük latba, addig az osztrákok serpenyőjébe vetettük azt és Oroszország kénytelen lesz inkább megegyezni Ausztriával, sem hogy belemenjen egy rettenetes harczba, bár a győzelem kilátásával kezdhetné meg. Beszéde további folyamában élesen kikelt Ausztria Magyarország ellen, amiért ez nem akarja megengedni, hogy Montenegro tengeri kikötőt kapjon, többnyire egyszerű munkásemberekből állott. Mikor a fiatal emberek a hozzájuk intézett kérdésekre azt válaszolták, hogy a kocsiban oly emberek ülnek, kik az igazságért szenvednek s kiket a kormány üldöz, a nép neki ment a szónokoknak s többeket megütlegelt. A rendőrség közbelépett, helyreállította a rendet s a fiatal emberek közül kilenczet elfogott. A foglyokat a deportáltak börtönébe zárták. A M o s k. Ved. hasonló jelentést közöl, azzal a hozzáadással, hogy a nép a fiatal emberek beszédére e kiáltással felelt: »Üssétek le a fehér czár árulóit.« A nép elkeseredése említett lap szerint még fokozódott, mikor az ifjak egy némelyike revolvert vont elő. A moszkvai főkormányzó megjelenése a helyszínen teljesen helyreállította a rendet. A Russk. Vjedomoszti úgy írja le az esetet, hogy a tanulók összeverekedtek a mészárosokkal. Egy versio a tanulókat, más versio a mészáros legényeket okolja a botrányért. A tömeg, mely az indóháznál csak 200 emberből állott, az egyetem körül 1000 emberre szaporodott föl. Itt kezdődött a verekedés. »Mindenkit megvertek — írja az említett lap — nem- és korkülönbség nélkül, akin csak német ruházatot láttak. Asszonyok és férfiak eszméletlenül bevertek az utczákon, az Obotny-Rradtól egészen a Kikitskajáig nyúló területen. Egy nőt, ki férje karján haladt, először ütlegeltek, azután földhöz vágták és rátiportak. A hős mészárosok dühétől csak úgy menekülhettek, hogy befutottak a szomszédos házakba és boltokba, de a dühöngök összezúzták az ablakokat, ajtókat és behatoltak mindenhová. Minden tisztességesen öltözött embert megtámadtak. Leginkább verték a technicusokat, nyolcat megsebeztek, sőt egyet annyira, hogy felgyógyulásához semmi remény. Egy Gr a g o 1 e w nevű urat is csaknem halálra vertek. A »Sovrízv«-ban egy szemtanú azt beszéli, hogy a zavargásokban technikusok és a Péter-akadémia növendékei vettek részt. E jelentés szerint a tömeg a színház téren körülbelül 1000-re szaporodott. A Korsinkin-ház közelében egy kötényes suhancz a tolongásban ráhágott egy tanuló lábára, mire a tanuló olyat vágott a gyerekre, hogy az összerogyott. Erre egy munkás a tanulót megtámadta. »Ide, tanulók! bántalmaznak!« hangzott föl harsányan a vészkiáltás. Most vagy 100 tanuló rárohant a népre és a Moissereff-térre nyomta vissza. Itt mészárosok, balkereskedők és több rendbeli kézművesek állottak szembe a tanulókkal, kiket aztán elkezdtek rettenetesen püfölni. A zavar borzasztó volt. A verekedés után a főkormányzó megjelent a helyszínen. A kilenc elfogott tanuló közül kettő egyetemi hallgató, a többi technikus és a Péter-akadémia növendéke. A verekedő kézművesek közül egyet sem fogtak el. Az orosz tanulók zavargása. Az orosz tanulók zavargásáról, mely táviratilag már jelezve volt, az orosz lapokban többféle jelentést olvasunk. A hivatalos lap a következőket írja: Ma a Kurski vonal postavonatán 15 kiewi egyetemi tanulót hoztak Moszkvába, a deportáltak börtönébe. A pályaudvarban fiatal emberek gyűltek össze, kik az érkezőket hangos »hurrák« kiáltással fogadták s a kocsikat, melyekbe a foglyokat ültették, a fogházig kisérték. Ez nagy népcsoportosulást idézett elő, különösen a régi egyetemnél. A tömeg Tiflis, april 6. P. C. Mihály nagyherczeg helyettese nemcsak azon fáradozik, hogy a téli hadjárat alatt oly sokat szenvedett kaukázusi ezredeket kiegészítse és a hadiszereket lehetőleg jó karban tartsa, hanem új csapatok szervezését is elrendelte, mert a Sz.-Pétervárról érkező rendeletek a véderő lehetőleg nagy felhasználását teszik kötelességévé. A katonai kormányzó a tartomány egyes néptörzseinek hazafiságára igyekszik hatni, a mohamedán lakosságot azonban kíméli. Nem mintha okuk volna a mahomedánok ellen panaszkodniok az oroszoknak azon magatartás miatt, melyet a kaukázusi hadsereg mahomedán harcosai az utóbbi csatákban tanúsítottak, hanem lehetőleg ki akarják kerülni azt, hogy a mohamedánok vallási érzelmei és alattvalói kötelességei ellentétbe jussanak egymással. Az eshetőleges orosz-angol hadjáratban az abckazok, dagestánok és csecsenezek köréből bizonyára ezren és ezren fognak az angol zászlók alatt küzdeni , sőt hire jár, hogy az említett törzsekhez tartozó cserkeszek közül 26.000-nél több már tényleg angol zsoldban van, így Molcsanoff nevű orosz, ki Ismidben volt, azt állítja, hogy jelenlétében fizették ki a cserkeszeknek a heti zsoldot, s a cserkeszek épen nem titkolják, hogy Angolország érdekében fognak harczolni. Ez érthetővé teszi, hogy itt a kellő elővigyázati rendszabályokról gondoskodnak. Azon nem rendes csapat, mely most szereztetik, s állítólag 15.000 főből fog állani, a kaukázusi népességnek oroszbarát részéből ujonczoztatik. A rendes haderő, mely az utolsó hadjáratban 68.000 harczosból állott, most kétszer ily nagy állományra emeltetik, s a régi csapatokból már kezdik kiválasztani azon elemeket, melyek az újonan alakítandó zászlóaljak kereteit fogják képezni. Ha a politikai helyzet nem változik,május elsejétől kezdve új csapatok fognak ide bevonulni, melyek az utolsó korosztályokból alakíttatnak. Karsban, Hassankaleban, Erzerum és Bajazidban nagymennyiségű élelmiszerek vannak felhalmozva. Szó van arról is, hogy az Araxas-völgyben egy hadosztály számára erődített tábor alakíttatik, melynek parancsnoka O ko b so tábornok lesz ; e tábor a Dram dagra, az Araxesre és a Csiropra fog támaszkodni és nagy védképességgel fog bírni. Erzerum teljesen védképes állapotba helyeztetett ; ezen erődre az oroszok annál nagyobb gondot fordítanak, mert az Eufratvölgyben nagy mozgalom észlelhető. A muntefik törzs — nem tudni honnan, — teljesen uj fegyverekkel láttatott el s a törzs főnöke nagy pénzösszegekkel rendelkezik. Hire jár annak is, hogy Erzerum közelében egy török haderő áll, mely csak az alkalmas pillanatra vár, hogy az erődöt felszabadíthassa. Ha ezen hirek nagy része alaptalannak látszik is lenni, az orosz hadvezérlet minden eshetősséggel szemben megteszi intézkedéseit. A hadvezérlet legfőbb gondját a hadsereg egészségi viszonyainak javítása képezi. Hagymáz és vérhas borzasztó mérvben pusztítanak, úgy, hogy a köprikiói kórházban, mely eredetileg 200 betegre volt berendezve, 700 beteget kellett ápolni, ezekből naponként 20—25 halt meg, sőt a kórház egész szolgaszemélyzete és az ápoló katonák is a járvány áldozatai lettek. Midőn már az orvosok és az apáczák is megbetegedtek, kénytelenek voltak a kórházat is bezárni. Ez történt a Hassan-Kaleh melletti ideiglenes kórháznál is. Az erivani kormányzóságban a vérhasbetegek fele meghal. E mellett hite jár, hogy Erzerumban az ázsiai kolera kezd pusztítani.