Pesti Napló, 1901. május (52. évfolyam, 119-147. szám)

1901-05-22 / 139. szám

6 Budapest, szerv* _________IM'iGWJJE IVA^aLO,________ 1901. május 22. 139. szám* — A székesfőváros tartozik tizenötezer koronával az államnak. Az illetéket kiszabó hivatal a fővárosra a gáztársasággal való régi szerződése után tizenötezer korona illetéket vetett ki és mivel nem tetszett idejében megfizetni, mindent felírunk. — De hiszen kérem az a szerződés már elavult. Az a szerződés már nem is szerződés, már rég odaadtuk a sajtósnak. Azóta már liptai túrót burkoltak bele valahol a külvárosban. — Sajnálom, főnök úr, a törvény törvény, ki van adva parancsolatba, hogy foglaljunk és mi foglalunk. — Menjenek inkább kérem a pp . . . . a pénztárba, foglaljanak ott. — A pénztárba ? Hm . . . Akkor, kérem, inkább itt foglalunk. Nekem azt adták ki parancsba, hogy itt foglaljak, mert itt... itt... biztosabb. És a törvény törvény. Ezennel lefoglalom az itt található összes ingóságokat, így történt ez ma a városházán. Mert hiába, a törvény törvény. — Gyászrovat. Spóner József váci székesegyházi olvasókanonok élete hetvenkilencedik, papsága ötvenötödik, kanonoksága harmincegyedik évében elhunyt. Hegedűs László államvasúti főfelügyelőt súlyos csapás érte; csak pár héttel ezelőtt temette el tizennégyéves leányát, tegnap délután pedig fia, Hegrád Viktor államvasúti hivatalnok halt meg hosszú szenvedés után, huszonhétéves korában. A holttestet holnap, szerdán délután három órakor áldják meg az evangélikus egyház szertartása szerint a Külső-Kerepesi-ut 15. számú házban s azután Weidlingba szállítják, ahol a családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. Losonczy Dénes nyugalmazott királyi főmérnök, Maros-Tordavármegye törvényhatósági bizottsági tagja ötvenkétéves korában Marosvásárhelyen elhunyt. Wiesbadenben tegnap meghalt Minkvitz János híres sakkozó. Néhány nappal ezelőtt elgázolta a villamos vasút és ezért amputálni kellett a karját. Sebébe tegnap belehalt. — A Turul ügye. Semmi sem hallatszik még az eredményéről annak a vizsgálatnak, melyet Hegedűs kereskedelmi miniszter indíttatott a Turul cipőgyár szegedi fiókjának ügyében , de közben jelentés jön egy hihetetlen hírről, melyet Frankfur, a cipőgyár tulajdonosa terjeszt. Azt mondja, hogy neki a Szegeden leleplezett üzelmekből kára nem lehet, a gyártól a miniszter a szubvenciót meg nem vonhatja, mert a gyárnak a miniszter öt évre szerződésben biztosította a szubvenciót azzal, hogy ez öt év alatt a Turul védőjepggyel mödlingi gyártmányt árusíthat. Mi az ötéves szerződésről szóló hírt hihetetlennek tartjuk mindaddig, míg azt hivatalosan meg nem erősítik. Debrecenből írják : Boczkó Sámuel r. főkapitány, mint az első fokú iparhatóság vezetője, Szentpétery Ferenc rendőrkapitányt bízta meg a mödlingi cipőraktár megvizsgálásával. Szentpétery kapitány két polgári biztossal tegnap megjelent a gyár debreceni fióküzletében és konstatálta, hogy már az üzlet cégtáblája is törvényellenes. A gyár magyar ipari termékkel csalogatja a közönséget fióküzletébe, ott azután osztrák gyártmánynyal csapja be a vevőket. Az üzletben megejtett vizsgálat után kiderült, hogy Debrecenben most 15,000 pár mödlingi cipő van raktáron, amelyek e Mödlinger Schuhfabrik jelzéssel vannak ellátva. Vizsgálat közben előkerült 75 pár olyan cipő is, melyen a Mödlinger Schuhfabrik jelzés mellett ott van a Turul védjegy is. A debreceni fióküzlet vezetője, Fuchs Adolf előadta, hogy a 15.000 pár cipő közt nagyon sok ilyen kettős jelzésű cipő van. A cipőket a fióküzletnek a mödlingi gyár tulajdonosa, Frankl Alfréd küldte s minden cipő még a gyárban láttatik el védjegygyel. A színes Turul-reklámokat, melyek Debrecenben minden hirdető oszlopra és táblára kiragasztattak, Fuchs szintén Mödlingből kapta. A főkapitány ítélete így hangzik: «Miután a Turul cipőgyár részvénytársaság sem a valóságnak, sem a tényleges üzleti viszonyoknak meg nem felel, a gyár debreceni fióküzletének vezetője köteles a kibocsátott hirdetéseket haladéktalanul visszavonni s az üzlet cimtábláját 8 nap alatt kiigazítatni. A Turul jelzésű cipők a hatóság további intézkedéséig megőrzendők, azokat áruba bocsátani nem szabad.» — Kitüntetés. A király Bardócz Salamon II. számú csendőr kerületbeli őrsvezetőnek az ezüst érdemkeresztet adományozta. — Búrok Budapesten. Az a búr küldöttség, mely a németországi városokban tesz most körutat, mindenütt rokonszenves fogadtatásban részesül. Ezerfelé hívják őket felolvasások és népgyűlések tartására. Ez az oka annak, hogy Budapestre való jövetelüket ismét kénytelenek voltak elhalasztani. A magyarországi búrbizottság, melynek élén Hentaller Lajos országgyűlési képviselő áll, nagy ünnepségekkel fogja fogadni a búr küldötteket, Bevett és Joost volt búr kommandó-parancsnokokat, akiket Beibnitz báró, az elesett búrok özvegyeinek és árváinak gyámolítására alakult nemzetközi szövetség elnöke is elkísér a magyar fővárosba. A magyar búr-bizottság szombat este 7 órakor tartja gyűlését a belvárosi Sas-körben, amelyre meghívják az összes fővárosi társaskörök és asztaltársaságok küldötteit is. A búr küldöttek, ha meghívást kapnak, ellátogatnak néhány nagyobb vidéki városba is. Megemlítjük, hogy legújabban Szegeden alakult egy búr asztaltársaság, amely népgyűlés rendezésén fáradozik. A magyarországi búr-bizottság (V. Kálmán utca 15.) az érdeklődőknek felvilágosítással szolgál. — Házasság: Nagykállói Kállay Frigyes, a 10. számú cs. és kir. huszárezred hadnagya, Kállay Béni közös pénzügyminiszternek és nejének, született bethleni gróf Bethlen Vilma palotahölgynek a fia e hónap 23 án kel egybe Pozsonyban a Szent Mártonról nevezett székesegyházban vajai és luskodi báró Vay Ellával, Vay Dénes kamarás, pozsonyi főispánnak és nejének, született draskóci és jordánfalvi Draskóczy Klementina csillagkeresztes hölgynek a leányával. Guttmann Sándor szoboszlói kereskedő, május huszonnyolcadikén tartja esküvőjét Berger Irénnel Kábán. Garam Jenő ma esküdött Gozsdu Máriával Budapesten. — Hajsza egy őrült után. Petrovics hatszor szökött meg. Néha a rendőrség börtönéből, de leginkább az őrültek házából. A veszedelmes ember, kiről a szakértők azt mondják, hogy elmebeteg, mindig késsel és revolverrel jár. És ha itt-ott valaki meglátta, messzire elkerülte, mert nem mert vele szembeszállni. Petrovics négy évvel ezelőtt agyonszúrta Antal János lovasrendőrt s mivel a szakértők őrültnek nyilvánították, fegyház helyett az őrültek házába küldték. Ott a többieknél szigorúbban őrizték, csakhogy a gyilkos mindig kijátszotta őreinek figyelmét. Hat héttel ezelőtt az Angyalföldről tűnt el, de egy bátor rendőr elfogta a Mátyáshegyen, a Petrezselyem-féle házban, ahol több csavargóval meghúzódott. Késsel, revolverrel támadták meg a rendőrt, aki azonban mégis kézrekerítette Petrovicsot. A főkapitányság akkor jelentést adott ki az esetről s azt mondta, hogy Petrovics nem elmebajos, hanem szimuláns. Legutoljára e hónap 12-én szökött meg a lipótmezei őrültek házából, ahova az angyalföldről vitték. A Lipótmezőn kettős figyelemmel őrizték külön cellában, amely vasajtóval volt elzárva és erős vasrácsos ablaka szinte lehetetlenné tette a szökést. De a gyilkos valahonnan fűrészt vagy ráspolyt kerített, átvágta vele a vasrostélyt , az ablakon keresztül megszökött. Szökését észrevette egy őr, de Petrovics fejbevágta egy ráspolylyal, mire az őr eszméletlenül összeesett. Az elmegyógyító-intézet igazgatósága jelentést tett a főkapitányságnak, hol mindent megtettek a szökevény elfogatására. A detektívek és rendőrök mindennap bejárták kisebb csoportokban a budai hegyeket, mert a főváros nyaralóiban lakó emberek többször látták ott a gyilkost. De nem találták. Ma a véletlen a kezükbe adta. Délelőtt tíz óra felé a hajógyár munkásai észrevették, hogy Ó-Buda felől egy ember csónakon igyekszik a Szúnyog-szigetre. Az egyik munkás fölismerte a csónakázó emberben Petrovicsot. A gyilkosnak, aki az őrültek házából lopott új ruhában szökött meg, nagyon szánalmas külseje volt. Meglátszott rajta, hogy az utolsó napokat sőben és viharban a szabad ég alatt öltötte, mert ruhája sáros és piszkos volt. A hajógyár munkásai azonnal csónakba ültek és üldözni kezdték. Petrovics erős karral evezett és előbb ért parthoz, mint a munkások. A szökevény rögtön futni kezdett és átszaladt Újpestre az ÓBudánál levő új vasúti hídon. A híd túlsó végén őrületes hajsza nagy tömeget gyűjtött össze s a Rott-féle vendéglő előtt a Váci-úton, már minden oldalról körülvették a gyilkost. Petrovics még egy kísérletet tett a menekülésre. Előrántotta revolverét és hatszor rálőtt a tömegre s üldözői közül egy embert könnyebben meg is sebesített. A következő pillanatban kimondt rendőr hátulról lefogta és a földre teperte, aztán nagynehezen megkötözték. Nagy diadallal kisérték azután az újpesti kapitánysághoz. — A megtréfült jubiláns. A Nemzeti Színházban a múlt héten ünnepelték meg Faludi Antal huszonötéves színészi jubileumát s a jubiláns minden tisztességével körülvették az érdemes művészt,, aki egy negyedszázadon keresztül a legnagyobb önmegtngással játszotta a pincér- és az inasszerepeket. Az igazgató beszédet intézett hozzá, koszorúkat hoztak neki s jókedvű kollégái végül meg is tréfálták. A gratulánsok sorában odalépett elébe Szigeti bácsi és egy szép beszéd kíséretében átadott neki egy aranyórát: — Ezt pedig, — mondta meghatottan, — fogadd a mi szeretetünk csekély jeléül. Faludi még nagyobb meghatottsággal vette át és köszönte meg az órát. Aztán sorra jött a következő gratuláns.. . Mikor vége volt az ünneplésnek és az előadásnak, Faludi boldogan sietett be az öltözőjébe. Mindenekelőtt a kollégák szeretnének a megható jelét, az órát sietett megnézni. — Nini, — mondta, — ez az óra olyan ismerős előttem! A következő pillanatban már fel is ismerte: a saját órája volt. Egy tréfamester kollégája vitte el az öltözőjéből és ezt adták át neki megható beszéd kíséretében. — Lemészárolt férj. Kőalja községben, mint Nagyváradról Írják, vasárnap fényes nappal rémes gyilkosság történt. Egy elvetemült asszony ölte meg rettentő kegyetlenséggel a hites urát. A gyilkosságban kezére játszott a szeretője is. Az esetről következő tudósítás szól: Egy Steff Tivadar nevű kőaljas módos földműves ezelőtt öt esztendővel vitt asszonyt a házához. A szép menyecske kikapós, céda teremtés volt, szívesen hajtott a falubeli legények szavára, s már régóta csalta az urát. A csöndes természetű ember nem sok vizet zavart a háznál; egész nap a földjén meg a szőlős kertjében gazdálkodott, s csak estére került haza. Sűrűn megesett, hogy az aszszonyt nem találta ilyenkor sem a tűzhelynél. S csak éjfélkor vetődött haza a menyecske, aki sehogy sem találta föl a boldogságát az ő szomorú embere oldalán. Steff Tivadar, kinek sokat beszéltek az asszony bűneiről, utána járt a dolognak. Vasárnap lesbe állt s észrevette, hogy a felesége a falu közelében levő berek bozótjai közé suhan, ahol aztán találkozott a szeretőjével, egy Gyurkóc Szilárd nevű legénynyel. A férj bánatában a korcsmába ment s nagyot ivott a bánatára. Mikor hazakerült, ott találta a legényt a feleségénél. Vesztére, mert a szerelmesek rája rohantak és nagy kegyetlenséggel életét vették. Előbb baltával leütötték, azután fölmetszették a nyakát és hasát, ugy hogy a belei kifordultak, az orrát és két fülét pedig levágták s a véres tetem mellé dobták, amelyet csizmasarokkal összerugdostak. Az áldozat testvére látta, hogy az asszony és a legény véresen, dúlt arccal futottak ki a házból, ami gyanút ébresztett benne, s a lakásba nyitott, ahol ráakadt Steff Tivadar rettentően megcsonkított holttestére. A gyilkosságról jelentést tett az elöljáróságnak, mely azonnal megindította a nyomozást. A gyilkosok a közeli erdőbe menekültek s eddig a csendőrök nem foghatták el őket. — Pusztító vihar a vidéken. Az utóbbi napokban az ország több helyén nagy viharok pusztítottak. Erről szólnak a következő tudósítások: Gyula és Sarkad vidékén vasárnap veszedelmes fergeteg járt, mely igen sok kárt tett a vetésekben. De emberélet is esett a vihar áldozatául. A gyulai országos vásárra igyekezett egy nagykárolyi kereskedő, akinek a nevét eddig nem puhatolhatták ki. A sarkadi országúton járt a kocsija, mikor a vihar utolérte. Egy villámcsapás halálra sújtotta a szerencsétlen embert, a kocsi vasrészeit pedig teljesen megolvasztotta. A kocsisnak a nagy ijedtségen kívül csodálatos módon nem történt semmi baja sem, úgyszintén a lovak is sértetlenek maradtak. — Kovasincról is nagy vihar hírét kapjuk. Szombaton délután nagy jégeső volt, mely a szőlőnek sokat ártott s a gyümölcsösben is tekintélyes kárt tett. Ugyanekkor Kuvinban és Gyorokon is volt jég, de ott nem ártott annyira, mint a kovaszinci szőlőhegyen. — Abaujszánton a dühöngő vihar közepette a villám beleütött a római katolikus templom tornyába, melynek felső részét teljesen elhamvasztotta.