Pesti Napló, 1906. június (57. évfolyam, 149-177. szám)
1906-06-22 / 169. szám
Budapest, péntek PESTI NAPLÓ.___________ 1906. junius 22. 169. szán|13 . Fürdpöhönyök és frottir-áruk nagy választékban Hőssemét, Budapest, V., Harmincad-utca és Józsefrér sarkán. A rádium gyakorlati ismeretéhez kitűnő alkalmat nyújt a gyomor- és bélbajokban szenvedőknek a Schmidthauer-féle igmándi keserűvíz, amelyben a tudományos alapon felfedezett rádioaktív tulajdonság kapcsolatos ezen hazai forrás meglepő gyógyító erejével. Felette érdekes és előnyös tapasztalatokat szerezhetnek oly egyének, kik egyéb hashajtó ásványvizeket vagy művi szereket használtak- Reggeli elött félpohárra veendő. Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Darka krónika. (A helyes cím. — Lenbadis László. — A jó üzlet.) (Po Tegnapelőtt este a magyar delegátusok Bécsben vacsora közben arról a példátlanul ellenséges hangulatról beszéltek, amelylyel a császárváros népe a magyarok iránt viseltetik. Jóformán lépten-nyomon áttérjük van a tulipános képviselőknek, úgy hogy a legtöbb csak a magyar ház kapujában és a delegáció ülésén hordja a zománcas magyar virágot. Szóval a paktum a koalíció tagjaira itt is kifizetődik. Barabás Béla csitította őket: — Én nekem még semmi bajom nem volt a bécsiekkel. Csak provokálni nem szabad, akkor minden rendben van. Az osztrák hatósági közegek meg éppen példátlanul előzékenyek. — Ez sem igaz! — mondta Nagy Emil. — Fogadást ajánlok, hogy bebizonyítom, hogy akármelyik bécsi hivatal tele van magyargyűlölettel. — Bizonyítsd ezt be — mondta az erzsébetvárosi mandátum feledékeny gazdája — a postáról. Nagy Emil rögtön levelezőlapot kért és ráírta ezt a címet: Somogyi Aladár képviselő úrnak Új-Jeruzsálem. . . . A levelezőlapot ma délelőtt pontosan kézbesítették a képviselőnek Erzsébet-körút 24. szám alatt levő lakásán. A bécsi posta tehát vállalta a X-ueger nézeteit a zsidó-magyarok országáról. ■ríf =4] László Fülöp, aki most már teljesen a külföldön kamatoztatja művészetét, megint aktuális téma lett a kávéház művészasztalánál. A párisi Szalonban kiállított, egy nagy madridi művészegyesület dísztagjává választotta, szóval ismét itt az alkalom, hogy a szerencsés portréfestőt egy kicsit szapulják. Újból, ki tudja hányadszor, konstatálták róla, hogy minden sikerének titka az, hogy jól megértette a Lenbachot. Megállapították, hogy László is ugyanolyan modorban festi a szemeket, mint Lenbach, aki az úgynevezett szemfény“-re helyezte a fősúlyt. Amikor erről beszéltek, Magyar.Mannheimer Gusztáv csendesen megjegyezte: — Szóval ez a László Fülöp egy közönséges — szemfényvesztő . . . #' iájj A Lipótvárosnak akadt egy nyári szenzációja: az emberek most egyébről sem beszélnek. Egy dúsgazdag börziánernek a leányát eljegyezte a papa könyvelője, aki egyszerű, derék ember, de vagyon dolgában igazán nem vehette fel a versenyt a leány gazdag kérőivel. És ezért szenzáció ez a házasság a Szabadság-tér környékén. Ennek a házasságnak az előzményei még érdekesebbek, mint maga a házasság. A szegény könyvelő, aki szerelmes volt a főnöke leányába, jól tudta, hogy az apához, aki mindenek fölött üzletember, a szerelem és más ilyenfajta „bolondság“ jelszavával még közeledni sem lehet. A börzsáner különben sem állt volna vele szóba, ha nem üzletről van szó. Beállított hát hozzá és elkezdte : — Egy kitűnő üzletet tudok a főnök úr számára ! — Hagyja hallani! — Akar a főnök úr egy nap alatt minden nagyobb megerőltetés nélkül hetvenötezer koronát keresni ?— Szamár kérdés! Hogyne akarnék?! — Ugyebár, a főnök úrnak varr egy leánya? — Igen. — Akinek, mint mindenki tudja, ad százötvenezer korona hozományt? — Hogyne adnék! Az egyetlen leányomnak?! — Hát adja hozzám a kisasszonyt, én elveszem — hetvenötezer korona hozománynyal! így egy nap alatt fáradtság nélkül megkeres hetvenötezer koronát . . . Hogy a börziáner „belement“ az üzletbe bizonyítja a minapi eljegyzés . . . A sivatag királya. — Ma olvastam, hogy már megint akadt egy hősies legény, aki tarokkot játszott és egy pohár pezsgőt ivott az oroszlán ketrecében. Bevallom, hogy őszinte tisztelettel vagyok a sivatag királya iránt, és így az ilyenfajta hírek leggyöngédebb érzelmeimet bántják meg. Meglátogattam tehát az Állatkertet és ketrece előtt fölkerestem az állatok detronizált királyát. Itt kettőnk között a következő párbeszéd folyt le: Én: Megengedi felséged, hogy meginterjú holjam? Ő: Óh nagyon szívesen! Csak tessék besétálni! Én: Nem, nem, a világért sem! Sohsem tudnék megfeledkezni arról a távolságról, amely köztünk van! Ő: Kár. Pedig szívesen léptem volna önnel bensőbb érintkezésbe. Én: Felséged nagyon kegyes . . . Mit szól felséged a legújabb merénylethez, amit királyi tekintélye ellen elkövettek? Ő: Merényletet? Lehetetlen! Én: De igen. Egy állatszelidítő és egy borbélylegény tarokkot játszottak egy oroszlán ketrecében. Ő: Hogyan? És az oroszlán részt vett a partiban? Én: Óh nem. ő csak nézte. Ő: Hál’istennek! Akkor hát rendben van a dolog. Még csak gondolatnak is borzasztó lett volna, hogy egy oroszlán ilyen társaságban tarokkozzék ! Én: És azt nem találja felséged megalázónak, hogy egy állatszelidítő ennyire leigázza a sivatag királyát? Ó: Leigázza? Erről szó sincs. Lássa barátom, önök, emberek állandóan félremagyarázzák azt a viszonyt, ami az oroszlán és a szelídítő között fönáll. Ha ez eszembe jut, kénytelen vagyok hangosan fölkacagni. Én: Igen, igen. Szoktam áthallani a Vampeticsbe. Ü: Lássa, barátom, önök azt mondják, hogy a szeliditő leigázza az oroszlánt. Pedig ez ostoba beszéd ám, mert hiszen ha az oroszlán akarná, hát leharapná a szeliditő fejét most is. Én: Hiszen ez az éppen, hogy nem akarja! Ő: De miért nem akarja? Azért nem, mert az állatszelidítő busásan megfizeti érte. Ad neki kényelmes lakást, minden nap friss, finom kosztot, tisztogatja, gondozza, — szóval pontosan beszolgáltatja neki a civillistát. És mindezek ellenében az oroszlán csak kegyes elnézéssel fizet, hagyja élni a szeliditőt. És ha a szeliditő olykor egy-egy borbély barátját is meginvitálja egy kis tarokkra, hát az oroszlán azt is megengedi neki. Gondolja magában: csak fizesd pontosan az adódat, aztán nem bánom, tégy amit akarsz. Elvégre egy híres római császár mondotta, hogy az alattvalóknak játék kell és kenyér. Hát mi oroszlánok is engedélyezünk az alattvalóinknak játékot és kenyeret, csak előbb nekünk húst adózzanak . , , Voilà tout! Én: Köszönöm, e felvilágosítás teljesen megnyugtatott. Majd közölni fogom az újságokban. ő: Lássa, ezt jól teszi a félrevezetett közönség érdekében . . . No és most jöjjön közelebb. A mellére akarom tűzni az oroszlánrend nagykeresztjét. Én: Köszönöm, felség, de elveim tiltják, hogy elfogadjam e fényes kitüntetést! Ö: Kár! (A száját nyalogatja.) Skiz. FŐVÁROS. * Befolyások, melyek nem a főváros javár mozdítják elő. Bárczy István polgármester ma éltönökölt először a tanácsülésben. A tanács nevében Rózsavölgyi Gyula alpolgármester üdvözölte az uj polgármestert s megígérte, hogy a tanács tagjai a főváros fejlesztése érdekében való munkásságában örömmel állanak a polgármester rendelkezésére. Bárczy válaszában kijelentette, hogy nagy, szüksége lesz a tanács támogatására, „mert — mondta Bárczy — csak egyesült erővel tarthatjuk távol magunkat azoktól a befolyásoktól, amelyek nem mindenkor a főváros javát mozdítják elő. Ez bátor mondás volt és reméljük, hogy Bárczy Istvánnaknem lesz oka megbánni a bátorságát. Hiszen valószínű, hogy azok, akikre Bárczy célzott, igyekezni fognak borsot törni az új polgármester orra alá. Talán sikerül is nekik ez a törekvés, mert hiszen „Az ujjai hosszúk“"; de viszont az is bizonyos, hogy ha háborúra kerül a sor, a törvényhatósági bizottság önzetlenebb része s a nagyközönség az uj polgármester pártjára áll s megvédi Bárczyt nemcsak az ellenségeitől, hanem a jóbarátaitól is. Bárczy polgármester válasza a következő volt: Méltóztassék megengedni, hogy csak egypár egyszerű szóval köszönjem meg szíves üdvözlésüket. Nehéz feladatra vállalkoztam és annak csakis akkor tudok megfelelni, ha a tanács minden egyes tagja kollegiális szeretettel fog támogatni. Én, ígérem hogy olyan ügyben, amelynek a fővárosra fontossága van, a tanács meghallgatása nélkül nem intézkedem. Nem a tanácson kívül, hanem innen óhajtom a főváros ügyeit intézni, nemcsak olyan ügyekben, amelyek az ülésben kerülnek tárgyalás alá, hanem minden fontos városi ügyben. Amenynyiben eme törekvésemben támogatni fognak, akkor csakugyan a főváros igaz érdekeit fogjuk előmozdítani, mert egyesült erővel távol tartjuk magunkat azoktól a befolyásoktól, amelyek nem mindenkor a főváros javát mozdítják elő. Én tehát ennek a célnak elérése érdekében kérem a tanácsot, hogya kollegiális érzést méltóztassanak minél erősebben ápolni és én a magam részéről megígérem, hogy minden esetben teljes erővel arra őrizzem s az ellene irányuló támadásokkal szembeőrizzem, s az ellene irányuló támadásokkal szemben, megvédjem.. . rronj rvr^m o.f f 8 u t . * A Washington-szobor. A tanács a Washington-szobor részére a városligeti tó déli partrészén jelölt ki helyet. A szobrot úgy fogják feállítani, hogy arccal a tó felé néz. * A munkaszünet kiterjesztése. Csanádvármegye törvényhatósága a munkaszünetnek az italmérőkre és dohányárusokra való kiterjesztése tárgyában átiratot intézett a székesfőváros tanácsaihoz. A tanács ezt az átiratot pártolólag fogja a közgyűlés elé terjeszteni. * Az automobil-bérkocsik. Több vállalkozó automobil-bérkocsi járatására kért engeddelmet a fővárostól. A tanács ma kimondotta, hogy előbb az automobil-szabályrendeletet állapítja meg. A szabályrendeletet már megcsinálta az ügyosztály és a tanács ma megküldte a rendőrfőkapitánynak. * A munkáskamara, E hónap 22-én, pénteken délután kellett volna ülést tartania a főváros munkásjóléti bizottságának a munkáskamara ügyében- A bizottsági ülés azonban közbejött akadályok miatt elmarad. A fcaroma-kiállítás: A Baromfitenyésztők Országos Szövetsége 2000. évi augusztus folyamán kiállítást rendez Budapesten és a fővárostól támogatást kért. A tanács mai ülésében 1000 koronát szavazott meg a szövetségnek a kiállítás rendezésére- SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET. (*) Suomen Laulu. A finn egyetemi énekkar bucsúhangversenyt rendezett ma délután a Margitszigeten. A finn diákok műsoruk legjavával búcsúztatták budapesti dalos testvéreiket. A magyarországi dalárok nevében Bellovics Imre üdvözölte az énekkart. A műsor első és második része között Vikár Béla, a finn irodalom alapos ismerője tartott érdekes felolvasást, mely a finnek irodalmáról, zenéjéről, politikai helyzetéről szólt. Hangverseny után lakoma volt. (") Márkus Emilia Budán. P. Márkus Emília, a Nemzeti Színház művésznője, holnap kezdi meg a budai nyári színházban több estére terjedő vendégjátékait. Első fellépése holnap, pénteken „A kaméliás hölgy“-ben lesz. Szombaton, második felléptével a „Francillon“ kerül színre. A Mark.