Pesti Napló, 1896. október (47. évfolyam, 270-300. szám)

1896-10-18 / 287. szám

s Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1896. október I., 287. száza. december 9., január 13., február 10., március 10. és 24., április 7-ikén. Szólisták a következők: Sucher Róza asszony porosz királyi kamaraénekesnő, Brüll Ignác tanár (zongora), Bürger Zsigmond­ tanár (gordonka), Buttykay Ákos (zongora), Flesch Károly (hegedű), Schütt Ede (zongora). A műsor a következő: Richter vezény­lete alatt, magyar zeneszerzőktől: Bloch «N­. Suite» vonós­­zenekarral; Buttykay «Ábránd» zongorára zenekarral; Goldmark «Penthesilea» nyitánya; Kun László «Scherzo» ; Liszt «Hungária» szimfóniai költemény, Mihalovich «Hero és Leander» ballada. Egyéb újdonságok: Brüll zongora-verseny, Dvorak zenekari szerzemény, Schütz zongora-verseny, Strauss R. «Till Eulenspiegel», Tschaj­­kowsky «Változatok» gordonkára és V. szimfónia. Régebb művek közül: Beethoven IV. szimfónia, Berlioz «­Harald» szimfónia, Brahms I. szimfónia (C-moll), Haydn «Az óra» (szimfónia), Mendelssohn «Athalia»­­nyitány, Mozart E--dur szimfónia, Paganini hegedű­verseny, Schumann E-dur szimfónia és Volkmann «III. Rikárd» nyitány. Azonkívül Schubert Ferenc születés­napjának­ 100-ik évfordulója alkalmából előadják nagy Es-dur miséjét. A második rendkívüli hangverseny műsora tartalmazza Beethoven «Egmont» és «István király» nyitányait, valamint az V. és VII. szimfó­niáját, Liszt «Mefisztó»­keringőjét, Wagner «Sieg­­frid» idilljét, kettős az «Istenek alkonyá»-ból, 2 dalát, «Tristan» nyitányát, «Mesterdalnokok» elő­játékát, és Weber «Euryanthe» nyitányát. — A 8 hangversenyre szóló bérlet árai a következők: Körszék I. rangú 36 forint; II. rangú 28 forint; III. rangú 24 forint; IV. rangú 16 forint. Zenekari ülés: I. rangú 28 forint; II. rangú 20 forint; III. rangú 16 forint. Tükörfolyosó: I. sor 16 forint, többi sor 10 fo­rint. Ülés a kisteremben 12 forint.­­ Bérelni kizárólag csakis Méry Béla cégnél (Dorottya­ utca 7.) lehet. Az általános bérlet tekintet nélkül a régebbi jogokra, csü­törtökön e hónap 22-én kezdődik s ezennel felkérik a régi bérlőket, hogy ebbeli jogait legkésőbb e hónap 21-éig esti 6 óráig érvényesítsék. * Hipnózis a színpadon. Dr. Wetterstrand stockholmi idegorvos a hipnózis segítségével nagy szín­padi sikert szerzett Aalberg Ida színésznőnek, báró Uexkull nejének, aki jelenleg a stockholmi királyi színházban vendégszerepel. Ezt írják legalább az újsá­gok. Ami a hírben való, az már kevésbbé szenzációs. Aalberg Ida, aki különben esztendőkkel ezelőtt a buda­pesti Népszínházban is játszott, Sudermann Rejtett bol­dogság című színművében a feleség szerepét adta Stockholmban. A művésznő nagyon ideges volt s ami­kor a nagy jelenete után a taps elmaradt, olyan érzé­ketlen állapotba esett, hogy nem volt képes folytatni a szerepét. Másnap ismét föl kellett lépnie s ekkor dr. Wetterstrand hipnotikus álomba altatta a művésznőt s szuggerálta neki, hogy este teljes erővel és hévvel játszsza végig a szerepét. Az előadás csakugyan rend­ben folyt le s Aalberg Ida páratlanul nagy sikert ara­tott. Mindamellett tudunk művésznőket, akik dr. Wet­terstrand sem volna képes sikerhez segíteni. * Per a Takácsok miatt. Gerhart Hauptmann Takácsainak több dolga akad a rendőrséggel, mint a publikummal. Hannoverben Jäger igazgató már a múlt évben elő akarta adatni a híres színdarabot, folyamodott is engedélyért, de a rendőrség nem engedte meg az előadást. Jäger azonban a rendőrség tilalmát törvény­telennek találta s perre vitte a dolgot. A közigazgatási bíróság a napokban tárgyalta az ügyet s a rendőrség ellenében Jäger direktornak adott igazat. A Takácsokat tehát nemsokára szinte hozzák Hannoverben,­­ Duse Olaszországban. Duse Eleonóra sok­szor megfogadta már, hogy nem lép fel többé szűkebb hazájában, amely nem tudja őt eléggé méltányolni. A művésznő azonban csak annyira ragaszkodik a fogadal­mához, mint a brazíliai szerződéséhez és ehhez képest már ez­ őszszel nagy körútra indul Olaszországban. A társulata jelenleg Rómában játszik a Teatro Metastasio­­ban, természetesen a nagy művésznő nélkül. A tagok azokat a darabokat próbálják, amelyekkel körútra fog­nak menni s ezeket a próbákat nagy közönség láto­gatja, annyival is inkább, mert a belépő­ díjak igen cse­kélyek. A műsor felöleli Sudermann Otthonnéit, Goldoni Korcsmárosnéjó­t , Giacosa és Pinero egy-egy darabját. * Színházi műsorok. Nemzeti Színház. Hétfőn: A vasgyáros; kedden: Bernardo Montiba (általános bér­­letszünet); szerdán: A párisi; csütörtökön: Rosenkranz és Güldenstern (általános bérletszünet); pénteken: Honthy háza;szombaton: Létért való küzdelem (általános bérlet­szünet); vasárnap: Az arany e­­ber (általános bérlet­­szünet). Magyar Királyi Operaház. Kedden: Otello; szerdán: nincs előadás; csütörtökön: Faust; pénteken: Alár; szombaton: Fidelio; vasárnap: Rigoletto. Tous les trois. Népszínház. Vasárnap délután: A szókimondó asszonyság; este: Ezer év; hétfőn: A vereshajú; ked­den: Ezer év; szerdán: Toto és Tata; csütörtökön: Ezer év; pénteken: A falu roszsza; szombaton: Ezer év; vasárnap délután: A szultán; este: A siroki románc. Vígszínház. Vasárnap délután: Bécsi báni; este: Durand és Durand; hétfőn: Az öreg; kedden: Csalj meg, édes!; szerdán: Durand és Durand; csütörtökön: Az öreg; pénteken: először: Húsz perc egy esernyő alatt, Pry Pál megházasodott és Jipps és Nibbs; szom­baton: másodszor: Húsz perc egy esernyő alatt, Pry Pál megházasodott és Jipps és Nibbs; vasárnap dél­után: Éljen a kisiparos; este: Durand és Durand. Várszínház. Csütörtökön: Medea; vasárnap: A kis szórakozott. Sam­­ni Shylockja, Budapest, október 17. Salvini Gusztáv ma este Shylockot játszotta. Szinte bizonyosra veszem, hogy ez alakítása után meg­szaporodnak azok, akik e zseniális művész játékában nem látnak egyebet, mint nagy tehetségre valló komédiázást. Mert valóban — így okoskodnak némelyek­­- merő komédiázás, ha a színész nem marad meg egy szerep­kör határain belül, hanem a legkülönbözőbb vérmér­sékletű alakok ábrázolásával tüntet a színpadon. Hát természetes az, hogy egy színész Otellót és Tartuffeót, Hamletet és Shylockot, Corradot és Rómeót játszsza hu­szonnégy órai időközökben ? Hát természetes lehet az, hogy Salvini Otellóban valóságos pusztai tigris, Tartuffe­­ben civilizált, szenteskedő gazember. Hamletben finom, rajongó poéta-lélek, Shylockban pedig boszul lihegő, állatias vadságú öreg­ember? Nem, ez nem természetes, mert hiába nézünk körül az életben, ilyen emberek nem szaladgálnak az utcán s aki ennyi különböző jel­lemet eljátszik, az lehet igen tehetséges színész, de mindamellett komédiás. Hogy e színésznek a legnagyobb értéke éppen páratlan egyénilő erejében és nagy fantáziájában lako­zik, azt némelyek nem érzik, de megérezte mégis az a kis közönség, amely az első estétől fogva minden este kizarándokol a Városligeti Színkörbe s dacol az esővel és a sárral is, csakhogy láthassa Salvinit, aki minden este más egyént, más embert állít a színpadra. A Salvini-előadások közönsége majdnem minden este ugyanaz, mert az a közönség, amely az első két estén látta, meggyőződött arról, hogy ez az ember megdöb­bentő sokoldalúságával a legkülönbözőbb természetű alakoknak tud életet adni a színpadon. Salvini Shylockja tökéletességben a Tartuf fejével vetekedik. A budapesti közönségre kissé furcsán hatott, hogy a Sam­­ni Shylockja a második felvonás végén egész jelenetet játszik el, amely a Shakespeare szövegé­ben nem olvasható s a Nemzeti Színházban nem lát­ható. Ami a sh­akespearei darabok színpadi átdolgozását illeti, valóban az olaszok sem sokkal lelkiismereteseb­bek, mint a németek. Németországban, sőt nálunk is egyidőben Shakespearet a Deinhardstein úr átdolgozásá­ban játszották. Ezeken a darabokon valóban mindenki változtatott már. Változtatott az, aki pár száz esztendő­vel ezelőtt leírta változtatott, aki kiadta, aki fordította, és aki játszotta. Változtat a darabokon Saivini is. A Velencei kalmárban megjátszik egy jelenetet, amelyet a darabban csak elbeszélnek. Az elbeszélésben idézve van­nak a zsidó szavai s Saivini színpadra viszi ezeket a szókat, nyilván, ho­gy hatásosan végezze a felvonást. Nem mondom, hogy ez kifogástalan eljárás, de bizonyos, hogy van ennél nagyobb vétek is, amelyet Shakespeare ellen el szoktak követni s ez nem a szó­nak és a formának, hanem a lényegnek a megváltoz­tatása. Rossi csak a felét játszotta el a Hamlet szöve­gének s úgyis Hamlet volt, holott van nekünk olyan Hamletünk, aki ragaszkodik a szóhoz s csakis a szelle­met nem tudja interpretálni. S ha változtatott is Salvini a szövegen és a da­rab beosztásán, az ő, Shylockja igazi shakespearei alak volt, nagy indulatoktól hányatott, erőteljes természetű öreg­ember, aki a zsidóság eleven szimbóluma. Ravasz­ság, alattomosság, bősz gyűlölet a keresztény iránt, éhes fösvénység olvadnak össze Shylock sötét alakjában, amelyet csak szenvedése és apai érzése tesz némi­képpen rokonszenvessé. Shakespeare nem bánt ez alak­kal oly szeretettel mint drámai hőseivel tenni szokta. Shylock a darab végén kegyetlenül fölsül, mert Velen­cei kalmár nem is tragédia, hanem csak «play», mint Shakespeare nevezi. Innen van, hogy akadtak színészek, akik komikai­­lag fogták fel az alakot . Sarcey, a kedves öreg úr, egy párisi reprise alkalmával azt mondta a híres tör­vényszéki jelenetről, hogy az igen mulatságos operett­­szcéna. Mikor a zsidó a kését feni s gonosz pillantáso­kat lövell szerteszéjjel, már a legfelső karzatlátogató is tudja, hogy itt nem vérontás fog esni, hanem fölsülés. Sarcey sokban túloz, de abban, amit mond, van egy kevés igazság is. A Velencei kalmár elég komikusan végződik: a zsidó fölsülésével és kifosztásával. Mit csi­náljon ezzel a jelenettel az a színész, aki tragikailag fogja föl az alakot? Ebben a jelenetben okvetetlenül hajótörést kell szenvednie. Sam­­ni tragikailag fogta föl Shylockot s mégis a törvényszéki jelenetben volt legnagyobb. És ennél na­gyobb dicséretet nem lehet mondani róla. Amikor a zsidó fejére ráolvassák a törvényt, amely szerint minden jószágát elveszíti, még igazat adunk a bírák­nak. Shylock megérdemli, hogy megfoszszák a kincsei­től. De amikor a hite megtagadására kényszerítik, ami­kor el akarják tőle venni az utolsó birtokát, akkor a zsidó egészen összetörik, de egyszersmind föl is magasodik s a részvétünkre appellál. Samvini Shylockja itt elvesztette minden állatias boszúvágyát s csak azt érezte, hogy az isteni igazságszolgáltatás kegyetlenül szakad a fe­jére. Ahogy Samvini elhagyja a törvényszéki termet, magát a bolygó zsidót látjuk, aki örök átokkal a fején, mindenkitől elhagyatva bujdosik ki a világba. Ezután még egy jelenet következett s a darabnak vége volt. De a közönség még a törvényszéki jelenet hatása alatt állott s a függöny legördülte után nyolc­szor hívta ki Salvinit. A lelkesedésnek ilyen kitörését még azok sem látták, akik az emlékezetes Duse-estéken ott voltak a Városligeti­ Színkörben. Jászai Mari asszony az előadás előtt rózsacsokrot küldött a művész öltöző­jébe, a második felvonás után pedig a zenekarból pálmaágat nyújtottak föl Salvininek, aki alig győzte megköszönni a zajos tapsokat és a sürü éljeneket. Samvini kolábon­ Petruchiót játszsza el a Makrancos hölgyben, csütörtökön pedig Keant. h. a. Közoktatás. (Az Egyetemi Kör választásai.) Az Egyetemi Kör ez idei viabizottsága tegnap megalakult. A tudo­­nyos viták és retorikai esték elnöke Vida Sándor, alelnöke Vetzák Ede, főjegyzője Lampérth Géza, jegy­zője Gózner Elek. A jogi és államtudományi szak­osztályban elnök Vetzák Ede, alelnök Nyáry Géza, jegyző Szik Vilmos. Az irodalmi és retorikai szakosztály elnöke Lampérth Géza, alelnöke Erdélyi Lajos, jegy­zője Dobos Károly. A bölcsészeti és történelmi szakosz­tály elnöke Mán­g Ferenc, alelnöke Román József, jegyzője Xantus Gábor. Az orvosi és természettudományi szakosztály elnöke Massanek Gábor, alelnöke Madsar József, jegyzője Bárándy Oszkár. A matematikai és technikai szakosztály elnöke Sebesy János, alelnöke Kopeszek György, jegyzője Komlósy Imre. Behívott al­­bizottsági tagok: T. Pálffy Ferenc, Zboray János, Han­znig István, Ortmann Albert, Száva Gábor, Juhász István, Plank Alajos, Gózner Elek, Bell Lajos, Papp Illés. (A magyar nyelv hódítása Torontálban.) Steinbach Antal királyi tanácsos és Torontál vármegye, valamint Pancsova szabad királyi város királyi tanfel­ügyelőjének 40 éves szolgálati jubileumát nagy ünnep­séggel készül megtartani a Délmagyarországi Tanító­ Egyesület és a délvidéki értelmiség e hónap 21., 22. és 23-ik napjain Nagy-Becskereken. Jarassics Gyula mi­niszter képviseletében Szathmáry György miniszteri ta­nácsos, a fővárosi és országos tanár- és tanítóegyesü­letek képviseletében pedig dr. Göcz József, Schaffer Sándor, Minke Béla, Móra István és még számosan utaznak az ünnepségre, amely annyiban figyelemre­méltó, hogy voltaképp a magyar nyelv diadalát fogják ünnepelni, mert amióta Steinbach Antal vezeti ott lent az ügyeket, 430 új iskolát és óvodát állítottak föl. (A csőkepénzek államosítása Ausztriában.) Bécsből telegrafálják, hogy az osztrák költségvetési bi­zottság ma 18 szavazattal 6 ellenében elfogadta a leckepénzek államosítására irányuló indítványt. (A közoktatási tanács új tagjai.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Alexander Bernát buda­pesti tudomány-egyetemi nyilvános rendkívüli tanárt, dr. Bokor József budapesti felső kereskedelmi iskola rendes és tudomány-egyetemi magántanárt, dr. Hege­dűs István budapesti tudomány-egyetemi nyilvános rendes tanárt, dr. Heinrich Gusztáv miniszteri taná­csost, budapesti tudomány-egyetemi nyilvános rendes tanárt, dr. Kármán Mór budapesti gyakorló főgimná­ziumi rendes­­ tudomány-egyetemi magántanárt, dr Kisfaludy K. Béla budapesti tudomány-egyetemi nyil­vános rendes tanárt s a Szent István Társulat igazga­tóját, dr. König Gyula miniszteri tanácsost, műegyetemi nyilvános rendes tanárt, Lakics Vendel székes­fővárosi igazgató-tanítót, dr. Medveczky Frigyes budapesti tudo­mány-egyetemi nyilvános rendes tanárt, dr. Pauer Imre budapesti tudomány-egyetemi nyilvános rendes tanárt, dr. Riedl Frigyes budapesti főreáliskolai tanárt és Szuppán Vilmos budapesti állami felsőbb leányisko­lai igazgatót a folyó évi október hónap 1-től kezdődő hatálylyal öt évi időtartamra az országos közoktatási tanács előadó-tanácsosaivá nevezte ki. Illetékes helyen arról értesítenek bennünket, hogy a miniszter a ki­nevezési­­rendelvényeket a közoktatási tanácshoz egy fontos leirat kíséretében küldötte meg, amelyben a most már teljesen megalakított állandó bizottságot fel­hívja, hogy addig is, amíg a tanácstagokat az állandó bizottságnak ez ügyben teendő előterjesztésére ki­nevezi, a bizottság haladék nélkül lásson hozzá ama munkálatok kidolgozásához, illetőleg előkészítéséhez, amelyeket a régi tanács már be nem fejezhetett. A miniszter a leiratban különösen három ily ügyet említ fel. Egyik az osztatlan népiskola tan­terve, amelynek nagy fontosságát erősen hangsú­lyozza a leirat; a másik a tanítóképzőintézeti új tantervhez szolgáló módszeres utasítás, amelynek el­készítése nélkül a tantervet sem lehet életbe léptetni; harmadik a középiskolai tantervek revíziója, amelynek ügyében már a régi tanács bevezető tanácskozásokat folytatott. Ezenkívül már most figyelmébe ajánlja a miniszter az állandó bizottságnak a polgári iskola reform­jának kérdését és a jelenlegi állapot, szervezet és tan­terv minden oldalú tanulmányozását kívánja, hogy a tanács a reform iránya tekintetében mielőbb megálla­podásra juthasson.

Next