Pesti Napló, 1897. október (48. évfolyam, 273-303. szám)

1897-10-10 / 282. szám

282. szám. Budapest vasárnap PESTI 2VAJPÍLÓ, 1897. október 10. * 6 — A király ajándéka. Megírtuk már, hogy dr. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszternek az a szándéka, hogy a király nagyszerű ajándékának örö­mére minden iskolában hazafias ünnepeket rendezze­nek. A miniszter most ebben a dologban rendelet in­tézett valamennyi tankerületi főigazgatósághoz, és azt az autonóm felekezeti hatóságokkal is közölte. A ren­delet így hangzik: Kitörő lelkesedéssel és örömmel üdvözölte a nemzet ő császári és apostoli királyi felségének, leg­­kegyelmesebb urunknak ez évi szeptember 25-én Budapesten kelt legfelsőbb elhatározását. E királyi kézirat, amely az ezeréves magyar állam történetének kiválóbb alakjait a művészet alko­tásaival örökítteti meg az utókor számára, középisko­láink tanári karainak újabb alkalmat ad arra, hogy a gondjaikra bízott fiatal nemzedékben a magyar király iránt való hagyományos hűséget és ragaszkodást s a magyar haza hit szeretetét megszilárdítsák. Legbensőbb kívánságom, hogy­ a királyi kegy iménti korszakos nyilvánulásának emléke mélyen bele­vésődjék a fiatal nemzedék szivébe, s benne a hazafias érzéseknek erős fölbuzdulását eredményezze. Azt óhaj­tom, hogy ne csak most, amikor néhány nap választ el bennünket e nagyjelentőségű magasztos cselekedet­től, hanem évek múltán is el nem enyésző fénynyel ragyogja be fiataljaink életének útjait annak a dicső tettnek emléke, amely teljes nagyságában és mélysé­­ben tárta föl előttünk a legjobb és legnemesebb király alkotmányos érzületeinek kiapadhatatlan forrását. Elvárom minden középiskolától, hogy amennyi­ben eddig meg nem történt volna, lehetőleg mielőbb, de mindenesetre még e hónap folyamán külön iskolai ünnepséggel tegye emlékezetessé a történeti vonatko­zásokban bővelkedő királyi kézirat kibocsátását. — Nemzeti múltúnk elévülhetetlen tényei, a nagy törté­neti alakok és a nevükhöz fűződő intézmények, ame­lyeket a legfelsőbb elhatározás szövege állami életünk fejlődésének csúcspontjaiként összefoglal, a kijelölt cél szempontjából igen alkalmas tárgysorozatot alkotnak. Ezért tartózkodom attól, hogy a tanári karoknak részletes utasítást adjak, mi módon valósítsák meg kí­vánságomat. Hazafias belátásukra és tapintatukra bí­zom, hogy a helyi viszonyokhoz képest maguk álla­pítsák meg ezen ünnepség rendjét, amely lefolyásában méltó kifejezése legyen annak a nagy alkalomnak, amelyhez fűződik. Mindenesetre szükséges lesz azonban, hogy az istentisztelet után egybegyült serdültebb fiatalságnak a tanári kar valamely tagja a királyi kéziratot felol­vassa s a benne említett nagy férfiak dicső tetteinek s alkotásainak kapcsán ünnepi beszédben méltassa a király és a nemzet együttérzésének, alkotmányunk e legerősebb biztosítékának fontosságát s azokat a nagy uralkodói erényeket, melyeknek forrón szeretett koro­nás királyunkban való találkozása a dicsőség és bol­dogság sugarait árasztja széjjel hű népeire. Az ön­képző körnek egyik tagja is hozzájárulhat az ünnep emeléséhez alkalmi beszéd elmondásával, mely az ifjú­ság örömét van hivatva kifejezni, vagy hazafias költe­mény elszavalásával, az intézet dalköre pedig a nagy eseményhez méltó ünnepi dal előadásával. Ismerve középiskolai tanári karunk érzületét, hiszem, hogy e fölszólítás nélkül is megteszik maguk­tól, vagy már eddig is megtették azt, amit a királyi kézirat hatása alatt keletkezett fölbuzdulás nemes irá­nyú hasznosításával középiskolai ifjúságunk hazafias nevelése érdekében egy ünnepség keretében meg lehet tenni.­­ Hogy mindamellett szükségesnek tartom a külön figyelmeztetést, leginkább azért történt, mert a legfőbb országos tanügyi hatóság részéről eredő buzdí­tással is súlyt akarok adni az iskolák e nemű hazafias vállalkozásának. Budapesten, 1897. évi október hónap 4-én. Wlassics Gyula s. k. — Munkácsy Mihály betegsége- Le­sújtó hir repült világgá a napokban Munkácsy Mihály állapotáról. A hír szerint a nagy mű­vész állapota a legrosszabbra fordult. Most azonban az endenichi ideggyógyintézet igaz­gatója kijelenti, hogy e hírek nem felelnek meg a valóságnak, mert Mun­kcsy állapotában nem állott be rosszabbodás. — Ottó főherceg román rendjele. A hivata­los lap mai számának közlése szerint, a király meg­engedte, hogy Ottó főherceg vezérőrnagy, a 10. lovas­­dandár parancsnoka, a királyi román Románia csillaga­­rend nagykeresztjét elfogadhassa és viselhesse. — Románia csillaga igen szép ordó; a nagy keresztje tenyérnyi nyolcágú aranyszélű, kettős ezüstcsillag kék zománccal. A csillag közepében vörös emaillapon arany­sas terjeszti szét szárnyait; a szárnyak körül arany­­betűkkel csillog: In fide salus jelige. A hátlapján ko­ronás C. I. monogramm körülvonva zöld tölgykoszo­­ruval. A nagykeresztet arasznyi széles zöldszegésü vörös selyem-csarpon viselik. Románia csillaga a leg­előkelőbb román kitüntetés, amelyet Károly király 1877-ben alapított. — Ünnep a branyickói honédemléknél. Lő­cséről jelentik nekünk, hogy az odavaló felsőbb leány­iskola növendékei Klimkó Mihály igazgató és a tanári kar vezetése alatt e hónap hatodikán a branyickói honvédemlékhez rándultak és a Szózat eléneklése után koszorút tettek a névtelen hősök sírjára. Visszafelé a Korotnok község határában levő honvédsírra tettek koszorút. Földy János tanár tartott itt lelkesítő beszédet. — «A németek Magyarországon.» A berlini Kleines Journal «A németek Magyarországon» címmel ér­dekes cikket közöl, amely szembeszáll azokkal az út­­széli vádakkal, hogy a németséget Magyarországon erőszakkal megmagyarosítják. A cikk írója pillantást vet az erdélyi szászok ki­váltságainak keletkezésére és meggyőzően kimutatja, hogy még ma is, ámbár a szászok nemzeti egyetemé­nek, mint csak régi korokba illő rendi képviseletnek meg kellett szűnnie, a szászok önkormányzatán semmiféle csorba nem esett. Ami a nemzetiségek oktatási és ta­nulási szabadságát illeti, a többi közt a szászok az ál­lítólagos magyar zsarnokság uralkodása alatt olyan ki­váltságokat élveznek, amelyek szinte párjukat ritkít­ják. Iskolában, egyházban, bíróság előtt való nyelvi kényszerről szó sincs. Az állam nyelvének tudását csak azoktól követelik meg föltétlenül, akik állami hi­vatalba akarnak bejutni. Ennél enyhébb kényszert képzelni sem lehet. A magyarok germanizációja pedig, amelyről az utóbbi időben, különösen pedig a bécsi Burg-színház tagjainak dugába dőlt budapesti vendég­­szereplése alkalmával sokat meséltek, rosszhiszemű mese. — Ováció Pallavicini Ede őrgrófnak. A Magyar Általános Hitelbank tisztviselői kara az intézet vezérigazgatóját, Pallavicini Ede őrgrófot valóságos belső titkos tanácsossá történt kinevezése alkalmából ma meleg ovációban részesítette. Az intézet tisztviselői kara nevében dr. Stettner László igazgató-helyettes és főtitkár üdvözölte a vezérigazgatót, aki szives szavak­ban köszönte meg a tisztviselői kar ragaszkodását. — A komáromi vár új parancsnoka. Mint a hivatalos lap mai száma közli, a király rheinwalli Müller Ágoston altábornagyot, a komáromi vár pa­rancsnokát saját kérelmére nyugdíjazta, helyére pedig nemes Lutzner Móric altábornagyot, a második tüzér­dandár parancsnokát nevezte ki. A nyugalomba vonuló várparancsnokot a király egyúttal a Lipót-renddel tün­tette ki. — Dr. Erődi Béla jubileuma. A józsefvárosi községi főreáliskola tanártestülete ma az István fő­herceg-szállóban családias jellegű lakomát rendezett dr. Erődi Béla, budapesti tankerületi főigazgató tisztele­tére, aki a nevezett tanintézetben 1872. október 7-ike óta tanítja a magyar nyelvet és irodalmat. Az ünne­peltet Felsmann József, az intézet igazgatója üdvözölte, majd Tankó János intézeti tanár, a jubiláns legrégibb iskola- és tanártársa sorolta elő mindazokat az érde­meket, amelyeket dr. Erődi Béla, mint jeles orienta­lista s különösen, mint a legkiválóbb tanférfiak egyike nemzeti kultúránk előmozdítása közül szerzett. — Kiállítás az uralkodó jubileumán. Ő fel­sége ötvenéves uralkodói jubileumára, mint Bécsből jelentik, az osztrák fővárosban nagyszabású mezőgazda­sági kiállítást rendeznek. A kiállítás 16 külön álló cso­portból fog állani, amelyekben a mezőgazdaság, gépé­szeti ipar, talaj- és állattenyésztési viszonyokat mutat­ják be. A kiállításon való részvételre e hónap 15-éig kell jelentkezni. A kiállítás rendezői nagyban számí­tottak a magyar gazdák részvételére is, s többször fel is írták őket a részvételre. A magyar gazdák azonban feltűnő kevesen jelentkeztek. — Új helyiérdekű vasút a fővárosba. A buda­pest—szentmihály—csömör—kerepes—besnyői­ vasút meg­valósulásához közeledik. Ezen, a székes­fővárosi lakos­ság élelmezésére is fontos helyi vasúti összeköttetés tárgyában a napokban Illyés Bálint országgyűlési kép­viselő vezetése alatt egy többtagú küldöttség járt báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszternél, aki kijelentette, hogy örvendene, ha ez a vasút az érdekelt községek javára mielőbb létesülne. — Csányi László emléke. Zala megye törvény­­hatósága néhány hónap előtt elhatározta, hogy Csányi , László házát Zala-Csányban emléktáblával jelöli meg. A leleplezési ünnep holnap megy végbe. Zala-Eger­­szegről különvonaton indulnak Zala-Csányba, ahol isten­­tisztelet lesz, azután Csányi házához vonulnak, ahol Barcza László megyebizottsági tag mondja az ünnepi beszédet. Az ünnep után társaslakoma lesz. — A szerb költő hamvai. Egy régen húzódó ügy végleges megoldásáról értesít bécsi tudósítónk. A szerbek régi vágya, hogy újabb irodalmuk meg­teremtőjének, Vuk Kardzicsnak hamvai hazai földben nyugodjanak. Ez most teljesedésbe megy, a szerb költő a bécsi temetőben fekszik és exhumálása holnap megy végbe nagy ünnepségekkel. Belgrádból ez alkalomra igen sokan érkeztek a császárvárosba, köztük a szerb tudományos akadémia tagjai: Novakovics, a volt minisz­terelnök, Gyorgyevics és Neschics, az államtanács tagjai, odaérkeztek: Stojanovics tanár, a belgrádi egyetem dékánja, Rajics alpolgármester, aki Belgrádot képviseli az ünnepségen. A vasúti állomásnál lesz a templomi szertartás, ahonnan a díszes koporsót elindítják hazafelé. — A magyar zászló Szlavóniában. Szlavónia egy kis falujában, Zavaljenakban, mint lapunknak táviratoztak, ma nagy zavargás volt. A bujtogatók már napok óta szítják a tüzet s tegnap vagy ötszáz fel­fegyverkezett paraszt rohant a községházára, hogy előkerítsék a magyar zászlót, amely az ő romlásuk okozója. A csendőrség nem tudott féket állítani a rohanó áradatnak s csak amikor Riscse községből se­gítség érkezett, voltak képesek visszaszorítani a tö­­­meget. — Az öreg honvédek elnöke. Egy kőnyoma­tos újság nyomán mi is jelentettük, hogy a negyven­­nyolcas honvédek választmányának Péchy Tamás halá­lával megüresedett elnökségére báró Podmaniczky Frigyes mellett dr. Csatáry Lajos miniszteri tanácsost is emlegetik jelöltnek. Dr. Csatáry Lajos most annak a közlésére kér bennünket, hogy bár köszönettel veszi a megtisztelő bizalmat, a jelöltséget el nem fogadhatja, mert bizonyosan tudja, hogy báró Podmaniczky Frigyes elfogadja az elnökséget, azzal szemben pedig, aki a negyvennyolcasok legjelesebbje, valamennyi öreg hon­védnek csak egy a kötelessége: egyhangú megválasz­tását keresztülvinni. — Havas világ. Végre-valahára elállott az eső és Budapest utcáira hideg őszi szél csapott, sietésre kényszerítve a didergő embereket. Az égbolt azonban nem tisztult ki és igen könnyen meglehet, hogy hol­­nap-holnapután nálunk is leesik a hó, mint többfelé a vidéken. Párkányról ma is nagy havazásról érkezik hír. Szegzárd szőlőhegyei is megfehéredtek a csütörtök­ről péntekre virradó éjszaka alatt. A hőmérő két fokra szállott alá, nagy szomorúságára több szőlőbirtokosnak, akinek még szüretetlenül van künn a termése. Lőcsén is bokáig ér a hó, az időjárás zord és a nép aggódás­sal eltelve néz a korai tél elé. A burgonya kiszedése éppen most folyik s a szegényebb mezőgazdáknak alig lesz eleségük télire. A meteorológiai intézet jelentése szerint az idő tegnap országszerte esős volt, csupán az esőmennyiség volt kevesebb, mint tegnap. A hőmérő reggelenkint mindenfelé öt fokot mutat. — Szerencsétlenség­ az Operaházban. Akik ma az Operaházban Tannhäusert végighallgatták, nem is sejtették, hogy a színpad alatt egy szerencsétlenül járt embernek holtteste fekszik, várva arra, míg érte jön­nek és elszállítják. Sajnos, egy óráig tartott, míg meg­érkeztek a hatóság emberei és hátul a színfalak mögül elvitték a szerencsétlen Artmann Béla bádogost, akit kötelességének teljesítése közben ért a halál. A szeren­csétlenség hét órakor az előadás kezdete előtt történt. Az áldozat, Artmann Béla 55 éves bádogos, öt gyermek atyja, az Operaház megnyitása óta volt alkalmazva. Este hét órakor, mielőtt a függönyt fölvonták, Art­­m­annak valami dolga akadt a színpadon. Véletlenül rálépett a sülyesztőre és abban a pillanatban a szín­pad alá zuhant. A mélységből fölhangzó tompa jaj­kiáltására a színpadon levők leszaladtak a színpad alá, a boldogtalan embert azonban akkor már halva talál­ták. Értesítették a szerencsétlenségről a rendőrséget, de már kilenc óra is elmúlt, mire a holttestet elszállí­tották. És az előadás folyt akadálytalanul, a közönség mit sem tudott a szegény munkás tragédiájáról . . . — Püspök és tanár. Gróf Mojláth Gusztáv gyulafehérvári új püspök — mint annak idején meg­írtuk — megfosztotta állásától Padi Gézát, a brassói katolikus gimnázium egyik tanárát azért, mert elvált felesége életében polgári házasságra lépett egy másik nővel, mivel második nejével egyházi utón nem is es­küdhetett meg, mert a katolikus dogma szerint ez tilos. Hir szerint Wlassics Gyula vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter most az elbocsátott tanárt vala­melyik állami középiskola professzorává fogja ki­nevezni. —­ínség a délvidéken. A minap hírül adtuk, hogy az aldunai Senki-szigeten és Székelykeve csángó­­telepen a lakosoknak nincsen betevő falatjuk. A ve­tést az esőzés és áradás tönkretette, úgy hogy a tél nyomorát semmivel sem enyhíthethetik. A földművelés­ügyi minisztérium rögtön intézkedett, hogy a keservet enyhítse és Kolosváry miniszteri titkár ma kezdte ki­osztani a nép között a kormány ajándékát, a vetőma­got. A szerencsétlen embereknek tehát van legalább reményük, hogy a jövő év megadja azt is, amit a mostani megtagadott. Nagy-Becskereken is ma állapí­totta meg Torontál vármegye magkiosztó bizottsága, hogy mennyi vetőmaggal fogja ellátni a tönkrejutott gazdákat. Hatvannégy községben összesen 6550 föld­művesnek adnak vetőmagot, amelyet az e célra enge­délyezett 1CO.OOO írtért vásároltak meg. — A szabó-munkások mozgalma. A raktári szabó-munkások tegnap este értekezletet tartottak egy dob­ utcai vendéglőben, s elhatározták, hogy erélyesen védekezni fognak a munkaadóknak az ellen a törek­vése ellen, hogy a 11 órai munkaidő fölemeltessék. Öttagú bizottságot választottak, amely őrködni fog, hogy a munkások érdekeit a munkaadók meg ne sértsék. — Összeütközés a villamos pályán. A Váci­körúton ma ismét összeütközés történt. A nagy erővel haladó 14-es számú villamoskocsi beleütközött az Uhlick-cégnek egy teherkocsijába, amely a Révay­­utcából jött ki. Az összeütközés oly erős volt, hogy a villamos összes ablakai betörtek és két utas is meg­sérült könnyebben. — Ácsok sztrájkja. A sztrájkoló ácsokhoz ma az az ötven munkás is csatlakozott, akik eddig tartóz­kodtak a sztrájktól. Az ácsok holnap délelőtt 10 óra­kor a Tr­ieszti nőhöz címzett vedéglőben gyűlést tarta­nak. Az élelmiszerkiosztást hétfőn kezdik meg. — Elöntött ezüsttárna. A csehországi Kutten­­bergből telegrafálják nekünk. A Berancka nevű, három­száz méter mély ezüsttárnát vagy felényira elöntötte az ár. A bányászok közül, akik a tárnában dolgoztak, kettőt elsodort az ár, a többi megmenekült.

Next