Pesti Napló esti kiadás, 1889. február (40. évfolyam, 32-59. szám)
1889-02-14 / 45. szám
Budapest, 1889. A PESTI NAPLÓ ESTI LAPJA. 45. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 kr. Csütörtök, február 14 Budapest, február 14. Tisza és a korona. A »N. Fr. Presse« ma érkezett számának vezérczikkében a többek közt ezeket írja: »Minthogy nem valószínű, hogy a császári beszédek Tisza tudta és helyeslése nélkül tartottak, sőt éppen azt jelentik, hogy azok vele egy előzetes kihallgatáson közöltettek, most azt kell kérdeznünk: Minő erősnek láthatja a miniszterelnök az ellenzéki mozgalmat az országban, minő veszélyeztetettnek tekinthető állása, ha elfogad olyan támogatást, mely máskor csupán a kétségbeesés eseteiben szokott adatai? De ha, amint még mindig hisszük, a parlamenti s a parlamenten kívüli támadás egyaránt vissza volt verhető a kormány saját erejével, miért nyúlt Tisza az utolsó tartalékhoz s övezte magát a korona fényével ? Nagyon attól lehet félni, hogy az ellenzék a bombából, mely pillanatnyilag kétségkívül lesújtja, jövőre hatékony eszközt fog a kormány ellen kovácsolni. Nem fogja elmulasztani így szólni az országhoz :Abból, hogy Tisza a koronát hívta segélyül, látható minő gyöngén lépett volna ama segély nélkül elénk. Nem fogja elszalasztani az alkalmat, hogy a miniszterelnök alkotmányosságát tagadásba vonja; azzal fogja vádolni, hogy ő, ki alkotmányos fogalmak szerint a király cselekedeteit képviselni köteles, megfordítva a saját cselekvését a király érinthetetlen pajzsával fedezte s minthogy a védtörvény 14.§. miatti, minden ok nélkül oly hosszúra nyújtott viszály máris felébresztő az ország alkotmányos aggályait, attól lehet félni, hogy a gyanakodások ott is gyökeret vernek, hol eddig rendíthetetlen volt a bizalom Tisza kifogástalan alkotmányszerűsége iránt.« Németek és francziák. A berlini officziózusok elismerik, hogy a franczia kormány a Lénard-ügyben teljes korrektséggel járt és megtette mindazt, mit józanul várni lehetett tőle. Magaviselete úgy látszik a német-franczia viszonyokra is némileg kedvező visszahatással lesz. Egy hamburgi officiózus lap ugyanis jelenti, hogy Németország enyhíteni akarja az elzászi útlevél-kényszer ridegségeit, melyek az Endes-esetben oly mereven léptek előtérbe. Sürgős esetekben kivételes eljárást akar engedélyezni. E czélból a határszéli rendőrbiztosok fel fognak hatalmaztatni, hogy útlevéllel nem bíró egyéneket is bebocsáthassanak rövid tartózkodásra Elzász- Lothringiába. A német sajtó a kormány e szándékát élénk örömmel üdvözli. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése február 14-ikén. A képviselőház mai ülésén a véderőjavaslat részletes tárgyalása előtt, a függetlenségi párt részéről Ugron Gábor, Helfy és Polonyi szóba hozták a király által a képviselőház elnökének adott választ, a kormány felelősségének szempontjából. A miniszterelnök e tárgyban úgy nyilatkozott, hogy a király kérdéses nyilatkozata nem tartozik azok közé, amelyet a kormány előterjesztésére és így a kormány felelőssége mellett történnek. Mi tartózkodtunk eddig, és tartózkodunk ezentúl is magának az ügynek szellőztetésétől; a miniszterelnök úrnak ezen felfogását azonban sem alkotmányjogi szempontból helyesnek, sem a király iránt legálisnak el nem ismerhetjük. A miniszternek kötelessége a király minden hivatalos nyilatkozatáért a felelősséget elvállalni, a korona tekintélyét minden megtámadtatás ellen saját felelősségével fedezni. Tisza Kálmán teljesen elveszthette lélekjelenlétét, hogy azon kötelességéről nemcsak megfeledkezett, hanem annak teljesítését egyenesen megtagadta, sőt alig leplezetten a korona háta mögé búvik. A miniszterelnök mostani szereplése napról-napra világosabban kimutatja, hogy ő a helyzet nehézségei fölött nem képes uralkodni, nem képes a nemzetnek és a koronának hasznos szolgálatokat tenni. Az ülésnek következő stádiuma is bizonyos emócziót okozott. Szederkényi Nándor a rendőrségi elfogatások indokából indítványozta, hogy a véderőjavaslat, míg a törvényes állapotok vissza nem térnek, vétessék le a napirendről. Szavazásra kerülvén a kérdés, a mérsékelt ellenzék is, a javaslat levételére szavazott. Ezt a kormánypárt gúnyos csodálkozással fogadta. Nagyon csodáljuk a kormánypárt csodálkozását. Tudniok kell, hogy a mérsékelt ellenzék a véderőről szóló törvényjavaslatot — míg a 14. és 25. §§-ok ki nem javíttatnak — általánosságban sem fogadta el. S valóban Tisza Kálmán-féle logikának kellene lennie annak, mely azt súgná, hogy egy oly párt, mely a javaslatot általánosságban sem fogadja el, ne szavazzon (az indítvány indokaitól eltekintve, mert hisz az elnök a szavazásnál nem sorolja fel az indokokat) egy oly indítványra, mely a javaslatnak a napirendről való levételére vonatkozik. Ezután megkezdődött a véderőjavaslat részletes tárgyalása. A czímnél Bolgár Ferencz szólalt fel, s nagyon hatásos volt az a megjegyzése, hogy az ifjúsági mozgalmakat tulajdonképen Münnich Aurél kezdte meg, a javaslat előadója, mert ő vezette az ifjúságot a miniszterekhez. A 2. §-nál nagyon érdekes volt Fenyvessy Ferencz felszólalása, hogy mi hát az igazi czím: »cs. k.« vagy »cs. és k.« ? Báró Fejérváry honvédelmi miniszter oly kényes helyzetbe jutott e kérdésre, hogy kivonta magát a válasz alól, s kijelenti hogy ez nem ő rá magára, hanem az összminisztériumra tartozik. Valóban ez nagyon jellemző, és a helyzetre kellő világot derítő nyilatkozat! Hosszabb vitát keltett azután a közös hadsereg esküjére vonatkozó §., melynél Thay Kálmán tett egy szép beszéd kíséretében arra nézve indítványt, hogy a magyar ifjak, mint közös hadseregbeli katonák is, tegyenek esküt a királyra és az alkotmányra. E vitában többen vettek részt a függetlenségi pártból. A részletes tárgyalás a 7-ik §-ig haladt. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők : Dárday Sándor, Tibád Antal, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, dr. Fejérváry Géza, Baross Gábor, gr. Széchenyi Pál, Fabiny Theofil. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök felhatalmazást kér, hogy a Vizsolyi Gusztáv halálával megüresedett oraviczai kerületben az új választást kitűzhesse. Bemutatja ezután Borsod vármegye közönségének feliratát és a Losonczon tartott népgyűlés elnökségének Török Zoltán képviselő által bemutatott kérvényét, melyekben a véderőről szóló törvényjavaslat 14. és 25. §-ának módosítását kérik. A királyi válasz. Elnök jelenti, hogy a képviselőház részvétét tegnap személyesen fejezte ki a király ő Felsége előtt. (Az elnök, részvétnyilatkozatát lapunk más helyén közöljük.) Ő Felségének válasza a hírlapokból már ismeretes. Ugron Gábor: T. ház! (Mozgás. Halljuk! Halljuk !) Szokatlan az, hogy a király nyilatkozatai a parlamentben vita tárgyává tétetnek. Nem mi, nem az ellenzék vagyunk ez esetben oka annak, hogy kénytelenek vagyunk a trónról elhangzott választ, melyet a képviselőház elnökének tegnap adtak, itt a házban szóba hozni. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy idő óta azt tapasztaljuk, hogy a kormány ahelyett, hogy igyekeznék a koronát a pártküzdelmeken felültartani. (Úgy van a szélsőbaloldalon,) ahelyett, hogy azon tiszteletet és szeretetet, mely csak magasan a pártküzdelmek torzsalkodásai felett állhat meg, csorbítatlanul és épségben megőrizni és megvédelmezni törekednek, minduntalan vagy a trón mögé búvik, vagy a koronát is belevonja a küzdelmekbe. (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) És a felelős miniszter, akinek tudta és előleges hozzájárulása nélkül, nyilvános tényt az uralkodó végre nem hajthat, az uralkodó kezébe oly nyilatkozatokat ad, és ajkairól oly nyilatkozatok hangzanak el, amelyek egyszerűen miniszteri kortesfogásnak deklarálhatók. (Hosszantartó zajos helyeslés a szélsőbaloldalon. Nagy mozgás a jobboldalon és élénk felkiáltások: Rendre! Eláll!) Elnök: T. ház! (Egy hang jobbfelől: Térjünk napirendre. Felkiáltások a szélsőbalról: Nem ön határoz a fölött! Nagy zaj.) Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy ő Felségének bárminemű nyilatkozatait ne méltóztassék ily epithetonokkal illetni, mert az lehetetlen, hogy magyar ember ezt a kifejezést a koronával szemben használhassa. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Polonyi Géza: Hát csak önök a magyarok ? Nem vagyunk mi is azok ? (Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urak jogosítva vannak a kormány eljárását rosszaim. (Felkiáltások a szélső balról: Azt rosszaljuk ! Mozgás. Zaj.) ; e tekintetben véleményüket szabadon nyilváníthatják, az ellen semmi kifogásom nincsen, de ne méltóztassanak, különösen olyan szomorú eset után ily módon nyilatkozni. (Felkiáltások a szélső balról: Ez is szomorú eset! Ne hasznának fel kortesfogásul! Nagy mozgás.) Ugron Gábor : T. ház ! (Felkiáltások jobbfelől: Eláll ! Nem hallgatjuk ! Felkiáltások a szélsőbalról: Akkor tessék kimenni ! Nagy zaj. Elnök csenget.) A trón és a korona iránt teljes tisztelettel, hódolattal vagyok, de amint,előre bocsátottam .... (Egy hang a jobboldalon : És ezt zsebre kell vágni ? ! Nagy zaj.) A koronát senki sem vágja zsebre, azt az egyet még önök sem tudják tenni. (Zajos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon) a koronának ily nyilvános és politikai nyilatkozata, miután a korona szent és sérthetetlen, a miniszterelnök felelőssége alatt kell, hogy történjék. (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) . Én itt a minisztert akarom felelősségre vonni (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) azért, hogy éppen ezen szomorú és gyászos időkben a trónnak gyászát és fájdalmát kizsákmányolja, felhasználja. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az foglaltatik a képviselőház elnökének adott válaszban, mely nekünk mindnyájunknak szól, hogy : a korona elvárja, hogy a ház támogatni fogja »szándékaimat és kormányomat«, mely teljes bizalmamat bírja. (Élénk éljenzés a jobboldalon! zaj a szélső baloldalon.) Az teljesen korrekt és alkotmányos,hogy míg egy kormány elbocsátva nincs, addig a korona iránta bizalommal van.Ez a koronának kötelessége, mert az a kormány, mely elfoglalja a miniszteri székeket, nem csak egyedül a koronának megbízottjaiból, hanem e nemzet megbízottjaiból is áll. Már most te hát, a kormányok változnak, a kormányok mulandók, de a felség tekintélyének állandónak kell lenni. (Úgy van! Úgy van a szélső baloldalon.) Az nem lehet, hogy a trón egyik vagy másik kormány mellett, mely nem egyéb, mint pártkormány és alkotmányos viszonyok közt nem is lehet egyéb, mint pártkormány, hogy a korona egy pártkormány mellett határozott állást foglalhasson. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) A mi támogatásunkat nem az szabja meg, hogy micsoda utasítások jönnek alulról, micsoda rendeleteket adnak ki felülről (Helyeslés a szélsőbalon), hanem az, hogy a kormány lelkiismeretünk szerint azon feladatainak és hivatásának megfelel-e és képes-e megfelelni, melyre vállalkozott. (Helyeslés a szélsőbalon) A fenség maga souverain, de a törvényhozás, maga a parlament is souverain. Vagy nincs nagy súly fektetve arra, hogy elvárják a kormány támogatását, vagy nagy súly van rá fektetve. Ha nincs súly fektetve rá, akkor felesleges frázis volt, melyet a kormánynak nem volt szabad kétértelműen és szineskedésből a felség ajkaira adni, vagy súly van rá fektetve s akkor presszió van benne. (Úgy van! Úgy van a szélsőbalon.) Igen sajnálom, hogy a miniszterelnök úr, ki nemcsak a koronának, hanem a nemzetnek is bizalmi férfia kell, hogy legyen, ha azt veszi észre, hogy a nemzetben a bizalom iránta megrendült, a koronához fordul. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Csak az a kormány erős, csak az a kormányférfia bi tekintélylyel, kinek a nemzet bizalmára fektetett hatalma és befolyása vele jár, mikor a trón elé fordul s a trón előtt a nemzet kivonatait előadja. De a mely minisztert felülről tartanak, az már el van veszve. (Úgy van! Úgy van a szélsőbalon.) Az ország, mely eltűri, hogy miniszterelnöke felülről lefelé akarja preszionálni az országot, az eltűri, hogy kormánya az alkotmányosság helyes végrehajtása ellen nagyot vétkezzék. (ügy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen arra kell törekedni minden embernek és mi, kik megtagadunk igen sok intézményt, mely az alkotmányban foglaltatik, különösen, melyek a közös ügyekre vonatkoznak, mi, kik elismerjük és védelmezzük a personaluniót, a trón, az uralkodó, az uralkodóház közösségét, nekünk nem áll érdekünkben, hogy ez a szilárd pont, melyhez annyi reményt kötünk, mely iránt annyi várakozással vagyunk és melyet minden eshetőség közt meg akarunk őrizni, hogy ezen szilárd pont tekintélye megrontassék csak azért, hogy a kormány igyekezzék a korona szeretetét a saját működésére kihasználni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert az egész ország szeretettel van a korona iránt, de gyűlöli a kormányt,ügy van! Úgy van a szélsőbaloldalon. Mozgás és ellentmondás a jobboldalon.) az egész nemzet a legnagyobb tisztelettel és hódolattal van a korona iránt, de megvetéssel a kormány iránt. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon. Zaj és élénk ellentmondások a jobboldalon.) Elnök : T. ház! Kénytelen vagyok ezen kifejezésért, mely ellen ezen oldalról a múlt alkalommal oly nagy ellenszenv nyilatkozott, midőn az egy másik képviselő úr használta, a képviselő urat rendreutasítani. (Zajos helyeslés a jobboldalról. Nagy mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: T. ház ! Midőn befejezem nyilatkozatomat kijelentem, hogy az egész nemzet .... (Felkiáltások a jobboldalról: Ne beszéljen a nemzet nevében. Nagy zaj) nem tudják mi ellen tiltakoznak (Zaj.). .. az egész nemzet a koronának gyásza és fájdalma előtt néma hódolattal és levett kalappal áll . (Zaj.), de az ellen én és elvbarátaim határozottan tiltakozunk, hogy a nemzetnek ezen részvétét, fájdalmát, melylyel a trón iránt viseltetik, ne kiméljék és ne tiszteljék és éppen a fájdalomnak és részvétnek ezen magasztos pillanatait arra használják fel, hogy a kormány támogatására a koronától nyilatkozatokat csikarjanak ki. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zajos ellentmondások a jobboldalon.) Nekem úgy tűnik fel a miniszterelnök, mint midőn Caesar sebeire azért mutatott a mámoros Antonius, hogy a nép kegyét keresse magának. (Viharos tetszés és taps a szélső baloldalon. Hosszantartó zaj a jobboldalon.) Tisza Kálmán minisztereink: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a leghatározottabban kell tiltakoznom az ellen, hogy bárkinek eszébe juthatna a gyászt, mely a fejedelmet és az országot együtt illeti, bármi mellékes czélra kihasználni akarni. (Helyeslés a jobboldalon. Zajos ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Igen jól tudom, hogy a koronának trónbeszédei és más hasonló nyilatkozatai mindig csak miniszteri tanács folytán szoktak elmondatni, de midőn a koronás fő a képviselőház elnökeinek a ház részvétét megköszöni, ez nem tartozik azon nyilatkozatok közé, melyek miniszteri előterjesztés folytán léteznek. (Zaj a szélsőbalon.) Sajnálom nagyon, de tapasztalom, hogy igen sokan vannak, akik nem hiszik, ami az igazságnak megfelel. Polonyi Géza: Megszoktuk már önnek nem hinni! (Nagy zaj a jobboldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök : Én te hát, sérelmet láthatnék és látnék abban, ha a korona részéről bármikor bizalom fejeztetnék ki, szemben a nemzet jogosult többségével (Gúnyos moraj a szélsőbalon) és ha mintegy arra adatnék tanács, — mert hiszen nem utasításról lehet szó, — hogy nektek van egy kormánytok, az nem bírja a nemzet, ismétlem, jogosult többségének bizalmát, (Nagy zaj és mozgás a szélsőbalon.) de bírja az enyimet, tehát tartsátok, fenn. De azt gondolom, azt a képviselő urak nem fogják tagadhatni, hogy eddig még ez a kormány bírja azok többségének bizalmát, akik egyedül jogosultak a nemzet bizalmát vagy bizalmatlanságát kijelenteni. Az előttem szólt képviselő úr presszióról beszélt. Talán ő sem fogja kétségbe vonni, hogy aki Magyarország koronáját viseli,soha sem tette és bizonynyal nem is fogja tenni, hogy pressziót gyakoroljon. (Élénk helyeslés, ügy van jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Van is a magyar törvényhozásban bizonyosan és annak minden tagjában annyi lelki erő, hogy preszsziót magára gyakoroltatni felülről nem enged. Viszont azt vagyok bátor nyilvánítani, hogy ha alkotmányunkat éppen megőrizni akarjuk, (Hangos kacagás a baloldalon. Nagy zaj és mozgás a szélső balon.) kell a törvényhozás minden tagjában annyi lelki erőnek is bíznia, hogy semmiféle alulról jövő, semmiféle, bármilyen zajos kisebbségi e házon belüli vagy házon kívüli pressziónak ne engedjen. Én nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak meggondolni, hogy alkotmányos, parlamentáris rendszer bárhol e világon csak addig állhat meg, míg azon jogok, melyek a nemzetet illetik, a nemzet által a törvényhozásba választottak többsége útján gyakoroltatnak. Amely perczben bárhol e világon ezzel a többséggel szemben, akár egy kisebbségi erőszakoskodás (Kiáltások a szélsőbalon: »Hohó!«), akár más tüntetések kerülnek uralomra, abban a percben a parlamentarizmusnak és alkotmányosságnak ideje lejárt. Ezek elmondása után, azon nyilatkozatomnak ismétlésével, hogy bizonnyal senki, legkevésbbé pedig én és mi, nem akarjuk a jelen szomorú helyzetet saját előnyünkre kihasználni, mert aki ezt tenné, azt én ítélném el a legerősebben, arra kérem a t. házat, hogy ezen inczidens befejezésével napirendre térni méltóztassék. (Helyeslés és felkiáltások jobbfelől: Térjünk a napirendre! Nagy mozgás a szélsőbalon.) Helfy Ignácz (Zajos kiáltások jobbfelől: Napirendre !) azon kezdi, hogy a miniszterelnök olyan tanokat állított most fel, melyeket sehol, parlamentáris világban el nem fognak ismerni. A király válasza nyilvános volt, a lapokban szóról-szóra megjelent s igy azért a kormány éppúgy felelős, mint a korona bármely más tényéért. Hiába tagadja a miniszterelnök, itt igenis presszióról van szó. Mert ha a király arra hívja fel a képviselőházat, hogy támogassa ne csak az ő szándékait, melyeknek nemességében senki sem kételkedik, hanem kormányát is, melynek szándékaiban pedig van ok kételkedni, akkor ez igenis presszió. És presszió sokkal inkább, mint az, melyet a fölébredt nemzet magukról megfeledkezett képviselőivel szemben gyakorolni kénytelen. Ha volna a kormányban csak egy csöpp önérzet és érezné súlyát annak a sok résznak, amit már elkövetett, akkor okvetlenül beadná lemondását. (Zajos helyeslés a szélsőbalon). Elnök utal arra, hogy a Felség válaszának hivatalos szövege még nincs a ház előtt s a megjelent szöveg talán nem is hiteles. (Gúnyos felkiáltások a szélsőbalon: »Hát ki hamisította hivatalosan ?) A király válasza nem volt politikai. Térjen a ház a napirendre. (Nagy zaj a szélsőbalon.) György Elek a házszabályokhoz szól. Az elnöknek nincs joga azt vitatni, hogy van-e a koronanyilatkozatnak politikai jelentősége, vagy nem. Ha annak a nyilatkozatnak nem akartak politikai jelentőséget kölcsönözni, akkor nem volt értelme; ez bizonyos.Mig ehez a kérdéshez hozzá akarnak szólani, addig az elnöknek nincs joga azt megakadályozni. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Elnök nem véleményt mondott, csak indítványt. Ha a képviselők szóvá akarnak tenni valamit, tegyék azt interpelláczió formájában. (Gúnyos kiáltások a szélsőbalon : Hogy aztán ne válaszoljanak rá ! Ismerjük a komédiát !) Polonyi Géza : (Nagy zaj. Kiáltások jobbfelől : Napirendre !) Van az országban egy párt, melynek a házban nyolczvan-kilenczven képviselője van s melyet a korona előtt egy időben antidinasztikusnak, forradalminak szerettek feltüntetni. Ennek a pártnak hatvanhét óta a koronatanácsban nem volt szava, ne vitassák el tehát tőle a jogot, hogy legalább itt a házban tehesse szóvá, ha valami sérelmest lát. (Zajos helyeslés a szélsőbalon. Kiáltások jobbfelől: »Eláll!« »Napirendre!«) Most a koronával megint azt akarják elhitetni, hogy az az országos mozgalom nem a népszerűtlenné vált és gyűlölt miniszterelnök személye ellen (Roppant zaj. Hosszas tetszés a szélsőbalon. Kiáltások jobbfelől: »Éljen Tisza Kálmán!«), hanem csak mesterséges szitásra keletkezett. Kérdi, hogy a kormánypárt nem nyugodott volna már bele a 14. §. változatlan megtartásába, ha e mozgalom meg nem indul ? Oly mozgalomról, mely máris ily sikert tud felmutatni, nem szabad kicsinylő hangon szólani. Ennek a mozgalomnak más sikerét is látják, ha a miniszterelnök nem olyan ember, aki előbb állását veti latba egy paragrafus változatlan fenntartásáért s aztán mikor a paragrafust megváltoztatja, maga bizalmat szavaz magának, de a korona ajkával. (Zajos helyeslés a szélsőbalon. Nagy zaj jobbfelől.) Az ilyen precedens veszedelmes, mert szembe állítja a nemzetet a koronával. Ha akad egy miniszter, aki népszerűtlenné teszi a koronát és népszerűtlenné a királyt, akkor ez a miniszter nem érdemli meg, hogy a nemzet becsülésében részesüljön. (Zajos helyeslés a szélsőbalon. Zaj a kormánypárton.) Elnök kéri a házat, hogy ne vigyék ily térre a beszédet. Ezzel az inczidens véget ért. Tisza Kálmán miniszterelnök, mint pénzügyminiszter beterjeszti... Gr. Károlyi Gábor: A lemondását? (Nagyzaj.) Tisza Kálmán beterjeszti »az 1889. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1888. évi XXXIII. t.-cz. hatályának kiterjesztéséről 1889. évi junius hó 30. napjáig kez. törvényjavaslatot. (E törvényjavaslatot alantabb közöljük.) A katonai és rendőri intézkedések. Szederkényi Nándor napirend előtt szólal fel. A katonai és rendőri intézkedések tárgyában az elnök még ma sem tette meg jelentését. Pedig ez az ostromállapot ma is tart. Tegnapelőtt a rendőrség magánlakba hatolt. . . Elnök kérdi, hogy mi ok van a felszólalásra, mikor e napokra ígérte a jelentés megtételét ? Szederkényi Nándor: (Nagy zaj. Kiáltások jobbfelől: Eláll! Napirendre! Tegnapelőtt a rendőrség. .. (Megújuló kiáltások jobbról: »Eláll!« »Napirendre!« Perczekig tartó szünet, mialatt Szederkényi állva marad. A kormánypárton erős zúgás. Polonyi egyszerre túlkiáltja a zúgást: »Mi majd azután kiáltunk, ráérünk!«) A rendőrség behatolt egy magánlakba és ott elfogott egy fiatalembert... (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök csendre inti a házat. Szederkényi Nándor folytatólag megjegyzi, hogy a főkapitány nyilatkozata szerint még több elfogatás várható. (Igaz. Úgy van a szélső balon.) Ez törvényen kívüli állapot. Mig ez tovább így tart s mig a rendőrkapitányt meg nem fenyítik, addig nem lehet folytatni a végerőjavaslat tárgyalását. Indítványozza tehát, hogy a ház halaszsza el üléseit, mig a törvényen kívüli állapot véget nem ér. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Elnök jelenti, hogy az indítvány sorsának eldöntésére több képviselő aláírásával név szerinti szavazást kértek. (Nagy zaj. Gúnyos kiáltások a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbalon: »Így teszünk mindennap!« »Tiszától tanultuk!« Hosszas zaj. Eközben Tóth Ernő visszaveszi az elnöktől a névszerinti szavazást kérő ívet. Perczekig tartó zaj.) Elnök ekkor fölveti a kérdést, hogy elfogadja-e a ház az elnapolási indítványt, vagy sem. A ház többsége az indítványt nem fogadja el. (Midőn az indítvány mellett a szélsőballal a mérsékelt ellenzék is feláll, a kormánypárton gúnyos moraj hangzik. A szélsőbal válaszul zajosan éljenzi a mérsékelt ellenzéket és gr. Apponyit. A véderőjavaslat részletes tárgyalása. A véderőjavaslat részletes tárgyalása során a czímnél felszólal: Bolgár Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nekem a t. előadó úrral volna egy kis elszámolni valóm. A t. előadó úr a legillegálisabb módon viselte magát velem szemben, mivel kétségbe vont egy állítást, melyet én nem mint képviselő, hanem személyemre vonatkozólag mint ember itt tettem. Az előadó úr t. i. már másodízben azt állította, hogy midőn mi e javaslatot a véderő bizottságban tárgyaltuk, én azt elfogadtam volna és igy nem vagyok konzekvens, midőn itt most nem fogadom el. Széchenyi Aladár gróf t. képviselő úr is felhozta ellenem e vádat és én akkor — amint talán emlékezni méltóztatnak — felkeltem és személyes kérdésben felszólalván, határozottan kijelentettem, hogy én a javaslatot a véderőbizottságban nem fogadtam el, hanem egyszerűen kijelentettem, hogy tekintettel a javaslat fontosságára kész vagyok a részletes tárgyalásba belemenni. Hogy azután a lapokban mi volt, az reám nem tartozik, mivel amint méltóztatnak tudni, gyorsírói jegyzetek a bizottságokban nem készülnek. A t., előadó úr mégis rám olvasta azt, ami a lapokban volt; ez tehát tőle illegális volt. De még illegálisabb az, hogy ő, midőn rám olvasta azon passzust, nem olvasta el az egész mondatot, hanem egyszerre csak, mikor neki elég volt — pontot csinált. Én is fel fogom olvasni ugyanazt a lapot. (Halljuk !) Ebben ugyanaz van mondva — tévesen — hogy elfogadtam volna a javaslatot. Nem fogadtam el. De hozzáteszi a lap tudósítása, miután azt mondta, hogy »a törvényjavaslatot elfogadta a részletes tárgyalás alapjául« — ahol a tisztelt előadó úr megállóit — »megjegyzi azonban, hogy a részletes tárgyalásnál módosításokat fog tenni, főleg alkotmányos szempontból és ezek elintézésétől fogja függővé tenni magatartását a házban.« (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ha az. előadó úr ezt is olvasta volna, legalább felmentett volna engem a fáradtságtól, hogy a lapot magam is kikeressem. Ha inkonzekvens magatartásról lehet beszélni e törvényjavaslatnál, e szemrehányást senkivel szemben sem lehet inkább tenni, mint az előadó úrral szemben. Hiszen ő, aki ma védi, az egyéves önkéntesség kérdésében a javaslat álláspontját legerélyesebben, volt az, aki az ifjúság egész mozgalmát kezdeményezte. (Derültség és tetszés a bal- és szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelől.) Hiszen kérem, a t. előadó úr kezdte az ifjúságot czipelgetni egyik miniszteri előszobából a másikba. (Zaj jobbfelől.) A t. előadó úr megígérte az ifjúságnak, hogy vezetője és szószólója lesz. Münnich Aurél: Ezt tagadom. (Derültség a bal és szélsőbaloldalon.) Bolgár Ferencz: Miután a 1. előadó úr azt mondja, hogy tagadja, ezt elfogadom, de azt csak feltehetem, hogy az előadó úr tudta, miről van szó és elolvasta a 25. szakaszt már akkor, midőn őket vezette, és akkor nem tehetem fel, hogy ő, aki most a legnagyobb védője a szakasznak, felvezette volna az ifjúságot, mikor tudta, hogy az ifjúsági szakasznak radikális megváltoztatását kéri. Az előadó úr most minket akar persuadeálni, hogy jók a 25. §. intézkedéseit. Persuadeálta volna inkább az ifjúságot akkor, midőn nála járt (Helyeslés balfelől) és mondta volna nekik, hogy így, meg úgy, ezért meg ezért szükséges az egyéves önkéntesi intézmény reformja, és azt hiszem, mindenesetre inkább sikerült volna ez neki, mint ahogy sikerülni fog neki minket persuadeálni. És akkor talán még elfogadta volna az ifjúság az előadó úr nézetét. Feltűnő, hogy a véderő bizottságnak több tagja, kik a bizottságban élénk részt vettek a vitában, itt fel sem szólaltak és akik felszólaltak, inkább politikai és társadalmi kérdések fejtegetésével foglalkoztak, mint a kérdés katonai oldalával. Pedig azt hiszem, hogy szakembernek ritkán fog ily alkalom nyílni a közeljövőben, hogy tudományát az ország érdekében itt érvényesítse, (ügy van balfelől.) De a honvédelmi miniszter úr maga is inkább a politikus és szellemes társalgó szerepét játszotta, mint a katonáét. Miről beszélt a honvédelmi miniszter úr ? Loncsarics horvát képviselő úr zajos tapsa mellett propagandát csinált a coelibatus ellen és buzdította az ország agglegényeit, hogy törekedjenek a népesség szaporítására. (Derültség.) Tanította gr. Apponyi Albertet politikára, Horváth Boldizsárt igazságra, Szilágyi Dezsőt közjogra, Horánszkyt pénzügyre. (Derültség) tanította gr. Zichy Jenőt hazafiságra, (Derültség) Károlyi Istvánt modorra. (Derültség.) Csak minket nem tanított semmire és nem hallottunk tőle semmit katonai dolgokról. (Úgy van balfelől.) Ezzel csak a vita jellegét akarom jellemezni. Mi bátran azt mondjuk, hogy mi a hadsereg érdekében sokkal erősebben működtünk, mint maga a hadügyi kormányzat (Helyeslés balfelől), mert a hadügyi kormány nem akar mást, mint a hadseregnek harczképességét, mi pedig annak győzelemképességét is akarjuk. (Helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) A kettő között igen nagy a különbség. Ausztria hadseregei 1859- ben úgy mint 1866-ban épp oly harczképesek voltak, mint ellenfeleik,melyekkel szembenálltak,de hiányzott náluk a győzelemképesség, mely csak akkor érhető el, ha a nemzet és a hadsereg teljesen szolidárisan működnek. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) és ha a hadsereg, tudja, hogy az egész nemzetet találja háta mögött. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Erre törekedtünk mi, ezt akarjuk mi elérni. Várjon mondtuk-e mi, mikor kiszámítottuk, hogy a költségek nagyobbak lesznek, mint amennyi a törvényjavaslatban kontemplálva van, hogy ezen költségeket nem szavazzuk meg ? mondtuk-e, mikor kiszámítottuk, hogy a póttartalék sokkal nagyobb lesz, mint amekkorának a törvényjavaslatban állíttatik, hogy nem szavazzuk meg a póttartalékot ? mikor a hadkötelezettség kezdetének a 20-ik évről a 21-ikre való áttételét terhesnek állítottuk, mondtuk-e, hogy azt nem fogjuk elfogadni? Mi mindezt nem mondtuk és csakis azért harczoltunk, hogy alkotmányos jogaink ne csorbíttassanak (ügy van balfelől) és kívántuk azt, hogy az ifjúság jövője, existencziája ne legyen veszélyeztetve. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Mi hazafiasan és legálisan jártunk el. Nem szenved kétséget, hogy az a roppant mozgalom, mely ma az országban nyilatkozik, megint elidegenkedést idéz elő a hadsereg és a nemzet közt és hogy ez maga talán sokkal többet fog ártani véderőnk értékének, mint amennyit használnak mindazon előnyök, melyeket e törvényjavaslat által elérni kívánunk. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem mi voltunk hazafiatlanok, hanem azok a hazafiatlanok akik mikor nem találnak argumentumokat, mindig a trón háta mögé bujkálnak. (Igaz úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Nemcsak hazafiatlanok, hanem illojálisak és nem is férfiasak. (Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Csak még egy hiányzik, az, hogy berendeljék ide a horvát képviselőket, hogy a 25-ik §-nál a magyar nyelvet leszavazzák. (Úgy van ! a bal és szélső baloldalon. Elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urat, a horvát képviselő urak ép oly független tagjai a háznak, mint a magyarországi képviselők. Azokat berendelni nem lehet. (Helyeslés. Úgy van jobbfelől.) Bolgár Ferencz : Azt mondtam, hogy csak az hiányzik, hogy a horvát képviselő urakat berendeljék, de én az ő lovagiasságukban sokkal jobban bízom, mintsem hogy ily játékra magukat felhasználtatni engednék. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Bátor vagyok még arra kérni a t. ház tagjait, hogy ne méltóztassanak azt tartani, hogy nekünk mindent változatlanul keresztül kell vinnünk, amit a hadügyi kormányzat kíván. A mi rossz katonai intézkedést teremtettek a világon, arról a katonai kormányzat mindig meg volt győződve, hogy az a legjobb, de azután később mégis bebizonyult, hogy nem volt helyes. Ne méltóztassék általában a dolgot úgy venni, mintha egyedül a hadügyi kormányzatnak volna szabadalma annak megítélésére, hogy mi a jó. Legyünk tárgyilagosak, annyival inkább, mert amit mi ezen az oldalon kívánunk és kívánni fogunk, az semmiképen sem áll útjában annak, hogy a hadsereg kiépíttessék és mindazon garancziával felruháztassék, mely a győzelemre szükséges. A czímet különben elfogadom. Münnich Aurél előadó nem gondolat-olvasó és nem tudhatta, hogy Bolgár mit gondol. Az ifjúságot vezette és szívesen vezeti ezután is, de vele szolidaritást nem vállal. (Nagy zaj. Gúnyos kaczagás a szélsőbalon. Kiáltások: »Váljon fordul-e az az ifjuság még egyszer önhöz?« Azt az ifjúság dönti el. A czímet a ház többsége elfogadja. Az 1. §. vita nélkül megy keresztül. A 2. §-nál felszólal Fenyvessy Ferencz és omét fölveti azt a kérdést, hogy kinek van igaza: a képviselőház elnökének-e, aki azt állította, hogy a közös