Pesti Napló, esti kiadás, 1887. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1887-09-12 / 250. szám
250. szám. Budapest, 1887. Hétfő, szept. 1288. évi folyam. Szerkesztési Iroda, Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó hivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények a kiadó hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás,fellőfizetési feltételek: A reggel és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 írt 50 kr. — 3 hónapra i írt 50 kr. — 6 hónapra 9 írt. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti ISTapló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, szept. 12. A bolgár választási mozgalmak igen nagy hullámokat kezdenek vetni s úgy látszik, Oroszország e választásokban akarja elérni azt, amit a zendülési kísérletekkel elérni nem tudott. Az oroszbarát párt hívei mindenütt szervezkednek, tömörülnek s minthogy Pétervárról bőven ellátják őket pénzzel, nagy arányú akcziót fejtenek ki minden irányban. Zankov és Karavelov fuzionáltak s együtt fogják a Ferdinánd fejedelem trónja elleni rohamot vezetni. Kétségkívül az ő művök — és az orosz rubeleké — az a katonai összeesküvés is, melyet ma Párison át jelentenek, ha ugyan a hir igaz s nem az ismeretes párisi hazugsággyárból került ki. Az uj mozgalom élén Radoslavov állott. Őt és társait is elfogták. A dolog egyébiránt azért sem igen valószínű, mert Rado Javov éppen tegnap sokkal legálisabb választási felhívást bocsátott ki, mint például a Karavelov-párt, melynek programmja egészen forradalmi szellemű. O’Brien ir képviselő, ki miatt csütörtökön a véres összeütközés rendőrök és a nép közt történt, tegnap elfogatott lázítás miatt bíróság elé fog állíttatni. A horvát felirati bizottság pénteki üléséről a következő tudósítás szól: Az ülésen jelen volt Khuen- Héderváry gróf és a bizottságnak valamennyi tagja. Miskatovics olvasta fel a felirati javaslatot. Ezután megindult a vita és elsőnek Brics emelt szót. Kijelenté, hogy felesleges a feliratban ily módon beszélni a választásokról. Az ellenzék erre vonatkozólag egészen elütő véleményt táplál. Felette elidegenítő, hogy a felirat két igen fontos pontot nélkülöz. A regnikoláris bizottság jelentése alapján a tartománygyűlésen hozott határozat az országban olyan jó benyomást gyakorolt, hogy az ellenzék híveinek nagy része a többség álláspontjához közeledett. Ezalatt a kormány mit sem tett a kiegyezés orvoslására, sőt időközben nagy számmal küldettek magyar hivatalnokok Horvát-Szlavónországba. Miután a tartománygyűlés jelenlegi többsége azonos az előbbivel, jelentést kellene tennie a kiegyezés további orvoslásáról. Következetlenséggel vádolható a többség amiatt, hogy ezt eddig nem eszközölte ki. A szónok kifogásolja továbbá, hogy a feliratban a magyar korona integritásáról, tudniillik a Dalmácziához való viszonyról egy szó sincs, amit hazafiatlan mulasztásnak mond. Khuen-Héderváry grófnak az a véleménye, hogy a többségnek egyáltalában nincs oka viszszariadnia a választások beható tárgyalásától. Felesleges a kiegyezés orvoslásának különös hangsúlyozása. A szónok nagyon sajnálja, hogy a regnikoláris bizottságnak nem volt sikere. Mindenesetre igen sajátságos, hogy éppen az ellenzék akar a feliratba egy passzust felvétetni a regnikoláris küldöttségről. Az ellenzék bizonyára szakasztott ugyanaz, mint volt a múlt ülésszakon ; akkor pedig az ellenzék, mert a feladat nagyon nehéz volt, tudni sem akart a regnikoláris bizottságban való megjelenésről. Most, hogy a tárgyalásoknak nem volt meg a kívánt eredménye, az ellenzék ismét fel szeretné kapni a dolgot. Mindenesetre megelégedéssel konstatálható, hogy az ellenzék e nézetváltozásával visszatér a kiegyezési törvény területére. Magyar hivatalnokoknak Horvátországba való küldése nemcsak, hogy nem törvénytelen, de ellenkezőleg maga a kiegyezési törvény szól róla. A monarchia más tartományaiból is behozatnak tisztviselők anélkül, hogy az ellenzék ezt rosszalná. Dalmáczia felemlítését illetőleg azt hiszi a bán, hogy ez, miután a közös magyar koronát érinti, a magyar országgyűlés fóruma elé tartozik. Miskatovics előadó arra figyelmezteti Bilicsot, az előtte beszélt ellenzéki szónokot, hogy a feliratban van egy pont, mely a kiegyezési törvény fentartásáról szól; nem kívánatos a regnikoláris bizottság különös hangsúlyozása, mert a kezdődő tartománygyűlési ülésszak mellőzni akarja az államjogi Jókai drámája. A nemzeti szinház intendánsa s igazgatója 1308/1887. szám alatt a következő »rendelet«-et adta ki: Miután a nemzeti szinház drámabiráló bizottsága 988 jegyzőkönyvi szám alatt Jókai Mór 4 felvonásos drámáját előadásra ajánlotta, az igazgató pedig a művet elfogadván, előadását javaslatba hozta, fentnevezett dráma szinrehozatalát ezennel elrendelem. Ennek kapcsán elrendelem továbbá, hogy szerzővel a szinrehozatal, illetve a szerzői tiszteletdíjak tárgyában a szerződés megköttessék s e szerződéssel egyidejűleg a kérdéses drámához igényelt kiállítás költségvetése is elém terjesztessék. A szinrehozatal idejének meghatározását fentartom magamnak. Budapest, 1887. szept. 10-én. Gróf Keglevich István intendáns s. k., Paulay Ede igazgató s.k. A fentebbi rendeletet ma reggel a nemzeti színház igazgatója személyesen vitte el szerzőhöz, az írott szerződésekkel együtt, melyeket mindketten aláírtak. Megjegyezzük, hogy Jókai, ki tegnap érkezett Budapestre, az intendáns ismert hírlapi nyilatkozata óta semmiféle lépést darabja előadatása dolgában semmi irányban nem tett. Nem tudjuk, hogy gr. Keglevich rendelete az intendáns saját ötletének köszönheti-e eredetét, vagy pedig eredménye ez felsőbb, vagy legfelsőbb helyről történt figyelmeztetésnek. Ha a Tisza-kormány beavatkozott ez ügybe, csak azt mondhatjuk, hogy beavatkozása igen helyes, szép és okos volt. Ha pedig netán legfelsőbb helyről . . . Mily igazán királyi jelenet az, midőn a fejedelem rendreutasítja az udvaronczokat! Ami a mű politikai irányzatát illeti, a legújabb intézkedésben a magunk felfogását látjuk igazolva, melyet szept. 4-iki tárczánkban (tehát a mű visszautasítását illető hir nyilvánosságra jutása előtt) a következőleg fejeztünk ki : A darab 1848-ban, a bécsi forradalom alatt játszik. Hugó osztrák dragonyos és hazája Ausztria; Rikhárd magyar huszár és hazája Magyarország. Mind Hugó, mind Rikhárd, a forradalmárok fékezésére, az Aula mozgalmának elnyomására vannak kirendelve. Palvicz arról kap értesítést, hogy Rikhárd egész századával haza akar szökni, és hogy tehát tartsa szemmel és az első gyanús mozdulatra lövesse agyon. De Rikhárd hallani sem akar a katonai kötelesség megszegéséről. Mert ő nem ember, nem hazafi, hanem csak katona. De megjelenik előtte az édesanyja, megjelenik a táborban, éppen úgy, mint a Kobo-áné. Kéri, csábítja, — de hiába! Rikhárd marad. Az anyja, lemondva róla, már búcsúzik tőle, s csak arra kéri, hogy majd ha mint ellenség fog betörni hazájába és ha majd a harcz után, a győző által megjutalmazva gazdag és hatalmas lesz, ne engedje koldulni bátyjának, a ki mindenét a hazáért áldozza, két ártatlan gyermekét! Erre fordul meg Rikhárd szive. Mert arra még sohasem gondolt, hogy a hűségnek jutalma is lehet, és ilyen jutalma is a haza szolgálatába tér át. E rendkívüli időknek rendkívüli indokait és összeütközéseit érinti Jókai e jelenetben, — és midőn ezt teszi, igazán helyes, finom érzékkel, oly hősnek festi Palvicz Hugót is, hogy tiszteletünk és rokonszenvünk teljes mérvét kell neki adnunk, a probléma, ebben a formában, teljes megoldást nyer. Mert midőn a költő visszahoz a múltból ily emlékeket, semmi irányban nem idézhet föl feszélyező érzést; mert egyrészről a történeti valóságot festi, másrészről költői igazságot szolgáltat. Kinek juthatna eszébe Bánk bánban a királygyilkosság tényét mint politikai gondolatot elkülönözni a költői tartalomtól ? Aki ezt meg akarná tenni, őrültek házába való volna. S kinek juthatna eszébe politikai vonatkozásokat keresni abban a lelki küzdelemben, mely Baranghy Rikhárdban támad, midőn két nagy kötelesség közt kell választania ? Avagy mik tehát akkor a drámai összeütközések, ha az ilyenek nem ? És kétszeresen kell örvendenünk azon, hogy a hazafias szép búrokon éppen Jókai játszik. Jókai több mint egy évtized óta kormánypárti politikus; lojalítása és dinasztikus érzése kételyen felül áll. Személyes barátja a trónörökösnek, a kivel állandóan levelez és személyes barátja József főherczegnek, a ki Jókainak örömében, bánatában részt vesz. De ha mindez nem volna elég — mit jelent a királynak koronázási ajándéka, melyet az 1848— 49-ki honvédeknek adott, ugyanazoknak, a kik a két kötelesség konfliktusát akként oldották meg, mint Baranghy Rikhárd ? A történeti valóságnak drámai feldolgozása tehát úgy, mint azt Jókai teszi, el nem választható a költői tartalomtól. Ami pedig a politikai princzipiumot illeti, mely benne rejlik, az minden időknek állandóan és változatlanul uralkodó princzipiuma marad. S e princzipium az, hogy a haza az első. Akit ez a princzipium feszélyezhet, az kihívja maga ellen a nemzet legszentebb érzelmeit. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A Polidori-család. — Regény. — 6 Bazzili A. G.-tól. Olaszból : Sz. Hl. HL — Igazán ? Akkor már jól van. Ha nem látod, Jenőm, gondolkodjunk hát most rajta és csináljuk meg azt a kis változást. Jenő egy perczig nem talált szavakat. — És nem esik majd rosszul a mamának? — szólt aztán aggódva. — Ugyan már miért ? Úgy gondolkodik, mint húsz évvel ezelőtt, mi meg úgy, mint húsz évvel később, ez az egész. Láttad volna csak Meucci Lívia, az én gyermekkori barátnőm fogadó termét! Tudod, aki gróf Pietrafittához ment nőül! Te is úgy gondolkodnál most, mint én, és te sürgetnéd legjobban, hogy változtassunk a lakáson. Azután meg tudod, — folytatá a fiatal szirén és férje nyaka köré fonta karját és beszélt neki, édesdeden fülébe súgva, mintha valami nagy titkot közölne vele, — szépen kérjük majd a mamát. Azt mondjuk neki, hogy lám, a madárkák is, mikor megvan már nekik a fészkük, mindig találnak valami igazítani, valami csinosítani valót. Ide egy kis szalmaszálat, oda egy kis pelyhet, vagy egy kis mohácskát, amíg csak úgy van, ahogy ők szeretik, és azután dalolnak, örülnek boldogan, ugye, hogy úgy van ? — Úgy, úgy. Azután a mama is, a milyen jó ! — szólt Jenő, — tudom, hogy megteszi. — És ugye bár, a nagytermet is ? A közfalakat nem is bántjuk, csak egy-két perzsa szőnyeget teszünk rájuk. Azután teszünk bele török kerevetet, ami olyan mutatós, meg klinai légfogót, tudod, a középbe, pompás az választónak; meg egy Renaissance-szekrényt, amilyen egyet Firenzében láttam Giuntininél, az ablak mellett meg könyvtartót, angol és franczia könyveim számára, drága kötésekkel. — Amint csak akarod. Olyan szép is vagy te, Ada! — mondja rá Jenő, aki már alig várta, hogy vége legyen a beszédnek. Ada azonban még mindig nem akarta őt megérteni. — Tudod-e — szólt — azután meg a nagyteremben is rendet kell csinálni. Tudod, a te vendégeid kedvéért. Mert lesznek ám most neked is vendégeid. Mattei Nino, Sernicoli Ligi, Savelli Mercurio, Riccoboni Ágoston és mit tudom én, fél Róma és azok hadd lássák is, milyen jó ízlésed van neked. — Csak azért ? — nevetett Jenő lángoló szemekkel. Nem kell nekem más, mint hogy téged lássalak ! Édes, kedves Adácskám ! Most is azt mondod, hogy ezek a szőnyegek itt olyan sötétek, olyan nem szépek , te meg olyan szép vagy, olyan ragyogó, akár csak a csillag az égen ! — Micsoda csillag ? — turbékol, most Ada és félig nyílt szemekkel nézett a férjére. — És még kérded ? Akár csak a Vénus ! — Szeretsz tehát ? — lefelé viszont a kisértet és szemei lecsukódtak. Erre az estére csakugyan nem volt mit beszélgetni többé. A szép amazon győzött, mi meg történetírói részrehajlatlan komoly tisztünknél fogva, nem tagadhatjuk meg tőle a jogot, hogy a csatatéren töltse az éjszakát. IV. Hiába volt a nagy aggodalom, Valentina aszszonynak semmi kifogása nem volt a tervezett uj berendezés ellen. Sőt, midőn látta, hogy Ada ötölhatol, Jenő meg éppen nem talál szavakat, Valentina maga sietett elébük és egész jóakarattal mondá: — Édes gyermekeim, tegyetek, a hogy jónak látjátok. Távollétetek alatt nem akartam tenni semmi változást, attól tartottam, hogy nem találom el ízlésteket. Úgy hagytam tehát mindent, amint volt; azt gondoltam, mikor majd hazajöttök, hadd legyen minden úgy, ahogy ti akarjátok. Ada egész elragadtatva ölelte meg anyósát. Nincs több ilyen anyós a világon, mondá és nem szükség mondani, hogy még az nap hozzáfogott a nagy munkához. Volt most dolga asztalosnak, kárpitosnak, vőföskereskedőnek és a mi tán bűnösnek fog tetszeni. Jenő itt nagy buzgóságot fejtett ki szebbnél szebb újítások kitalálásában, így például az ő gondolata volt, hogy a hálószoba ajtaja fölé egy Kupidót kell tenni, mutató ujjával az ajakán, mintha azt akarná mondani: »Csitt, ne áruljátok el a galambház titkait!« — Háló is, fogadó is valóságos gyönyörű! — szólt Mattei Nino, mikor már szabad volt megnézni a fentisztelt galambházat. — Bámulom Ada nagysám ízlsét! — Mondja azt is, a Jenő ízlését. — jegyzé meg rá Ada, egész boldogan, hogy ilyen illetékes biró, mint Mattei, dicséri. — Derék ! így hát neked is részed van benne ? — Bizony; — felesé Jenő. — És megmondom azt is, hogy Sernicoli Gigi tanácsát is kikértem. — Azt gondolhattam volna. — mondja rá Mattei. — Mutatja a rikító szőnyeg a szerelem fészkében. Egész a Gigi ízlése; a szoba díszítését is a czimertan után válogatja össze. Gróf Sernicoli Gigi akkor, és még most is, mert még nem hunyt le az ő csillaga, híres volt diszitésbeli tudományánál fogva, valóságos orákuluma az asszonyoknak úgy ebben, valamint egyéb ilyes finom dolgokban ; foglalkozott egy kicsit az építészettel, meg a festéssel s az e téren szerzett ismereteit aztán a bútorok kárpitozásának, a szobák ékitésének érdekében hasznosította, föl egész a hímzésig. A mellett meg a majolika-festést is űzte egy keveset. Az emberek azt mondták róla, hogy nem valami nagy szellem, hanem a jó Isten a szegény embert sem hagyja el egészen és ha nem adja meg neki a szükségest, felesleggel pótolja. A két hajlék e szerint hegyiről-tövire átalakult, a régi bútornemek természetesen Valentinára szálltak, és annyira zsúfolva lett tőlük a hajléka, hogy a maga bútorai közül kénytelen volt túladni egynéhány darabon. — Vegye meg őket! — szólt egy nap Rinaldi Marcellónak és mosolygott hozzá az ő szelíd mosolygásával. — Fájdalom! — viszonzá Marcello, arra, hogy olyasmit vegyek, ami az öné volt egyszer, nincs elég pénzem. — Akkor hát fogadja el ajándékba, — mondá rá a dő. Lehetett volna erre a gyöngéded ajánlatra gyöngéded feleletet is adni. Marcello azonban nem tette; úgy tetszett neki, hogy máris nagyon messze ment e részben. Nem felelt tehát semmit és mintegy köteles tisztelettel fogadta, amit Polidoriné asszony lakásába küldeni méltóztatott. A drága barátnő bútorai azonnal helyet is találtak agglegényi hajlékában és volt most alkalma el-elnézegetni őket. Mind az ő drága barátnőéi voltak azok eddig és el-elgondolkodott azon a nőn, aki az ő szenvedélye volt, igazán a szenvedélye, a szó legszorosabb és legtágabb értelmében, ifjúságának egész első és második szakában. Nem akart egészen adós maradni ilyen nagy figyelemmel szemben, ő is kedveskedett tehát Valentinának valamivel. Azt mondom valamivel, csakugyan valami volt és nem lehetett hagyni szó nélkül. — Mama — kezdé rá pár nappal Ada nagysám, mikor éppen az asztalnál ültek, tudod-e, hogy Rinaldi úr nagy műértő. És hozzá még nagy művásárló is. Képzeld csak, pompás khinai virágtartót vett tegnap. Tudom az árát is, ötezer lila, sem több, sem kevesebb! Úgy látszik, a barátunk fogadni akar házánál. Nekem is nagyon tetszett az a tartó! Antik porczellán, amilyet most már Khinában sem kapni többet. Csak hogy nagyon drága volt és mi már úgy kiköltekeztünk az utolsó két hétben, hogy nem mertem belevágni. Valentina végig hallgatta menye beszédét és szeretett volna nem felelni rá semmit. Kedves embereink ajándékáról nem örömest beszélünk. Másrészt azonban eszébe jutott, hogy balra is magyarázhatnák tán hallgatását, ha megtudják, hogy mi történt azzal a virágtartóval. — Tegnap óta az én szobámban áll az a szemnem látott virágtartó, szólt tehát olyan nyugodtan, ahogy csak birt. — Igazán ? Hogy-hogy ? — A legegyszerűbben. Rinaldo úr nekem adta ajándékba. Meg is akartam köszönni, most azonban, hogy tudom az árát, lesz neki mit hallani érte. Úgy volt az, gyermekem. A ti új berendezésiek után itt vala a sok régi holmi és hogy nekem adtátok, nem volt hová tennem, hanem-ha úgy, hogy a magam bútorából jó egyet-mást lerázzak a nyakamról. Rinaldo azt mondta, hogy ő átveszi tőlem és nagyon jól el lesznek ott nála. Csak az, hogy nem tudtunk megegyezni az árban — folytatá aztán nevetve a jó lélek — és erre ő ilyen úri módon vágta ketté a csomót. — Pompás! — ugrott föl Ada. — Máskor is csinálj ilyen vásárt! Nagyon meg fogjuk azt köszönni neked. Valentinának rosszul esett ez a bók. Menye vásárt lát a dologban, míg ő gyöngéd figyelmet Marcello részéről. Az nap este társaságot kellett fogadnia és Valentina most azon aggódott, hogy az ő szeles menye meg gondatlan Jenője szóba találják hozni a pompás ajándékot, ami pedig borzasztó rosszul esik majd Marcellónak, őt meg majd abba a kénytelenségbe hozza, hogy mindnyájuk füle hallatára lehordja érte barátját, amint az asztalnál megfogadta. Szerencsére azonban nem hozták szóba, talán azt várták, hogy ő kezdje, holott az esze ágában sem volt Valentinának. Ada egész este csupa kedves volt Marcellóval, ki se eresztette a kezéből, a jó ember alig talált pár perczet, hogy az anyóssal is válthasson pár szót, (Folyt, köv.) vitákat és a belső reform tekintetében produktív munkásságot kíván kifejteni. Ami Dalmácziát illeti, Bilics sohse irigyyen egy ily akczió sikerében, mert tudvalevő, hogy Dalmáczia nem enged felismerni kezdeményezést, vagy véleménynyilvánítást. Khuen-Héderváry gróf bán újból szót emel, annak figyelmeztetésére, hogy a dalmát kérdés államjogi oldala természetesen minden kétségen felül áll, de a jelen pillanatban nem abból a szempontból kell megítélni az ügyet, vajjon a feliratban való megemlítése sikerrel járna- e vagy sem. A magyar korona integritása közös ügy és ennélfogva a közös országgyűlés fóruma elé tartozik. A kérdés felvetése a jelen pillanatban semmi esetre sem volna alkalomszerű, mert elvégre ez ügyben is türelemre van szükség. Miután a volt katonai határőrvidék bekebelezését keresztülvittük, bizonyára el fog jönni a dalmát kérdés megoldásának ideje. (Tetszés.) A bizottság erre valamennyi szavazattal Brlics szavazata ellen elfogadta a felirati javaslatot. Fővárosi ügyek. A fővárosi közigazgatási bizottság ma délelőtt ülést tartott, Rátb Károly főpolgármester elnöklete mellett. A polgármesteri jelentés után a rendőrség főkapitányának jelentését olvasták föl, amelyből kiemeljük a következőket: A múlt hóban ogy a személy, mint a vagyonbiztosság teljesen kielégítő volt, noha a szt. István napi ünnepiességek igen sok idegent vonzottak a fővárosba. A büntetendő cselekmények száma nem múlta fölül a rendes havi átlagot. A súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekmények közül augusztus havában egy sem fordult elő Nagyobb vakmerőséggel elkövetett betöréses lopást 5 esetben hoztak a rendőrség tudomására s ezek közül három esetben megkerültek az ellopott s mintegy 5000 frt értékű tárgyak. A betöréseket rendszerint oly lakásokban követték el, a melyek lakói nyaralás czéljából hoszszabb-rövidebb időre eltávoztak a fővárosból s a lakás biztossága tekintetében csak igen primitiv intézkedéseket tettek; igy pl. a lakások zárjai rendszerint oly hiányos szerkezettel voltak ellátva, hogy azok igen gyakran pusztán egy szeggel is ki voltak nyithatók s a külső ajtónál rendszerint nem volt alkalmazva oly külön elzáró szerkezet sem, a mely a lakás külső ajtaján szembetűnőbb módon elhelyezve, alkalmas lett volna arra, hogy a behatolást megnehezítse s amennyiben az mégis megtörtént, azt a többi házbeliek előtt már első látásra is föltüntesse s ez által mód lett volna nyújtva arra is, hogy a rendőrség a betörésről gyorsan értesülve, nyomozatait azonnal megindithassa. Kinyomozott és elfogott a rendőrség egy oly tolvaj-szövetkezetet, a melynek tagjai olykér követték el a tolvajlást, hogy a különböző ruhákat, fehérnemüeket s más tárgyakat szállító gyerekeket rábirták, hogy néhány krajczárnyi jutalomért tőlük különböző megbízásokat fogadjanak el s addig a reájuk bízott tárgyakat nekik adják át megőrzés végett, e tárgyakkal aztán a tolvajszövetkezet tagjai odább állottak. Különböző bűnügyekben a m. hó folyamában öszszesen 264 egyén volt letartóztatva. Büntetendő cselekmény összesen 604 hozatott a rendőrség tudomására. A följelentett esetek közül 375 a vagyon ellen , 140 pedig az ember élete s testi épsége ellen irányult. Piaczi és élelmiszer vizsgálat 900 esetben történt, amely alkalmakkor nagymennyiségű gyümölcsöt s más romlott élelmi czikket semmisítettek meg. A főkapitány jelentésének fölolvasása után Cséry Lajos szólalt föl, azt a kérdést intézvén Török János rendőrfőkapitányhoz, várjon tárgyalás alatt van-e amaz indítványa, hogy Újpest bevonassák a fővárosi államrendőrség körébe. Azóta, hogy a főkapitány e kívánalmat kifejezte, közbejött az a körülmény, hogy Kispesten nagyobb építkezések történvén, ott is összegyülekeztek a gyanús és veszedelmes elemek s igy Kispest mintegy második góczpontjává lett a fővárosból kiutasított egyéneknek. Az esetre tehát, ha tárgyalás alatt van Újpestnek az államrendőrség körébe való bevonása, kéri, mint kispesti és szt.-lőrinczi birtokos, hogy ugyanez intézkedés e két községre is terjesztessék ki. Az elnök oly irányban nyújt fölvilágosítást, hogy a főkapitány annak idején nem indítvány gyanánt, hanem csak óhajtásául fejezte ki abbeli nézetét, hogy minden tekintetben czélszerű volna Újpestnek az államrendőrség körébe való bevonása , így tehát a közigazgatási bizottság nem is intézkedhetett e tárgyban. Ha azonban a főkapitány később ide vonatkozó indítványt tesz, akkor a közigazgatási bizottság a kérdéssel behatólag fog foglalkozni. Török János főkapitány kijelenti, hogy a dolog csakugyan úgy áll, hogy Újpest a fővárosból kiutasított veszedelmes elemek gyülekező helye s hogy a fővárosban elkövetett bűntettek legnagyobb része szoros kapcsolatba hozható az Újpesten meghúzódó gonosztevőkkel. A fővárosi rendőrségnek majd minden egyes bűntény elkövetése után ki kell terjesztenie a nyomozást Újpestre. Nagy baj az is, hogy a közlekedés Újpest és a főváros között nagyon könnyű lévén, a fővárosnak a beléje igyekvő veszedelmes elemek elől való elzárása szerfölött nehéz s nem járhat teljes sikerrel, azonban mégis csak ehez a módhoz kell bizonyos alkalmakkor folyamodni, mind a mellett, hogy kitűnt, mily sok módot ki tudnak találni a bejutásra. A bajt pedig betetőzi az, hogy Újpesten egy egészen sajátságos rendőrség van. Nem ereszkedik most bele annak megbírálásába, de annak ezúttal is kifejezést kíván adni, hogy az újpesti rendőrség nem jár a fővárosi rendőrség kezére a kívánalom szerint. Ezután felemlíti a főkapitány, hogy ő már régebben tett előterjesztést a kormány előtt az iránt, hogy Újpest rendőri tekintetben Budapesthez csatoltassék. Előadta a tervét is, amely abban áll, hogy Újpesten egy uj kapitányság állíttassák föl, a kellő számú lovas és gyalog rendőrökkel s detektivekkel. Tudtára a kormány e tervet méltányolja s megfontolása tárgyává tette. Ami Kispestet illeti, arra nézve megjegyzi, hogy a község a napokban hozott egy határozatot, amelyben kinyilvánítják, hogy az esetben, ha Újpest bevonatnék a főváros körébe, ugyanezt ők is óhajtják, mivel attól tartanak, hogy az Újpestről kiszoruló veszedelmes emberek Kispestre özönlenének. E határozatot vele — a főkapitánynyal — közölték, kérve, hogy óhajtásukat annak idejében venné figyelembe. A községi határozatot föl fogja terjeszteni a belügyminisztériumhoz. Királyi Pál annál is könnyebben kivihetőnek tartja Kispest bevonását, mert oda elég lenne a kőbányai kapitányság kiterjesztése s igy ez nem járna oly nehézséggel, mint az újpesti. Az elnök kijelenti, hogy ha a főkapitány javaslatot terjeszt elő, akkor azt a közigazgatási bizottság tárgyalni fogja s fölterjesztést tesz a belügyminiszterhez. Egyelőre tehát az adott válasz tudomásul vétetik. Török János főkapitány megjegyzi végül, hogy a javaslatot mielőbb meg fogja tenni. Királyi Pálnak pedig azt adja válaszul, hogy Kispet részére nem lenne elég a kőbányai kapitányság kiterjesztése , az eszközöknek nagy kibővítésére lesz szükség s ez csak kormányintézkedés folytán lehetséges. A fővárosi kft. adófelügyelő jelentése a következő főbb adatokat tartalmazza : A befizetést feltüntető kimutatásból kitűnik, hogy a m. kir. állampénztárnál közvetlenül befizettetett a f. évi augusztus hóban 571 852 frt 03 kr, a m. évi augusztus hóban 381.926 frt 14 kr, tehát a folyó évben 189.925 frt 89 krral több. A fővárosi adópénztár beszállított a f. évi augusztus hóban 1.481.763 frt 13 krt, a múlt évi augusztus hóban 1.298.553 frt 44 krt, tehát a f. évben 183.209 frt 69 krral több. Együttesen a f. évi aug. havi eredmény 373.135 frt 58 krral kedvezőbb. A bélyeg és közvetlen illetékek fejében a lefolyt aug. hóban befizettetett 189.828 frt 89 kr, a múlt év hasonló havában 198.447 frt 92 kr, tehát a f. évben 8.619 frt 03 krral kevesebb, aminek az az oka, hogy a m. évben nagyobb volt az esedékesség. A tiszti főorvosi jelentés szerint a közegészségügyi állapotok eléggé kedvezők voltak a múlt hónapban. A heveny ragályos betegségek fogytak , számos gyomorbajnak volt azonban okozója az, hogy a külvárosokban, de különösen a VII. és VIII. kerületekben a vízvezetéki víz zavaros és csaknem teljesen élvezhetetlen. Királyi Pál azt indítványozza, hogy a főorvosi jelentés csak azzal vétessék tudomásul, hogy a a bizottság sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy a vízvezeték mizériái még folyton tartanak. Az indítványt elfogadták. Végül a belügyminiszter leiratában kifejezett kívánathoz képest, a gyámhatósági kezelés és pénztár vizsgálatára bizottság küldetett ki, a mely Gerlóczy Károly első alpolgármesterből, Fuchs J. és Nászay Mór bizottsági tagokból áll. A kiküldött bizottság a vizsgálatot még e héten megejti s a jövő ülésen tesz jelentést. Egyes szám 2 kr. KÜLÖNFÉLÉK. — Haynald Lajos bibornok-érsek nagyszerű zombori adományáról már volt szó e lapokban. A bibornok nyolczvan ezer frtot ajánlott fel az építendő árvamenházra, melynek már van 40.000 frt alapja, úgy hogy most e czélra 120.000 frt áll rendelkezésre. A bibornok ez adományt a neki Zomborban e hé 7 én adott fáklyászene alkalmával jelentette be. A fáklyászene alatt dr. Margits Imre igazgató tarta az üdvözlő beszédet, mire Haynald bibornok, a Zombor és Vidéke közlése szerint, körülbelül így felelt: »Köszöni — úgymond — e város polgárainak érdemetlen főpásztora iránt tanúsított figyelmét és kegyeletét. Az általa régen ismert s régen szeretett szónok (dr. Margalits) kissé elhibázta a dolgot, ahol őt szólita »kegyelmes ur«-nak , mert ő nem »kegyelmes ur,« hanem e város közönsége az ő kegyelmes urai s asszonyai, a kiknek lelki üdvösségéért szolgálni van hivatva s a kik érdemetlen főpásztorukat olyan megható fénynyel és pompával tisztelik meg. Idejövetelének czélja a város nagylelkű adományából felépített zárdát felszentelni. Betegségei alatt, midőn pár év élőt üdülést ment keresni a pirenei hegyek közé, nem találhatta meg az orvosságot, és elzarándokolt a lourdesi szent szűzhöz. És ott ha teste nem is, de lelke megnyugvásra talált. Ekkor azt kérdezték tőle, hogy miként fogja meghálálni a szent szűznek reá árasztott malasztját. — Azt felelte, hogy felépíti itt a magyar hazában is a mi szent szűz anya Máriánk oltárát, s igy fogamzott meg agyában a zombori nőzárda, melyre 50,000 frtot adományozott. E zárda gondoskodik a jövő leánynemzedék lelki műveltsége s vallásosságáról. Itt a kisdedek gondos óvásban fognak részesülni s a felnőttebb leánykák a tudomány elemeibe fognak bevezettetni. Ezzel hát czélja egy részét elérte. — De hálája egy nagy részét azzal akarja leróni, hogy azoknak, a kiktől a sors a legdrágábbat rabolta, az apát, az anyát, a kik a sors viharainak, vannak kitéve, — azok számára menhelyet emel. Ő egy Zomborban létesítendő árva menház megalapítására ezennel 80,000 frtot ajánl föl. Az esteli harangszó szakítá félbe a főpásztor szavait, melyek a közönség szűnni nem akaró üdvriadala közepett áldást könyörögtek le az ég urától e város minden egyes polgárára, minden polgár családjára. A dalárda ismét énekelt és ennek végeztével ő eminencziája az apostoli királyt, ennek kormányzása alatt álló nemzetet éltette. A veszprémi tűzkárosultak részére Simoc herczegprimás 500 frtot küldött. Lengyel János somogy-nagyberényi birtokos 115 frtot adományozott. — Az üresedésben levő veszprémi püspökség pénztárából Trefort miniszter ezer frtot utalványozott. — Beniczky Árpád orsz. képviselő B.Gyarmaton a szegényalap és az iparos oktatás czéljaira ötszáz frt alapítványt tett. — Dr. Reich Miklós testegyenészeti és gimnasztikai gyógyintézet igazgató orvosa szünidei útjáról Budapestre visszatért.