Pesti Napló, 1912. január (63. évfolyam, 1–26. szám)

1912-01-02 / 1. szám

Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1912 január 2. 3. szám. 11 Illiodor szerzetes. Pétervárról jelentik: Kokoczev miniszterelnök alkalmasint nem fog­­ boldogulni Uliodorral, a lázitó szerzetessel, akit már a meggyilkolt Szolypin sem volt képes megrend­­szabályozni. Illiodor a zaryzini békebiróságot egy S­z­a­r­a­t­o­v államügyészhez intézett hivatalos ira­tában súlyosan megsértette, amiért bíróság elé állították. A fanatikus szerzetes a kitűzött napon meg is jelent a törvényszéki épületben, de tíz óra helyett már kilenc órakor jelentkezett és hangosan kiabálva követelte, hogy küldjenek a bíróság tagjai után, ami meg is történt. A bírák követték a szer­zetes parancsát és a kitűzött idő előtt megjelentek. Erre elhatározták a nyilvánosság kizárását és a jelenlevőket eltávolították a teremből. A vádlott kivonatára csak néhány híve, a reakcionárus orosz népszövetség tagjai és néhány pap maradt a te­remben. Ilh­odov azután megvizsgálta a törvényterem ajtaját és egy talált rést sajátkezűleg betapasztott. Rendkívül heves és kihívó, egy óráig tartó védbe­­szédében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az inkriminált beadványban nem foglaltatik sértés a bíróság ellen, hanem inkább atyai oktatás az. Az államügyészt mindég félbeszakította ezzel a kiál­tásával. — Engem nem szabad kritizálni! A törvényszék Illiodort fölmentette, mire hívei örömrivalgással siettek ki az utcára, ahol Ilh­odor a tömeghez ezeket a szavakat intézte: — Miséket szolgáltatunk mindenhol és ezt a napot a győzelem napjává avatjuk Oroszország­ban. Oroszországot fölmentették, győzött az igaz­ság! A zsidók meg vannak gyalázva! Gróf Uvarov-Szaratov a duma tagja, interpellációt tervez Illiodor ügyében és szorgalma­san gyűjtötte hozzá az adatokat. Ezek sajátságos világításba helyezik a szerzetes üzelmeit. Mikor Illiodor a Volga-tartományokban megkezdte had­járatát, egy csapat huligán haladt előtte, akik a járókelők fejéről leütötték a kalapot, ha önként le nem vették a szerzetes közeledténél. A rendőrség pedig nyugodtan tűrte ezt a garázdálkodást. A szerzetes testőrei Volkszban egy csendőrezredest f el akartak fogni. Egy idegen egyházkerületben Kazanban, nyilvánosan gyalázta az ottani érseket. Nisni-Novgorodban, Chvostov kormányzó erké­lyéről a népet ellenségeinek lemészárlására szólította fel és a kormányzó — aki a reakcionárius párthoz tartozik, — nyilvános köszönetet szavazott neki lázitó beszédjéért. Így válik Ilh­odor az egész állam veszedelmévé. Ezt gróf Uvarov szóvá fogja tenni a dumában. — Gyújtogató rablók. Nagyváradról jelentik: Pénteken éjjel meggyujtották Erdőgyorokon a Bes­­senyei-család ősi kastélyát. Bessenyei Zoltán nagybirtokos nem tartózkodott, a kastélyban és Kiss Lajos kocsis az istállóból vette észre, hogy a kastély tetején lángok törnek elő. Ekkor puskalövé­sekkel jelezte a veszedelmet. A lövések zajára két ismeretlen ember surrant ki a kastélyból, a kocsis utánuk lőtt, de nem találta őket. A szomszédos ta­nyákról az emberek odacsődü­ltek, nagy erőfeszítés­sel eloltották a tüzet és másnap reggel a csendőrök kétségen kívül megállapították, hogy gyújtogatás történt, mert a padláson petróleummal leöntött for­gácsot és papírcsomókat találtak. A gyújtogatás va­­lószínűleg azért történt, hogy a zűrzavarban elra­bolhassák a kastély értékes műkin­cseit.­­ A hegymászás halottjai, Milánói táviratunk Szerint R­i­v­e 11­­ Alfréd biellai gyárost és Edel­mann János st.-galleni kereskedőt, akik karácsony­kor a Monte-Rosa hegycsoportba kirándultak s az­óta hírük veszett, tegnap egy hólavina alatt megta­lálták — holtan. — Letartóztatott gyujtogatók. Bécsből jelentik: "A felsőausztriai Ried községben és környékén napi­renden vannak a gyújtogatások. Egész utcasorokat égettek el a gyujtogatók, akiket végre sikerült letar­tóztatni. Eddig negyven bűnös került kézre. — Anyja előtt Söbelötte magát. Mátészalkáról Jelentik: Gergely József tizenkilenc éves szamos­­szegi legény egy szobában tartózkodott édesanyjá­val. Előbb beszélgettek, majd a szoba közepére ment Gergely József és tréfásan ijesztette édesanyját, hogy agyonlövi magát. Anyja tréfának vette a dol­got, de egy hatalmas pisztolydörrenés csakhamar be­bizonyította a valót. A golyó olyan szerencsétlenül sem Gergelyt, hogy nyomban meghalt Gergely egyébként már régen mondta, hogy megunta az életét. — Gyilkosság az éjféli misén. Laibachból jelentik, hogy Goriczában a karácsonyi éjféli mise idején gyilkosság történt a templomban. Egy K­m­e­t­i­c­s nevű parasztlegény valami miatt össze­veszett három legénynyel, akik testvérek voltak. Veszekedés közben Kmetics hirtelen kést rántott elő és az egyik legény hasába szúrta, aki nyomban holtan rogyott össze. A templomban pánik kelet­kezett, a pap félbeszakította az istentiszteletet és a hívők rémülten a szabadba menekültek. Kmetics haza futott és a két testvér egészen a házáig ül­dözte. Itt Kmetics ellenük fordult és késszúrásokkal őket is olyan súlyosan megsebesítette, hogy ott a helyszínen meghaltak. — Rendőrségi hírek. Csecsemő holttest a kapu alatt. Vasárnap reggel a Márton­ utca 42-ik számú ház kapuja alatt újszülött leánycsecsemő holttestét találták. A kis halottat a törvényszéki orvostani intézetbe vitték, a gyilkos agyát pedig keresi a rendőrség. — Merénylő’napszámos. Vasárnap este Újpesten az Attila­ utca első számú házban lévő vendéglőben Jur­es Károly huszon­egy éves napszámos részegen duhajkodni kezdett. A vendéglős segítségül hívta Lengyel János lovas­rendőrt, aki bement a korcsmába és a garázda nap­számost kivezette. Közben a részeg ember bicskát vett elő, az utcán rátámadt a rendőrre és homlokon szúrta. A rendőrt súlyos sebével a gróf Károlyi kór­házba vitték, a merénylő napszámost pedig letar­tóztatta a rendőrség. A Kinema Sketch vasárnapi premierjét a fővá­ros szine-java páratlan elismeréssel honorálta. Az „Omnia“ óriási nézőtere visszhangzott a zugó taps­tól, melyet a világhírű Nick Winter és művésztár­­sainak briliáns játéka és alakítása valóban megérde­melt. Nick Winter fenomenális játékát látva, nagyon érthető, hogy a párisi Pathé-cég évi 100.000 frank­­fizetéssel biztosította magának ezt a zseniális szí­nészt. Mellette egy bájos jelenség Debary asszony, egy ízig-vérig párisi nő, akinek temperamentumos játéka és tánca valósággal lázba ejtette a közönséget. Kerpel kézfinomító a legjobb.­ ­ Ha őszül a haja, használja a Stella-vizet. Ára 2 K. Kapható egyedül Zoltán B. gyógytárában. Bu­dapest. V., Szabadság-tér. — Nagyságos asszonyom! Saját érdekében cse­lekszik, ha szőrmeszükségletének beszerzése előtt megtekinti a kiállításon kitüntetett Reitmann Manó szücsmester (Fü­rdő-utca 7. sz.) szőrmeáru-raktárát. A highlife ügyvédje* London, december 31. (Saját tudósítónktól.) A highlifenek, London nagyszerű felsőbb tízezrének nagy halottja van. Akit a londoni arisztokrácia most őszintén és a jövő iránt való nem minden aggódás nélkül sirat, nem volt az ő körükből való ember. James Graham Lewis — ez a híres halott neve — ügyvéd volt, egyszerű ügyvéd. Még csak nem is volt született angol, hanem német és Angliában csak naturalizáló­­dott, akkor is vette fel szép, hrói angol hangzású nevét. És ez a homályos származású, egyszerű ügyvéd, aki az Ely Piacon levő irodájában dolgozott, mégis nagy ember volt a londoni előkelő és elegáns társa­dalom előtt. Nem azért, mintha nagy jogász lett volna. Ó, korántsem. Mr. Lewis jogi tudása éppenséggel nem volt valami rendkívüli, vagy egetverő. Még csak nem is volt barrister, hanem csak egyszerű so­licitor. (Angliában kétféle ügyvéd van, barrister és solicitor. Az előkelőbb barristernek van csak joga ahoz, hogy a törvényszék előtt védjen, vagy plaidi­­rozzon, míg a solicitor összes tevékenysége abban merül ki, hogy a tárgyalásra kerülő pert előkészítse.)­­Mégis az egyszerű solicitor volt London legkere­settebb ügyvédje. Aki az előkelőek közül bajba ju­tott, akinek a törvényszékkel akadt dolga, ő hozzá sietett. Mert Lewis nagy tehetségét éppen a pörök előkészítésében bonthatta ki. Példátlan emlékezőte­hetsége és emberismerete volt. Mindenkit ismert és mindenkinek minden dolgát tudta. Ha fogyatékos jogi tudása miatt nem is lehetett volna belőle sohasem lordbíró, de ennél a raffinált eszű embernél jobb titkosrendőrségi főnököt el sem lehetett volna kép­zelni. Tapintatos volt, azonkívül olyan szimatja volt, akár a legpompásabb diplomának. Nem is annyira a pörök keresztülviteléiben, mint legfele­őnfc; np&te&k&sé&lm­szete. Bizalmas embere volt a londoni arisztokraták­nak és csirkefogóknak egyaránt és ha valami züllött alak egy lordot, vagy egy ladyt zsarolt, akkor az illető hölgy, vagy az nem pörölt, nem tette ki magát és azt a kínos ügyet, ami leginkább az ilyenfajta zsarolási eset mögött lappang, egy nyilvános főtár­gyalás izgalmainak. Graham Lewis volt az, aki az ügyet titokban, csendben, békében elintézte. Lewis így lassanként London összes előkelő csa­­ládainak bizalmas benfentesévé vált, ő volt a lon­doni „highlife“ gyóntatója, aki, ha a földöntúli boldogságot nem is tudta kliensei számára r megsze­­rezni, de viszont e földi életben sok bajtól és kelle­metlenségtől megóvta őket. A nagyszerű ügyvéd valóságos szuggesztív erő­vel ható ember volt. Mindenkit, még saját magát is meg tudta győzni klienseinek tisztaságáról és az ő keze alatt az elegáns csirkefogóból hamarosan hó­fehér galamb vált. Csodákat tudott művelni. A nem­rég elhunyt lady Campbell a nyolcvanas években neki köszönhette, hogy tisztán került ki egy igen­igen piszkos ügyből. A lady, aki igen tehetséges és temperamentumos hölgy volt, házassága révén az angol királyi házzal közeli rokonságba jutott. A hölgynek gyönyörű mezzoszopránja, nagy festői te­hetsége, sok életkedve és egy igen száraz, igazi an­gol férje volt. Két évi házasság után a házastársak olyan rosszul éltek, hogy a lord feleségét a párisi rendőrség által, mint erkölcstelen nőszemélyt akarta becsukatni. Azután többszörös házasságtörés miatt perbe fogta nejét és többek közt Marlborough her­ceget is, mint a házasságtörés egyik aktív szerep­lőjét, megnevezte. Lewis volt az asszony ügyvédje és oly jól instruálta a bírákat és mindenkit, hogy a férj panaszával fényesen megbukott. Parnellt, az írek­ koronázatlan királyát is Lewis mentette meg a híres dinamit-pertől, amelybe az angol kormány be akarta keverni. Nagy szerepet játszott sir Charles Dicke válópörében is, abban a válópörben, amely miatt sir Charles a puritán Angliában sosem lehetett mi­niszterelnök. Tehetségénél és szereplésénél fogva biztosan az lett volna, de elvált ember volt és az erkölcsös szigetországban ezt sosem tudták megbo­csátani neki, úgy hogy a nagy politikus az első sor­ból kénytelen volt visszalépni a másodikba. Graham Lewis két olyan szenzációs perben is dolgozott, amelyekben az akkori walesi herceg, a későbbi VII. Edvárd királyt hallgatták ki tanúként. Az egyik a híres baccarat-pör volt, amikor az angol arisztokrácia egy részéről kiderült, hogy esténként lord Nunburnholmenak a kastélyában tiltott sze­rencsejátéknak hódol. A másik pör az volt, amelyet sir Charles Mordaunt indított neje ellen, aki többek közt állítólag a walesi herceggel is megszegte a hit­vesi hűségét. Akik ott voltak, sosem felejtik el azt a látványt, amikor Anglia jövendő királya és India jövendő császára abba a ketrecbe lépett, amelyikben az angol törvényszéki tárgyalásoknál a tanú áll. A herceg előírás szerint megcsókolta a bibliát, majd a férj ügyvédje megkérdezte: — Tanú úr, ön és lady Mordaunt között tör­tént-e valaha illetlen dolog. Egy percnyi lélekzetrabló csend uralkodott a te­remben. — Never! (Soha!) — felelte azután a herceg. A most elhunyt Lewis irodájában tömegesen for­dultak meg a legfrivolabb akták, mégis az ő diszkré­ciója törhetetlen volt. De még így is sokan, igen sokan fellélegzettek, amikor megtudták, hogy bor­zasztó titkaik letéteményese meghalt. És különösen akkor nyugodhattak meg, amikor megbizonyosodtak afelől, hogy a londoni hightifenek ez a hires gyón­tatója — semmiféle írásos följegyzést nem hagyott hátra. Csodaa­lbum , a Pesti Napló 1911 évi Karácsonyi ajándéka Bővebb felvilágosítással szívósra szolgál­t Uzdobtúttal.

Next