Pesti Napló esti kiadás, 1889. október (40. évfolyam, 270-300. szám)
1889-10-10 / 279. szám
Budapest, 1889.Csütörtök, október 10. 279. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 kr. Budapest, október 10. A »Nemzet« mai száma ezeket írja: »Egy másik meséről is van egy kis elmondani valóm. A kormánypárt rossz lelkiismeretének félelmes sejtelmeiről van szó. Úgy látszik, köztünk keletkezett a hír, miszerint »készül valami.« Na hát a »Pesti Napló« megtudhatja a saját szerkesztőjétől, hogy kik terjesztették azt a hírt. Annyi bizonyos, hogy a kormánypárt nem. Hallottuk — én nem is hittem, bár tévedhetek — és azon hallomás után történt némi említés róla Nagyváradon.« A »Pesti Napló« szerkesztője erre az allúzióra csak azt felelheti, hogy most már még sokkal kíváncsibb arra, hogy kik terjeszthették azt a hírt, hogy »készül« valami ? Mert oly híreket, melyek mint »pozitív készülődések«-re vonatkozók, alapul szolgálhattak volna a nagyváradi hegedősöknek harczi dalok éneklésére, a »Pesti Napló« szerkesztője senkitől sem hallott. Ellenben arról, hogy az ellenzék a jövő cziklusban sem szándékszik a miniszterelnök előtt letenni a fegyvert, — erről (anélkül hogy erre »külön készülődéseknek« kellene történniük) még a verebek is csiripolhatnak, de, hogy ebből már eleve a készülődő botrányokra lehessen következtetni, azt talán mégis csak a rossz lelkiismeret sejtelmeinek lehet tulajdonítani. Ha pedig végül a »Nemzet« soraiban rejlő czélzás netalán báró Kaas Ivorra vonatkozott volna, ki kell jelentenünk, hogy báró Kaas Ivor szeptember 11-től kezdve pihen családi körében Beregh megyében és csak október 19-ikén szándékszik visszatérni a fővárosba. A czár és a walesi herczeg. A walesi herczeg kopenhágai utazásáról a »Figaro« »diplomatája« a következőket írja : »Maga a czár volt az, aki látni kívánta a walesi herczeget, mert a czárt rendkívül meglepték a legutóbb forgalomba hozott hírek, hogy Anglia csatlakozott a hármas szövetséghez. Ha e hírek megfeleltek volna a valóságnak, Oroszország fenyegetve érezhette magát. Úgy látszik azonban, hogy az orosz czár és a walesi herczeg között folyt társalgás teljes megnyugtatásra vezetett. A walesi herczeg nyilatkozataiból a czár azt a meggyőződést merítette, hogy az említett hírek minden alapot nélkülöztek és az európai helyzetben semmi változás nem állott be. A czár felkérte a walesi herczeget, hogy az angol királynőnél fejezze ki az ő békés szándékait , mert az orosz politikának úgy Ázsiában, mint Európában czélja egyedül és kizárólag a béke fentartása, amennyiben ez Oroszország becsületével és érdekeivel összeegyeztethető. E társalgás következtében határozta el magát a czár a berlini látogatásra. « Ferdinánd bolgár fejedelem, mint távirataink jelentették, tegnap két hétre külföldre utazott s ma már Münchenben van. Minthogy ez úti tervről semmi előzetes hir nem érkezett s minthogy Bulgária épen a napokban igen élénken foglalkoztatta az európai sajtót, az utazást az első pillanatban kiválóan politikai jelentőségűnek tekintették. E felfogás azonban, mint mindjárt a távirat érkezése alkalmával kiemeltük, nem indokolt. Ferdinánd fejedelem csupán rokonait akarja meglátogatni s az, hogy magánügyeiben távozik országából, legfölebb annyiban bir politikai fontossággal, hogy az újabb bizonyítéka annak, hogy Bulgáriában rend uralkodik s a viszonyok mindinkább konszolidálódnak, hogy továbbá valóban megfelel a helyzetnek a porta azon óhaja, hogy az európai hatalmak végre formálisan ismerjék el Ferdinánd fejedelmet. Az officziózusok szerint a porta ez ügyben egyelőre lemondott minden kezdeményről, mert bizalmas kérdezősködései arra az A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. VAK SZERELEM. Irta: WILKIE COLLINS. — Angol eredetiből. — (12)A. HEGENYT. Első korszak. Mountjoy sokkal jobban ismerte a női természetet, semhogy e szenvedélyes kifakadást ne mellőzze, ahelyett, hogy érvelésekkel s ellenvetésekkel élessze a tüzet. — Atyja, folytatá Hugó, érzelmi ömlengésekre nem fog hallgatni, de lehetséges, hogy a tények hű tolmácsolása által sikerülend nála az igazságos érzetet föléleszteni. Legyen azért segítségemre, hogy világosabban tudjak lord Harryról beszélni, mint ahogy leveleiben maga teheti. — Óhajtanám tudni, mi történt attól az időtől fogva, midőn az események ismét összehozták magát Ardoonban a fiatal lorddal, egészen addig, míg fivérem halálakor Irhonban ismét elhagyta őt ? — Ha úgy tűnnék föl előtte, mintha túlságosan sokat kívánnék, ezt egyedül a saját érdekei iránt való tekintetnek tulajdonítsa. E nagylelkű szavakkal fordult Hugó Irishez, s ő méltónak bizonyult azokra. Iris a sir Gileshoz intézett titokzatos névtelen levelekkel kezdte elbeszélését, röviden így adván azt elő: — Lord Harry hálás készséggel szolgált nekem felvilágosítással, de mégis némi tartózkodást is tanúsított, midőn megtudta, hogy ki volt tulajdonképen a mértföldjelzőnél megjelent köpenyes idegen. Bocsánatért esedezem — mondá a lord — ha visszariadok a részletekbe való bocsátkozástól. De a körülmények abbólaz időből kellőleg igazolnak engem, hogy a bankár politikai befolyását akartam felhasználni az Artur biztonságára nézve. Eléggé ismertem a sir Giles hitvány természetét arra nézve, hogy vele szemben óvatos legyek, de megkísérleni akartam, mire mehetek vele személyes befolyásommal. Hogyha tizedrésznyi annyi bátorsága leendett mint magának, Iris, Artur most is életben lehetne Angliában. Nem mondhatok többet, nem szabad többet mondanom, de őrültté tesz a gondolat! Aztán hirtelen megváltoztatta a tárgyat, s más későbbi eseményekre terelte érdeklődésemet. A »legyőzhetetlenekhez« való csatlakozása — melyet maga is meggondolatlan és rossz lépésnek ismert be — arra képesítette őt, hogy belepillanthasson a társulat gyilkos szándékaiba s titokban meghiúsít , hassa azokat. Megjelenése először a tanyaháznál s aztán a romoknál az erdőben, a gyilkosoknak általa fölfedezett tervei megváltoztatásával állottak összefüggésben. Midőn vele találkoztam, ama hitben álj lett lesben, hogy barátja a rövidebb utat választhatja az erdőn keresztül, jól tudván, hogy saját életével bűnhődik, ha sikerülene barátját megvéde- nie. Az országúton véghezvitt rettenetes gyilkosság fölfedezése s a gonosztevők elmenekülése után, elválásunk volt az utolsó esemény, mely köztem és lord , Harry közt fölmerült. Angliába visszatérve, elhagy- tam a lordot s megtagadtam tőle minden további ta-lálkozást, melyért esdeklett. Az elbeszélés e pontjánál Mountjoy indíttatva érezte magát behatóbb kérdéseket intézni Irishez, mint eddig tette. Mert lehetségesnek tartotta, hogy , önmagát öntudatlanul ámítva, rosszul alkalmazta bizalmát s téves hitre építette benyomásait lord Harryval szemben. — A lord készséggel belenyugodott abba, hogy maga őt elhagyja? — kérdő Mountjoy. — Nem mindjárt, — felesé Iris. — Fölmentette meggondolatlan kötelezettsége alól, mely arra kötelezi, hogy nőül menjen hozzá? — Nem. — Czélzott ez alkalommal arra? — Azt mondá, úgy ragaszkodik ahoz, mint életének egyedüli reményéhez. — S maga mit mondott ? — Könyörögtem, hogy ne gyötörjön. — Semmi határozottabb dolgot ennél nem mondott ? — Nem tehettem róla, Hugó, de eszembe jutott mennyit koczkáztatott ő az Artur megmentéséért. Azonban megmaradtam elhatározásom mellett, hogy elhagyom őt s el is hagytam. — Emlékszik rá, hogy mit mondott az elváláskor? — Azt mondta : »Szeretni foglak, amig csak élek!« Amint Iris e szavakat ismétlő, hangja akaratlanul gyöngéd kifejezést nyert, ami nem kerülte el Mountjoy figyelmét. — Biztosnak kell lennem a felől, szólt komolyan Hugó, amit atyjának fogok mondani, ha visszatérek hozzá. Tiszta lélekkel biztosíthatom-e, hogy nem fogja többé lord Harryt viszontlátni ? — Ez erős eltökélésem. — Iris e szavakat szilárd hangon ejtő ki. De a következő percben már akadodozott s hangja remegett. — De néha attól félek, hogy nem fogok megmaradhatni ez elhatározásom mellett. — Hogyan érti ezt ? — Jobb szeretném meg sem mondani. — Ez különös felelet, Iris.- Nagyrabecsülöm jó véleményét, Hugó, s nem szeretném azt elveszteni. — Amint eddig, úgy ezután sem fog változni az én jó véleményem, — felesé Hugó. Iris aggályosan s beható figyelemmel nézett rá. Arczáról a kétség kifejezése lassacskán eltűnt; tudta mennyire szereti őt Hugó s elhatározta megajándékozni bizalmával. — Kedves barátom, — mondá, nem sokat használt nekem a nevelés, mert amióta Irhont elhagytam — nem tudom hogy és miként, de babonás félelem vett erőt rajtam. Igen, oly fatalizmusban hiszek, amely akaratom ellenére visszavezet lord Harryhoz. Már kétszer találkoztam vele, mióta hazulról eljöttem, s mind a kétszer az én végzetem volt őt a haláltól megmenteni — egyszer a mértföldjelzőnél, egyszer pedig az erdőben a romnál. — Ha atyám még mindig azzal vádol, hogy egy kalandorba vagyok szerelmes, teljesen igazat mond Hugó, ha megmondja neki, hogy félek lord Harrytól. Félek a harmadik találkozástól. — Megtettem a lehetőt, hogy megmeneküljek ez embertől, de midőn leginkább hiszem, hogy eltávozom tőle , a sors lépésről-lépésre közelebb visz hozzá. Talán itt e nyomorult kis városban is elrejtve, útban lehetek feléje. — Oh! Hugó, ne vessen meg! Ne szégyelje magát miattam! — Édesem, én mélyen érdeklődöm, maga iránt. Hogy létezik valami olyan amit végzetnek szokás nevezni, s ami szegény halandó életünkre befolyást gyakorol, azt nem lehet tagadni. Azonban mégsem értek egészen egyet. Hogy mit fog a végzet tenni magával, vagy velem ? egyikünk sem tudhatja. Mert azzal a nagy misztériummal szemközt, az embernek be kell vallani tudatlanságát. Várjon még Iris egy ideig. Iris egy engedelmes gyermek naivitásával felelé: — Mindent úgy fogok tenni Hugó, amint maga mondja. Mountjoy sokkal jobban szerette Irist, semhogy aznap vele többet beszélt volna lord Harryról. Oly tárgyra terelte tehát a társalgást, amely nem volt hivatva izgató gondolatokat felidézni. Minden jel oda mutatván, hogy Iris egészen otthonosnak érzi magát a házban, csak természetes volt, hogy óhajtott valamit hallani arról is, aki őt magához meghívta a t. i. az orvos nejéről. III. FEJEZET. Az ajánlott csomag. Mountjoy az ezt czélzó társalgást, Iris atyjához irt második levelének fölemlitésével kezdte, s annak egy helyére czélzott, melyben Iris a hála kifejezéseivel emlékszik meg Vimpanynéról. — Szeretnék többet is hallani e hölgyről, mondá, kinek vendégszerete vetekedni látszik az utitárs szivességével. A vasúton találkozott vele először ? — Ugyanazon a vonaton utazott Dublinba, felesé Iris, amelyen én és szobalányom, de nem ugyanegy kupéban. Csak későbben a Dublin és Holyhead közti utamban találkoztam vele először. Nagyon nehéz utunk volt s szobalányom, Rhoda oly borzasztóan szenvedett a tengeribetegségben, hogy elrémített. Az ápolónőt a beteg hölgyek vették igénybe, kik minduntalan hívták. Valóban nem tudom, mi minden történhetett volna, ha Vimpanyné asszony a legszivélyesebben nem közeledik hozzám s föl nem ajánlja segédkezését. — Olyan jól tudta, mit kell tenni a beteggel, hogy egészen bámulatba ejtett. Én orvos neje vagyok — mondá — s csak azt teszem, a mit férjemtől láttam, midőn hasonló időben orvosi segélyért folyamodtak hozzá a tengeren. — A betegség sokkal jobban megviselte Rhodát, semhogy vonaton folytathatta volna az útját, midőn Holyheadbe érkeztünk. Ő a legjobb leány, akit csak képzelni lehet s amint tudja, nagyon szeretem is őt. Ha egyedül vagyok, okvetlenül orvost hivatok. Mit gondol, minő ajánlatot tett akkor a kedves Wimpanyné ? Az ön szobalánya csak bágyadt, mondá. Engedje, hogy kipihenje magát, adjon neki egy kevés jégbe hűtött bort s meglátja, annyira jobban fogja magát érezni, hogy a lassú vonattal tovább utazhatand. Ne aggódjék miatta, én önnel maradok! S meg is tarta a szavát. — Mit gondol, Hugo, sok idegen lenne oly önzetlenül jó, mint az én véletlen gőzhajós ismeretségem ? — Azt hiszem igen kevés. Mountjoy némi kis zavarral adá e feleletet, érezvén, hogy egyenes lelkű férfihoz kétségkívül méltatlan gyanút táplál a Vimpangné szívélyességének önzetlensége iránt. Iris így folytatá: — Rhoda csakugyan annyira magához jött, hogy a legközelebbi vonattal már továbbutazhatott, s nem is látszott ok további aggodalomra. De kis idő múlva mégis az bizonyult be, hogy az út fáradalmai erejét fölülmúlták. A szegény leány egyszerre halotthalvány lett és elájult. Vimpanyné újra magához térítette, de csak rövid időre. Újabb ájulási roham vette elő s ekkor már útitársnőm is aggódni kezdett. Nem csekély fáradságunkba került újra föléleszteni. — Újabb rohamtól tartva, elhatároztam a legközelebbi állomáson vele kiszállani. De midőn odaértünk, az oly silány helynek tetszett, hogy haboztam. Vimpanyné aztán rábeszélt, hogy folytassam utamat. (Folyt. köv.) A CSALÁD UTOLSÓ SARJA. (76) — Franczia regény. — Irta : JO^ITKx^ ZL^TOS. Fordította: Szigethyné-Szalay Erzsi. MÁSODIK RÉSZ. Julia felült ágyában és szemeit dörzsölgetve megkérdező emberétől, miért jött haza olyan későn. — Kelj fel, Julia, beszélni valóm van veled, — mondá a feleletet mellőzve Chauveau. Julia felkelt az ágyból s mialatt öltözködött, férje kinézett az istállóba. Megvakarta lovát, szénát adott a tehénnek, mire a szobába újra bement. Julia már megrakta a tüzet, mely vígan pattogott a tűzhelyen. — Miről akarsz velem beszélni ? — kérdező az asszony. — Mindent tudok! — volt a férj válasza. — Mit mindent? — Igen, mindent! Édes feleség, mikor tegnap haza jőve itt találtalak Baieullel beszélgetésben, rögtön felmerült elmémben az a gondolat, hogy olyasmiről beszélhettek, amiről én semmit se tudok ; mikor pedig arról a József által érintett ellopott gyerekről tettem említést, kiről a marquis úr kérdezősködött, azonnal az a te kis kölyked jutott eszembe. — Folytasd, — mondá hidegen az asszony, ki kezét köténye zsebébe dugva állott a tűz mellett, minden megindulás, vagy zavar nélkül hallgatva férje beszédét. — Felesleges kimondanom, hogy az a kölyök, ki házasságunk előtt ballépésed gyümölcse, kiről a házassági szerződésben azonban nem tettél említést, még mindig fúrja az agyamat. Tegnap este, midőn az ellopott gyerekről volt szó, jól láttam, hogy intettél Baieulnek, jelt adtál neki. — Miféle jelt? — Arra nézve figyelmeztetted, hogy hallgasson. Ez volt az oka, hogy egy darabon elkísértem őt. Megállapodtunk Perrettenel, de almabor helyett pálinkával kínáltam meg. — E szerint leitattad Baieult ? — kérdezé Julia. — Igen és ő vallott. Julia halálsápadt lett s lábai roskadoztak. — Ülj le hát — mondá neki a férj — hiszen úgy reszketsz, mintha a hideg lenne. Az asszony leült, de oly merően bámult maga elé, hogy Chauveau szinte megijedt tőle. — Nos tehát, beszélj tovább, ha már mindent tudsz — szólalt meg végre Julia. — Áh, nem volt valami könnyű dolog kihúzni Blieulből a szót, sehogy se akart vallani. De a pálinka feloldotta nyelvét és már később eredményre vezettek, hogy Oroszország sehogysem fogja az eszmét helyeselni. De azért mégis többfélét hangoztatják, hogy a fejedelem külföldi utazása ez ügygyel áll kapcsolatban. A mint mondják, családi összeköttetéseit akarja arra használni, hogy az orosz udvarban hangulatváltozást idézzen elő a saját javára. Officziózus részről azonban ennek határozottan ellent mondanak s folyton hirdetek, hogy az utazás teljesen magánjellegű s semmiféle kapcsolatban sem áll a portának Bulgáriára irányuló szándékaival. Valószínűleg így is áll a dolog, mert teljesen igaz az, hogy ha Ferdinánd fejedelem ez ügyben utazott volna el országából, úgy nem a nyugatra, hanem Konstantinápolyba ment volna, hogy a szultánt a jelzett akció mielőbbi megindítására rábeszélje. A nyugati kabineteket nem szükség még külön kapacitálni, ők úgy is helyeslik az eszmét, ha a porta azt hivatalosan fölvetné. A fejedelem távolléte idején Stambulov miniszterelnök vezeti az ország ügyeit. A franczia választások eredménye. Az új franczia képviselőház 576 tagja között 281 oly képviselő van, akik a múlt törvényhozási szakban nem voltak a ház tagjai. A 366 köztársasági párti képviselő közül csak 127 tartozik a radikális pártárnyalathoz, de ez utóbbiak sorában is számosan vannak, kik a mérsékeltekhez hajlandók csatlakozni. A képviselőház elnöki székére eddig két jelölt van: Floquet és Brisson, kiknek mindegyike volt már a ház elnöke. Valószínűnek tartják, hogy az előbbi fog megválasztatni. Tisza Lajos Szegeden. A félhivatalos »O. É.« a következő távirati tudósítást küldi gróf Tisza Lajos szegedi ünnepeltetéséről: Tisza Lajos gróf tiszteletére tegnap este fényes banket volt a Redout nagy termében, melyen mintegy 300 an voltak jelen. Ezek közt Szeged intelligencziája s a polgárság szine-java, még a tanyákról is számosan vettek részt a banketen. Tisza Lajos, a terembe léptekor s az egész este lelkes ovácziók tárgya volt. Az első felköszöntőt Kállay Albert főispán mondta ő Felségére és a királyi családra, amit viharos éljenzésekkel fogadtak. Zsótér Andor s azután Rózsa Izsó dr., Tisza Lajosra emeltek poharat, előbbi mint a szabadelvű párt elnöke a párt nevében, utóbbi a város közönsége által érzett hűségnek, hálának és ragaszkodásnak adott kifejezést. Tisza Lajos gróf nagy hatást keltett beszédben válaszolt; a következőket mondotta: Tisztelt barátaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy ismételten kifejezést adhassak afeletti örömömnek, hogy özök közt lehetek; önök nem is képzelik, mily jótékony hatással van reám, ha az önök körében időzhetek; ami a rege szerint Anteusnak a föld, az nekem Szeged városa. (Lelkes éljenzés és taps) Azon mesterkéletlen, természetes és őszinte melegség, amelylyel Szeged város polgárai viszonozzák a ragaszkodást, a barátságot és bizalmat, a melyet én irántuk érzek, felfrissíti kedélyemet és szemben azon undorító, durva modorral, melylyel manapság mindenki, aki a közügyek terén mozog, találkozik, visszaadják kedélyemnek ruganyosságát és szívósságát. Én egyébiránt ezúttal nem jöttem önök közé politikával foglalkozni; még csak politikai toasztot sem akarok mondani. A múltban való magatartásomat ismerik önök; ama kérdésekről pedig, amelyek előreláthatólag ezen ülésszak napirendjén lesznek, volt szerencsém választóim előtt is s részben a képviselőházban is nyilatkozni. Különben is untig el lettünk árasztva a napokban beszámolókkal és programmbeszédekkel; abban pedig, hogy azok egyikével vagy másikával polémiába bocsátkozzam, azt hiszem, itt senki sem gyönyörködnék. De nemcsak politikával nem akarok foglalkozni, de még ama helyi érdekű kérdésre sem kívánok tüzetesebben reflektálni, mely a legutóbbi időben annyi port, vagy mondjuk sárt és mocskot vert fel, értem, a rakparton mutatkozott sülyedést. És ezt nem akarom tenni két okból ; először még csak látszatát is kerülni akarom annak, mintha valamikor hihettem volna, hogy Szeged város polgársága, amely szemtanúja volt az építkezésnek, ezen körülményből engem okolni akarna. (Zajos éljenzés és helyeslések.) s nekem Szeged város közönségével szemben magamat védelmeznem kellene . (Szűnni nem akaró éljenzés és taps. Felkiáltások: Éljen Tisza Lajos.) és másodszor, mert meg vagyok győződve arról, hogy lesz alkalmam, s ha nem lenne, követelem, hogy alkalom adassék nekem az országgyűlésen nyilatkozhatni és a félrevezetni szándékolt nagyközönséget, mely a viszonyokat nem ismerheti úgy mint Szeged polgársága, felvilágosítani és megnyugtatni, és ez volt egyik oka annak is, hogy többek felszólításának, hogy a ma, bizonyos lapokban téves adatok alapján megjelent közléseket hírlapilag megcáfoljam, eleget nem tettem. (Zajos helyeslések ) De még másfelől oly lapokban megjelent ék a tendencziózus szubjektivitás jellegét magukon viselő közleményekre, amely lapok egyikének élén vezérczikkben, egy lélekzetvételre és egy színvonalon említetett az én nevem a Kókán Jánoséval, Farkas Menyhértével stb. — reflektálni, vagy felelni tiltotta tisztességérzetem. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés.) De hát miért jöttem én ezúttal Szegedre, jöttem azért, hogy azon sok, felém kinyújtott baráti jobbot megszorítsam, s most poharat emelek arra, adja a gondviselés, hogy még hosszú évek során át valahányszor szerencsém lesz Szegeden megjelenhetni, ezen baráti jobbok egyike se hiányozzék; tartsa meg azok tulajdonosait a gondviselés, hogy úgy mint a múltban, a jövőben is segítségemre lehessenek, hogy együtt munkáljuk tovább Szeged fejlődését és ezzel is teljesítsük a haza iránti kötelességünket. Ürítsük e poharat Szeged város derék polgárainak egészségére. A nagy hatást keltett felköszöntő után perczekig megújult a lelkesült éljenzés és taps. Ezután még Polgár László emelt poharat Tisza Kálmán miniszterelnök egészségére lelkesül éljenzés közt, végül Magyar János Tisza Lajos gróf egészségére, ami szintén szűnni nem akaró viharos éljenzéssel fogadtatott. Tisza Lajos gróf sokáig kedélyesen társalogva a polgársággal és az intelligenczia tagjaival, este 10 óra után tüntető éljenzés közt távozott a teremből. Fővárosi ügyek. A lóvasút téli menetrendjét, amelyet a közönség igényeinek teljes figyelembe vételével állapított meg a vasúttársaság igazgatósága, a tanács mai ülésében jóváhagyta. A mérnöki hivatal szervezése ügyében a tanács hozzájárult a belügyminiszter által a szabályrendelet egyes intézkedéseire nézve kívánt módosításokhoz, s azzal a javaslattal fogja az ügyet a legközelebbi közgyűlés elé terjeszteni, hogy a szabályrendeletet a kívánt módosítások figyelembe vételével most már véglegesen állapítsa meg. A társaskocsi közlekedés javítása A társaskocsi közlekedés terén meglévő siralmas állapotok javításának ez ideig főleg az állott útjában, hogy 126 régi társaskocsi-tulajdonos volt, kik az alkotott törvény értelmében saját személyükre nézve az üzlet gyakorlásában meghagyandók voltak. Ily körülmények között, tekintettel arra, hogy a fővárosban a forgalom igényeinek kielégítésére 250 omnibusznál ma még többre alig van szükség, nem találkozott vállalkozó, aki a meglévő omnibuszok versenyével szemben hajlandó lett volna nagyobb vállalat létesítésére. Ma azonban a jogosult társaskocsitulajdonosok száma már leapadt 26 ra, ezek versenye pedig már alig szolgálhat akadályul az ügy rendezésénél. A tanács ennek következtében mai ülésén elhatározta, hogy a társaskocsiközlekedés rendezése ügyében az előmunkálatok megindíttassanak s megbízta dr. Nagy Lajos tanácsnokot, hogy a teendő intézkedésekre minél előbb konkrét javaslatot tegyen. Új építkezések. A magánépítési bizottság Rózsa Péter tanácsos elnöklete alatt tartott ülésén akövetkező építési engedélyek kiadását hozta javaslatba, u. m.: Kernstock Józsefnének VIII. ker. Koszoru-utcza 6276. sz. a. kétemeletes bérházra; Pálfy Lujzának VII. István-ut 4300. sz. a. kétemeletes bérházra; Némedy Antalnak VII. ker. Stefánia-ut 2626. sz. a. egyemeletes lakházra; Kuba Jánosnak VII. ker. Garai tér 4306. sz. a. egyemeletes bérházra; továbbá földszintes ház építésére Krutzerl Jakab és Pálnak III. ker. Bécsi ut 3337. sz. a., Deseő Gyulának a házépítő tisztviselők telepén; Kenas Ferencznek IX. ker. Vendel-utcza 7. sz. a.; Fogarascher Lajos és Manz Francziskának VII. ker. kis zugló. Rónautcza 2314 2316 hrsz. a.; Wohlmuth Ferencznek VI. ker. Rózsa utcza 3220. sz. a., egy és kétemeletes toldalékra és a fenálló földszintes ház fölé emelet építésére adatott engedély. Ezenkívül Linbeck Róza I. ker. Farkasrét 7785—86 sz. a. földszintes nyaralóra, P. Szathmáry Károly Szentkirályi utcza 36. sz. a. és Kienast Ferencz toldalékra nyertek engedélyt. Végül még számos átalakítás és apróbb építkezés engedélyeztetett. Az uj házak lakhatási engedélye ügyében, melyet a tiszti főorvos tudvalevőleg november elsejére nem akar megadni, ma délelőtt Busbach Péter vezetése alatt küldöttség járt Kamermayer Károly polgármesternél, kérve, hogy a jóhiszemű építőket érdekeikben mélyen sújtó rendelkezés megváltoztattassák. A polgármester felkérte a küldöttséget, hogy kérelmét írásban nyújtsa be, egyúttal megígérte, hogy a kérvényt sürgősen fogja tárgyaltatni. A küldöttség ezután Gerlóczy Károly alpolgármesternél és Rózsa Péter tanácsosnál is tisztelgett. A zenélési záróra. A kereskedelmi miniszternek ama leiratát, mely szerint a zenélési zárórának éjfél után 1 órára történt áthelyezéséhez beleegyezésével nem járul, a tanács tudomás végett a közgyűlés elé terjeszti. KÜLÖNFÉLÉK. — okt. 10. A hív. lapból. Kinevezések. A pénzügyminiszter , a 11 ay Nándor II. oszt. adóhivatali ellenőrt a németújvári adóhivatalhoz III. oszt. adótárnokká és Kaliczky Kálmán IV. oszt. adótisztet a szeniczi adóhivatalhoz III. osz. ellenőrré, Arany Dániel szakvizsgázott tanárjelöltet a selmeczi bányászati és erdészeti akadémiához tanársegéddé nevezte ki. Ügyvédi kamarákból. A debreczeni ügyvédi kamara dr. Fodor Márton ügyvédet lajstromába felvette, dr. Frenkel Lipót kisvárdai ügyvédet pedig névjegyzékéből törölte ; a pécsi ügyvédi kamara dr. Seó Károly pécsi ügyvédet lajstromából törölte. Személyi hírek: Szögyény-Marich László külügyminiszteri osztálytanácsos ma délután hivatalos ügyekben több napi tartózkodásra Budapestre érkezik. — Mihalovics bibornok-érsek ma reggel Zágrábból — mint egy táviratunk jelenti — hosszabb tartózkodásra Budapestre utazott. — Radovinácz volt zágrábi polgármesteren, ki az utóbbi időkben teljesen megvakult, tegnap dr. Bock Emil Laibachban sikerült operácziót végzett, úgy hogy a volt polgármester visszanyerte látképességét. Az özvegy trónörökösné, Stefánia főherczegné, mint Bécsből sürgönyzik, Laxenburgban való tartózkodását ez idén november második feléig szándékozik nyújtani s azután kis leányával a bécsi Burgba költözködni. E hónap folyamán a luxemburgi kastélyban Frigyes főherczeg és neje, továbbá Koburg Fülöp herczeg és neje látogatását várják. Még előbb Stefánia főherczegné valószínűleg meglátogatja a Koburg herczegi párt. A király a tűzvész-károsultaknak. A király ő Felsége újabban Bkszárd községnek háromszáz, Hradiszkó községnek négyszáz és Alsó-Domonya községnek kétszáz forintot adományozott a tűzvész álta károsult lakosok segélyezésére. Az edinbourgi herczeg és neje, mint párisi lapok írják, legközelebb elhagyják Angliát és Németországban fognak állandóan lakni. A herczegi párt ez elhatározásra állítólag az bírta volna, hogy Lujza walesi herczegnő házasságát a edinbourgi herczeg hevesen ellenezte, de sem anyja, az angol királynő, sem fivére nem foglalták el az általa védett álláspontot, hogy t. i. a királyi család tagjai csak uralkodóházak tagjaival léphetnek házasságra. Minthogy a walesi herczeg leánya ennek következtében tényleg egy egyszerű angol arisztokrata neje lett, kit semmi vérségi kötelék nem csatol valamely uralkodó családhoz, az edinbourgi herczeg a franczia lapok szerint inkább elköltözik Angliából, semhogy ott új sógorával érintkezni legyen kénytelen. Híres festő halála. Dupré Gyula, a hírneves franczia tájképfestő, hosszú betegség után, hetvennyolczadik évében meghalt. Régen szenvedett májrákban s a nyáron súlyos műtétet állott ki. A baj azonban a műtét után csakhamar ismét jelentkezett és a múlt héten a sírba vitte a jeles festőt, kinek legutolsó képei is még szelleme teljes üdeségéről tanúskodtak. Az adóprés Debreczenből írják, hogy a városi közigazgatási bizottság ülésén többek közt egy adóleengedés ügyében beadott felebbezés is került tárgyalásra. A Szepes pusztai birtokosok a pénzügyigazgatótól az idei aszályra hivatkozva adóleengedést kértek. Ez azonban a kérvényezőket elutasította. Hajdú megye közigazgatási bizottságának ülésén is adóelengedési ügygyel foglalkoztak. Szigethy Béla pénzügyigazgató, tekintettel arra, hogy az adók, a múlt év megfelelő időszakához képest, sokkal lanyhábban folynak be, a rendezett tanácsú városok polgármestereire és a községek elől-,járóira a felelősséget kimondatni kérte A bizottság nem tekintve a rossz termést és a kedvezőtlen állategészségügyi viszonyokat, utasította a polgármestereket és a községi elöljárókat, hogy az adóbehajtás körül erélyesebben járjanak el. Éretlen tréfát engedett meg magának Németország egy vidéki városkájában a táviróhivatal egy segédtisztje. Vasárnap délután, mikor senki sem volt a hivatalban, azt táviratozta a szomszéd városkában lakó barátjának, hogy Oroszország Németországnak megüzente a háborút. Midőn az illető távirati után tudakozódott, hogy nem csak tréfa az egész, a segédtiszt még nyomatékosabban erősítette az ostoba hírt. Képzelhetni, hogy fellármázta a megerősítő távirat a kis várost s hogy minő lázzal közölte a helyi lap a szenzácziós híreket mindaddig, mig illetékes helyről erélyes cáfolat nem érkezett. A táviróhivatali segédtiszt azonban, ki éretlen tréfájával egy egész vidék nyugalmát felzavarta, példás büntetésben részesült. A fonográf alkalmazása. Berlinből távirják: Wangemann, Edison európai képviselője, tegnap kísérletet tett, hogy egy a fonográfba mondott czikket a fonográf lassú reprodukcziója után kiszedessen. A kísérlet pompásan sikerült s a szedő a czikket hallomás után kiszedte. Wangemann azt állítja, hogy egyes amerikai lapok, mint a »World«, már használják ilyen alkalmazásban a fonográfot. Nagy vihar a tengeren. A La Manche csatornán már hónapok óta iszonyú vihar dühöng. Az antwerpeni tengeri hatóság eddig három gőzhajó és tizenkét vitorlás elsülyedéséről nyert jelentést. Attól tartanak, hogy a viharnak számos emberélet is áldozatul esett. Tizenkétéves leány gyilkos. Szörnyű bűntény híre érkezik Lipcséből. Egy tizenkét éves leány saját édesanyját, míg az mély álomba volt merülve, néhány baltacsapással agyonütötte. Az anyagyilkosság okai még nincsenek kiderítve.