Pesti Napló, 1912. január (63. évfolyam, 1–26. szám)

1912-01-02 / 1. szám

Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1912 január 2. 3. szám. 11 Illiodor szerzetes. Pétervárról jelentik: Kokoczev miniszterelnök alkalmasint nem fog boldogulni Uliodorral, a lázitó szerzetessel, akit már a meggyilkolt Szolypin sem volt képes megrendszabályozni. Illiodor a zaryzini békebiróságot egy Szaratov államügyészhez intézett hivatalos iratában súlyosan megsértette, amiért bíróság elé állították. A fanatikus szerzetes a kitűzött napon meg is jelent a törvényszéki épületben, de tíz óra helyett már kilenc órakor jelentkezett és hangosan kiabálva követelte, hogy küldjenek a bíróság tagjai után, ami meg is történt. A bírák követték a szerzetes parancsát és a kitűzött idő előtt megjelentek. Erre elhatározták a nyilvánosság kizárását és a jelenlevőket eltávolították a teremből. A vádlott kivonatára csak néhány híve, a reakcionárus orosz népszövetség tagjai és néhány pap maradt a teremben. Ilhodov azután megvizsgálta a törvényterem ajtaját és egy talált rést sajátkezűleg betapasztott. Rendkívül heves és kihívó, egy óráig tartó védbeszédében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az inkriminált beadványban nem foglaltatik sértés a bíróság ellen, hanem inkább atyai oktatás az. Az államügyészt mindég félbeszakította ezzel a kiáltásával. — Engem nem szabad kritizálni! A törvényszék Illiodort fölmentette, mire hívei örömrivalgással siettek ki az utcára, ahol Ilhodor a tömeghez ezeket a szavakat intézte: — Miséket szolgáltatunk mindenhol és ezt a napot a győzelem napjává avatjuk Oroszországban. Oroszországot fölmentették, győzött az igazság! A zsidók meg vannak gyalázva! Gróf Uvarov-Szaratov a duma tagja, interpellációt tervez Illiodor ügyében és szorgalmasan gyűjtötte hozzá az adatokat. Ezek sajátságos világításba helyezik a szerzetes üzelmeit. Mikor Illiodor a Volga-tartományokban megkezdte hadjáratát, egy csapat huligán haladt előtte, akik a járókelők fejéről leütötték a kalapot, ha önként le nem vették a szerzetes közeledténél. A rendőrség pedig nyugodtan tűrte ezt a garázdálkodást. A szerzetes testőrei Volkszban egy csendőrezredest f el akartak fogni. Egy idegen egyházkerületben Kazanban, nyilvánosan gyalázta az ottani érseket. Nisni-Novgorodban, Chvostov kormányzó erkélyéről a népet ellenségeinek lemészárlására szólította fel és a kormányzó — aki a reakcionárius párthoz tartozik, — nyilvános köszönetet szavazott neki lázitó beszédjéért. Így válik Ilhodor az egész állam veszedelmévé. Ezt gróf Uvarov szóvá fogja tenni a dumában. — Gyújtogató rablók. Nagyváradról jelentik: Pénteken éjjel meggyujtották Erdőgyorokon a Bessenyei-család ősi kastélyát. Bessenyei Zoltán nagybirtokos nem tartózkodott, a kastélyban és Kiss Lajos kocsis az istállóból vette észre, hogy a kastély tetején lángok törnek elő. Ekkor puskalövésekkel jelezte a veszedelmet. A lövések zajára két ismeretlen ember surrant ki a kastélyból, a kocsis utánuk lőtt, de nem találta őket. A szomszédos tanyákról az emberek odacsődültek, nagy erőfeszítéssel eloltották a tüzet és másnap reggel a csendőrök kétségen kívül megállapították, hogy gyújtogatás történt, mert a padláson petróleummal leöntött forgácsot és papírcsomókat találtak. A gyújtogatás valószínűleg azért történt, hogy a zűrzavarban elrabolhassák a kastély értékes műkincseit. A hegymászás halottjai, Milánói táviratunk Szerint Rive 11 Alfréd biellai gyárost és Edelmann János st.-galleni kereskedőt, akik karácsonykor a Monte-Rosa hegycsoportba kirándultak s azóta hírük veszett, tegnap egy hólavina alatt megtalálták — holtan. — Letartóztatott gyujtogatók. Bécsből jelentik: "A felsőausztriai Ried községben és környékén napirenden vannak a gyújtogatások. Egész utcasorokat égettek el a gyujtogatók, akiket végre sikerült letartóztatni. Eddig negyven bűnös került kézre. — Anyja előtt Söbelötte magát. Mátészalkáról Jelentik: Gergely József tizenkilenc éves szamosszegi legény egy szobában tartózkodott édesanyjával. Előbb beszélgettek, majd a szoba közepére ment Gergely József és tréfásan ijesztette édesanyját, hogy agyonlövi magát. Anyja tréfának vette a dolgot, de egy hatalmas pisztolydörrenés csakhamar bebizonyította a valót. A golyó olyan szerencsétlenül sem Gergelyt, hogy nyomban meghalt Gergely egyébként már régen mondta, hogy megunta az életét. — Gyilkosság az éjféli misén. Laibachból jelentik, hogy Goriczában a karácsonyi éjféli mise idején gyilkosság történt a templomban. Egy Kmetics nevű parasztlegény valami miatt összeveszett három legénynyel, akik testvérek voltak. Veszekedés közben Kmetics hirtelen kést rántott elő és az egyik legény hasába szúrta, aki nyomban holtan rogyott össze. A templomban pánik keletkezett, a pap félbeszakította az istentiszteletet és a hívők rémülten a szabadba menekültek. Kmetics haza futott és a két testvér egészen a házáig üldözte. Itt Kmetics ellenük fordult és késszúrásokkal őket is olyan súlyosan megsebesítette, hogy ott a helyszínen meghaltak. — Rendőrségi hírek. Csecsemő holttest a kapu alatt. Vasárnap reggel a Márton utca 42-ik számú ház kapuja alatt újszülött leánycsecsemő holttestét találták. A kis halottat a törvényszéki orvostani intézetbe vitték, a gyilkos agyát pedig keresi a rendőrség. — Merénylő’napszámos. Vasárnap este Újpesten az Attila utca első számú házban lévő vendéglőben Jures Károly huszonegy éves napszámos részegen duhajkodni kezdett. A vendéglős segítségül hívta Lengyel János lovasrendőrt, aki bement a korcsmába és a garázda napszámost kivezette. Közben a részeg ember bicskát vett elő, az utcán rátámadt a rendőrre és homlokon szúrta. A rendőrt súlyos sebével a gróf Károlyi kórházba vitték, a merénylő napszámost pedig letartóztatta a rendőrség. A Kinema Sketch vasárnapi premierjét a főváros szine-java páratlan elismeréssel honorálta. Az „Omnia“ óriási nézőtere visszhangzott a zugó tapstól, melyet a világhírű Nick Winter és művésztársainak briliáns játéka és alakítása valóban megérdemelt. Nick Winter fenomenális játékát látva, nagyon érthető, hogy a párisi Pathé-cég évi 100.000 frankfizetéssel biztosította magának ezt a zseniális színészt. Mellette egy bájos jelenség Debary asszony, egy ízig-vérig párisi nő, akinek temperamentumos játéka és tánca valósággal lázba ejtette a közönséget. Kerpel kézfinomító a legjobb. Ha őszül a haja, használja a Stella-vizet. Ára 2 K. Kapható egyedül Zoltán B. gyógytárában. Budapest. V., Szabadság-tér. — Nagyságos asszonyom! Saját érdekében cselekszik, ha szőrmeszükségletének beszerzése előtt megtekinti a kiállításon kitüntetett Reitmann Manó szücsmester (Fürdő-utca 7. sz.) szőrmeáru-raktárát. A highlife ügyvédje* London, december 31. (Saját tudósítónktól.) A highlifenek, London nagyszerű felsőbb tízezrének nagy halottja van. Akit a londoni arisztokrácia most őszintén és a jövő iránt való nem minden aggódás nélkül sirat, nem volt az ő körükből való ember. James Graham Lewis — ez a híres halott neve — ügyvéd volt, egyszerű ügyvéd. Még csak nem is volt született angol, hanem német és Angliában csak naturalizálódott, akkor is vette fel szép, hrói angol hangzású nevét. És ez a homályos származású, egyszerű ügyvéd, aki az Ely Piacon levő irodájában dolgozott, mégis nagy ember volt a londoni előkelő és elegáns társadalom előtt. Nem azért, mintha nagy jogász lett volna. Ó, korántsem. Mr. Lewis jogi tudása éppenséggel nem volt valami rendkívüli, vagy egetverő. Még csak nem is volt barrister, hanem csak egyszerű solicitor. (Angliában kétféle ügyvéd van, barrister és solicitor. Az előkelőbb barristernek van csak joga ahoz, hogy a törvényszék előtt védjen, vagy plaidirozzon, míg a solicitor összes tevékenysége abban merül ki, hogy a tárgyalásra kerülő pert előkészítse.)Mégis az egyszerű solicitor volt London legkeresettebb ügyvédje. Aki az előkelőek közül bajba jutott, akinek a törvényszékkel akadt dolga, ő hozzá sietett. Mert Lewis nagy tehetségét éppen a pörök előkészítésében bonthatta ki. Példátlan emlékezőtehetsége és emberismerete volt. Mindenkit ismert és mindenkinek minden dolgát tudta. Ha fogyatékos jogi tudása miatt nem is lehetett volna belőle sohasem lordbíró, de ennél a raffinált eszű embernél jobb titkosrendőrségi főnököt el sem lehetett volna képzelni. Tapintatos volt, azonkívül olyan szimatja volt, akár a legpompásabb diplomának. Nem is annyira a pörök keresztülviteléiben, mint legfeleőnfc; np&te&k&sé&lmszete. Bizalmas embere volt a londoni arisztokratáknak és csirkefogóknak egyaránt és ha valami züllött alak egy lordot, vagy egy ladyt zsarolt, akkor az illető hölgy, vagy az nem pörölt, nem tette ki magát és azt a kínos ügyet, ami leginkább az ilyenfajta zsarolási eset mögött lappang, egy nyilvános főtárgyalás izgalmainak. Graham Lewis volt az, aki az ügyet titokban, csendben, békében elintézte. Lewis így lassanként London összes előkelő családainak bizalmas benfentesévé vált, ő volt a londoni „highlife“ gyóntatója, aki, ha a földöntúli boldogságot nem is tudta kliensei számára r megszerezni, de viszont e földi életben sok bajtól és kellemetlenségtől megóvta őket. A nagyszerű ügyvéd valóságos szuggesztív erővel ható ember volt. Mindenkit, még saját magát is meg tudta győzni klienseinek tisztaságáról és az ő keze alatt az elegáns csirkefogóból hamarosan hófehér galamb vált. Csodákat tudott művelni. A nemrég elhunyt lady Campbell a nyolcvanas években neki köszönhette, hogy tisztán került ki egy igenigen piszkos ügyből. A lady, aki igen tehetséges és temperamentumos hölgy volt, házassága révén az angol királyi házzal közeli rokonságba jutott. A hölgynek gyönyörű mezzoszopránja, nagy festői tehetsége, sok életkedve és egy igen száraz, igazi angol férje volt. Két évi házasság után a házastársak olyan rosszul éltek, hogy a lord feleségét a párisi rendőrség által, mint erkölcstelen nőszemélyt akarta becsukatni. Azután többszörös házasságtörés miatt perbe fogta nejét és többek közt Marlborough herceget is, mint a házasságtörés egyik aktív szereplőjét, megnevezte. Lewis volt az asszony ügyvédje és oly jól instruálta a bírákat és mindenkit, hogy a férj panaszával fényesen megbukott. Parnellt, az írek koronázatlan királyát is Lewis mentette meg a híres dinamit-pertől, amelybe az angol kormány be akarta keverni. Nagy szerepet játszott sir Charles Dicke válópörében is, abban a válópörben, amely miatt sir Charles a puritán Angliában sosem lehetett miniszterelnök. Tehetségénél és szereplésénél fogva biztosan az lett volna, de elvált ember volt és az erkölcsös szigetországban ezt sosem tudták megbocsátani neki, úgy hogy a nagy politikus az első sorból kénytelen volt visszalépni a másodikba. Graham Lewis két olyan szenzációs perben is dolgozott, amelyekben az akkori walesi herceg, a későbbi VII. Edvárd királyt hallgatták ki tanúként. Az egyik a híres baccarat-pör volt, amikor az angol arisztokrácia egy részéről kiderült, hogy esténként lord Nunburnholmenak a kastélyában tiltott szerencsejátéknak hódol. A másik pör az volt, amelyet sir Charles Mordaunt indított neje ellen, aki többek közt állítólag a walesi herceggel is megszegte a hitvesi hűségét. Akik ott voltak, sosem felejtik el azt a látványt, amikor Anglia jövendő királya és India jövendő császára abba a ketrecbe lépett, amelyikben az angol törvényszéki tárgyalásoknál a tanú áll. A herceg előírás szerint megcsókolta a bibliát, majd a férj ügyvédje megkérdezte: — Tanú úr, ön és lady Mordaunt között történt-e valaha illetlen dolog. Egy percnyi lélekzetrabló csend uralkodott a teremben. — Never! (Soha!) — felelte azután a herceg. A most elhunyt Lewis irodájában tömegesen fordultak meg a legfrivolabb akták, mégis az ő diszkréciója törhetetlen volt. De még így is sokan, igen sokan fellélegzettek, amikor megtudták, hogy borzasztó titkaik letéteményese meghalt. És különösen akkor nyugodhattak meg, amikor megbizonyosodtak afelől, hogy a londoni hightifenek ez a hires gyóntatója — semmiféle írásos följegyzést nem hagyott hátra. Csodaalbum , a Pesti Napló 1911 évi Karácsonyi ajándéka Bővebb felvilágosítással szívósra szolgált Uzdobtúttal.