Pesti Napló, 1911. november (62. évfolyam, 259–284. szám)
1911-11-05 / 263. szám
6 Budapest, vasárnapi PESTI NAPLÓ ,1911 november 5. 263. száfff. nem politikai fejtegetés, itt nincs szó arról volt-e elegendő ok a háborúra, nem lehetett volna-e elkerülni és ha nem kerülték el, kit terhel érte a felelősség. Ez a gépfegyverekkel és gyorstüzelő ágyukkal megvívott háború már nem tartóztatható fel, de semmiféle politikai szembat, a háború gazdasági motívumainak méltánylása, az olasz szövetségre, vagy más egyéb dologra való tekintet meg nem gátolhatja annak megállapítását, hogy a szikratávíró, a tábori telefon és a hadi-aeroplán mellett, a keresztes háború fantasztikus borzalmai éledtek új életre és felidézői az olaszok voltak. Gyermekek, asszonyok felkoncolása természetesen nem múlhat el hatás nélkül. Most már a törökök, az arabok is háború helyett embervadászatot tartanak. Amikor az a hír érkezik, hogy török katonák a kezükbe került olaszokat egyszerűen megfojtották, ez csak megerősítése az olasz kegyetlenkedésnek. Ez csak megtorlás, halavány viszonzás lehet. A reáleső európai közvéleménytől valóban tartó törökök így nem kezdik a hadviselést, így csak folytatjákés folytatják majd — lehet-e csodálni — az olasz bestialitással versenyre kelve. Az angol tiszt a londoni sajtó útján a kereszténység nevében kér figyelmet a tripoliszi öldöklés számára. Véres, kegyetlen szemrehányás! Az antiklerikális olasz királyság csapatai püspöki áldással indultak ebbe a háborúba. Főpapok beszédei lelkesítették a katonákat, precesszió volt a búcsúkíséretük. Olaszországban, ahol a briganti buzgón imádkozik az utonállás sikeréért, ez az egyházi asszisztencia is segíthetett valami olyan hitet, babonát megerősíteni, hogy ez a kereszténység háborúja a pogányok ellen és a pogányokkal szemben mindent szabad. Ha valamivel, hát ezzel a szabadsággal a megtébolyodásig élnek. A modern háború más, mint a régi: az antik fantáziájú olaszok azonban a régi, vérpárás részegségről is gondoskodnak. Ártatlanok holttestei megcsonkítva és felnyársalva rakásra gyűlnek, — ez az olasz nemzeti dicsőségért történik, így mondják még talán a Vatikán lapjai is, így mondja a reklámszárnyakon egekig repülő nagy poéta, Gabriele D’Annunzio, ő nincs éppen Tripoliszban, ő igen nagy kényelemben ül valahol Milánóban, azonban forró és vértől csepegő ódákban lelkesíti harcra az olasz sereget. Kopasz fejéhez a hősi póz valóban nagyszerűen illik és tanácsai nem hullanak terméktelen talajra. A tripoliszi homok pogány vértől átitatott már. Asszonyok, gyerekek, tehetetlen aggok, fegyvertelen foglyok vérétől: a civilizáció szent nevében hóditó útra kelt olaszoknak ez teljesen mindegy. MEGYÉK ÉS VÁROSOK. — (Székely polgármester ügye.) Liptószentmiklósról jelentik: Liptóvármegye közigazgatási bizottsága Székely Miklós felfüggesztett rózsahegyi polgármestert ma egyhangú határozattal állásába visszahelyezte. (Törvényhatósági élet.) Veszprémből jelentik: Veszprém város képviselőtestületének közgyűlése elfogadta az előterjesztett költségvetést és a pótadóemelés eltörlése céljából kimondotta, hogy a szikvizet üvegenként egy fillérrel megadóztatja. Kimondotta továbbá, hogy ezentúl a különböző alapok kezelése után illetéket fog szedni és a helypénzeket arányosan fölemeli. Egyben csatlakozott Cegléd városának ama határozatához, mely szerint az állami tisztviselőket is pótadóval kivánja megadóztatni. Végül kimondotta, hogy 200.000 korona költséggel városi közvágóhidat épít s ezzel kapcsolatos jéggyárat, melyekre pályázatot ir ad. Budapesti építkezések. Budapest, november 4. I. (Saját tudósítónktól.) Minisztersége alatt Poónyi Géza kimondta a jelszót, hogy a Belvárost fejleszteni kell s hozzátette, hogy harminc éves adómentesség adásával kell a fejlesztés gyorsításának bázist szerezni. Nincs négy éve sem aztán, hogy a törvényhozás kimondotta és megadta a harmincéves adókedvezményt minden olyan vállalkozónak, aki a Belvárosban épít vagy építtet s azóta a Caneva generális ágyúi nem visznek végbe akkora rombolást Tripoliszban, mint aminő hatása lett a Belvárosban annak a varázsszónak, hogy 1917. évig minden újonnan épülő ház salvus conductus-szal jár az adózásra nézve. Nemcsak egyes házak vagy házpárok, hanem egész házsorok, sőt utcák kerülnek bontás alá s akinek az útja a Papnövelde-utcába, Hímző-utcába, vagy a Koronaherceg-utcába vezet, láthatja, hogy ezeken a helyeken, hol a régi Belvárosnak egyes maradványai még fennállottak, micsoda változásokat idézett elő a harmincéves adómentesség kedvezménye. Aki pedig a Váci-utcába, Molnárutcába, Egyetem-utcába, Galamb- és Aranykézutcákba irányítja lépteit, láthatni fogja ezeket az eredményeket egy-két hónap múlva már, mert a készületek a rombolásokra itt is folyamatban vannak s két-három év után végképpen el fog tűnni minden ódonság ebből a városrészből, mely a mai Budapestnek évszázadok óta a törzsét alkotta. Ez az általános kép most a Belvárosban a külsőségekre nézve. A harmincéves adómentességnek van viszont egy pikantériája, melyet érdemes kissé bővebben érinteni. Lényegtelenek itt azok a pletykák, amelyek forgalomban vannak arról, hogy annak idején némelyeket hálatendenciák vezettek az adómentesség kieszközlésében. Érdekesebb az az eredmény, mely, mint ennek a kedvezménynek a hatása a budapesti építkezések horribilis drágítását s ezzel kapcsolatban a lakások és üzlethelyiségek megdrágulását okozta. A törvényhozás nyilvánvalóan azt akarta, hogy az adómentesség megadásával az építkezési kedvet emelje a vállalkozókban s hogy a Belváros rövid idő alatt kivetkőzzék ódon mivoltából. Mind a két célt el is érte, de olyan formán, hogy a telektulajdonosokat boldogította a konjunktúrák alakulásának rendkívüli előnyeivel. Mert abban a pillanatban, hogy a kedvezmény életbe lépett, a belvárosi telkek ára rohamosan emelkedett, úgy hogy ma már 2500 koronától 7000 koronáig jegyzik az egyes telkek négyszögöleinek árát s két-három évig ezek az egységárak minden valószínűség szerint még megmaradnak. A drágán megvásárolt telkek és a drága építkezés egyenes következménye gyanánt folyt aztán, hogy az adómentesség ellenére a lakások ára rohamosan felszökött, az üzlethelyiségeké pedig még inkább s nem hogy szabályozta volna az állami kedvezmény az árakat, hanem fokozottan felcsigázta. A telektulajdonosok előnyére szolgált a kedvezménynek ez a megtévesztő címe is, hogy az adómentesség kedvezménye fennállott eddig is minden újonnan épülő házra nézve a törvény ama rendelkezése alapján, hogy az egészen újonnan, vagyis alapból épült házak tizenötévi adómentességben részesülnek. Vagyis a harmincéves kedvezmény tulajdonképpen nem jelent többet tizenötévi és tizennyolcévi kedvezménynél, de csakis az állami egyenes adókat illetőleg, mert a pótadókat és a községi járulékokat a kedvezmény már nem érinti. De még ez a kedvezmény is csak színpadi illúzió s valójában három- és hatéves kedvezményre zsugorodik csupán, mivel a harmincéves mentesség mellett az utolsó tizenkét esztendőben csakis részleges adókedvezményt kap az építkező. A háztulajdonos ugyanis a mai eljárás szerint a bruttó jövedelem 16 százalékát tartozik adóba fizetni, míg a harmincéves mentességet élvezők az utolsó tizenkét esztendőben azt a kedvezményt kapják, hogy 16 százalék helyett 10 százalék adót fizetnek. Vagyis a harmincéves adómentesség azt jelenti, hogy aszerint, amint alapból vagyis egészen újonnan, vagy pedig régi ház helyén építtet a vállalkozó, a meglévő és minden új építkezésre érvényes törvényes kedvezményen kívül részesül három, illetőleg hat évi teljes adómentességben és tizenkét évi tíz százalékos adófizetésben. Ezen műveletek analízise megérteti aztán, hogy ugyanakkor, mikor névleg harmincéves adókedvezményben részesülnek az új házak, miért történik az, hogy a lakások és üzletek ára aránytalanul magasabbra nőtt. A Belvároson kívül a harmincéves adókedvezménynek eza rendszere érvényes még a Lipótváros ama részében, mely az Országház körül húzódik, a Ráday utcában és az újonnan épülő Tabánban. • (Séta a romok között.) A harminc éves adómentesség tartamáig, vagyis 1917-ig a Belváros összes régi épületei lerontás alá kerülnek. Valami nagyon sok épület azonban alig fog maradni a terminus lejártáig, mert már most alig van utca, ahol az új építkezések folyamatban nem volnának. A Himző-utca háta mögött például és a Papnövelde-utcában egész házsort lebontottak már s ezek között van a gróf Zichy-féle palota is, melynek Herkules mitológiai jeleneteit ábrázoló homlokzata, mint épitőművészeti érdekesség egyik látványossága volt a régi Belvárosnak. Az Egyetem és Kecskeméti-utcákban a Pesti Hazai Takarékpénztár, a Franklin-épület s a gróf Károlyi palota tervbe vett lebontása folytán nemcsak új palotasorok, hanem új utcák is fognak képződni, miután az építkezésekkel összefügg a Szép-utcának a gróf Károlyi-utcán és az épülő Károlyi-telken át való megnyitása, továbbá a Reáltanoda- és Kaplony-utcáknak a Múzeum-körút felé utcanyitással vagy átjáróházakkal való kiképzése. Ezen a részen különösen a Magyar-utcát fogja nagy változás érni még, mert a Károlyi-féle építkezés folytán a régebbi házak itt is lerontás alá kerülnek. A Kálvin-tér szabályozása és újjáépítése most van tárgyalás alatt a fővárosnál, a Királyi Pál-, Veress Pálné-, Váci- és Molnár-utcák keleti részében pedig már csak egykét ház van még, amely elkerülte a pusztulást, de itt is már a jövőben megkezdik az építkezéseket. Nagyszabásúnak ígérkezik például a Királyi Pál- és Szerb-utca sarkán levő zálogház helyén, megfelelő kitoldással ez a terv, mely fölött most tárgyalnak a kultuszminisztériumban, hogy az új egyetemi könyvtárnak itt építsenek monumentális intézetet. A nagyobb építkezések azonban a Váci-utca, Koronaherceg-utca, Szervita-tér, Városház-utca nyugati oldalán és a Régiposta-utcában, továbbá a Deák Ferenc-utcában és Gizella-téren folynak. A Váci-utcában a Budapesti Bank megvette a 19. és 17. számú házakat s már fel is mondott a lakóknak, hogy az építkezést megkezdhesse. Később aztán az építési tervek abban maradtak egyelőre s most mind a két ház eladó. Az egyik, a 19. számú különösen nevezetes ezek között. Első emeletének egyik részében ott van most is a Kisfaludy-Társaság márványtáblája, mely azt hirdeti, hogy ebben a házban halt meg 1830 november 30. Kisfaludy Károly s 1855-ben „a mesternél is nagyobb tanítvány“, Vörösmarty Mihály. A múlt század negyvenes éveiben a Kappel-család bírta ezt az épületet s 1846-bart itt kérte meg Petőfi egy koncert utáni fellengő elragadtatásában Kappel bankár leányát. A Váci utca 5. számú helyén, hol a belvárosi nagytőzsde állott, már folyik az építkezés, a régi Sötét-ház telkén, a Calderoni-féle épület hatalmas területén pedig már megkezdte a Pesti Hazai Takarékpénztár új palotájának építtetését. Ezzel szemben, a Váci-utca és Türr István utca saroktelkén befejezték a rombolást s a tavaszszal új palota jön a régi épület helyére. A Kristóf-téren Kutnovszky, a Szervita-tér 1 szám alatt Lajta Henrik és Rezső, a Bécsi-utca sarkán pedig a Fischer-féle bérpaloták építése kezdődik, a Gizella-téren pedig már emelkedik az új Kasze-ik-palota, melynek az építkezését a jövő tavaszig be is fejezik. A Kötő-utcában Pucher építő-vállalkozó emelt új palotát, a Dunaparton pedig, a Steinház helyén, ahol Nyáry Pál, az egykori negyvennyolcas miniszter kivégezte magát, kerül nemsokára tető alá az új vállalkozók hatalmas építkezése. A Koronaherceg-utcát eléggé felfordították az itt folyó építkezései, de a Haggenmacher. .és gróf Szapáry-i