Pesti Napló, 1884. július (35. évfolyam, 180-210. szám)

1884-07-14 / 193. szám

kok, melyek teremtetnek, mindig kell, hogy a legfon­tosabbak maradjanak. Fájdalom, a határzárak nem biztos eszközök, s ezért az egészségügyi rendőrségnek erről le kell mondania. A kereskedelem és forgalom pedig nem szűnik meg akkor sem, ha a járvány szá­mos emberéletet elragad. De a miért szabad panaszt emelnünk s amiért jogunk van­ segélyt követelni, az az indiai és egyiptomi állapotok. És mindkettőért különösen az angol kor­mány felelős. Bár emlékeznének meg arról a konfe­­renczián, amely jelenleg Londonban az egyiptomi ügyekkel foglalkozik, hogy mily súlyos és egész Euró­pát fenyegető hiba követtetett el egészségügyi te­kintetben a Szuez-csatornánál. Itt kellene mindenek előtt a zárt alkalmazni és pedig hatékony, szigorú s mindenkire egyaránt kiterjedő párt, hogy Európa ezen vízkapujánál az ázsiai ragály tovaterjedése meg­­gátoltassék.* Paul Bert folytatja a bécsi Tagblattban a kolerára vonatkozó nézeteinek fejtegetését. Azt a kér­dést veti fel, hogy miként kell magunkat a kolera ellen védelmezni ? Erre a tudósok különbözőleg vála­szoltak. Egy részük hangsúlyozta, hogy miután a kolera Indiából származott, fel kell keresni eredeti hazájában, és ott kell megsemmisíteni. Azt mondták, hogyha a kormányok kezet fognának, létre jöhetne a vállalat. De hisz ha a kormányok, vagy az ezek meg­bízásából utazó tudósok valóban feltalálhatták volna azt az eszközt, amely által a járványos beteg­ségek okait meg lehetne szüntetni, akkor a kole­rát egyelőre nem is bántanák, hanem mindenek előtt a torokpenész, a hagymáz és a vörheny pusztításai ellen keresnének gyógyírt. Mert ez utóbbi betegségek sokkal több pusztítást visz­nek véghez, mint a kolera, így a múlt évben Am­sterdamban minden tízezer lakosra 2­65 haláleset esett. A kolera Párisban 1833-ban 13,900, 1849-ben 19,184, 1854-ben 7,626, 1865-ben 5,751 és 1873-ban 874 embert pusztított el, tehát hetven év alatt összesen 47,315 embert és így kevesebbet, mint a­mennyien az 1870. háború alkalmával Metz ostromá­nál elestek. A torokpenész és a hagymáz a lefolyt hetven év alatt szintén sokkal nagyobb áldozatokat követelt a koleránál. És ha a kolera Indiából körútra indult, Európát nem lehet tőle megmenteni. Ezt már kimondották az 1873 iki kolera konferenczián Bécs­­ben. Ha azonban a kolera Egyiptomból fenyeget, erős és szigorú elővigyázati rendszabályokkal nagy mérv­ben fel lehet tartóztatni előnyomulásában. Ezt a múlt év tapasztalai igazolták. Egy szigetet, vagy teljesen izoláltan fekvő várost nagyon könnyű a­ kolera ellen megóvni. Iszaban 1821-ben el tudott zár­kózni a kolera elől, s nem tett egyebet, csak nem engedte a karavánokat a városba. Kréta szigetét 1865-ben a szigorú vesztegzár mentette meg. Kérdés, megjelenhetik-e a kolera valamely helyen, annélkül, hogy Indiából oda transzportálták volna ? Ez nem bizonyos. Az 1854-ki és 1873-ki kolerák azt a látsza­tot keltik, hogy Európában keletkeztek, még pedig oly helyekről, ahol azelőtt a ragály pusztított. A jelenlegi touloni kolera keletkezéséről semmi bizonyosat sem tu­dunk. Nem tartózkodhatott-e téli álomszerűseg a kolera magva a krími háború óta a Montebello ha­jón, s lehetetlen-e, hogy csak most lépett e hajóra olyan ember, a­kinek szervezete alkalmas volt a kole­ra-csira tovább­fejlesztésére ? Ily körülmények közt a vesztegzári intézmény mit sem használ. És ha a ko­lera már betette Európába a lábát, ha itt van, mint a jelen esetben Toulon és Marseille városokban, sza­bad-e remélenünk, hogy e városokból nem terjed to­va és hogy meggátolhatjuk másutt való pusztítását ? És tegyék fel, hogy igen — akkor a másik kérdés az, hogy mi módon. A rendes vesztegzárral, kikötő elzárással, az áruk fertőtlenítésével és az utasok meg­­füstölésével bizonyára nem. Ezek gyerekes, vexatorius és haszontalan rendszabályok. A mikrobák, melyeket a Toulonból menekülő utasok magukkal hoznak, a belső szervezetben tartózkodnak, a­hová a rendőrség nem hatolhat be. Az olasz és spanyol kormány rend­szabályai üres szavak, haszontalan fecsegések. Mit te­gyünk hát ? Katonasággal vétessük körül a várost, hogy a lakosok el ne menekülhessenek ? Polgáriasult országban ily barbár, keresztülvihetetlen és haszonta­lan rendszabályokra gondolni sem lehet. Vagy át­engedjük-e a ragálynak teljesen a tért, s pusztán a betegek jó ellátására és ápolására szorítkozzunk ? Je­lenleg az utóbbit teszszük. De meg vagyok győződve, lehetséges oly rendszabályokról is gondoskodni, me­lyek által a ragályt a helyszínén el lehet nyomni. Er­ről azonban jövőre. * Hí­r: Páris, jul. 13. Tegnap estétől ma dél­előtti 10 óráig Marseilleben huszonegy és Toulonban huszonnyolc­ ember — köz­tük egy apácza — halt meg kolerában. Bécs, jul. 13. Dél-Francziaországban legutóbb előfordult kolerabetegségek miatt a hadügyminiszté­rium elrendelte, hogy a Francziaországban tartózkodó szabadságok­ és tartalékos katonák az idén ne idéz­tessenek be a fegyvergyakorlatokra. Pétervár, júl. 13. A belügyminiszter megújítot­ta a kolera ellen tavaly elrendelt óvintézkedéseket. Ennek következtében azon hajók, melyek Francziaor­­szág kolera­gyanús kikötőiből jönnek, a Fekete-ten­ger kikötőiben két heti vesztegzár alá helyeztetnek, a Balti-tenger kikötőibe pedig ily hajók nem bocsáttat­nak be, ha csak igazolni nem képesek, hogy külföldön már vesztegzár alá voltak helyezve. New-York, júl. 13. A kubai hatóságok a Föld­közi-tengerről, továbbá az Afrikából és Ázsiából jövő hajók ellen a kolera miatt óvintézkedéseket rendel­tek el. Helyi hírek. — Fővárosi szállodák. A Vadászkü­rt-ben hét­főn, július 14-én Rá­cz Pál és fiai hangversenye megy végbe. Kezdete este 8 órakor.­­ A IV-ik kerületi Molnár-utczában adta magát elő ma reggel ismét oly eset, a­mi a lakókat nagy fel­indulásba hozta. Ugyanis egyik molnár-utczai házban, a­melynek négy tulajdonosa van, az egyik tulajdonos vízdíj-hátraléka miatt a vízvezetéket elzárták s a la­kók meghatározatlan időre kitéve látták magukat an­nak a veszedelemnek, hogy nem lesz vizük. Futottak aztán az elöljárósághoz, hogy a háziúr mulasztásai miatt a lakókat nem lehet büntetni. Az elöljáróság Kamermayer polgármesterhez utasította őket, a­ki e forró és aggályos időben (bár a vízdíj-hátralékok behaj­tásának ez a most alkalmazott mód a szokásos módja, és rá kormányjóváhagyással ellátott szabály van) ren­desen el szokta rendelni a vízvezeték útból való ki­nyitását.­­ A vízvezeték bevezetését a Külső-váczi-útra, a hol a gyártelepek sora van, a tanács elrendelte s az ajánlati tárgyalás e 12000 írttal előirányzott munka teljesítésére legközelebb ki fog íratni. — A vízvezeték kiterjesztése e vidékre, hol sok ezer munkás dol­gozik, égetően szükséges volt. — Kettős öngyilkosság egy szállodában. Ezelőtt három héttel egy 28—30 éves barna férfi egy 20 éves szőke nővel szállott meg a Hungáriában, hol a III. emeleten a 170. számú szobát foglalták el. A vendég Gara Károly kereskedelmi ügynöknek jegyezte be ma­gát Kolozsvárról s a nőt nejének adta ki. Az állító­lagos házaspár igen jó egyetértésben élt az egész há­rom hét alatt , csupán a férjnek egy barátja járt hoz­­zájuk látogatóba. Tegnap este, mint rendesen, 11 óra­kor tértek haza. Nagyon csendesen voltak. Már dél is elmúlt és még sem mutatkoztak. De mert máskor is aludtak már délig, ez senkinek sem tűnt fel. Kevéssel 12 óra után sietve érkezett a szállodába a jó barát, s a szálloda igazgatójának egy levelet mutatott, a­mely­ben G­ara tudtára adja, hogy zilált anyagi viszonyai miatt, Vilmájával együtt öngyilkossá lesz. Az igaz­gató azonnal felment a szobához s zölgetni kezdett az ajtón, mely belülről be volt zárva. De mivel vá­laszt nem kapott, lakatost hivatott és az ajtót felnyit­tatta. Megrendítő látvány tárult szemei elé. A férfi és nő ágyban feküdtek átlőtt mellel, vértől borítva, élettelenül. A földön hevert a hatlövetű revolver, melyből két golyó volt kilőve. A belvárosi kapitány­ság értesittetvén az esetről, egy rendőrtisztviselő és a rendőrfőorvos azonnal megjelentek a helyszínen s az utóbbi konstatálta, hogy az öngyilkosságok 10 órával előbb, tehát nem sokkal éjfél után követtettek el. A rendőrtisztviselő a három ládában levő ingóságokat leltározta s lepecsételve magához vette. A nő ruha­neműin V. M. betűk vannak hímezve. A holttesteket bonczolás végett bevitték a Rókus hullaházába. — Tűz volt ma este 9 óra tájban az Akáczfa­­utczában. Egy kisebbszerü ház tetőzete gyuladt ki, azonban a helyszínére siető tűzoltók a tüzet csakha­mar eloltották. — A Dunába fűlt. A pócsmegyeri elöljáróság ér­tesíti a főkapitányságot, hogy özv. Szabó Sándorné, ottani lakosnőnek 8 éves fia, f. hó 9-én délután, für­dés közben a Dunába fűlt s hulláját mostanáig sem találták meg. — Szélhámosság. Sinkácz Ádám sip-utczai korcsmároshoz pár nappal ezelőtt beállított Tóth István 35 éves, kis­kőrösi földmives, kit a korcsmáros látásból ismert és szállást kért azzal az ígérettel, hogy kiskőrösi bátyja a napokban feljön Budapestre s a takarékpénztárból az ott lévő s felében őt (Tóth Istvánt) illető 1000 forintot felvegye. Ekkor számlá­ját minden hiány nélkül ki fogja egyenlíteni. Más­nap Tóth István 11 frtot kért kölcsön a kormárostól, ki a kérelmet teljesítette. Ekkor Tóth hátrahagyva iratait, eltávozott s többé nem tért vissza. Sinkácz irt Tóth bátyjának Kiskőrösre, kitől azt a választ nyer­te, hogy öcscse csaló, ki csak most került ki a börtön­ből, pénze nem is volt s nincs is, és azért jött a fővá­rosba, mert bátyja kitiltotta a házából. A rászedett korcsmáros feljelentést tett a rendőrségnél, mely a csalót nyomozza. — Meglőtte testvérét. Véres jelenet folyt le az éjjel az I. kerület Attila­ utcza 39. szám alatti házban, a Schleimer testvérek lakásán. A három testvér Grott­­scheből való s a fővárosba mind a hárman kucséber­­séggel foglalkoztak, közös szerzeményre. Az éjjel, mi­dőn a három testvér hazatért és osztozkodni kezdett, a legfiatalabbik, Mihály, észrevette, hogy bátyja, Má­tyás, őt megcsalja. E felett olyan méregbe jött, hogy felkapta revolverét és bátyjának a gyomrába lőtt. Ez sikoltva futni kezdett, de alig ért az ajtóig, eszmélet­lenül összerogyott. A lövésre a közelben állomásozó rendőr bement a szobába, a gyilkost letartóztatta és a főkapitányságra vitte. Kihallgatása alkalmával egész egykedvűen adta elő az esetet s minden megbánás nélkül mondotta, hogy szívesen ki fogja állani a bün­tetést, amit rá mérnek. A meglőtt testvért haldokolva szállították be a kórházba. A tettes 25 éves fiatal­ember. — Sikkasztó ügynök. Korn S. Izrael ügynök a Neuman Lipót kereskedő vevőitől 172 frtot beszedett, a pénzt elsikkasztotta s megszökött. Eljegyzések és esküvők. Adorjánházi Molnár Elemér szegedi kir. al­­járásbiró, f. hó 10-én tartotta esküvőjét Gödöllőn Kocsi Horváth Elek földbirtokos bájos leányával, Amáliával. Báró J­eszenszky István jegyet váltott Schaafgotsche Eugenia gróf kisasszonynyal, gr. Schaafgotsche Ferencz ezredes leányával Pozsonyban. Halálozások. Balogh János szegedi kir. közjegyzőt, kinek halálát már említettük, tegnap temették nagy részvét mellett Szegeden. A koszorúkkal borított koporsót a város törvényhatóságának, a Szegeden levő állami hivatalok tisztikarának, a közjegyző és ügyvédi kama­ráknak, az ipartársulatnak stb. képviselői vették kö­rül. A régi 48-as honvédek újonan alakított szövetke­zete teljes számban jelent meg az elhunyt baj­társ ra­vatalánál, mely mellett tekintélyes polgárok égő fák­lyákkal álltak sort.A temetőben az egyházi szertartást a dalárda szomorú gyászdala követte. Törvényszéki csarnok, Pör egy végrendelet miatt. A következő sorokat vettük: E lapok f. hó 2-án megjelent esti kiadásában »Pör egy végrendelet miatt« czimü közlemény jelent meg, mely boldog emlékezetű feledhetetlen nagybá­­tyánk, Zsivora György volt kúriai tanácselnök vég­rendeletével foglalkozik. — Miután a jelzett közle­mény nem felel meg a tiszta igazságnak helyreiga­zításul közlöm a következőket: Mindenekelőtt — hogy a közlemény sorrend­jét kövessem — valótlan azon pont, melyben az ál­­líttatik, hogy az akadémia az 1879-diki igen-igen figye­lemre méltó s annak idején és helyén szellőztetendő után és módon napfényre jutott, jobban mondva juttatott végrendelet szerint a neki hagyományozott 100.000 forint után 4000 frtévi járadékot volna kö­teles fizetni az örökösöknek. Mert ama 4000 frtnyi évi járadékot az akadémia egyedül csak a boldog em­lékezetű örökhagyó még életben levő egyetlen testvé­rének, szeretve tisztelt nagybátyánknak, Zsivora Jó­zsef úrnak tartozik fizetni. Zsivora György és Zsivora Józsefnek a közle­ményben említett »közeli tolnamegyei rokonai« nem mások, mint a már korábban elhunyt harmadik test­vér, illetve nővérnek, Zsivora Zsuzsánnának férje­zett Varga Jánosnénak gyermekei: Varga Zsuzsánna és Zsófia, mit a család által kiadott gyászjelentés is tanúsít. — Ezzel kapcsolatban megemlítendőnek tartom azon körülményt, mintegy feledhetetlen nagy­bátyánknak, Zsivora Györgynek általunk, hozzá vér­ségi kötelék tekintetében oly közel állók által soha el nem felejthető gyászos elköltözéséről, mint a család által kiadott gyászjelentésen kívül arra illetéktelen személy által egy másik gyászjelentés is nyomatott és küldetett világgá eléggé nem jellemezhető czélzatos­­sággal. Azon könyvek pedig, melyekbe boldog em­lékezetű feledhetetlen nagybátyánk évi bevételeit és kiadásait páratlan pontossággal az utolsó fillérig be­jegyezte volt s melyek az 1879-ki végrendelet után alkotott végrendeleteknek sorsára jutottnak állíttat­nak — nem lettek eltüntetve, mert azok Görgey Ist­ván kir. közjegyző s végrendeleti végrehajtó ur kezei között vannak. A közleménynek azon pontját, mintha azon egyéb, kit az örökhagyó egész bizalmával ajándékozott meg, a ki a pénztár kulcsait kezeibe kerítette s a va­gyon egy részét, valamint az okmányokat (köztük a végrendeleteket) magához vette volt, egy öreg ember lett volna, a következőkben világítom meg és iga­zítom helyre: A ki a pénztár kulcsait s a köz­leményben egyéb jelzetteket a gyászos eset be­állta előtt már 24 órával jogtalanul s bárki ál­tal kitalálható szándék által vezetve, magához ka­­paritotta s teljes hat napon át sem a családnak át nem szolgáltatta, sem hiteles kézhez adni szükséges­nek nem tartá — nem öreg ember, hanem dr. A. K. fővárosi ügyvéd, ki az örökhagyó részéről élvezett számtalan jótéteményt nem átallotta akként hálálni meg, hogy örökhagyó után, ki maga volt a megteste­sült pontosság, az ismert zűr­zavaros állapot hátra­maradását okozta legyen. Ugyanezen ut az, kinek egyenes meghagyása folytán nem lőnek nemcsak a távollevő közeli rokonok örökhagyó egészségi állapo­tának aggasztó voltáról tudósítva, hanem örökhagyó­nak hozzá közel vele, egy lakásban tartózkodó egyet­len élő testvére, Zsivora József úr sem. Szeretve tisztelt nagybátyánk Zsivora József semminemű ajánlatunkat sem utasította vissza, sőt inkább hálával tartozunk irányában azon nemes jószí­vűségre mutató eljárásáért, miszerint az akadémiát előbb a velünk való megegyezésre utasító, semmint ő általános örökösi minőségét s abból folyó jogait és kötelezettségeit az akadémiára előbb átruházta volna, mely egyezségre juthatás azonban az akadémia merev magatartásán hajótörést szenvedett. A feledhetetlen boldogult nővérének gyerme­kei a boldogult elhomályosított emlékének napnál tisztább fénybe való visszaállítása végett mindazt meg fogják tenni, mit nekik a hála és kötelesség ér­zete diktál s a mit minden becsületes ember hasonló körülmények között megtenni elodázhatlan szent kö­telességének tartana. Jelen esetben ennyit tartottam kötelességszerü­­leg röviden kijelenteni, a részletekig menő bő ismer­tetését ezen páratlan örökségi ügynek későbbi időre tartván fenn. Sz.-Lőrincz, 1884. jul. 10. Varga János: A Pesti Napló táviratai. Fiume, jul. 13. (O. É.) Az osztrák-magyar ha­­jóraj zöme Sterneck báró altengernagy vezénylete alatt ma délután négy órakor ide érkezett. A hajóraj hat vértezett és »Trieszt« nevű tengernagyhaj­óból és az István főherczeg parancsnoksága alatt levő »Kerka« nevű ágyunaszádból áll. A torpedóhajók az »Erzsébet« nevű anyagőzössel holnap reggel ér­keznek meg Lussin szigete alól. Holnap pihenő tarto­­tik. A gyakorlatok kedden reggel kezdődnek. Lobkovitz herczeg tábornok és Thierry helyettes podesta Milcsek tanácselnökkel ma Sterneck altengernagynál látogatást tettek. Az altengernagy Lichy Ágost gr. kormányzót és vendégeit segédje által a gyakorlatok megszemlélésére meghívta. A hajó­raj érkezése általános érdekeltség között történt. A város lakossága a déli hőség daczára tömegesen tór­dult a védgátra és a mólókra. A hajóraj a kikötő tor­kolatánál vetett horgonyt. A város a népkertben ün­nepélyt rendez a hajóraj tiszteletére. A hajóraj le­génységének létszáma mintegy 2500, melynek élelme­zéséről külön gondoskodás történt. Budapestről a kö­vetkező vendégek érkeztek ide: Horváth Gyula kép­­viselő, Gaál Jenő fregat-kapitány, Stesser belügyi osztálytanácsos, Szénássy és Martinovics min. tit­károk, dr. Farkas László és Egyesy Géza. Bécs, júl. 13. (B. K.) A hadsereg rendeletlapjá­nak ma kiadott száma közzéteszi dr. Daublebsky Sterneck Miksa altengernagy, a tengerészet parancsnokának a titkos tanácsosi méltósággal díj­mentesen történt fölruházását. Ő Felsége engedélyt adott az alább nevezetteknek a részükre adományo­zott idegen rendjelek viselésére és pedig: dr. M­e­n­d­e­l Frigyes táborszernagynak, ő Felsége szárnysegédé­nek az 1. oszt. gyémántos Reuss herczegi tiszteleti ke­reszt számára; K­r­i­e­g­h­a­m­m­e­r Ödön altábornagy­­nak a porosz kir. 2. oszt. vörös sasrend csillaga és a szász kir. Albrecht-rend 1. oszt. középkeresztje szá­mára ; erdődi gr. P­á­­­f­f­y Endre vezérőrnagynak a tö­rök Medsidje-rend és a román korona-rend nagyke­resztje, továbbá a szerb kir. fehér sasrend főtiszti ke­resztje számára; gr. Wurmbrand-Stuppach Hugo, gr. Mittrowsky Antal alezredeseknek és gr. N­o­s­t­i­t­z-R­i­e­n­e­c­k Albert őrnagynak a török Medsidje-rend 2. osztálya számára (a két előbbinek a csillaggal együtt) a román csillagrend középkeresztje, továbbá a szerb kir. fehér sasrend 4. osztálya számára; gr. Bombelles Károly ellentengernagynak, Ru­dolf trónörökös főudvarmesterének a török Osmanie­­rend és a román csillagrend nagykeresztje, továbbá a szerb fehér sasrend tiszti nagykeresztje számára. Nagyszeben, júl. 13. S­eh­önfel­d báró altá­bornagy és hadparancsnok vezérkarával ma Brassóba utazott, hogy az ott elhelyezett csapatok fölött szem­lét tartson. Brassóból az altábornagy már korábban kapott meghívás folytán Károly román király láto­gatására Szinájába utazik. London, júl. 13. A konferenczia pénz­ügyi albizottsága tegnap délután értekezletet tartott a külügyi hivatal palotájában. London, jul. 13. Az Observer szerint az értekez­letre kinevezett franczia pénzügyi tanácsosok az egyip­tomi államadósság kamatainak leszállítása ellen nyi­latkoztak. Szuakim, jul. 13. A Woodlack nevű angol ágyunaszád, mely Rawoyában, majd Agigban volt, tegnap visszatért, s hírül hozta, hogy mindkét he­lyen nyugalom uralkodik. Chicago, jul. 13. A demokrata­ párt elnök-kije­lölő bizottsága az alelnökségre Hendricket állít­ván föl jelöltté, elnapolta üléseit. Bécs, jul. 13. Haydler Ferenczet, a Haas és Czyzek-féle c­ég üzletvezetőjét, ki 15.000 forintot sikkasztott, Bécs közelében egy erdőben fölakasztva találták. Az irói tér kirándulása. Máramaros-Sziget, jul. 13. (O. É.) A tegnap esti művészi előadás kitünően sikerült. Ha fényes színházi estély még nem volt e városban. A nemzeti színház és a kir. opera jeles tagjai, működtek közre. A programm első számát képezte Ábrányi Emil ha­tásos prológja Máramaros-Szigethez, melyet F­á­i Sze­réna szavalt el nemes páthoszszal. Azután következett A fal tövében czímű vígjáték Benedekkel és Pal­­­otay Piroskával. A vígjáték után Szabados és Rausch négy kézre előadták Raff »Tarantellá«-ját. Gassi Mendelsohntól énekelt dalokat, Rausch Ábrányitól adott elő egy szép ábrándot, S­p­á­n­y­i Irma dalokat énekelt. Ezután a Rigoletto-quartettet énekelték el : Ábrányiné, Spányiné, Hajós és Szendrői, Odry pedig Tannhauserből éne­kelt. Az énekrészek közben »A váróteremben« czímű vígjátékot adták elő: Lendvayné és Gyenes, mindketten megérdemelve a zajos tapsokat. A közre­működők virágot, tapsot bőséggel arattak; a hölgye­ket szalagos bokrétákkal tüntették ki. Az előadás közel 600 frtot jövedelmezett jótékony czélra. M.-Sziget, júl. 13. (O. É.) A már említetteken kívül a Kabola-Polyana­kies fürdőbe is történt kirán­dulás. A vendégek diadalkapun vonultak be. Az ott zárulodó h­ity­ek a Kornélia-ligetet­­ díszesen felékesítették. Szád­hegy Sándor kincstári jószágigazgató fogadta és kalauzolta a vendégeket. Visszatérőben na­gyobb megállapodást tartottak. Bocskó község e mellett a Müller-féle szóda gyárnál. A nagy gyártelepről hű­vös este értek vissza Máramaros-Szigetre. Kak­ó, jul. 13. (O. É.) Az irók és művészek tár­saságának kirándulásai közt legregényesebb volt a Rahói-parti, mely 100.000 holdnyi állami erdőterület központja. A Szigettől 4 órányira eső ezen vadregé­­nyes helynek 5000 körüli lakosa teljesen erdőkezelésre, fausztatásra van utalva. Csupa orosz lakja, de jó ál­lami iskolával és lelkes magyar papokkal bir.A mára­­marosmegyei kincstári erdők igazgatója, Bikkál Nándor hívta meg a kirándulókat a nagy állami er­dőség megtekintésére. Mindenütt a Tisza partján ve­zet a pompás országút, s csakhamar erdőkoszorúzta gyönyörű hegységek közé fordul be, kígyózva kanya­rodik az itt még kicsiny Tisza mellett. Bent a hegyek mélyében, Lonka falu közelében, az erdészvölgy torko­latánál épül Rezső trónörökös kastélya, hol a társa­ságot feldíszített, fellobogózott sátorban hűsítővel fo­gadták. Innét még pár órányira van Rahó. A községtől fél mértföldnyire meglepetés várt a kirándulókra. Ötven főnyi önkénytes orosz bandérium jött eléjük, így vonult be a társaság a községbe. Szép látványt nyújtottak a bandéristák nemzeti öltözetük­ben : vörös halm­a nadrág és fekete suba, panyókára vetve. A községen átvonulván, a hegyoldali erdőség­ben a kirándulókat hatalmas sátor alatt két nagy asztal várta ; a magaslatot — vasárnap lévén — ezernyi néptömeg lepte el, mindannyira rikító festői ünnepi öltözetben. Esztergár István lelkész üd­vözölte a társaságot. »Vigyék meg hírét — mondá, — a magyar fővárosba, hogy e nép itt szorgalommal és örömmel jár az állami iskolába, szeretettel csügg a magyar hazán és örömmel tanulja, sőt az ifjú nemze­dék beszéli is a magyar nyelvet.« U­r­v­á­r­y Lajos elnök válaszolt, örömét fejezve ki, hogy a magyar íróknak és művészeknek alkalmuk van e magyar ponton önzetlen lelkesedést és honsze­relmet tapasztalni. Erre séta és pihenés után megkezdődött a lakó­­melynél az erdőhivatalnokok bájos leányai szól­ma,­gáltak fel. A pompás ebéd folyamán számos felkö­szöntőt mondottak. Az elsőt U­r­á­n­y­i Imre, e vidék képviselője mondta, melegen üdvözölve a társaságot. D­e­g­r­é Alajos a becsületes orosz népet és annak lelkes barátját, a szíves házigazdát, Bikkál Nándort éltette. P­e­s­t­y Frigyes a derék papságot, Bercsé­nyi Urányit, Horváth Döme ismét a lelkésze­ket köszöntötte fel. H­a­j­ó­s Zsigmond a felszolgáló bájos hölgyeket, Bercsényi Várady Gábort, Kodolányi Antal Bedő Albertet, Eszter­­g­á­r rahói lelkész Bikkál igazgatót, Várady Gá­bor az írókat és művészeket, G­e­ll­é­r­i Mór az ünnepély rendezőit élteté. A kitűnő lakoma után tutajokra szállott az egész társaság is igy tette meg az utat a Tiszán lefelé. Máramaros-Sziget, jul. 13. A rahói kirándulás­ról hazajövet, érdekes utat tettek az utazók. A Tiszán a legkellemesebb idő mellett tutajokon jöttek. Egy­­egy tutajon húszan foglaltak helyet rögtönzött pado­kon. A középső tutajon zene játszott, az elsőn pedig szakadatlanul mozsarakat durrogtattak. Valódi dia­­dalutt volt ez; a partok mentében mindenütt nagy néptömeg állt és éljenzett. Az út festői szép. Minden­ki a négy órai tutaj­­­utazást tekinti a kirándulás legjobban sikerült epizódjának. M.-Sziget, jul. 13. A Rahóról visszatérő utazók meglepetésben részesültek. A város pompásan ki volt világítva. Minden lakos meggyuj­totta a mécset a ma­gyar írók és művészek tiszteletére; még a mellékut­­czák is ki voltak világítva. És ez nem volt megren­delve, a programmban sem volt felvéve, önkénytes tüntetés volt. Az egész lakosság az utczákon hemzse­gett, lelkesen éljenezve a társaságot, mely a megyeház nagytermében diszlakomára gyűlt össze; a lakoma egy­szersmind bucsuzás is, minthogy a társaság holnap Szatmárra utazik. KÖZGAZDASÁG. Vegyes hírek- A gabnaszállítási tarifák mérséklése. Mint a bécsi Pressének Budapestről jelentik, a magyar kor­mány utasította az államvasutak igazgatóságát, hogy tekintettel a várható nagyobb mérvű exportra, hala­déktalanul dolgozzon ki jelentékenyen mérsékelt gab­naszállítási tarifákat. Egyidejűleg erre vonatkozó fel­szólítás intéztetett a gaboaexportban érdekelt vas­utakhoz s különösen az osztrák-magyar államvasúthoz és a déli vasúthoz. A­mi az előbbit illeti, úgy bizo­nyára annál is inkább meg fog felelni a felhívásnak, mivel a budapest-brucki vonal versenye­it egyenesen kényszerhelyzetbe hozza. A budapesti értéktőzsdéről. (Vasárnapi forgalom.) — jul. 13. A mai vasárnapi tőzsdén osztrák hitelrészvény 299­—299.40 frton köttetett, zárult 299.40 frton. Más értékekben nem volt forgalom. A bécsi értéktőzsdéről. Bécs, jul. 13. (Vas. forg.) Osztrák hitelrészvény 299.20. — Osztr. államv. részv. —.—. — Unio-bank —.—. 1860. sorsjegy —.—. — Angol-osztr. bank részv. —.—. •— 20 frankos —.—. Déli vasút részv. —.—. — Magy. hitelb. részv. —. 1864. sorsjegy — *•/• magy- ar anyjáradék —.—. — Károly Lajos vasút —.—. — Májusi osztrák jára­dék —.—. Dohányrészv. —.—. Gyönge. Fővárosi mulatságok. Népszínház. Fővárosi színkör. JuUvS-1,1'f?:­­ a Krisztina-városban. Fényes kiállítással: Utazás a föld körül ______**. előadás.______ 80 nap alatt. Julius 14-én: Látványos színmű 13 képben, . . . « zenével, énekkel, tánczczal. "■ Herczeg: Jules Verne regénye után irta Operette 8 felvonásban. írták Csepreghy Ferencz, Meilhac Henrik és Halévy L., Személyek: fordította Rákosi Jenő. Zene-Fogg Phileas Tihanyi jét szerző Lecocq Károly. Paszpartu Eőry Személyek: Fix, rendőr Kassai Parthené herczeg Pajor E. Flanagan Rónaszéki Montandri Kiss P. Sullivan, bankár Benedek Frimusz Follinus Gótyié Rónai Navailly Veszprémi Fallentin Erődi Monsevice Gulyás Forszter Szabó Merinyak Ujj F. Nanett Tóth I. Pongryvar Bérezi Konzul Szuezben Sántha Tannvilly Vértessi Kromárty Prielle Dosato Dianna Gondáné Auda herczegnő Rákosi Sz. Gontrán Bánházi T. Ramana, rabnő Klárné Egy katona Ferenczi Obadiah, biró Horváth Herczegnő Réthy L. Cjszterpuff Újvári Helén Beczkóiné Angol tiszt Bónis Bernárd Beczkói Indus főnök V. Kovács Egy kukta Kulcsár Indus fiú Pintér — Indus Izsó Kezdete 7 órakor. Febramin Magyar! — Kezdete ‘/18 órakor. Holnap, kedden : — Schneider Fáni. Holnap, kedden: Eredeti énekes népszinmü Ugyanez. felvonásban. KM FÖLDMIVELÉS. Rovatvezető : H­od­olán.37-i -A.xs.tal. Mezőgazdaság. A mezőgazdasági válság. IV. A­mi a hústermelést illeti, Nyugat- Európa e tekintetben sincs jobb viszonyok között, mint a gabonatermelés tekintetében- Itt is azt kell figye­lembe venni először is, hogy jóval több embert kell táplálni, mint e század elején. Továbbá, hogy a hús­fogyasztás a jólét emelkedésével gyarapodott is, s végre, hogy a vágómarha létszáma inkább fogyott, mint emelkedett, a­mint ezt dr. L­e­m­b­­ Depecora­­tion in Europa czímű jeles munkájában kimutatja. Z­ü­n­d­e­r is megkisérlette 1879-ben a marhalétszám apadását a nyugat-európai államokban kimutatni, s azon eredményre jutott, hogy Magyarország kivételé­vel a népesség szaporodásával szemben a marhalét­szám mindenütt apadásban van. Az alábbi számada­tok Z­ü­n­d­e­­ munkájából vannak véve. Francziaországban a marhaállomány élősúlya szemben a népesség számával 1852-ben 139.68 kgr. volt fejenkint, 1872-ben 113.40 kgr. » 1869-ben » 148.11 » Svájczban a marhatenyésztés folyvást emelke­dik, a mint ezt a 10 évről 10 évre keresztülvitt marha­számlálás mutatja. De a szaporodás főleg a tejtermelő tehenészetekre s a kivitelre nevelt marhára vonatko­zik, a vágómarha létszám itt is évről-évre alább száll. Oroszország, Amerika és Ausztrália van hivatva Európát a népessége táplálására hiányzó gabonával és hússal ellátni. S a szállítási eszközöknek s utaknak javu­lása és változása oly fokat ért el, hogy az élemiszerek­beni hiány valóban a legkönnyebben fedezhető is. Azon óriási változás, mely Európa nyugati részében e szá­zad elejétől kezdve létrejött, s mely a népesség sűrű­sége és az élelmiszerek termelése közötti egyensúlyt megsemmisítette, egyike tehát a mezőgazdasági vál­ság fő okainak. Első pillanatra úgy látszik ugyan,hogy a dolgok ilyetén állásából, illetve a népesség szaporo­dásból Európa mezőgazdaságának előnyt kellene húz­ni, mivel azon tételt, hogy minél ritkább és kereset­tebb valamely szükséges termény, annak ára is annál inkább emelkedik, általában véve helyesnek kell elis­mernünk. Ámde a külföldi verseny itt határozottan ellenkező irányú hatást gyakorolt, vagyis nem hogy az árakat egy rendes magasságra emelné, sőt inkább azok a verseny folytán sokszor még a rendes színvo­nalnál is alább sülyedtek. Ami különösen a gabonát illeti, lehetséges, hogy ha Európában jó a termés s a tengerentúli tar­tományokban középszerű vagy éppen rossz termés van, akkor a gazda valamit nyer. De ezen eset mind ritkább és ritkább lesz, mivel ott folyvást nagyobb és nagyobb területek lesznek gabonatermelésre fordítva, s mivel ama tartományok kénytelenek termésüket minden áron eladni, hogy az új termésnek helyet csi­náljanak, miért is a tengerentúli tartományok jó gabona­éveiben a hazai terményt mindinkább olcsób­ban, sőt még a termelési áron alul is kénytelen a gazda eladni. Amerika egyik legnagyobb gabonakereskedője Anglia kiküldötteinek, Clare Read és Albert P­e 11 uraknak azt mondotta, hogy: még ha a ti ter­méseitek jobbak volnának is, s ha még bérleteitek terményeinek árát alább szállítanátok is, még akkor sem állítanék be kivitelünket hozzátok, mivel az Egye­sült­ Államok sokkal többet termesztenek, mint a­mennyi szükségletük van, ennélfogva kényszerítve van­nak fölöslegeiket kiküldeni. Ezen kellemetlen helyzet már több év óta igen levetőleg hat a mezőgazdák kedélyére. S elle­nében három irányban lett megkísértve a segély, ne­vezetesen védvámok felállításában; — a gabonater­mesztésnek és állattenyésztésnek jövedelmezőbb fog­lalkozás általi helyettesítésében; — s a mezőgazda­­sági üzlet javításában. A gabona- és marha­beviteli vámokkal csaknem mindenütt történtek kísérletek, a­minek azonban eredménye csak Németországban volt, de az elért eredmények itt sem feleltek meg a gazdák várakozá­sának. A főleg iparral foglalkozó országokban a be­viteli vámok felemelése erkölcsi lehetetlenség. A ke­nyérnek és húsnak drágítása oly népszerűtlen rend­szabály, miszerint attól a parlamentek mindig vissza fognak riadni. Az élelmi­szerek árának a külföldi ter­mények versenye általi szabályozása oly előny, mely­ről azok, kik a földbirtokos osztályhoz nem tartoznak — többé lemondani akarni nem fognak. S hogy lehet-e a gabonatermesztést és állatte­nyésztést másnemű gazdasági termeléssel helyettesí­­teni , ez oly kérdés, melynek megoldása annyira nagy mérvben függ a helyi és egyedi viszonyoktól, hogy arra határozott feleletet adni nem lehet. De ha az bizonyos mérvig egyes helyeken lehetséges lesz is, én, mondja D­r­o­z, abban, hogy Európa nyugati részében a gabonatermesztéssel és marhatenyésztéssel fel le­hessen hagyni, nem hiszek, mert bár mint álljon is a dolog, e két gazdasági ág mindig hasznot fog haj­tani azon gazdáknak, a­kik azokkal oly vidéken, me­lyek e termelési ágakra alkalmasak, okszerűen fog­lalkoznak, a­kik ellenben kényelemből vagy megszo­kásból ezen termelési ágaknál a régi hibák mellett megmaradnak, azok okvetlenül a legk­ényesebb hely-­­zetbe sodortatnak. Mindazon hiányok daczára, melyeket a mi mezőgazdaságunknak terhére rónak, Svájcz még­­egyike azon országoknak, mely a termelés irány­u változtatásának szükségét a leghamarabb felfogta. Mióta a vasutak gabonát, lisztet s vágómarhát oly árakon szállítanak hozzánk, mely minden versenyt lelhetetlenit, a gabnatermelés és marhahizlalás mind szűkebb körre lett szorítva, mivel gazdáink beismer­ték, hogy a mi földünk sokkal több haszonnal hozza létre a legkitűnőbb takarmányfüveket, melyeknek termesztése tejgazdaságaink alapját képezi. Ezen üz­let tehát, melynek termékei megengedik, hogy az or­szág a táplálására szükséges kenyeret és húst elő­nyösebben szerezhesse be, mint pedig ha azok előállí­tásával maga foglalkoznék, tetemesen tökéletes­ült és nagy kiterjedést is nyert. Minden vidék gazdáinak annak a kifürkészése képezi tehát feladatát, hogy az adott viszonyok kö­zött a gazdasági termelés mily iránya ígér legtöbb és legbiztosabb jövedelmet, és amint arról győződünk meg, hogy az eddigi működési irány megváltoztatása előnyt ígér, ez új irányt kell felkarolniuk. Az állam pedig istápolja az egyesek kezdeményezését az­által, hogy kísérleti állomásokat létesítsen és gondoskodjék, hogy a helyes gazdasági ismeretek fel és alá terjed­jenek, mert utoljára is ezen kérdésnek minden gazdá­ra nézve általános érvényeségű megoldása nem léte­zik, hanem minden gazdának magának kell kisze­melni azon termelési irányt, mely az ő saját helyi vi­szonyai közt a legjövedelmezőbbnek ígérkezik. Angliában 1874-ben fejenkint 122.73 kgr. » 1877-ben » 113.60 » Németországban 1871-ben » 128.27 » » 1874-ben » 113.23 » Olaszországban 1866-ban » 54.20 » » 1874-ben » 44.12 » Ausztriában 1857-ben » 136.92 » » 1869-ben » 108.34 » Magyarországban 1857-ben » 144.60 »

Next