Pesti Napló, 1907. október (58. évfolyam, 233-258. szám)

1907-10-09 / 240. szám

PESTI NAPLÓ, Budapest, szerda 1907. október 9. 340. száma (§) Az ujságirónő sajtópanasza. Néhány hó­nappal ezelőtt Unger Hona Alba Nevis írói néven a „Polgár“ című­ napilapba cikket írt, amelyben azt mondta, hogy Gárdos Mariskának, a Népszava volt párisi tudósítójának fényesen berendezett ki­lenc szobás lakása van s életmódján sehogy sem látszik meg a mindennapi kenyérért való erős küz­delem. Mindezekből a­z tűnik ki, hogy a szociatizmus jövedelmező mesterség. A cikk tartalmáért Gárdos Mariska sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt pert indított Unger Hana ellen. Az ügyben ma lett volna a föltárgyalás, de Unger Hona vissza­vonta állításait és nyilatkozatát ratifikálta, mire a panaszosnő visszavonta följelentését. A bíróság a további eljárást megszüntette. (§) A gyöngeszivii bíró, Londonból táviratoz­zék. Pittsberg Jean, egy gyilkossági per tárgyalá­sának befejeztével, kimos jelenet történt. A vádlot­tat, aki különösem súlyosító körülmények közt gyilkolta meg a menyasszonyát, bűnösnek mondta ki az esküdtek verdiktje s a bíróinak ki kellett volna mondania a halálos ítéletet. A bírót, aki még so­hasem mondott ki halálos ítéletet, ez annyira ide­gessé tette, hogy kép­téten volt kimondani az íté­letet. A gyöngeszivű­ ember többször belekezdett, de imádig abba kelet­t hagynia. Az arca halálsápadt volt és réndei remegtek, mag a cinikus vádlott a báró izgatottságán hangosan nevetett. Am­ikor végre nagy nehezen­­kimondta az ítéletet, ájul­tan rogyott a földre. (§) A megszökött bankárok. Két héttel ez­előtt nagy meglepetést keltett Riesz Lajosnak és Fischer Idiksának, a Fischer és Riesz bankbizo­­m­ányi iroda tu­l­ajdonopaiknak váratlan eltűnése. A két bankár több mint 309.000 korona erejéig káro­sította­ meg a bennük bízó üzletfeleket. A nyoma­­vátzelet két bankárt most a­z áru- és értéktőzsde vá­lasztott bírósága idézi a hivatalos lap útján almaik a keresetnek tárgyalására, — október 12-re — ame­lyet Ivány Ottó tőzsdeügynök indított ellenük IS80 ker. erejéig. Alig hihető, hogy a két szé­lhár­­mos bankár eljöjjön erre a tárgyalásra. (§) A branyicskai merénylet. Hunyadvárme­­gyében föl akarták robbantani a tavaszszal a bra­­nyicskai Maros-hidat, hogy a gyorsvonat, amely­nek át kell­ rajta mennie, utasaival együtt el­pusztuljon. Eleinte olyan gyam­okok­at talált a vizsgálat, amelyekből férevezetett oláhok bojszúj­ára kellett gondolni. Utóbb azonban kiderült, hogy a merénylők: Furduj Vaszilie, Nedelkovics Péter és Kan­deli Lajos azért akarták fölrobban­tani a hidat, hogy újra­építésénél munkát kapjanak, mert egy idő óta nem volt munkájuk. Gonosz tervük azonban nem sikerült, mert a híd és a pálya csak meg­rongálódott, de el nem pusztult. A dévai ügyész­ség gyilkosság kísérletéért tett ellenük vádat. A vádlottak kifogásokat adtak be a vádirat ellen, de rihogásaikat a vádtanács elutasította­. A bűnpert, mint jelentik, október huszonkettedikétől huszon­negyedikéig fogja tárgyalni a détvai esküdtbíró­­sága. Meglehet, hogy rablás kísérletéért is perbe fogják a vádlottakat, mert az ügyész gyanúsnak találja, hogy a hidat éppen a gyorsvonat alatt akarták fölrobbantani, amelyen rendesen jómódú wriber utazik. EGYESÜLETEK. ** Az Otthon körből. Az Otthon Írók és hírlapírók köre választmányi ülést tartott ma dél­után Rákosi Jenő elnöklésével. Az elnök melegen ieparentálta a Kör halottait: Békefi Antalt és Abonyi Dezsőt, azután jelentést tett a bord­eauxi sajtókongresszusról, amely kiválóan sikerült. Strausz Adolf indítványára köszönetet szavazott a választmány Rákosi Jenőnek a kongresszuson ki­fejtett tevékenységéért. Falk Zsigmond lovag pénz­tári jelentését köszönettel tudomásul vették. Ré­vész Gyula titkár jelentést tett a folyó ügyekről. ** A Gyorsirástudományi Társulat e hónap 5-én tartotta meg ülését Forrai Soma eltnöklésével. Örvendetes tudomásul vette az ülés a társulatnak a szegedi nemzetközi gyorsirókiállításon történt kitüntetését, valamint a társulat gyorsíró-szakisko­lájáról szóló jelentést. Balázs Aurél indítványára elhatározták, hogy a társulati tagok számára díj­ talán gyakorló­órákat adnak, amelyeknek vezetésére dr. Halász Zoltán országgyűlési gyorsírót kérték meg. Révai Adolf igazgató felszólalt a közönséget megtévesztő gyorsíróiskolák ellen. Elhatározták, hogy a társulat e tárgyban felvilágosító közlemé­nyekkel fordul az illetékes helyre. ** A Gyógyszerészettanhallgatók Köre. teg­nap tartotta meg ezidei közgyűlését, melynek tár­gya a választások megejtése volt. A választás ered­ménye­i a következő: Elnök: Fest Imre; alelnök: Farkas Béla; titkár: Berkovits Mór; jegyző: Pin­­cé­sy László; háznagy: Móczár József; pénztáratok: Pollák Ákos; ellenőr: Koriteánszky Dénes; könyv­­tárnok: Jardek Géza. Az intéző bizottság a követ­kezőképpen alakult meg. Elnök: Rex Ferenczi tit­kár: Spergely Béla; jegyző: Bezzegh Béla. NYÍLT­R . Az e rovat alatt közlötteknek sem tartalmáért, sem alakjáért nem felelős a szerkesztőség. HUGYHAÜTO » ■­­ 6 55 » NYALKA OLDÓ GYÓGYVÍZ stasspaija. Új, eredeti gyógymód, mely rendkívül sikerrel alkalmaz­ható kösz­vény-, asztma-, sjörvénykór-, szív-, szdfil­ gyomor-, bél- és idegbajokban, (nem­asz­téma) és némely fontosabb ba rbagban (pl. Lapus). Biztos véde­lem szélhüdés és csibezavar ellen. 18 évi tanulmányozás Után most száz meg száz teljes gyógyulással számol be. E gyógymód megalapítójának és egyedüli képviselőjének, Dr. KOVÁCS egyet. orvosnak (Hemopata) rendelő-intézete van Budapest, V., Váci-körút 18. sz. a. Rendelés naponta 9—1-ig és 3—S-ig. Díjazott levélre válaszol. — Betegeket Intézetén kívül is kezel. Nehéz betegeknek legbiztosabb gyógymódja. Pozsony cs. és kis-. udvari szállító filapitistott 1825-ben, kai homok és­­ Budapest fölött 20 kilométernyire. Kitűnő és bőséges anyag, jó kikötő, eddig kihasználatlan, magánkézből 5 vagy 10 évre kiadó. Megkeresések „Sziget“ jelige alatt a Pesti Napló kiadóhivatalába intézendők.j­ó kinek nevelőre, mire, iroda! szBBiélptFB, frönplára, segédre vagy IMfd­e mis intelligens alkalmazottra van szüksége, hirdesse a PESTI EIAPLO apró EikreSeléd­ rovatában. A Pesti Naplót naponkint több százezer ember olvassa, ezért mindig akad megfelelő ajánlkozó. Az apróhirdetések közlési díja nagyon eles és egy 18 szóig terjedő apróhirdetés egyszeri közlési díja csak 40 fillér. Ennél nagyobb terjedelmű hirde­tésnél 1 szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. A hirdetés dija is vérbályogokban is beküldhető. Legcélszerűbb azonban a hirdetési dijat postai utalványnyal beküldeni, mely esetben a hirdetés szövege az utalvány szelvényért írható. Üvegcimtáblák IQ. ffisch­lostis Tivadar eióTett tőnél M. Ulci­&erut 51 Kolofon ea—ga. T.lelon 66—7* A kamara közgyűlése. A budapesti kereskedelmi és iparkamara ma teljes ülést tartott, melyet érdekessé avatott Lán­­czy Leó elnök beszéde. Lánczy Leó elnöki megnyi­tójában nyilatkozatokat tett a kiegyezésről, mely­nek megkötését örömmel fogadja, mert — sze­rinte — egy bizonytalan állapotnak vét végett. A kamara üléséről szóló részletes tudósításunkat itt adjuk: A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ma délután teljes ülést tartott Lánczy Leó főrendiházi tag, kamarai elnök elnökletével. (Lánczy Leo a kiegyezésről.) Lánczy hosszabb beszédben méltatta a feleg­ye­­zés jelentőségét. A beszédből kiemeljük a követ­kezőket : Tizenkét éve nehezedik a magyar közgazda­ságra az u. n. kiegyezés tárgyalásának evolúciója. Három kiegyezést kötött 12 év alatt a két kor­mány. Reméljük, hogy ez a most harmadszor kö­tött megállapodás igazán jó kiegyezést hoz ha­zánkra, és hogy a két parlament azt rövid időn belül véglegesen el is fogja fogadni. Ez a béke nagyon kívánatos mind a két országra, de különösen Magyarországra nézve, amely ezen hosszú időn át súlyosan érezte a biztos közgazdasági alap hiá­nyát. Azért mondom, hogy Magyarország talán in­kább érezte, mint Ausztria, mert Magyarország gazdaságilag és pénzügyileg — ezt bátran be lehet vallani — mindenesetre a gyengébb fél és mint ilyen még inkább rászorul arra, hogy biztos tető alatt élhesse gazdasági életét. Hogy mi a kiegyezés tartalma, azt ma hite­lesen nem tudjuk. Valószínű, hogy vannak meg­állapodások, amelyek talán nem mindenben felel­nek meg a várakozásoknak, de lehetetlen kiegye­zést kötni, ha az ember az egész vonalon akarná az­­egyoldalú akaratát érvényesíteni. Két külön­féle érdek­csoport állván egymással szemben, ki­egyezés csak úgy jöhet létre, ha a felek az ösz­­szes követelések tekintetében kompromisszumra, lépnek. Lehet tehát, hogy egyik vagy másik pont­ban ez a kiegyezés nem elégíti ki az összes kívá­nalmakat, de nagyjában, remélhetjük, hogy ez a kiegyezés, a fönnálló viszonyok közt, a lehető leg­jobb lesz. Talán lényeges változást a viszonyok­ban pozitív irányban nem fog előidézni, de az­­ ingadozó állapot, az a bizonytalanság, amely az egész monarkia közgazdasági életére nyomasztólag, hatott, most olyan állapotnak fog helyet engedni, amely, habár nem elégítve ki az összes reményeket és illúziókat, az összes politikai és gazdasági tö­rekvéseket, amelyek ez alkalommal az ország gaz­dasági függetlensége iránt fönnállottak, de mégis egy bizonyos, bár lassú, de folytonos fejlődést és gyarapodást fog lehetővé tenni. Remélem, hogy hozzá fog járulni a létrejött kiegyezés ahoz is, hogy a két állam közt meglazult kötelékek barát­ságosabb és intimebb viszonynak adnak helyet, amelynek előnyeit, azt hiszem, nemcsak egyolda­­lúlag mi, hanem i­s ezt be fogják vallani odaát is — Ausztria is fogja élvezni. Remélem, hogy ezentúl időnk lesz arra, hogy a mindnyájunk részéről olyan hőn kiránt gazda­sági függetlenség előkészítése is lehetővé váljék, úgy, hogy a tíz év lejártával Magyarország erőtel­jesebb gazdasági tényező képét mutassa, amely akkor politikailag és gazdaságilag is képes lesz a maga akaratát az akkori aktuális politikai viszo­nyok közt eredményesen érvényesíteni. (A magyar piac védelme.) A kiegyezési tárgyalások során olyan mellék­jelenségekkel találkoztunk, amelyek­ egyenest ha­zánk gazdasági jóléte ellen irányultak. Gondolok azokra a tendenciózus híresztelésekre és rágal­makra, amelyekkel a magyar forgalmi, gazdasági és pénzügyi életet határainkon túl befeketíteni igyekeztek. Lehet, hogy arra való volt ez a tenden­cia, hogy az osztrák kormányt erősítse és bizonyos fegyvereket csillogtasson, amelyektől Magyarország­nak meg kellett volna rejtenie. Ez nem sikerült, mert a magyar közgazdasági élet elég erős, elég szolid és elég biztos alapon nyugszik, semhogy ilyen kicsinyes fegyverek ezt a szolid épületet le­rombolhatnák. Én azt hiszem, hogy ha mutatkoz­tak is jelenségek a legutóbbi időben, amelyek egyes gazdasági faktorok gyengeségét árulták fel, még sincs senki jogosítva ezt általánosítani és ebből olyan következtetéseket levonni, mintha a magyar gazdasági élet a magyar kereskedelmi és ipari üzem inszolid alapokon nyugodtak volna, vagy nyugod­nának. Mindenütt a világon előfordul, hogy olyan időben, amikor, mint most, nagy pénzdrágulás áll fenn, egyes gazdasági exisztenciák meginognak és buknak.

Next