Pesti Napló, 1901. május (52. évfolyam, 119-147. szám)

1901-05-12 / 129. szám

129. szám Budapest, vasárnap _________PESTI NAPLÓ,_______ 1901. május Í2. 5 is van egyes rendelkezések ellen kifogása, de ama nagy szempontok befolyása alatt, amelyeket megérin­tett, azok egyikének sem tulajdonit akkora súlyt, hogy azokért az egész mű létrejövetelét kockáztassa. (Élénk helyeslés.) Éppen ily ügyben a sikeres megoldás fel­tétele nemcsak a konciliáns eljárás ; szükséges egy bizalommal elfogadott vezér is. Amellett, hogy ész­revételeinket teljes nyíltsággal előadjuk, szükséges, hogy önmegtagadással is elfogadjuk azt a vezetést, mely annyi tanujelét adta annak, hogy méltó erre a bizalomra s múltjával is fényesen bebizonyította, hogy az ország közgazdasági érdekei iránt érzékkel bír. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. (Hosszantartó élénk helyeslés.) Ezzel a tárgyalás folytatását holnap délután 6 órára tűzték ki, s az értekezlet véget ért. A Turul-gyár visszaélései: Budapest, május 11. A temesvári Turul-cipőgyár napvilágra ju­tott vizeimez ma interpelláció tárgyát tették a képviselőházban. Visontai Soma interpellált, Hegedűs Sándor miniszter pedig nyomban vá­laszolt, és válaszát a Ház tudomásul is vette. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter beszédében maga is konstatálta azt a rut visszaélést, melyet a mödlingi cipőgyár elköve­tett és melyet a szegedi ipartestületek di­cséretes buzgalommal földerítettek. A kereske­delmi miniszter kilátásba helyezte a Turul­­cipőgyár csalásának szigorú megbüntetését. Hogy a magyar iparalkotási akcióján súlyos sérelem ne essék, a megtorlásnak gyorsnak és a bün­tetésnek súlyosnak kell lennie. De ez nem elég. Az a közönség, mely oly lelkesedéssel karolta fel a magyar iparpártolási akciót és teljes odaadással pártolja ezt a mozgalmat, szintén nem nézheti közömbösen azt, ha az ő jóhiszeműségével így visszaélnek és az ő lel­kesedéséből idegen elemek csinálnak maguk­nak jó vásárt. Mutassa meg most ez a közön­ség, hogy a magyar ipar pártolása nem üres jelszó. Ha a közönség ebben összetart, akkor lesz csak igazán megtorolva az a rut vissza­élés, amit az iparpártolási akción a mödlingi cipőgyár elkövetett. Ebből azután mások is okulhatnak, hogy holmi turul­madarakkal még nem lehet bennünket félrevezetni, de viszont teljesen odaadással támogatjuk azokat, akik igazi magyar ipart alkotnak ! A képviselőház mai ülésén történtekről itt adjuk tudósításunkat. Visontai Soma a következő interpellációt in­tézi a kereskedelmi miniszterhez: 1. Van-e tudomása a 1. miniszter úrnak arról, hogy az állami támogatás mellett létrejött, nagyobb évi szubvencióban és egyéb törvényes kedvez­ményekben részesülő temesvári »Turul* cipőgyár a magyar gyár cége és a «Turul* címer védjegye mellett osztrák gyártmányt hoz forgalomba és igy állami támogatás mellett osztrák iparcikkekkel csi­nál versenyt a mostoha anyagi helyzetben vergődő magyar kisiparosnak ? 2. Tudja-e a miniszter úr, hogy a temesvári «Turul” cipőgyárnak szegedi elárusító helyére leg­utóbb is hét láda, 1887 kilogramm súlyú cipőáru érkezett, mely küldeményről kitűnt, hogy Kránk Albert mödlingi cipőgyárából érkezett, aki a temes­vári «Turul* cipőgyár alapítója és az állami ked­vezmények élvezője; hogy a ládák Mödlingben gyár­tott cipőket tartalmaznak és hogy a cipők a «Turul* védjegygyel, vagy ehhez hasonló madárjegygyel vannak ellátva ? 3. Tudja-e a miniszter úr, hogy a hírlapokban egy, állítólag a tisztelt miniszter úr és a mödlingi cipőgyár tulajdonosa, Frank Albert úr, mint a te­mesvári gyár alapítója közt létrejött szerződés szö­vege tétetett közzé, mely szerint a miniszter úr megengedte volna, hogy a gyár összes magyarországi elárusító helyein egészen a jövő esztendő elejéig és pedig a magyar Turul-gyár cégtábláit külsőleg fel­tüntető üzletekben tisztán osztrák gyártmányt áru­síthat ? 4. Ha visszaélés történt, hajlandó-e ezt kellőleg megtorolni és hasonló visszaéléseket a jövőre nézve lehetetlenné tenni? 5. Hajlandó-e a tisztelt miniszter úr az iránt megnyugtatást adni, hogy olyan eszközökkel rendel­kezik, melyekkel az osztrák gyártmányoknak be­csempészését megakadályozhatja? 6. Végre hajlandó-e a tisztelt miniszter úr a kis­iparosoknak kellő oltalmat és védelmet nyújtani és az anyagi helyzetük javítására szolgáló állami segítő eszközöket megteremteni? (Helyeslés.) Hegedűs Sándor miniszter rögtön felel az in­terpellációra, mert tagadhatatlan, hogy az ügy a közvéleményben nagy feltűnést keltett. Azon kezdi, mi vitte rá a temesvári cipőgyár ala­pítására. Ami erre rávitte, az a tény, hogy 1894-től 1899-ig, öt éven át átlag évi tizennyolc millió korona értékű cipő­árut hoztak be külföldről az országba. Ezt nem lehetett akció nélkül hagyni, tekintettel iparunk válságos helyzetére. Tapasztalta azt is, hogy ez a nagy behozatal a mödlingi cipő­gyárra esik, melynek huszonhét fiókja van az or­szágban. Közelfekvő volt tehát a gondolat, egy nagy­arányú cipőgyárat alapítani s mikor a mödlingi gyár tulajdonosa erre vállalkozott, a miniszter ter­mészetesen csak örömmel fogadhatta az ajánlatot. Az a vád, mintha ezzel a cipész-kisiparosok rom­lását okozta volna, nem áll. Hiszen a kisiparosok a mödlingi cipőgyárral sem tudtak versenyezni s az egész változás annyi, hogy ezentúl a temesvári cipő­gyárral nem bírják ki a konkurrenciát. A gyár föl­állítása mindentől eltekintve üdvös és hasznos, mert nagyszámú olyan kisiparos talált benne alkalmazást, aki egyáltalában nem versenyképes, mert sem tőkéje, sem finomabb ízlése nincs. Hát a többi kisiparos ? Azoknak nincs okuk félni a cipőgyártól. Szóló a legnagyobb jóakarattal támogatja azokat, akiknél megvannak a versenyképeség feltételei. Akiknél nincsenek még, azok jobb, ha szakmá­­kbeli gyárba mennek. Ez nem sülyedés, mert jobb a jól lakott gyári munkásnak, mint a tengődő kisiparosnak. (Helyeslés.) A konkrét ügyre vonatkozólag érzi a felelősség súlyát s azt el is fogadja. Konstatálja, hogy az a szerződés, melyet a cipőgyárral kötött, minden te­kintetben azt mutatja, hogy óvatos volt. Kikötötte benne, hogy a gépek, a nyersanyag, a berendezés, szóval minden magyar termék legyen. Kötelességévé tette a munkásképzést, mely irányban a gyár arra vállalkozott, hogy ötszáz munkásnak ad alkalma­zást. A gyár megvolt és megvolt a 27 elárusító hely. Természetes, hogy kezdeni kellet az átmeneti nehézségekkel. Az összes fiókokat ezen most működni kezdő gyárnak ott gyártott termékeivel ellátni abszolúte lehetetlen volt. A gyár azt kérte tehát, hogy ezt az esztendőt mint átmeneti esztendőt tekintsük és en­gedjük meg, hogy azalatt, mialatt a gyár külömber sem volna képes kész termékeket nagymértékben piacra vinni, a mödlingi régi fiókokból használja fel áruit. Itt formailag két hiba történt. Egész őszin­tén megmondja, melyek azok. Az egyik az, hogy igen korán tűzték ki ezen fióküzletek a Turul-gyárnak cégét; jobb lett volna a mödlingi fiókot még ebben az évben úgy tartani m­eg, amint volt. Természetesen szub­venciót sem kap tehát , csak akkor fog kapni, mikor egész erejével dolgozik. Eddig jogcímet nem szerzett a szubvencióra. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez fontos !) Ami már most a felhozott konkrét esetet il­leti, Visontai híven adta elő. Kezében van a szegedi főkapitánynak egy jelentése, mely elmondja a processzust úgy, amint történt és amint Visontai is előadta , azzal tehát részletesebben nem kell fog­lalkoznia. De ki kell jelentenie, hogy itt tulajdon­képpen két határozott visszaélésről van szó. (Nagy mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csa­lási Valóságos csalás, nem visszaélés!) Az egyik az volna, mert ezt még nem látja bebizonyítva, hogyha kitűnnék, hogy mint a temesvári gyár pro­duktuma szerepelt a mödlingi cipő, a másik pedig, hogy maguk a cipők mind a Turul-védjegy gyer, vagy a Turul-védjegy­hez hasonló, ennek megfelelő madár­ral láttattak el. Folényi Géza : Jó madár ! (Zaj. Elnök csenget). Hegedűs Sándor miniszter : Ha nincs is a ci­pőn a „Turul“ szó, (Helyesics.) ha az a madár nem is felel meg egészen a „Turul“-madár képének, ez feltétlenül visszaélés, a közönség megtévesztése, (Igaz ! ügy van ! (És ennek következtében intézkedett, hogy ez a leghatározottabban megtoroltassék, hogy ez meg­­szüntettessék és abszolúte ily módon ne lehessen to­vább eljárni. (Általános élénk helyeslés.) Molnár Jenő : Mi a megtorlás ? Ez a kérdés ! Hadarász József: Ki kell kergetni! Hegedűs Sándor miniszter: Ami az eljárást illeti, ebben a tekintetben törvényeink intézkednek. Thaly Kálmán : A fenyítő törvényszékhez! Hegedűs Sándor miniszter: Annyit mondhat, hogy a jövőre az efféléknek nem szabad előfordul­­niok. (Zaj.) De már most is, amennyiben a vizsgálat azt tüntetné ki, hogy tudva és szándékosan, magá­nak a temesvári gyárnak közreműködésével, vagy csak tudomásával is történt ez a megtévesztés, ezt határozottan szerződésszegésnek tekintené. (Általános helyeslés.) Folényi Géza: Ez beszéd! Hegedűs Sándor miniszter: Emlékezteti a Há­zat, amikor Polónyi képviselő három cipővel ide jött, megígérte, hogy az akkor felpanaszolt eljárást meg fogja torolni. Jelentheti most, hogy beszüntette a szubvenciót. (Általános élénk helyeslés.) Ennél erélyesebben eljárni nem lehet. Amennyiben a temes­vári gyár bele lenne vonva és ebben az ügyben közreműködött volna, vele szemben a megfelelő in­tézkedéseket meg fogja tenni. (Általános élénk he­lyeslés.) Ha egyszer belemegy egy akcióba, ahol az ország javára akar valamit megvalósítani és akkor ugyanazok, akiknek közreműködését igénybe veszi — és pedig megfelelő dotáció mellett — háta mögött intencióit és céljait kijátszszák: ily dolgot abszolúte el nem tűr. Általános élénk helyeslés.) Kéri válasza tudomásul vételét. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Visontai Soma tudomásul veszi a választ. A Ház tudomásul vette a választ. Az ellenzékről csak Visontai és Tigron Gábor szavazott a tudo­másulvétel mellett. A ma érkezett szegedi lapokban több épületes részletet olvashatunk a gyár üzelmeiről, így a Sz. Napló azt írja, hogy a gyár Szegeden sem a falragaszokon, sem hírlapi hirdetményekben nem közölte a közönséggel, hogy a most eladásra kerülő cipők Mödlingből valók. A szegedi lapokban, vagy a szegedi üzlet megnyitásáról közzétett hirdetésük­ben szó sincs arról, hogy mödlingi cipőket fognak árulni. Tehát ez is a szerződésszegésre vall. Ugyanez a lap írja : «A gyár, melynek képviselői a minap Szegeden jártak az itteni üzletet szervezni, hosszú évekre el akarta magát látni mödlingi cipőkkel és ezeket a kevésbbé ellenőrzött vidéki fiók-üzletekben akarta jó­­előre beraktározni, még mielőtt a temesvári gyár a teljes üzemet megkezdené. Persze, a teljes üzem beállítását azért tolják ki menről későbbre, hogy ezalatt a vidéki üzleteket gazdagon berendezhessék mödlingi dug áruval. Ami, ha Szegeden a véletlen e hamisság útjába nem csap, sikerül is nekik. Máris elég különös, hogy a gyár helyén, Temesvá­­rott bele nem néztek a Frankel-féle pakliba. Joga van ehez Temesvárnak, sőt kötelessége is. Hiszen úgy tudjuk, a város ingyen telket adott a gyárnak és a munkásszám arányában külön városi szubven­ciót is kötött le. Hihetőleg azt sem fizetik ki már most a rutul spekuláló vállalatnak.» A szegedi közvélemény ezt írja: «A temesvári kamara információja üres mentegetődzés, amit a temesvári kamara csak szeretett elnökének az érde­kében telegrafált Budapestre, mert tudvalevőleg egyszersmind elnöke a turul részvénytársaságnak is.» TÁVIRATOK Yannovszk és Pobjedonoszcev. London, május 11. (Saját tudósítónk­tól.) A Daily Mail kopenhágai tudósítója je­lenti, hogy Yannovszki orosz közoktatásügyi miniszter újból azt ajánlotta a cárnak, hogy szüntesse meg az 1884-iki egyetemi szabályza­tot, mely a diákokat rendőri felügyelet alá he­lyezi. Vannovszki ugyanis meg van győződve, hogy az orosz egyetemeken tapasztalható kró­nikus zavargások természetes következményei e gyütélt szabályzatnak. A cár hajlandó volt Vannovszki tanácsára hallgatni, de Pobjedo­noszcev energikusan lebeszélte erről. Hire jár, hogy mikor Vannovszki megtudta, hogy Pob­jedonoszcev rendszeresen ellene dolgozik, a cártól elbocsáttatását kérte. Ebből csaknem bi­zonyosra vehető, hogy rövid időn belül vagy Vannovszki vagy Pobjedonoszcev elhagyja ál­lását. A hatalmak kártérítési követelései. Peking­, május 11. (Reuter). Ma este közölték a kínai meghatalmazottakkal, hogy a kártérítési követe­lések összege négyszá­zötvenmillió tael. A kínai hiva­talnokok nagyobb része, úgy látszik, a hatalmasságok garanciája mellett fölveendő s ötven év alatt vissza­fizetendő négyszázalékos kölcsön mellett foglal állást, míg mások, köztük Csangcsi­ung, úgy vélekednek, hogy Kína ezt az összeget kölcsön felvétele nélkül öt év alatt teljesen ki tudja fizetni. Az udvar arról is tanácskozott, hogy milyen módon lehetne még­ húszmilliót évenként előteremteni. A kínai meghatal­mazottaknak azonban az az utasításuk van, hogy a

Next