Pesti Napló, 1902. május (53. évfolyam, 119-147. szám)

1902-05-03 / 120. szám

6 Budapest, szombat 1­ ESTI NAPLÓ, 1902. május 3. 120. szám. a csendőrség megéhezett s a szerencsétlen embert és családját megmentené. Az, hogy a kárvallott nép a segély elfogadását megtagadta volna, nem való ; ez módjában se volt. Jött ugyan 1600 korona, de ez semmi se annyi nyo­morba jutott embernek. A nyomor­ó éhség vár ezekre az emberekre. A házak felépítésére az erdőket fel kellene szabadítani. Ezeknek az embereknek, bár rengeteg erdőségek veszik körül, fájuk még sincs. A tagosítás és arányosítás mindenükből kifosztotta őket. Az úri birtokos osztály vagyona megkétszereződött, a nép koldusbotra jutott. Minden pillanatban egy­­egy székely küldöttség ment a miniszterhez ed­dig is, hogy ezt a lelketlen tagosítást és arányosí­tást rendeletileg szüntesse be. A miniszter megvizs­­gálást ígért, s eddig semmit sem tett. — Nemcsak a leégett falu népe, de az egész székelység válság­ban van. A múlt évben az árvíz­, ez évben a fagy, a még mostan is tartós havazás és a tűz tette sem­mivé őket. Fellépett már a nyomor csalhatatlan bi­zonysága: a pelagra. Az elkeseredés a székelyek közt folyton nő és félő, hogy rettentő eredményekre vezet. Az első magyar léghajós-ünnep: Budapest, május 2. A Turul, a nemrég alakult magyar Léghajós­­klub léghajója tegnap reggel indult el első útjára a Margitszigetről. A fölszállás ünnepének fényét emelte, hogy az egyesület védője, Szalvátor Lipót herceg kipróbált léghajójával, a Metor-ral ugyanakkor szintén fölszállott az atlétikai klub margitszigeti sportpályájáról. Szerencsés utazás után mind a két léghajó baj nélkül leszállott, a Turul Túra község mellett, a herceg Hatvannál s az utasok vonaton tértek vissza a fővárosba, ahol este az Országos Kaszinóban ünnepelte meg az egyesület első pró­bálkozásának sikerét. A Magyar Aero­klub léghajója, a Turul Augs­­burgban készült, egészen a Meteor mintáiéra s éppen úgy, mint az, ezerháromszáz köbméter gázt tartalmaz. Gömbjét kettős gum­mis gyapotcsövet borítja. A két léggömböt tegnapelőtt reggel töltötték meg a lipótvárosi gázgyárban, ahonnan nagy bajjal hajón szállították át a szigetre. Ott a fák között huszonnégy-huszonnégy cölöphöz kötötték a léghajó­kat, hogy hűteten kerekedő szélvihar el ne ragad­hassa s csak tegnap reggel vitték ki a sporttelep szabad térségére. A fölszállásra, mely reggel hét órára volt ki­tűzve, a városból sok érdeklődő sietett ki a Margit­szigetre. Már a Dunapartról látható volt a két lég­hajó. A sportpálya déli részén a Meteor, északi ré­szén a Turul, melynek ragyogó sárga burkolatján hatalmas betűkkel volt olvasható a Turul név. Mind a két lógható homokkal megtöltött zsákokkal volt lehorgonyozva és egy szakasz utászkatonát rendel­tek ki, hogy a fölszállásnál segítsenek. Háromnegyed hét órakor megjelent a sportpályán József Ágost herceg nejével, Auguszta hercegnővel, akiket a zenekar a Gotterhalte-va­l fogadott. A herceg, akit a király most nevezett ki őrnagygyá az I. honvédhuszárezrednél, már új honvédőrnagyi egyenruhájában volt, neje szürke ruhát és rövid fekete-bársony kabátot viselt.­ Néhány perccel hét óra előtt megérkezett Szalvátor Lipót herceg. A tri­bün előtt gróf Széchenyi Béla koronaőr, a léghajós klub elnöke fogadta a herceget. Rövid magyar be­széddel megköszönte neki, hogy az egyesület védő­­ségét elvállalta és hogy a fölszállásnál híres légha­jójával, a Meteor-ral szintén részt vesz. A főherceg németül válaszolt. Sajnálatára, úgy­mond, nem érti a tartományi nyelvet (Landes­­sprachie). A főhercegnek ez a kijelentése némi meg­ít­kezést keltett a vendégek között s még ugyanaz­nap Rákosi Viktor a képviselőházban is szóvá tette külö­ben a főherceg örömét fejezte ki, hogy Buda­pesten is alakult légh­ajós-klub és hogy részt vehet a klub első léghajójának kipróbálásánál. Az üdvöz­lés után a vendégek a Turul légitajóhoz mentek, ahol ifjabb Tonay Lajos, a léghajós-klub első ka­­pitánya egy pezsgővel megtöltött poharat nyujtott át Auguszta főhercegnőnek, aki a habzó­­olvadékkal leöntve a légi­ajó kosarát, e szavakkal keresztelte meg az aj léghajót: — Szerencsések legyenek utaid, Turul! Rögtön a keresztelés után Szalvátor Lipót be­szállóü­ l­ghajójába s vele együtt helyet foglaltak benne gróf Majláth László és Kral Sándor tüzér­főhadnagy. Az utászkatonák megragadták a léghajó köteleit és ugyanakkor levették a homokkal telt zacs­kókat is. Kis iránymutató ballonokat bocsátottak el, melyek a csendes szélben lassan szállottak el a Gel­lérthegy irányában. Erre elbocsátották a Meteort is, mely a Rákóci-induló hangjainál és a közönség éljenzése közben méltóságosan emelkedett a ma­gasba. Szalvátor Lipót herceg katonai sipkáját len­getve köszönte meg a közönség ovációját. A lég­hajó előbb délnyugati irányban haladt, de mintegy száz méternyi magasságban hirtelen északnak for­dult és úgy haladt tovább. Ezalatt az idő alatt a Turul is elkészült a föl­­szállásra. Helyet foglaltak a ballonban Tolnait La­jos, Lisznyay Damó Tihamér és Hinterstoisser Ferenc százados. A fölszállás éppen úgy történt, mint a Meteoré. A Turul szépen követte útjában az előbbi léghajót, de csakhamar látszott, hogy ma­gasabbra emelkedett, mint az előbbi. A Meteor csakhamar el is tűnt a ködben, míg a Turul még igen sokáig látható volt. A Meteor eleintén aránylag kis magasságban a Duna mentén haladt a Duna hajtásáig Visegrádig ; ott a léghajó, amelyet maga Szalvátor Lipót főher­ceg vezetett, hirtelen háromezerötszáz, majd négy­ezer méternyire emelkedett, ahol más levegőáram­latba kerülve, meglehetős gyorsan egyenes irányban ment Hatvan felé, ahol 12 óra 10 perckor leszál­lónak. A leszállás nem sikerült mindjárt s a lég­hajó kosara nagy erővel zúzódott a földhöz. A Turul útja, Lisznyay Domó Tivadar elbeszé­lése szerint ilyen volt. A Meteorral egyidőben kellett volna fölszállnia a Turulnak is, azonban az új hajó még nem volt tökéletesen ellensúlyozva s így amíg a kellő számú sulylyal, a homokzsákokkal ellátták, néhány perc elmúlt. Hét óra öt perc volt, amikor a léghajó kö­teleit tartó katonák eleresztették a tartó köteleket s a léghajó nyilsebesen emelkedett fölfelé. Meg sem rebben ilyenkor a kosár, szinte abszolút nyugalom honol a magasságban. Hirtelen tárul föl a szem előtt a széles, nagy látóhatár s mint egy pompásan színezett térkép terült el a vidék az utas szemei előtt. Fák, utak, kertek, vetéstáblák tisztán, éles körvonalakban tárulnak a szem elé s a magasság­ból pompásan tájékozhatja az ember magát. Ponto­san tudja mily községek fölött száll el a léghajó s az ismerős vidékekre azonnal ráismer. A házak, hegyek, dombok már nem látszanak ilyen tisztán. A hegyek eltörpülnek s az építmé­nyek körvonalai lassan összefolynak a szem előtt. A Turul hirtelen szökött fel 2500 méter magas­ságba­n csöndesen úszott Ó-Buda fölött. Körülbelül az Aquincum fölött értük utol a Meteort, a főher­ceg léghajóját, amely azonban csak körü­belül 1500 méter magasságban lebegett. A magasságban kalap­lengetve üdvözöltük egymást, miközben a Meteor lassan Pomáz-Visegrád felé ingott, mig a Turul a teljes szélcsöndben egy helyen vesztegelt. Ekkor Hinterstoisser kapitány kidobott néhány zsák homo­kot s a Turul felszökött 3000 méter magasságra, hogy légáramlatot találjon, amely tovább vigye. És csakugyan, igen lassan bár, de irányt változtatott a léggömb s az újpesti vasúti hídnál átkelve a Dunán, körülbelül a külső körút irányában kezdett mozogni. Az előrehaladás azonban igen lassú volt. Két órája úszott a levegőben a Turul s alig tett hosszirányban néhány kilométert. A hideg nagyon is érezhetővé vált. A légmérő higanya össze­zsugorodott s közel járt a —20 fokhoz. Ahol a nap­­sugár éri a testet, ott szinte perzsel a nap kisu­gárzó melege, de benn a kosárban ugyancsak fasy. Később a Turul Gödöllő felé vette útját, majd újra visszatért s ferde irányban Vác felé haladt. Ekkor már összes túlsúlyúnkat, a köteles három zsák le­számításával, kiszórtuk volt a kosárból, s miután délután úgy is Budapesten akartunk lenni, elhatá­roztuk, hogy leszállunk, Vác környékén, Szent-György fölött lebegtünk ekkor. Amilyen élvezetes volt eddig az utazás s igazi gyönyörűséget okozott a fölszál­lás, annyira meg kell szenvedni a leszállásban a nyert gyönyörűségért. Amikor a kapitány meghúzza a felső szelepet s a gáz zúgva, bőgve tódul ki a szelepen, egyszerre fülzúgást kap az ember, majd ki­­állhatatlan szúrás támad a fülekben s végre földsüketté válik az ember. Már csak a száj mozgását látja, de hangot egyáltalán nem hall. És ezt a kellemet­len érzést a gyakorlott aeronauták is átszenvedve. Túra felé haladt a hajó, amikor a köte­lt leeresz­tettük. A földeken a két község apraja nagyra dol­gozott s mi szed­­ő sebességgel közeledtünk a föld­höz. A kötél már csapkodta a zöld vetést, amikor ott Tolnay Lajos, az Aero-klub kapitánya lekiáltott a földmívesekre, hogy fogják meg a kötelet. Ekkor következett a leszálás utó­só művelete, a ba­lon­­szakítás. Egy másik szelep szolgál erre a műve­letre, amely egyszerre oldaán nyitja meg az egész ballont. Mint egy óriási nagy madár, amelyet szíven találtak, esik össze erre az egész léggömb, s leterül a földre, s igen természetesen leteríti az utasokat is. 11 óra 45 perc volt, amikor földet ért a Turul. A föld népe, mintegy 500 ember, a legnagyobb szolgálatkészséggel állott rendelkezésünkre s nagy örvendezéssel nézte a túra alkotmányt. .Mind a két léghajó postagalambokat is vitt ma­gával, amelyek Jandaurek V., a­ Kolumbia-kör al­­e­nökei és Matoschik Ferercéi voltak. A Meteorról és a Turulról három-három postagalambot bocsátot­­tak el, amelyek az üzenettel huszonöt harminc perc alatt érkeztek meg tulajdonosaikhoz. Ez újabb bi­zonyíték a postagalambok tenyésztésének fontossá­gára, mert hasonló üzeneteket semmiféle más mó­don nem lehetett olyan könnyen, olcsón és meg­bízhatóan leadni. Este az Országos Kaszinóban lakoma volt, ame­lyen Szalvátor Lipót főherceg Konkoly-Thege Mik­lóst, az uj klub alelnökét köszöntötte föl. A főherceg válaszában az uj klub fejlődésére ürítette poharát. A Meteor holnap reggel hat órakor Pécsben is­mét fölszáll. A léggömbnek ez alkalommal Schrötter udvari tanácsos, leánya és Boyos grófnő lesznek az utasai. A léggömböt Hinterstoisser Ferenc százados, a katonai léghajózási intézet igazgatója fogja vezetni. * Nem lesz érdektelen ez alkalommal néhány szó­val elmondani az ily légi utazás költségeit. A Turul megtöltése s a fölszállás helyszínére való szállítása körülbelül 250—300 forintba kerül. Az Aero-klub minden hónapban rendez egy hivatalos fölszállást, amikor a kapitányon s a segédein kívül résztvehet a kirándulásban mindig egy klubtag is. A Turult azonban a klub, ha vizs­gázott aero-kapitány vezeti, magánszemélyeknek is kiadta. A tanács a mai ülésén megengedte, hogy az Aero-klub az országúti tűzológyakoróteret idő­­közönként igénybevehesse léghajófelszállások cél­jából. A gumbinneni tanulság. * A bíróságok igazmondásának nincs akkora tanulsága, mint a tévedéseinek. Hiszen amaz csak kifejezi a jogérzetet, míg ez föllázítja. Amaz a társadalmi szolidaritás nyilvánulása, míg ez síkraszállásra szólítja ezt a szolidari­tást, hogy tiltakozzon az olyan elfogultság ellen, amely bűntudattal terhelte meg a társa­dalom lelkiismeretét. A bíróság igazmondása a társadalmi igazságszükségletnek már szinte automatikus kielégítése, a bíróság tévedése pe­dig föltünteti ennek az automatizmusnak me­­chanikai hibáit. Ezért okoznak akkora feltűnést és izgalmat a kiderült bírósági tévedések vagy az érthetetlen bírói ítéletek. Nem érzelgés, nem saj­nálkozó jószgmámor fújja föl nagy afférekké az ártatlanul vagy meg nem okolva elítéltek ügyét, hanem a társadalom megdöbbenése annak lát­tára, hogy az ő szolidaritásának egyik legne­vezetesebb kifejezése, az igazságszolgáltatás, a mechanizmusának fogyatékossága folytán ve­szedelemmé fajulhat. A jogbiztonságra való szükségérzetet megzavarja a jogbizonytalanság­tól való rettegés. Ez a rettegés, s az ítélkezés jogát a maga számára vindikáló társadalom­nak lelkiismereti furdalása szólítja sorompóba az igaztalannak tudott ítéletek ellen a társa­dalom legjobbjait. A franciák híres afférjének ez volt a moz­gatója, s ez magyarázza meg azt a nagy iz­galmat is, amely a németeket a gumbinneni­ per folytán elfogta. Mind a kettőt komplikálta az a körülmény, hogy az ítélkező bíróságok katonai bíróságok voltak, tehát olyanok, ame­lyek az igazság szolgáltatását nem csak a tár­sadalmi szolidaritás szükségességének, hanem a militarizmus fegyelmi szükségének is tartják. Az általános védkötelezettség idejében az igaz­ságszolgáltatásnak ilyen föladattal is fölruházása az egész társadalomnak veszedelme. Annál is inkább, mert a jogrend ellen elkövetett vétsé­geknek külön katonai megtorlása a jogrendnek külön katonai fölfogásával jár. Ennek a fölfogás­nak kitenni a társadalmat nem lehet, de nem is szabad, mert e fölfogás kezelése veszedelmes for­malizmussal van összekötve és ijedelmes titokza­tosságba van burkolva. Nálunk harminc esz­tendő óta buzgólkodnak rajta, hogy azt a for­malizmust összeegyeztessék a társadalom igaz­ságszolgáltatásának formalizmusával, és lehető­leg világosságot vessenek abba a misztikus homályosságba. A gumbinneni pör minden fordulatával újabb intelemmel szolgál, hogy azt a buzgólkodást mifelénk ne hagyják abba, s hogy a katonai büntetőtörvény és eljárás reformját első­rendű kötelességnek tartsuk. A gumbinneni pör legutóbbi fordulata a nyilvánosság el­vének diadalát jelenti, s azét az össze­egyeztetését is, amely a katonai és pol­gári igazságszolgáltatás formalizmusa között történt. Csak odakint Németországban, ná­lunk még csak odáig jutottunk, hogy a honvé­delmi miniszter bejelentette, hogy a katonai büntetőtörvényt nemsokára a törvényhozás elé

Next