Pesti Napló, 1904. július (55. évfolyam, 181-211. szám)

1904-07-31 / 211. szám

nyára borzasztó, de nem lehetséges, hogy miatta felh­áborod­unk. Láttam tegnap oroszokat,­­ akik a sűz hallatára egymást megölelték és megcsóko­ták és gyermekek módjára sírtak. Valamennyien érez­ték, hogy Pierve halála a szabadulás órá­jának közeledését jelenti. A merénylő, aki életét,kockáztatta, egy népet mentett meg zsar­nokától őrizzük meg ennek az embernek hálás és tiszte­ltteljes emlékét. Nekünk az a kötelességünk, hogy az orosz szocialistákat támogassuk és kije­lentem, hogy valahányszor csak tehe­tem, k­ez­­­d­e­n­i f­o­gok nekik n­y­o­m­­tat­v­á­n­y­okat és az­­ összes szo­cialistákat felk­érem, hogy ugyan­ezt tegyék. (Viharos helyeslés.) Ezután más szónokok is ugyanebben az érte­lemben beszé­lek és valame­­nyien azt mondták, hogy a német szocialistáknak kö­telességük orosz testvéreiket tá­­m­o­g­a­t­n­i és nekik minden Németországban me­engedett szocialista nyomtatványt elküldeni. Erről egyébiránt értesíteni fogják a német kormányt is, úgy hogy jövőben nem lehet majd a szocialis­ták ellen titkos szövetkezés miatt pert indítani. Pária, július 30. Mint a­­Matinénak Pétervárról jelentik, a cár, amikor értesült a merényletről, nagyon megrendült s igy kiáltott fel: — De hiszen ez lehetetlen. Később M­u­r­a­vj­e­v igazságügyminiszter rész­letesebb jelentést tett neki. Ekkor meghagyta, hogy a cárnénak ne szóljanak semmit, mert minden iz­galomtól meg kell óvni, mivel lebetegedése előtt áll. New-York, jilius 30. (Saját tudósítónktól.) 1000 főnyi szocialista tömeg tegnap este gyűlést tartott s úgy ünnepelte Piehwe gyilkosát, mint a szabadság hő­sét, az igazságosság már úrját, aki egy ször­nyetegtől szabadította meg a vi­lágot. Piehwe utódja: Pétervár, julius 30. Az udvari párt egy része W­­ 11 e-t szeretné Piehve utódjául, nem lehetetlen azonban, hogy Muravjev lesz a belügyminiszter, vagy pedig Durnovo, aki ideiglenesen vezeti a belügyi minisztériumot. Némelyek azt hiszik, hogy Dur­­n­o­v­o, Piehve helyettese, csak néhány napig fogja vezetni a belügyminisztériumot. A cár való­színűleg már holnap kinevezi Piehve utódját. A legkomolyabb jelöltek közt emlegetik Wahlt, a volt rendőrségi főtanácsost, aki teljesen visszavonult a magánéletbe, mióta fia japáni fogságba jutott. Komoly jelöltek kívüle Obolenszki herceg, Finnország főkormányzója és R­­­e­­­g­e­­­s, a volt pétervári főprefektus. Berlin, július 30. Witte, aki Norderneyből Párisba akart utazni, megváltoztatta programmját és Pétervárra utazott. Witte egy újságírónak kijelentette, hogy ő nem lehet Piehve utóda, mert a miniszter­­tanács elnö­k­e é­s igy miniszteri pálya­futása véget ért. Megyék és városok.­ ­ (Debrecen város kölcsöne.) Debrecen­ből táviratozzék. Debrecen város közgyűlése a múlt évben 16 milliós kölcsön fölvételét határozta el beruházásokra. Most az Osztrák-Magyar Bank aján­latot tett s a városi tanács előzetes tárgyalásai alapján a pénzügyi bizottság ma tárgyalta a kölcsön fölvételét. A kölcsön 50 éves lenne, de 65 évi tör­­lesztéses tervvel. Az összeg 17 milliót tenne ki, melyből régi adósságok konvertálására mintegy 9 millió, a folyó évbeni feltétlen szükségletekre más­­félmillió és beruházásokra 6 millió fordíttatnék. Az Osztrák-Magyar Bank a kölcsönt egyes nagyobb birtokokra 36 millió korona értékben bekebelezi. A kamat 4.38, a törlesztés 0.28, összesen tehát 4.66 százalékot tenne ki és a kölcsönszükséglet szerint részletekben vehető föl. A bizottság a rend­kívüli közgyűlésnek a kölcsön megkötését ajánlja. A beruházások közt szerepel a vízvezeték, csator­názás, a kultúrpalota és városi múzeum építése s közel egymillió iskolai célokra.­­ (Győr újjáalakulása.) Győrött ez idő szerint nevezetes munkálatok vannak részben folya­­m­atban, részben előkészítés alatt. Az új vágóhidat az idén nyitották meg, a városi villamos-mű­ üzemét teljes erővel most vezetik be, két-három hét alatt­­ befejezik az általános csatornázás utolsó szakaszait,­­ néhány hét múlva megnyílik Győr hatalmas, új szál­lója: pár hét előtt kezdték meg a győri Dunáig­­ rendezését, amelylyel egyidejűleg megépítik a győri kereskedelmi kikötőt és a dunai rakodópartot. A legközelebbi két év alatt megkezdik a város ár­védelmi munkáit, (t. i. kiegészítik az 1887-iki mun­kálatokat az 1899. évi árviztapasztalatok szerint); megkezdik az uj vízvezetéket, állatvásárt rr. ki­helyezését s mai területének parkírozását, előkészí­tik az uj színházat, uj fürdőt és az uj temető meg­nyitását. A képviselőház közigazgatási bizottságá­ban tegnap letárgyalt Győr és Győrsziget-Révfalu egyesítésére vonatkozó törvényjavaslat végrehajtásá­val Győr 40.000 lakosszámmal foglal helyet a vá­rosok sorában. Ezzel egyidejűleg a város Győr és­­ Révfalu között állandó hidat épít, az árvédelmi mun­kák keretében pedig ,a Rábca folyót a városon kí­­vül vezetik a Dunába, miáltal az új Győr 40—50 méter szélességben 2,6 kilométer hosszú új területet nyer a régi város és Győrsziget között; e nagy területet parkíroztatja. Győr város most a vasúti üzletvezetőség elnyerése érdekében indít mozgal­mat. Eredetileg a szen­tathelyi üzletvezetőség győri, annyiban tudniillik, hogy Győrt jelölték ki az üzlet­vezetőség székhelyéül, de a vas megyei Széll el­­fojta a miniszter határozatát. A vasúti üzletigaz­gatóságok decentralizációja alkalmából Győr, amely­nek régi gabonaforgalma az újabb létesítmények (áruraktár, rakodópartok stb.) segítségével Vissza­térőben van, gyáriparát­ eddig 21 nagy gyár képezi és öt új gyárnak szavazott meg kedvezményeket az utóbbi hónapokban. Ez a páratlan haladásnak indult szép város komolyan reflektál az üzletvezető­ségre. A miniszter ismertetett terve szerint jövőben 1000—1200 km. vonal jut egy üzletigazgatóságra, a dunántúli vasutak hálózata 4510 km., e nagy területből négy igazgatósági kerület alakul és pedig, Győr, Pécs, Szombathely és Zágráb székhelylyel. Zágráb kivételével Győr a legnagyobb áruforga­lommal bír, központja a kelenföld—brucki és kelen­­föld—gráci fővonalaknak és meglevő vasútháló­zatát négy új vicinális vasút fogja szaporítani. A háborít. Budapest, július 30. Századok óta nem voltak mozgalmasabb idők a mostaninál. Régi világhistóriai pörök kerültek döntés végett az utolsó fórum elé és már-már a háborús események kezdenek veszíteni jelentőségükből. A nagy , orosz biro­dalom belsejében tüzes lávát hány ki magá­ból a föld, a Dardanellák ügye, amelytől any­­nyira féltek, előtérbe került. Younghusband ezredes Lassza elé közeledik, a Vatikán és Franciaország százéves viszony után elválnak, és nem utolsó a sorban, hogy két perzsa szigetre, egész csöndben, még Hetek előtt, kitűzték a brit lobogót. A Balkánon végbemenő gyilkosságok politikai jelentősége egyelőre elvész. Mindezen események között azonban meg­van az összefüggés: a keletázsiai háború. On­nan indultak el útjukra azok az erők, ame­lyek az európai sebeket fölfakasztották. És talán évtizedek kellenek hozzá, míg a most keletkezett ügyeket elintézik. Egyelőre még a háború is olyan stádiumban van, hogy a vé­gét senki nem láthatja előre. Jóformán azt sem tudjuk, hogy hol tartunk, sőt a máról hol­napra történő eseményeknek is csak egynémely külsőségei jutnak el hozzánk, sokszor még azok is csonkán, értelmetlenül, összefüggés­telenül. Ma például már Port-Artur elestét, hozta meg a távíró. Ezzel a hírrel alkalmasint kí­naiak kereskednek, és úgy látszik, még mindig akad vevő. A hír azonban­ nem igaz. A héten újból erősen bombázhatták a várat, de egyelőre semmi eredménynyel. Állítólag 89,009 japáni van koncentrálva Port-Artur előtt, ezenkívül a tenger felől őrködik a japáni hajóraj. Ez min­denesetre igen szép erő, de ezzel szemben áll a kitűnően megerősített és fölszerelt vár, ame­lyet két szibériai hadosztály védelmez, 40,000 elszánt ember, akiknek szintén nem igen van más választásuk, mint a halál. Már az ostrom eddigi hosszadalmassága is bizonyítja, hogy a halálnak nagy aratása készül. A szárazföldön azonban, Mandzsúriában, gyorsabb sikerei vannak a japáni hadsereg­nek. Itt Kuropatkin aligha végleg el nem vesz­tette a játszmát. A folytonos visszavonulás­nak is határa van és végül is, egyszer csak meg kell állni és ezt a helyet Kuropatkin nem választhatja ki magának egyoldalulag. A semleges hajók lefoglalása, még sincs elintézve, egyelőre Anglia, Amerika és Német­ország tiltakozásokkal vannak elfoglalva.­­Oroszország pedig ezekre kitérő, halogató vá­laszokat ad. Mai távirataink ezek: ' ' ' Port-Artur ostroma. London, július 30. Tokióban komolyan foglalkoznak Port- Artur elesésével. Jól értesült körökből jelentik, hogy a japániak ezt a győzelmüket jól ki fog­ják aknázni és az oroszokat egészen az Amur folyóig akarják vissza­szorítani. A japániak a háború befeje­zése után nem akarják elfoglalni Mandzsú­riát, hanem be fogják érni azzal, hogy ugyanazt a hasznot húzzák ebből az ország­ból, amelyet eddig Oroszország biztosított ma­gának. Köln, július 30. A «K­ö­­­n. Z­­­g.»-nak jelentik P­é­ter­vár­r­ó­l. Megbízható hírek szerint Port-Artur előtt összesen 50.000 japáni katona áll. A tüzérség egyelőre hallgat. A japániak éjjelen­­kint újabb sáncokat készítenek. Az ellenség tengeri hadműveletei csak éjjeli bombázásra szorítkoznak. A várbeli katonák egészsége jó és a rend példás. London, julius 30. Minden pillanatban várják Port-Artur el­esését, sőt Sanghajba és Csifuba már távira­tok érkeztek, hogy a vár elesett és hogy a japániak győzelmüket tizenegy­­ezer emberélet árán vívták k­i. Tegnapelőtt harminc idegen érkezett Csi­fuba, akik a múlt csütörtökön hagyták el Port- Arturt és ezek azt beszélik, hogy múlt kedden, szerdán és csütörtökön rendkívül kemény har­cok voltak szárazon és tengeren Port-Arturtól északra és északkeletre. A japániak különösen múlt csütörtökön bombáztak iszonyú energiá­val és az oroszok csak gyengén viszonozták tüzelésüket. D­­­a­m a tábornagy vezérkarával együtt múlt héten hagyta el Dal­it és most személyesen intézi a hadműveleteket. A várban teljesen kimentették a húskészletet és a csa­patok már csak besózott húst kapnak, a pol­gári emberek pedig zabbal, kásával és riz­zsel kénytelenek beérni. London, július 30. Sanghaiból azt jelentik, hogy Port- Artur kapitulált. Ez a hír azon alapszik, hogy a brit hajóraj Noel tengernagy parancs­noksága alatt a kínai vizekről visszatért Vej­­h­aj ve­j­be. Ennek a hajórajnak az volt az utasítása, hogy csak Port-Artur e­­­fé­s­é­s­e után térjen vissza Vejhajvejbe és ehez fűződik most az a hír, hogy a japániak Port- Arturt bevették. Ehez még hozzáteszik, hogy Ojama tábornagy maga intézte a támadást, míg Togo a tenger felől iszonyú bombázást folytatott a vár ellen. A harc három nap és három éjjel folyt és a japániak részéről 11 ezer ember esett el. A japániak a vár bombázására négyszáz ágyút hasz­náltak. Berlin, július 30. Ma délben az a hir érkezett ide, hogy a japániak bevették Po­rt-A­r­t­u­r­t. A Wolf-ügynökség azt mondja, hogy ez a hir egyelőre alaptalan. Tokió, július 30. Hivatalosan megcáfolják a Port-Artur eleséséről szóló híreszteléseket. Elesett tisztek, Tokió, július 30. (Reuters) A vezérkar ma este azt a hírt tette közzé, hogy kedd óta a portarturi har­cokban öt tiszt elesett és negyvenegy meg­sebesült. Ez az első hivatalos jelentés a város ostroma óta. Ebből látható, hogy ott nehéz küzdelem folyik. Kuropatkin menekülése. London, július 30. (Saját tudósítónktól.) Tiencsin­­ből táviratozzék, hogy Kuropatkin elrendelte Liaoján kiür­itését és csapatait Mak­denbe vonja vissza. Kuropatkin ki akar jutni abból a

Next