Pesti Napló, 1900. március (51. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-09 / 67. szám

10 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1900. március 9. 67. szám / , — A szegedi ferencrendiek és az uj rend. Sárgás Tamás, a szegedi ferencrendi ház főnöke, egy odavaló újságírónak érdekes fölvilágositásokat adott arról, miféle változások lesznek a szegedi rendházban az uj rendszabályok következtében. Olyan hírek terjedtek el ugyanis újabban, hogy a ferencrendiek eddigi statuskvó­ja megszűnik s az eddigi négy tartományból: a Marianusokból, Szal­­vatoriánusokból, Kapisztránusokból és Ladiszlau­ák­­ból csak a Mariánusok meg a Kapisztránusok ma­radnak meg s ezekhez csatolják a megszüntetett tartományok zárdáit és személyeit. Ezekről a dolgokról nyilatkozott a szegedi rendfőnök. Szerinte a rendnek általánosságban való restaurálásáról nem lehet szó, mindössze a szabályok valamivel szigo­rúbbak lesznek, de azok sem túlságosan. A szegedi rendház külsőleg fog átalakulni annyiban, hogy míg eddig a Szűz Máriáról címzett szegedi ferencrendi ház volt a neve, az új tervezett szerint Kapisztrán Jánosról fogják nevezni. Vagyis a szegedi ferenc­­rendiek Kapisztránusok lsznek, a Szűz Mária elnevezés pedig megszűnik. Ennek pedig az les­z a látható követ­kezése, hogy a szegedi rendház mellé még három újabb rendházat csatolnak. Más szóval: kikerekítik a rendet és pedig nemzetiségi és geográfiai értelem­ben. A messzebb eső és idegen nemzetiségű városok rendházait pedig a többi négy rendházhoz csatolják. Eddig huszonöt rendház tartozott a szegedihez, ezután huszonnyolc fog oda tartozni. A Kapisztrá­nusok feje valószínűen Tamás Alajos, a magyar­­országi ferencrendiek mostani római generálisa les­z. A Vatikán célja az, hogy magyar rendházak ne tartoz­zanak az osztrák rendházakhoz és az osztrákok ne a magyarokhoz. Ebből is kitűnik, hogy egyáltalán nincs szó a Ferenc-rend feloszlatásáról és megszűntetéséről.­­ A rendfőnök azután elmondta, hogy miféle szigorúbb rendszabályok lépnek életbe. Részint a magánéletre, részint a lelkigyakorlatra vonatkoznak azok. A ferencrendiek nem mozoghatnak majd oly szabadon, mint mostan, a guardián felügyelete alatt lesznek, akinek állása most betöltetlen. Ha valame­lyik szerzetes valahová el akar menni, jelentkeznie kell, ha venni akar valamit, pénzt kér s aztán be­számol. A breviáriumot pedig rendesen kell végeznie. Ami a ruházkodás megváltoztatását illeti, az csak merő híresztelés és ijesztgetés. Éppen úgy fognak öltözködni, mint eddig. Addig, amíg ezen a kis át­alakuláson átmegy a rend, nem vesznek fel növen­dékpapokat. Rövid idő alatt aztán megint visszatér minden a maga rendes útjára. — Katolikus kongresszus Münchenben. A müncheni nemzetközi katolikus kongresszus magyar­­országi előkészítő­ bizottsága a Szent István­ Társa­­ság helyiségeiben ma délután dr. Kiss János egye­temi tanár elnökletével ülést tartott. A kongresszus szeptember 24. és 28-ika között ressz és tíz szak­osztályban fog működni. Az előkészítő­ bizottság ma megállapította a felhívás szövegét, melyet a kon­gresszus érdekében a püspöki karhoz és a közön­séghez fognak intézni. A kongresszus tagjai 5 korona díjat fognak fizetni. — A debreceni diák-kongresszus A debre­ceni diák-kongresszust április 28., 29. és 30-án, továbbá május 1-én tartják. A kongresszussal kap­csolatosan rendezik az országos főiskolai vívó- és tornaversenyt. Debrecen városa külön meg fogja ven­dégelni a kongresszus tagjait. — Összeesküvés a kínai dinasztia ellen. A sanghaji angol lapok ismét hírt adnak a Nagy kés szektájáról, mely a hetvenes évek közepén egész Kínát rémületben tartotta. Ez a titkos társaság eleinte voltaképpen csak nagyszabású gyilkos- és rablóbanda volt, mely főképpen arra törekedett, hogy akármilyen kegyetlen vérontás árán is mennél több zsákmányt harácsoljon össze. Évek során át amit sem lehetett róla hallani s csak legújabban bukkant föl ismét, de most már mint rendkívül jól szervezett politikai szövetség, melynek leplezetlen célja az, hogy megbuktassa a mostani kínai császári dinasztiát. A Nagy kés hívei elsőbben Santung tar­tományban ütötték föl fejüket. Már az új császárt is kiszemelték egy fiatalember személyében, aki a kínai uralkodók módjára sárga gyaloghintón utazik s akit a szövetség tagjai a császárt megillető tiszteletben részesítenek. Az eddigi santungi kor­mányzó, Vü Hszien bizonyos jóakaró elnézéssel nézte a mindjobban megerősödő mozgalmat, de a pekingi kormány végre megsokalta a dolgot, elmoz­dította az energiátlan kormányzót és helyébe a vas­marka és rendkívül népszerű Yuan Si Kaj-t ne­vezte ki, akinek az les­z a feladata, hogy a szö­vetség erejét megtörje. — Gyászrovat. Sólyom Lajos, a hódmező­vásárhelyi ev. ref. főgimnázium tanára 29 esztendős korában Hatott-Böszörményben meghalt. Haláláról tanártársai külön gyászjelentést adtak ki. Deák József, a szatmárnémeti­ népbank igaz­gatósági tagja 75 esztendős korában Szatmáron meghalt. Silberstein­­ Ágost magyar születésű osztrák író, 73 esztendős korában Bécsben meghalt. Az elhunyt részt vett a 48-as forradalomban, mint tagja az akadémiai légiónak. A forradalom elfojtása után megszökött Bécsből. Utóbb, hogy visszatért, a ka­tonai bíróság öt évi börtönre ítélte. Több kötet verset írt, írói hírnevét különösen ifjúsági műveivel és falusi történeteivel alapította meg. — Petőfi-emléktábla és Petőfi-szobor. Az egyetemi ifjúság ez idei március 15-iki ünnepségé­nek nagyobb jelentőséget ad, hogy az ifjak maguk gyűjtötte összegből Petőfi-emléktáblát készíttettek a Nemzeti Múzeum lépcsőfeljárójára, ahonnan Petőfi 1848-ban, március 15-ikén a Talpra magyar-t, a szabadsajtó első termékét elszavalta és ezt az emléktáblát az ünnep napján avatják fel. A már­ványtábla hossza egy méter, magassága hatvan centiméter. Felírása Beöthy Zsolt egyetemi tanár tollából való és így szól: A magyar ifjúság Állította e táblát Az ifju magyarság Lánglelkü énekesének és örök dicsőségének Petőfi Sándornak Ki 1848. március 15-ikén délután A magyar szabadság első szabad dalát E helyről szavalta el. 1900. március 15. Pozsonyból jelentik, hogy ott mozgalom indult meg Petőfi-szobor felállítására. Ma felhívást bocsá­tottak ki, melyben első­sorban Pozsony város közön­ségét szólítják fel adakozásra. — A pozsonyi alagút elkészült. Körülbelül egy hónapig tartott, míg a pozsonyi alagút beom­­lása miatt átszállással kellett közvetíteni a budapest —marcheggi vonalon a közlekedést. Most végre, mint hírt adtunk róla, az alagút ismét elkészült és a Magyar Államvasutak igazgatósága ma jelenti, hogy a budapest—marchegg—bécsi vonalon a pozsonyi alagutnál fennállott forgalmi akadályt elhárították s az összes forgalom ma este a 114. számú vonattal ismét korlátlanul megnyílt. .97 — A Holló-Dienes párbaj. Az Ugron-ügyben ma volt az első lovagias mérkőzés. Holló Lajos országgyűlési képviselő és Dienes Márton lapszer­kesztő ma délután mérkőztek kardra a Fodor-féle vivóteremben, teljes kötéssel, harcképtelenségig. Holló Lajos segédei Ivánka Oszkár és gróf Bethlen Bálint voltak, Dienes Márton segédei pedig Komjáthy Béla és Olay Lajos. A párbajnál orvosok is szerepeltek dr. Farkas László és dr. Borosz Ernő. Az össze­csapás igen heves volt. A párbaj mind a két fél megsebesülésével végződött. Holló is, Dienes is a fejükön kaptak vágást.­­ A Fokföldtől Kairóig­. Grogan S. E. angol utazó, az első európai ember, aki a Fokföldtől Kairóig végigjárta Afrikát, a minap kétévi távollét után hazatért Angliába és egy ujságiróval folytatott beszélgetésében érdekesen számolt be utjának vi­­szonta­gságairól. A Viktória- és Tanganyika-tavak közelében Grogan nagyon sok működő tűzhányóra bukkant. Egy ízben nyolc benszülöttel beutazta a tóparti vidék ismeret­lenebb részeit, melyeket a tömérdek tűzhányóhegy kitörései jórészt elpusztítottak. Mindenfelé valóságos megkövült lávatenger terült szét, mely nagy erdőket és egész elefántcsordákat temetett maga alá. S ezt a sze­rencsétlen vidéket és nyomorúságos lakóit nemcsak a természet sanyargatja, hanem az emberevő balekák harcias törzse is. Grogan lépten-nyomon emberi csontvázakra bukkant, a balekák lakomáinak ma­radványaira. A folyamok habjain pedig borzasztóan megcsonkított emberi testrészek úszkáltak. Kis hija, hogy az angol utazót is meg nem ették. Egy kirán­dulása alkalmával rálestek az emberevők és harcba keveredtek vele, kisebb-nagyobb megszakítással négy napig tartott a csetepaté, melyben Grogan maradt a győztes, főképpen azért, mert puskájának durranásával halálra tudta rémíteni a kannibálokat, kik életükben először tapasztalták e fegyver öldöklő hatását. — Meghiúsult bombamerényletek. Párisból táviratozzák, hogy tegnap eddig ki nem nyomozott emberek Picard világkiállítási főbiztosnak a Vaneau­­utcán levő palotája elé s a Richard le Noir­ utca egy bérháza elé petárdát helyeztek. Az elsőt még idején eloltották az arrajárók, a másik felrobbant ugyan, de kárt nem okozott. Mindössze néhány ablak tört be.­­ Egry bankigazgató balesete. Minkus Jenőt, a bécsi Unionbank vezérigazgatóját nagy szerencsét­lenség érte ma Budapesten. A vezérigazgató tegnap érkezett meg Bécsből, hogy részt vegyen a Papíripar­ Részvénytársaság mai igazgatósági ülésén. Ma dél­előtt tizenegyedtől óra tájban épp az ülésre akart menni az Angol királynő­ szállóban levő lakásáról, mikor az első emeleti lépcsőn megcsúszott és végig­vágódott a kövön, még pedig oly szerencsétlenül, hogy jobb combja eltörött. Minkust a cselédség rögtön az ágyba fektette és elhivatta Baron Jónás tanárt és Varró Izidor orvost, kik a törött lábat azonnal bekötözték. A szerencsétlenül járt bankigazgatót Bécsbe fogják szállítani és ott fogják tovább gyó­gyítani. A baleset híre gyorsan elterjedt a főváros­ban és általános részvétet keltett. Széll Kálmán miniszterelnök titkára által tudakozódott a beteg állapotáról, Hieronymi Károly pedig, ki az igazgató­nak jóbarátja, hosszasan időzött a beteg ágyánál. — Vádak Dewey admirális ellen. Don José Julia del Rinto spanyol kapitány a minap vádiratot intézett a spanyol kormány elé, melyben a canhtei győzőt, Dewey amerikai admirálist igen súlyos vádak­kal , a nemzetközi jog szabályaiba ütköző vétséggel, továbbá a személyes szabadság megsértésével illeti. Riuto kapitány parancsnoka volt egy manillai erőd­nek, mikor két amerikai páncélos, a Raleigh és a Concord befutottak az öbölbe és minden előzetes figyelmeztetés nélkül bombázni kezdték az erődöt. A spanyolok hamar kifogytak lövőkészletükből, ki­tűzték hát a fehér zászlót és tárgyalásokba bocsát­koztak az ellenséggel. Riuto kapitány csak az alatt a feltétel alatt akarta magát megadni, ha az ame­rikaiak nem adják ki őket a benszülötteknek, akik­ről akkor már tudták, hogy az amerikaiakkal együtt operálnak. Miután az amerikai parancsnokok ezt megígérték, Riuto és emberei letették a fegyvert és mint hadifoglyok az amerikai hajókra szállásoltattak. A két hajó azonban nem sokáig időzött Manilla előtt, hanem kevéssel az ostrom után Olongazoba vitor­lázott, ahol a spanyolok minden tiltakozása ellenére kiszolgáltatták a foglyokat a benszülötteknek. A filippinók aztán irgalmatlanul kifosztották a spanyol katonákat és oly kegyetlenül bántak velük, hogy a foglyok tizenhét százaléka elpusztult. Tizenhat hóna­pig voltak kínos fogságban a spanyolok, míg végre most szabadon bocsátották azokat, akik időközben meg nem szöktek, vagy el nem pusztultak. Miután az elfogottak közt számos polgári állású ember volt, kiket pedig semmi körülmények között sem lett volna szabad, mint hadifoglyokat kiszolgáltatni, ezek most kártérítési pert indítottak az amerikai kor­mány és Dewey ellen, mint akinek a parancsára a benszülötteknek kiszolgáltatták őket. Ez a foglalatja a spanyol kapitány terjedelmes vádiratának is, melyet most kormánya elé terjesztett azzal a hozzá­adással, hogy Dewey admirális volt az értelmi szer­zője annak a nemzetközi jogsérelemnek,mely rajtuk megesett. — A haldokló cirkuszbárócé. A cirkusz vilá­gának kevés volt olyan ragyogó csillaga, mint Rhaden báróné, akiről most azt a hírt hozza egy nizzai távirat, hogy halálos betegen, szemevilágától megfosztva éli ott végső napjait. Sok izgalmas ka­land és szenzáció fűződik a báróné nevéhez. Pol­gári családnak gyermeke volt s a cirkusz porondján ismerte meg őt báró Rhaden, aki el is vette felesé­gül. Az asszony a házasság után sem mondott le szenvedelméről, hogy tüzes paripa hátán ragyog­­tassa ezernyi nép előtt vakmerőségét és eleganciá­ját. Férje beletörődött ebbe is, de féltékeny őrzője volt az asszonyának. Valósággal árnyékává szegő­dött, nem maradt el mellőle sehol, s nem engedett udvarlót a szép asszony mellé. Sok párbajt is vívott miatta, egy afférja pedig világraszóló feltűnést kel­tett. A szép bárónéba egy dán városban beleszere­tett egy fiatal katonatiszt. Lemondott tiszti rangjá­ról s beállott cirkuszi lóápolónak, csakhogy a sze­relme közelében lehessen. Ezt a tisztet aztán báró Rhaden, a féltékeny férj a cirkusz porondján agyon­lőtte, így tette félre útjából vetélytársát. A báró esküdtszék elé került ekkor, de az esküdtek föl­mentették. Budapesten is járt a ragyogó cirkusz­­báróné. Itt is produkálta magát a paripáján és bámulóinak ezúttal is szaporodott a száma. Amerre járt, másutt is mindenütt lázba hozta az embereket. Hogyan érte el most szomorú sorsa, milyen beteg­ség támadta meg, amelynek szemevilága is áldoza­tul esett s­­mely őt magát is halállal fenyegeti ime ? — arról nem szól a szűkszavú nizzai távirat.X

Next