Pesti Napló, 1899. április (50. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-28 / 117. szám

2 Budapest, péntek FESTI NÁMLÓ,­­ 1899/április 28.­ 117. szám x Kínába kell mennünk. Lám még a kis Dánia is készül területet szerezni Kíná­ban, nem is szólva Olaszországról, mely nem szűnik meg fáradozni a San-Mun­­öböl megszerzése érdekében, bár Kína részéről nagy akadályokra talál, mert Olaszországot a kínaiak nem ismerik. A dánok helyzete más, ők egyenesen mint az orosz politika szövetségesei jelennek meg ott; ködömben eddig is mintegy 500 dán hajó van elfoglalva a kínai parti ha­józásban, a Kopenhágától Pekingig vo­nuló óriási táviróvonal hivatalnokai pedig nagyrészt dánok. Oroszország támogatja és biztatja a «kis» Dániát — mely mint tengeri állam nem is oly nagyon kicsi — hogy ez is támasza, szövetségese legyen; valamint Anglia biztatja Olaszországot s úgy látszik biztat minket is, mert minél több érdektársa lessz az Oroszországgal előbb-utóbb elkerülhetetlen mérkőzésnél, annál jobb. S ezzel elérkeztünk a kínai kérdés politikai méltatásának ahoz a pontjá­hoz, mely nézetünk szerint e kérdés megítélésénél döntő fontosságú. Aki figye­lemmel kísérte a Kínában négy év óta történteket, egy percig sem kételked­­hetik abban, hogy a legközelebbi nagy világháborút Kína miatt fogják megvívni. A keleti kérdés elvonult a Balkán-félsziget­ről és a Boszporus partjairól és áthelyez­kedett a­ Pecsik­-öböl vidékére. Mérhe­tetlen szerencsénk az nekünk, hogy a mi keleti kérdésünk lekerült a világhatalmak programmjáról s az ennél sokkal nagyobb kínai kérdés lett a valódi, a fontos «ke­leti kérdéssé.» Ez nekünk esetleg évtize­dekig terjedhető nyugalmat, békés fejlő­dést, belső erősödést tesz lehetővé. A Gondviselésnek ezt a rendkívüli kegyét, a szerencsének ezt a ritka ajándékát ten­­nék kockára, ám Kínába mennénk. Ha Kínában mi is hódítunk, ment­hetetlenül bele fogunk vonatni azokba a komplikációkba, melyek a kínai érdek­szférák miatt minden bizonynyal ki fog­nak törni s a szibériai vasútnak néhány év múlva várható befejezése után sokáig elodázhatók aligha lesznek. Ha egyszer unokahugának vagy öcscsének — még azt sem tudja, hogy az ő nagyanyja az én apám test­­véröcscsének fáz unokája volt! ... De hát mire tanította őt otthon az asszonyanyja, ha még azt sem tudja, kik voltak az elődei s hogy kivel miféle atyafiságban áll ?! A mindenek fölött győzedelmeskedő halál csak a véletlen segítségével tudta hatalmába ejteni az erő és egészség­e ritka alakját: ájta­­tosságának lett áldozata. Mint szigorú vallásos­ságban nevelt nő, ritka napon maradt el a miséről, de arra nem volt eset, hogy az ad­venti rojáték valamelyikéről lemaradt volna. Egy ízben ha Nám­ja megbetegedvén­­— az ő vállait is 70 tavasz nyomta már — nem kisérhette el úrnőjét reggeli áj­tatosságára, másnak a kíséretét pedig Ápor néni semmi áron sem akarta elfogadni, öntudatosan bizto­sítva környezetét, hogy jóval hosszabb gyalog­lásokra is képesnek tartja magát kiséret nél­kül, mint a közeli templomba menni. De visszajövet, szokása szerint utolsónak maradva a templomban, elcsúszott a síkos után s nem bírva önerejéből talpra állani, a zuzmarás de­cemberi hajnalban hosszabb ideig fekve ma­radt, az elhagyott utca fagyos kövezetén. Mire segítségére jöttek és haza vezették, már ezy­­sen át volt hűlve s mintegy félévi betegeske­dés után, a halál mégis diadalmaskodott vas­­szervezetén. Réges-régen, talán még Mária Terézia ki­rályné fiatal korában, az ő ablakai alatt is engették a régi romantika szimbólumának, a beteszszük a lábunkat Kínába, akkor ne­künk is részt kell vennünk az ott folyó küzdelmekben, nekünk is harcolnunk kell nemcsak ott, hanem minden valószínűség szerint Európában is. Az angolok szeret­nek is, ha bátran nekivágnánk a kínai kalandnak. Politikájuk hagyományos törek­vése kontinentális szövetségesek szerzé­sére irányul. Valószínűleg nekünk van szánva az a szerep, hogy Európában tá­madjuk Oroszországot, abból a célból, hogy ők, az angolok Kínában könnyeb­ben elbánhassanak vele. De ha tartózkodunk a Kínában való területi térfoglalástól s óvakodunk attól, hogy az ott szembekerülő hatalmak bár­melyikének pártjára kelljen állatunk, akkor a kelet-ázsiai kérdés miatt kitörő nagy mérkőzés alatt megóvhatjuk sem­legességünket. A hosszú béke alatt ben­­sőleg megerősödve annyira megszilárdít­hatjuk pozíciónkat, hogy az európai keleti kérdés teljesen elveszti ránk nézve aggasztó voltát. A politikai tekintetek tehát s a magyar nemzeti érdek azt parancsol­ják nekünk, hogy se angolnak, se németnek, se osztráknak fel ne üljünk. Ám végezzék ők a maguk dolgát, mi végezzük a miénket, így szolgáljuk he­lyesen a magyar presztízst. Budapest, április 27. A képviselőház holnap, pénteken délelőtt 10 órakor tartandó ülésében folytatja a kúriai bírásko­dásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az általá­nos vita során fel fognak még szólalni­ Kossuth Ferenc, Kálmán Károly,­ Presz igazságügyminiszter és talán Szilágyi Dezső is. -------­A külügyminiszter Budapesten. A N. Fr. Pr. értesülése szerint gróf Goluchowsski külügyminiszter a jövő héten ismét Budapestre jön s körülbelül egy hétig itt marad. A pénzügyminiszter üdülése, Lukács László pénzügyminiszter múlt vasárnap üdülés céljából Olaszországba utazott. A miniszter előreláthatóan 8—10 nap múlva visszaérkezik s átveszi ismét tár­cája vezetését. Ennek az egyszerű ténynek fölemlí­­tésével a miniszter utazásához fűzött kombinációk tárgytalanokká válnak. rózsaszín szalagra fűzött mandolinnak hurjá­s­a nemcsak tapsolt a szerenád adójának, hanem pulykapecsenyével és puha kenyérrel várták a kérőt, mint ahogy, az akkori szokás szerint, kedves vendéget fogadni illett. Szóval, Ápor néni valamikor jegyben is járt, csakhogy je­gyese a menyasszonyi fátyol helyett gyász­­fátyolt borított rá. Lehet, hogy a «vitam et sanguinem» szózata — mely az ő mátkasága korában, mint az országban az ősök idejében körülhordozott élet-halálharcba hivó véres pal­los, úgy szállott végig e hazán — az ő jegye­sét is ama vitézek soraiba szólította, kik a szép királyné jogainak védelmére hagyták el jegyesü­ket, szüleiket, családjukat, sőt hazájuk határait is, hogy öldöklő porosz fegyvertől leteritve, vérükkel pecsételjék meg koronás királyuk iránti hűségüket. Más hagyomány azonban azt állítja, hogy Apollónia jegyesét, röviden az egybekelés előtt, valamely pusztító betegség ragadta el s nem mint hős esett el a harctéren, hanem más kö­zönséges halandó módjára, ágyban vívta utolsó küzdelmét a leghatalmasabb ellenséggel, a nagy kaszással, ki győztes maradt fölötte. E veszteség annyira lesuj­totta az akkor még fiatalsága tavaszát élő, Ápos nénit, hogy el­hagyva nevelő atyját — szülei korán haltak el — testvéreit s a vidéket, ahol őt minden pó­tolhatatlan veszteségére és bánatára emlékez­tető, a távol Erdélyben lakó egyik nőrokonához költözött, kitől csak sok év múlva, már-már őszülő fejjel tért vissza,.Agyhajadon maradt,. Budapest, április 27. Annak a huszonötesztendős Odisszeának,­ melyen a kúriai bíráskodás ügye parlamenti históriánkban keresztülment, ma nyílt meg az utolsó fejezete. A képviselőház belefogott a törvényjavaslat tárgyalásába, és a kompro­­misszum­ egyengette után immár belekerül majd’ a kúriai bíráskodás a törvénytárba. Az általános vita mai első napjának a szo­­­kottnál népesebb terem és tettebb karzat adott Senki sem tudta, váljon más kérő hiányában-e, vagy a saját akaratából. Mint a legtöbb embernek, Ápor néninek is voltak ellenségei s ezek nagyon megszóltak azért, hogy — élénk szinü ruháiról nem is szólva — általánosan ismert józan gondolkozása dacára, késő aggkorában kezdett gyengéd ba­rátságot tanúsítani egy öreg katona, állítólag generális iránt, ki abban a városban települt le, ahol Apollónia lakott s akiről senki sem tudta, honnét jött, kinek a fia, szóval, ki a rokonsága. Mert a régi világban az előkelő atyafiság adta meg az egyénnek tulajdonképpeni értékét. Az öreg katona pedig fokozott mértékben, bizonyos tisztelettel viszonozta a barátságot, melyet az agg nö «vénsége gyengéjének» mon­dott s amelyen jóakarói mosolyogtak, mulat­ságosnak, sőt kedvesnek találva a 80 éven már túl levő nő és 70 felé közeledő férfi e szo­­­katlan vonzalmát. Hátuk mögött nem is hitták őket másként, mint a «virágzó álom-párnak.» De különösen megbotránkoztak az ellensé­ges nénikék és bácsikák a «vén obsitos» — ez volt a galambősz katona általános népszerű­ségnek örvendő neve — viselkedésén agg ba­rátnőjének temetése alkalmával, midőn bána­tában megtörve, alig tudta zokogását elfojtani. Szegény Ápos néni! Hogy szóltak volna meg téged ezek a jámbor lelkek, ha gyanítják vala, hogy a zokogó aggastyán benned siratja az édes anyját ! ' .... ... Rudnay Zsófia. Xaueger és a románok. Tegnap közöltük azt a választ, melyet Széll Kálmán miniszterelnök Pichler Győzőnek interpellációjára adott A miniszterelnök kijelentette, hogy a vizsgálat eredménye szerint a magyarországi románok nem küldöttek Luegernek telegrammot, melyben a kabinetirodánál való köz­benjárását kérték. Pichler azután válaszában azt mondta, hogy a románok levélben érintkeztek Lueger polgármesterrel. Erre vonatkozólag a bécsi Deutsche Zeitung című újság, melyhez Lueger közel áll, — mint Bécsből telegrafálják — a következőket írja: Széll Kálmán miniszterelnöknek Pichler inter­pellációjára adott tegnapi válaszára vonatkozólag kijelenthetjük, hogy a magyarországi románok és dr. Lueger polgármester között nemcsak táviratvál­tás nem volt, amint már a magyar miniszterelnök is kiemelte, hanem egyáltalán semmiféle írást nem, váltottak egymással. Határozatképtelen bizottság. A képviselőház­­­mentelmi bizottságát már több ízben ülésre hívták össze sürgős mentelmi ügyek elintézésére, de az ülést nem tarthatták meg, mert a tagok nem jöttek össze határozatképes számban. Egy ízben már fel­szólította a Ház elnöke nyílt ülésben a tagokat a pontos megjelenésre, de ez nem használt. Ma ismé­telte az elnök ezt a felhívást, kérve a bizottság tag­jait, hogy a holnap délután öt órakor tartandó ülésre határozatképes számban méltóztassanak meg­jelenni, mert — mondotta az elnök — «csakugyan lealázó a képviselőházra nézve, hogy a törvényszé­kek és járásbíróságok részéről folyton sürgetések ért­­keznek a Házhoz.» Ennek a felhívásnak bizonyára­ lessz annyi haszna, hogy a bizottság végre meg­tarthatja holnap az ülését. Az állami népiskolák szaporítása. A kép­viselőház pénzügyi bizottsága április 28-án, délután öt órakor a képviselőházban, szokott helyiségében­ ülést tart, melyen az állami elemi népiskolák meg­felelő elhelyezésével fölmerült kiadások fedezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalja. ORSZÁGGYŰLÉS

Next