Pesti Napló esti kiadás, 1889. február (40. évfolyam, 32-59. szám)

1889-02-14 / 45. szám

Budapest, 1889. A PESTI NAPLÓ ESTI LAPJA. 45. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 kr. Csütörtök, február 14 Budapest, február 14. Tisza és a korona. A »N. Fr. Press­e« ma érkezett számának vezérczikkében a többek közt eze­ket írja: »Minthogy nem valószínű, hogy a császári beszédek Tisza tudta és helyeslése nélkül tartottak, sőt éppen azt jelentik, hogy azok vele egy elő­zetes kihallgatáson közöltettek, most azt kell kérdeznünk: Minő erősnek láthatja a miniszterelnök az ellenzéki mozgal­mat az országban, minő veszé­lyeztetettnek tekinthető állása, ha elfogad olyan támogatást, mely máskor csupán a kétségbeesés eseteiben szokott adatai? De ha, a­mint még mindig hisszük, a parlamenti s a parlamenten kívüli támadás egyaránt vissza volt verhető a kor­mány saját erejével, miért nyúlt Tisza az utolsó tartalékhoz s övezte magát a ko­rona fényével ? Nagyon attól lehet félni, hogy az ellenzék a bombából, mely pillanatnyilag kétségkívül lesújtja, jövőre hatékony eszközt fog a kor­­mány ellen kovácsolni. Nem fogja elmulasz­tani így szólni az országhoz :Abból, hogy Tisza a koronát hívta segélyül, látható minő gyöngén lépett volna ama segély nélkül elénk. Nem fogja elszalasztani az alkal­mat, hogy a miniszterelnök alkotmányos­ságát tagadásba vonja; azzal fogja vádolni, hogy ő, ki alkotmányos fogalmak szerint a király cse­lekedeteit képviselni köteles, megfordítva a saját cselekvését a király érinthetetlen paj­zsával fedezte s minthogy a védtörvény 14.§. miatti, minden ok nélkül oly hosszúra nyújtott viszály már­is felébresztő az ország alkotmányos aggályait, attól lehet félni, hogy a gyanakodások ott is gyökeret vernek, hol eddig rendíthetetlen volt a bizalom Tisza kifogástalan alkotmányszerűsége iránt.« Németek és francziák. A berlini officziózusok elismerik, hogy a franczia kormány a Lé­­nard-ügyben teljes korrektséggel járt é­­­s megtette mindazt, mit józanul várni lehetett tőle. Magaviselete úgy látszik a német-franczia viszonyokra is némileg kedvező visszahatással lesz. Egy hamburgi offic­iózus lap ugyanis jelenti, hogy Németország enyhíteni akarja az el­zászi útlevél-kényszer ridegségeit, me­lyek az Endes-esetben oly mereven léptek előtérbe. Sürgős esetekben kivételes eljárást akar engedélyezni. E czélból a határszéli rendőrbiztosok fel fognak hatalmaztatni, hogy útle­véllel nem bíró egyéneket is bebocsát­­hassanak rövid tartózkodásra Elzász- Lothr­ingiába. A német sajtó a kormány e szán­dékát élénk örömmel üdvözli. ORSZÁG­GYŰLÉS: A képviselőház ülése február 14-ikén. A képviselőház mai ülésén a véderőjavaslat részletes tárgyalása előtt, a függetlenségi párt részé­ről Ugron Gábor, Helfy és Polonyi szóba hozták a király által a képviselőház elnökének adott választ, a kormány felelősségének szempontjából. A miniszterelnök e tárgyban úgy nyilatkozott, hogy a király kérdéses nyilatkozata nem tartozik azok k­ö­z­é, a­melyet a kormány előterjesztésére és így a kormány felelőssége mellett történnek. Mi tartózkod­tunk eddig, és tartózkodunk ezentúl is magá­nak az ügynek szellőztetésétől; a miniszterelnök úrnak ezen felfogását azonban sem alkotmány­­jogi szempontból helyesnek, sem a király iránt legálisnak el nem ismerhetjük. A miniszter­nek kötelessége a király minden hiva­talos nyilatkozatáért a felelősséget elvállalni, a korona tekintélyét min­den m­e­g­t­á­m­a­d­t­a­t­á­s ellen saját fele­lősségével fedezni. Tisza Kálmán teljesen elveszthette lélekjelenlétét, hogy azon kötelességé­ről nemcsak megfeledkezett, hanem annak tel­jesítését egyenesen megtagadta, sőt alig leplezet­ten a korona háta mögé búvik. A miniszterelnök mostani szereplése napról-napra világosabban kimu­tatja, hogy ő a helyzet nehézségei fölött nem képes uralkodni, nem képes a nemzetnek és a koronának hasznos szolgálatokat tenni. Az ülésnek következő stádiuma is bizonyos emócziót okozott. Szederkényi Nándor a rendőrségi elfogatások indokából indítványozta, hogy a véderő­­javaslat, míg a törvényes állapotok vissza nem tér­nek, vétessék le a napirendről. Szavazásra kerülvén a kérdés, a mérsékelt ellenzék is, a javaslat levéte­lére szavazott. Ezt a kormánypárt gúnyos csodálko­zással fogadta. Nagyon csodáljuk a kormánypárt csodálkozá­sát. Tudniok kell, hogy a mérsékelt ellenzék a véd­erőről szóló törvényjavaslatot — míg a 14. és 25. §§-ok ki nem javíttatnak — általánosságban sem fogadta el. S valóban Tisza Kálmán-féle logikának kellene lennie annak, mely azt súgná, hogy egy oly párt, mely a javaslatot általánosságban sem fogadja el, ne szavazzon (az indítvány indokaitól eltekintve, mert hisz az elnök a szavazásnál nem so­rolja fel az indokokat) egy oly indítványra, mely a javaslatnak a napirendről való levételére vonatkozik. Ezután megkezdődött a véderőjavaslat részle­tes tárgyalása. A czímnél Bolgár Ferencz szólalt fel, s nagyon hatásos volt az a megjegyzése, hogy az ifjú­sági mozgalmakat tulajdonképen M­ü­n­n­i­c­h Aurél kezdte meg, a javaslat előadója, mert ő ve­ze­tte az if­j­ús­ágo­t a miniszte­rekhez. A 2. §-nál nagyon érdekes volt Fenyvessy Ferencz felszólalása, hogy mi hát az igazi czím: »cs. k.« vagy »cs. és k.« ? Báró Fejérváry honvédelmi miniszter oly kényes helyzetbe jutott e kérdésre, hogy kivonta ma­gát a válasz alól, s kijelenti hogy ez nem ő rá magára, hanem az összminisztériumra tartozik. Valóban ez nagyon jellemző, és a helyzetre kellő világot derítő nyilatkozat! Hosszabb vitát keltett azután a közös hadse­reg esküjére vonatkozó §., melynél Tha­­­y Kál­mán tett egy szép beszéd kíséretében arra nézve indítványt, hogy a magyar ifjak, mint közös hadse­regbeli katonák is, tegyenek esküt a királyra és az alkotmányra. E vitában többen vettek részt a függetlenségi pártból. A részletes tárgyalás a 7-ik §-ig haladt. Elnök: Péchy Tamás. J­e­g­y­z­ő­k : Dárday Sándor, Tibád Antal, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, dr. Fejérváry Géza, Baross Gábor, gr. Széche­nyi Pál, Fabiny Theofil. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hite­lesíttetik. Elnök felhatalmazást kér, hogy a Vizsolyi Gusztáv halálával megüresedett oraviczai kerületben az új választást kitűzhesse. Bemutatja ezután Borsod vármegye közönségé­nek feliratát és a Losonczon tartott népgyűlés elnök­ségének Török Zoltán képviselő által bemutatott kér­vényét, melyekben a véderőről szóló törvényjavaslat 14. és 25. §-ának módosítását kérik. A királyi válasz. Elnök jelenti, hogy a képviselőház részvétét teg­nap személyesen fejezte ki a király ő Felsége előtt. (Az elnök, részvétnyilatkozatát lapunk más helyén közöljük.) Ő Felségének válasza a hírlapokból már is­meretes. Ugron Gábor: T. ház! (Mozgás. Halljuk! Hall­juk !) Szokatlan az, hogy a király nyilatkozatai a parlamentben vita tárgyává tétetnek. Nem mi, nem az ellenzék vagyunk ez esetben oka annak, hogy kény­telenek vagyunk a trónról elhangzott választ, melyet a képviselőház elnökének tegnap adtak, itt a házban szóba hozni. (Zajos helyeslés a szélső­baloldalon.) Egy idő óta azt tapasztaljuk, hogy a kor­mány a­helyett, hogy igyekeznék a koronát a pártküzdelmeken felültartani. (Úgy van­ a szélső­baloldalon,) a­helyett, hogy azon tiszteletet és szeretetet, mely csak magasan a pártküzdelmek torzsalkodásai felett állhat meg, csorbítatlanul és épségben megőrizni és megvédelmezni töreked­nek, minduntalan vagy a trón mögé búvik, vagy a koronát is belevonja a küzdelmekbe. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső­baloldalon.) És a felelős mi­niszter, a­kinek tudta és előleges hozzájárulása nél­kül, nyilvános tényt az uralkodó végre nem hajt­hat, az uralkodó kezébe oly nyilatkozatokat ad, és ajkairól oly nyilatkozatok hangzanak el, amelyek egyszerűen miniszteri kortesfogásnak deklarálhatók. (Hosszantartó zajos helyeslés a szélsőbaloldalon. Nagy mozgás a jobboldalon és élénk felkiáltások: Rendre! Eláll!) Elnök: T. ház! (Egy hang jobbfelől: Térjünk napirendre. Felkiáltások a szélsőbalról: Nem ön határoz a fölött! Nagy zaj.) Kénytelen vagyok a kép­viselő urat figyelmeztetni, hogy ő Felségének bármi­nemű nyilatkozatait ne méltóztassék ily epithetonok­­kal illetni, mert az lehetetlen, hogy magyar ember ezt a kifejezést a koronával szemben használhassa. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső­bal­oldalon.) Polonyi Géza: Hát csak önök a magyarok ? Nem vagyunk mi is azok ? (Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urak jogosítva vannak a kormány eljárását rosszaim. (Felkiáltások a szélső balról: Azt rosszaljuk ! Mozgás. Zaj.) ; e tekintetben véleményüket szabadon nyilváníthatják, az ellen semmi kifogásom nincsen, de ne méltóztassanak, kü­lönösen olyan szomorú eset után ily módon nyilat­kozni. (Felkiáltások a szélső balról: Ez is szomorú eset! Ne hasznának fel kortesfogásul! Nagy mozgás.) Ugron Gábor : T. ház ! (Felkiáltások jobbfelől: Eláll ! Nem hallgatjuk ! Felkiáltások a szélsőbalról: Akkor tessék kimenni ! Nagy zaj. Elnök csenget.) A trón és a korona iránt teljes tisztelettel, hódolattal vagyok, de a­mint,előre bocsátottam .... (Egy hang a jobboldalon : És ezt zsebre kell vágni ? ! Nagy zaj.) A koronát senki sem vágja zsebre, azt az egyet még önök sem tudják tenni. (Za­jos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon) a koronának ily nyilvános és politikai nyilatkozata, miután a korona szent és sérthetetlen, a miniszter­­elnök felelőssége alatt kell, hogy történjék. (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) . Én itt a minisztert akarom felelősségre vonni (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) azért, hogy éppen ezen szomorú és gyászos időkben a trónnak gyászát és fájdalmát kizsákmányolja, felhasználja. (Zajos helyeslés a szélső­baloldalon.) Az foglaltatik a képviselőház elnökének adott válaszban, mely nekünk mindnyájunknak szól, hogy : a korona elvárja, hogy a ház támogatni fogja »szán­dékaimat és kormányomat«, mely teljes bizalmamat bírja. (Élénk éljenzés a jobboldalon! zaj a szélső bal­oldalon.) Az teljesen korrekt és alkotmányos,hogy míg egy kormány elbocsátva nincs, addig a korona iránta biza­lommal van.Ez a koronának kötelessége, mert az a kor­mány, mely elfoglalja a miniszteri székeket, nem csak egyedül a koronának megbízottjaiból, hanem e nemzet megbízottjaiból is áll. Már most te hát, a kormányok változnak, a kormányok mulandók, de a felség te­kintélyének állandónak kell lenni. (Úgy van! Úgy van­­ a szélső baloldalon.) Az nem lehet, hogy a trón egyik vagy másik kormány mellett, mely nem egyéb, mint pártkormány és alkotmányos viszonyok közt nem is lehet egyéb, mint pártkormány, hogy a ko­rona egy pártkormány mellett határozott állást fog­lalhasson. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Moz­gás a jobboldalon.) A mi támogatásunkat nem az szabja meg, hogy micsoda utasítások jönnek alulról, micsoda rendelete­ket adnak ki felülről (Helyeslés a szélsőbalon), hanem az, hogy a kormány lelkiismeretünk szerint azon felada­tainak és hivatásának megfelel-e és képes-e megfe­lelni, melyre vállalkozott. (Helyeslés a szélsőbalon) A fenség maga souverain, de a törvényhozás, maga a parlament is souverain. Vagy nincs nagy súly fektetve arra, hogy elvárják a kormány támogatását, vagy nagy súly van rá fektetve. Ha nincs súly fek­tetve rá, akkor felesleges frázis volt, melyet a kor­mánynak nem volt szabad kétértelműen és szineske­­désből a felség ajkaira adni, vagy súly van rá fek­tetve s akkor presszió van benne. (Úgy van! Úgy van­ a szélsőbalon.) Igen sajnálom, hogy a miniszterelnök úr, ki nemcsak a koronának, hanem a nemzetnek is bizalmi férfia kell, hogy legyen, ha azt veszi észre, hogy a nemzetben a bizalom iránta megrendült, a koronához fordul. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Csak az a kormány erős, csak az a kormányférfia bi­ te­­kintélylyel, kinek a nemzet bizalmára fektetett hatal­ma és befolyása vele jár, mikor a trón elé fordul s a trón előtt a nemzet kivonatait előadja. De a mely minisztert felülről tartanak, az már el van veszve. (Úgy van! Úgy van­ a szélsőbalon.) Az ország, mely eltűri, hogy miniszterelnöke felülről lefelé akarja preszionálni az országot, az eltűri, hogy kormánya az alkotmányosság helyes vég­rehajtása ellen nagyot vétkezzék. (ügy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen arra kell törekedni minden embernek és mi, kik megtagadunk igen sok intézményt, mely az alkotmányban foglaltatik, külö­nösen, melyek a közös ügyekre vonatkoznak, mi, kik elismerjük és védelmezzük a personal­uniót, a trón, az uralkodó, az uralkodóház közösségét, nekünk nem áll érdekünkben, hogy ez a szilárd pont, melyhez annyi reményt kötünk, mely iránt annyi vára­kozással vagyunk és melyet minden eshetőség közt meg akarunk őrizni, hogy ezen szilárd pont tekintélye megrontassék csak azért, hogy a kor­mány igyekezzék a korona szeretetét a saját műkö­désére kihasználni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert az egész ország szeretettel van a korona iránt, de gyűlöli a kormányt,­­ügy van! Úgy van­­ a szélső­baloldalon. Mozgás és ellentmondás a jobboldalon.) az egész nemzet a legnagyobb tisztelettel és hódolat­tal van a korona iránt, de megvetéssel a kormány iránt. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon. Zaj és élénk ellentmondások a jobboldalon.) Elnök : T. ház! Kénytelen vagyok ezen kifeje­zésért, mely ellen ezen oldalról a múlt alkalommal oly nagy ellenszenv nyilatkozott, midőn az egy másik képviselő úr használta, a képviselő urat rendreutasí­­tani. (Zajos helyeslés a jobboldalról. Nagy mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: T. ház ! Midőn befejezem nyilat­kozatomat kijelentem, hogy az egész nemzet .... (Felkiáltások a jobboldalról: Ne beszéljen a nemzet nevében. Nagy zaj) nem tudják mi ellen tiltakoznak (Zaj.). .. az egész nemzet a koronának gyásza és fáj­dalma előtt néma hódolattal és levett kalappal áll . (Zaj.), de az ellen én és elvbarátaim határozottan til­takozunk, hogy a nemzetnek ezen részvétét, fájdal­mát, melylyel a trón iránt viseltetik, ne kiméljék és ne tiszteljék és éppen a fájdalomnak és részvétnek ezen magasztos pillanatait arra használják fel, hogy a kormány támogatására a koronától nyilatkozatokat csikarjanak ki. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zajos ellentmondások a jobboldalon.) Nekem úgy tűnik fel a miniszterelnök, mint midőn Caesar sebeire azért mutatott a mámoros An­tonius, hogy a nép kegyét keresse magának. (Viharos tetszés és taps a szélső baloldalon. Hosszantartó zaj a jobboldalon.) Tisza Kálmán minisztereink: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a leghatározottabban kell tiltakoznom az ellen, hogy bárkinek eszébe juthatna a gyászt, mely a fejedelmet és az országot együtt illeti, bármi mellékes czélra kihasználni akarni. (He­lyeslés a jobboldalon. Zajos ellentmondások a szélső­baloldalon.) Igen jól tudom, hogy a koronának trónbeszé­dei és más hasonló nyilatkozatai mindig csak mi­niszteri tanács folytán szoktak elmondatni, de midőn a koronás fő a képviselőház elnökeinek a ház részvétét megköszöni, ez nem tartozik azon nyilatkozatok közé, melyek miniszteri előterjesztés folytán léteznek. (Zaj a szélsőbalon.) Sajnálom nagyon, de tapasztalom, hogy igen sokan vannak, a­kik nem hiszik, a­mi az igazságnak megfelel. Polonyi Géza: Megszoktuk már önnek nem hinni! (Nagy zaj a jobboldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök : Én te hát, sérel­met láthatnék és látnék abban, ha a korona részéről bármikor bizalom fejeztetnék ki, szemben a nemzet jogosult többségével (Gúnyos moraj a szélsőbalon) és ha mintegy arra adatnék tanács, — mert hiszen nem utasításról lehet szó, — hogy nektek van egy kormánytok, az nem bírja a nemzet, ismétlem, jogosult többségének bizalmát, (Nagy zaj és mozgás a szélsőbalon.) de bírja az enyimet, tehát tartsátok, fenn. De azt gondolom, azt a képviselő urak nem fog­ják tagadhatni, hogy eddig még ez a kormány bírja azok többségének bizalmát, a­kik egyedül jogosultak a nemzet bizalmát vagy bizalmatlanságát kijelenteni. Az előttem szólt képviselő úr presszióról be­szélt. Talán ő sem fogja kétségbe vonni, hogy a­ki Ma­gyarország koronáját viseli,soha sem tette és bizonynyal nem is fogja tenni, hogy pressziót gyakoroljon. (Élénk helyeslés, ügy van­­ jobbfelől. Mozgás a szélső balol­dalon.) Van is a magyar törvényhozásban bizonyosan és annak minden tagjában annyi lelki erő, hogy presz­­sziót magára gyakoroltatni felülről nem enged. Vi­szont azt vagyok bátor nyilvánítani, hogy ha alkot­mányunkat éppen megőrizni akarjuk, (Hangos kac­a­­gás a baloldalon. Nagy zaj és mozgás a szélső balon.) kell a törvényhozás minden tagjában annyi lelki erő­nek is bíznia, hogy semmiféle alulról jövő, semmiféle, bármilyen zajos kisebbségi e házon belüli vagy házon kívüli pressziónak ne engedjen. Én nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztas­­sanak meggondolni, hogy alkotmányos, parlamentáris rendszer bárhol e világon csak addig állhat meg, míg azon jogok, melyek a nemzetet illetik, a nemzet által a törvényhozásba választottak többsége útján gya­koroltatnak. A­mely perczben bárhol e világon ezzel a többséggel szemben, akár egy kisebbségi erőszakos­kodás (Kiáltások a szélsőbalon: »Hohó!«), akár más tüntetések kerülnek uralomra, abban a perc­ben a parlamentarizmusnak és alkotmányosságnak ideje lejárt. Ezek elmondása után, azon nyilatkozatomnak ismétlésével, hogy bizonnyal senki, legkevésbbé pedig én és mi, nem akarjuk a jelen szomorú helyzetet saját előnyünkre kihasználni, mert a­ki ezt tenné, azt én ítélném el a legerősebben, arra kérem a t. házat, hogy ezen inczidens befejezésével napirendre térni méltóztassék. (Helyeslés és felkiáltások jobb­felől: Térjünk a napirendre! Nagy mozgás a szélső­balon.) Helfy Ignácz (Zajos kiáltások jobbfelől: Napi­rendre !) azon kezdi, hogy a miniszterelnök olyan ta­nokat állított most fel, melyeket sehol, parlamentáris világban el nem fognak ismerni. A király válasza nyilvános volt, a lapokban szóról-szóra megjelent s igy azért a kormány éppúgy felelős, mint a korona bármely más tényéért. Hiába tagadja a miniszter­­elnök, itt igenis presszióról van szó. Mert ha a király arra hívja fel a képviselőházat, hogy támogassa ne csak az ő szándékait, melyeknek nemességében senki sem kételkedik, hanem kormányát is, melynek szán­dékaiban pedig van ok kételkedni, akkor ez igenis presszió. És presszió sokkal inkább, mint az, melyet a fölébredt nemzet magukról megfeledkezett kép­viselőivel szemben gyakorolni kénytelen. Ha volna a kormányban csak egy csöpp önérzet és érezné súlyát annak a sok résznak, amit már elkövetett, akkor okvetlenül beadná lemondását. (Zajos helyeslés a szélsőbalon). Elnök utal arra, hogy a Felség válaszának hi­vatalos szövege még nincs a ház előtt s a megjelent szöveg talán nem is hiteles. (Gúnyos felkiáltások a szélsőbalon: »Hát ki hamisította hivatal­­­o­s­a­n ?) A király válasza nem volt politikai. Tér­jen a ház a napirendre. (Nagy zaj a szélsőbalon.) György Elek a házszabályokhoz szól. Az elnök­nek nincs joga azt vitatni, hogy van-e a koronanyi­latkozatnak politikai jelentősége, vagy nem. Ha an­nak a nyilatkozatnak nem akartak politikai jelentő­séget kölcsönözni, akkor nem volt értelme; ez bizo­­nyos.Mig ehez a kérdéshez hozzá akarnak szólani, addig az elnöknek nincs joga azt megakadályozni. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Elnök nem véleményt mondott, csak indítványt. Ha a képviselők szóvá akarnak tenni valamit, te­gyék azt interpelláczió formájában. (Gúnyos kiáltá­sok a szélsőbalon : Hogy aztán ne válaszoljanak rá ! Ismerjük a komédiát !) Polonyi Géza : (Nagy zaj. Kiáltások jobbfelől : Napirendre !) Van az országban egy párt, melynek a házban nyolczvan-kilenczven képviselője van s me­lyet a korona előtt egy időben antidinasztikus­­nak, forradalminak szerettek feltüntetni. Ennek a pártnak hatvanhét óta a koronatanácsban nem volt szava, ne vitassák el tehát tőle a jo­got, hogy legalább itt a házban tehesse szóvá, ha valami sérelmest lát. (Zajos helyeslés a szélsőbalon. Kiáltások jobbfelől: »Eláll!« »Napirendre!«) Most a koronával megint azt akarják elhitetni, hogy az az országos mozgalom nem a népszerűtlenné vált és gyűlölt miniszterelnök személye ellen (Roppant zaj. Hosszas tetszés a szélsőbalon. Kiáltások jobbfelől: »Éljen Tisza Kálmán!«), hanem csak mesterséges szitásra keletkezett. Kérdi, hogy a kormánypárt nem nyugodott volna már bele a 14. §. változatlan meg­tartásába, ha e mozgalom meg nem indul ? Oly moz­galomról, mely máris ily sikert tud felmutatni, nem szabad kicsinylő hangon szólani. Ennek a mozgalomnak más sikerét is látják, ha a miniszterelnök nem olyan ember, a­ki előbb ál­lását veti latba egy paragrafus változatlan fenntartá­sáért s aztán mikor a paragrafust megváltoztatja, maga bizalmat szavaz magának, de a korona ajkával. (Zajos helyeslés a szélsőbalon. Nagy zaj jobbfelől.) Az ilyen prec­edens veszedelmes, mert szembe állítja a nemzetet a koronával. Ha akad egy miniszter, a­ki népszerűtlenné teszi a koronát és népszerűtlenné a királyt, akkor ez a miniszter nem érdemli meg, hogy a nemzet becsülésében részesüljön. (Zajos helyeslés a szélsőbalon. Zaj a kormánypárton.) Elnök kéri a házat, hogy ne vigyék ily térre a beszédet. Ezzel az inczidens véget ért. Tisza Kálmán miniszterelnök, mint pénzügy­­miniszter beterjeszti... Gr. Károlyi Gábor: A lemondását? (Nagyzaj.) Tisza Kálmán beterjeszti »az 1889. év első ne­gyedében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1888. évi XXXIII. t.-cz. hatályá­nak kiterjesztéséről 1889. évi junius hó 30. napjáig k­ez. törvényjavaslatot. (E törvényjavaslatot alantabb közöljük.) A katonai és rendőri intézkedések. Szederkényi Nándor napirend előtt szólal fel. A katonai és rendőri intézkedések tárgyában az el­nök még ma sem tette meg jelentését. Pedig ez az ostromállapot ma is tart. Tegnapelőtt a rendőrség magánlakba hatolt. . . Elnök kérdi, hogy mi ok van a felszólalásra, mi­kor e napokra ígérte a jelentés megtételét ? Szederkényi Nándor: (Nagy zaj. Kiáltások jobb­felől: Eláll! Napirendre! Tegnapelőtt a rendőrség. .. (Megújuló kiáltások jobbról: »Eláll!« »Napirendre!« Perczekig tartó szünet, mialatt Sze­derkényi állva marad. A kormánypár­ton erős zúgás. Polonyi egyszerre túl­­kiáltja a zúgást: »Mi majd azután kiáltunk, ráérünk!«) A rendőrség behatolt egy magánlakba és ott elfogott egy fiatal­embert... (Foly­tonos zaj a jobboldalon.) Elnök csendre inti a házat. Szederkényi Nándor folytatólag megjegyzi, hogy a főkapitány nyilatkozata szerint még több elfogatás várható. (Igaz. Úgy van­ a szélső balon.) Ez törvé­nyen kívüli állapot. Mig ez tovább így tart s mig a rendőrkapitányt meg nem fenyítik, addig nem lehet folytatni a végerőjavaslat tárgyalását. Indítványozza tehát, hogy a ház halaszsza el üléseit, mig a törvényen kívüli állapot véget nem ér. (Zajos helyeslés a szél­sőbalon.) Elnök jelenti, hogy az indítvány sorsának el­döntésére több képviselő aláírásával név szerinti szavazást kértek. (Nagy zaj. Gúnyos kiáltások a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbalon: »Így te­szünk mindennap!« »Tiszától tanul­tuk!« Hosszas zaj. Eközben Tóth Ernő v­i­s­s­z­a­­veszi az elnöktől a névszerinti szava­zást kérő ívet. Perczekig tartó zaj.) El­nök ekkor fölveti a kérdést, hogy elfogadja-e a ház az elnapolási indítványt, vagy sem. A ház többsége az indítványt nem fogadja el. (Midőn az indít­vány me­llett a szélső­ballal a mérsékelt ellenzék is feláll, a kormánypárton gúnyos moraj hangzik. A szélsőbal válaszul zajosan éljenzi a mérsékelt ellenzéket és gr. Apponyit.­ A véderőjavaslat részletes tárgyalása. A véderőj­avaslat részletes tárgyalása során a czímnél felszólal: Bolgár Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nekem a t. előadó úrral volna egy kis elszámolni valóm. A t. előadó úr a legillegálisabb módon viselte magát velem szemben, mivel kétségbe vont egy állí­tást, melyet én nem mint képviselő, hanem szemé­lyemre vonatkozólag mint ember itt tettem. Az előadó úr t. i. már másodízben azt állította, hogy midőn mi e javaslatot a véderő bizottságban tárgyaltuk, én azt elfogadtam volna és igy nem vagyok konzekvens, mi­dőn itt most nem fogadom el. Széchenyi Aladár gróf t. képviselő úr is felhozta ellenem e vádat és én ak­kor — a­mint talán emlékezni méltóztatnak — felkeltem és személyes kérdésben felszólalván, hatá­rozottan kijelentettem, hogy én a javaslatot a véderőbizottságban nem fogadtam el, hanem egysze­rűen kijelentettem, hogy tekintettel a javaslat fontos­ságára kész vagyok a részletes tárgyalásba bele­menni. Hogy azután a lapokban mi volt, az reám nem tartozik, mivel a­mint méltóztatnak tudni, gyors­írói jegyzetek a bizottságokban nem készülnek. A t., előadó úr mégis rám olvasta azt, a­mi a lapokban volt; ez tehát tőle illegális volt. De még illegálisabb az, hogy ő, midőn rám olvasta azon passzust, nem olvasta el az egész mondatot, hanem egyszerre csak, mikor neki elég volt — pontot csinált. Én is fel fogom olvasni ugyanazt a lapot. (Hall­juk !) Ebben ugyanaz van mondva — tévesen — hogy elfogadtam volna a javaslatot. Nem fogadtam el. De hozzá­teszi a lap tudósítása, miután azt mondta, hogy »a törvényjavaslatot elfogadta a részletes tárgyalás alapjául« — a­hol a tisztelt előadó úr megállóit — »megjegyzi azonban, hogy a részletes tárgyalásnál módosításokat fog tenni, főleg alkotmányos szempont­ból és ezek elintézésétől fogja függővé tenni magatar­tását a házban.« (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ha a­z. előadó úr ezt is olvasta volna, legalább fel­mentett volna engem a fáradtságtól, hogy a lapot magam is kikeressem. Ha inkonzekvens magatartásról lehet beszélni e törvényjavaslatnál, e szemrehányást senkivel szem­ben sem lehet inkább tenni, mint a­z­ előadó úrral szemben. Hiszen ő, a­ki ma védi, az egyéves önkén­tesség kérdésében a javaslat álláspontját legerélye­sebben, volt az, a­ki az ifjúság egész mozgalmát kez­deményezte. (Derültség és tetszés a bal- és szélsőbal­oldalon. Ellenmondások jobbfelől.) Hiszen kérem, a t. előadó úr kezdte az ifjúságot czipelgetni egyik mi­niszteri előszobából a másikba. (Zaj jobbfelől.) A t. előadó úr megígérte az ifjúságnak, hogy vezetője és szószólója lesz. Münnich Aurél: Ezt tagadom. (Derültség a bal és szélsőbaloldalon.) Bolgár Ferencz: Miután a 1. előadó úr azt mondja, hogy tagadja, ezt elfogadom, de azt csak feltehetem, hogy az előadó úr tudta, miről van szó és elolvasta a 25. szakaszt már akkor, midőn őket vezette, és akkor nem tehetem fel, hogy ő, a­ki most a legnagyobb vé­dője a szakasznak, felvezette volna az ifjúságot, mi­kor tudta, hogy az ifjúsági szakasznak radikális meg­változtatását kéri. Az előadó úr most minket akar persuadeál­­ni, hogy jók a 25. §. intézkedéseit. Persuadeálta volna inkább az ifjúságot akkor, midőn nála járt (Helyes­lés balfelől) és mondta volna nekik, hogy így, meg úgy, ezért meg ezért szükséges az egyéves önkéntesi intézmény reformja, és azt hiszem, mindenesetre inkább sikerült volna ez neki, mint a­hogy sikerülni fog neki minket persuadeálni. És akkor talán még elfogadta volna az ifjúság az előadó úr nézetét. Feltűnő, hogy a véderő bizottságnak több tagja, kik a bizottságban élénk részt vettek a vitában, itt fel sem szólaltak és a­kik felszólaltak, inkább politikai és társadalmi kérdések fejtegetésével foglalkoztak, mint a kérdés katonai oldalával. Pedig azt hiszem, hogy szakembernek ritkán fog ily alkalom nyílni a közel­jövőben, hogy tudományát az ország érdekében itt érvényesítse, (ügy van­ balfelől.) De a honvédelmi miniszter úr maga is inkább a politikus és szellemes társalgó szerepét játszotta, mint a katonáét. Miről beszélt a honvédelmi minisz­ter úr ? Loncsarics horvát képviselő úr zajos tapsa mellett propagandát csinált a coelibatus ellen és buzdította az ország agglegényeit, hogy törekedje­nek a népesség szaporítására. (Derültség.) Tanította gr. Apponyi Albertet politikára, Horváth Boldizsárt igazságra, Szilágyi Dezsőt közjogra, Horánszkyt pénzügyre. (Derültség) tanította gr. Zichy Jenőt hazafiságra, (Derültség) Károlyi Istvánt modorra. (Derültség.) Csak minket nem tanított semmire és nem hallottunk tőle semmit katonai dolgokról. (Úgy van­ balfelől.) Ezzel csak a vita jellegét akarom jellemezni. Mi bátran azt mondjuk, hogy mi a hadsereg érdeké­ben sokkal erősebben működtünk, mint maga a had­ügyi kormányzat (Helyeslés balfelől), mert a hadügyi kormány nem akar mást, mint a hadseregnek harczké­­pességét, mi pedig annak győzelemképességét is akar­juk. (Helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) A kettő kö­zött igen nagy a különbség. Ausztria hadseregei 1859- ben úgy mint 1866-ban épp oly harczképesek voltak, mint ellenfeleik,melyekkel szembenálltak,de hiányzott náluk a győzelemképesség, mely csak akkor érhető el, ha a nemzet és a hadsereg teljesen szolidárisan működnek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­balolda­lon.) és ha a hadsereg, tudja, hogy az egész nemzetet találja háta mögött. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­baloldalon.) Erre törekedtünk mi, ezt akarjuk mi elérni. Várjon mondtuk-e mi, mikor kiszámítottuk, hogy a költségek nagyobbak lesznek, mint a­mennyi a törvényjavaslatban kontemplálva van, hogy ezen költségeket nem szavazzuk meg ? mondtuk-e, mikor kiszámítottuk, hogy a póttartalék sokkal nagyobb lesz, mint a­mekkorának a törvényjavaslatban állítta­­tik, hogy nem szavazzuk meg a póttartalékot ? mikor a hadkötelezettség kezdetének a 20-ik évről a 21-ikre való áttételét terhesnek állítottuk, mondtuk-e, hogy azt nem fogjuk elfogadni? Mi mindezt nem mond­tuk és csakis azért harczoltunk, hogy alkotmá­nyos jogaink ne csorbíttassanak (ügy van­ bal­felől) és kívántuk azt, hogy az ifjúság jövője, exis­­tencziája ne legyen veszélyeztetve. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Mi hazafiasan és legálisan jár­tunk el. Nem szenved kétséget, hogy az a roppant mozgalom, mely ma az országban nyilatkozik, megint elidegenkedést idéz elő a hadsereg és a nemzet közt és hogy ez maga talán sokkal többet fog ártani véd­erőnk értékének, mint a­mennyit használnak mind­azon előnyök, melyeket e törvényjavaslat által elérni kívánunk. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem mi voltunk hazafiatlanok, hanem azok a hazafiatlanok a­kik mikor nem találnak argu­mentumokat, mindig a trón háta mögé bujkálnak. (Igaz úgy van a bal- és szélső­baloldalon.) Nem­csak hazafiatlanok, hanem illojálisak és nem is férfiasak. (Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Csak még egy hiányzik, az, hogy berendeljék ide a horvát képviselőket, hogy a 25-ik §-nál a magyar nyelvet le­szavazzák. (Úgy van ! a bal és szélső baloldalon. El­nök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urat, a horvát kép­viselő urak ép oly független tagjai a háznak, mint a magyarországi képviselők. Azokat berendelni nem lehet. (Helyeslés. Úgy van­ jobbfelől.) Bolgár Ferencz : Azt mondtam, hogy csak az hiányzik, hogy a horvát képviselő urakat berendeljék, de én az ő lovagiasságukban sokkal jobban bízom, mintsem hogy ily játékra magukat felhaszn­áltatni engednék. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Bátor vagyok még arra kérni a t. ház tagjait, hogy ne méltóztassanak azt tartani, hogy nekünk min­dent változatlanul keresztül kell vinnünk, amit a hadügyi kormányzat kíván. A mi rossz katonai intézkedést teremtettek a világon, arról a katonai kormányzat mindig meg volt győződve, hogy az a legjobb, de azután ké­sőbb mégis bebizonyult, hogy nem volt helyes. Ne méltóztassék általában a dolgot úgy venni, mint­ha egyedül a hadügyi kormányzatnak volna sza­badalma annak megítélésére, hogy mi a jó. Legyünk tárgyilagosak, annyival inkább, mert a­mit mi ezen az oldalon kívánunk és kívánni fogunk, az semmiképen sem áll útjában annak, hogy a hadsereg kiépíttessék és mindazon garancziával felruháztassék, mely a győ­zelemre szükséges. A czímet különben elfogadom. Münnich Aurél előadó nem gondolat-olvasó és nem tudhatta, hogy Bolgár mit gondol. Az ifjúságot vezette és szívesen vezeti ezután is, de vele szolidari­tást nem vállal. (Nagy zaj. Gúnyos kaczagás a szélső­balon. Kiáltások: »Váljon ford­ul-e az a­z i­f­j­u­­ság még egyszer önhöz?«­ Azt az ifjúság dönti el. A czímet a ház többsége elfogadja. Az 1. §. vita nélkül megy keresztül. A 2. §-nál felszólal Fenyvessy Ferencz és omét fölveti azt a kérdést, hogy kinek van igaza: a képvi­selőház elnökének-e, aki azt állította, hogy a közös

Next