Pesti Napló, 1878. április (29. évfolyam, 81-105. szám)

1878-04-23 / 99. szám

99. szám. Szerkesztési iroda: I5ar;üpk-tore, A t h e íj a e u in - é p ii i e t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiaidó­ hivatal: Barátok-tere, Ath­enaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, kedd, april 23 1878. REGGELI KIADÁS. 29. évi folyam. Előfizetés feltételei*: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. A­, esti kiadás postai kü­lönküldéséért felü­lfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetései* szintúgy mint előfizetések a II*es­ti aNnapló kiadó-i hivatalába Budapest, Barátok-tere, Ath­enaeusa-épü­let, küldendők. —.—.— . Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1878-diki, 29-dik évfolyamára, Előfizetési árak: Évnegyedre..........................................6 frt Félévre.................................................12 . Egy hónapr­a..........................................2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint, fggT' Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pest Napló kiadó hivatalába (Barátok­ tere 7. szám Athe­naeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadó­ hivatala. Budapest, ápril 22. A húsvéti ünnepek ama kedvező benyo­más alatt folytak le, melyet a szombat éjjeli párisi táviratok keltettek. E hírek a liolyz©­­tet egész meglepően békés szinben tüntet­ték föl s nagy részt ellensúlyozták ama hő­hatását, hogy Anglia a német közvetítés da­­czára visszautasította az előértekezletet. E komoly ténynyel szemben Párisból és Ber­linből egyszerre azt jelentették, hogy a német közvetítés a congressus tárgyában még nem vezetett ugyan sikerre, de annál nagyobb eredmény­nyel működik egy más, nem kevésbé fontos kérdésben. Bismarck herczeg ki tudta eszközölni, hogy Londonban és Pétervárott egyaránt hajlandók visszavonni a csapatokat Konstantinápoly közeléből. Sőt a Montags­revue tudósítása már egyenesen azt állította, hogy a londoni és a pétervári kabinetek elvileg elfogadták az eszmét, miből azu­tán önkényt következik, hogy e váratlan és meglepő eredmény után a congressust is könnyen össze lehet majd hozni. Ez officiosus híresztelések mellett egészen a pusztában hangzott el a Journal des Debats figyelmeztető czikke. E helyesen ítélő lap szerint Angliára a hajóhad visszahívása há­rom havi vívmányainak feláldozását jelen­tené s igy lehetetlen, hogy Londonban elfo­gadnák azt. Most már tudjuk, hogy nem is fogadták el. Bismarck herczeg Lon­donban és Pétervárott egyaránt megpendí­tette ez eszmét s valóban minden békés meg­oldásnak előfeltétét képezi, hogy az angol és az orosz csapatok tovább ne maradjanak oly veszélyes közelségben egymáshoz mint eddig. Német részről hír szerint azt ajánlják, hogy az angol hajóhad vonuljon vissza a Dardanellákból a Besika-öbölbe, az orosz csapatok pedig Konstantinápoly és Gallipoli, valamint a Márványtenger többi pontjairól néhány mértföldnyire, sőt állítólag egész Drinápolyig hátráljanak. E terv elfogadása után természetesen ismét vissza lehetne térni a congressusra, mely iránt Bécsben még min­dig olyan rendkívüli rokonszenveket táp­lálnak. Csakhogy az eszme valósulása távolról sem oly bizonyos, mint azt Párisból tegnap­előtt hirdették. Jellemző, hogy az optimista hírek épen a franczia fővárosból terjesztetnek, s hogy a félhivatalos Agence Havas sietett ellensúlyozni ama kedvezőtlen hatást, me­lyet a szombat déli londoni táviratok első­sorban a pénzpiaczra tettek. E sietség azon­nal némi gyanút keltett s ma már csaknem bizonyos , hogy a francziák tendentiából terjesztették a békés híreket.. A párisi világ­kiállítás megnyitása küszöbön áll s a franczia hivatalos és pénzügyi köröket kétségkívül igen kellemetlenül érintené, ha a fontos ese­ményt a tőzsdén nem egy hatalmas hausse kisérné. Azért a helyzetet az igazság rovására is akként igyekeznek színezni, hogy jó han­gulatban tartsák a franczia közönséget, mely a kiállítástól annyi mindenféle előnyt remél. Ma bizonyos, hogy az Agence Havas már ténynek vett olyan dolgot, mely még csak puszta óhaj vagy remény volt, s mely min­den elvi hajlandóság mellett, mely az érdekelt felekben talán megvan, még ma sem lett tény­­nyé, s valószínűleg sohasem válik azzá. Mert lehetetlen föltenni, hogy Anglia másodízben is visszaparancsolná hatalmas hajóraját a Dardanellákból azért, mert az orosz csapatok húsz- vagy harminc­ mért­földnyire hátrább vonulnak Konstantinápoly­iói. Az orosz csapatok bármely pillanatban visszatérhetnek a török főváros közelébe, míg a Dardanellák bejáratait pár nap alatt annyi­ra el lehet torlaszolni, hogy az angolok csak iszonyú áldozatok árán juthatnának vissza oda, a­hol ma állanak. A compromissum tehát kizárólag csak Oroszországnak használna s e szempontból ítélik meg az ajánlatot a londoni lapok is. Arról, hogy Anglia ez eszmét már akár elvben akár más módon elfogadta volna, egyáltalán szó sem lehet. Az alkudozások még csak a kezdet kezdetén vannak s talán jelen stádiumokból soha sem fognak kijutni. Bismarck herczeg kétségkívül ismét nagy szívességet tett Oroszországnak, midőn ez esz­mét Londonban megpendítette. De pozi­tiv eredményt eddig még nem ért el vele. Egyébiránt Bécsben — mint a Nat. mrg egy april 20-ai magántávirata jelzi , már szombaton este sem sok reményt fűztek az alkudozások sikeréhez s igy a Montagsrevue békebiztatásai inkább egy hausseconsortium, mint a kormány nézeteit fejezték ki. A görög fővárosból félhivatalosan je­lentik, hogy még koraiak ugyan azon hírek, melyek szerint az angol kormány és Görögor­szág közt alkudozások folynak a végből, hogy Euboea szigetén, északi Görögországban vagy a Piraeusban angol katonai telep ala­kíttassák. De kétségtelen, hogy ide­­vonatkozólag Londonból már kér­dés intéztetett a görög kormán­y­­h­o­z. Görögország okvetlenül részt akar ven­ni az angol-orosz háborúban s azért nagyban készül ez eshetőségre. Az Indiából érkező hírek szintén csupa hadikészületeket jelentenek. Az összes benn­szülött ezredik hadilábra állíttattak s elszál­lításuk már ápril 29-én megkezdődik, így tehát az optimista felfogás, mely tegnap és ma túlsúlyban volt, a tényekben semmiféle alapot nem nyer. Eddig csak egy tény­nyel kell számolnunk és ez az, hogy Anglia véglegesen visszautasította az orosz-német javaslatot a congressus tárgyában. A­mi mást jelentenek, az mind csak puszta combinatio, mely a fenforgó viszonyok közt még valószínűnek sem látszik. Budapest, april 22. (Monarchiánk és Oroszország.) A Köln. Ztg. szerint azon nyilatkozatok után, melyeket ápril 17-én Novikoff úr Andrássy grófnak tett, diplo­­matiai körökben akként fogják fel a helyzetet, hogy »Bécs és Péter­vár közt áthághatatlan nehézségek többé nem forognak fen.« Levelező szerint Andrássy gróf az orosz közléseket csak azért nevezi nem hiva­talos, hanem bizalmas közléseknek, hogy ne kelljen nyilván­osságra hoznia tartalmukat, melylyel a köz­vélemény aligha lenne úgy megelégedve, mint maga a külügyminiszter. (A kiegyezési tárgyalások és a kor­­m­á­n­y.) A B. Corr. a következőket jelenti: Néhány hét múlva, május 31-én, véget ér a gazdasági kiegye­zésre vonatkozó provisorium. A hosszas tárgyalások után a végleges kiegyezési törvényjavaslatok tárgyá­­ban még néhány igen fontos eltérés forog fenn. E hét folyamában fog a magyar minisz­térium mindezen differenciált és az­ osztrák kor­mánynyal ez ügyben folytatandó tárgyalások fölött végleges határozatokat hozni. Mihelyt ez megtörtént e hét végén, valószínűleg pénteken reggel Tisza, Széll, Trefort és Wenckheim miniszterek Bécsbe utaznak azon határozott szándékkal, hogy most amennyiben ez az osztrák kormánytól függ, be­fejezzék a kiegyezési tárgyalásokat. Ausztriában vég­re már tudhatják, mi lehetséges és keresztülvihető, azért a magyar kormány a kiegyezés be­­fejezését továbbra húzni-halasztani egyálta­lán nem hajlandó. A magyar kormány föltétlenül a végleges kiegyezés lehetővé tételét fogja sürgetni, már azért is, mert az utolsó időben több oldalról hangoztatott hosszabb provisorium a status quo ante alapján tel­jesen lehetetlennek bizonyul. A monarchiának nincs vámtarifája, az 1863. vámtarifának ideiglenes fenn­tartását pedig nem lehet javasolni. Az 1868. német szerződés meghosszabbítására pedig semmi kilátás,nem is tekintve azt, hogy ez nem elégítené ki az osztrák iparosok óhajait. Olaszorságga­­ továbbá nem lesz a mostani szerződés csak május haván túl is meghosz­­szabbítható minthogy Olaszországban az olasz-fran­­czia szerződés már megszavaztatott, s a­mint ra­­tifikáltatik, július 1-ével életbe is lép. Ez esetben Olaszország semmi körülmény közt sem egyezik mos­tani szerződésünk meghosszabbításába. A mostani szesz- és czukor törvényjavaslatok sem maradhatnak változatlanul, másrészt az osztrák nemzeti bankkal fenálló viszony, ha meg is hosszab­bítható ugyan, de a 80 milliós adósság kérdése mégis függőben marad és így maga a provisorium létesítése minden esetre bonyolult törvényhozási intézkedéseket tesz szük­ségessé melyek, ha nem is több, de minden esetre annyi időt vennének igénybe, mint a kiegyezés hátra­levő részének elintézése. (Válság a kormányban.) A félhivatalos bécsi Montagszevue következő leleplezéseket tesz a miniszterelnök terveiről: A Tisza-kormány néhány tagjának állása, írja e lap, tarthatlanná lett s a ka­binet részben regeneráltatni fog. Egyebek között be­szélik, hogy kisérlet történik arra nézve, hogy a fusionált ellenzék köréből Péchy Tamás helyére egy tagot nyerjenek, hogy ez által a kormánypártnak ismét visszaszereznének ne­hány képviselőt s igy az uj pártot már működése kezdetén meggyengitsék. (?) (Anglia készülődései.) A Memorial Diplomatique írja, hogy Angolország alkudozásokat kezdett Dániával, Hollandiával és Belgiummal a balti tenger elzárása tárgyában. Havreból jelentik, hogy az angol kormány ügy­nökei 20.000 lovat vásárolnak össze Francziaország északi részeiben. A London Gazette a királyné következő proclamatióját teszi közzé: »Tekintve, hogy a vá­mokról szóló 1876-diki törvény értelmében bizo­nyos czikkek kivitele minisztertanácsi határozat foly­tán királyi proclamátió vagy rendelet által megtilt­ható,a minisztertanács javaslata folytán hasznosnak és szükségesnek találtuk megtiltani a következő czikkek kivitelét: Torpedók, torpedóhajók, torpedó készülé­kekkel felszerelt hajók, gyuanyagok dobására való készülékek, melyek hadiszerekké alakíthatók, vagy hadikészlet gyarapítására használhatók, gyuanyagok dobására való gépek, torpedókra és torpedóhajók építésére való géprészek. Kelt udvarunkon, Wight szigetén, Osborne­­houseban, 1878. ápr. 18-án, uralkodásunk 41-ik évé­ben. God save the Queen.« (Az oroszok Romániában.) Bukarest­ből jelentik: Odessában két torpedóhajó áll készen, hogy angol-orosz háború esetén rögtön el lehessen zárni a Dunatorkolatokat. Itt Bukarestben az orosz intendantura 16000 kocsit gyűjt össze, hogy fenn­tartsa az orosz összeköttetéseket a Duna és a romániai orosz hadsereg közt, ha az orosz hajók a Fekete ten­geren nem járhatnának. Az orosz katonák itt minde­nütt igen rosz színben vannak, kimerültek, a katonai lelkesedés teljesen eltűnt. A kórházak zsúfolva vannak , az emberek az utczákon rogynak össze. Turnu Magurelliben szá­mos török holttest hever egyenruhában. Számos orosz tiszt megszemlélte a kitillai és más állomások készleteit, folytatják a fontosabb po­­sitiók megszállását és most az Argis folyam menté­ben, továbbá Kalarasi és a Duna torkolatok közt koncentrálják csapataikat. De Bukarestet egyelőre úgy látszik nem fogják megszállani. . A román hadsereg Pitesti, Tergovesti táján és az Ost folyam mentében igen erős stratégiai positió­­kat foglal el. (San­ S­tefanóból) ápril 14-iki kelettel azt írják a Pol. Corr.-nek, hogy Miklós nagyherczeg a csapatokhoz intézett napiparancsában e hó 18-dikát tűzte ki, melyen a gárda Oroszországba visszatér.­­ Mielőtt a nagyherczeg Konstantinápolyba ment, egy gárdaezredhez beszédet tartott, melyben annak meg­ígérte, hogy az egész gárdát Oroszországba vissza­küldi, még ha Angliával ki is tör a háború, mert elég katonával rendelkezik, hogy az angolokkal meg­küzdjön. A gárdacsapatok nem igen hisznek a nagy­herczeg ígéretének, mert ezen ígéretet már többször hallották anélkül, hogy az teljesíttetett volna. Az orosz hadseregben, mint ugyanazon levelező írja, a járvá­nyos betegségek nagy mérvben pusztítanak. Minden ezredből egy napra száz beteg esik ; ezek legnagyobb része a századoknál ápoltatik, csak a legsúlyosabb betegek szállíttatnak kórházba. A san­ stefanói hadosztály kórházában ezer beteg ápolta­tik, kik közöl naponkint tizenöt meghal. A súlyos be­tegeket leginkább Drinápolyba küldik. Eddig 10.000 beteg és üdülő küldetett Odessán át Oroszországba. A katonáknak még máig sincsen fekszalmájok s azért nagy közöttök a tisztátalanság. A katonai- és lőszer­­szállitások folyton tartanak. Oroszországból napon­kint érkeznek vonatok, melyek ezeket szállítják. Eddig 18.000 ember szállíttatott Oroszországból újólag a harcrtérre. A török kormn­gény válság. — april 22. Achmed Vefik pasa lemondása Londonban megdöbbentő hatást keltett; általánosan orosz befo­lyásnak tulajdonítják azt. Achmed Vefiket az angol befolyás emberének tekintik; a hadsereg és a nép azon részének kép­viselőjéül, mely nem akar Oroszországgal szövet­kezni. De korai volna ebből még azt következtetni, hogy az orosz befolyás a török kabinetben uralko­dóvá lett, mert nem csak Achmet Vefik pasa távo­zott, hanem Reuf pasa is, akit az orosz szövetség szószólójának tartanak. Sőt egy táviratunk azt is je­lenti, hogy Reuf pasát elküldik kormányzónak egy félreeső tartományba. A válság czélja úgy látszik csak az volt, hogy a szélső tendentiák eltávolíttassanak és a súrlódások a cabinetben véget érjenek. Ezen felfogás mellett szól azon körülmény, hogy Sadyk pasa mint elnöknek neveztetett ki, S­a­f­v­e­t pasa pedig megmarad külügyminiszternek. Mindkettőről tudva van, hogy perkorrestálják a döntő lépéseket és a semlegesség szószólói. Maga a szultán is ily nézeteket vall. Az angolok és oroszok küzdelme a befolyásért tehát nincs eldöntve, csak elnapolva van, de a hely­zet Anglia hátrányára változott. Amíg Ah­med Ve­fik volt a mint elnök, addig Anglia biztosítva volt minden oly véletlen ellen, amely csorbát ejthetne az angol érdekeken. Most ha a kabinet az összeütközés elkerülése végett, engedményeket tenne Oroszország­nak, az angol nagykövet legkésőbben tudná meg ezt. Tág tere nyílik a gyanúsításoknak és félreértéseknek, és a folyamatban levő alkudozásokba zavaró elem avatkozik. A Times perui levelezője ápr. 16-ikéről érde­kes képét adja a hangulatnak, mely a kormányvál­ság előtt uralkodott. Többi közt a következőket írja : Sokat társalogtam a kormány mostani és volt tagjaival, előkelő tábornokokkal, de semmikép se tudtam tisztába jönni az iránt, hogy mit tévők lesznek a törökök, ha a háború kitörne. Azt kell hinnem, hogy a törökök maguk sem gondolkoztak komolyan ez eshetőségről. A szultán hangulata változandó, kedélye az el­lentétes befolyások folytonos ostroma alatt elvesz­tette minden consistentiáját. Abdul Hamid alkalma­sint elfogadna minden feltételt, mely élte fogytáig biztosítaná számára a trónt, a fővárost és a civil­listát , de a feltétlen megadást nem választhatja menedéknek, mert tudja, hogy Oroszország nem oltalmazhatja meg saját alattvalói ellenében, akik nyíltan gyávának nevezik, élesen kárhoztatják a háború alatt tanúsított tehetetlenségét és azt fe­szegetik, hogy mi hasznot hozott a bitorló az országnak, hogy az ő egészsége volt-e oly hasznos, mint lett volna Murad őrültsége.­­ A szultán szellemileg és testileg sokkal gyengébb, semhogy az ellentétes áramlatok közt megállhatna. Az oroszok hol fenyegetik, hol meg hizelegnek neki. De másrészt az angol befolyást ép oly nehezen tudná magáról lerázni, mint az oroszokét. Tanácsadói csak növesztik a zavart. Said pasa, ki egész nyíltan beszélhet a szultánnal, minden tekintetben egyetért Layarddal, de a n­ő­k a szultán palotájában mindenkor az orosz áramlattal úsztak. Ignatieff már korán belátta, hogy a női elemnek a diplomatia mennyire hasznát veheti, ügyesen tudta felhasználni czéljaira és most is rendelkezik vele. Said pasát a szultán nem küldheti el, mert nem bír nélküle ellenni, de a női társaság vigaszát se nél­külözheti. A miniszterek is a legellentétesebb tanácsokat adják neki. Nem bíznak meg egymásban és miután senki sem mondhatná előre, holnap mi fog történni, hallgatnak és nem mondják meg, hogy bizonyos es­hetőségre mi volna a teendő. »Tiszteletben kell tar­tanunk a békét, melyet aláírtunk« , ezt mondják vál­tig, bár hozzáteszik olykor, hogy »a legvégső esetig meg kell védenünk semlegeségünket.« Ha a török semlegesség védelmére kerülne a sor, akkor az ottomán csapatoknak okvetlenül az angolok mellé kellene sorakozniok, mert a török sem­legesség alatt Konstantinápoly semlegességét kell érteni. Egy török tábornok minap azt felelte kérdé­semre : A san­ stefanói szerződést tiszteletben kell tartanunk. De azt bizalmasan megmondhatom önnek, hogy katonáink most kitűnő hangulatban vannak és szeretnék a harc­ot újra kezdeni.« Sok körülmény szól ugyan azon feltevés mel­lett, hogy a törökök kardot fognak rántani, ha az oroszok meg akarnák szállni Konstantinápolyt és a Felső-Bosporust, de nem hiszem, hogy ezt már elha­tározták volna, noha táborukat az oroszok boszúsá­­gára elsánczolták, a konstantinápolyi hadsereget a legutóbbi napokban több zászlóaljjal szaporították, úgy hogy annak létszáma megüti a 90000-et, sőt még újabb csapatok is vannak érkezőben. Csakhogy a törökök nem tudják még mit akar­nak, az oroszok pedig nagyon jól tudják és így a 90,000 ottomán nem képezne ellenük legyőzhetlen akadályt. És ha be akarnak menni Konstantiná­polyba, akkor az újból feléledt harczkedv, az ármány, a pénz együttműködésével könnyen meglephetnék a világot. Az orosz táborból eltűnt a békés hangulat; a katonák csalódtak azon reményben, hogy hazamehet­nek nemsokára; a járványok pusztításai, a béke re­mények meghiúsulta, a tétlenség elkeseredést szültek és a háború szükségességének eszméje tért foglalt a hadseregnek nem csupán alsó rétegeiben. Egy várat­lan támadásra pedig könnyen lehet ürügyet találni. A helyzet igen bizonytalan, az ingadozó ténye­zők mellett csak egy biztos körülmény szerepel: az orosz táborban uralkodó elkeseredés és nyughatat­­lanság. Gladstone monarchiánkról. A londoni non­conformista papok , wesleyanok independentek,presbyterianusok és baptisták, összesen vagy 400-an Gladstonehoz, a keleti kérdésben köve­tett magatartásáért hálafeliratot intéztek. Ez alka­lomból Gladstone hosszabb beszédet mondott, melyből kiemeljük azt, mit monarchiánkról mondott. Elmondja, hogy Anglia most izolálva áll, míg a krimi bábom előtt egész Európa pártolta az angol politikát. Csak Poroszország vonult vissza, mikor háborúra került a dolog. Ausztria volt az, mely leg­jobban sürgette a háborút; magyarázzák meg az osz­trákok, hogy mégis miért nem akartak részt vállalni a teherből. Most azonban egy európai hatalom se támo­­mogatja az angol követeléseket. Nagy reményeket helyeztek — folytatja azután szónok — az osztrák szövetségbe (Nevetés.) Sajnálva ki kell jelentenem uraim, hogy ha katonai czélokra és a keleti kérdés megoldása végett Ausztriával összeköttetésbe lépnénk, sok mondani­valóm volna, sok kellemetlen t­ö­r­­ténetet kellene lelepleznem. De ez az idő még nem érkezett el. Én nem hiszem az osztrák szö­vetséget. (Halljuk.) Attól tartok ugyan, hogy ré­szünkről evégre jelentékeny kísérletek létettek, de meggyőződésem az, hogy sikertelenek maradtak. Ausztria minek szövetkeznek velünk ? Ausztria a maga czéljait akarja elérni. Látja, hogy mi készek vagyunk Oroszország ellen az ő kedvéért fenyege­tőzni. És a­míg mi Oroszország ellen lármázunk, az osztrákok kezére dolgozunk. Valamint a bolgárokat az oroszok karjai közé hajtottuk, nem engedve nekik más választást, úgy űzzük most Oroszországot Ausz­tria karjaiba, nem hagyván neki más választást. Oroszország kénytelen lesz elfogadni Ausztria felté­teleit és alkalmasint hajlandó is lesz erre. De ha háborút kezd, ez Ausztriára nézve igen komoly dolog lesz. Oroszország kétségenkívül kénytelen lesz visz­­szavonulni előretolt állásaiból és élethalálharc­ot kezdeni. De önök, a­kik ismerik a múlt évek történe­tét, összehasonlították az ellenállást, melyet Orosz­ország fejtett ki Napóleon ellen azzal, melyet Ausz­tria kifejtett: önök, a­kik emlékeznek arra, mily ke­véssé állotta meg a sarat Ausztria saját magyar alattvalói ellen, kiket csak orosz segélylyel bírt le­győzni, önök könnyen előre láthatják, hogy az orosz­osztrák élethalálharc­ milyen véget fog érni. De Ausztria ép oly jól ismeri e történeti ténye­ket mint önök. Pénzügyileg leggyöngébben áll a nagy­hatalmak közül. Hanem jelentékeny ravaszság­gal tudta elejétől fogva a maga czéljait követni; nem kell neki háborúba mennie, ha czéljait békés útán érheti el; czélja ugyanis az, hogy a szláv tartományok nyugati részeiben annexió által vagy más módon megóvja érdekeit; amíg mi egész súlyúnkat Oroszor­szág ellen vetjük latba, addig az osztrákok serpenyő­jébe vetettük azt és Oroszország kénytelen lesz in­kább megegyezni Ausztriával, sem hogy bele­menjen egy rettenetes harczba, bár a győzelem kilátásával kezdhetné meg. Beszéde további folyamában élesen kikelt Ausztria Magyarország ellen, a­miért ez nem akarja megengedni, hogy Montenegro tengeri kikötőt kapjon, többnyire egyszerű munkásemberekből állott. Mikor a fiatal emberek a hozzájuk intézett kérdésekre azt válaszolták, hogy a kocsiban oly emberek ülnek, kik az igazságért szenvednek s kiket a kormány üldöz, a nép neki ment a szónokoknak s többeket megütlegelt. A rendőrség közbelépett, helyreállította a rendet s a fiatal emberek közül k­i­l­e­n­c­z­e­t elfogott. A foglyokat a deportáltak­ börtönébe zárták. A M o s k. V­­­e­d. hasonló jelentést közöl, azzal a hoz­záadással, hogy a nép a fiatal emberek beszédére e kiáltással felelt: »Üssétek le a fehér czár árulóit.« A nép elkeseredése említett lap szerint még fokozó­dott, mikor az ifjak egy némelyike revolvert vont elő. A moszkvai főkormányzó megjelenése a helyszí­nen teljesen helyreállította a rendet. A Russk. Vjedomoszti úgy írja le az ese­tet, hogy a tanu­l­ók összeverekedtek a mészáro­­sokkal. Egy versio a tanulókat, más versio a mé­száros legényeket okolj­a a botrányért. A tömeg, mely az indóháznál csak 200 emberből állott, az egyetem körül 1000 emberre szaporodott föl. Itt kezdődött a verekedés. »Mindenkit megvertek — írja az említett lap — nem- és korkülönbség nélkül, a­kin csak német ruházatot láttak. Asszonyok és férfiak eszmélet­lenül bevertek az utczákon, az Obotny-Rradtól egészen a Kikitskajáig nyúló területen. Egy nőt, ki férje karján haladt, először ütlegeltek, azután föld­höz vágták és rátiportak. A hős mészárosok dühétől csak úgy menekülhettek, hogy befutottak a szomszé­dos házakba és boltokba, de a dühöngök összezúzták az ablakokat, ajtókat és behatoltak minden­hová. Minden tisztességesen öltözött embert megtá­madtak. Leginkább verték a technicusokat, nyolc­at megsebeztek, sőt egyet annyira, hogy fel­­gyógyulásához semmi remény. Egy Gr a g o 1 e w nevű urat is csaknem halálra vertek. A »Sovr­­ízv«-ban egy szemtanú azt beszé­li, hogy a zavargásokban technikusok és a Pé­­t­e­r-a­k­a­d­é­m­i­a növendékei vettek részt. E jelen­tés szerint a tömeg a színház téren körülbelül 1000-re szaporodott. A Korsinkin-ház közelében egy kötényes suhancz a tolongásban ráhágott egy tanuló lábára, mire a tanuló olyat vágott a gyerekre, hogy az összerogyott. Erre egy munkás a tanulót megtá­madta. »Ide, tanulók! bántalmaznak!« hangzott föl harsányan a vész­kiáltás. Most vagy 100 tanuló rárohant a népre és a Moissereff-térre nyomta vissza. Itt mészárosok, bal­kereskedők és több rendbeli kézművesek állottak szem­be a tanulókkal, kiket aztán elkezdtek rettenetesen püfölni. A zavar borzasztó volt. A verekedés után a főkormányzó megjelent a hely­színen. A kilenc­ elfo­gott tanuló közül kettő egyetemi hallgató, a többi technikus és a Péter-akadémia növendéke. A vere­kedő kézművesek közül egyet sem fogtak el. Az orosz tanulók zavargása. Az orosz tanulók zavargásáról, mely távirati­lag már jelezve volt, az orosz lapokban többféle je­lentést olvasunk. A hivatalos lap a következőket írja: Ma a Kurski vonal postavonatán 15 kiewi egye­temi tanulót hoztak Moszkvába, a deportáltak börtönébe. A pályaudvarban fiatal emberek gyűl­tek össze, kik az érkezőket hangos »hurrák« kiáltás­sal fogadták s a kocsikat, melyekbe a foglyokat ültet­ték, a fogházig kisérték. Ez nagy népcsoportosulást idézett elő, különösen a régi egyetemnél. A tömeg Tiflis, april 6. P. C. Mihály nagyherczeg helyettese nemcsak azon fáradozik, hogy a téli hadjárat alatt oly sokat szenvedett kaukázusi ezredeket kiegészítse és a hadi­­szereket lehetőleg jó karban tartsa, hanem új csapa­tok szervezését is elrendelte, mert a Sz.-Pétervárról érkező rendeletek a véderő lehetőleg nagy felhaszná­lását teszik kötelességévé. A katonai kormányzó a tartomány egyes néptörzseinek hazafiságára igyek­szik hatni, a mohamedán lakosságot azonban kí­méli. Nem mintha okuk volna a mahomedánok ellen panaszkodniok az oroszoknak azon magatartás miatt, melyet a kaukázusi hadsereg mahomedán harc­osai az utóbbi csatákban tanúsítottak, hanem lehetőleg ki akarják kerülni azt, hogy a mohamedánok vallási érzelmei és alattvalói kötelességei ellentétbe jussanak egymással. Az eshetőleges orosz-angol hadjáratban az ab­­ckazok, dagestánok és csecsenezek köréből bizonyára ezren és ezren fognak az angol zászlók alatt küz­deni , sőt hire jár, hogy az említett törzsekhez tar­tozó cserkeszek közül 26.000-nél több már tényleg angol zsoldban van, így Molcsanoff nevű orosz, ki Ismidben volt, azt állítja, hogy jelenlétében fizették ki a cserkeszeknek a heti zsoldot, s a cserkeszek épen nem titkolják, hogy Angol­ország érdekében fognak h­arczolni. Ez érthetővé teszi, hogy itt a kellő elővi­­gyázati rendszabályokról gondoskodnak. Azon nem rendes csapat, mely most szerezte­tik, s állítólag 15.000 főből fog állani, a kaukázusi népességnek orosz­barát részéből ujonczoztatik. A rendes haderő, mely az utolsó hadjáratban 68.000 harczosból állott, most kétszer ily nagy állományra emeltetik, s a régi csapatokból már kezdik kiválasz­tani azon elemeket, melyek az újonan alakítandó zászlóaljak kereteit fogják képezni. Ha a politikai helyzet nem változik,május elsejétől kezdve új csapatok fognak ide bevonulni, melyek az utolsó korosztályok­ból alakíttatnak. Karsban, Hassankaleban, Erzerum és Bajazidban nagymennyiségű élelmiszerek vannak felhalmozva. Szó van arról is, hogy az Araxas-völgyben egy hadosztály számára erődített tábor alakíttatik, mely­nek parancsnoka O k­­­o b s­­­o tábornok lesz ; e tá­bor a Dram dagra, az Araxesre és a Csiropra fog támaszkodni és nagy védképességgel fog bírni. Erzerum teljesen védképes állapotba helyezte­tett ; ezen erődre az oroszok annál nagyobb gondot fordítanak, mert az Eufratvölgyben nagy mozgalom észlelhető. A muntefik­ törzs — nem tudni honnan, — teljesen uj fegyverekkel láttatott el s a törzs fő­nöke nagy pénzösszegekkel rendelkezik. Hire jár an­nak is, hogy Erzerum közelében egy török haderő áll, mely csak az alkalmas pillanatra vár, hogy az erődöt felszabadíthassa. Ha ezen hirek nagy része alaptalannak látszik is lenni, az orosz hadvezérlet minden eshetősséggel szemben megteszi intézke­déseit. A hadvezérlet legfőbb gondját a hadsereg egészségi viszonyainak javítása képezi. Hagymáz és vérhas borzasztó mérvben pusztítanak, úgy, hogy a köprikiói kórházban, mely eredetileg 200 betegre volt berendezve, 700 beteget kellett ápolni, ezekből naponként 20—25 halt meg, sőt a kórház egész szol­gaszemélyzete és az ápoló katonák is a járvány áldo­zatai lettek. Midőn már az orvosok és az apáczák is megbetegedtek, kénytelenek voltak a kórházat is be­zárni. Ez történt a Hassan-Kaleh melletti ideiglenes kórháznál is. Az erivani kormányzóságban a vérhas­­betegek fele meghal. E mellett hite jár, hogy Erze­­rumban az ázsiai kolera kezd pusztítani.

Next