Pesti Napló, 1912. január (63. évfolyam, 1–26. szám)

1912-01-02 / 1. szám

12 Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1912 január 2­­1. szám. "tarka krónika. (A vakoknak. — Elintézés. _ Plusz.) Kerny Géza rendőrfogalmazó mesélte el. A na­pokban éjfél után betért abba a kávéházba, ahol Sovánka hires zenekara játszik. Már vége volt a konzertnek és a derék muzsiku­­sok­ felosztották egymás között a befolyt honoráriu­mokat. A rendőrfogalmazó észreveszi, hogy a tárogatós, akit Jágernek hívnak, odalép a vakok perselyéhez és egész csomó pénzt dob bele a nyílásba. — Miért dobsz be annyi pénzt? — kérdi tőle a fogalmazó. — Azért, tekintetes uram, — felelte Jáger,­­ mert tetszik tudni, ebben a rossz világban a vendég­urak sok rossz pénzt dobnak be a tányérba, azokat a pénzeket adom oda a szegény vakoknak. Nekik úgyis mindégy­. Hisz nem látják! Egyik országgyűlési képviselőnk nemrég kirán­dult Szófiába, ahonnan hazatérve, a parlament folyo­sóján a következő szófiai értesülését mondta el. A szófiai új nemzeti színház nemzetközi pályáza­tot hirdetett a színház kivilágítására. A pályadíjat egy német elektrotechnikus nyerte meg. A tudós gépész-professzor elutazott Szófiába, legnagyobb megdöbbenésére ott arról értesült, hogy­­a munkát más emberre bízták. Felháborodottan jutott el a német követhez és ott elpana­szolta esetét. A követ magáévá tette az ügyet, kocsiba vágta­­magát és a tanárral együtt audienciára jelentkezett a királynál. Ferdinánd király végighallgatta a panaszt, aztán nyomban maga elé rendelte a szinház intendánsát, egy bolgár főurat. Az intendáns megjelent. — Igaz az, — kérdezte a király — hogy ez az úr nyerte meg a vi­lgitási pályadíjat? — Igaz... — hebegte az intendáns zavartan. — És igaz hogy mégis más kapta meg a vállal­kozást. — Igaz. Más államban most az következnék, hogy az uralkodó egy hűvös fejbólintással utjának bocsátja az intendánst, aki másnap beadja lemondását. Itt azonban európai ember számára egész vá­ratlan fordulat állott be, amely fordulat a csattanója ennek az igaz történetnek. — Igaz? — mondta a király még egyszer. S nyomban utána két olyan pofont sózott a four nyakába, hogy az ötöt fordulva hullott ki az ajtón... Az uralkodó aztán a legnagyobb nyugalom­mal fordult a meglepett németek felé és a diplomácia nyelvén franciául csak annyit mondott: — Most már rendben van a dolog. Három úr ül a villanyoson. Budáról jönnek. Min­den bizonyára gimnáziumi professzorok, legalább a komoly külsejük és a tudományos beszélgetésük arra vall. Egyszerre aztán az időjárásra fordul a csevegés. — Nagyon hideg kezd lenni­ — Ma hajnalban tizenhat fok hideg volt. A harmadik úr szórakozottan hallgatja ezt a párbeszédet, most azonban ő is beleszól kérdezve. Csak ennyit. — Plusz? Biztos, hogy a fizika professzora volt. FŐVÁROS. • A tisztviselők eskütétele. A tanács által meg­választott tisztviselőszemélyzet tegnap délben az új városháza közgyűlési termében tette le a hivatalos esküt. Ez alkalomból 507 tisztviselő jelent meg, akik­hez, miután a hivatali esküt letették, Rózsavölgyi Gyula helyettes polgármester beszédet intézett és felhívta őket arra, hogy a főváros szolgálatában mindig Ilysen és lelkiismeretesen járjanak el. A meg­­- ''osztottak nevében Fodor István műszaki fö­­'v. válaszolt és köszönetet mondott a megvá­rt. A tisztviselők az eskütétel után üdvözlő intéztek a külföldön időző polgármesterhez. . SZÍNHÁZ, művészet. v*) A „Sárga liliom“ és a bécsi cenzúra. Meg­írtuk, hogy Biró Lajos „A sárga liliom“ című szín­művét Bécsben a Neue Wiener Bühne, mely a darab előadási jogát megszerezte, nem adhatta elő, mert a cenzúra nem engedte meg, hogy egy főherceget és közös hadseregbeli tiszteket szerepeltessenek színpadon. A bécsi színház fordítójával átdolgoztatta a darabot, a főhercegből herceg lett, a cselekmény s­'-ihelyét a magyar vidéki városból a Balkánra tették, de — mint a bécsi „Extrablatt“ írja — a cen­zúra igy se engedélyezi a darab előadását és most az ellen van kifogása, hogy a cselekmény a Balká­non játszik, a Balkán-államokkal pedig barátságos viszonyban van a monarchia. A Neue Wiener Bühne kétségtelenül harmadszor is átdolgoztatta Biró da­rabját, mert bem­utatásához feltétlenül ragaszkodik. (*) A királyi herceg operája. Londonból írják: Hammerstein Oszkár amerikai impresszárió tavasz­­szal a londoni Operaházban bemutatja egy új dal­művét, amelynek szerzője Argyll herceg. A herceg, aki tudvalévően Viktória királynő veje, egy ízben már irt egy operalibrettót, melynek címe „Diarmid“ és amely 1897-ben került színre. (*) A legújabb Révy—Chapman-ügy. Még élénk emlékezetben van az a botrány, mely itt Pesten Révy Aurélia énekesnő és férje közt, az angol Chap­man őrnagy közt lefolyt. Azóta a művésznő Berlin­ben színházigazgatónő lett és bérlőtulajdonosa a Her­­ve'sche Opernek. A szinház nem nagyon jól megy és már olyan hírek keringtek Berlinben, hogy az igazgatónő eltűnt Berlinbe! Mint Berlinből írják, Révy Aurélia ez ügyben nyilatkozott és kijelentette, hogy nem szándékszik Berlinből távozni, sőt meg­marad igazgatói állásában a bérszerződés lejártáig, annál is inkább, mert a közönség már kezd hozzá­szokni a színházához. Az eltűnésére vonatkozó hír­ből csak annyi igaz, hogy tizenöt hónapos gyermekét biztonságba helyezte, mert értesült arról,­ h­ogy férje­­ és mostoha fia a gyermeket el akarják rabolni. (*) D‘Albert új operája- Bécsből Írják" A Hof­­operntheater legközelebbi újdonsága Eugene D‘Al­­bertnek, a „Hegyek alján­“ komponistájának új da­­rabja lesz, amelynek „Az elajándékozott asszonyt'­ címe. A librettót az ismert vígjátékiró, Anthony egy darabjából írta Rudolf Lothar. A xigipera próbáin maga a komponista i­s jelen van, aki most Bécsbe költözött. A főszereplő Guthen­­ Schoder asszony, aki kettős szerepet énekel: Beatrice korcsmárosnét és ennek húgát, Colombine-t. A darabot Walter diri­gálja, aki őszszel tudvalévően Münchenbe távozik. Hir szerint még mindig nem találták meg az utódját. (*) Majdnem felakasztották a színpadon. Pitts­­burgban a múlt héten az egyetem drámai társasága előadta Bernard Shaw „Az ördög cimborája“ című­­darabját. Az utolsó felvonás akasztási jelenetében megromlott a színpadra felállított akasztófa mecha­­nizmusa és a címszereplő, Mr. Irving Beebe, lezu­hant, míg a kötél a nyakán maradt A művészt a nyakára rászorult kötél majdnem megfojtotta. Sze­rencsére egy másik színésznek volt annyi lélekjelen­léte, hogy társát megszabadítsa a veszedelemből. NYILT-TER. Ezen rovat alatt közlöitekért a szerkesz­tőség nem vállal felelősséget. Fölülmúlhatatlan háziszep mindama oyomā»röttjkāls-Q­uá!, melyekből a rosa emésztés és székrejutá­s saob­ott í keletkezni. — A gyó­gyszertárakban Rioíl készítmény®­­ kérendő eredeti dobozd, 2 koronáért. Splendid Penzió Váci-utca 12. a Belváros legforgalmasabb helyén, modern e célra épült új palotában. Elsőrangú konyha, központi t­ütés, villany­világítás, lift. Prospektust készséggel küld. Telefon 26-80. WESTINSJWOU9E ffnfomofoíI-gsFsiffc és javffő mflbeff ÍPfeva-otoa ÍC -S3. Vslefun 17«—ti az ELS>3 JÓ Tjtüáes ebben az esztendőben: 2P Igyék Ssán­tói Savanyuvizet! A pontos, rendszeres emésztés legbiztosabb szabályozója Eg­itGÉ­PiüEÉiüiselt raktárnak va­ jy műhelynek alkalmas azonnal kiadó VI., Polmanitzky­ U. 12. TÖRVÉNYSZÉK. A rendőrség betörője. — Végzetes szerelem. — Páris, december 31 (S­a­j­á­t, t­u­d­ó­s­í­t­ó­n­k­t­ó­l.) Az a nagyszabású bűnügy, amelylyel a Seine-departement esküdtszéke most napokon át foglalkozott, okvetlenül hatásos témája lehetne a legizgatóbb detektívregénynek is. A párisiak szinte törték magukat a belépő­jegyek után, amiből külön bűnügy támadt, mert a S u r­e t­é em­berei rájöttek, hogy élelmes alakok nyolcvan-száz frankot is kaptak egy belépő­jegyért. Pénzes demi­­mondok és a szolid bourgeois köréből is számosan csinos összegeket fizettek, csakhogy bejussanak a tárgyaló­terembe. Már pedig az ilyen jegyvásár agrotage nélkül is tilos. Egész sereg különös ember ült a vádlottak pad­ján, de a publikumot — s a bíróságot is — leginkább­ érdekelte egy jóképű, csinos fiatalember, a húszon-, négy esztendős V­a­r­z­é­e, aki a lovasrendőr­ség felügyelője volt és kacskaringás után ju­tott a börtönig. Rajta kiről még különösen négy em­berről derült ki, hogy­ számos betörést követ­tek el. Bűneseteik nagy részét máig sem tudták tisz­tázni, de kétségtelen, hogy mind a négy ember notó­rius gonosztevő. Május ötödikén történt, hogy egyikük, Jacquin saját apósánál hajtott végre betörést. Pár nappal később sikerült bejutnia a Porta és Bogát­o­ cég ékszerből íjába, ahonnan több, mint ti­zennégyezer franknyi drágaságot vitt el. A zsák­mányt testvériesen megosztotta a cinkostársaival, akiknek egyike, T r­a n c o n nevű aranyműves, az említett cégnek alkalmazottja volt. Március 13-ikán templomrablásra is vetemedett Jacquin. Esquennoy­­ban, szülőfalujában behatolt a régi templomba és on­nan ezüstkelyheket, aranykereteket és más egyházi jószágot vitt el. Jacquin az elfogatásakor cinikusan vallotta, hogy elég könnyen ment a dolga, mert kitűnő segítő­társa, utóbb újjászervezője és vezére akadt a bandának V­a­r­z­é­e rendőrtisztviselő személyében. — Nem kellett a fejünket törni — mondta Jacquin — monsieur Varzée adta meg a szükséges ötleteket és útbaigazításokat és ő volt a falazó is, aki őrködik és jelt ad, ha veszedelem közelit, pél­dául a rendőrségi őrjárat révén. Azt is elmesélte Jacquin hogy Varzéevel a Fo­­bourg Montmartrében ismerkedett meg, hamar össze­barátkoztak s együtt jártak el két petit femme­­hoz, mademoiselle Lilához és Louisehez. Mindenfelé vitték is őket, ahol szórakozni lehetett. Lila kisasszony nagyon pazarló természetű hölgyecske volt és Jacquin azt állítja, hogy miatta lett betörővé. A cherchez la femme régi elméletét konstatálták­ Varzeené­ is, bár ő mindent tagadott. A rendőrfel­­ü­gyelő nős ember és nagyon ü­gyes, derék agent-nek" ismerték. A konduit-listája minden tekintetben ki­tűnő volt. De mint rendőrségi embernek módja és kö­telessége is volt, hogy a párisi élet mélységeibe le-

Next