Pesti Napló, 1909. február (60. évfolyam, 27–50. szám)

1909-02-19 / 42. szám

IT Budapest, petiten ____________- - - ■ . ^ *1­­ . PESTI NAPLC, 1909. február 19. 42. síimT ít> képpen kerül a mérlegbe, hogy a visszautasított, meg nem felelő árut sorozzák a kiviteli rovatba. Külkereskedelmi mérlegünk anomáliái közé so­­rozandók azok a tételek is, amelyek nem követlenül kerülnek vámkülföldre, hanem az ausztriai nagy­­kereskedők közvetítésével. Ugyancsak ide sorozandó az a behozatal is, amely az ausztriai nagykereskedők közvetítésével történik. Hogyha mindezeket össze­foglaljuk, úgy külkereskedelmi mérlegünk végered­ményeit egészen más színben látjuk. Vagyis nyers­terményeinket kiviszik Ausztriába. Ott részben fel­dolgozzák és a feldolgozott árut szállítják vissza, részben pedig mint nyersárut szállítják külföldre. És bár hazánk nyerstermelő állam az iparűző Ausztriá­val szemben, Ausztria nyerstermény-kivitele meg­haladja a mienket. A. V. Újabb árhullámzás a börzén. A külpolitikai hely­zet komolyabbá válásához a börze hangulata is iga­zodik. A barátságtalan megítélés a lanyha irányza­tot, a lanyha irányzat pedig az árfolyamok esését jelenti. A hangulat változását a szerb háborús hírek, illetve a monarkia mozgósítási hírei okozzák. Az egyes értékek közül a mai börzén a magyar hitel­részvény 740.25 koronáról 737.5 koronára, az osz­trák hitel 629.75 koronáról 627.25 koronára, a rima­­murányi 530 koronáról 529.50 koronára, az osztrák­magyar államvasutak 672.— koronáról 671.— koro­nára és a 4%-os magyar koronajáradék 91.60 koro­náról 91.40 koronára hanyatlott. Az irányzat meg­ítélésében egyelőre a külpolitikai események játsza­nak döntő szerepet. 139 millió adómentes bankjegytartalék. Az Osz­trák-Magyar Bank tegnapi kimutatása 139 millió ko­rona adómentes bankjegytartalékról számol be. Ez a szám és a váltótárcának 84 millió koronával való csökkenése egyenesen arra kötelezné a jegybank fő­tanácsát, hogy leszállítsa a 4 százalékos kamatlábat. Ha a német birodalmi bank le tudta szállítani a rátát 314 százalékra, akkor valóban egy pillanatnyi ha­­bozási ideje sem lehet a jegybanknak a példa kö­vetésében. Amennyiben pedig a főtanács önző érde­kek szolgálatában állva, erre nem volna hajlandó, akkor a gazdasági közvélemény erélyes követelése kényszeríthetné a bankot kötelességének a teljesí­tésére. Egyébiránt a bank legutóbbi üzleti kimuta­tását Itt adjuk: Bankjegyforgalom 1.854,475.000 (—65,868.000) K,­­érckészlet 1.539,626.000 (+18,226.000) K, leszámíto­lási tárca 436,515.000 (—84,517.000) K, lombardköl­­csönök 68,878 000 (—2,463.000) K. adómentes bank?­­ Jegytartalék 139,150.000 (+84,093.000) K. Drágul a kivándorlás. Az amerikai pénzkrach­ó nagy gazdasági válságot idézett elő, melynek súlyos következményeit elsősorban is Amerika hatalmas­­ iparvállalatai érezték meg. A nagy gyárak, olyanok­­ is, mint a világhírű Westinghouse-gyár, ezrével vol­tak kénytelenek elbocsátani a munkásokat, mert az üzemet nem tudták fentartani. Ennek a nagy pangás­nak első következése volt, hogy óriási mértékben megindult a visszavándorlás és majdnem teljesen megszűnt a kivándorlás. A nagy atlanti hajózási vál­lalatok, főleg a német társaságok, hamarosan felis­merték a helyzetet és leszállították a kivándorlók szállítási díját és fölemelték a visszavándorlók szállí­tási tarifáját. Ez a visszavándorlási folyamat közel egy esztendeig tartott. A múlt esztendő tavasza óta azonban változott a helyzet. A pénzkrach megszűnt és Amerika gazdasági élete is erősebb lendületet vett. A gyárak ismét el voltak látva munkával és újra sok ezer munkást állítottak munkába. Ezt a „jóté­kony“ változást megérezték a kivándorlási üzlet üzérei is és siettek alkalmazkodni a változott hangu­lathoz. De hogyan? Egyszerűen úgy, hogy most föl­emelték a kivándorlást és leszállították a visszaván­dorlási díjakat Már néhány hónapja dolgoznak fel­srófolt tarifákkal a hajózási vállalatok. Az üzlet most nagyon 161 megy, mert egyre emelkedik a kivándor­lók száma. Ezt az alkalmat főleg a Norddeutscher Lloyd, ez a magyar kivándorlókból élő német válla­lat használja ki a legszemérmetlenebb áll. Most is, mint Brémából jelentik, elhatározta, hogy a fedélközi utasok szállítási díját Bréma és Newyork között tíz márkával fölemeli, 170 márkára. A Norddeutscher Lloyd ezt az intézkedését a kivándorlás folytonos emelkedésével indokolja, mert így akarja behozni az­­eddigi jelentékeny veszteségeit. A német társaság­­ igazgatóságának ez a határozata elsősorban a sze­gény és nyomorult magyar kivándorlókat érinti, vagyis azokat, akik azt hiszik, hogy az újvilágban jobban boldogulnak. Hogy legyenek, akik meg is fize­tik ezt a fölemelt tarifát, arról gondoskodik a Nord­deutscher Lloyd, mely legutóbb a magyarországi kivándorlási üzletet rábízta Missler nevű főügynö­kére, aki ügynökeivel behálózza az országot és ve­szedelmes módon szervezi a kivándorlásnak a német kikötőkbe való terelését. Sajnos, hogy a magyar kor­mány nem terjeszti ki figyelmét elég energiával a német vállalatok munkájára is, mely végeredményé­ben igen sokban fedi a fiumei kivándorlási üzletet is. Ezt nem is lehet csodálni, mert ismeretes, hogy a fiumei és a bréma—hamburgi kivándorlási vonalak között szent a véd- és dacszövetség. Milyen a vetés? A földmivelésügyi miniszter ma teszi közzé a vetések állásáról szóló hivatalos jelen­tést. A jelentésből kevés vigasztalót olvasunk ki, mert részben a múlt havi nagy olvadás, részben pedig a rákövetkező nagy fagy erősen csökkentették a veté­sek kedvező fejlődésébe vetett bizalmunkat. A hiva­talos jelentés a február 15-ik állapotáról a követke­zőkben számol be: A januári hidegre hirtelen következett enyhe és esős időjárás s a velejáró nagy és gyors olva­dás (hóló és esővíz) egyes vidékeinken jelentékeny kárt okozott és mivel ezenkívül a patakok, folyók és a Duna is megáradt, sőt néhol ki is öntött, a vetések is itt-ott víz alá kerültek. A sík és dombvidékek nagy részén (különösen a nyugati vármegyékben) az eső­víz és hólé a megfagyott felület folytán nem bírván a talajba behatolni sem a folyókba idejében lehúzódni, többnyire annak felszínén maradt, miáltal nagy ki­terjedésű területek (szántóföldek is) az újból bekövet­kezett hidegebb és szárazabb fagyos időjárás követ­keztében jégburok alá kerültek. Ilyen körülmények között a különben sem normális vetési állapot, jófor­mán országszerte indokolt panaszokra is ad alkal­mat. Ahol még hótakaró védi a kikelt vetéseket, ott az állapot megnyugtató, sőt megnyugtató ott is, ahol az állapot megnyugtató, sőt megnyugtató ott is, ahol vetések nem keltek ki jól, vagy nem csíráztak még, részben majdnem aggasztó a helyzet. Egyéb délvi­déki vármegyékben, ahol a vetések nagyobbára ki­keltek, nemcsak tűrhetően, hanem kielégítően is álla­nak, sőt néhol vannak olyan részek is, ahol a múlt évi hasonló időszaki állapotnál jobban fejlődtek a ve­tések. A Királyhágón túli vármegyék nagyobb részén szintén hó borítja a vetéseket, itt is eléggé megnyug­tató az állapot. Az eddig beérkezett számonvehető jelentésekből kitűnik tehát, hogy az ország nyugati és északnyugati részei, továbbá az ország északke­leti vármegyéiben és végül az Alföld felsőbb részei­ben igen gyengék a kikelt vetések. Minthogy pedig sokhelyütt az elvetett mag mindezideig ki sem kelt, bár a mag csiraképességét a legtöbb helyütt még tartja, attól lehet félni, hogy a tavasz időszakában bevetett földet új vetőmaggal kellen, igen sok helyütt ellátni. Erre enged következtetni a tavaszi búzának és a tavaszi rozsnak tömeges vásárlása is. Kétségte­len tehát, hogy mielőbb és pedig nagyon kedvező állandóan enyhe tavaszi időjárásra volna szükség, hogy a még aránylag kielégítően álló őszi rozs, a ke­­vésbbé megfelelő őszi búza, árpa és repce, végül a here és lucerna fejlődési állapota kedvezőbbre fordul­hasson. A hosszantartó tél a takarmányozás okozta nehézségeket állandóan fokozza; a jószág egészséges ugyan, de nagyon is meglátszik a takarmányszükség, mely egyes helyeken a takarmány szokatlan nagy áraiban nyilvánul. A Jelzálog-Hitelbank új üzlete. Azok megnyug­tatására, akik kétségbe vannak esve a magyar jel­zálogüzlet jelene és jövője fölött, mert a jelzálog­­leveleket csak nagy kínnal-bajjal lehet elhelyezni, közöljük, hogy e megítélés alól, keservesen bár, a Jelzálog-Hitelbank igyekszik kivonni magát. Köszö­net érheti ezért a Jelzálog-Hitelbank részvényesei részéről, Széll Kálmán kormányzót, akinek kormány­zása idejére esik az a ritka nagy szerencse, amilyen­nel egyetlenegy osztálysorsjegyfőelárusító sem di­csekedhetik, hogy az elmúlt évben két főnyereményt is vándorolt a bank főpénztárába. Ez a két főnyere­mény közel másfélmillióval gazdagította nem ugyan a részvényeseket, hanem, mint a bank kormányzó­­testülete az évi jelentésében oly szépen, de azért értelmetlenül mondja, a „matematikai alapokat“. Eb­ből ugyan kevés hasznuk van a részvényeseknek, de legalább azzal vigasztalhatják magukat, hogy valamikor meg fogják tudni a nagy titkot, hogy mi az a „matematikai táblázat“, mely elnyeli az ő száz­ezreiket. Most azonban nem a főnyereményekről, ha­nem a Jelzálog-Hitelbank új jelzálogüzletéről akarunk szólni. Széll Kálmán ugyanis nemes nagylelkűséggel és erős üzleti érzékkel kijárta, illetve elrendelte, hogy Szentgotthárd község a Jelzálog-Hitelbanktól egy ötven esztendő alatt törlesztendő ötvenezer ko­ronás vagy talán ennél is nagyobb kölcsönt kapjon. Mert a jelzálogüzlet mai siralmas helyzete mellett nem az a fontos, hogy milyen nagy összegről szól a kölcsön, hanem az a lényeges, hogy a bank egy­általán folyósít kölcsönöket. Igaz ugyan, hogy en­­­nek az új kölcsönüzletnek az a magyarázata, hogy Széll Kálmán az intézet kormányzója, már évtizedek óta képviselője a vas megyei kisvárosnak, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a Jelzálog-Hitel­bank ij jelzáloghitelkölcsönt folyósított. Ilyenformán most már bízni lehet benne, hogy a Jelzálog-Hitel­bank erősen hozzálát a jelzálog- és a községi köl­csönök szorgalmasabb folyósításához. Gazdák és a bankprobléma. A gazdák hivatalos lapjában ma B­a­r­n­a­­ Béla a bankkérdésről ír hosz­­szabb cikket, melyben a bankközösség mellett érvel, nem valami sok szerencsével. Fejtegetéseiből kiemel­jük a következőket: „Az a nagy kérdés. Nem, hogy van-e jogunk, hanem hogy van-e erőnk az önálló bank rázkódás nélküli felállítására? Erre megfelel az a tény, hogy az önálló vámterület felállítására a nemzetet most még annak hívei sem tartották elég erősnek. Egy osztrák-magyar bank a hitel bírálatá­ban részrehajlatlanul vallás-, nemzeti és fajkülönbség nélkül állapítja meg a hitelképességet s hogy jól álla­pítja meg, bizonyítja az, hogy alig van szenvedővé lett magyar váltója. S ezért az általa meghatáro­zott kamatláb biztos és elismert fok­mérője a magyar hitelnek a külföldön is. De ugyan hogy fog kinézni egy nemzeti bank­nak az objektivitása és a hitelpolitikája gazdával, iparossal szemben, melynek vezetői nem a mos­tani társadalom, hanem az általános választójog alapján alakuló félig nem­zetiségi, félig szocialista kormány és parlament tagjaiból kerülnek ki. Külö­nösen ha arra az ellensúlyozásra, melyet például a bankkartel ellen a külföldi és osztrák tőke versenye folytán eddig számíthattunk, ezután épp az átmenet folytán sokáig nem számíthatunk? Hogy mi most a gazdák teendője a bankkérdésben? Szerintem az, hogy a kormány azon igyekezetét és ed­digi irányát támogassuk, mely a bank­kérdést a paritás, a földhitel és a gaz­dák jelen, vajmi kritikus helyzetének megfelelőleg az eddig bevált alapon akarja megoldani. A Dunagőzhajózási Társaság és a gabonakeres­kedők harca. A Dunagőzhajózási Társaság bojkot­tálásának minden valószínűség szerint békés meg­egyezés lesz a vége, miután arra­ az érdekelt felek­ben megvan a hajlandóság. A gabonakereskedők álláspontjának az erősítésére szolgál, hogy Bécsben a mezőgazdasági termények exportjával foglalkozó kereskedők köteléke gyűlést hívott össze, amelyen, hír szerint, a Dunagőzhajózási Társaság ellen foglal­nak állást s a bojkott kimondását helyeselni fogják. A budapesti piac gabonakereskedői már megállapod­tak abban, hogy mit követeljenek, amelynek teljesí­tése ellenében hajlandók megszüntetni a bojkottot. Eszerint: a kirakodási időnek néhány nappal való meghosszabbítását, a várakozási illeték mérséklését, a nedves buzi átvétele miatt felmerült vitás ügyek elintézésére nemcsak a hajózási vállalat emberei­nek, hanem a kereskedők megbízottjának is legyen befolyása, s végül az elevátorokkal való kirakodás esetén a társaság térítse meg a hiányt. Ezeknek a kívánságoknak teljesítése ez idő szerint azért ütkö­zik nehézségbe, mert nemcsak a Dunagőzhajózási Társaság, hanem vele érdekszövetségben álló többi hajózási társaságok egy és ugyanazon megállapodá­sokat léptettek életbe, amelyeken önhatalmúlag egyik társulat sem változtathat. Ezért van az, hogy a Du­nagőzhajózási Társaság nem hajlandó engedményre, nincs kizárva azonban, hogy ha sikerül a tárgyalá­sok megindítására elfogadható alapot találni, a ga­bonakereskedők s a Dunagőzhajózási Társulat kö­zött a háború nem fog még nagyobb arányokat öl­teni, hanem, ami a legvalószínűbb, békés megegye­zéssel fog végződni, mert a gazdasági életben a harcnak mindig egy hasznot hozó béke a vége. Egy vidéki pénzintézet kamatlába. A Bácsto­polyai Takarékpénztár Igazgatósága közli velünk, hogy ez évi január 1-től kezdődőleg az új és régi betétekre további intézkedésig 40%-ban állapította meg a kamatlábat. A lQ^-os törjekaalk­isít az ip- tÉSzf MStk . ------

Next