Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)

1894-10-26 / 296. szám

IO Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1894. október 26. 296 szám. azzal az igénynyel, hogy az, ami benne foglaltatik, köte­lezőnek tekintessék, de nagyon valószínű, hogy legalább az első időszakban irányadónak fogják tekinteni az új törvény gyakorlati alkalmazásában. A könyv három részre oszlik, az első rész az egyezségi eljárást, a második a­ fizetési meghagyá­sokat, a harmadik a sommás fért tárgyalja. Keresztülvisz egy jogesetet az eljárás minden formájában, megszövegezi az idézéseket, ellenmondásokat, bírói végzéseket, jegyző­könyveket és ítéleteket, sőt hogy még könnyebben meg­érthető legyen, ha képét adja a tárgyalásnak, megszó­laltatva a bírót, a feleket és az ügyvédeket olyanformán, mint a hírlapok szokták az érdekesebb bűnesetek tárgya­lásáról szóló részletes törvényszéki tudósításaikban. A 248 oldalra terjedő műnek, amelyre joggal rámondható, hogy bírákra és ügyvédekre ez idő szerint nélkülözhetet­len, ára 2 forint 50 krajcár. A kártérítés az elvesztett lábért. Hét év előtt történt, hogy a bécsi gyorsvonat elmetszette Braun Ignác kerületi esküdt feleségének mind akét lábát. Braunná ak­kor 60.000 forint erejéig kártérítési pert indított a Ma­gyar Államvasutak ellen, de a törvényszék elutasította, azzal a megokolással, hogy a felperesnő saját vigyázatlan­sága következtében bukott ki a vasúti kocsiból. Ezzel szemben a Királyi Tábla megállapította a felperesnőnek kártérítéshez való jogát, és ma ilyen értelemben határo­zott a királyi Kúria is. Most már tehát csak a kárösszeg számszerű megállapítása marad hátra, ami esetleg újabb hét esztendőt vehet majd igénybe igazságszolgáltatásunk gyors tempója mellett.­­ A letartóztatott háziúr. Megkértek bennünket a következő sorok közlésére : „A tegnapi napilapok „Letartóztatott háziúr“ című közleményre vonatkozólag többek felkérésére netáni névcsere kikerülése végett, mint a panaszos képviselője ezennel kijelentem, hogy az ott említett és letartóztatott Suhajda István foglalkozására nézve majoros, Kisfuvaros­ utcai háztulajdonos, és úri tár­saságokban teljesen ismeretlen.“ Tisztelettel Budapest, 1894. október 25. Dr. Fittler Dezső, ügyvéd.­­ Wekerle Sándor sajtópere. A polgári házas­ságról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor a klerikális Du­nántúli Hírlap azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy presszióval és ígéretekkel akart több főrendet igennel való szavazásra bírni. A főügyészség ennek következtében rá­galmazás miatt sajtópert indított a cikk írója, Barabás ellen. A győri sajtóbíróság ez ügyben november 22-ikére tűzte ki az esküdtszéki tárgyalást, amelyen a vádlottat Polónyi Géza fogja védelmezni. A Túrcsa végű szöktetés. D. Hermann, budapesti bizományos néhány hét előtt arra a kellemetlen tapaszta­latra ébredt, hogy Gizella leánya I. Izsó műegyetemi hall­gatóval megszökött. A fiatalok levelet is hagytak hátra, amelyben tudtára adják az apának, hogy midőn soraikat olvassa, ők már nincsenek az élők között. Az eset azonban kevésbbé tragikusan folyt le, mert a szerelmesek, mi­után négy hetet töltöttek egy bécsi fogadóban, friss egészségben érkeztek vissza Budapestre. Az apával való találkozás nem lehetett valami kellemes, mert I. Izsó már másnap a büntető járásbíróhoz fordult, ahol becsületsértés miatt panaszolta be az apát, valamint­­ Gizella leányát is. Úgy látszik tehát, hogy a megtért kisasszony is ki­ábrándult lovagjából és hűségesen segédkezett atyjának a volt imádó megleckéztetésében. A kedélyes idill büntető­jogi következményeit a jövő hónapban fogja tárgyalni Bezerédy bíró, a Gyermekfosztogató leány. A budapesti büntető törvényszék ma harmadfélévi börtönre ítélte Maczkó Anna fiatal cselédleányt, aki negyvenhét gyermek füleiből lopta ki az arany fülbevalókat. A modern uzsora, Szende Mórnc uzsora vétsége miatt jelentette föl a budapesti törvényszéknél Edelmann Simon miskolci ékszerészt és fivérét, Nemes Izidor buda­pesti ügynököt. Azzal vádolta őket, hogy 1170 forintért vásároltattak vele ékszereket, amelyekre azonban a zálog­házban csupán 395 forintot kapott. A mai főtárgyaláson Agorasztó alügyész elejtette az uzsora vádját, mert a pa­naszosnő nem igazolta, hogy a vádlottak szorult anyagi helyzetét használták volna ki jogtalan vagyoni előny el­érésére. A törvényszék ennek következtében a vádlottakat fölmentette. TÁVIRATOK. A Vatikánból. Róma, október 25. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) A legközelebbi pápai konzisztórium december folyamán lesz és csupán néhány püspök prekonizálására fog szorítkozni. Új bíborosok kinevezése csak egy későbbi konzisztóriumra marad, mely azonban jövő húsvét előtt aligha ül össze. A pápa kihallgatáson fogadta gróf Rever­­b­rn osztrák-magyar, és Bülow német szentszéki képviselőt, kik szabadságukról most érkeztek vissza. A japán-kínai háború, London, október 25. A Reuter-ügynökséghez Yoko­hamából érkezett legújabb jelentések szerint, a japán csa­patok partraszállásáról szóló hírt még nem erősítették ugyan meg hivatalosan, de általános hitelre talál, minthogy bizo­nyos, hogy Oyama marsall expedíciója Port-Arthurnál vagy Vai-Hai-Wainál, vagy mind a két pontnál csapatokat akar partra szállítani. London, október 25. A Reuter-ügynökség je­lentése szerint, a japáni hadtest, amely Hierosimát Oyama marsall parancsnoksága alatt elhagyta és ál­lítólag tegnap Port-Arthurnál a kínai haderővel megküzdött, Selkossonál kínai területen partra szállt. Az északkoreai japán csapatok átkeltek a Yalu-folyón és behatoltak a Mandzsu-országba. Közgazdasági táviratok: Szeged, október 25. (A Pesti Napló tudósítójától.) A középeurópai kartell-bizottságnak három napra terjedő tárgyalása ma kezdődött. Bécs, október 25. Az Osztrák Magyar Bank fő­tanácsa mai ülésében kimondotta, hogy a kamatláb megváltoztatásának szüksége nem forog fenn. Chicago, október 25. Búza novemberre 51 */2, ten­­gen 501/*. New-York, október 25. Búza októberre 543/2, de­cemberre 543/4, májusra 553/4. Tengeri decemberre 572. Wylit tér. (Az e rovat alatt közlötteknek sem tartalmáért, sem alakjáért nem felelős a szerkesztőség). „FESTX~~iTAF LO“ kiadóhivatala okt. 25-től kezdve Ferenciek-terfi 4. sz.a. At Sienaeu­m-épület,i. e. van, ahol hirdetések is felvétetnek. 6333 Kagfoi iiieimjiségü tiszta inaculatora papra helyszűke miatt sürgősen eladó. Bővebbet a kiadó­­hivatalban: közgazdaságé­ s millenniumi kiállítás. Budapest, október 24. Az építő­ipar az ezredéves kiállításon. A magyar ipar terén, kivált pedig a fő- és székvárosban újabb időben leghatalmasabb lendület­nek tudvalevőleg az építési ipar s az ezzel össze­függő iparágak indultak. Ez indította a szakköröket arra, hogy az ezredéves országos kiállítás keretében az érdekeltek támogatása mellett egy külön építés­­ipari pavilion létesítését tervezzék, amelynek az volna a fő célja, hogy fokról-fokra fejlődő jelentékeny építési iparunkat hatalmas arányai szerint teljes egészében mutassa be. Az eszme kivitelének alapelvei­ és részleteinek meg­beszélése végett Lukács Béla kereskedelmi miniszter teg­napra értekezletre hívta össze az érdekelt iparágak legki­válóbb képviselőit. Jelen voltak, nevezetesen műépítészek és építészek: Hauszmann Alajos, Steindl Imre, Czigler Győző, Pucher József, Pártos Béla, Freund Vilmos Meinig Artur, Majorossy Géza, Fleischmann József, Pecz Samu, Lechner Ödön, Palóczy Antal, Quittner Zsigmond, Steinhausz László, Ravel Lipót, Kiss István, Sándy Gyula, továbbá a szak­­bavágó iparágakkal foglalkozók képviseletében: Popper István, Lövy Sámuel, Bálint Sándor, Jungfer Gyula, Neuschlosz Miksa, Scholz Róbert, Oetl Antal, Havel Ká­­roly, Seenger Béla, Horváth József, Szabó Antal, Lakos Lajos, Arnstein Henrik, Gerenday Béla, Ney Ede, Nagy Dezső, Gregersen Nils, Forgó István, Hauszmann Sándor, Schlick Béla, Breymann Gusztáv, Melocco Péter, Hirsch Sebestyén, Andretti Anselm, stb. Az igazgatóság képviseletében jelen voltak: Müller Béla kiállítási főmérnök és Gelléri Mór kiállítási titkár. Lukács Béla kereskedelmi miniszter a képviselőház egyik bizottsági ülése miatt akadályozva volt az értekez­leten megjelenni, helyette és nevében azonban Schnierer Gyula miniszteri tanácsos üdvözölte a nagyszámú meg­jelenteket s melegen ajánlotta figyelmükbe a fölvetett eszme lehető megvalósítását. Müller Béla kiállítási főmérnök ismerteti az építő­ipari csoport által felölelt összes iparágak rohamos fejlő­dését, ami kívánatossá teszi e nagyjelentőségű iparcsoport­ A buzalégy, Budapest október 24. A hesszeni légy egy éppen nem ártatlan kon­­kurrense, a csíkoslábi­ buzalégy az idén az ország több vidékén kártékony mennyiségben lépett föl, sőt valószínű, hogy sok helyen, ahol a hesszeni légy kártételeiről panaszkodtak, tulajdonképp a csíkoslábú buzalégy volt a kár okozója. A csíkoslábú buzalégy (Chlorops taemopus Meig) és a hesszeni légy (Caecidomya destruktur say) a következő módon különböztethetők meg egy­mástól: 1. Télen a vetésekben a hesszeni légy kukaca sötét­barna színű, lenmagra emlékeztető bábtokban található a vetéslevelek tövében. Ha a barna héjat feltörjük, akkor láthatjuk csak meg a belsejében lappangó fehér kukacot. A csíkoslábú buzalégy kukaca ellenben a telet minden barna tokburkolat nélkül húzza ki a vetés szikében. 2. Nyáron a hesszeni légy kukaca a gabonaszár legalsó részén a talaj felett levő legalsó bütyköknél, ame­lyek aratás után a tarlón maradnak, tölti el életét s ott is bábozódik be. A csíkoslábú búzalégy kukaca ellenben nyáron éppen ellenkezőleg, fönn a kalász és a legfelső bütyök között rág magának barázdát, és ott is bábozódik be, mi miatt a kalász gyakran hasban marad. 3. A fentebbi két pontban előadott különbségek olyanok, hogy azok alapján a kétféle kárttevőt némi figye­lem mellett összetéveszteni alig lehet. A kifejlődött legyeket a gazdák ritkábban veszik észre. Egyébiránt a szárnyas kifejlődött példányokat is igen könnyű egymástól megkülönböztetni, mert a hesszeni légy parányi szúnyogra emlékeztető alakú és egészen fekete színű, míg a csíkoslábú búzalégy sima élénk citromsárga, barna tarkasággal, alakjára nézve pedig (és nagyságára is) nem szúnyogra, hanem inkább azokra a parányi legyekre (muzsli­ákra) emlékeztet, amelyek a must, ecet, káposzta és növények erjedésekor nagy menyiségben szoktak a há­zakban, pincékben megjelenni; citromsárga színe azonban valamennyitől már első pillanatra megkülönbözteti. 4. A csíkoslábú búzalégynek is van őszi és nyári ivadéka. Csakhogy a hesszeni légytől eltérőleg nála éppen a nyári ivadék szokott veszedelmesebb lenni, amely a fiatalabb s gyengébb vetéseket keresi fel előszeretettel. Azért a kései vetések a csíkoslábú búzalégytől nyáron többet szenvednek, mint a koraiak. A kései vetéssel való védekezés tehát — miként a már kiadott miniszteri ren­deletekből is kitűnik — csakis azokban a községekben van helyén, amelyekben valóban a hesszeni légy pusztít. A csíkoslábú buzalégytől — az eddigi tapasztalás szerint — a bánsági búza szenved legkevesebbet, tehát ott, ahol ez még nem történt meg ennek a fajtának, a termesztése tanácsos. A csíkoslábú búzalégy ellen még nem ismeretes ugyan (a fentebb említetteken kívül) pozitív sikerű véde­kezési eljárás, mindamellett valószínű, hogy csalogató ve­tést sikerrel lehetne ellene alkalmazni. Ebben a tekintetben az a tulajdonsága szolgálhat alapul, hogy nyáron a leggyengébb, legfiatalabb vetést ke­resi fel előszeretettel. Ott tehát, ahol a csíkoslábú búza­légy garázdálkodik, őszszel rendes vetésű táblákban né­hány barázdányi nagyon későn, vagy csak tavaszszal vetett búza, rozs, vagy árpából álló sávról kellene gon­doskodni és azt olyankor, amikor kalásza éppen ki akarja fejét ütni, le kellene kaszálni és azonnal felétetni, az illető barázdákat pedig rászántani. Nem tudunk ugyan még olyan hiteles esetet, mely­ben a csíkoslábú búzalégy és a hesszeni légy egy és ugyanazon a helyen, mint egyenlő rangú kárttevő szerepelt volna, de minthogy ez nem tartozik éppen a lehetetlensé­gek közé, célszerű lesz ilyen esetekben azt az eljá­rást követni, hogy a gazda ilyenkor a hesszeni légy ellen csupán a tarlók alászántását vagy felégetését alkalmazza­­nak minél tökéletesebb bemutatását. Ebben a csoportban az érdekeltek anyagi hozzájárulása annál is inkább meg­okolt, mert az építőmesterek, kőművesek, téglagyárosok mint tulajdonképpeni kiállítók nem is jelentkezhetnek, mivel nyers­anyagjaik egyszerű bemutatása, nem képviseli ipari fejlődésük jelentékeny fokát. Az elnök azt ajánlja, hogy az építő­iparban való foglalkozók bizonyos természetbeni munkák teljesítését, például padozatkészítés, cementmunkák, tetőfedés stb. vál­lalják magukra. Gelléri Mór bejelenti, hogy többen, akik a mai ülés­ről való elmaradásukat kimentették, egyszersmind szóbeli­leg azt is kijelentették, hogy készséggel járulnak a keres­kedelmi miniszter által felvetett eszme kiviteléhez s így például Weiszenbacher Endre bejelentette, hogy a maga részéről hajlandó e célra több ezer forintot a miniszter rendelkezésére bocsátani. Pucher József, Hauszmann Alajos, Freund Vilmos, Pártos Béla és Czigler Győző felszólalásai után az érte­kezlet egyhangúlag abban az elvi kijelentésben állapodik meg, hogy az építő­ipari csarnoknak az érdekeltek költsé­gére leendő létesítését nagyon kívánatosnak tartja, de a létesítés keresztülvitelének módozatai, nevezetesen a hoz­zájárulás arányos felosztásának kérdései oly részleteket képeznek, amelyeket csak kisebb bizottság készíthetne elő. Javaslatukra tehát ilyen albizottság létesítése elhatározta­tott s abba beválasztatnak: Bálint Sándor, Forgó István, Hauszmann Alajos és Sándor, Horváth József, Jungfer Gyula, Neuschloss Marcel, Pucher József, Schlick Béla és Weiszenbacher Endre. Ennek az albizottságnak feladata lesz az építő­ipari csarnok létesítésére vonatkozó füzetes Programm kidolgozása és a mai értekezlet elé való ter­jesztése. Ezzel az ülés véget ért.

Next