Pesti Napló, 1911. november (62. évfolyam, 259–284. szám)

1911-11-05 / 263. szám

. * Y­ E5TI_MOZI. Egy percig a köruton. (Ez a kis jelenet a József­ körut s a Baross­ utca sarkán történt, alig néhány perccel négy óra után. Személyek: egy öreg ember s egy kis fiú. Az öreg hatvan-hatvanöt esztendős lehet, friss, rózsásan piros képű, fürge, mosolygós aggastyán, a fia pedig talán még hat esztendős sincs, de az arcán, a vonásaiban ott van annak a külvárosi pincének a színe, amely­ben született. Olyan, mintha mindig sírni akarna. Az estilapot éppen most hozta a nyomdából s azt árulja az­ utcasarkon.) Az öreg (Vidáman, mosolyogva lépeget a kör­úton. Bizonyos, hogy sohasem szokott estilapot venni, de most meglátja az ágrólszakadt, rongyos kis gyereket s feléje mosolyog. így szoktak azok moso­lyogni, akik azt gondolják magukban: no, most jót fogok tenni. Jóságosan­: Hogy az az újság, kis fiam? A gyerek (Oda se néz, mert éppen visszaad valakinek egy húszfilléresből): Két krajcár. Az öreg (Fölnevet.): Két krajcár? Olyan drága? A gyerek (szárazon): Az az­­ára. Az öreg (Úgy tesz, mintha meg akarná simo­gatni a gyerek arcát, de aztán látja, hogy piszkos egy kicsit s hirtelen az oldalzsebébe nyúl. Nyájasan): Hát aztán sokat árulsz el itt? A gyerek: Eleget. Az öreg (Olyan hangon, amelyből kiérzik­ a nagylelkűség): Hát tudod mit? Én is veszek tőled egy lapot. (Ránéz merően a gyerekre, mintha figyelni akarná a szavai hatását. A gyerek egykedvűen, kicsit türelmetlenkedve áll előtte s amint az öreg beszél, csodálkozással is, meg boszankodással is, néz föl rá. A sarkon nagy a forgalom, a villamosról lekiabálnak az estilapért s a gyerek­ odaszalad a megállóhelyhez. Egy pillanat, mig három-négy lapot is fölad s aztán ott terem megint a sarkon.) Az öreg (kinyitja a felöltőjét, lehúzza az egyik k­eztyűjét s a pénztárcáját keresi): No, veszek tőled egy lapot, kis fiú. Ejnye, ejnye, hol is van a pénz­tárcám?... A gyerek (Idegenkedve bámul a fürge öregre, de a szeméből valami reménység is látszik.) Az öreg (Kihúzza a pénztárcáját s keresgél benne. Kedélyesen, ahogy odahaza az unokáival be­szélhet): No, fiam, tartsd ide az egyik markodat! A­ gyerek (Odatartja a jobb kezét.): Itt van. Az öreg (Diadalmas mosolygással belenyom­­ egy krajcárt. Még mielőtt a gyerek valamit szól­hatna): No most, tartsd ide a másik markodat! ' A gyerek (Türelmetlenül és boszankodva oda­tartja).. Itt van! • ■ '•'!*■■ $j ív.!.. i • IS.. A * Ör­eg !Ugyanazzal a nagyszerű mozdulattal TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. * (Az angol királyné magyar ősei.) Tudvalevő, hogy az angol királyné, nagyanyja révén, a gróf Rhédey-családnak is ivadéka, amennyiben nagy­apja, Sándor württembergi herceg Rhédey Claudia grófnőt vette feleségül. Ebből a házasságból szár­mazott az első Teck herceg, kinek és Mary Cambrid­ge­ hercegnőnek leánya a mostani angol királyné. Mary királyné még walesi hercegné korában emlék­táblát állíttatott nagyanyjának az erdőszentgyörgyi templomban levő sírja fölé, most pedig pártfogásá­val tüntette ki Angliában élő hazánkfia, Felberman Lajos munkáját, mely a Teck hercegi család ma­gyar őseinek történetét tárja az angol közönség elé. The House of Teck: A Romance of a Thousand Years. — A Teck-család. Ezer év regénye — ez a könyv címe, mely arcképekkel és egyéb illusztrációkkal ékítve, teljes kidolgozása annak a hasontárgyú füzetnek, melyet a szerző az angol koronázási ünnepélyek alkalmával bocsátott közre. A könyv célja, hogy minél nevezetesebbnek tüntesse fel a királyné magyarországi eredetét. Min­den további kritika nélkül elfogadja, hogy a Rhédey­­család Aba Sámuel leszármazottja, ami alkalmul szolgál neki, hogy a család történetébe az Árpádokat is belefoglalja, míg a későbbi századokban viszont egy-egy házasodás kapcsán, hasonló kiterjeszkedés­­sel, a Rhédeyekkel együvé vonja a Báthory, Beth­len, Apaffy, Teleki, Rákóczi, Wesselényi, Bánffy stb. családokat is. A könyv anyaga ilyenformán roppant kibővült, annál inkább, mert a család múltbeli ter­jeszkedése címén egész sereg országrész-ismertető fejezet is helyet talál a keretében; de ha ez a nyúj­tás kissé túlságosnak és erőszakoknak, kritikai alap­jaiban a legkevésbbé se szigorúnak, a tárgyalásban pedig nagyon is udvarlónak tűnik fel — nem a mi dolgunk, hogy ezt felhánytorgassuk. Az eredmény ugyanis az, hogy a könyv, ha kissé komolytalanul felel is meg a címének, igen előnyös képekben ad ismertetést Magyarország históriai múltjáról és hősi küzdelmeiről. Ezzel szemben hálátlanság lenne tő­lünk, ha nem hagynék észrevétlenül az eltökélten bizantinus hangot, amely a könyvet és megírásának szellemét jellemzi. * (A Gyermektanulmányi Múzeum pedagógiai osztálya.) A Gyermektanulmányi Múzeum elnöksége a múzeum pedagógiai osztályának felállítása alkalmá­val a következő kérelemmel fordul a magyar peda­gógusokhoz: Tisztelettel kérjük pedagógusainkat, a kisdednevelőket, tanítókat és tanárokat, hogy azok, akiknek akár a nevelés, akár az oktatás terén, akár általános, akár csak egyes problémára, vagy tan­tárgyra vonatkozó újabb és tudományos alapon nyugvó módszereik vannak, kegyeskedjenek tudo­másunkra adni s a módszereikhez tartozó gyermek­alkotásokat (fogalmazványokat, rajzokat, kézimun­kákat) Múzeumunk pedagógiai osztályában való el­helyezésre nekünk átengedni. A beküldött tárgyak múzeumi feldolgozásáról, illetőleg kiállításáról az el­nökség dönt. Ez anyag a következő két csoport va­lamelyikébe tartozó lehet. Az első csoportba a ta­nulók ama kézimunkái, így például iratai, rajzai és más készítményei tartoznak, amelyeket pedagógus felhívására, utasítására ugyan, de nem másolással készültek. A második csoportba azok az eszközök, vagy készítmények tartoznak, amelyeket a tanulók önmaguk számára terveznek és készítenek abból a célból, hogy azokat az egyes tantárgyak könnyebb megértésére, megtanulására fölhasználhassák. Minden beküldött tárgyat el kell látni a következő adatok­kal: 1. A tárgy neve, célja, használati módjának le­írása. 2. A készítő (tervező) neve, életkora. 3. Milyen iskolafai hányadik osztályába jár? 4. Kik a szülei? Múzeumunk pedagógiai osztályában a gyűjtés korha­tára a 18. év. A Gyermektanulmányi Múzeum címe: Budapest, V., Mária Valéria­ utca 12. * (Miranda.) Fogazzaro Antal verses lírai re­génye. Fordította: Zempléni Árpád. Budapest, 1911. Franklin-Társulat Ára 2 korona. *— Fogazzarot nemcsak nálunk, hanem általában világszerte mint prózairól ismerik és becsülik; Olaszországban azon­­ban nem kis mértékben járult hozzá kiváló rangjának a megalapozásához, hogy a verses formának is mes­tere volt. Ebben a tekintetben kitűnő bizonyságot szolgáltatott magáról Mi­ran­da című verses regé­nyével, mely egy szerelmében megtört leány törté­netét adja elő és amelyben az elbeszélés realista rész­letezése gyönyörűen egyesül a kifejezés költői me­legségével. Zempléni Árpád fordítása, mely az ere­detinek XIII-ik kiadása után készült, igen sikerülten érezteti Fogazzaro művének e jelességeit és a nagy munkáért, melyet az átültetés igényelt, méltán kijár a dicsérő elismerés.­­ * (Uj Idők.) A magyar családok’ kedvelt heti­lapja, az Uj Idők, a lap élén közli Herczeg Ferenc gyönyörű új regényének, az „Álomország“-nak e heti folytatását. A művészeti szépségekben különösen gazdag, érdekes regény a kiváló írónak talán leg­tökéletesebb alkotása és érthető, hogy a közönség érdeklődését páratlan módon fölébresztette. A lap e heti számába Lövik Károly és Lengyel Géza írt elbeszélést, míg verset Jakab Ödön és Juhász Gyula írtak. A képviselő naplója elmés és vidám népszerű rovatát ebben a számban is megtaláljuk. Ez a szám egyébként mutatót közöl Pálmay Ilka emlékirataiból, amelyek legközelebb könyvalakban is meg fognak jelenni és ez a könyv bizonyára egyik legérdeke­sebb műve lesz az ezdidei karácsonyi könyvpiacnak. Az Uj Idők gazdag illusztratív része felöleli az el­múlt hét minden nevezetesebb eseményét és egész sorozatot közöl Mühlbeck ötletes és népszerű fej­léceiből is. Előfizetési ára negyedévre 5 korona. — 18 Ad­apest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1911 november 5. 263. szám. ............11 ....................m i .mii ** ■ 'IWU».' mHiMUl». '...H.­,-' 1 .............. ' . Kakában 165.213 fél fizetett 39.224.779 korona 62 fil­lért, úgy hogy az idei többlet 6.449.920 korona 13 fillér; a fizető felek száma 61.067-tel szaporodott. A Csekk és Wearing utján a főváros kerületi pénztárai­nál októberben a főváros valamennyi kerületében 6048 fél 468.730 korona 28 fillért fizetett be.­­ * Jóváhagyott alapítvány. Néhai özvegy Gyu­lán­y­i Jánosné, született S­z­e 1f e­r Aloisia vagyonát egy alapítvány céljaira hagyományozta, amelynek kamataiból az állami és székesfővárosi hivatalnokok szegénysorsú özvegyeit támogassák. A közgyűlés az alapítványt elfogadta s a miniszter most úgy ezt a határozatot, mint az alapítványról kiállított alapító­­levelet jóváhagyta. * Megjutalmazott tűzoltók. A tűzoltófőparancs­­nok előterjesztésére Piril János őrmestert, Oster- J­­ng István és Szliha János tűzoltókat, akik már régebben szolgálják a főváros tűzoltóságát, a tanács megjutalmazta. Piril őrmesternek 200 korona, a két tűzoltónak pedig egyenként 100—100 korona jutalmat szavazott meg, egyúttal példás és hű szolgálatukért elismerését fejezte ki. * A Népszínház nyugdíjintézete e hónap 7-én, kedden, délután négy és fél órakor tartja évi rendes közgyűlését a központi városházán. * Házbéradótörvény. E hm alatt jelent meg V­i­ Sar Károly székesfővárosi számtiszt tollából egy igen hasznos könyv, amely a háztulajdonosoknak a jövedelmi adó megállapításánál Útbaigazításul és an­nak ellenőrzéséhez a szükséges felvilágosításokkal szolgál. A munka ára 1 korona és a szerzőnél (VI., Bulyovszky-utca 30. II. 17.) megrendelhető, belenyomja a­­ másik krajcárt s elveszi a lapot. Ra­gyogó arccal, megelégedetten, jóságosan): No most szervusz, kis fiam... Adj el még sok lapot... A gyerek (Boszankodva, megverve nézi a két krajcárt s valami fölényes lenézéssel mormogja): Vén szamár... (Aztán egykedvűen árulja tovább’ a lapot (He­) ! ............ . -­ VASÁRNAP A STRÓFÁR: Kedélyes ab­lakom. Kedélyes uj lak, budai uj lak, November óta laklak-laklak!... Gyönyörű, három szobák, szépek S egyéb mellékhelyiségek... A hálószobámban nincsen ágy, A fürdőszobámban nincsen kád, A cselédszobámban nincs cseléd, ? Az ebédlőben nincs ebéd; Se csengő, se villany, se gáz; Van három szoba, de nincsen híz; Nincs lépcső, nincs kapu és nincs, 1 , 1 Kilincs; Nincs ablak, se ajtó­­és minden zugban H­atg van. Olyan a lakásom máma, Akár egy kitűnő­­dráma Levegője van!... Kedélyes, akár az írói pálya De főképp a három kályha "» Szörnyen kedélyes... 7 ’' Mert míg a családnép vidáman tüszköl. Mint három jó öreg pipás. Egész nap — füstöl. Rádium-drádium. (Bécsi orfeum-nóta.) Volt egyszer, volt, Egy rádium-bolt, Ott lakott Curiené Szerelmet nem türi­né Kultúra lánya volt Nagy tudománya volt. A lelke valódi fizika-leánya volt Elemet fedezett fel , és Eleme volt a felfedezés.«­ Felfedezte a rádiumot S mégis az élete szörnyen unott.« Szörnyen unott, Egye a fene a rádiumot!... Múltak’ a napok, az évek múltak. Hulltak a levelek, a fogak hulltak.«7 Curiené megszökött egy lovaggal Egy kedves ággal És felfedezte A kis beste, ^ 1 „1. Hogy a világ nemcsak rádium, ^ *- . ! Hanem 'drádium, 'drádium, bum, bum, bum,

Next