Pesti Napló, 1879. március (30. évfolyam, 52-78. szám)

1879-03-18 / 68. szám

68. szám. Budapest, 1879. kedd. márczius 18. 30. évi folyam.­ Szerk­esztési iroda,* Barátok-tere, Athenaeu­m­- épület, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Vérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el, Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, A­t­h­e­n­a­e­u­m - é­p­ü­l­e­t A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalra?? i­dézendője ESTI KIADÁS, idlefizeté­si feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai kü­lönkü­ldéséért felfülfizetés ért egyedenként 1 fbril. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de elm­eje bár­mely napján történik is, mindenkor 1t hó első napjától számítatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Festi IS Napló kiadó­]aivataláb© j Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-építlet, küldendők, A Pesti Napló táviratai. (Ered. sürg.) Szeged, márcz. 18. d. e. 1­) óra. Szeged város szerencsétlen lakosságát mélyen meghatotta azon meleg részvét és gondoskodás, melylyel úgy a városok és köz­ségek, valamint egyesek és testületek a rette­netes csapást enyhíteni siettek. Addig is, míg Szeged város törvényhatósága illő kifejezést adhat hálájának, fogadják az illetők a nyúj­tott segélyért legforróbb köszönetünket. — Dáni Ferencz főispán, Szabados János ta­nácsnok. (Ered. sürg.) Szeged, márcz. 18. tiz óra 50 percz. Tisza miniszterelnök ma reggel az Uj-Sze­­geden elhelyezett menekülteket és lakhelyeiket, va­lamint Szeged száraz részeit tekintette meg s meg­vizsgálta az élelmezés vezetését. Ma és tegnap beható tárgyalások folytak a miniszterelnökkel, melyek alap­ján megfelelő intézkedések léteznek. A miniszterel­nök ma déli 1 órakor utazik vissza Budapestre. (Ered. sürg.) Szeged, márcz. 18. délben. Tisza miniszterelnök ma délben elutazik. Holnap a képvi­selők és tűzoltók is haza utaznak. Szeged kezd éledni, a várral szemközti háttéren magánosok laczikonyhának barakkot építtetnek . E téren áll a vásár, hol élelmiszert árulnak rendes árakon. Az is­kola utczában minden üzlet nyitva van. Azontúl azonban sehol semmi élet. A viz apad, de sehonnét sem takarodott, a hol volt. London, márcz. 17. Ma délután öt óráig a lord majornál 2000 frt sterling gyűlt össze a szegedi vizkároktók javára. Battyhányi Edmund gróf 105 frt sigetlrt alá. Bukarest, márcz. 18. Ma a szenátusban és kamrában az alkotmánymódosításra vonatkozó dekla­­ráczió másodízben tárgyaltatok. Az orsova-ver­­d­erovai vasúti csatlakozás tár­­yában az egyezményt ma írják alá Bécsben. Bécs, márcz. 18. Z­u­k­i­c­s itteni szerb mi­niszterrezidens tegnap itt meghalt. Budapest, márczius 18. (A képviselőház) mai ülésében történt a szavazás Iványi Kat. javaslata felett, melyet ma reg­gel közöltünk. A javaslatot két részre osztották s így történt a felett a szavazás. A vallásszabadság­ról szóló rész 114 szavazattal 110 ellen mellőzte­­tett; a polgári házasságról szóló részt ellenben nagy többség általi szavazással elfogadtatott. Az e kérdések feletti szavazás a politikai pártkülönbségek teljes mellőzésével történt. (Andrássy gróf és Bratiano.) A ro­mán kamra azon ülésében, mely a zsidókérdést tár­gyalta, mint említettük, Bratiano miniszterelnök nagy beszédet tartott. Ebben a következő passus is előfordul : »Azt mondották, hogy én a zsidó-kérdés­ben Andrássy grófnak ígéretet tettem, sőt bizonyos kötelezettségeket vállaltam magamra. A ki Andrássy grófot ismeri, az nem hiheti, hogy ő valakinek ilyes­mit mondhatott volna. Még ellenfelei is elismerik, hogy a gróf tökéletes gavallér az európai diplomaták közt. Azért Andrássy gróf nem állíthat olyat, a­mi nem történt. Sohasem beszéltem vele a zsidókérdés­ről oly módon, mely engem a legtávolabbról is lekö­telezett volna. Ellenkezőleg, Andrássy gróf egy ízben azt mondá nekem, hogy habár néhány hatalom nem veszi számba a zsidókérdés nehézségeit Romániában, ő mint szomszédunk ismeri a viszonyokat és méltá­nyolja a nehézségeket. Nem volt tehát szükségem kö­telezettséget vállalni, mivel Andrássy gróf egyetért velem azon nehézségekre nézve, melyeket ez a kérdés involvál.« (Bolgár kihágások.) Azon bolgár kihá­gásokról, melyek a múlt héten Schmidt pénzügyi A Pesti Napló tárczája. De Sardes marquisné. Irta: Daudet Ernő. MÁSODIK RÉSZ. Chamblay Miksa naplója. (Folyt.) A de Sardes-palota atyámat végtelen és két­ségbeejtő szomorúsággal töltené el, ha nem laknám vele. Értem, hogy arra gondolt, hogy vissza­hívjon, midőn egyedül maradt. Nélkülem élete örökre el volna veszve. Szerencsére itt vagyok. Nekem köszön­heti a nyugalmat, melyet keres, ha nem is a feledést. Május 22. Tegnap reggel atyám így szólt hozzám: — Nem akarom, hogy az én fájdalmaim önre is nehezedjenek, kedves Miksa, sem azt, hogy ön le­kötelezve érezze magát, miután engemet oly kin miatt lát szenvedni, mely egy nap alatt nem feledhető el, hogy gondolatait az enyimeknek rendelje alá. Azt gondoltam ezért, hogy önnek nem lesz kellemetlen, ha oly körbe tartozik, melyben találkozhatok az ön korához illő fiatal emberekkel. Én az ön befogadását kértem azon körbe, melybe én is tartozom. Tegnap, ez kedvezőleg eldöntetett. Ön tehát bemutathatja magát ott. Minthogy tudják, hogy ön e körbe az én befolyásom által lépett be, ön a legszívélyesebb fogadtatásra számíthat. Megköszöntem atyámnak e szívességét, ő pedig így válaszolt: — Ön nem tartozik nekem semmi köszönettel, kedves gyermekem. Minthogy ön beleegyezett, hogy ide jön hozzám lakni, ez bizonyára a legcsekélyebb kárpótlás, melyet önnek nyújthatok. — Kárpótlás! miért ? kiáltottam fel. — Az áldozatért,melyet öntől elfogadok,felelte atyám. — Áldozat! Ab! atyám, ön nem beszél komo­­­­lyan. Oly gyöngéd szeretet árnyékában tölthetni a napokat, mint az öné, azt nem lehet áldozatnak ne­vezni. Ön kiragadott engemet végtelen szomorú lét­ből, és ön kimondhatatlan édes kincs által helyette­­síté ama elhagyottságomat, melyet alig voltam képes elviselni. Összes hálám nem képes önnek visszafizetni azt, a­mivel önnek tartozom. Álltam előtte, ő pedig megragadván kezeimet, megindulással szorította meg azokat, mi oly hideg természetű férfinál bizonyos jele a leghevesebb meg­­rázkódásnak. Egy ideig szótlan maradt, azután így szólt: — Kívánom önt a világnak is bemutatni. A saison vége előtt még lesz három vagy négy bál; fel akarom azokat használni, hogy önt bemutassam azon társaságnak, melyet ismernie kell. — Ön jóságával elhalmoz édes atyám és az ön gyengéd jóakarata majd elárulja az igazságot, me­lyet eddig a világ előtt elrejtettünk. — Nos hát, el fogja árulni. Ez nem lesz nagy baj, minthogy úgy is szándékozom önnek meg­adni egy nap nevemet. De Sardes marquisnő, ki egyedül akadályozhatná meg, hogy önt törvényesítsem, nem fog örökké élni, és azon felül jól tudom, hogy kell elbánni vele, hogy beleegyezését megnyerjem. Ha itt lesz az óra, meg fogom kapni azt, és hogy terveim megvalósulását megkezdjem, holnap este el fogom önt vezetni egy igen szeretetre méltó asszonyhoz, hol ön találkozni fog néhány személylyel azon társa­ságból, melyben ön hivatva van élni. — Mi a neve ezen kedves asszonynak ? — Vieljean bárónő. Öreg és gazdag asszony, nincsenek gyermekei, és imádja az ifjúságot, mi meg­magyarázza, hogy miért rendez mulatságokat. — Kedves atyám, holnap szolgálatára fogok önnek állni, hogy bálba menjek. Ezen rövid beszélgetés után egy óra hosszáig dolgoztunk, tanulmányozván egy jogi iratot, mely végtelen unalmas volt ugyan, de egy pör része lévén, melyet de Sardes marquis egyik bérlője ellen folytat, ez szükségessé tette annak átnézését. Midőn a munka be volt fejezve, és én visszavonulni készültem, atyám­­ egyszerre igy szólt: — Igaz, Miksa, elfeledtem önnek mondani, hogy ma este egyik barátomat Ledin Károlyt hív­tam ebédre. Szeretem őt, mintha testvérem volna, és kérem, legyen iránta szintoly kedves, minő ön rende­sen szokott lenni. Ő bankár, de e mellett igen nagy műértő, és műtárgyak gyűjtője. Tetszeni fog önnek, biztos vagyok benne , azonfelül Ledun egy igen szép, de igen szép leány apja, tette hozzá a marquis, nem minden c­érzás nélkül. Én mosolyogva hajtottam meg magamat, és így feleltem: — Azon esetben, ha Ledun kisasszony csúnya is volna, mindenesetre igyekezném, hogy az ön barátja tetszését megnyerjem, mert ön ezt így kívánja. május 23. Tegnap este pont fél hatkor egyedül voltam atyámmal, midőn Ledun urat és Ledun kisasz­­szonyt jelentették be. A két személy, kik e perc­­­ben beléptek, méltók arra, hogy naplómban he­lyet adjak jellemzésüknek. Ledun úr ötvenöt éves. Kicsi, száraz ember, mint egy darab fa, arcza oly keskeny, mint egy kés éle, homloka alacsony, szemei igen élénkek, ajkai keskenyek és szürkés haja úgy van göndörítve, mint a négereké. Járása oly fe­szes, mintha katona volna, mozdulatai merevek és ügyetlenek. Mintha csak valamely automata indul­na meg. Az első perezben ezen idegenszerű külső Le­dun urat igen visszataszítóvá teszi. De alig nyílnak meg ajkai, az első benyomás valóságos elbájolásnak ad helyet, mely még az előítéletekkel fölfegyverzett egyénekre is hat. Hangja szelíd és hízelgő, és ezt hallva, az ember nemsokára azon meggyőződésre jut, hogy e nevetséges külső igen nagy szívj­óságot rejteget. Ledun Gabriella kisasszony egészen más. Ma­gas és szép termete, mélabús szemek által megvilá­gított szép arcza, selyem finomságú fekete haja, mely a nyakszirt felett erősen összefonva, vastag tekercs­ben koronázza meg homlokát: végtelen öszhangzatú és költőies benyomást tesz. Az ember kénytelen őt­­ bámulni, mielőtt még beszélt vele, de társalgása tá­vol áll attól, hogy az első benyomást megerősítené. Atyjának beszélnie kellene, mielőtt magát mutatná. Ledun kisasszony azonban, jól tenné, ha mutatva ma­gát, nem beszélne, különben igen nagy csalódásban részesíti az embereket. Szavai után ítélve, igen hiú, roszul nevelt leány. Első társalgása legalább ily be­nyomást tett reám. De ennek daczára de Sardes marquis teljesen meg lehet elégedve velem, mert mind az apa, mind a leány előtt kifejtettem mind a kellem és szellem adományait, melyek felett a teremtő jósága folytán rendelkezhetem. E tulajdonságoknak köszönhetem, hogy kevesebb idő, mint két óra alatt megtudtam, hogy Ledun kisasszony igen szeretne férjhez menni, és végtelenül csodálkozik azon, hogy még nem talált férjet, meg lévén győződve arról, hogy egy tizenki­­lenc­ éves leány, kinek 500 ezer frank hozománya és azonfelül még egyéb gazdag várandóságai vannak, azon perezben léphet házasságra, midőn kívánja. Oly egyszerűen és mohón fejezte ki óhaját nevem és szí­vem birtokára, hogy ebből bátran következtethettem, hogy főleg azon függetlenség után vágyódik, melyet minden leány a házasság által megnyerni remél. Be­vallotta nekem, hogy boldogságát az zavarja, mert apja oly kevéssé törődik a világgal és annak él­vezeteivel. — Ha bálba visz, úgy mondá, tudom, hogy ez áldozatába kerül, melyért nincs is okom neki hálál­kodni, mert alig hogy oda érkeztünk, már is a haza­­menetelre gondol. És azután igen el van foglalva. A képek iránti rajongása igénybe veszi őt egészen. Atyám igen szomorú társ rám nézve, noha gyöngéden szeret. Férjhez menetelem mindkettőnkön segítene és férjem uram, tudom hogy boldog lenne. Ezen bájos vallomást friss kaczagással, mely egy kis iskolaleányhoz illett volna, fejezte be, és azon­felül Ledun kisasszony azon ígéretet csalta ki belő­lem, hogy holnap Vieljean bárónő bálján három ke­­ringőt fogok vele tánczolni. Annyi bizonyos, hogy e kis hölgyecske hálóját kivetette reám. Szükséges, hogy beszéljek atyámmal Cervolle Mathildról, hogy jövőre ne terhelje magát, és engemet is megkíméljen az ily házasulandó kisasszonyokkal való gyakori ta­lálkozástól. május 26. Ott voltam Vieljean bárónő bálján. A háziasz­­szony oly fogadtatásban részesített, mint minden az ő helyzetében lévő nő szokta részesíteni az oly fiatal embert, ki mint tánczos és mint nőtelen igen becses salonjára nézve, minthogy az anyák soha nem vona­kodnak leányaikat oda vezetni, hol egy úgy nevezett jó partré némi reménye nyílik. És engemet úgy látszik annak tartanak. A báró­nő már tudja de Sír des marquis által, hogy az valamikor nevét is reám ruházza, és mindent reám hagy mit vagyonából felesége kezei közül kimenthet; tudja azt is, hogy addig is elég csinos évjáradékom van, melylyel sok ifjú leány megelégednék. Ez az oka, hogy ezen szeretetre méltó asszony, kinek szeretetre méltósága azonban igen felületes és számító, úgy fo­gadott, mint valami régi barátját. Atyám, ki velem volt, egész csomó mindenféle korú nőnek mutatott be. Mindegyikre nézve néhány szóban pikáns és határozott utasításokat adott. Lát­tam özvegy asszonyokat, kik azon igyekeznek, hogy másodszor, sőt harmadszor is oltárhoz vezettessenek; ifjú leányokat, kik feltűnő fényűzés mögött rejtegetik szegénységöket és czigány modorukat; boldogtalan házasságban siülő nőket, keresvén a vigasztalót, azaz a kedvest; anyákat, kik kétségbeesetten veszik észre megvénülésöket, és mindent elkövetnek, hogy tizen­hat évesnek látszassanak; alig husz éves kaczér nő­ket , gőgös örökösöket, kik büszkélkednek nevökkel és egyszersmind hozományukkal. Végre tíz óra felé, hogy e kép megkoronázva legyen, és hogy tanulmá­nyaimat befejezhessem, megjelent Ledun Gabriella kisasszony. Intett nekem , én siettem hozzá és ő em­lékeztetett arra, hogy előtte való nap egy csomó ke­­ringőt ígértem neki, melyekből egyet sem hajlandó elengedni. — Kész vagyok ígéretemet beváltani, feleltem neki. (Folyt, köv.) igazgatónak a kelet-ruméliai bizottság részéről el­rendelt szemle útja alkalmából előfordultak, a Föld Corr. következő híreket vesz : Midőn Schmidt Haskid­ba érkezett, azonnal nagy néptömeg gyűlt össze szállása előtt, s a legdurvábban szidalmazva a berlini szerződést, fenyegetni kezdte Schmidtet és segédtisztviselőit. Minthogy Schmidt ezzel nem sokat törődött, a csőcselék a fenyegetésekből tettlegessé­­gekbe ment át, betört a házba s irodába, melyben Schmidt dolgozott s bántalmazta a segédtisztviselő­ket. Magát Schmidtet csak nagy ügygyel-bajjal men­tette meg két orosz tiszt a bántalmazástól. Időköz­ben Ulrich báró a hely­színére érkezett ph­­ippopo­­lisi kormányzó néhány elfogatást eszközöltetett, mire Schmidt Jamboliba utazott,hol a járás főnökhöz szállt. Alig hogy megérkezett, a járásfőnök házát zendülő tömeg fogta körül s össze­törte Schmidt úti kocsiját, sőt a házat rágyújtani igyekezett. Ekkor csapatoknak kellett közbe lépni s a za­vargókat szétűzni. Erre Schmidt 15 kozák védelme alatt Slionoba utazott. A város közelében 10.000 lá­zadó állta útját s a legiszonyúbb fenyegetések közt arra kényszeritette őt, hogy forduljon vissza Jam­­boliba. Itt Tiseneff tábornok kijelentette neki, hogy mindaddig nem kezeskedhetik személyes biztonságá­ról, míg az orosz katonaságnak megengedve nincs, hogy rendzavarások esetén fegyverét használja a lá­­zongók ellen. Schmidt erre visszatért Filippopoliba, hogy ott élményeiről jelentést tegyen az európai bi­zottságnak. (A bolgár nemzetgyűlés tagjai­ már­czius 9-kén nagy értekezletet tartottak Alementije püspök elnöklete alatt. A pánbolgár párt vezetői is megjelentek, s mindent elkövettek, hogy magukhoz hódítsák a többséget. De sikertelenül. Négy órai vita után elhatározták ugyan, hogy Rumélia érdekében kérvényt fognak a hatalmakhoz intézni, de másrészt kimondották, hogy a nemzetgyűlésnek mint ilyennek, csak két feladata van : az alkotmánytervezetet tár­gyalni, s a fejedelemválasztást teljesíteni. Azon terv­ről is lemondottak, hogy a nemzetgyűlés a berlini szerződés ellen tiltakozást készítsen. Országgyűlés. A képviselőh­áz ülése márczius 18-án. Elnök: Grhyczy Kálmán. Jegyzők: Antal Gyula, Baross Gábor, Mol­nár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Szapfiry Gyula gr., Pauler T., Trefort Ágoston, Péchy Tamás, Szende B., Kemény G. K., Bedekovich Kálmán b. Az ülés kezdődik délelőtt 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatv­án, észre­vétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: bemutatja Hadezspek János bomiliczi községi jegyző kérvényét nyugdíj engedélyezése iránt; Bélteky Gábor nagy­károlyi lakos kérvényét irnoki állásába leendő visszahelyezése, esetleg nyugdíjazta­tása tárgyában; Erdővidék több község lakóinak Nemes Nándor gr. által beadott kérvényét, melyben a felsorolt községeket megyeileg egyesittetni és azok­nak természetes központján Barótban járásbíróságot és szolgabírói hivatalt fölállíttatni, továbbá a fölállí­tandó járásbíróságot telekkönyvi hatósággal is fölru­­háztatni kérik. Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Csávossy Béla előadó benyújtja a vám- és kereskedelmi bizottság két jelentését a Párisban kö­tött postaegyesületi szerződés beczikkelyezéséről és a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló törvényjavaslatok tárgyában. Mindkét törvényjavaslat az osztálytárgyalások mellőzésével fog napirendre tűzetni. A gazdasági bizottság jelentése a képviselőház márczius havi költségvetéséről, a képviselők félévi lakbéréről vita nélkül elfogadtatok. A ház február havi kiadásairól beterjesztett kimutatás tudomásul vétetik. Következik az államköltségvetés, jelesül a val­lás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének részletes tárgyalása. Mednyánszky Árpád b. a vallás­szabadság és a polgári házasság érdekében emel szót. Csodál­kozik azon, hogy Pór Antal most egyszerre ellenzi a bosnyákok és a magyarok közti házasságot, midőn egy szava sem volt az ellen, hogy Magyarország Boszniával összeházasíttassék. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Azt hiszi, hogy az esztergomi vá­lasztók sokkal szívesebben látnák a polgári házassá­got, mint a mi összeházasításunkat Boszniával. Ért­hetőnek tartja, hogy a klerikálisok és ultramontá­­nok ellenzik ezen szabadelvű eszméket, mert hiszen a klérus és az ultramontánok, ezek között a jezsuiták, akkor ülték legfényesebb diadalukat, midőn a reak­­czió felemelte zászlaját. (Helyeslés a szélsőbalon.) Pauler Tivadar igazságügyminiszter kijelenti azon meggyőződését, hogy hazánkban az önkényura­lom ellen nagy szolgálatot tett a nemzetnek a főpap­ság és a klérus. A­z ötvenes években a hazafias szerzetes­rendek hiúsították meg a germanizáczió minden törekvéseit az iskolákban; ezt elismeri a történelem s ez iránti elismerésének adott kifejezést a törvényhozás, midőn majdnem egyhangúlag kivette őket az inkompatibi­litás alól. Azt hiszi, a magyar klérus ezért elismerést, de nem gáncsot érdemel. (Élénk he­lyeslés.) Pór Antal személyes kérdésben szólal fel s ki­jelenti, hogy nem a bosnyákokról, hanem csak a mo­hamedánokról szólott. Mednyánszky Árpád kijelenti, hogy a ma­gyar főpapok tették lehetségessé a konkordátumnak kiterjesztését Magyarországra. Bessenyey Ernő a kapornaki apátság ügyét említi fel, mely a jezsuiták által kezeltetik. Kérdi a minisztert, szándékozik-e úgy intézkedni, hogy ezen apátság jövedelmeit ne a halksburgi jezsuiták kap­ják, hanem azok Magyarországban maradjanak. — Trefort Ágost kijelenti, hogy ezen, valamint egyéb kérdésekben megindultak a tárgyalások. A maga ré­széről leghelyesebbnek tartaná pl. ha a szlavóniai községek a diakovári püspökségekbe bekebeleztetné­­nek, viszont Muraköz Magyarországhoz csatoltatnék. A kapornoki kérdésre nézve szintén megindultak a tárgyalások, az eredményt annak idején elő fogja ad­­ni. Turgonyi Lajos pártolja Irányi javaslatát. Gulner Gyula egy 15 tagú bizottság kikülde­tését indítványozza az alapok és alapítványok meg­vizsgálása végett azon utasítással, hogy e bizottság jelentését még ezen évben megtegye. Trefort Ágost elfogadja ezen indítványt, de Irányi határozati javas­latát elvettetni kéri, a kormány elő fogja terjeszteni ezen irányban javaslatait, a­mint erre az idő, s a vi­szonyok kedvezők lesznek. A vita berekesztetvén, Helfy Ignácz kijelente, hogy belenyugszik abba, hogy saját indítványa, mely az alapok és alapítványokra vonatkozik, a költségv. törvény megalkotása után vétessék tárgyaltassék alá. Rövid eszmecsere után, mely a kérdés feltevése körül forgott, az elnök Iványi Dániel határozati javaslatára teszi fel a kérdést. Annak első részét, mely a vallásszabadságra vonatkozik, a ház 114 szó­val 110 ellen kivetette; második részét, mely a pol­gári házasságra vonatkozik, a többség elfogadta. Ezután elfogadtatott Gulner Gyula indítványa s kimondatott, hogy Helfy határozati javaslata a költségvetési törvény megalkotása után fog tárgyal­tatni. Ezután megkezdetett a részletes tárgyalás. A budapesti egyetem költségeinél Mednyánszky Ár­pád hosszabb beszédet tart, melyben az egyetemek körében észlelt hiányokat fejtegeti.k elő, mely kiváló fontosságánál fogva — alázatos néze­tem szerint — kell, hogy mindenekelőtt tárgyal­­tassék. Alig néhány hét múlva a magyar haza öröm­ünnepét volt megülendő a királyi pár 25 éves boldog egybekelésének. Szándékunk volt az uralkodó iránti hűségünknek, mely mindnyájunk kebelében kiolthat­­lanúl él, külsőleg is kifejezést adni. — Az ádáz sors akadályokat gördített ez elébe, — a Tisza vidékét s különösen Szegedet rettenetes csapás érte,és szeretett királyunk akarata szerint, a midőn az ország gyászt ölt, kell hogy az örömtüzek sehol fel ne lobogjanak. Meghajlunk a király atyai szivének legnemesb aka­rata előtt, de azért e megye közönsége, őseitől örök­lött hűségének s ragaszkodásának kifejezést fog adni! Indítványozom tehát, hogy a megyei bizottsági köz­gyűlés szerencse kivánatainak egy legalázatosabb feliratban adjon kifejezést, s feliratának a trón zsá­molyához juttatására a belügyminisztert kérje fel. (Éljen, helyes!) Másik indítványom, (Halljuk,) hogy a 1. bizott­sági közgyűlés — a szavakban nem ecsetelhető ret­tenetes katasztrófa által elpusztult Szegednek — jó­tékony czélu közintézetei javára 3000 irtot (helyes) s Dorozsmának s a többi Tisza vidéki községeknek 1000 irtot (helyes, helyes), szavazzon meg a megye szabad rendelkezése alatt álló alapokból. Ajánlom mindkét indítványomat elfogadás végett a 1. megyei bizottsági közgyűlésnek. (Elfogadjuk éljen!) A közgyűlés egyhangúlag s általános helyes­léssel elfogadta az alispán mindkét előterjesztett in­dítványát. Ezután áttért a napirendre kitűzött tár­gyak elintézésére. Az ülés tovább foly. Pestmegye negyedéves közgyűlése. — márcz. 18. Szapáry István gróf, a megye főispánja ma d. e. 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést. A ta­gok nem nagy számmal jelentek meg. A gyűlés az alispáni jelentés felolvasásával vette kezdetét. A jelentés az utolsó negyed­év alatt elintézett ügyek s fölmerült események felsorolására szorítkozik, s töb­bek között élénken ecseteli a megye több helységé­ben a belvizek által okozott tetemes károkat. Fölem­líti továbbá Sántha Péter, a megye egyik legbuzgóbb tagjának s főpénztárnokának elhalálozását, kinek helye most fog betöltetni. A jelentés tudomásul véte­tett s Halász Boldizsár indítványára a megye jegy­zőkönyvileg fejezi ki fájdalmát Sántha elhunyta felett. Ezután Földváry Mihály alispán feszült figyelem között következő beszédet tartott: Tisztelt bizottsági közgyűlés! Engedtessék meg nekem, hogy két indítványnyal járuljak a t. bizottság Az átadás. A közlekedési minisztériumhoz következő táv­iratok érkeztek : H.-M.-Vásárhely, márcz. 17. 8 óra 45 p. (érk. 9 óra 10 p.) Ma itteni körtöltésen mintegy 2500 szakmányos munkás szép sikerrel dolgozott, de a fel­fogott védvonal nagy hosszúsága miatt igy sem vár­ható el, hogy a szentesi töltésnek netalán rögtön be­következhető átszakítása esetében a körtöltés már felépítve legyen, mely munka ily erővel, két, vagy három hétig eltarthat és igy csak a Zöldár ellen nyújthat védelmet. Boross, felügyelő. Szentes, márcz. 18. 7 óra. A beállott kedve­zőbb körülmények közt legnagyobb erélylyel azon működünk, hogy megrongált töltéseinket helyreállít­suk, a munkáltatás nagy eredménnyel folyik. Stam­mer, alispán. H.-M.-Vásárhely, márcz. 17. 6 óra 50 percz. Vásárhely városát védő 12.000 öl hosszú közgáti munkálatot megszemléltem, a munka nagy erővel folytattatok, öt-hat nayi folytonos munka mellett a város biztosítása remélhető. Beliczey, Csongrádi, márcz. 18. reggel 9 óra 10 percz. Idő szép, 24 óra óta 2 c­mtr. apadás, összes apadás márczius 5-től fogva 71 cmtr., a töltések többnyire mostani körülményekhez képest elegendően helyre­­állíttattak, némely javítások ma 300 katona által fo­ganatba vétettek, állapotunk kedvezőbb, veszély egyáltalán nincsen. Just kir. seg. mérnök. * Vízállások. (Tisza-völgy.) — Márcz. 18. délben — tegn. v. M.-Sziget 0 65 derült idő 0.57 Sárospatak 4.40 havas eső 4.54 Tokaj 5.43 esős, szeles 5 01 Szolnok 6.55 szél 6.eg Szeged 7.70 tiszta 7.72 Szatmár 1.10 — 1-10 B.-G.ala } 1 derült, .tél­­ Arad 0.08 száraz 01. Kül­önféle k. — márcz. 18. (Király ő Felsége) szegedi időzéséről még a következő epizódot közöljük, melyet az E—s távirata említ fel: Az államvasúttól egyenest a reál­iskolának tartott a menet, a két városrészre szolgáló menhelyre. A király figyelmét semmi sem kerülte ki. Minden iránt érdeklődést tanúsított. Megszólított egy szakácsnőt, ki épen levest vitt az árvaház mene­kültjeinek, megkérdezte: — Ki főz itt és mit főznek? Van-e sok szegény nép e helyen elszállásolva? A szakácsnő helyett a főispán akart felelni. — »Hagyja kérem, szólt a király, hadd kérdezzem és hadd be­széljen.« A szakácsnő az előbb tett kérdésre felelve, azt mondá: — Nagyságos ur! rántott levest.« A főispán intőleg közbe szólt: — Ez a felséges király. A király erre azt mondá: — Nem kell azt minden­kinek tudni. A király megszólított még itt egy vélet­lenül eléje kerülő Gunszt nevű fiatal­embert. — Ön is menekült ? — Igen felség! — Kivel van itt ? kér­dezősködött tovább a király. — Löw zsidó­ pappal, válaszolt a fiatal­ember. — A zsinagóga is víz alatt áll ? — Az épület még meg­van, de a padok vízben úsznak, hátulsó fele a templomnak le is omlott; volt a válasz. — Köszönöm, mondá a király, és még némi kérdezősködés után dereglyére ült és folytatta útját a rókus városrész felé. (Nagyobb adakozások) a szegediek ja­vára a miniszterelnöknél: özvegy b. 8­­­m 0 n Simonná 5000 frt, R­a­j­n­e­r főherczeg 1000 frt, municipális hitelbank 1000 frt. (A szegediek javára) szóló pénzkü­lde­­mények, mondja az Ellenőr, mint minden hatósági gyűjtés folytán bejött pénzek postai küldése, egy ré­gibb rendelet értelmében, postadíjmentesek, ha levél­ben hatóságok czíme alatt adatnak fel. Csodálatos s a postai ügyek vezetésére jellemző, hogy még tegnap­előtt a pesti postaigazgatóság ily rendeletről semmit sem tudott. Tett kérdésünkre határozottan kijelen­tetett, hogy a szegedi polgármesteri hivatalra czím­­zett pénzek díjmentesen nem expediálhatók, s azt a tanácsot nyertük, hogy a díj elengedéséért folyamod­junk a kormányhoz. A mi küldeményeinket tegnapig meg is fizettették. (A szegedi postahivatalt­ sikerült annyira biztonságba helyezni, — jelenti a postaigaz­gatóság — hogy mától fogva a pénzeslevelek kezelé­sét ismét felvehette. Szegedre szóló pénzeslevelek mától fogva a postahivatalok által felvétetnek, szál­lítmányok postai közvetítése azonban még nem esz­közölhető. (Tóth Kálmán) ta Írótársunk öt darab aranyat küldött be hozzánk a csongrád-tápéi árvízkárosultak részére. A költőt a szerencsétlenség tiszteletén kívül, a hála érzete is indítja e tettére, miután tíz év előtt egy, az országgyűlésen tartott be­szédéért a honvédség tárgyában, őt a csongrád-tá­­péiak képviselőjüknek hívták meg. Tóth Kálmán nem akarván bajai jelöltségét, mely a kormánypárt által meg volt támadva, kettős föllépésével gyöngíte­ni, a tápéi jelöltséget megköszönte, de mostani ado­mánya azt mutatja, hogy a Tápéról kapott rokon­­szenvet nem feledte s azt a rosz órákban hálaérzettel tudja viszonozni. (Szegedről) ő Felsége kíséretével e városba csolnakázván, a távolban ridikot vett észre, melyben két ur látszott valamivel foglalatoskodni. Ő Felsége kérdésére, hogy kik azok és mit csinálnak, Storch felügyelő, a csónakban ülő urak egyike az felelte, hogy társa a lipcsei Illustrirte Zeitungnak rajzolója, ki ép azon van, hogy a magasztos pillana­tot, midőn ő Felsége a szerencsétlenség színhelyét megszemléli, megörökítse. Ő Felsége megelégedéssel fogadván a választ, tovább folytatta vizi útját. (Ráth Mór) úrtól Bécsből márcz. 17-től a következő sorokat vettük : Hanyatló egészségem miatt kénytelen vagyok néhány hét óta távol lenni; a hazai lapok nagy ritkán jutnak kezeimhez, és így nem tudom, történt-e a szegedi kulturális intézetek feltámasztására már némi intézkedés. Bátorkodom tehát felkérni, legyen szíves lapja útján azon intéze­tek, nevezetesen az iskolák igazgatóit értesíteni, hogy a szegedi könyvtárak számára ötezer forint áru­könyvet bocsátók rendelkezésükre, és hogy legyenek szívesek az alkalmasnak vélt időben a kí­vánt művek, nevezetesen magyar remekírók és mara­dandóbb becsű kiadványok jegyzékét vélem közölni.

Next