Pesti Napló, 1886. december (37. évfolyam, 333-359. szám)
1886-12-03 / 334. szám
334. szám. 37. évffolyam. Budapest, 1886. Piritek, deczember 3. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere, Athenaeum-épüet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal : Ferencziek tere, Athénben még fizet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüi, panaszok, hirdetmények; a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre kfildve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — S hónapra 4 frt KO kr. — * hónapra 9 frt. Hs aszt postai különküldése kívántatik, postahelyedre havonként SS kr., érnegyedenként 1 forint félrefizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-opBret, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhivás PESTI NAPLÓ-» A Pesti Napló a legolcsóbb nagy politikai napilap. Megjelen naponkint kétszer s hétfőn reggel rendkívüli számot ad ki. Előfizetési árak: Egy hónapra ................ 1 frt 50 kr. Évnegyedre ................ 4 „ 50 „ Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, íi bélyegre havonkint 35 kv, évnegyedenkint 1 forint idlülfizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. IPOLYI ARNOLD. Az emberi közművelődés harczosa elesett. A magyarság védője és terjesztője elhunyt. A katholikus főpapot az egész nemzet gyászolja. Nagy nekünk a veszteség, hogy Ipolyi Arnold tőlünk elszólíttatott, mindnyájunknak. Egy jó hazafi nincs többé, búsuljunk. Nem érte el a kor, nem a pálya, nem a dicsőség határát. Érdemeket aratva, nem arathatott nagyobbakat. Tehetségei és jelleme még nem töltötték be hivatásukat egészen, midőn élete ketté törött. Tervei s a nemzet reményei a sírba szállanak testével, égre törő lelke az egeket kéri. Miért kellett a villámnak lecsapni e nemes szívbe ? Büszke várakozással tekintettük jövőjét, mivel hálás múltja biztatott. Még húsz évig élhetett, munkálhatott, áldhatott volna s mennyi szépet és jót teremt vala, ki harmincz év óta annyi szépet és jót műveit ! Kinek egy napja sem múlt el a nélkül, hogy ne tanult, tanított, dolgozott és ne teremtett volna. Egyre törekedett a tökéletes felé s talán a tudományszomja s a honszeretet tüze emésztették fel, hogy hirtelen összeroskadt ? Mióta Magyar Mithologiáját kiadta 1854-ben, míg a magyar szent koronáról irt munkája megjelent 1886 ban, Ipolyi Arnold mindézig a magyar nemzet kulturharczosainak élén haladott, a legjobbak és legjelesebbek sorában. Tudománya gazdag, alapos és sokoldalú volt, de legjavát ennek a honi történelem kutatásának szentelte. S alkotott maradandó emlékű műveket, úttörő és irányadó volt írói szereplése. Pozitív történetíró volt és nem korroziv. A művészetben is a szépet szerette és nem a rutát. Kereste a históriai és az esztétikai igazságot, nem a politikai áramlatot és divatot. Ezért maradandó becsűek munkái. Jellemvonásuk a magyarság. Akkor állott ő a nemzeti lobogó alá, mikor ez gyászba borult s katholikus pap nem várhatott előléptetést, ha tőlünk el nem pártol. Ő nem. Készebb volt arra, hogy tót plébános maradjon élete fogytáig Zohoron, semmint a magyar nemzeti ügytől el, a haza ellenségeihez szegődjék. Ekkor nem hihette, hogy ő lesz irtója a pánszlávizmusnak a tótok közt a beszterczei püspöki széken. De szelleme kivívta a babért s Ipolyi megtalálta a helyet, mely neki való volt. Előbb azonban Magyarország béklyóinak le kellett esni, hogy Ipolyi előhivassék. Az abszolutizmus meg volt törve, mikor Ipolyi 1863-ban egri kanonok lett, az alkotmány régen helyre volt állitva, midőn 1872-ben püspökké kineveztetett. Mint kanonok, mint püspök, Ipolyi a magyar közéletnek legnemesebb részét választá küzdtévül magának. Nem a pártok politikai dulakodásait szerette, hanem az egyházban tanította a hazafiságot a népeknek. Nem a heves vitákat kereste, hanem a közművelődés terjesztését és az ízlés finomabb erkölcseit ápolgatta. Az akadémia, a történelmi társulat, a Szent István-társulat, a képzőművészeti társulat, a Szent Lászlótársulat, az országos képtár, a nemzeti múzeum látták szellemi munkássága gyümölcsét, püspöksége jövedelmeit ezek és a szegények közt osztotta meg. Nem hanyagolta el az egyházat a hazáért, sem hazáját nem feledte vallásos buzgóságában. A keresztény czivilizácziót és a modern haladást nem látta ellentétesnek s a magyar nemzet jövőjét azok együttes szolgálatában iparkodott elősegíteni. S mikor a király és a nemzet kegyeletes elismerése Ipolyiban a magyar püspöki kar díszét tisztelte s magasabb poletonuj hivatáskört jelölt ki számára Nagyvárad hires püspöki székén s Ipolyi vontatva engedelmeskedett, ki hitte volna, hogy országos ünnepeltetése ily gyorsan országos gyászra változik ? Azt hittük, a nap emelkedik, midőn egyszerre elfogyatkozik. Sötét bánat borul Magyarországra, a nemzet Ipolyi Arnold püspököt siratja. Sírja felett a történetírás fényes emléket állít nevének, élete és erénye műveiből. Lelkét egy nemzet áldása kiséri Istenéhez. A kereskedelmi minisztérium palotájának ügye, melylyel a fáma régóta foglalkozik, tegnap póthiteli, törvényjavaslat alakjában a képviselőház elé került. A minisztertanács ismeretes határozata s a kormánynak a hiteltúllépések elkerülése iránt tett ünnepélyes nyilatkozata után joggal azt lehetett várni, hogy az önkényes, törvény ellen elkövetett túlköltekezéseknek már most vége szakadt. És ime, előáll a kereskedelmi miniszter és kér az ezen minisztérium számára építendő palotára törvényben engedélyezett 1.100.000 frtnyi hitelen túl még 670,000 frtot. Kéri pedig akkor, amidőn az építés régóta az eredeti költségen túlmenő arányokban foly. A nyár elején az épület már tető alatt volt, a megnagyobbított terv már tavaly készült, a póthitel szüksége tehát ismeretes volt a kormány előtt a múlt télen, s így bő alkalma lett volna a törvényhozástól idejében újabb felhatalmazást kérni, mielőtt a munkához hozzáfogott. Mert a nagyobb költség nem a kivitel folyamán, hanem az építés megindítása előtt jelentkezett. A tér végleges szabályozása 2190 öllel nagyobb terület beépítését tette — úgymond a kereskedelmi miniszter — mélhatlanul szükségessé; a niveau-viszonyok következtében, melyekről az első tervezés alkalmával nem szerzett magának kellő tájékozást az építtető miniszter és a tér- vező építész, jelentékeny és költséges változás történt ■ a terven, szóval át kellett dolgozni az egészet oly irányban, hogy az épület 670.000 írttal többe kerül, mint amennyire engedélyezve volt Már most kérdjük , hogy merte a miniszter megkezdetni ezt az építkezést, mikor tudta, hogy kétharmaddal többe kerül, mint amennyit a törvényho zás megszavazott ? Miért nem sietett póthitelt kérni, mielőtt az országgyűlés által jóváhagyott tervtől ily lényegesen és nagy összeggel különböző építést meg- indította? Az országgyűlés együtt volt, könnyű lett volna megtenni az előterjesztést. Nem, a kormány ámítja a törvényhozást. Megígéri, mikor a nagy túllépéseket tőle számon veszik, hogy előzetes engedély nélkül nem fog túlköltekezést elkövetni s a póthitelt, ha elkerülhetlen, idejében kérni fogja. De mikor ezt ígéri, már tudva épp az ellenkezőjét teszi, mert ugyanazon időben már rég túlment a kereskedelmi minisztérium palotájára engedélyezett költségen és nem kér erre akkor még utólagos jóváhagyást sem, pedig előzetesen kellett volna kérnie s módja, ideje is lett volna reá. Ez gonosz tréfa a törvényhozással, így ámítani, félrevezetni az országgyűlést, vastag visszaélés még a vakbizalmi többséggel szemben is. A törvényhozás a kereskedelmi minisztérium számára engedélyez épületet, fogja magát a kormány és építi saját tetszése szerint, úgy, hogy az igazságügyminisztérium és néhány más hivatal is belefér. Az országgyűlés engedélyez 1,100.000 frtot, a kereskedelmi miniszter pedig építtet, egyszerűen a minisztertanács határozatára, 1,770.000 frt erejéig. A kölcsönpénzből emelt állami épületekre nézve eddig rendszerint az volt a szabály, hogy az illető kölcsön évi kamat- és tőketörlesztési terhe ne legyen nagyobb, mint azon bérek összege, melyeket a kincstár eddig fizetett az új állami épületekben elhelyezendő hivatalok után. És íme, a kereskedelmi miniszter maga mutatja ki, hogy a 670.000 frtnyi többköltségen épült helyiségeket elfoglalandó hivatalok eddigi lakbére tesz 26.000 frtot, mig ama több költségnek 50 évi kamat- és tőketörlesztési terhe 41.343 frtra megy és igy az állami épület emelése nem hogy megtakarításra, hanem lényeges kiadási többletre vezet. A tervek utólagos megváltoztatása az állami építkezéseknél elég rossz hírbe hozták már a kormányt. Ilyenkor az eredetileg olcsó vállalkozóval új egyezséget létesítenek és pótlólag oly kedvezményeket engedélyeznek neki, hogy igen drága feltétel mellett épít és mivel ilyenkor már nincs versenytárgyalás, éppen nem a legolcsóbb vállalkozó az, aki a munkát végleg elnyeri. Itt a visszaéléseknek tág tere nyílik és a fáma tud az ily esetekről elég botrányt említeni. A kereskedelmi minisztérium palotájánál jelentkező nagymérvű hiteltúllépés közjogi s pénzügyi tekintetben és különösen a miniszteri felelősség szempontjából eléggé meg nem róható visszaélés és arról tesz bizonyságot, hogy a jelen kormány ünnepélyes ígéreteiben bízni nem lehet, és hogy valóban nagy ideje, hogy az ország bizalmát tőle valahára megvonja. Szapáry gróf pénzügyi programmja. A félhivatalos Bud. Korr. irja: A magyar általános hitelbank igazgatójának, Pallavicini Ede őrgrófnak, Bécsbe és Berlinbe tett utazása a legkülönfélébb pénzügyi projektumok kolportálására adott alkalmat, mint amelyeknek foganatosítását a magyar kormány állítólag tervezi. Pallavicini őrgróf, kiutazásából tegnap reggel visszatért Budapestre, a Rothschild-csoport tagjaival folytatott értekezletei alkalmával önként érthetőleg szóba hozta a gr. Szapáry pénzügyminiszter pénzügyi programmja gyakorlati keresztülvitelének kérdését is; tranzakciók formulázott egyezményeit vagy végleges megállapításait azonban ezek az értekezletek — biztosíthatjuk — nem eredményezték. Sem a magyar kormány, sem a Rothschild-csoport nem szokták tervezett pénzügyi műveleteiket előre nyilvánosan megbeszéltetni. — Mihelyt egy vagy más irányban megállapodások jönnek létre, a kormány úgyis gondoskodik azoknak idején való korrekt közzétételéről. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Ipolyi Arnold élete. Még hat hónapja sincs, hogy egy ünnepélyes alkalomból, midőn szent László városának püspöki székébe országos érdeklődés közt beiktattatott, ugyane helyen vázoltuk Ipolyi Arnold sikerben és munkában gazdag életét s már is a legfájdalmasabb alkalomból kell e közlést ismételnünk. A népszerű, közbecsülésben álló főpap, a hirneves tudós és szellemes író, közéletünk egyik kimagasló alakja, ki a politika kivételével minden téren a legnagyobb buzgalommal és fényes hatással működött, egész halála pillanatáig — mert dolgozószobájában halt meg — tegnap délben váratlanul elhunyt. Nincs közműveltségünk nagy mezejének egyetlen tere, melyen Ipolyi buzgó, hazafias tevékenységet ne fejtett volna ki. Egyháza mellett ott gyászolja az akadémia, a Kisfaludy-társaság, a történelmi és képzőművészeti társulatok, az országos közoktatásügyi tanács, szóval minden fontosabb tényező, mely a magyar nemzeti kultúra felvirágoztatásán fáradozik. Mindenütt ott volt ő, még pedig a legelsők sorában s gazdag tehetségével, szóval és tollal, valamint bőkezű anyagi áldozatokkal támogatta a nemzet legszentebb érdekeit.* Stummer Arnold Ipoly-Keszin, Hontmegyében született 1823. okt. 20-án. Családi neve után ítélve, idegen származásúnak lehetne tartani, de kétségtelen, hogy őse, Stummer György, a füleki várnak Koháry István gróf kapitánysága alatt hadnagya, ki vitézségéért (pro Bervitiis militaribus) 1741. évi okt. 28-án Mária Teréziától nyert armálist, már teljesen meggyökeresedett, tekintélyes, birtokos magyar ember ▼olt, mint ezt a család levéltárában őrzött magyar iratok, nagyobb összegekről szóló kötelezvények tanúsítják. Ipolyi Arnold, Ferencz főszolgabírónak és Szmrecsányi Arzéniának legidősebb fia, kora ifjúságában élénk eszével és gyors felfogásával tűnt ki. Nevelését édesanyja gondosan vezette, midőn fia fogékony keblébe önmagából átplántálta a hazaszeretetet s a magyar irodalom iránti érdekeltséget az által, hogy Kisfaludy Sándor regéit és magyar történeti epizódokat beszélt el neki. Szülei az eleven és külsőleg is szépen fejlett fiút katonai pályára szánták, de később mind komolyabb iránya és mélyebb tanulmányai folytán beleegyeztek, hogy az esztergomi érseki megye növendékei közé lépjen, mert a tizenkét éves, de a gimnáziumi hat osztályt már is elvégzett fiú vonzódott a papi pályához. A bölcsészeti tanfolyamot a fiatal Ipolyi a nagyszombati liczeumban végezte s jeles tanuló lévén, a hittani tanfolyamra Bécsbe, a Pázmáneumba s egyetemre küldetett, mely körülmény nem csekély befolyással volt szellemi fejlődésére. Itt a Pázmáneum akkori virágzó magyar irodalmi gyakorló iskolájában irta meg irodalmi zsengéjét Vallás és művészet — és A magyarok ős vallása czimen, melyek történeti alapja már sejteni engedé, hogy Ipolyi történetíróvá lesz, mi egyébként rég határozattá vált benne. Érdekesen irta le önmaga emlékbeszédében Ráth Károly felett, hogyan került e pályára . Mint hazánk istenáldotta sik mezeinek vad virágai, a legtöbbször úgy nőttek fel irodalmunk terményei.... Csak amúgy magunktól, saját szorgalmunkból jöttünk reá, tudás- és tanulásvágyból, vagy éppen a véletlenből. Végtelen fáradsággal, lassú és nehéz munkával ismertük meg históriai kútfőink bibliográfiáját, tanultuk a paleográfiát és diplomatikát; mindegyikünk magunk gyűjtöttük külön az olvasmányokat, egyre küzdve a naturalista és mester nélküli magántanuló nehézségeivel. Éjjelek és nappalok, évek és hónapok munkája után alig jutottunk annyi eredményre, amennyit szerencsésebb körülmények közt a tehetséges tanuló, jó mester útmutatása mellett, néhány órai leczke által megszerezhet vala magának. Sokszor azonban ennyire sem, és csak azon szomorú és bús ismeretekre jutottunk végre, hogy rossz úton jártunk és visszatérhetünk oda,honnan kiindultunk, ha feltalálva az útmutatót, még czélhoz jutni akarunk. Az egyetemi hittani tanfolyamot 21 éves korában végezte s ekkor Kopácsy József prímás rendeletére Mednyánszky Alajos báró körébe került, hol bő alkalma nyílt tanulmányait folytatni. Miután Grimm Jakab német mithologiáját áttanulmányozta és Mednyánszky kéziratai közt igen érdekes feldolgozandó regei kútfőkre akadt, eltökélte magában, hogy megírja a magyar mithológiát. Közvetlen kútfők htán csak közvetett kútfőkre lehetett támaszkodnia s ezeket is előbb kifürkésznie, lelepleznie, restaurálnia kellett, hogy hasznukat vehesse. A munka 1854. őszén jelent meg a pesti könyvpiaczon s a 660 lapon sűrűn nyomtatott könyvet átalános magasztalással fogadták s az akadémia 1858. decz. 15-én ennek ítélte oda a Marczibányi-jutalmat s íróját levelező tagjául választotta. Miután 1847-ben áldozó pappá szenteltetett, 1848-ban Pálffy Lipót Nándor gróf Mednyánszkyék utján megismerkedve Ipolyival, kikérte egyházi hatóságától egyelőre udvari káplánjául. A fölhívásnak engedve, Ipolyi Pozsonyba ment, de mire odaért, Pálffy gróf családjával a beállott zavarok elől már Badenbe húzódott vissza, s minthogy ő oda nem követhette, az akkori érseki helytartó által az üdvözítőről nevezett pozsonyi egyház szónokának neveztetett ki. Mikor 1849-ben a Pálffy-család visszatért Pozsonyba, Ipolyi elfoglalta körében helyét, honnan néhány hónap múlva Zohorra ment plébánosnak. E plébániát kénytelen volt elfogadni, mert atyja időközben meghalt s édesanyja kedvezőtlen viszonyokba jutott. A zohoriak rendkívül megszerették fiatal plébánosukat, s ő — bár csak törve beszélte a tót nyelvet — oly szeretettel szónokolt e nyelven is híveinek, hogy ezek még évtizedek után is el tudták mondani beszédeinek részleteit. Zohori plébánoskodása alatt hozzákerült, mint legidősebbhez, a család okmánytára, melyben egy Litterae D. quondam Rirnay nihil valentes feliratú csomagra akadt. Rirnay, a XVII. század e kiváló költődiplomatája, a legnagyobb mértékben felkeltette Ipolyi érdeklődését, ki ez okmánytár becsesebb adatait feldolgozta s közzétette a Pesti Naplóban (1855.) és az Uj Magyar Múzeumban. Az utóbbi években Rimayra vonatkozólag további nagy arányú kutatásokat is tett, melyek értékes eredményeit az akadémia történelmi bizottságának monumentái közt készült közrebocsátani. Az ötvenes évek elején zobori magányában egyházművészeti tanulmányokkal kezdett foglalkozni s mikor Eitelberger Rudolf, Toldy Ferencz ajánlatára őt nevezte ki a pozsonyi terület műrégészeti konzervátorának, egész buzgalommal látott hozzá, hogy feladatának meg is feleljen. Ez időből származnak Csallóköz emlékei, A pozsonyi szent Anna kápolna egyházművészeti leírása, Hazai egyházi művészet stb. cz. munkái. 1860-ban Ipolyi átköltözött Török-Szent-Miklósra, hol alapos kutatások után megírta Magyarország monumentális műveinek történetét, mely épp olyan magasztaló fogadtatásban részesült, mint első nagy munkája. S mikor archeológiai működését már a legszélesebb körökben méltányolták, az akadémia Ipolyi elnöklete alatt szakbizottságot nevezett ki, mely 1880. máj. 9. és 10-én a szent koronát és koronázási jelvényeket a legszakavatottabb mesterek által minden irányban felvetette, történetének, valamint műleírásának elkészítésével akkor már igazgató és rendes tagját, Ipolyi Arnold püspököt bizván meg. A nagyszerű munka, melyet alig két héttel ezelőtt terjedelmesen volt alkalmunk e helyen ismertetni és méltányolni, az akadémiának múlt havi egyik összes ülésén mutattatott be s a kiváló író egyik legbecsesebb alkotását, történeti irodalmunk egyik igazgyöngyét képezi. Az akadémia már 1861-ben megválasztotta rendes tagjának s Ipolyi azzal köszöntött be, hogy bejelentette a konstantinápolyi útja alkalmával felfedezett Korvin-kódexek hazahozatalát. 1863-ban Bartakovics Béla egri érsek maga mellé neveztette ki kanonoknak, hol a káptalan megbízta, hogy Borsod megye gyűlésein képviselje. Ez alkalommal anynyira megszerették a tudós kanonokot, hogy Mező- Kövesd lakossága minden áron őt akarta országgyűlési képviselőül megválasztani. Ipolyi azonban csak oly föltétel mellett volt hajlandó a jelöltséget elfogadni, ha a nép a választásnál minden rakonczátlanságtól tartózkodik s minthogy nem tette, Ipolyi visszalépett és semmiféle rábeszélés sem tudta őt e határozatától eltéríteni. Közben Ipolyi buzgón folytatta egyházművészeti és archeológiai tanulmányait. S hírével nőtt népszerűsége is az egész hazában. A Szent Istvántársulat elnökéül óhajta választani, de Ipolyi nem akart megválni egri otthonától s később is csak úgy lehetett őt az elnökség elvállalására bírni, hogy a herczegprimás kineveztette a központi papnövelde igazgatójának, minek folytán úgyis át kellett költözködnie Budapestre. Ez időben már számos egyesületnek volt Ipolyi nemcsak czímzetes, hanem tevékeny elnöke vagy tagja. A Szent-István- és Szent Lászlótársulat alelnöke, a pesti tud. egy. hittani karának igazgatója, az akadémia történelmi bizottságának és Történelmi Társulat elnöke; mind ez állások betöltésében páratlan tevékenységet fejtett ki. Irodalmi működésének java az akadémia történelmi szakosztályába s főleg a magyar történelmi társulat körébe esik. E társulat kiadványaiban s folyóiratában jelent meg kisebb munkáinak legnagyobb része. A magyar képzőművészeti társulat is Ipolyi Arnold elnöklete alatt érte meg első virágzása korát. 1872-ben, éppen születése napján, érte püspökké kineveztetése. A beszterczebányai egyházmegyének, elődei egyik ősi birtoka megyéjének lett püspöke s maga a herczegprimás akarta őt felszentelni, de súlyos betegsége miatt gátolva lévén, e szent ténykedést 1872. ápril 23-án Bartakovics Béla egri érsek, Peitler Antal váczi és Perger János kassai püspök segédletével, atyai szeretettel teljesítette. Beszterczebánya lakossága soha úgy nem kedvelt püspököt, mint kedvelte Ipolyit, ki népszerűsége folytán első volt képes e megyében a magyar prédikácziókat meghonosítani. A magyar nemzeti eszmének az anyanyelvre nem magyar vidéken ő volt egyik legbuzgóbb apostola, s Zólyommegye tanügyének felvirágoztatásában is kiváló tevékenységet fejtett ki. S ez idő alatt, bár a leglelkiismeretesebben tett eleget püspöki kötelességének, mindig tudott magának annyi időt szakítani, hogy kedvencz szakmájának, az egyházművészetnek és archeológiának éljen. Nőtt hite a tudomány terén, nőtt az egyház körében s nőtt népszerűsége az egész országban, úgy hogy keveslették neki a beszterczebányai püspöki széket s egymásután kandidálták a nyitrai, majd az egri, veszprémi s a fővárosban fölállítandó főpásztori székre. Midőn a váczi, majd csakhamar a váradi püspöki szék is megürült, egymásután megkínálták mind a kettővel. Ipolyi végre az egész közvélemény helyeslése közben elfogadta a nagyváradi püspökséget, melybe csak nemrég, ez év július 11-én, iktatták be nagy ünnepélyességgel. A múlt évben tartott történelmi kongresszuson ő elnökölt s utolsó nagy tudományos alkotása, legalább a mennyiben eddig ismeretes, mert hagyatékában még értékes irodalmi művek lehetnek, a koronáról írott nagy műve volt. Hogy egyházmegyei hivatásán kívül minő nagy és fontos állásokat foglalt el s minő nagy az úr, melyet maga után hagy, mutatja az, hogy a magyar történelmi társulat, az országos közoktatási tanács, az akadémia történeti bizottságának elnöke, az akadémia igazgató tanácsának s a Kisfaludy-társaságnak tagja volt. Sokoldalú érdemeit nemcsak a magyar, hanem a külföldi tudományos világ is méltányolta s számos osztrák, német, továbbá a dán történelmi és archeológiai társulatok tagjukká választották. Király ő Felsége is sokszorosan kitüntette Ipolyit s a többek közt titkos tanácsossá és a vaskoronarend első osztályú lovagjává nevezte ki. Ipolyi már a múlt évben betegeskedett s a tavaszszal különböző hidegvízgyógyintézetekben keresett üdülést, még pedig látszólag sikerrel. A nyarat elég jól töltő, de azért őt magát folyton szomorú gondolatok gyötörték. Barátainak, kik ismételve lerándultak A pénzügyi bizottságiból. A képviselőház pénzügyi bizottsága Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt tartott tegnapi ülésében megkezdte az 1887-ik évi államköltségvetés tárgyalását. A királyi háztartás, kabineti iroda költségei és a kabineti iroda nyugdijai vita nélkül megszavaztattak. Az országgyűlés szükségleténél Láng Lajos kérdi, váljon helyes-e a jövő évre egy hóval kevesebbet irányozni elő az eddigi szükségletnél ? Tisza miniszterelnök valószínűnek tartja, hogy a jövő évben egy hóval rövidebb ideig lesz együtt az országgyűlés. Horánszky a ház figyelmébe ajánlandónak tartja, hogy jövőre a ház nyomtatványainak előállításánál takarékosabb eljárás követtessék azáltal, hogy nagyobb kormányi előterjesztések (a költségvetések és a zárszámadások) tetemes költséggel újra ne nyomassanak ki. Helly helyesli itt a megtakarítást, de viszont kívánatosnak tartaná, hogy a törvények hivatalos kiadása a képviselők közt kiosztassék. Tisza miniszterelnök nem tartja oly csekélységnek, hogy a törvénytár a két ház tagjai közt kiosztassék s átalában a nyomtatványokra nézve ezúttal jobbnak látná az eddigi gyakorlat megtartását. A bizottság változatlanul megszavazta az előirányzatot és elhatározta, hogy Horánszky indítványát a ház figyelmébe fogja ajánlani. Az állandó országház építésére előirányzott 600.000 írtnál Horánszky az országház építésének elhaladásáról évenként jelentést óhajt, mert úgy látszik, a megszavazott fedezetek más czélokra használtatnak fel. Tekintettel pénzügyi viszonyainkra, az egész munka elhalasztását s a tétel törlését indítványozza. Tisza Kálmán miniszterelnök tiltakozik az ellen, mintha a megszavazott hitel más czélra fordíttatott volna, mert a zárszámadások tanúsága szerint, ami nem használtatott fel, az államkincstárban van. Hogy az építkezés lassan haladt elő, oka az, hogy a városi vízvezetéki telep s a katonai kincstár birtokában levő telkek iránti tárgyalások igen hosszúra nyúltak, s ezért nem látta szóló eddig szükségesnek jelentést is tenni. Szóló beterjeszti a törvényjavaslatot, mert azt mindenki tudja, hogy országházra szükség van. Kéri a tétel meghagyását, vagyis az úgy is elég lassú építkezés folytatását Helfy Ignácz, ha nem járul is a tétel törléséhez, annyit szükségesnek tart, hogy jelentés tétessék az építkezés évenkénti haladásáról. Tisza Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogyha kívánják, szívesen tesz utólag jelentést. A bizottság változatlanul megszavazza a tételt. A közösügyi kiadásoknál Enyedi Lukács azt a kérdést intézi, várjon a vámbevételek előirányzatánál tekintetbe vétetett-e a f. évi vámjövedék csökkenése ? Szapáry dr. pénzügyminiszter válaszolja, hogy igenis tekintetbe vétettek. Az előirányzat, valamint a központi kormány közegeinek nyugdíjai változatlanul megszavaztattak. Az állami adósságoknál Dániel Ernő előadó a szőlődézsmaváltsági bevételeknek az utolsó évek átlagához képest 1.300.000 írtról 1.250.000 írtra való leszállítását indítványozza. Szapáry dr. pénzügyminiszter utal arra, hogy az előző évben több folyt be 1.300.000 írtnál. Láng, Wahrmann és Hegedűs a zárszámadási eredményeknek megfelelő előirányzat megtartását, Horánszky az előadó indítványát pártolja. A bizottság változatlanul megszavazza a tételt. A maradvány- és irtványföldek megváltásánál Dániel előadó a zárszámadási eredmények tekintetbe vételével a 220.400 frt bevételi előirányzatnak 200.000 frtra leszállítását indítványozza. Szapáry gr. pénzügyminiszternek nincs kifogása a törlés ellen. Helfy igen túlságosaknak tartja az állami adósságoknál a kezelési költségeket, kivált ha tekintetbe veszszük, hogy a pénzügyminisztériumnak oly nagy hivatalnoki apparátusa van. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter válaszolja, hogy e költségek egy része fedezetül adatik az államkincstárnak az illető alapok kezeléséért s a költségvetés illető helyein bevételekként szerepelnek. Köffinger államtitkár részletezi a költségeket, megjegyezve, hogy azok túlnyomólag átmeneti természetűek. A bizottság az előadó által indítványozott törléssel megszavazta a tételt. Az 1870. 30. tcz. alapján elvállalt budapesti lánczhid-elsőbbségi kölcsönkötvények kamataira és tőketörlesztésére előirányzott 98,765 írtnál Wahrmann Mór megjegyzi, hogy e terhes kölcsön, ámbár nem sok van még belőle bátra , visszafizethető lenne. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter válaszolja, hogy a felvetett eszmét fontolóra veendi. Az 5°/0-ás papírjáradékkölcsönnél Helfy Ignácz részletes felvilágosítást kér a pénzügyminisztertől az egyen műveletek mikénti végrehajtásáról. Szapáry Gy. gr. pénzügyminiszter utal a zárszámadásokra, melyek világosan előadják, miként történtek az értékesítések s mi folyt be. Enyedi Lukács szerint a zárszámadási adatok nem elégségesek annak megítélésére, vájjon az egyes kibocsátásoknál helyesen járt-e el a miniszter. Wahrmann Mór jogosultnak tartja Helfy kívánságát, de elégnek tartaná, ha a költségvetés indokolásába befoglaltatnék, hogy az előző évben a költségvetés elkészítéséig végrehajtott műveletek mi módon értékesíttettek. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter kijelenti, hogy ezen utóbbi indítvány ellen nincs kifogása, megjegyzi azonban, hogy az ily kimutatás csak az év bizonyos szakát, körülbelül első felét, ölelheti fel. Helfy Ignácz azt hiszi, ennél tovább is lehetne menni, mert a pénzügyi kormányzatnak is érdekében áll az, hogy kezelésének ellenőrzése minél nagyobb nyilvánossággal történjék. Gajzágó Salamon állami számvevőszéki elnök kijelenti előtte szóló felszólalására, hogy ha van kötelesség, melyet az állami számvevőszék szigorúan betöltött, úgy éppen az állami adósságok ellenőrzése az. Megjegyzi egyébiránt, hogy miután súlyt fektetnek rá, a jövő évi zárszámadási jelentésben részletesen elő fog adatni e pénzügyi műveletek története, mert itt egyátalán semmi titkolni való nincs, se a pénzügyminisztérium, se az állami számvevőszék részéről. Enyedi elismeri, hogy az ellenőrzés az állami számvevőszék részéről pontosan történik, csakhogy amit a számvevőszék tud, az tudomására hozandó a képviselőháznak is, hogy esetleg megtehesse a szükséges intézkedéseket.