Pesti Napló, 1902. január (53. évfolyam, 1-30. szám)

1902-01-30 / 29. szám

29 szám Budapest, csütörtök PESTI IVAPLO( 1902. január 30. 5 . ——------------- -­­----------------- ---­ az nem sérti, pedig a szóló pártonkivüli. (Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon : Nem engedik Bécsből!) Hiszen ez nem párttag ! (Zaj. Elnök csenget.) Lindner Gusztáv: Van-e ezekben valami, ami államunk érdekeivel, vagy állampolgári kötelessé­geinkkel ellenkezik ? Vagy talán az tesz nemzeti szűkkeblűségünkről tanúságot, hogy a szász nép­­programja alapján szászlakta választókerületekben szász választók döntő szavazataival egy magyar gróf, két magyar báró és egy magyar nemes embe választatott meg az utolsó képviselőválasztások al­kalmával ? (Nagy zaj és ellentmondások a szélső­baloldalon.) Barta Ödön: Hát ez érdem ? Azt, hogy a szászok nem magyarok, maga vallja be !* (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Járja az, hogy így beszél ? Megkülönbözteti a szászt a magyartól! (Nagy zaj.) Nem fogjuk tűrni ezt a hangot itt. (Zaj, ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha a kormánypárt hallgatja, mi nem fogjuk ezt eltűrni, ez hazaáruló hang. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. Nagy zaj. Elnök csenget.) Lukáts Gyula : Kár, hogy Schönerert nem válasz­tották meg a magyar gróf helyett! (Nagy zaj.) Miért nem hívták oda Wolfot? Az kellett volna még. (Szűnni nem akaró zaj.) Lindner Gusztáv: Csalódnak azok, akik azt hiszik, hogy mi egy tettleges és jogi lehetetlenség­ről, Erdélyország rendi alkotmányának helyreállítá­sáról álmodunk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nincs Erdélyország! Csak álmodjanak tovább!) nem kevésbbé csalódnak azok is, kik azt hiszik, hogy mi külön politikai célokat akarunk elérni, vagy hogy kifelé gravitálunk. (Felkiáltások a szélső­baloldalon . Az igaz is­­ úgy is van! Talán csak nem tagadják !) Leszkay Gyula: A nagynémetek azonban nem fogadnák be. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Menjenek innen oda vissza, ahonnan származtak! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.­­ Elnök csenget.) Lindner Gusztáv: Nem vágyódunk mi oda és még akkor sem megyünk vissza, ha tisztelt kép­viselőtársam el is kisérne! (Helyeslés a szászoknál.) Lengyel Zoltán: Azt ugyan elvárhatják ! (Zaj. Elnök csenget.) Lindner Gusztáv: Nem vágyódunk mi Ausztria sajátságos és 68 óta még rosszabbra fordult hely­zete után. Mi elismerjük az újkori, az alkotmányos, egységes magyar államot. (Zaj és mozgás a szélső­baloldalon.) Elismerjük az államnyelv jogosultságát az 1868. XLIV. törvénycikk által vont korlátok és határok közt. (Nagy zaj és mozgás a szélsőbal­oldalon.) Barta Ödön: Önöket kellene korlátok közé rakni ! Hogy egy állampolgár így merjen beszélni a képviselőházban, az mégis hallatlan ! Micsoda ke­gyeket gyakorolnak ! (Nagy zaj.) Lindner Gusztáv : Készségesen elismerjük, hogy a magyar államban a magyar elem történelmi je­lentőségénél, értelmiségénél, birtokánál és számánál fogva a vezérszerep vitelére van hivatva. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem vezérszerep !) E vezérsze­rep alatt, e hegemónia alatt mi nem értjük a szupremd­­elát, a­ feltétlen uralmat. (Hosszantartó nagy zaj, el­lenmondás és felkiáltások a Ház minden oldalán : Rendre! Hát mit ért alatta? Rendre a szónokot. Ilyent a magyar képviselőházban nem lehet be­szélni ! Ez tanította a kolozsvári egyetemen a ma­gyar közjogot ! Hol van az elnök ? Rendre !) Az elnök: (Csenget.) Az én szavamat nem hallják meg a képviselő urak, ha nem hallgat­nak. (Csenget.) A képviselő urat rendreutasí­­tom ! (Élénk helyeslés. Folytonos zaj és felkiáltá­sok . Rendre !) Rendreutasítottam a képviselő urat! (Folytonos zaj. Csenget.) Ha az urak mind kiáltanak, sem az én hangom nem hallatszhatik, sem más. Várják meg csendesen, amit mondok. A kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Csendet kérek, t. Ház. Kérem a t. Házat arra, hogy nyugod­tan hallgassa végig a szónokot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem hallgatjuk meg !) Kubinyi Géza: Vonja vissza! Nem hagyjuk beszélni ! Élénk felkiáltások : Vonja vissza !) Az elnök : Engem nem szükséges kötelességemre figyelmeztetni, én azt megteszem úgyis. (A szónok­hoz) : Kérem folytassa ! Leszkay Gyula : Ez a következménye annak, ha mindig a nemzetiségekkel paktál a kormány ! (Zaj.) Lengyel Zoltán: Álljon elő Tisza Kálmán, mert ezt mind ő csinálta. (Zaj. Halljuk ! Elnök csenget.) Lindner Gusztáv : . . . Féltve féltjük hazánkat, államunkat azon felfogás uralmától, amelynek fran­cia mintát utánzó eszményképe, a mindenható nem­zeti állam fentartása. A nemzetiségi kérdés addig jogi kérdés, amíg a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868. XLIV. tc. biztos talaján marad. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Majd ma­guktól félünk !) Igaz, t. Ház, hogy az államnépnek, vagyis a nemzetnek egynyelvűsége nagyon meg­könnyíti az állami teendők teljesítését (Mozgás a szélsőbaloldalon) mindazonáltal ez csak egyetlen­­ eszköz állami feladatok sikeres , megoldására, nem pedig azok végcélja. Ha az erősen centralizált nem­zeti állam panaceát képezne társadalmi és állami bajok ellen , akkor Franciaország egy évszáz alatt nem ment volna keresztül annyi forradalmon és rendszerváltozáson . . . (Mozgás és zaj a szélső­baloldalon.) Rátkay László : De legalább az ilyen sebektől megtisztelt volna, mint amilyenek önök ! (Zaj.) Kubinyi Géza : Az fáj ! Lindner Gusztáv : . . . akkor Spanyolország­nak . .. (Folytonos mozgás és zaj a bal és szélső­baloldalon.) minta államnak kellene lennie. Jelenlegi pártonkívüli állásunkat némileg parla­menti pártviszonyaink is befolyásolják. Míg Angol­országban mindig két főpárt küzd egymással a parlamentben az uralomért , addig nálunk 1867 óta mindig csak egy kormányhozjutásra kilátással biró főpárt létezett. (Mozgás és zaj a szélső­baloldalon.) Lengyel Zoltán: De azt támogatták mindig! Kubinyi Géza : Csak gsejtből! Lengyel Zoltán : De önök szívesen­­látták min­dig! (Zaj.) Lindner Gusztáv: A Deák-pártot nem váltotta fel a balközép, hanem ez fuzionált az előbbivel, és ez a párt vált uralkodóvá és uralkodik még ma is parlamenti életünkben, miután a nemzeti párt, amely aránylag a kormányképességnek legtöbb chance-ával bírt, a kormánypárttal összeolvadott. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A kormánypárthoz nem csatlakozhatunk, mert egészen eltekintve az e párt­ból történt kilépésünket okozott eseménytől. . . . (Mozgás és a zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Barta Ödön: Azért, mert nem hajtották végre a helységnevek magyarosításáról szóló törvényt! (Zaj.) Lindner Gusztáv : . . . nemcsak saját jogfel­fogásunkkal, hanem választóink nézeteivel is a leg­határozottabb ellentmondásba jutnánk, ha megint belépnénk a tisztelt kormánypártba, mielőtt meg­nyugtató garanciákat kaptunk volna (Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) a nemzetiségi törvény pontos megtartását illetőleg. (Mozgás és zaj.) A tisztelt függetlenségi és 48-as párttól . . . Barabás Béla: No, nekünk nem kellenek! (Za­jos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán : Ide ne jöjjenek ! (Derültség és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lindner Gusztáv : Ki tudja? Bajos a politiká­ban jóslatot mondani. Barabás Béla: No ezt megjósolhatjuk, hogy önök nekünk nem kellenek! (Derültség a szélsőbal­oldalon. Zaj.) Lindner Gusztáv: A 1. függetlenségi és 48-as párttól jelenleg elválaszt bennünket nemcsak a nemzetiségi kérdésben a mienktől eltérő fel­fogás . . . Lengyel Zoltán : Ennek örvendünk! (Egy hang balfelől: Csak ez ?) Lindner Gusztáv: . . . hanem ezenkívül a ré­szükről az 1867-es kiegyezés ellen folytatott követ­kezetes és heves küzdelem, amely kiegyezést mi alkotmányunk kiegészítő részének tartunk. (Derült­ség és mozgás a szélsőbaloldalon.) A néppártnak sem lehetünk tagjai. (Élénk Halljuk! Halljuk! kiál­tások. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) mert a mi népprogrammunk (Zaj. Halljuk! Halljuk!) 3. pontja azt mondja : (olvassa): «Az állam, mint olyan, nem felekezeti, és ez okból nincsenek is tételes feladatai a vallás terén. Az állam mindenekelőtt köteles nem­csak polgárainak benső vallásos életét, és a részé­ről bevett és elismert vallásfelekezetek jogterületét tiszteletben tartani, hanem a vallásfelekezetek köl­csönös jogtiszteletének fentartásáról is gondoskodni.» Barta Ödön: Ez a magyar közjogban is benn van? Ilyet a magyar közjog nem ismer! (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Kolozsvárott is ezt tanította? Lindner Gusztáv: Népünk, amelynek jogrend­szere sem a nemességet, sem a jobbágyságot nem ismerte, mely földművesekből és polgárokból állott és legnagyobbrészt még ma is olyanokból áll, min­denkor a szabadság hive és védője volt. Majdnem 300 évvel ezelőtt nemzetünk egyetemének köz­gyűlése . . . Széll Kálmán: Nemzetünk ? Lindner Gusztáv: . . . ünnepélyesen kijelen­tette: «A szabadság teszi az embert nemessé.» Hűtlenek lennénk önmagunkhoz és népünk egész történetéhez, ha eltagadnék e szabad elvek vallását, ha eltagadnák a szabadságot, így tehát csak egy­­magunk állunk törpe kisebbség e Házban, e hazá­ban. (Egy hang jobbfelől: Hát a titok ? Derültség.) Külömböző nyelveken imádkozunk az egy Istenhez. Külömböző nyelveken áldozhatunk hazánk egyetlen oltárán a hazaszeretet szent érzésével. Szívesen odaadjuk mindenünket, munkánkat, vagyonunkat, ha a haza közjava parancsolja, életünket is. (Helyeslés.) De egyről nem mondhatunk le: a nyelvünkben és kultúránkban élő nemzetiségünkről. (Felkiáltások jobbfelől: Ki kívánja azt?) Egyedül állunk, de azért nem csüggedünk. Pichier Győző: Miért? Ki bántja? Lindner Gusztáv: Bízunk abban, hogy törvény­hozásunk bölcsesége a kisebbségnek is jogosult életérdekeit, védelmezendi. Bu­­ta Ödön : Minden magyar kisebbségnek, igen ! Rátkay László: Még többet akarnak, mint most van ? Lindner Gusztáv: Mi pártonkívüliek, hogy ezen mélyen tisztelt Háznak méltó elődjétől emlékeztek időből reánk maradt remek szavaival fejezzem be felszólalásomat: «mi csak a törvény teljesítését kívánjuk, csak azt akarjuk, amit a törvény adta jogaink és az igazság követelnek, mert a nem tel­jesített törvény holt betű, jogfolytonosság nélkül az alkotmány nem él. A költségvetést általánosságban a részletes vita alapjául elfogadjuk. (Élénk helyeslés és éljenzés a szász képviselők padjain). Vihar Vázsonyi ellen. Az elnök : Tisztelt Ház ! Vázsonyi Vilmos kép­viselő úrnak adtam személyes kérdésben szót. Vázsonyi Vilmos : Tisztelt képviselőház ! (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbal­oldalon). Az elnök (ismételten csenget): Csendet kérek ! Vázsonyi Vilmos : Arról értesültem, hogy tá­vollétemben Hortoványi képviselő úr személyemben támadott meg. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbalolda­lon). Nem nevezett meg, (Zaj a baloldalon), azon­ban olyan szépen írt körül, hogy senki másra nem vonatkozhatott, amit mondott. (Felkiáltások a bal­oldalon : Nem személyes kérdés !) Bocsánatot ké­rek, eddig ennek a Háznak csak egy demokrata­­párti képviselője van. (Zaj a baloldalon). Magamra kell ismernem, mint demokrata-párti képviselőre. (Nagy zaj a baloldalon). Rakovszky István : Ne hallgassuk meg ! (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Helyre ! Helyre !) Az elnök (csenget): Csendet kérek. Méltóztassa­­nak helyükre menni. Körülállják az emelvényt és nem hallok semmit. Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos: Hogyha a képviselő úr kije­lenti, hogy nem reám vonatkoznak szavai, egyszerű dolog, akkor nincs mit mondanom. Azt mondta a tisztelt képviselő úr: «Nem tudtuk eddig, mit akar az a párt, melynek egy képviselője itt a Házban megjelent, anélkül, hogy programmját kifejtette volna stb., támadja a régi nemesi osztályt és ez az első eset, hogy annak emlékét, amelyre tiszte­lettel nézünk, a Király­ utcából hozott sárral dobál­ják meg.» (Felkiáltások a baloldalon : Igaza van !) Persze, hogy önök igazat adnak, ez nem meglepő reám nézve. Tisztelt képviselőház! Az első, amit ki kell jelentenem az, hogy programm nélkül nem jöttem e Házba. Programmomat írásban elolvashatta a tisztelt képviselő úr is. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások az utcán is!) Az utcán is tapasztal­hatja, aki hecceket csinál ellenem. Rakovszky István : Megugrik! Vázsonyi Vilmos: Nem szoktam! Hazudik, aki azt mondja, hogy megugrottam. (Nagy zaj a baloldalon.) Az elnök : Ne tessék ily kifejezéseket használni! (Felkiáltások a baloldalon: Rendre! Rendre!) Már rendreutasítottam. Vázsonyi Vilmos: Nem a képviselő urakra értettem. Bocsánatot kérek, volt a sajtónak egy része, amely azt írta, hogy megugrottam. Erre mondtam, hogy hazudik, nem pedig bármely képvi­selőtársamra. Fáy István : Hát aki szemébe vágta ? ! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Bizonyítsa be, aki azt mondja, hogy megugrottam. Ki látta ? Álljon elő és igy mondja meg, ne pedig a sajtó útján. Tisztelt képviselőház ! Programmomat bárki elolvashatja . Hortoványi képviselő úrnak ingyen is átengedem. Hogy én a történelmi nemességet támadtam meg — olvassa bárki beszédemet, amelyet tartottam — nem való. Én a történelmi nemességről tisztelettel szóltam és a történelmi nemességnek tiszteletben tartását elismertem. (Nagy zaj balfelől.) Az új ne­mesek ellen szóltam, nem pedig a régi nemességet gyaláztam. Vissza kell tehát utasítanom azt, mintha én a történelmi nemességet bármiképp gyaláztam volna. Ezt visszautasítom, mint olyant, mely nem alapszik azon, amit mondtam. Rakovszky István : Mi van a kulturbestiával ? Vázsonyi Vilmos : A kulturbestia, úgy látszik, annyira tetszik a képviselő úrnak, hogy kívánja, hogy ismételjem. (

Next