Pesti Napló, 1884. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1884-02-14 / 44. szám

hibát követnének el, ha azt hinnék, hogy a közvéle­ménynek ily hatalmas nyilvánulására nem kell sem­mit sem adni, ha a többség helyesli a kormány eljá­rását. Azon módosítványok, melyek sir Stafford Northcote bizalmatlansági indítványához előterjesz­tettek, nem éppen kedvező kilátást nyújtanak ezen irányban. Mi nem képzelhetünk nagyobb vereséget a Gladstone-kabinetre nézve, mint ha e kormány tagjai azon politikával lépnének az ország mai hangulata mellett a parlament elé, melyet Lawson, George Campbell és Labouchére hirdetnek. Az ellenzéknek semmi sem könnyítené meg annyira terveit, mint ha a kormány magáévá tenné azon makacs és önző doktri­­nérek politikáját, kik nem akarják megérteni a viszo­nyok tulaj­donképeni állását, s kik daczára annak, hogy a nemzet közvéleménye által meghazudtolt­at­tak, mégis folyton és folyton megrontották a kor­mány egyiptomi politikáját, Wilfrid Lawson meg­teheti azon indítványt, melyben reményét fejezi az iránt, hogy jövőben a brit haderő nem fog alkalmaz­tatni oly czélokra, melyek eredménye az, hogy az egyiptomi nép ellentétbe jut saját kormányával. De e kis klikk, mely hogy mennyire rövidlátó volt, mutat­ták az események, több ízben leszavaztatott a képviselő­házban, midőn az egyiptomi expedicziót ellenezte és mi­dőn azon javaslat ellen szavazott, mely az expediczió ve­zéreinek a nemzet bizalmát nyilvánította. Annyi kétségtelen és ezt senki sem tagadja, hogy ezen urak nézete ma homlokegyenest ellentét­ben áll az egész angol nemzet közvéleményével. A minisztériumnak meg kell mutatnia, hogy nem rokon­szenvez ezen fanatikus és pedáns klikkel, melynek politikája, következetesen keresztülvive, oda vezetne, hogy a brit birodalom felbomolnék. De ez csak egy része annak, a­mit a kabinetnek tennie kell, ha jóvá akarja tenni azon hibákat, melyek már elkövettettek, és ha a bizalom teljes elvesztése nélkül akar kibontakozni azon vitából, mely a képvi­selőházban megindult. A kormánynak meg kell mu­tatnia, hogy még azon gyanúnak árnyát sem hagyja magán, hogy nem akar eleget tenni a nemzet paran­­csolólag nyilvánuló közvéleményének. Sir Henry James színtelen beszéde, melyet múlt vasárnap tartott Bridgewaterben, éppen nem oszlatta el azon aggodalmat, mely a szabadelvű­ párt nagy részében a kormány egyiptomi politikája iránt nyilvánult. Mi nyíltan kimondjuk, hogy azon sok közhely, mely az Attorney General beszédében előfordul, nem alkalmas arra, hogy a kormány tekintélyét emelje és állását erősítse, és az angol közvélemény azon esemé­nyeket, melyek legutóbb felmerültek, a minők, a te­­bi mészárlás, a szinkati veszedelem és Gordon pasa helyzete, nem tekintheti oly bölcsészi nyugalommal, mint ezt az Attorney General teszi. A jelenlegi miniszterelnök, a természet örök törvényei szerint, fényes politikai pályának végén áll. Rendkívül sajnálatos dolog volna, hogy akkor, midőn a közélettől visszavonul, nem a nemzet hálája és ro­­konszenve kísérné őt. Pedig ha a miniszterelnök, ki Anglia kormá­nyának élén áll, egy életkérdésben nem ismerné fel azt a kötelességet, melyet teljesítenie kell a nemzet be­csülete és a birodalom tekintélyének fentartása érde­kében, csakugyan sajnálatosan fejezné be politikai életét, melyhez annyi nemes ügynek sikeres szolgálata fűződik. A Daily News nem látja a kormányra nézve oly veszedelmesnek a helyzetet, mint a Times. A helyzet — így szól — mely Egyiptomban beállott, súlyos ugyan, de nem olyan, mely kétség­­beesésre adhatna okot. Bármily élesen nyilatkozza­nak is a pártküzdelmek, melyek az utóbbi napokban felmerültek, annyi kétségtelen, hogy nincs egyetlen egy angol ember, a­ki ne üdvözölné örömmel azon hírt, hogy Gordon pasának sikerült a sivatagon át­hatolnia és elérnie Abu-Hamed-et. Midőn Gordon tábornok megkezdette hadmű­veleteit, azt hitte, hogy bármely katonai művelet Suakin felől többet árthat neki, mint a­mennyit használhat. Az utóbbi napok eseményei azonban e tekintetben is megváltoztatták a helyzetet. Ha jól vagyunk értesülve, a kormány Sir Evelyn Wood-ot Asszuánba fogja küldeni, mi­által minden jobbra for­dulhat. A kormány nem fog tenni többet, mint a­mit egyiptomi politikájának czéljául kijelölt. Intézkedések történtek az iránt, hogy Egyiptom megvédessék az inváziótól és hogy a kikötő hajók az adeni öböl partjain visszatartassanak. E kettős czélon túl nem fog semmit kezdeményezni, bár sok oldalról hangzik a tanács, hogy más irány követtessék. Van­nak, kik teljesen Beaconsfield politikáját akarják utánozni és azt követelik, hogy Anglia vállalja ma­gára a közvetlen protektorátust Egyiptom felett és egész Egyiptom a Downing­ Streetből kormányoz­­tassék. Folyton azt hangoztatják, hogy ez az ország valódi közvéleménye, melyet ők ismernek legjobban, és hogy csak ezen politika követése mentheti meg a birodalom tekintélyét. De e heves és szenvedélyes kifakadások daczára mondjuk, hogy Gladstone és kormánya akkor fog he­lyesen cselekedni, ha megmarad korábban kijelölt po­litikája mellett, mely egyedül fekszik érthető és elfo­gadható elveken. Előttünk különben úgy látszik, hogy az ellenzék nagyon szerencsétlenül választotta meg a talajt, me­lyen támadást intéz a kormány ellen. Folyton azt halljuk, hogy mily szörnyű dolgok történnek Szudánban, hogy mily ingadozó és kapkodó a kormány politikája. De ezt elfogadni csak akkor lehet, ha az ellen­zék bebizonyítja először azt, hogy Hicks pasa és Ba­ker pasa veresége az angol kormány politikájának következése volt és hogy a kormány egyiptomi politi­kája csakugyan ingadozónak nevezhető. Ha az első ál­lítást nem sikerült bebizonyítaniuk, akkor minden erőlködésük kárba veszett. Mindenesetre nagy bátorság kell azt állítani, hogy az angol kormányra hárul a felelősség oly ex­pedíc­ió sikertelenségéért, melyet nemcsak hogy nem pártolt, hanem ellenzett. Lehetetlen volt előre látni, hogy Hicks pasát szerencsétlenség fogja érni. Ha Ba­ker pasának megbízhatóbb katonái lettek volna, őt sem éri vereség. Sir Stafford North­cote, úgy látszik, elfeledte, hogy a szudáni lázadás sokkal előbb kezdődött, mint Arabi pasa összeesküvése, és hogy mi már az egyip­tomi kormányt háborúban találtuk a mahdíval. A­mi azóta történt, az a kormány eszélyes eljárását jellemzi, nem az eseményeket, hanem a politikát értve. A kormány folyton azt hangoztatta, hogy Ang­liának semmi köze Szudán meghódításához és semmi köze egyáltalában Szudánhoz, hacsak nem azon irány­ban, hogy meg kell akadályoznia ott mindent, a­mi Egyiptom nyugalmát és belbékéjét zavarhatná. A kormány továbbá folyton azt hirdette, hogy Egyip­tom kormányzása az egyiptomi hivatalnokok dolga, és hogy az angol csapatok azonnal visszavonandók Egyiptomból, a­mint ott a nyugalom helyre van állít­va és veszélytől többé nem kell tartani. A­mi az alsóházat illeti, a kormánynak itt nem kell félnie az ellenzéktől. A többség híven oldala mellett lesz. A főrendiházban, az igaz, kétségkívül nagy többséggel fog elfogadtatni lord Salisbury bi­zalmatlansági indítványa. De a szavazásnak gyakor­lati hordereje a nullával egyenlő. A főrendiház sza­vazata legfölebb történelmi értékű dolog és a kor­mány nem fogja azt figyelembe venni. Minden kor­mányt csak az alsóház szavazata buktathat meg. A lordok háza legfölebb megsértheti a kormányt, de bármennyire tiszteletben is tartjuk a régi intézmé­nyeket, ily eljárás csakugyan felvetheti azon kérdést, vájjon egy szabadelvű kormány létezésével összeegyez­tethető-e az, hogy a törvényhozás másik házában állandó tory-többség legyen ? A dolog különben az angol közvéleményre nézve nem nagy jelentőségű, mert az keveset törődik a lordok házának szavazataival. Az ipartörvényj­avaslat. A budapesti czipész-ipartársulat a következő felhívást intézi Magyarország összes kézműiparosaihoz és kézműipar-társulataihoz, illetve elnökeihez : Tisztelt iparostársaink! Mióta hazánk törvény­­hozása avatatlanok tanácsára meghozta a szabad ipar­törvényt, azóta sajnosan érezzük mi kézműiparosok ezen törvénynek minden silányságait; fájó szívvel, két­ségbeesett érzülettel látjuk napról-napra, mint mor­zsolja össze nemzetünk leghazafiasabb tényezőjét, az iparos osztályt szellemileg, vagyonilag egy terpesz­kedő elem, mely a törvényesség palástja alá bújva s befolyásos körök által dédelgetve, megfosztotta a ma­gyar ipart becsületes, szolid jellegétől, elvette az ipa­ros kezéből a munkás-szerszámot, elvette a becsületes munka létezhetésének feltételét, kivette a munkás kézműiparos szájából a fáradságos verejtékkel szer­zett kenyeret, hogy teret nyisson a szédelgésnek s az iparos osztály koldus-sirja felett teret nyisson telhe­tetlen meggazdagodási vágyának. Ezen általánosan érzett bajon segítendők, az ország összes kézműiparosai éveken át küzdöttek, fá­radtak, egyenként és testületileg oda törekedtek, hogy az ipartörvény módosítását kieszközöljék, bizton hí­ven, hogy midőn a kormány kénytelen belátni, misze­rint rendszabályai egy egész osztály elpusztulását idézik elő, fel fog hagyni az ábrándos képzeletekkel és egészséges, a felismert szükségleteknek megfelelő iparpolitikát fog követni. Reményünk mindaddig megingathatlan volt, míg néhány nappal ezelőtt az új ipartörvényjavaslat az országgyűlés elé terjesztettén, abból azon keserű meggyőződést kellett merítenünk, hogy kormányunk szívének jegét nem képesek a kézműiparosok szenve­dései, jaj­kiáltásai és segélyfelhívásai feléleszteni és hogy lényegben marad minden a régi. Elejtetett az iparűzésnek a szakképzettség igazolásának feltételéhez való kötése, elejtetett az iparosok társulásának kötelező volta, elejtettek tehát éppen azon reformok, melyeket a külföld, sőt a lajtántúli birodalmi rész is iparos osztályának és a becsületes ipar megmentésének czél­­jából elfogadott, elejtetett a reformok ezen általáno­san óhajtott két módja, melyben Magyarország iparos osztálya a múltból merített tapasztalat folytán boldo­gulásának feltételét látta. Az óra tehát ütött, midőn az országgyűlés az ipartörvényjavaslat sorsa, de ezzel együtt a mi sor­sunk, a kézmű sorsa felett is határozni fog. Perczről­­perczre közeledik az elhatározás órája. T. szaktársak! Ne éljük át e perczeket tétlenül, és ha küzdöttünk, ne hagyjuk ellankadni az erőt, mely sziveinket sugalmazta, lelkünket küzdelemre dagasztotta; ellenkezőleg fokozzuk erélyünket az utolsó perczekben. Összetartás, összhangzó működés, minden lehetőt megmozgatni,­­ ez legyen irányunk, ez legyen jelszavunk, agitáljunk, peticzionáljunk, ne csüggedjünk, hogy czélunktól ez utolsó perczben el ne essünk, hisz csak rövid két hét előtt tapasztalhat­tuk a felső-, később az alsóházi országgyűlési tárgya­lásokból, hogy az összetartásnak és az öntudatos küz­delemnek oly ereje van, mely előtt a legerősebbnek tartott hatalomnak is vissza kell vonulnia. Eszméink diadala érdekében tehát hangoztas­suk mindenütt, hogy a II. országos iparos-kongresz­­szus határozataihoz ragaszkodunk, ezek valósulásában látjuk üdvünk és boldogulásunk zálogát. Kiki tegye meg a maga kötelességét azon kör­ben, melyre utalva van, de különösen czélszerű lenne az országgyűlési képviselőket a küldő kerületek ipa­rosai részéről az ügy védelmének megnyerni. Ez irányban immár magunk részéről eljártunk, szaktársaink részéről is a tömeges hasonló eljárás le­hetetlen, hogy eredményre ne vezessen. Még egyszer, tisztelt szaktársak! erély és kitar­tás a küzdelem ez utolsó perezében. Ez az, a­mire önöket ezennel közös érdekünkben felkérjük. Budapest, 1884. év február 13-án. Budapesti czipész ipar társulat. M­o­g­á­c­s József elnök, W­e­i­s­z Ákos Il­od elnök, R­a­d­i­c­s József jegyző, Barna Mihály pénz­tárnok. * * * Az ipartörvényjavaslat tárgyalására az orsz. iparegyesület kebelében alakult bizottság ma kezdte meg tanácskozásait. Gróf Zichy Jenő elnök meg­ismertetvén az igazgatóság határozatát, mely szerint a törvényhozáshoz benyújtott új ipartörvényjavaslat a különböző szakosztályok küldötteiből alakított bi­zottságban tárgyaltassék és az egyesület nézete a törvényjavaslatról az országgyűléssel idejekorán kö­zöltessék, üdvözli a bizottságot és reméli, hogy bár a törvényjavaslat nem felel meg a vérmes remények­nek, melyeket országszerte hozzákötöttek, tapinta­tos és bölcs tanácskozásai alapján oly szubsztrátum kerül a képviselőház elé, mely az iparosok és hazai ipar érdekeit minden irányban képviseli. Ezután M­u­­­r­o­n­y Soma ismertette a javasla­tot, hangsúlyozván különösen azt, hogy a bizottság a javaslatot főképen az iparosság szempontjából van hi­vatva megbírálni. H­e­rt­a­i Ferencz nem e szempont­ból kívánja a javaslat megbírálását, mert véleménye szerint a II-ik iparos kongresszus enuncziácziói kevés súlylyal bírnak, az iparosság kisebbsége lévén ott csak képviselve. E felfogás ellen M­a­d­a­r­y Gábor általános helyeslés közt szólalt fel. A bizottság ezután általánosságban elfogadva a javaslatot, hozzáfogott a részletes tárgyaláshoz. Az 1. és 2. §-nál elsőnek R­á­t­h Károly szólalt fel s a 18 életév helyett, melyhez a javaslat az önálló ipar üzletését köti, legalább is 20 életévet kíván. Csepreghi azt kívánja, hogy kiskorúak csak ipar­hatósági engedélylyel űzhessenek önálló ipart. M­a­­d­a­r­y Gábor az ipar megkezdhetését kvalifikáczióhoz kívánja kötni, úgy a­mint azt a II. iparos-kongresszus is enuncziálta. A magyar iparnak nem az árt, hogy mesterségeket rosszul tanult emberek folytatnak ipart, hanem igen­is, ha pl. a vidéken nagyobb munka nyí­lik meg, nem az ottani iparosok nyerik azt el, hanem talán a regálé bérlő vagy a zsidó korcsmáros, a­ki soha iparos nem volt, de megkönnyíti a munkaadó dolgát azzal, hogy üveges, asztalos, lakatos stb. mun­kákra mind egymaga vállalkozik. Azt hiszi, hogy az iparosok, kik nem könyvből lettek ipartudósokká, neki fognak igazat adni. M u d r o n y Soma szintén barátja az ipar terén a kvalifikáczió kimondásának. De szemben a javaslattal, mely ezt nem mondja ugyan ki, de valamennyire meg­közelíti, nem tartaná helyesnek e véleményhez ragasz­kodni, mert a javaslat így is, a­hogy kontemplálva van, sok bajon segíteni fog, ha törvénynyé válik. Ezért ő még a kvalifikáczió kimondása nélkül is elfogadja a javaslatot, de azért mégis kívánja azt Elfogadja a 2. §-nak olyan módosítását, hogy kiskorúak csak is két iparhatóság engedélyével űzhessenek önállóan ipart. Csepreghi János kijelenti, hogy ő a kvalifikáczióhoz kötött iparűzésnek nem barátja s e véleményét ő is a gyakorlati élet tapasztalataira fek­teti. Hogy kereskedők néha pld. asztalos-iparosok­nak mondják magukat, tudja , ez visszaélés. H­e­l­­t­a­i Ferencz kéri, hogy az esetre, ha a bizottság a kvalifikáczió szükségét kimondja, mondja ki azt is, hogy milyen kvalifikácziót kíván, azt-e, a­mit az ipa­ros-kongresszus mondott ki, vagy az osztrák humbu­got. Ő a kvalifikáczió kimondásának nem barátja. Ezután szavazásra bocsáttatván a kérdés, a bi­zottság 15 szóval 3 ellen kimondta, hogy kívánja a kvalifikácziónak a törvényben való szankczionálását, oly értelemben, a­mint azt az orsz. iparegyesület meg­határozta. A kiskorúak iparüzhetési engedélyére vo­natkozólag elfogadta a bizottság Csepreghi indít­ványát, hogy az kétfokú iparhatóság engedélyéhez köttessék. Szó volt arról is, hogy az 1. §-ból a »vagy nagykorúnak nyilvánított egyén« kihagyassék, ettől azonban Eöri Farkas Kálmán felszólalására elál­­lott a bizottság. A 3. és 4. §. hozzászólás nélkül változatlanul elfogadtatott. Az 5. §-hoz Fálk Zsigmond nevében G­e 1­­ 1­é­r­i Mór indítványozta, hogy az engedélyhez kötött iparágak közé a nyomdászat és könyvkereskedés is felvétessék. Az indítványt nem fogadták el. H e 11 a i indítványára azonban felvették e §-ba, hogy minden szeszes­ italt kiméri üzlet engedélyhez köttessék. R­á­t­h Károly a szintén ide sorolt építészeti ipar meghatározását kívánta, H e 11 a i pedig, hogy ez iparág az engedélyhez kötött iparágak közül kivétes­sék. A bizottság az eredeti szöveget fogadta el. A további szakaszokat egész a 38. §-ig vál­tozatlanul fogadták el. Megemlítjük még, hogy a nagykanizsai általános ipartársulat az orsz. iparegye­sület elnökségéhez intézett levelében kérte, hogy az ipartörvényjavaslat a képviselőházi tárgyalás előtt az egyesület által is tárgyaltassék. A levél tudomásul vétetett. A tanácskozást holnap folytatni fogják. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, február 14. Naptár: Csütörtök, február 14. Róm. kath.: Bálint áldozár vértanú. Prot.: Bálint. Görög-orosz: (február 2.) Gyertyaszentelő Boldogasszony. Zsidó : (feb. 18.) — Nap kel 7 óra 11 perez,nyugszik 5 óra 19 perez.— Hold kel 9 óra 16 perez este, nyugszik 8 óra 18 perez reggel. — Merkur legna­gyobb keleti kihajlásában. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. A magyar földrajzi társaság havi felolva­só ülése délután 6 órakor az akadémia kis termében. Felolva­só : Lóczy Lajos. A Szent-Istvá­n-t­ársul­at választmányi ülése délután 4 órakor taját helyiségében. Az erzsébetvárosi kör értekezlete a képviselő választások ügyében este 7 órakor. A fővárosi iparosok körének felolvasó es­télye ’/a 8 órakor. Felolvasó : Pulszky Károly. Polgári iskolai tanárok országos egye­sül­etének felolvasó ülése délután 5 órakor (Váczi-körút 58. sz.) Felolvasó : Gyulay Béla. A budapesti kereskedő ifjak társulatá­nak felolvasó estélye 9 órakor. Felolvasó: Zempléni­­ Gyula. Protestáns bál az Európa szállóban. Fehérmegyeiek társas estélye a Vigadóban. Asztalos­bál a régi polgári lövőházban. Iparművészeti múzeum a műcsarnokban d. e. 9 —d. u. 1 óráig. Állandó gyü­mölcskiállítás, gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken délelőtt 10—12 és délután 2—4 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton (Be­­leznay-kert) nyitva délelőtt 9—délután 1, és délután 3—5 óráig. Egyetemi füvészkert az Üllői-uton délelőtt 8—12 és délután 2—4. Múzeumban: állat- és népismetár délelőtt 9 — délután 1. Akadémiai könyvtár d. u. 8—7. Egyetemi könyvtár d. u. 3—7. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. — A királyné utazása. Említettük, hogy ő Fel­sége Erzsébet királyné a jövő hónapban Wiesba­­denbe utazik és ott hosszabb ideig fog tartózkodni. A legújabb rendelkezések szerint ő Felsége Valéria főherczegnővel márczius hó közepén érkezik meg Wiesbadenbe, ahol öt héten át szándékozik tartóz­kodni nagyobbszámú kísérettel, a­mi kitűnik abból is, hogy a Négy évszakhoz czímzett fogadóban 60 szobát béreltek az udvar számára. — Albrecht főherczeg, ki még Abbáziában idő­zik, onnan tegnap a »Deli« hajón nagyobb kirándu­lást tett Buccariba, hol egészen inkognitó kiszállott s a várost megtekinté. Azután Portore előtt elhajózva s a Scoglio St.-Marco-t megkerülve, visszatért Abbá­ziába. A főherczeg Fiume iránt nagyon érdeklődik és forgalmi gyarapodásáról sokat kérdezősködik. — Gr. Cziráky és a pápa. Gr. Cziráky János haldoklása közben is hűségét jelentő ki a kath. val­láshoz és a pápához. Pauer János, székesfehérvári püspök erről értesité a szentszéket s mint a M. Á. közli, Rómából, febr. 11-től a következő táviratot vette: Lelkének mély fájdalmával vette ő szentsége a gyászos tudósítást, a legkitűnőbb férfiúnak, gróf Cziráky Jánosnak haláláról, a­kinek vallásos érzü­letét, és a szentszék iránti hit ragaszkodását végső szavai is megerősiték. Ő szentsége buzgón kéri Istent az ő üdvéért és egész családjáért; neked pedig s me­gyebeli összes híveidnek apostoli áldását szeretettel küldi. Aláirva : J a c o b i n i L., bibornok. — A Gazdakör igazgatósága ma délután 5 óra­kor Somssich Pál elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés főtárgyát az évi közgyűlés elé terjesztendő jelentés szövegének megállapítása s a felügyelő bi­zottságnak a pénztár vizsgálatáról beterjesztett jelen­tése képezték. Egyszersmind elhatároztatott, hogy az évi közgyűlés f. é. márczius hó 5-én d. u. 5 órakor fog megtartatni. Az igazgatóság ezután házi ügyekkel foglalkozott. — Bál a fiumei kormányzónál, Zichy Ágost gr. fiumei kormányzó tegnap fényes bált adott, a mely igen látogatott volt. A háziúr és neje szívélyes fogad­tatásban részesítették vendégeiket s a társaság, mely sokkal fesztelenebbül érezte magát, mint hivatalos mulatságok alkalmával szokás, csak reggel felé hagyta el a kormányzó vendégszerető palotáját. — Kassáról írják nekünk a már közlött táv­irati jelentés kiegészítéséül: A Jókai-párt városunk közönsége ünnepélyesen készül fogadni. Jókainét f. hó 18-án történő megérkezésekor a pályaudvaron a női komité, a városi törvényhatóság, a színügyi és társalgási­ egylet küldöttei fogadják. 20-án tartandó fellépése alkalmából a város közönsége részéről egy épp oly értékes, mint díszes emlék adatik át. 21-én délután tartja meg Jókai felolvasását Petőfiről. A társalgási­ egylet ekkor becses ezüst-serleget nyújt át. A színelőadásra a közönség csak egy része kapván jegyet, 22-én Jókainé még egyszer fellép. Az ez után befolyó jövedelem — 1000 frt — a színházi és ma­­gyarosodási alap, az árvaház, valamint az írói nyug­díjintézet javára fog fordíttatni. — A Siemens-féle gázlámpák. Az Athenaeum­­részvénytársulat nagy nyomda­helyisége, melyben több mint 200 munkás foglalkozik, 36 új találmányu Siemens-féle regenerativ gázlámpával van egy idő óta megvilágítva. A lángok oly szépen és nyugodtan ég­nek, hogy a néző szinte kételkedik benne, vájjon csak­ugyan gázvilág van-e szemei előtt. E szép fényhatást a gáznak, valamint a vele együtt elégő légnek előle­­ges megmelegítésével idézik elő, ami ezenfelül még a gáz­fogyasztást is csökkenti. A Siemens-féle lámpák eltávolítják továbbá a helyiségből a forró elégési kép­ződményeket s czélirányos ventilácziónak előállításá­hoz használják fel, a­melynek hatásos ténykedése már abból is kitetszik, hogy a Siemens-lámpák alkalma­zása óta normálissá lett a nyomdahelyiségnek hő­­mérséke, vagyis mintegy 8° R-ral kisebb, mint az­előtt volt. — Névváltoztatások: Kiskorú Schwarcz Erzsé­bet budapesti lakos Székel­y­re, Kohn Sándor né­­metujvári illetőségű budapesti lakos, valamint Fanni és Gizella nevű kiskorú gyermekei Kér­i-re, Weiss Miklós nagyenyedi illetőségű brassói lakos Veres­re, Zselczen Miklós pozsóczi illetőségű körmendi la­kos V­a­s-ra, Schönfeld Albert szamosújvári illetősé­gű rimaszombati lakos Rét­i-re, Kauder Manó tapol­­czai illetőségű budapesti lakos Kőszeg­i-re, kisko­rú Piroh József somosi illetőségű budapesti lakos Dora i-ra változtatták vezetéknevüket.­­ A Balaton-egylet igazgatósága tegnap dél­után gróf N­á­d­a­s­d­y Ferencz elnöklete alatt ülést tartott s úgy az egylet, mint a közérdek tekintetében fontos határozatokat hozott. Jelen voltak az elnökön kívül gróf Esterházy Mihály, dr. Fenyvessy Ferencz, Thaisz Elek, Szalay Imre, dr. Herczegh Mihály, Szar­­vasy Sándor, Kállay Gyula, Ádám Károly és Sziklay János titkár. Elhatároztatott, hogy az 1885-ki orsz. kiállításon a Balaton-egylet is vegyen részt egy kol­lektív kiállítással (borok, halak, halászati eszközök, balatonvidéki fák, kőzetek, ipartermények, fotográ­fiák) egyúttal gróf Nádasdy Ferencz, gr. Esterházy Mihály, Szalay Imre és dr. Fenyvessy Ferencz urak­ból álló küldöttség tisztelegjen a kereskedelmi mi­niszternél, hogy az ifjú egyletet a kiállítási hely véte­lében a rendelkezésére álló eszközökkel támogassa. Elhatároztatott egy Balaton-fényképalbum kiadása. Az igazgatóság kérelmére gróf Esterházy Mihály (a­ki egyszersmind kitűnő fényképész) maga vállalko­zott a Balaton-vidék jelentékeny pontjainak föl­vételére. Elhatározta egyszersmind a gyűlés egy év­könyv kiadását, melynek szerkesztésére az irodalmi osztály elnökét, Jókai Mórt, és titkárát, Boros­­ty­áni Nándort szólítja fel az igazgatóság. Az idén két regatta lesz B.­Füreden, az egyiket Anna hetében az egylet rendezi, a másikat a most megalakult yach­­ting-klub, melyet az egylet tőle kitelhetőleg támogatni fog. Az arácsi és nosztori völgyek, e Füredhez közel eső, alig ismert szép kiránduló helyek útjai különböző czímű útmutatókkal fognak elláttatni, hogy bárki egész kényelmesen fog nemcsak a völgyekben tájéko­zódhatni, de minden akadály nélkül feljuthat az 1600­ magas Tamás-hegyre, honnan gyönyörű a kilátás az egész Balatonra. Elhatároztatott pünkösd ünnepén (június 1. és 2-án) Veszprémen át Badacsonyig nagy kirándulás rendezése. Az egylet feliratilag fölkéri a közi­ minisztériumot, hogy mivel a Balatonon már több gőzös jár, a vitorlások száma pedig folyton szaporodik, a már többször fenyegetett veszélyek ki­kerülése végett rendeletileg léptesse életbe a Balato­non is a tengeri hajószabályzatot, mely szerint a gő­zösök térjenek ki a vitorlásoknak, éjjel pedig úgy a gőzösök, mint a vitorlások és halászbárkák is kötele­sek legyenek a jelzőlámpát égve tartani. Hasonlóké­pen kérni fogja az egylet a minisztérium intézkedését arra nézve, hogy a Balatonon a hajózást veszélyeztető pontok (mint a tihanyi szoros szirtjei) bizonyos jellel (éjjel lámpával) állandóan felismerhetővé tétessenek. Végre intézkedés történt, hogy június 1-től kezdve a fürdőivad alatt Sziklay János egyleti titkár ál­landóan Füreden tartózkodjék, kirándulások rende­zése, szükséges útbaigazítások adása, egyáltalában az egylet mindennemű érdekének előmozdítása czéljából. A Balaton-egylet az általa tavaly megkezdett szerény mozgalmat tehát, a­mennyire az ifjú egylet ereje en­gedi, az idén annyira fogja fokozni, hogy a Balaton mentén eddig még nem tapasztalt élénkség fog ural­kodni. A gyűlés végre köszönetet szavazott gr. Ná­dasdy Ferencznek buzgóságáért. Jövő kedden folyta­tólagos ülés lesz a folyó ügyek elintézése végett. A »Les Allemands« czimen érdeklődéssel várt munka jelenik meg legközelebb Párisban Didon dömés atyától, ki a német egyetemi viszonyokat ta­nulmányozandó, beiratkozott a berlini egyetem hall­gatói közé és szorgalmasan látogatta az előadásokat. A Gaulois egyik tudósítója előtt így nyilatkozott tapasztalatairól: »Szomszédaink nagysága és ereje egyetemeiktől származik. Eltérőleg a francziáktól, oly férfiak alkotják a német egyetemeket, a­kik ugyan­azon szellem, ugyanazon czélok által lelkesítvék. Ha az egység hasonló szelleme élne bennünk, mi lennénk az erősebbek. Az előadásokat látogató fiatal emberek egyenlő módon élnek, érintkeznek egymással, bármily különböző a tanulmányaik iránya: tanulók, s ezzel minden meg van mondva... Németországban minden tanuló támogatja egymást, pajtásokká lesznek s azok is maradnak az egész életen át. Az egyetemre a gim­názium végzése után mennek, a­melynek programm­­jában az előkészítő tanulmányok élén a vallási okta­tás áll. Az egyetemen egyszer­ mindenkorra azt kérdik tőlük, elvégezték-e vallási tanulmányaikat, mert a németek megoldották a szabad tanuló kérdését a szabad iskolában szabad tanárral. Ezen egység oly átható, hogy szükségképen a fegyelem szelleméhez vezet, mely az egyesek vérébe megy át s nem csupán a hadseregnél van képviselve, mint sokan hiszik... A fegyelem s egység e szelleme a németekből hatal­mas tömeget képezett, mert inkább tömegnek lehet őket nevezni, mint népnek.« — A Tisza áradása egyre tart. Szegednél a viz­­szin f. hó 8-án 2­35 méteren s f. hó 12-ig 3­23 mé­terre emelkedett, tehát 4 nap alatt csaknem egy mé­ternyit áradt, a­mi, tekintetbe véve a felső áradást és a mellékvizek emelkedését, aggályos mérvűnek tart­­ható.Tegnapelőttről tegnapra 23 c­entiméternyi volt az áradás. A folyammérnökséghez érkezett távirati je­lentések szerint a folyó egész vonalán jelentékenyen árad. A tegnapi vízállás : Tokajnál 3­57, Szolnoknál 3‘34, Sárospataknál 3'20, Szatmárnál 2-36 és Titelnél 2‘70 méter. Aradról a Maros folyó, Gyomáról pedig a Körös áradását jelzik. — Michel Lujzát, a franczia anarchista írónőt, a­ki tudvalevőleg hosszabb ideig tartó fogházbün­tetésre van elitélve a tavalyi párisi zavargásokban való részvétel miatt, — mint az Instransigeantban olvassuk, tegnapelőtt a cermonti fogházból szabadon bocsátották. A szabadság azonban csak addig tartott, mig Michel Lujza Párisban reggel meglátogatta be­teg anyját s pár órát töltött nála. Este már ismét a fogházban volt. — A legjobb pasa. Ozmán pasa néhány év előtt, közvetlenül az okkupáczió előtt, Herczegovinában járván, éjjelre egy keresztény faluba tért. A falu elöl­járója, egy 80 éves aggastyán, hódolva fogadta a ha­talmas tábornokot. Beszéd közben Ozmán pasa kérdi az öreget, hogy hány pasára emlékszik az országban. »Annyira, volt a válasz, a­hány esztendős vagyok«. »És ki volt ezek között a legjobb?« Kérdi ismét Ozmán. »Adjon neked az Úristen hosszú életet, mondá az agg, egyszer egy pasát küldtek nekünk Konstantinápoly­ból. A szegény útközben meghalt. Ez volt a legjobb valamenyi közt.« Ozmán pasa — igy beszélik — mo­solygott és egy aranyat nyomott az öreg markába — őszinteségéért. — Féltékenységből. Néhány nap előtt említet­tük, hogy Gráczban egy Catharin nevű közjegyző gyilkossági kísérletet követett el neje és ennek ked­vese ellen. A féltékeny férjet elfogták, de a gráczi tör­vényszék határozata alapján tegnap ismét szabadon bocsátották. A vizsgálat azonban tovább folyik ellene.­­ A bolondját járta. Beziersben sokat beszél­nek most egy Durand nevű öreg úrról, a­ki ugyan­csak megjárta hiszékenységével. Mintegy fél esztendő­vel ezelőtt beállít hozzá özv. Elmené és elmeséli­­ neki, hogy egy csinos fiatal leány nevében jön, a­kire nagy örökség jutott, de nincsen pénze, hogy azt meg­­­szerezze. Blancné tehát arra kérte Durandot, adjon kölcsön a leánynak 200 frankot, a­ki aztán majd tel­jesíti az öreg úr minden kívánságát. Durand készség­gel adta a pénzt, előbb a 200 frankot, majd többet, míg végre 10.000 frankkal könnyebbült tárczája. Blancné mindig úgy intézte a dolgot, hogy sohasem jöhetett létre a találkozó Durand ur és az állítólagos szép leány között. Ez majd Vichybe ígérkezett és az öreg úr oda utazott, majd Parisban adott találkozót és Durand elegáns lakást rendeztetett be számára. Azonban mindig közbejött valami akadály és Durand már sok ezret költött, a nélkül, hogy látta volna a leányt. Csak a leveleit olvasta, a­miket tőle kapott. A rendőrségnek feltűnvén Blancné pazar költekezése, ezt elfogták és a vizsgálatnál kivallotta, miként szedte rá a hiszékeny öreget. A leány, a­kiről neki szólott, nem létezik s a leveleket ő maga íratta egy írnokkal, mert maga nem tud írni. A bíróság özv. Blancnét 3 évi börtönre ítélte. — Szerelmi dráma Aradon. Nagy szenzácziót kelt Aradon a következő eset: Katona István köz­ségi elemi iskolai tanító tegnap délután öngyilkossá­got követett el, miután előbb egy jó családból való hölgy ellen gyilkosságot kísérlett meg. A nevezett már régebbi idő óta szerelemmel viseltetik B. Betta, egy nyugalmazott városi ellenőr özvegyének leánya iránt, a­nélkül azonban, hogy szerelme a leány részé­ről viszonoztatott volna. Lehet, hogy a legutolsó kísérlet megtevése czéljából lépett be ahhoz tegnap délután, azért, hogy a leány szívét meghódítsa, hogy kierőszakolja maga számára azon érzelmet, melyet irányában a leány soha nem érzett. A leány anyjának feltűnt Katona tétovázó, zavart magaviselete. Téve­­dező tekintettel nézett a leányra, ki nagyon sokszor tudtára adá neki már, hogy nemcsak nem szereti, sőt semmi rokonszenvvel nem viseltetik irányában. A már többször lejátszott elutasító jelenet tehát ismét lejátszódott, most azonban végzetes kimenetel­lel. Katona ugyanis az őt leutasító leányt oly durván, sértőleg szólította meg, hogy a szobában levő anya felszólíta K.-t, hogy távozzék, mert különben ők lesz­nek kénytelenek a szobából kimenni. Katona azonban figyelmen kívül hagyva a kiutasítást, mozdulatlanul állott meg, mire az anya gyermekét karon fogva tá­vozni készült a szobából. De alig érték el az ajtót, midőn Katona feléjük rohant s a leány kezét megra­gadva, forgópisztolyából két lövést irányzott felé. A lövések mindegyike talált. Egyik karjába fúródott a leánynak, a másik gyengén horzsolta mellét. A meg­sérült leány sebeiből vérezve futott ki a szobából az udvarra, onnan pedig a ház egyik lakójához. Katona a leányon ejtett lövések után önmaga felé irányozá a revolvert. A golyó a szív közelében fúródott testébe. Katona Istvánt lakására szállították s miután súlyos sebe daczára eszméleténél volt, kihallgatták. Tette indokául azt hozta fel, hogy szerette B. Bettát és ez volt minden baj okozója. A leányt szintén kihallgat­ták. Sebe nem veszélyes és rövid időn felépül. Az eset általános részvétet keltett. Helyi hírek. — Fővárosi szállodák. A Vadászkürtben csü­törtökön, február 14-én Rácz Pál és fiai hangverse­nye megy végbe. Kezdete este 8 órakor. — A budapest-pesti reform, egyház presbitériu­ma az egyházi törvények értelmében s a budapesti ref. egyháztanács és egyházközségi gyűlés határozatai folytán újjá­szervezendő, illetőleg kiegészítendő lévén: az egyháztanács által az újjászervezés s e czélra a sza­vazatok benyújtása idejéül a legközelebbi vasárnap, vagyis 1. évi február hó 17-ik napja tűzetett ki. A sza­vazatok beszedése a mondott napon délelőtt 11 órától délután 1 óráig történik az egyháztanács üléster­mében (IX. ker. Kálvin tér 7., 2. emelet.) Választan­dó ez alkalommal egy főgondnok, két algondnok, 45 egyháztanácsnok és 10 póttag. — A magyar kereskedelmi csarnokban (Erzsé­­bet tér 8.) Eötvös Károly országgyűlési képviselő febr. 16-án este 7 órakor felolvasást tart. A felolvasás czíme : »Őseink és az indigének«. A felolvasást tár­sas vacsora követi. Egy teríték 3 frt. Nők szívesen látott vendégek. — Az Eötvös jótékonysági egylet tegnap tartott alakuló választmányi ülésében Kállay Gyula egy­leti elnök ötszáz forintot ajándékozott az egylet­nek oly alapítványra, melynek kamatai évenkint egy férjhez menő szegény leány segélyezésére fordit­tatni fognak. Ezen alapítvány »Kállay Gyula-alapit­­vány« czimén az egyleti pénztárban külön kezel­tetni fog. Színház és művészet. — A népszínházban holnap, csütörtökön A tót leány kerül színre Bl­a­h a L. asszonynyal, pénteken, Rip van Winkle P a­­ mai I. és Vidorral. — A színigazgatói engedélyek meghosszabbítá­sáért eddigelé 22 vidéki színigazgató folyamodott, míg 10 még eddig nem nyújtotta be kérvényét. Uj folya­modó csak kettő van és pedig Báródy Károly, most Gáspár Jenő társa és Irsai B. Zsigmond daltársulati igazgató, a­ki Aranyosy Gyulát jelentette be műve­zetőül. A központi igazgató­tanács a kérvények tár­gyalását e hó második felére halasztotta, a­mennyiben bevárandónak tartja a f. hó 16-ikát, mint a hátralé­kok befizetésére kijelölt záros határnapot, hogy annak tekintetbe vételével, kik tettek és kik nem tettek ele­get kötelességüknek, határozhasson ez igen fontos ügyben.­­ A magyar színészegyesület központi igazgató­­tanácsa a színészi fegyelmi bíróságot az 1884. évre a következőleg alakította meg : Elnök Feleki Miklós, tagok Váradi Ferencz, dr. Vida Jenő, dr. Várady Antal és Bartha László, előadó Bényei István iroda­igazgató, jegyző Bártfai A. titkár. — Az országos halárü­nnepélyhez. A folyó évi augusztus havában Miskolczon megtartandó országos halárünnepélyre nagyban folynak az előkészületek. A bizottság a dalegyesületekkel egyetértőleg jelenleg a dalünnepély és a közgyűlés programmjának és napi­rendjének összeállításán fáradozik. A közgyűlés napi­rendjének legérdekesebb két pontját fogja minden esetre képezni a magyar királyhimnus ügyében ho­zandó határozat és a legközelebbi orsz. halárünnepély helyének meghatározása. — A soproni és pozsonyi városi színházaknak egy igazgató alatti egyesítésére alakult bizottság át­­iratilag felkérte az orsz. magyar színészegyesület igaz­gató-tanácsát, hogy ez ügyben véleményt adjon. Az igazgató-tanács legutóbbi ülésében tárgyalván ez át­iratot, bővebb eszmecsere után elhatározta, hogy a bizottságnak küldendő válaszban mindenek előtt a hazafias törekvésért, mely a magyar színészetnek tért akar nyitni, köszönet nyilvánittassék. A felvetett ess-

Next