Pesti Napló, 1911. november (62. évfolyam, 259–284. szám)
1911-11-05 / 263. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ I9n november 5. 263. szám. A udvar épületei csak a kezdetét jelentik annak a rombolásnak, mely már ebben a hónapban kezdetét fogja venni. Csupán egy házat, a főpostával szemben levő fő báró Orczy Andor-féle nagy terjedelmű épületet sem tudták eddig a vállalkozók rohamai bevenni. Sínnek meg az a története, hogy az öreg báróné kijelentette, hogy ameddig ő él, jó neki ez az öreg épület is, melyhez a legkedvesebb emlékei fűzik. Haála után tegyenek vele örökösei, amit akarnak, amíg azonban él, minden a régiben maradjon azért is, mert az új építkezés egészségtelen. De ha itt nem is sikerültek a hadműveletek, annál többet ígért egy jól előkészített ostrom a Váci utcában, hol az ősi Korona-kávéház épülete áll még rendületlenül. A parlamentairek és előőrsök csatározásai után a bankok ágyutüze csapott le nemsokára s gyönyörű saroképületre, mely ötven svájci tehénnek a be tejelésénél s többet ígér a kamatos kamatok szempontjából szállító és a szájgerolásra épített spekuláció taktikájának. Csakhogy az ostrom egyelőre nem járt eredménynyel, mert a tulajdonosok 6000 fontos ütegekkel estek vissza, erre pedig mindenki meghátrált. Vagyis 1OOO koronát kérnek ma a telek négyszögöléért, ez pedig akkora összeg, amely fölött legkitűnőbb statégusok is mély számításokba merülnek. (Pillvax-utca és más új utcák.) A Koronaherceg-utca 7. és 9. számú házait a Városház utcáig terjedő hátsó épületekkel dr. Halász és társai megvásárolták ötszázezer koronáért. A Belvárosnak itt és a Váci utca 9. számú épülete helyén fognak aztán a jövőben lefolyni a legnagyobb szabású építkezései, mert az épületekkel nemcsak új és díszes paloták, hanem új utcák is keletkeznek, melyek a telket, illetőleg a lakásokat és az üzleti helyiségeket még inkább növelni fogják értékükben. Az itt folyó építkezésnek, mely a jövő héten már meg is kezdődik, áldozatául fog esni mindjárt a régi Pest legnevezetesebb emléke, a Pillvax -kávéház. Száztíz év óta egyfolytában legnépszerűbb találkozóhelye volt a kávéház a rendi ifjúságnak s történelmi hírességét azok az események szerezték meg számára, melyek 1843-tól kezdve, — mikor a rendi ellenzék a pozsonyi diétán radikális programmját megindította, — 1844 végéig állandóan dominálták a közönségét. A negyvennyolcadiki szellemi és politikai forradalmat Petőfi és társai közreműködésével ez a kávéház harcolta meg s nagyobb tényező volt a forradalom előtti négy esztendőben a politikai kérdések irányítására magánál a pozsonyi diétánál is. A háta mögöt volt a „Régi zenélő óra“ vendéglő, hová a kávéházból ebédelni és vacsorázni járt az ifjúság.Most ezt az épületet is lebontják s a Pillvaxon keresztül, a mai Haris-utca meghosszabibtásában új utca fog képződni, melynek csak a neve hirdeti majd, hogy ezen a helyen állott valamikor a negyvennyolcas fiatalság parlamentje, a Forradalmi Csarnok. Új utca fog nyílni a Váci utca 9. számú épületének telkén is, amelynek egyik részében állott a régebbi írók által sokszor megénekelt „Hét választó fejedelem“ nevű vendégfogadó. Ezt az épületet Havas bankigazgató vásárolta meg s innen fognak egy utcát hasítani az Aranykéz-utcába, hogy az épületet uj frontok kiképzésével gazdaságosabban értékesíthessék. Uj udvar készül a gróf Szapáry-féle Koronaherceg-utcai építkezésnél is s ennek a modellje azonos lesz a Belvárosi Takarékpénztár épületének Párisi utcájával, csupán kijáratot nem fog kapni, mivel zárt területre van tervezve. A Belváros lerombolásának és újjáépítésének ezek a legaktuálisabb mozzanatai. De ezek is csak a főbbek, mert az ostrom már megindult minden talpalatnyi terület ellen s a leggyanutlanabbul álló épület fölött is irodákban, kávéházakban, klubbokban buzgó számítások, kémlelések és megkivánások folynak, amig egy napon a rombolók hada birtokba veszi azt az egy-kettőt is, ami a mostani rohamos építő-vállalkozás figyelmét elkerülte. A Pesti Napló telefonjáéinál: VI., Fodmanicsky utca ír. Szerkesztőség: ...... 20—10. Felelős szerkesztő: . . 22—03. Külföld és vidék: .... .— 37. Kiadóhivatal:.................... 23—42. Modern mágia. Budapest, november 4. Hamlet ma már bizony sokkal kevesebb olyan dologról beszélhetne Horationak, amelyek ég és föld között lebegnek és amelyekről a szürke tudás nem is álmodik, mint hajdan, de csak a disszimuláló vakság lehetne olyan bátor, hogy azt állítsa, hogy a testieken túl való történéseknek, jelenségeknek minden okát megfejtettük már és a tudomány mindenre szolgálhat kielégítő magyarázattal. A világért sem szabadna eljutni addig az immár antikválódott brunetiérei szélsőségig, amely a tudomány csődjéről beszél, de éppen szorosan tudományos exaktsággal is meg kell állapítani ma már az igazságot, hogy „sunt certi denique fines“, a kutatásnak is van határa és reábukkanunk itt is, amott is olyan vonalakra, amelyekről egyelőre bizonyosan még azt sem tudhatjuk, hogy szétválasztók-e, vagy pedig éppen ellenkezően, összekapcsolók — széles és kényelmes kifejezést akarok itt használni — a föld és az ég között. Az emberi tudás mai értékéről ugyan semmi esetre sem szabad kétségbeesnünk, de talán éppen a nil desperandumnak ez a bátorsága adta meg egy nagyon ötletes (nem német szokás) és nagyon szorgalmas (bölcs német szokás) tudósnak a belső alkalmat arra, hogy könyvet írjon a „csodákról és titkos tudományokról“. Berndt doktor, egy kitűnő német orvos írta ezt a könyvet, óriási adathalmazzal bizonyítva, hogy hol kénytelen a tudomány még ma is visszatorpanni a jelenségek okainak a valóságos magyarázatától és csupán csak konstatálni a tényeket, lemondva egyelőre minden magyarázatról. És Berndt doktor adathalmaza kétségtelenül olyan példákkal szolgál, amelyek alkalmasak még a leghihetetlenebb elmét is megnyugtatni a tagadás hitében. Mindjárt az első adata is elsőrendűen és félig-meddig aktuálisan is érdekes. Arról beszél Berndt itt, hogy egy másik német tudós, Fiess „tudományos“ utasítást írt arra, hogy hogyan lehet egy versenylónak az eshetőségeit kiszámítani. Ez a Fiiess egy sportkalendárium segítségével konstatálta, hogy kitűnő lovak, favoritok bizonyos napokon minden várakozás ellenére, rosszul futottak. De kivéve ezeket az ominózus napokat, mindig „megfeleltek a saját kvalitásuknak“, vagyis úgy futottak, ahogyan várni lehetett tőlük. A kalendárium és a számítás adatai pedig azt mutatják, hogy ezek a kritikus pontok rendesen vagy 23, vagy 28 nap fordultával következnek be periodikusan, de szinte ijesztően számtani törvényszerűséggel. Ezt a periódust azután Fitess kiterjeszti az emberi életfunkciók bizonyos havonként visszatérő életjelenségén keresztül azokra a napokra is, amelyeken a születés, a megbetegedés, esetleg a halál eshetőségei a bizonyosabbak, más napok „chance“-ainál. A hipnotizmus megfejtetlen jelenségeiről keveset lehetne még újat írni, Berndt erre is vállalkozik. Hivatkozva a francia Voisin példájára, aki különösen a gyermeknevelésben ért el szinte csodásnak mondható eredményeket a hipnotizmussal. Hazug, engedetlen és tolvajságokra hajlandó gyermekekből normális, engedelmes, sőt sokszor kiváló tanítványokat nevelt hipnotikus után, szuggesztió segítségével. Ugyanezzel a móddal engedelmessé és szinte jóból szociálissá tett egy olyan szerencsétlen tébolyodottat, aki előbb terhe és átka volt a környezetének. Hogy hipnózis útján olyan eredményeket lehet elérni, amelyek valóságosan megdöbbentőek, ez már rég ismert dolog. Azt is tudjuk, hogy a szuggesztióban micsoda mágikusnak mondható erő rejlik. Itt Berndt egy magyar orvosnak, az európaszerte ismert és tisztelt nevű Jendrassiknak egy klasszikus esetét említi fel. Jendrassik annak a bebizonyítására, hogy szuggesztiv után testi elváltozásokat is lehet előidézni, valakinek az alsó lábszárára közönséges írópapirost kötött és azután szuggesztive elhitette azzal az emberrel, hogy mustárpapirost kötött a lábára. És másnapra az írópapiros alatt vörös foltok és apró hólyagok támadtak. . Ismeretes, hogy hipnózisban az érzékszervek milyen felfokozott, titokzatos működsére képesek. A távolba való látás, a kísérteties „secend sight“ rég ismeretes dolog. De Berndt újabb adattal is szolgál. Elmondja, hogy egy tizennégy esztendős leány hipnotikus álmában pontosan megjelölte a svéd tengerpartnak azt a pontját, amelyen egy rég keresett hajótöröttnek a hulláját megtalálták. Az álmok rejtelmei természetesen szín- tén nem hiányozhatnak a Berndt modern csodákról beszélő könyvéből. Itt nevezetes példának idézi annak a pénztárosnak az esetét, aki egy nap ezer koronával többet talált a pénztárában, mint amennyinek kellett volna benne lenni. Hiába törte a fejét nappal, hogy honnan származott ez a felesleg, nem tudta megtalálni. Egy éjjel azután megálmodta, hogy valakinek, akinek tizennégyezer koronát kellett kifizetnie, előbb leolvasott tizenkétezer koronát, azután még két darab ötszáz koronást ezekkel a szavakkal: „és itt a tizenharmadik, itt meg a tizennegyedik“. A pénzt átvevő ember szem nélkül elment, nem vette észre a tévedést, de azután szinte mint kísértet tért vissza a lelkiismeretes pénztáros elé álmaiban. A hisztéria jelenségeiről is bőven beszél Berndt. A járványnyá váló hisztéria példájául idézi az Olaszországban időnként kitört hisztéria-járványokat és azt a két nevezetes „boszorkánytáncot“, amely 1861- ben Morzineben, 1878-ban pedig Verzeginiben lepte meg ezeknek a községeknek az egész lakosságát. Morzineben egyetlen egy fiatal leány hisztériakitörése inficiálta az egész várost úgy, mint nemrégen a mi telefonközpontunkon is egy ilyen csattanóval tört ki a hirtelen támadó hisztéria, a másik faluban pedig csak akkor tudtak úrrá lenni a járványon — ha ugyan szabad itt ezt a szót használni — amikor kicserélték az egész közigazgatási személyzetet is, a papokat is és csendőrökkel szállatták meg a községet. Még igen sokérdekes adat van ebben a könyvben, amely azonban úgy látszik, hogy a végső eredményében semmit sem bizonyít. Mert ügyes csoportosítással, adatoknak az egy célt való gruppírozásával aligha lehet mást bizonyítani, csak azt, hogy ilyen adattömeg is bírhat szuggesztív erővel, különösen a kritikátlan olvasó számára. Vannak még megfejtetlen dolgok és hasznos és szorgalmas dolog, hogy Berndt ezeket hordta össze a könyvében. De alighanem saját maga alatt vágja a fát vele, mert ebből a tejjzöl egyből is csak az