Pesti Napló, 1879. március (30. évfolyam, 52-78. szám)
1879-03-18 / 68. szám
68. szám. Budapest, 1879. kedd. márczius 18. 30. évi folyam. Szerkesztési iroda,* Barátok-tere, Athenaeum- épület, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Vérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el, Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum - épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalra?? idézendője ESTI KIADÁS, idlefizetési feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felfülfizetés ért egyedenként 1 fbril. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de elmeje bármely napján történik is, mindenkor 1t hó első napjától számítatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Festi IS Napló kiadó]aivataláb© j Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-építlet, küldendők, A Pesti Napló táviratai. (Ered. sürg.) Szeged, márcz. 18. d. e. 1) óra. Szeged város szerencsétlen lakosságát mélyen meghatotta azon meleg részvét és gondoskodás, melylyel úgy a városok és községek, valamint egyesek és testületek a rettenetes csapást enyhíteni siettek. Addig is, míg Szeged város törvényhatósága illő kifejezést adhat hálájának, fogadják az illetők a nyújtott segélyért legforróbb köszönetünket. — Dáni Ferencz főispán, Szabados János tanácsnok. (Ered. sürg.) Szeged, márcz. 18. tiz óra 50 percz. Tisza miniszterelnök ma reggel az Uj-Szegeden elhelyezett menekülteket és lakhelyeiket, valamint Szeged száraz részeit tekintette meg s megvizsgálta az élelmezés vezetését. Ma és tegnap beható tárgyalások folytak a miniszterelnökkel, melyek alapján megfelelő intézkedések léteznek. A miniszterelnök ma déli 1 órakor utazik vissza Budapestre. (Ered. sürg.) Szeged, márcz. 18. délben. Tisza miniszterelnök ma délben elutazik. Holnap a képviselők és tűzoltók is haza utaznak. Szeged kezd éledni, a várral szemközti háttéren magánosok laczikonyhának barakkot építtetnek . E téren áll a vásár, hol élelmiszert árulnak rendes árakon. Az iskola utczában minden üzlet nyitva van. Azontúl azonban sehol semmi élet. A viz apad, de sehonnét sem takarodott, a hol volt. London, márcz. 17. Ma délután öt óráig a lord majornál 2000 frt sterling gyűlt össze a szegedi vizkároktók javára. Battyhányi Edmund gróf 105 frt sigetlrt alá. Bukarest, márcz. 18. Ma a szenátusban és kamrában az alkotmánymódosításra vonatkozó deklaráczió másodízben tárgyaltatok. Az orsova-verderovai vasúti csatlakozás táryában az egyezményt ma írják alá Bécsben. Bécs, márcz. 18. Zukics itteni szerb miniszterrezidens tegnap itt meghalt. Budapest, márczius 18. (A képviselőház) mai ülésében történt a szavazás Iványi Kat. javaslata felett, melyet ma reggel közöltünk. A javaslatot két részre osztották s így történt a felett a szavazás. A vallásszabadságról szóló rész 114 szavazattal 110 ellen mellőztetett; a polgári házasságról szóló részt ellenben nagy többség általi szavazással elfogadtatott. Az e kérdések feletti szavazás a politikai pártkülönbségek teljes mellőzésével történt. (Andrássy gróf és Bratiano.) A román kamra azon ülésében, mely a zsidókérdést tárgyalta, mint említettük, Bratiano miniszterelnök nagy beszédet tartott. Ebben a következő passus is előfordul : »Azt mondották, hogy én a zsidó-kérdésben Andrássy grófnak ígéretet tettem, sőt bizonyos kötelezettségeket vállaltam magamra. A ki Andrássy grófot ismeri, az nem hiheti, hogy ő valakinek ilyesmit mondhatott volna. Még ellenfelei is elismerik, hogy a gróf tökéletes gavallér az európai diplomaták közt. Azért Andrássy gróf nem állíthat olyat, ami nem történt. Sohasem beszéltem vele a zsidókérdésről oly módon, mely engem a legtávolabbról is lekötelezett volna. Ellenkezőleg, Andrássy gróf egy ízben azt mondá nekem, hogy habár néhány hatalom nem veszi számba a zsidókérdés nehézségeit Romániában, ő mint szomszédunk ismeri a viszonyokat és méltányolja a nehézségeket. Nem volt tehát szükségem kötelezettséget vállalni, mivel Andrássy gróf egyetért velem azon nehézségekre nézve, melyeket ez a kérdés involvál.« (Bolgár kihágások.) Azon bolgár kihágásokról, melyek a múlt héten Schmidt pénzügyi A Pesti Napló tárczája. De Sardes marquisné. Irta: Daudet Ernő. MÁSODIK RÉSZ. Chamblay Miksa naplója. (Folyt.) A de Sardes-palota atyámat végtelen és kétségbeejtő szomorúsággal töltené el, ha nem laknám vele. Értem, hogy arra gondolt, hogy visszahívjon, midőn egyedül maradt. Nélkülem élete örökre el volna veszve. Szerencsére itt vagyok. Nekem köszönheti a nyugalmat, melyet keres, ha nem is a feledést. Május 22. Tegnap reggel atyám így szólt hozzám: — Nem akarom, hogy az én fájdalmaim önre is nehezedjenek, kedves Miksa, sem azt, hogy ön lekötelezve érezze magát, miután engemet oly kin miatt lát szenvedni, mely egy nap alatt nem feledhető el, hogy gondolatait az enyimeknek rendelje alá. Azt gondoltam ezért, hogy önnek nem lesz kellemetlen, ha oly körbe tartozik, melyben találkozhatok az ön korához illő fiatal emberekkel. Én az ön befogadását kértem azon körbe, melybe én is tartozom. Tegnap, ez kedvezőleg eldöntetett. Ön tehát bemutathatja magát ott. Minthogy tudják, hogy ön e körbe az én befolyásom által lépett be, ön a legszívélyesebb fogadtatásra számíthat. Megköszöntem atyámnak e szívességét, ő pedig így válaszolt: — Ön nem tartozik nekem semmi köszönettel, kedves gyermekem. Minthogy ön beleegyezett, hogy ide jön hozzám lakni, ez bizonyára a legcsekélyebb kárpótlás, melyet önnek nyújthatok. — Kárpótlás! miért ? kiáltottam fel. — Az áldozatért,melyet öntől elfogadok,felelte atyám. — Áldozat! Ab! atyám, ön nem beszél komolyan. Oly gyöngéd szeretet árnyékában tölthetni a napokat, mint az öné, azt nem lehet áldozatnak nevezni. Ön kiragadott engemet végtelen szomorú létből, és ön kimondhatatlan édes kincs által helyettesíté ama elhagyottságomat, melyet alig voltam képes elviselni. Összes hálám nem képes önnek visszafizetni azt, amivel önnek tartozom. Álltam előtte, ő pedig megragadván kezeimet, megindulással szorította meg azokat, mi oly hideg természetű férfinál bizonyos jele a leghevesebb megrázkódásnak. Egy ideig szótlan maradt, azután így szólt: — Kívánom önt a világnak is bemutatni. A saison vége előtt még lesz három vagy négy bál; fel akarom azokat használni, hogy önt bemutassam azon társaságnak, melyet ismernie kell. — Ön jóságával elhalmoz édes atyám és az ön gyengéd jóakarata majd elárulja az igazságot, melyet eddig a világ előtt elrejtettünk. — Nos hát, el fogja árulni. Ez nem lesz nagy baj, minthogy úgy is szándékozom önnek megadni egy nap nevemet. De Sardes marquisnő, ki egyedül akadályozhatná meg, hogy önt törvényesítsem, nem fog örökké élni, és azon felül jól tudom, hogy kell elbánni vele, hogy beleegyezését megnyerjem. Ha itt lesz az óra, meg fogom kapni azt, és hogy terveim megvalósulását megkezdjem, holnap este el fogom önt vezetni egy igen szeretetre méltó asszonyhoz, hol ön találkozni fog néhány személylyel azon társaságból, melyben ön hivatva van élni. — Mi a neve ezen kedves asszonynak ? — Vieljean bárónő. Öreg és gazdag asszony, nincsenek gyermekei, és imádja az ifjúságot, mi megmagyarázza, hogy miért rendez mulatságokat. — Kedves atyám, holnap szolgálatára fogok önnek állni, hogy bálba menjek. Ezen rövid beszélgetés után egy óra hosszáig dolgoztunk, tanulmányozván egy jogi iratot, mely végtelen unalmas volt ugyan, de egy pör része lévén, melyet de Sardes marquis egyik bérlője ellen folytat, ez szükségessé tette annak átnézését. Midőn a munka be volt fejezve, és én visszavonulni készültem, atyám egyszerre igy szólt: — Igaz, Miksa, elfeledtem önnek mondani, hogy ma este egyik barátomat Ledin Károlyt hívtam ebédre. Szeretem őt, mintha testvérem volna, és kérem, legyen iránta szintoly kedves, minő ön rendesen szokott lenni. Ő bankár, de e mellett igen nagy műértő, és műtárgyak gyűjtője. Tetszeni fog önnek, biztos vagyok benne , azonfelül Ledun egy igen szép, de igen szép leány apja, tette hozzá a marquis, nem minden cérzás nélkül. Én mosolyogva hajtottam meg magamat, és így feleltem: — Azon esetben, ha Ledun kisasszony csúnya is volna, mindenesetre igyekezném, hogy az ön barátja tetszését megnyerjem, mert ön ezt így kívánja. május 23. Tegnap este pont fél hatkor egyedül voltam atyámmal, midőn Ledun urat és Ledun kisaszszonyt jelentették be. A két személy, kik e percben beléptek, méltók arra, hogy naplómban helyet adjak jellemzésüknek. Ledun úr ötvenöt éves. Kicsi, száraz ember, mint egy darab fa, arcza oly keskeny, mint egy kés éle, homloka alacsony, szemei igen élénkek, ajkai keskenyek és szürkés haja úgy van göndörítve, mint a négereké. Járása oly feszes, mintha katona volna, mozdulatai merevek és ügyetlenek. Mintha csak valamely automata indulna meg. Az első perezben ezen idegenszerű külső Ledun urat igen visszataszítóvá teszi. De alig nyílnak meg ajkai, az első benyomás valóságos elbájolásnak ad helyet, mely még az előítéletekkel fölfegyverzett egyénekre is hat. Hangja szelíd és hízelgő, és ezt hallva, az ember nemsokára azon meggyőződésre jut, hogy e nevetséges külső igen nagy szívjóságot rejteget. Ledun Gabriella kisasszony egészen más. Magas és szép termete, mélabús szemek által megvilágított szép arcza, selyem finomságú fekete haja, mely a nyakszirt felett erősen összefonva, vastag tekercsben koronázza meg homlokát: végtelen öszhangzatú és költőies benyomást tesz. Az ember kénytelen őt bámulni, mielőtt még beszélt vele, de társalgása távol áll attól, hogy az első benyomást megerősítené. Atyjának beszélnie kellene, mielőtt magát mutatná. Ledun kisasszony azonban, jól tenné, ha mutatva magát, nem beszélne, különben igen nagy csalódásban részesíti az embereket. Szavai után ítélve, igen hiú, roszul nevelt leány. Első társalgása legalább ily benyomást tett reám. De ennek daczára de Sardes marquis teljesen meg lehet elégedve velem, mert mind az apa, mind a leány előtt kifejtettem mind a kellem és szellem adományait, melyek felett a teremtő jósága folytán rendelkezhetem. E tulajdonságoknak köszönhetem, hogy kevesebb idő, mint két óra alatt megtudtam, hogy Ledun kisasszony igen szeretne férjhez menni, és végtelenül csodálkozik azon, hogy még nem talált férjet, meg lévén győződve arról, hogy egy tizenkilenc éves leány, kinek 500 ezer frank hozománya és azonfelül még egyéb gazdag várandóságai vannak, azon perezben léphet házasságra, midőn kívánja. Oly egyszerűen és mohón fejezte ki óhaját nevem és szívem birtokára, hogy ebből bátran következtethettem, hogy főleg azon függetlenség után vágyódik, melyet minden leány a házasság által megnyerni remél. Bevallotta nekem, hogy boldogságát az zavarja, mert apja oly kevéssé törődik a világgal és annak élvezeteivel. — Ha bálba visz, úgy mondá, tudom, hogy ez áldozatába kerül, melyért nincs is okom neki hálálkodni, mert alig hogy oda érkeztünk, már is a hazamenetelre gondol. És azután igen el van foglalva. A képek iránti rajongása igénybe veszi őt egészen. Atyám igen szomorú társ rám nézve, noha gyöngéden szeret. Férjhez menetelem mindkettőnkön segítene és férjem uram, tudom hogy boldog lenne. Ezen bájos vallomást friss kaczagással, mely egy kis iskolaleányhoz illett volna, fejezte be, és azonfelül Ledun kisasszony azon ígéretet csalta ki belőlem, hogy holnap Vieljean bárónő bálján három keringőt fogok vele tánczolni. Annyi bizonyos, hogy e kis hölgyecske hálóját kivetette reám. Szükséges, hogy beszéljek atyámmal Cervolle Mathildról, hogy jövőre ne terhelje magát, és engemet is megkíméljen az ily házasulandó kisasszonyokkal való gyakori találkozástól. május 26. Ott voltam Vieljean bárónő bálján. A háziaszszony oly fogadtatásban részesített, mint minden az ő helyzetében lévő nő szokta részesíteni az oly fiatal embert, ki mint tánczos és mint nőtelen igen becses salonjára nézve, minthogy az anyák soha nem vonakodnak leányaikat oda vezetni, hol egy úgy nevezett jó partré némi reménye nyílik. És engemet úgy látszik annak tartanak. A bárónő már tudja de Sír des marquis által, hogy az valamikor nevét is reám ruházza, és mindent reám hagy mit vagyonából felesége kezei közül kimenthet; tudja azt is, hogy addig is elég csinos évjáradékom van, melylyel sok ifjú leány megelégednék. Ez az oka, hogy ezen szeretetre méltó asszony, kinek szeretetre méltósága azonban igen felületes és számító, úgy fogadott, mint valami régi barátját. Atyám, ki velem volt, egész csomó mindenféle korú nőnek mutatott be. Mindegyikre nézve néhány szóban pikáns és határozott utasításokat adott. Láttam özvegy asszonyokat, kik azon igyekeznek, hogy másodszor, sőt harmadszor is oltárhoz vezettessenek; ifjú leányokat, kik feltűnő fényűzés mögött rejtegetik szegénységöket és czigány modorukat; boldogtalan házasságban siülő nőket, keresvén a vigasztalót, azaz a kedvest; anyákat, kik kétségbeesetten veszik észre megvénülésöket, és mindent elkövetnek, hogy tizenhat évesnek látszassanak; alig husz éves kaczér nőket , gőgös örökösöket, kik büszkélkednek nevökkel és egyszersmind hozományukkal. Végre tíz óra felé, hogy e kép megkoronázva legyen, és hogy tanulmányaimat befejezhessem, megjelent Ledun Gabriella kisasszony. Intett nekem , én siettem hozzá és ő emlékeztetett arra, hogy előtte való nap egy csomó keringőt ígértem neki, melyekből egyet sem hajlandó elengedni. — Kész vagyok ígéretemet beváltani, feleltem neki. (Folyt, köv.) igazgatónak a kelet-ruméliai bizottság részéről elrendelt szemle útja alkalmából előfordultak, a Föld Corr. következő híreket vesz : Midőn Schmidt Haskidba érkezett, azonnal nagy néptömeg gyűlt össze szállása előtt, s a legdurvábban szidalmazva a berlini szerződést, fenyegetni kezdte Schmidtet és segédtisztviselőit. Minthogy Schmidt ezzel nem sokat törődött, a csőcselék a fenyegetésekből tettlegességekbe ment át, betört a házba s irodába, melyben Schmidt dolgozott s bántalmazta a segédtisztviselőket. Magát Schmidtet csak nagy ügygyel-bajjal mentette meg két orosz tiszt a bántalmazástól. Időközben Ulrich báró a helyszínére érkezett phippopolisi kormányzó néhány elfogatást eszközöltetett, mire Schmidt Jamboliba utazott,hol a járás főnökhöz szállt. Alig hogy megérkezett, a járásfőnök házát zendülő tömeg fogta körül s összetörte Schmidt úti kocsiját, sőt a házat rágyújtani igyekezett. Ekkor csapatoknak kellett közbe lépni s a zavargókat szétűzni. Erre Schmidt 15 kozák védelme alatt Slionoba utazott. A város közelében 10.000 lázadó állta útját s a legiszonyúbb fenyegetések közt arra kényszeritette őt, hogy forduljon vissza Jamboliba. Itt Tiseneff tábornok kijelentette neki, hogy mindaddig nem kezeskedhetik személyes biztonságáról, míg az orosz katonaságnak megengedve nincs, hogy rendzavarások esetén fegyverét használja a lázongók ellen. Schmidt erre visszatért Filippopoliba, hogy ott élményeiről jelentést tegyen az európai bizottságnak. (A bolgár nemzetgyűlés tagjai márczius 9-kén nagy értekezletet tartottak Alementije püspök elnöklete alatt. A pánbolgár párt vezetői is megjelentek, s mindent elkövettek, hogy magukhoz hódítsák a többséget. De sikertelenül. Négy órai vita után elhatározták ugyan, hogy Rumélia érdekében kérvényt fognak a hatalmakhoz intézni, de másrészt kimondották, hogy a nemzetgyűlésnek mint ilyennek, csak két feladata van : az alkotmánytervezetet tárgyalni, s a fejedelemválasztást teljesíteni. Azon tervről is lemondottak, hogy a nemzetgyűlés a berlini szerződés ellen tiltakozást készítsen. Országgyűlés. A képviselőház ülése márczius 18-án. Elnök: Grhyczy Kálmán. Jegyzők: Antal Gyula, Baross Gábor, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Szapfiry Gyula gr., Pauler T., Trefort Ágoston, Péchy Tamás, Szende B., Kemény G. K., Bedekovich Kálmán b. Az ülés kezdődik délelőtt 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: bemutatja Hadezspek János bomiliczi községi jegyző kérvényét nyugdíj engedélyezése iránt; Bélteky Gábor nagykárolyi lakos kérvényét irnoki állásába leendő visszahelyezése, esetleg nyugdíjaztatása tárgyában; Erdővidék több község lakóinak Nemes Nándor gr. által beadott kérvényét, melyben a felsorolt községeket megyeileg egyesittetni és azoknak természetes központján Barótban járásbíróságot és szolgabírói hivatalt fölállíttatni, továbbá a fölállítandó járásbíróságot telekkönyvi hatósággal is fölruháztatni kérik. Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Csávossy Béla előadó benyújtja a vám- és kereskedelmi bizottság két jelentését a Párisban kötött postaegyesületi szerződés beczikkelyezéséről és a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló törvényjavaslatok tárgyában. Mindkét törvényjavaslat az osztálytárgyalások mellőzésével fog napirendre tűzetni. A gazdasági bizottság jelentése a képviselőház márczius havi költségvetéséről, a képviselők félévi lakbéréről vita nélkül elfogadtatok. A ház február havi kiadásairól beterjesztett kimutatás tudomásul vétetik. Következik az államköltségvetés, jelesül a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének részletes tárgyalása. Mednyánszky Árpád b. a vallásszabadság és a polgári házasság érdekében emel szót. Csodálkozik azon, hogy Pór Antal most egyszerre ellenzi a bosnyákok és a magyarok közti házasságot, midőn egy szava sem volt az ellen, hogy Magyarország Boszniával összeházasíttassék. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Azt hiszi, hogy az esztergomi választók sokkal szívesebben látnák a polgári házasságot, mint a mi összeházasításunkat Boszniával. Érthetőnek tartja, hogy a klerikálisok és ultramontánok ellenzik ezen szabadelvű eszméket, mert hiszen a klérus és az ultramontánok, ezek között a jezsuiták, akkor ülték legfényesebb diadalukat, midőn a reakczió felemelte zászlaját. (Helyeslés a szélsőbalon.) Pauler Tivadar igazságügyminiszter kijelenti azon meggyőződését, hogy hazánkban az önkényuralom ellen nagy szolgálatot tett a nemzetnek a főpapság és a klérus. Az ötvenes években a hazafias szerzetesrendek hiúsították meg a germanizáczió minden törekvéseit az iskolákban; ezt elismeri a történelem s ez iránti elismerésének adott kifejezést a törvényhozás, midőn majdnem egyhangúlag kivette őket az inkompatibilitás alól. Azt hiszi, a magyar klérus ezért elismerést, de nem gáncsot érdemel. (Élénk helyeslés.) Pór Antal személyes kérdésben szólal fel s kijelenti, hogy nem a bosnyákokról, hanem csak a mohamedánokról szólott. Mednyánszky Árpád kijelenti, hogy a magyar főpapok tették lehetségessé a konkordátumnak kiterjesztését Magyarországra. Bessenyey Ernő a kapornaki apátság ügyét említi fel, mely a jezsuiták által kezeltetik. Kérdi a minisztert, szándékozik-e úgy intézkedni, hogy ezen apátság jövedelmeit ne a halksburgi jezsuiták kapják, hanem azok Magyarországban maradjanak. — Trefort Ágost kijelenti, hogy ezen, valamint egyéb kérdésekben megindultak a tárgyalások. A maga részéről leghelyesebbnek tartaná pl. ha a szlavóniai községek a diakovári püspökségekbe bekebeleztetnének, viszont Muraköz Magyarországhoz csatoltatnék. A kapornoki kérdésre nézve szintén megindultak a tárgyalások, az eredményt annak idején elő fogja adni. Turgonyi Lajos pártolja Irányi javaslatát. Gulner Gyula egy 15 tagú bizottság kiküldetését indítványozza az alapok és alapítványok megvizsgálása végett azon utasítással, hogy e bizottság jelentését még ezen évben megtegye. Trefort Ágost elfogadja ezen indítványt, de Irányi határozati javaslatát elvettetni kéri, a kormány elő fogja terjeszteni ezen irányban javaslatait, amint erre az idő, s a viszonyok kedvezők lesznek. A vita berekesztetvén, Helfy Ignácz kijelente, hogy belenyugszik abba, hogy saját indítványa, mely az alapok és alapítványokra vonatkozik, a költségv. törvény megalkotása után vétessék tárgyaltassék alá. Rövid eszmecsere után, mely a kérdés feltevése körül forgott, az elnök Iványi Dániel határozati javaslatára teszi fel a kérdést. Annak első részét, mely a vallásszabadságra vonatkozik, a ház 114 szóval 110 ellen kivetette; második részét, mely a polgári házasságra vonatkozik, a többség elfogadta. Ezután elfogadtatott Gulner Gyula indítványa s kimondatott, hogy Helfy határozati javaslata a költségvetési törvény megalkotása után fog tárgyaltatni. Ezután megkezdetett a részletes tárgyalás. A budapesti egyetem költségeinél Mednyánszky Árpád hosszabb beszédet tart, melyben az egyetemek körében észlelt hiányokat fejtegeti.k elő, mely kiváló fontosságánál fogva — alázatos nézetem szerint — kell, hogy mindenekelőtt tárgyaltassék. Alig néhány hét múlva a magyar haza örömünnepét volt megülendő a királyi pár 25 éves boldog egybekelésének. Szándékunk volt az uralkodó iránti hűségünknek, mely mindnyájunk kebelében kiolthatlanúl él, külsőleg is kifejezést adni. — Az ádáz sors akadályokat gördített ez elébe, — a Tisza vidékét s különösen Szegedet rettenetes csapás érte,és szeretett királyunk akarata szerint, a midőn az ország gyászt ölt, kell hogy az örömtüzek sehol fel ne lobogjanak. Meghajlunk a király atyai szivének legnemesb akarata előtt, de azért e megye közönsége, őseitől öröklött hűségének s ragaszkodásának kifejezést fog adni! Indítványozom tehát, hogy a megyei bizottsági közgyűlés szerencse kivánatainak egy legalázatosabb feliratban adjon kifejezést, s feliratának a trón zsámolyához juttatására a belügyminisztert kérje fel. (Éljen, helyes!) Másik indítványom, (Halljuk,) hogy a 1. bizottsági közgyűlés — a szavakban nem ecsetelhető rettenetes katasztrófa által elpusztult Szegednek — jótékony czélu közintézetei javára 3000 irtot (helyes) s Dorozsmának s a többi Tisza vidéki községeknek 1000 irtot (helyes, helyes), szavazzon meg a megye szabad rendelkezése alatt álló alapokból. Ajánlom mindkét indítványomat elfogadás végett a 1. megyei bizottsági közgyűlésnek. (Elfogadjuk éljen!) A közgyűlés egyhangúlag s általános helyesléssel elfogadta az alispán mindkét előterjesztett indítványát. Ezután áttért a napirendre kitűzött tárgyak elintézésére. Az ülés tovább foly. Pestmegye negyedéves közgyűlése. — márcz. 18. Szapáry István gróf, a megye főispánja ma d. e. 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést. A tagok nem nagy számmal jelentek meg. A gyűlés az alispáni jelentés felolvasásával vette kezdetét. A jelentés az utolsó negyedév alatt elintézett ügyek s fölmerült események felsorolására szorítkozik, s többek között élénken ecseteli a megye több helységében a belvizek által okozott tetemes károkat. Fölemlíti továbbá Sántha Péter, a megye egyik legbuzgóbb tagjának s főpénztárnokának elhalálozását, kinek helye most fog betöltetni. A jelentés tudomásul vétetett s Halász Boldizsár indítványára a megye jegyzőkönyvileg fejezi ki fájdalmát Sántha elhunyta felett. Ezután Földváry Mihály alispán feszült figyelem között következő beszédet tartott: Tisztelt bizottsági közgyűlés! Engedtessék meg nekem, hogy két indítványnyal járuljak a t. bizottság Az átadás. A közlekedési minisztériumhoz következő táviratok érkeztek : H.-M.-Vásárhely, márcz. 17. 8 óra 45 p. (érk. 9 óra 10 p.) Ma itteni körtöltésen mintegy 2500 szakmányos munkás szép sikerrel dolgozott, de a felfogott védvonal nagy hosszúsága miatt igy sem várható el, hogy a szentesi töltésnek netalán rögtön bekövetkezhető átszakítása esetében a körtöltés már felépítve legyen, mely munka ily erővel, két, vagy három hétig eltarthat és igy csak a Zöldár ellen nyújthat védelmet. Boross, felügyelő. Szentes, márcz. 18. 7 óra. A beállott kedvezőbb körülmények közt legnagyobb erélylyel azon működünk, hogy megrongált töltéseinket helyreállítsuk, a munkáltatás nagy eredménnyel folyik. Stammer, alispán. H.-M.-Vásárhely, márcz. 17. 6 óra 50 percz. Vásárhely városát védő 12.000 öl hosszú közgáti munkálatot megszemléltem, a munka nagy erővel folytattatok, öt-hat nayi folytonos munka mellett a város biztosítása remélhető. Beliczey, Csongrádi, márcz. 18. reggel 9 óra 10 percz. Idő szép, 24 óra óta 2 cmtr. apadás, összes apadás márczius 5-től fogva 71 cmtr., a töltések többnyire mostani körülményekhez képest elegendően helyreállíttattak, némely javítások ma 300 katona által foganatba vétettek, állapotunk kedvezőbb, veszély egyáltalán nincsen. Just kir. seg. mérnök. * Vízállások. (Tisza-völgy.) — Márcz. 18. délben — tegn. v. M.-Sziget 0 65 derült idő 0.57 Sárospatak 4.40 havas eső 4.54 Tokaj 5.43 esős, szeles 5 01 Szolnok 6.55 szél 6.eg Szeged 7.70 tiszta 7.72 Szatmár 1.10 — 1-10 B.-G.ala } 1 derült, .tél Arad 0.08 száraz 01. Különféle k. — márcz. 18. (Király ő Felsége) szegedi időzéséről még a következő epizódot közöljük, melyet az E—s távirata említ fel: Az államvasúttól egyenest a reáliskolának tartott a menet, a két városrészre szolgáló menhelyre. A király figyelmét semmi sem kerülte ki. Minden iránt érdeklődést tanúsított. Megszólított egy szakácsnőt, ki épen levest vitt az árvaház menekültjeinek, megkérdezte: — Ki főz itt és mit főznek? Van-e sok szegény nép e helyen elszállásolva? A szakácsnő helyett a főispán akart felelni. — »Hagyja kérem, szólt a király, hadd kérdezzem és hadd beszéljen.« A szakácsnő az előbb tett kérdésre felelve, azt mondá: — Nagyságos ur! rántott levest.« A főispán intőleg közbe szólt: — Ez a felséges király. A király erre azt mondá: — Nem kell azt mindenkinek tudni. A király megszólított még itt egy véletlenül eléje kerülő Gunszt nevű fiatalembert. — Ön is menekült ? — Igen felség! — Kivel van itt ? kérdezősködött tovább a király. — Löw zsidó pappal, válaszolt a fiatalember. — A zsinagóga is víz alatt áll ? — Az épület még megvan, de a padok vízben úsznak, hátulsó fele a templomnak le is omlott; volt a válasz. — Köszönöm, mondá a király, és még némi kérdezősködés után dereglyére ült és folytatta útját a rókus városrész felé. (Nagyobb adakozások) a szegediek javára a miniszterelnöknél: özvegy b. 8m 0 n Simonná 5000 frt, Rajner főherczeg 1000 frt, municipális hitelbank 1000 frt. (A szegediek javára) szóló pénzküldemények, mondja az Ellenőr, mint minden hatósági gyűjtés folytán bejött pénzek postai küldése, egy régibb rendelet értelmében, postadíjmentesek, ha levélben hatóságok czíme alatt adatnak fel. Csodálatos s a postai ügyek vezetésére jellemző, hogy még tegnapelőtt a pesti postaigazgatóság ily rendeletről semmit sem tudott. Tett kérdésünkre határozottan kijelentetett, hogy a szegedi polgármesteri hivatalra czímzett pénzek díjmentesen nem expediálhatók, s azt a tanácsot nyertük, hogy a díj elengedéséért folyamodjunk a kormányhoz. A mi küldeményeinket tegnapig meg is fizettették. (A szegedi postahivatalt sikerült annyira biztonságba helyezni, — jelenti a postaigazgatóság — hogy mától fogva a pénzeslevelek kezelését ismét felvehette. Szegedre szóló pénzeslevelek mától fogva a postahivatalok által felvétetnek, szállítmányok postai közvetítése azonban még nem eszközölhető. (Tóth Kálmán) ta Írótársunk öt darab aranyat küldött be hozzánk a csongrád-tápéi árvízkárosultak részére. A költőt a szerencsétlenség tiszteletén kívül, a hála érzete is indítja e tettére, miután tíz év előtt egy, az országgyűlésen tartott beszédéért a honvédség tárgyában, őt a csongrád-tápéiak képviselőjüknek hívták meg. Tóth Kálmán nem akarván bajai jelöltségét, mely a kormánypárt által meg volt támadva, kettős föllépésével gyöngíteni, a tápéi jelöltséget megköszönte, de mostani adománya azt mutatja, hogy a Tápéról kapott rokonszenvet nem feledte s azt a rosz órákban hálaérzettel tudja viszonozni. (Szegedről) ő Felsége kíséretével e városba csolnakázván, a távolban ridikot vett észre, melyben két ur látszott valamivel foglalatoskodni. Ő Felsége kérdésére, hogy kik azok és mit csinálnak, Storch felügyelő, a csónakban ülő urak egyike az felelte, hogy társa a lipcsei Illustrirte Zeitungnak rajzolója, ki ép azon van, hogy a magasztos pillanatot, midőn ő Felsége a szerencsétlenség színhelyét megszemléli, megörökítse. Ő Felsége megelégedéssel fogadván a választ, tovább folytatta vizi útját. (Ráth Mór) úrtól Bécsből márcz. 17-től a következő sorokat vettük : Hanyatló egészségem miatt kénytelen vagyok néhány hét óta távol lenni; a hazai lapok nagy ritkán jutnak kezeimhez, és így nem tudom, történt-e a szegedi kulturális intézetek feltámasztására már némi intézkedés. Bátorkodom tehát felkérni, legyen szíves lapja útján azon intézetek, nevezetesen az iskolák igazgatóit értesíteni, hogy a szegedi könyvtárak számára ötezer forint árukönyvet bocsátók rendelkezésükre, és hogy legyenek szívesek az alkalmasnak vélt időben a kívánt művek, nevezetesen magyar remekírók és maradandóbb becsű kiadványok jegyzékét vélem közölni.