Pesti Napló, 1882. február (33. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-14 / 45. szám

Konkrét szempontból ítélve meg közok­tatásunkat, úgy találjuk, hogy Magyarorszá­gon azon kérdés, felekezeti legyen-e a közép­iskolai oktatás, vagy sem, nem bír jogosult­sággal. Sem kultúrai, sem politikai tekintetben nincs okunk a vallásos nevelést kiküszöbölni, nincs módunk a felekezeti iskolákat és tanerő­ket másokkal pótolni. Sőt meg akarjuk tartani a magyar állam­nak az egyházak támogatását. A­mit tehát az egyház, felekeze­­tek méltán kívánhatnak, hogy en­gedjük meg nekik a fiatalság val­lásos és erkölcsi nevelését a saját hitelveik szerint, azt mi nekik kész­séggel megadhatjuk. Ellenben a legteljesebb garan­­c­iákat kell követelnünk a fele­kezetektől, és­pedig valamennyi­től egyformán az iránt, hogy a magyar államnak hatályos befo­lyása biztosíttassák minden isko­lában, a közoktatásnak kultúrái és politikai tekintetben kifogásta­lan vezetésére nézve. E két elv szem előtt tartásával kielégítő eredményre juthat az országgyűlés közokta­tási bizottsága. E bizottság előtt feküsznek a felekezetek észrevételei a törvényjavaslat felett. Nagyér­demű és nagy tekintélyű férfiak részint sze­mélyesen, részint írásban formulázták a ka­­tholikusok, protestánsok és óhitűek különböző óhajait. Jeles tanárok, mint szakértők adnak a bizottságban felvilágosításokat. Minden ténye­ző szívesen közreműködik tehát, hogy a mun­kálat sikerüljön. Erős ellentétek a bizottságban nem mu­tatkoznak. Mindazonáltal Haynald bibornok érsek a katholikus püspöki kar nevében a tanulmá­nyi alapból fentartott iskolákra vonatkozólag azon igénynyel lépett fel, hogy ezek a katho­likus egyház tulajdonának elismertessenek s egy a kormánynyal együtt­működő katholi­kus tanügyi bizottság vezetése alá adassanak. Van-e ezen követelésben igazság és mél­tányosság? Tartalmaz-e az állam veszélyes momentumot ? Tekintve, hogy e gimnáziumok tényleg katholikus tanintézetek, s hogy más hitfelekezetek iskolái is felekezetieknek el­ismertetnek, a püspökök kérelmét, hogy ez a törvényben elismertessék, méltányosnak kell tartanunk. Államveszélyes elvet pedig ebben annál kevésbbé látunk, mert csakis a katholikusok egyeznek bele, hogy középisko­láik a közoktatási miniszter vezetése alatt maradjanak, maguknak csupán egy tanácsot kívánván melléje adatni azért, mert a parl­a­­menti többség változandó s a miniszter lehet nem katholikus. A protestánsok, erős­ jogalapon állva, többet követelnek; ők a linczi békekötésre hivatkozva mint szerződő fél lépnek fel az állammal szemben, s teljes autonómiát, vagyis az állami felügyeletnek — ők csak f­ő fel­ügyeletet ismernek el — iskoláikból kizárását kívánják, úgy a tanerők képesítése, alkalma­zása, a tanrendszer és a tankönyvekre néz­ve. Több engedményt követelnek tehát ma­guknak , mint a szerzetesrendek, melyek egynémely spec­iális viszonyaikból folyó könnyítést és kivételt kérnek. Hasonló alapon, mint a protestánsok, állanak az erdélyi katho­likus státus és a görögkeletiek. Mi ezzel szemben csak azt kérdjük, hogy ha a magyar protestánsok nem eresztik be az államot iskoláikba, mi jogon követelhessük ezt a görögkeletiektől ? Ha nem is akarunk a közoktatás terén uniformitást, a törvényben egyenjogúságot kell követelnünk. Hol van Magyarországon az államnak érdeke az ifjúság nevelése körül veszélyez­tetve? Nemde ott, hogy felekezeti intéze­tek, gimnáziumok és papnöveldék és tanitóképezdék állíttatnak, me­lyekben az ifjúság a magyar állami­ság és nemzet ellenségévé nevelte­tik, s történelem, földrajz s irodalom kárunkra meghamisittatnak, a ma­gyar nyelv oktatása szándékosan elhanyagoltatik s nemzetiségi túl­zók ferde és fanatikus irányban nevelik a magyar állam polgárait.­ Ily intézetekből aztán évenkin kikerül néhány száz apostol, kik szétoszolván az ország minden vi­dékén, konkolyt hintenek a nép közé. Ez ellen tenni kell. Ez a középiskolai törvényjavaslat egyik fő feladata, legalább ép oly fontos, mint a vallástanítás, vagy egy jó és egységes tanterv felállítása. E tekintetben a törvényhozást semminő felekezeti tekintet vissza nem tarthatja attól, hogy minden szükséges biztosítékot az állam­nak megszerezzen. E biztosítékok pedig csakis a tankönyvek felülvizsgálata, a ta­nári kvalifikác­ió meghatározásában, a tan­tervben és az intézetre és a tanulók vizs­gáira való felügyeleti jogban találhatók, nem­különben a felhatalmazásban, államellenesen működő tanintézeteket, legyenek azok feleke­zetiek, vagy sem, bezárathatni. Sajnos, efféle intézetek felekezeti kü­lönbség nélkül vannak hazánkban. A nyit­­rai püspökség területén, valamint a görög katholikusok közt szintúgy, mint a protes­táns szászok s a disunitus szerbek és oláhok közt a veszély fenforog, a veszély megvan, hogy felekezeti gimnáziumokban magyar ál­lamellenes tanok hirdettetnek. Újvidék és Balázsfalva nem az egyetlen példák, a lutheránusok nagyréczei és turócz­­szentmártoni gimnáziumaik históriája isme­­retes­: ki merné állítani, hogy a felekezetek jogainak sérthetetlensége nevében ruthének, tótok, szászok, szerbek, oláhok közt ezt tűrni kell, hogy a középiskolai törvényjavaslat nem arra való, hogy az államot felhatalmazza törvényesen interveniálni, hogy olyan visz­­szaélések, minek Pancsován is előfordultak, de, mert az intézet állami volt, kiirtattak, — jövőre lehetetlenné tétessenek ? Sem a katholikus főpapok és szerzetes­­rendek eziránt garancziát nem nyújthatnak — vagy nem merült e fel elég panasz a püs­pökök által külföldről importált apáczák és jezsuiták idegenszerű, sőt magyarellenes ne­velése miatt nemcsak Szebenben, de sokfelé ; sem a protestánsok, kik között pánszláv és pángermán van bőven; sem a keleti egyhá­zak, melyek már szerkezetüknél fogva nem­zetiségiek: egyik autonómia sem állhat jót arról, hogy a nemzetellenes izgatás nem bú­vik el az oltár mögött s a kathedrában. A vallásszabadságot tehát ne bántsuk, a feleke­zeti iskolát is meghagyhatjuk, a privilégiumot is tisztelhetjük s engedhetünk autonómiát is, de az állami érdekek védelméről általános, mindenkire nézve kötelező törvényben kell gondoskodnunk. A bizottságnak, mint a törvény előkészí­tőjének s az országgyűlésnek lesz feladata, hogy a felekezetek önzése és széthúzó törek­véseikkel szemben, megadván mindeniknek a mi méltányos, az állam fenhatóságát és befo­lyását a középiskolákra megszerezze és biz­tosítsa. Különfélék. Napirend február 14. Naptár: Kedd, február 14. B. kath.: Bálint áld. vértanú. Protestáns : Bálint. Görög-orosz: (febr. 2.) Kisztus bemutatása. Izraelita: (sebat 25.) — Nap kel 7 óra 10 perez, nyugszik 5 óra 19 perez. — Hold kel 4 óra 9 perez reggel, nyugszik 1 óra 1 perez délelőtt. Az orsz. nőiparegylet rendkívüli közgyűlése d. u. 4 órakor. A Tiszavölgyi társulat központi bizottságá­nak ülése. Az orsz. m. iparegyesület kézműipari szakosz­tályának ülése d. u. 5 órakor. Az első budapesti szegény gyermekkert egy­let thé dansant-ja a várszínházban. A képviselőház ülése d. e. 10 órakor. Mai számunkhoz egy egész év melléklet van csatolva, a következő tartalommal : Ország­­g­y­ű­l­é­s : A képviselőház ülése febr. 13-án. — A kö­­zéptanodai javaslat. — A képviselőház jogügyi-, pénz­ügyi- és véderő bizottságaiból. — Közgazdaság: A szeszadó-reform országos enquete tanácskozása. — A tisza-körös-marosvölgyi érdekeltség értekezlete. — Vegyes hírek. — Pénzintézetek üzleteredményei. — Üzleti hírek. A budapesti gabona- és értéktőzs­dékről. — A budapest kőbányai sertéskeresk. csar­nok távirata. — A fapiaczról. — A vidéki piaczok­­ról. — Szesz. — Párisi juhvásár. — Tojás és vaj. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Földmivel l­é­s. Mikor kezdjük a vetést ? — A vetés sűrűsége. — A talaj befolyása a dohányra. — A kötött tala­jok megmunkálása. — Apróbb közlemények. — Meghaltak Budapesten febr. 12. — Nyilttér. — A budapesti gabonatőzsde hiv. árjegyzése.­­ A Szent­ István szoboralapra megindított gyűj­tésünk újabb fényes előre­haladását jelezhetjük ma is. A szerkesztőségünkben begyűlt és az első ha­zai takarékpénztárban gyümölcsözőleg elhelyezett összeg immár meghaladja a hatezer forintot. Oly eredmény ez, mely a magyar közönség lelkes áldo­zatkészségéről valóban fényes tanúságot tesz s eléggé bizonyítja, minő lelkes visszhangot keltett a hazafiak körében az általunk megpendített kegyeletes eszme. Nemcsak az adományok, hanem a hozzájuk csatolt, meleg és hazafias hangú kisérő levelek is tanusítják ezt. Valóban sajnáljuk, hogy a sok lelkes és szépen írott levelet, melyet napról-napra veszünk, közre nem bocsáthatjuk. De annál melegebben fejezzük ki ez­úttal is íróiknak köszönetünket és hazafias üdvözle­tünket. Ma különösen sok ily levelet vettünk. Első­sorban a mármarosi keresk. és iparkamra kitűnő igazgatósága nevében Jakab Péter és Szabó Sándor uraktól, kik 50 frtot küldtek be hozzánk, mely összeget a nevezett intézet derék részvényesei február 8-án tartott közgyűlésükben szavaztak meg. Hasonló lelkes levélben Szilágyi Gáspár jószág­­igazgató úrtól Győrből 30 frtot vettünk, ki ez összeget az ugyanott február 10-én tartott uradalmi gazdatiszti tanácskozáson gyűjtötte. T­a­p­o­d­y Tamás Szilágy- Somlyóról az ottani gimnázium érdemes igazgatója az intézet tanári kara, ifjúsága, valamint a római kath. elemi tanoda növendékei részéről 19 frt 53 krt küldött be hozzánk szintén hazafius sorok s egy gyüj­­tőiv kíséretében, melynek élén következő sikerült vers áll :­ Báthoriak düledék sas fészkét portam látván, Bú lepi meg szivedet régi dicső honodért. Nincs mért! mely sz. jobb ezer évig védte hazádat, Fényt áraszthat még erre egy uj ezerig. Föl hát! oly oszlop hirdesse nevét a dicsőnek Melyhez e hon minden gyermeke egy követ ad. Miskolczról Orczy Gyula úrtól szintén vet­tünk 15 frtot, egy nagyérdekü levélben, melyre még visszatérünk. Az összegből 5 frt a saját, 10 frt özv. Bük Zsigmondné urhölgy hazafias adománya. Két további nagyobb gyűjtés eredményét is ma vettük. B­o­r­ó­c­z­y László köztiszteletben álló uradalmi igazgató ur N­y­i­t­r­á­n az ottani derék püspöki ura­dalmi tisztség körében 65 frtot gyűjtött. A lelkes bécsi akad. magyar olvasó és társaskör is megkül­­dé kegyelete adóját s hazafias tagjai közt eddig 21 frtot gyűjtött, melyet Nozdroviczky Ferencz főjegyző és Stern pénztárnok urak ma juttattak hozzánk. Fo­gadják a buzgó, hazafias szellemű gyűjtők és adomá­nyozók ismételve legőszintébb köszönetünket. A gyűj­tés eredménye következő: Boróczy László urad. igazgató gyűjtése (Nyitra) 65 frt — kr. A máramaros-szigeti kereskedel­mi és hitelintézet 50 frt — kr. Szilágyi Gáspár jószágigazgató gyűjtése (Győr) 30 frt — kr. Akad. magyar olvasó és társas­kör gyűjtése (Bécs) 21 frt —­kr. Boróczy László urad. igazg. ur gyűjtéséhez N­y­i­t­r­á­n járultak : Boróczy László 10 frt, Moró István, Dohneka Péter, Gyurikovics József, Jankovich József egyenkint 5 frt, Mózes János 3 frt, Szarka Mihály 2 frt, Truszka Alajos 1 frt 50 kr, Paulik Andor 5 frt, Sipchich István 5 frt, Lautho­ann M. 2 frt, ifj.Boróczy László 3 frt,Butinyi Endre 1 frt,Kecskeméthy Kál­mán 1 frt, Nagy Ambrus 5 frt, Drexler János 1 frt 50 kr. Bencz László 5 frt, összesen 65 frt. Szilágyi Gáspár urad. igazgató úr gyűjtésé­hez Győrött járultak: dr. Síkor József 1 forint, Kollár József 2 forint, Sági Gábor 2 frt, Komán József 2 frt, Schönauer Antal 5 frt, Csodányi Antal 2 frt, Eibel Lajos 2 frt, Guttmann Frigyes 2 frt, Vágner László 1 frt, Hoffmann Vincze 2 frt, Saághy Gyula 1 frt, Offner József 1 frt, Szilágyi Gáspár 7 frt. Össze­sen 30 frt. Tapody Tamás igazgató úr gyűjtéséhez Szi­­lágy-Somlyón járultak: Minorita társház 2 frt, Hassák N., Baránthy M., Szepesy P., Hermann Irén, Kárpáti Gratian egyenkint 1 frt, Tapolcsá­­nyi Gottfried 50 kr, Tizedes T. Antal 50 kr, I. osztályú gim­náziumi tanulók 2 frt 65 kr, a H. oszt. 3 frt 22 kr, a IV. oszt. 2 frt 41 kr, a IV. oszt. 90 kr, a főelemi róm. k. tanodából 1 frt 35 kr. Összesen 19 frt 53 kr.­­- s özvegy Vörösmarty Mihályné. Esti lapunk­ban jelentettük a gyászhirt, hogy a nemzet koszorús nagy költőjének özvegye,Vörösmarty Mihályné elhunyt . 1855. nov. 19-én lett özvegy; férjét akkor vesz­tette el a haza. Nemes, fenkölt gondolkodású hölgy volt, ki férje egész költészetére mély benyomást gyakorolt. Ő ismertette meg vele a szerelem boldog­ságát, mert, mint Gyulai Pál említi, 1833-tól 1841-ig Vörösmarty szivében és költészetében a szerelem nem nőtt valódi szenvedélylyé. Ez csak az 1841. év utáni alkotásokban észlelhető. Ez évben látta először Csa­­jághy Laurát, ki testvére, Bajzáné látogatására jött Pestre. Vörösmarty akkor Bajzáékkal egy házban lakott és náluk étkezett. A család tagjának tekintet­ték, ki rendesen dolgozó kabátjában jött le hozzájuk étkezni. Egy ízben,nem is sejtve, hogy Bajzáéknak ven­dégük van, szintén kissé kopott kabátban lépett be hoz­zájuk. A szobában egy idegen hölgyet látott, gyorsan megfordult, hazament és fekete atillát öltött. A leány maga restelte legjobban, hogy a nagy költőnek alkal­matlanságot okozott s ez annyira feszélyezte, hogy első találkozásukkor folyton elfogult maradt. De Vö­­rösmartyt az első pillanattól kezdve elbájolta. Elénk, elmés, szép leány volt, kaczérság és modorosság nél­kül, ki csakhamar erős érzést keltett a költőben. Ez sokat és szívesen időzött körében s ez időbeli versei ébredő szerelmének tanúi. De Vörösmarty, kit egy régibb kudarcra a szerelemben nagyon tartózkodóvá tett, csak 1842-ben merte szerelmét bevallani, akkor sem a leánynak, hanem közös barátjuknak,Bajzának. Ettől tudta meg Laura is a titkot. Nem adott egye­nes választ s a kétség és remény­e napjaiban irta hozzá Vörösmarty egyik legszebb versét, a »Merengő­köz« czimmel. A vers kézirata megvan ma is. Eskü­vőjük 1843. május 9-én volt Pesten. Boldogan éltek tizenkét esztendőt 1855-ig, midőn a nő özvegyen ma­radt három gyermekével. A költő utolsó éveit sze­génységben töltő, hírnevénél egyebet nem is hagyott örökül árváinak, kikről azonban csakhamar Deák Ferencz, az elhunyt költő igaz barátja, árváinak gond­viselője, gondoskodott, nemzeti aláírást nyitva, mely százezer frtot eredményezett Azóta az özvegy gyer­mekeinek élt, az özvegyi fátyolt magával viszi sírjá­ba. Egyik leányát már régebben eltemette, de annál több örömet ért másik két gyermekével. Fia, Béla, je­lenleg kir. táblai biró, leánya, Ilona, Széll Kálmán volt pénzügyminiszter neje. Fájdalmukat a jó anya elvesztése felett enyhítse a közrészvét, melyet a kitű­nő asszony halálának hire a magyar társadalom min­den rétegében keltett. — A magyar tud. akadémia III. oszt. ma Szto­­c­z­e­k József elnöklete alatt ülést tartott. Ez ülésen értekeztek: König Gyula a »Ludolf-féle számról,« azután Hunyady Jenő 1. tag »A geometria line­áris rokonságai« czimű értekezését mutatja be. Kon­koly Miklós 1. tag előterjeszti értekezését, melyben az 1864. óta eszközölt megfigyeléseit az üstökös-spektu­­moknak ismerteti; még Klein Gyula műegyetemi tanár tartott előadást ily czim alatt »Vampirella és a sratista ország.« Végül dr. Szabó József bemutatta Téglás Gábornak »egy uj csontbarlang a bedellői határban« czimü értekezését. Bedellő Toroczkó vidé­kén van s egy alig látható nyílás vezet be barlang­jába. A barlang anyagára nézve cseppkőbarlang s alatta csont van. Emberi csontoknak nyoma sincs a barlangban, hanem csakis barlangi medvének a csontjai.­­ A Kisfaludy-társaság szerdán, f. hó 15-dikén d. u. 5 órakor tartja tisztújító kezülését, melyen f. évi költségvetése és munkaterve is tárgyalás alá kerül. Minthogy az alapszabályok minden választáshoz húsz rendes tag jelenlétét kívánják, a titkár a társaság tagjait kéri, hogy ez ülésén minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. — Gróf Zichy Nándortól politikai röpirat jelent meg, melyből közelebbi alkalommal mutatványt köz­lünk. A röpirat czime: »Észlelések, 1882. Január.« Az iró művében szemlét tart összes állapotainkon s különösen a magyar földbirtokos osztályt s a főren­deket illetőleg tesz számos talpraesett megjegyzést. A röpirat névtelenül adatott ki.­­ A fennállott semmitőszék majd tizenkét évi működési kimutatása igen érdekes és tanulságos ada­tokat foglal magában. A hozzánk beküldött kimuta­tás egyszerű számcsoportjai élénk világot vetnek tör­vénykezési viszonyainkra, melyeknek legfőbb szabá­lyozója a lefolyt hosszú idő alatt a semmitőszék volt. Ezen idő alatt 277.334 beadvány érkezett e legfőbb bírósághoz, melyek között polgári bírósági határozat ellen 217.031, sajtóügyben 287, kisajátítási ügyben 25 semmiségi panasz volt. Illetőségi összeütközés fö­lött a semmitőszék 12 év alatt 872 esetben határo­zott. A semmiségi panaszok mennyisége évről-évre szaporodott s csak az utolsó években állott be csekély apadás. Az 1869-diki évnek csupán má­sodik fele lévén számításba vehető, a tulajdonké­­peni ügyforgalom csak 1870-ben kezdődik. Ezen év­ben 14,157 beadvány érkezett; e szám 1873-ban már 26,740-re, 1876-ban 24,400-ra, 1877-ben 28,104-re emelkedett; 1879-ben 27,840, 1880-ban 26,800, 1881-ben 24,116 volt a beadványok összes­ száma. — Polgári bírói határozat ellen, mint említettük, 217,031 esetben fordult elő semmiségi panasz. Ezek közül visszautasíttatott 17,779, elvettetett 110,679, a­mi azt mutatja, hogy a semmitőszék fennállásának­­ ideje alatt aránylag oly óriási mennyiségben hozta a semmitő határozatokat, hogy ezekkel szemben a vissza­utasított és elvetett semmiségi panaszok nagy száma teljesen háttérbe vonul. Sajátságos, hogy a semmi­ségi panaszok számának szaporodásával a bírságolási összegek fokozatosan apadnak, úgy, hogy míg 1870-ben 14145 frt birság szabatott alap­talan semmiségi panaszok miatt, mely összeg 1871- ben 17.450 írtra emelkedett, 1872-ben a kirótt bir­ság 8760 írtra száll le s csekély eltérések mellett 1878-ban 7505, 1879-ben 6030, 1880-ban 4205, 1881-ben 3315 írtra apad s összesen 117.660 frtot tesz ki. Ebből kétségtelennek látszik, hogy a mily mérvben igazolják a folyton szaporodó semmitő ha­tározatok polgári törvénykezésünk ingatagságát, és oly mérvben mutatja a szaporodó semmiségi pana­szok mellett a bírságok keveskedése azon óvatossá­got, melyet épen az említett ingatagság mellett a semmitőszék a bírság kiszabásában követni kénytelen volt. A semmitőszék hátraléka az év végén csak 2648 beadvány volt, a mi azon óriási munkásság mellett tanúskodik, melyet e bíróság kifejtett.­­ »A protestantizmus és pánszlávizmus« czimü röpiratban a pozsonyi ág. ev. theologia azzal vá­­doltatott, hogy hallgatóságának túlnyo­mó része pánszláv, s hogy ezen pán­szláv hallgatók hazaellenes tit­kos társaságnak tagjai. — Ezen vádnak helyes értékére való leszállítása czéljából a theol. hallgatók nyilatkozatot állítottak ki, mely­ben a magok részéről fájdalmasan emlékeznek meg arról, hogy ezen egyház kebeléből is kerültek ki egyes egyének, kik a haza egysé­gének ellenségeivé levének, — to­vábbá elítélik a pánszlávizmust és minden üzelmet, mely e hon élete és épsége ellen irányul s mago­kat a magyar haza igaz fiainak vallják. — Ezen nyilatkozatot a theologia ma­gyar érzelmű hallgatói aláírták s megőrzés végett a theol. dékáni hivatalban letették. Ugyancsak e nyi­latkozattal kapcsolatban gyűjtést rendeztek I. (szent) Istvánnak , mint a magyar alkotmányos állam megalkotójának emlékére emelendő szoborra.­­ A fennterintett nyilatkozatot a theologia 58 hallga­tója közül aláírták 38-an, a következők: Pu­­kánszky Béla, Böhm János, Engisch Frigyes, Reich Sándor, Biszkup Béla, Ulgein Antal, Pálovics Mik­lós, Szoth Béla, Bohus Károly, Binder Jenő, Elefánt József, Fábry Pál, Klaur Fülöp, Krutschnitt Antal, Jeszenszky Ignácz, Sírba János, Dobronyovszky Gyula, Lányi Gusztáv, Stromp László, Wengh Gyula, Lukács Pál, Steuer Lajos, Plavetz Gyula, Marczy István, Schroth Péter, Riszdorfer János, Vitális Gyula, Prunyi Vilmos, Kürtössy Gyula, Galle Istv., Král János, Menyhárd Frigyes, Faix Mihály, Kiár Béla, Holéczy János, Wladár Zoltán, Simkó Gyula, Mikler Sándor, egy betegsége miatt nem írhatta alá. Alá nem írták 19-en, még­pedig : Bartó Mihály, Csepcsányi Károly, Czimrák János, Kmety Mátyás, Koricsánszky Pál, Quotidián György, Sze­­kerka Pál, Valtiny Pál, Zatkalik Károly, Algöver István, Krácsala János, Mandelik Sándor, Szemián Lajos, Bázsik P., Bodiczky Czirill, Klobusiczky Gusz­táv, Laczkó János, Philadelphi Mór és Szlancsik Pál­. A Hírlapírók Egyesülete i. é. február hó 26-án (vasárnap) d. e. 11 órakor tartja évi rendes közgyű­lését az írók és művészek társaságának helyiségeiben. A közgyűlés tárgyai. 1. Az igazgató bizottság jelen­tése. 2. Az alapszabályok módosítása. 3. A választá­sok megejtése. — A közgyűlés határozatképes, ha a helybeli egyleti tagok egy harmada jelen van, ellen­kező esetben két hétre rá új közgyűlés hivandó össze, melyen a jelenlevők, a számra való tekintet nélkül, határoznak. Budapest, 1882. febr. hó 12. Az elnök­ség megbízásából H­i­n­d­y Árpád, titkár. — A muraközi kérdésről a Bp. Hirlap a kö­vetkezőleg nyilatkozik: A miket Trefort a kép­viselőházban beszélt, csak takaró. Kibúvót keres, hogy ne kellessék neki a Muraközt bekebelezni. Azt mondja, hogy most nem teheti, mert a szombathelyi püspökség nincs kinevezve, nincs tehát kivel alku­dozni. És megfordítva áll: a kandidátussal tessék al­kudozni, annak tessék a javadalmat cum onere oda­ígérni, sine qua non erit episcopus. Azt mondja, hogy akkor a zágrábi érsek kikerül a magyar fenha­­tóság alól s csak a bánnak lesz felelős. Hát a bán ki­nek felelős ? Avagy a zágrábi érsek tényleg függ a magyar kultuszminisztertől? Nem veszszük észre. E viszonyból semmi hasznunk, de Muraköznek a zágrábi egyházmegyéhez tartozásából valóságos érzékeny ká­runk van. S azt mondja, hogy akkor a pécsi püspök­ség szlavóniai egyházait is át kell adnunk a diakovári püspöknek. Magyar falvak azok ? Ha nem, mit vesz­tünk velük, miután egész Szlavóniát elvesztettük ? De mért következik a muraközi kérdésből a szlavón kér­dés ? Hol van itt a junku­m ? Ily kifogások csak a jó­akarat hiányát palástolják. A Tisza-kormány nem mer a horvátokkal kikötni, ez az igazság. — Nagykikindáról írják nekünk: A pánszláv mozgalmaknak fonalai már eljutottak hozzánk — az omladina egyik főfészkére Nagykikindára. — F. hó 10-én egy egyén érkezett városunkba, kinek itteni tartózkodása a rendőrségnek az által tűnt fel, hogy csak bizonyos körökben fordult meg. Krsztonosics Jenő derék szolgabiró éberséggel figyeltette ezen egyén működését és elfogatta. Vallatás alá véve ki­tűnt, hogy neve Popovics Iván gádi (módosi járás) születésű és a Pancsován elfogott két egyénnel szö­vetkezett pánszláv agitátor. Itt Ninkovics sógoránál tartózkodván, azonnal házmotozás rendeltetett el, melynek alkalmával előtalált irományokból kitűnik, hogy a varsói helytartótól 60 rubelt és egy Bécsig szóló szabad vasúti menet­jegyet kapott. —■ Chotek Ottó­s Rezső uraknak, mint az alpár­­imnovai, kiszáczi és szimi uradalmak tulajdonosainak kifogásuk volt a budapest-zimonyi vasút kisajátítandó vonala ellen, mely kifogásokat a gazd. egyesület is tárgyalta. A bácsmegyei közigazgatási bizottság egy küldöttsége a napokban volt a helyszínen, s minden pontban helybenhagyta a kisajátítási tervet. A »Kritikánk« értekezlet tárgyát fogják képezni f. hó 15-én, szerdán d. u. 3 órakor az írók és Művé­szek Társaságában (nemzeti színház bérháza I. em.), hol az érdeklettek : írók, színészek, zeneszerzők, fes­tők, szobrászok és kritikusok, valamint az érdeklődők, vendégek is szívesen láttatnak. Előadó Porzsolt Kálmán lesz. — Szilágyi Dezső. Az utóbbi napokban úgy a fővárosi mint vidéki lapokban Árpád emlékének fel­állítására felhívást bocsát ki Borsodi Szilágyi De­zső úr; több nemű félreértés elhárítására felkérettünk, hogy jelentsük ki, hogy úgy e felhívás, mint ezen név alatt megjelent irodalmi művek és kibocsátott előfi­zetési felhívások nem Szilágyi Dezső egyetemi tanár és országos képviselő úrtól erednek.­­ A paksi romok fölmerültével szerte sokat foglalkoznak, de rejtelmük bármit derítsen föl, a lelet azon haszna lesz legbecsesebb, hogy ösztönt adott a tolnamegyei múzeum-egy­­­et meg­alkotására. Még létre sem jött a megyei muzeum, máris számos ajánlat létetett régészeti és történeti becses tárgyak adományozása iránt. Tolna megyének van már értékes numizmatikai gyűjteménye, mely magvát képezendi a létesülő múzeumnak. — A fehértemplomi magyar társaság alakulásá­ról megemlékeztünk lapunkban, elismeréssel szóltunk a társaság buzgalmáról és hazafias törekvéseiről, örömmel regisztrálhatjuk a tényt, hogy életképessé­gének dicséretesen iparkodik jelét adni. Míg egyrészt felolvasó- és zene-estélyeivel a tagoknak szellemes élvezetet nyújt, másrészt üdvös társadalmi mozgal­mak megindításán fáradozik. A társaság — mint lapunknak írják — gyűjtést rendez szt. István szobrára, mely máris kedvező sikerrel kecsegtet, hogy működésének irodalmi jelleget is adjon, elhatározta, évenkint egy-egy Évkönyv vagy Album kiadá­sát; tervezi egy magyar gyermek­kert létesítését, mint hatalmas eszközét a jövő nemzedék magyaros neveltetésének.A társaság nem törődve egyes, magukat magyaroknak nevezők indolencziájával és nem félve a hazafiatlan elemek fenyegetéseitől, buzgó tevékenysé­get fejt ki hazafias és kulturális czéljainak megvaló­sításában. Az ottani német sajtó botrányt provokáló, sértő támadással emlékezett meg a társaság alaku­lási mozgalmairól, de az éretlen szerkesztő handa-ban­­dái megérdemelt megvetéssel fogadtattak, sértő ma­gatartásának számlája pedig még kiegyenlítést vár. Részünkről örömmel üdvözlünk minden társadalmi mozgalmat, mely a magyar állameszme népszerűsíté­sén, a magyar kultúra terjesztésén fáradozik, s mint ilyet üdvözöljük a fehértemplomi magyar társaság hazafias mozgalmait. — Somogyi rendőrtanácsos felgyógyulván hosz­­szas betegségéből, ma átvette hivatalát a főkapitány­ságnál, hol betegeskedése ideje alatt G­é­c­z­y rend­őrségi tisztviselő helyettesítette. — Posta- és távirati dijak mulatója.A budapesti kereskedelmi és iparkamara a hazai kereskedő körök figyelmét a Waldstein R. bécsi könyvkereskedő (Wien, Taborstrasse 52) által kiadott »Kallina’s Post- und Talegrafen-Tarife« czímű füzetre hívja fel, a­mely valamennyi európai és Európán kívüli orszá­gokba szóló levelek, levelező lapok, nyomtatványok, árumustrák, pénz- és csomagszállítmányok, utánvéte­lek, postai utalványok stb. után járó postadíjaknak, továbbá valamennyi fővárosba és a világ jelentéke­nyebb kereskedelmi helyeire feladott táviratok díjai­nak gyors kiszámítása iránt, általában a postával való érintkezést szabályozó valamennyi határozmá­­nyok iránt sok esetben pénz és idő megtakarítással járó tájékozást nyújt. Az érintett füzet a fentnevezett könyvkereskedőnél évfolyamonkint egy forintért meg­rendelhető.­­ A rákos­mezői 3000 filos lopás. Említettük annak idején, hogy mintegy két hó előtt Dimitro­­v­i­­­s Illés bolgár kertész rákos-mezői kerti lakásából 3000 frt készpénzt elloptak. Károsult gyanúja alap­ján másnap Stankovics Lambert kertész-segédet el is fogták s ez a vizsgálat folyamán 1500 frtot beis­mert , azt gazdájának visszafizette; mindazáltal lopás miatt két hónapra elitélték. Ugyancsak a lopás alkal­mával Krucz­ka János kertészlegény kilépett Di­­mitrovics szolgálatából s bár igen szerény fizetése volt, a váczi­ köruton csinos lakást bérelt magának, sőt keresztanyját, özv. V­i­t­u s­e­k J.-nét szépen felruházta és kiházasitotta. Ez a pénzbőség nagyon feltűnt Dimit­­rovicsnak, ki már eleinte gyanúperrel élvén szolgája indokolatlan fellépése iránt, azt folytonosan figyelem­mel kisérte. Tegnapelőtt aztán feljelentést tett ellene a rendőrségnél s a felhozott gyanuokok alapján Krucz­­iát letartóztatták. A terézvárosi rendőrség előtt, lova a tettest szállították, rövid vallatás után beis­merte tettét, hogy Dimitrovics lakásáról 1500 frtot ellopott, abból egy pár frtot elköltött, a többit pedig a Pannonia-malom közelében egy árokparton, egy fa tövében elásta. Tegnap éjjel 12 órakor B­a­c­z­a­k a terézvárosi rendőrtiszt egy rendőrrel és a tettessel ki­ment a helyszínére s ott a Kruczka által mutatott helyen egy bádogszelenczét találtak, melyben 1200 frt volt. Kruczka megmotoztatása alkalmával, kabát­jában bevarrva egy kis üveget találtak ismeretlen fo­lyadékkal, melyre nézve azt állította, hogy azt egy Petruska nevű czigányasszony adta át neki taliz­mánul, aki többször kivetette a kártyából, hogy nagy urakkal lesz dolga, akik őt elfogják. Kruczkát át fog­ják kisérni a kir. ügyészséghez. — Pisztoly-párbaj. F. és B. fiatal joghallgatók tegnap reggel pisztoly-párbajt vívtak a rákos-palotai erdőben. A párbaj oka — egy összetörött czilinder, eredménye — érzékeny kibékülés, jó reggeli s boldog haza kocsikázás. — Megszöktette az öreganyját. Egy new-yorki lap beszéli: Indianában a napokban furcsa házasság köttetett. Egy Thurman nevű 70 éves öreg úr, özvegy ember, egy gyönyörű 20 éves lánykát vezetett oltár­hoz. Az esketési szertartás után a boldog vőlegény, ki tüzes madeiráival akarta felvillanyozni magát, mélyen elaludt. Éjféltájban felébredvén, nagy megle­petésére észrevette, hogy 24 éves unokája Thurman, kinek nagyatyja ma reggel egy pompás 15.000 dollár értékű ajándékkal kedveskedett, elragadó nagyanyját megszöktette. Azt hiszik, hogy nagymama és unokája egy olaszországi villában vagy Dél-Francziaországban időz. Ha a m­egszökött pár vonzalmának következése lesz, az igen furcsa rokonsági fokozatokat fog előidézni. — Furcsa lelet. Athénból írják febr. 5-ről: A Gaugalina és Triphylion partjain tartózkodó búvá­rok, kik Navarinótól északra szivacsot kerestek, teg­napelőtt sajátságos leletre bukkantak. Ugyanis egy nagy hadihajó romjaira akadtak, s három bronz­­ágyut hoztak napvilágra. Az ágyuk a legrégibb min­ták szerint készültek, s egy-egy körülbelül 550 kilo­grammot nyomott. Az ágyuk hátultörtők, s egyike 1073 számot visel, és a Ai bell zetto« felírással van ellátva. Tapody Tamás igazgató gyűjtése (Szilágy-Somlyó­) 19 frt 53 kr. Orczy Gyula (Miskolcz) 5 frt — kr. Özv. Bük Zsigmondné urhölgy (Miskolcz) 10 frt — kr. Eddig begyült 5925 frt 49 kr. Összesen: 6126 frt 02 kr. * Helyi hírek. — A fővárosi közigazgatási bizottság ma d. e. tartott üléséről esti lapunkban közölt tudósításunk kiegészítéseképen közöljük, hogy a városi főorvos, adófelügyelő, főmérnök és főkapitányság apróbb ügyekről szóló jelentéseit vették tudomásul, s az ülés ezzel d. u. 1 órakor véget ért.­­ A sugárúti lóvonatú vasút. A következő so­rokat vettük: A sugárúton vezetendő lóvonatú vasút ügyében tegnap a belügyminisztériumban megtartott bizottsági ülésről a tisztelt szerkesztőséghez érkezett tudósítás helyreigazítása czéljából kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én lóvonatú vasútnak a su­gárúton berendezését nemcsak nem ellenez­tem, hanem a mellett ismételve hatá­rozottan felszólaltam. Valóban élénken sajnálni lehetne, ha a fen­­forgó kérdésben a többségnek e bizottsági ülésen nyilvánított nézete elfogadtatnék, mert a szabályos és tisztességes közlekedésnek biztosítását a lakos­ságnak bizonyára 90 százaléka a lóvonatú vasútnak a sugárúton magán vagy részben egyik sugárúttal párhuzamos mellékutczában leendő vezetésében látná. Fakh Károly.

Next