Pesti Napló, 1911. augusztus (62. évfolyam, 180–206. szám)
1911-08-31 / 206. szám
Budapest, csütörtök f K F S f I Ti AP 1915 1911 augusztus 31 206. száza, nyolc koronáját. A rendőrség az útonállót ma reggel Diódis Imre huszonhét éves rovott múltú napszámos személyében letartóztatta. — A vérrel építő Budapest. Puskás Katalin tizenhat éves napszámosnő a Dobozi utca 25-ik számú ház építésénél az állványról leesett és zúzódásokat szenvedett. — Tóth István állvánozó a Vas-utca 5-ik számú ház építésénél az első emeletről lezuhant és életveszélyesen megsebesült. A Rókus-kórházban ápolják. — Baleset a pályaudvaron. Ma reggel a rákosi rendező pályaudvaron egyik tolató mozdony elgázolta Görbe András harminc éves pályamunkást, aki súlyos sérüléseket szenvedett. A mentők bevitték az István-kórházba. — Royal Orfeum. A Royal Orfeum augusztusi megnyitó műsora már csak ma este kerül bemutatásra. Gazdag és szórakoztató a szeptemberi műsor, melynek számai közül a varieté részben: Carl Herz amerikai illuzionista trükkjei, Heros merész erőmutatványai, Bachus and Meallan táncjelenete, Die 4 Donau Weibermn, négy bécsi szépség számíthatnak a legnagyobb népszerűségre. A színházi rész is csupa új számból áll. Albini Félix operettje, „A kis baronessz“ főszerepeiben Szalontai Ferike, Sándor Stefi, Bársony István, Bálint Béla, Dezsőffy László és Máté Sándorral, az idei szezon operettslágerének ígérkezik, mert az egész darab csupa új ötlet humor, kedves muzsika. Nagy sikerre számíthat a „Samu és Samuné“ című bohózat is, Csabai Zsófi, Nagy Imre, Bársony István, Doktor János és Horthy Sándor előadásában. Vasárnap, szeptember 3-ikán lesz ebben a szezonban az első mérsékelt helyáru nagy családi előadás, melyen az összes elsőrendű attrakciók föllépnek. A Folies Caprice városi helyiségének megnyitása pénteken, szeptember 1-én lesz a VI., Révayutca 18 sz. a. saját házában. A régi szórakozóhelyet a nyár folyama alatt átalakíttatta az igazgatóság, úgy hogy a közönség kellemesen fog meglepődni, ha régi mulatóhelyét újra látni fogja. Nemcsak a Folies Caprice, hanem az emeleti Casino de Paris összes helyiségei is egészen Újjáalakultak. A Folies Caprice megnyitó műsorában két, előreláthatólag sikeres új darab foglal helyet. Az egyiknek címe „A konkurrensek“, szerzője Satyr, a másik Hirschfeld Lajosé és a címe „Der gute Trick“. Mind a két darabban fel fog lépni Rott Sándor, a Folies Caprice hírneves erőssége, valamint az egész kiváló személyzet. A magánszámok Trebitsch, Springer, Gerő, Fini Gaertner stb. előadásaiban szintén elsőrangúak lesznek. A Folies Caprice előadásai, mint rendesen fél 9 órakor kezdődnek. Az új műsorral ugyancsak szeptember 1-én megnyíló Casino de Paris előadása pedig éjfélkor kezdődik. A Verő-féle (VI. ker., Gyár utca 1.) internátussal, nyilv. elemi és polgári iskolával, valamint továbbképző, levelezőnői (kereskedelmi) és zenei tanfolyamokkal kapcsolatos leánynevelő-intézetben a behatások megkezdődtek és naponta 9—1-ig és 3—6-ig folynak. A kolerajárvány alkalmából különösen ügyelnünk kell a tisztaságra. Ajánlatos az ivóvízbe, valamint a mosdó- és szájvízbe néhány csepp Dianasósborszeszt önteni, mely amellett, hogy mikrobaölő és mint ilyen a legkitűnőbb fertőtlenítőszer, a vizet élvezetessé teszi és kellemes aromát kölcsönöz. A Diana-sósborszesz ára 44 fillér és mindenütt kapható. A milliós forgalmat azért érte el a világhírű kolozsvári Szt. László-szappan, mert az orvos-professzorok azért ajánlják, mert fertőtlenítő ereje vetekedik a szublimáttal. Kiváló minőségű pipere-szappan, illata remek. Mindenütt kapható, Tarka krónika. (A bot. — Keresztnevem. — A fehér keztyű.) Magyarevics tisztifőorvos tegnap délután Újpesten volt, hogy a kolera ügyében kellő óvintézkedésekről gondoskodjék. Megvizsgálta a gyanús betegeket, megtekintette a barakkot, majd magát alaposan dezinficiálván, viszszatért Pestre. Munka közben nagyon megéhezett és betért a Hangliba uzsonnakávéra. Alig ült le, melléje telepedett egy fiatal városatya. A tisztifőorvosnak van egy nagyon szép, aranyfogantyus botja, mely fölötte megtetszett a városatyának. — Lássa, főorvos úr, — mondta a botot szemlélve, — nekem adhatná ezt a szép botot. — A legnagyobb örömmel — felelte a készség hangján Magyarevics. Majd kisvártatva: — Épp most jövök az újpesti kolerásoktól. A fiatal úr kiejtette a botot kezéből, a világért sem fogadta volna el. Sőt gyorsan távozott. — Színhely egy előkelő magyar fürdő előkelő vendéglője . . . Table d'hote. A nagy asztal sarkán egy fiatal magyar gróf ésfőrendiházi tag él. Balján egy lipótvárosi höív. A gróf nagyon nyájasan beszél a hölgygyel, aki a levesnél „kegyelmes ur“-nak szólította a grófot. A halnál már „gróf ur“ volt a megszólítás. Az ebéd folyt, a gróf egyre kegyesebb és a tésztánál Őnagysága már így kezdte a beszédet: — Higgye el, gróf . . . A gróf hirtelen magához hivatja a pincért és megkérdi: — Van-e még valami fogás? — Igen, desszert. Mire a gróf odafordul őnagyságához és így szól: — A keresztnevem Tóni . . . A hadsereg köréből küldik be a következő tréfát: A harminckettedik ezred egyik kapitánya a múltkoriban észrevette, hogy nincs egyetlen tiszta keztyüje. Hivatja a privát dinert. — Te, Gyuri, — szól hozzá, — nincs egy tiszta keztyüm se. — Nincs. — felelte lakonikusan a legény.— Gazember vagy! Ezentúl, ha legalább a fele a keztyüknek nem lesz mindig tiszta, három napi egyest kapsz. — Igenis. Néhány nap múlva a kapitány benyúl a szekrénybe, ahol, legnagyobb megelégedésére, egy tucat patyolat tiszta keztyü volt. Kivett egy párt belőle és fölhúzta. A balkezére még csak jól ráment a dolog, de a jobbra sehogy se fért rá a keztyü. Kiderült, hogy az is balkézre való volt A kapitány ismét belenyúl a szekrénybe. Sorra próbálja a fehér keztyüket: valamennyi a balra szólt. — Mi ez? — ordított magánkívül a szerencsétlen legényre. — Azt tetszett parancsolni, hogy csak a fele legyen tiszta. Én tehát a bal kertjüket pucoltam ki... SZÍNHÁZ, művészet. Eduard Munch freskói. Krisztiánia, augusztus 25. (Saját levelezőnktől.) A krisztiániai új egyetem készen áll, a hatalmas díszterem pompás reliefjei már megvannak, csak éppen a tető és a két oldalfal néz le csupaszon a nagy teremre. Az új freskók helye ez, ide kerülnek azok a hatalmas falfestmények, amelyekre az egyetemi kollégium hirdetett pályázatot. A pályázat lejárt, számos terv érkezett be és a művészekből és kritikusokból álló jury talált is közöttük méltót arra, hogy az új egyetem falait díszítse. Edvard Munch-nak a tervei valósággal elragadták a juryt, amely egyhangúlag kimondotta, hogy a Munch-freskók abszolút értéke az összes terveket messze fölülmúlja. Hanem az egyetemi tanács más véleményen van. Az a hivatalos testület, amely féltékenyen vigyáz arra, hogy tudományos ítéleteket csakis szakemberek mondjanak, most dezavuálta a szakemberek ítéletét és a maga laikus, hozzá nem értő felfogását fejébe helyezve, más tervnek ítélte oda az első díjat. Az egyetemi kollégiumnak ezt az ítéletét azonnal elítélően fogadta a közvélemény, sőt akadtak az egyetemi professzorok között is olyanok, akik nyíltan kifejezést adtak rosszulásuknak. Most aztán nyilvános kiállításra kerültek a pályázat összes tervei, köztük a Munch-féle tervek is és a fölháborodás végigzúg nemcsak Krisztiánián, hanem az egész országon. Mert valóban, igaza volt a jurynak: Edvard Munch freskói oly szépek, annyi monumentalitás van bennük, olyan megragadóak, hogy a mellőzésük teljesen érthetetlen. Az egyetemi kollégium önmagát, az egyetem tekintélyét kompromittálta akkor, amikor Munch freskóitól megfosztotta a krisztiániai új egyetem dísztermét. Három nagy terve volt Munchnak: egy felső kép és két oldalkép. „Szinte homerosi nagyvonalúság van ezekben a képekben" — mondotta bírálatában Skovgaard Dánia legjelentékenyebb élő festőművésze és ha az ember elképzeli ezeket a térRostand feleségének és fiának darabja. Mialatt Rostand camboi nyárilakában kiheveri automobilbalesetét, onnan hír érkezik, amely szerint még ez év végén darabot mutatnak be Párisban, amelyet Rostand Rosemonde, az író felesége és Rostand Maurice, fiz író fia, közösen írtak. A versben írt mű Ségur grófnő egyik regénye után készült. A darab, melynek címe: „A jó ördögöcske“, a Gymnaseban fog színrekerülni. (*) Az Uránia első bemutatója. Az Uránia-színházban szorgalmasan folynak a próbák Abonyi Sándor „A tengerfenék titkaiból“ című darabjából. A csévéző modorban megírt tanulmány a nagy tertészet egy egész külön országába vezeti a hallgatóságot s szövegben, képekben, mozgókban bemutatja azt az életet, amely a tenger 8—9000 méteres mélységeiben lefolyik. Meglepően csodás dolgokat hallunk a világítóhalakról, a színüket kényükre-kedvükre változtató fejlábúakról, a régi szörnyetegekről stb. (*) A francia lapok és a Taifun. Hogy mily komolyan foglalkoztatja a francia sajtót a magyar dráma, azt nemcsak a „Temps“ hétfői száma mutatja, mely tizenkét hasábos tárcát szentelt a magyar színházaknak, hanem a „Journal des Debats" legújabb száma is, melyben Henri Bidon a „Taifun“nal foglalkozik. Bidon a stockholmi előadás nyomán ír a darabról és a következő kritikai kérdést veti föl: voltaképpen miért Páris a színhelye Lengyel úr darabjának, hiszen a darab alakjaiban egyetlen francia vonás sincs. A kritika végén Biden csodálkozva említi fel Nozieres egyik cikkét, melyben a Taifun fordítója Adorján Andor, míg ő Serge Basse-t hitte a darab átdolgozójának. Nekünk magyaroknak a rejtély megoldása nem olyan nehéz. Adorján ugyanis az eredeti szöveget fordította, Basset ellenben németből ültette át a darabot és a szint Párisba helyezte át. (*) A kassai iparművészeti kiállítás. Ma délelőtt a Magyar Országos Iparművészeti Társulat és a kassai kereskedelmi és iparkamara elnökségeiből álló küldöttség járt Kálmán Gusztáv és Molnár Viktor államtitkároknál, hogy a kereskedelemügyi, illetve közoktatásügyi kormányt meghívják a kassai iparművészeti kiállítás megnyitására. Kálmán Guszveket freskókba dolgozva, kiérzi belőlük Skovgaard szavainak igazságát. A középső, nagy kép, amely a menyezetre került volna, a napot ábrázolja, ős természeti tájékon ömlenek el a nap sugarai, fán, fán, virágon, sziklán, törmeléken siklik végig a napsugár és csillogó nyomot hagy mindenütt. Élet még nincs ezen a tájékon, hanem már érzik rajta az élet csírázása, már életet teremt a nap, minden lét középpontja, a forróságot öntő, az ezerszinti. Valóságos prófétai erő van ezen a képen. A másik, amely az oldalra került volna, a történelmet allegorizálja. Évezredes szikla mellett százados, öreg tölgy áll, alatta egy vak, öreg ember és egy vén halász, akinek az arcáról beszél a sok élmény, tapasztalat A halász egy kis fiúnak beszél valamit, a fiú hallgatja és a halász alakja szinte megnő előttünk és megelevenedik a hősi dal, amelylyel régi idiadalok emlékét zengi. Geniális gondolat és geniális megoldás. Ezen a képen látszik meg igazán Skovgaard szavának igazsága: Homerosi nagyság, monumentalitás. Ez van még Munch harmadik képében is, amely a kutatás allegóriája. A tenger partján elterülő síkságon egy anya szoptatja a gyermekét és körülötte hever, áll, jár az egész nagy család. Az egyik gyerek a követ vizsgálja, a másik a növényt nézi, a harmadik kíváncsian áll a parton és bámul a messzi síkságra. A tudomány hordozója itt maga a nép, amely nagyszerű harmóniába olvad össze a természettel, a mindenséggel. Eredeti és ősereje mindegyik allegória és az emberben láttatja meg a tudományt. Milyen lapos, milyen banális ehez képest V ig e land-nak, a győztesnek, minden terve, minden vázlata. Egy csomó öreg úr áll egy beteg ember körül: ez az orvostudomány; egy másik csomó öreg úr vitatkozik egymással: ez a filozófia. Csupa öreg, elcsépelt motívum, minden régi és erőtlen. De lehet, hogy az egyetemi öreg professzoroknak éppen ezért tetszett. Valamint hogy érthető az is, miért vándorolnak el ezrek és ezrek mindennap a kiállítási csarnokba, hogy megnézzék Munch képeit és miért hajlik meg a nép zsenije előtt. ..