Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-23 / 47. szám
8 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1913 február 23 47. Saábd Dzavéd pasa Monasztir ellen, Konstantinápoly, február 22. A hadügyminisztériumba olyan jelentés érkezett, hogy Dzsavid pasa, aki a szétvert Vardar-sereg maradványaival Monasztirból Janina felé vonult vissza, az albánok támogatásával négy nap előtt csapataival heves harcok árán megszállta Prespát és most Monasztir felé vonul. a béketárgyalások. Konstantinápoly, február 22. A porta tegnap újabb utasításokat küldött Trakki pasának. A porta ezekben az utasításokban az angol kormánynak felajánlotta a választott bírósági tisztet a béketárgyalásban és előre kijelentette, hogy elfogadja mindazokat a feltételeket, amelyeket Anglia elfogadhatónak fog vélni. A !romár?■?í€tl8l!ráí., fkonfliktus. Szófia, február 22. A román kormány a hatalmak közvetítéséhez csak azzal a feltétellel járult hozzá, hogy Szilisztria birtokát előre garantálják neki. A bolgár kormány ezt a garanciát eddig megtagadta és a kabinetek most új formulát keresnek, hogy a békés közvetítést lehetővé tegyék. Szófia, február 22. Románia a cárt és az olasz királyt ajánlotta birálul és a spanyo-1. királyt főbíróul. Bulgária ezt az ajánlatot visszautasította, mert nem vitás jogról, hanem Bulgária szándékos engedékenységéről van szó. Ii nagyköveti reunió, Berlin, február 22. A nagyköveti reunion az orosz nagykövet husította meg a megállapodást az albán kérdésben, mert az orosz külügyi kormánynak az a titkos célja, hogy ménnél tovább húzza-halogassa a megegyezést. Sir Edward Grey, mint mindig szombaton, ma is elutazik skóciai birtokára és csak hétfőn este tér vissza, tehát a jövő hét dereka, vagy vége előtt a r eunió nem jöhet öszsze. Ez történt tegnap Londonban, Pétervárott pedig szintén gőzerővel dolgoznak, hogy a hármas szövetségen megtorolják azt a diplomáciai sikert, amelyet az Osztrák-Magyar monarkia a szerb kikötő kérdésében aratott. Asnonarkia és Oroszország, Bécs, február 22. A trónöröks lapjának, a „Reichspost“-nak mai számgapan élénk feltűnést keltő cikk van, amely azt mondja, hogy Albánia elhatárolásának kérdése csak sokkal mélyebben ható erők által teremtett helyzetnek a kifejezése. Az Albánia tekintetében való döntés semmiképpen sem szüntetheti meg azokat az ellentéteket, amelyek Ausztria és Magyarország és Oroszország között kialakultak. Az ó-orosz vallásos párt az ortodox Balkán-államok között magához akarja ragadni a vezető szerepet. Hartwig magatartásában, Szerbiának az oroszok által való támogatásában és az Albániát illető minden ügyben látszik ez az orosz törekvés a hegemóniára, amely Ausztria és Magyarország érdekeit fenyegeti és rendszeresen meg akarja mérgezni déli szomszédainkhoz való viszonyunkat." Nem lokális kérdésekről van tehát szó, hanem népe, két megmozgató nagy eszmékről. Nincs a monarkiában olyan államférfii, aki óhajtaná a háborút Oroszországgal, de viszont nincs egy sem, aki hajlandó volna illegalázkodás árán jutni a békéhez. A drinápolyi idegenek, Konstantinápoly, február 22. A drinápolyi parancsnok közölte az idegen államok konzuljaival a kormány elhatározását, hogy az idegeneknek jogukban áll átvonulni a semleges zónának kimondott Karagacs negyedbe. A konzulok távirati jelentést tettek kormányaiknak, amelyben egyúttal kifejtik, hogy a benszülött lakosságra igen kínos benyomást tenne, ha az idegenek eltávoznának a városból és éppen ezért kérdik, éljenek-e az adott engedélyivel. A török lapok ez ügy tárgyalása kapcsán azt kérdik, hogy ezt az engedélyt miért adták csak a külföldieknek, és nem egyúttal a benszülött nőknek és gyermekeknek is. Szkutari, vagy a halálS Bécs, február 22. Montenegró londoni követe, gróf Benekendorff orosz nagykövettel közölte, hogy Miklós király megbízásából ki kell jelentenie, hogy a király álláspontja: Szkutari, vagy a halál! A Czuczor utcai rablógyilkos (Nyomozás a bűnjelek után. — Az áldozat temetése.) (Saját tu dó s itó n k tól.) A kis Richter Anna bestiális gyilkosa a további kihallgatások során már mi újabb részletet sem tudott mondani förtelmes bűnéről, amelynek legapróbb fázisait is ismertettük Vicze Ferenc pénteki, Krecsányi Kálmán helyettes főkapitány előtt tett vallomásában. Amint megírtuk, a gonosztevő jegyzőkönyves kihallgatását, éjszaka kettő után fejezte be Koródy M. Béla rendőrkapitány, a bűnügy referense. Vncze a rendőrkapitány előtt is tollba mondott mindent és aprólékosan elbeszélte az irtózatos gyilkosság lefolyását. Kihallgatása után, mielőtt cellájába kísérték volna, az ügyeletes rendőrorvos megvizsgálta és konstatálta, hogy Vicze tüdő - csúcsdurátban szenved. Mielőtt a börtön ajtaját rázárták volna, a -rablógyilkos éhségről panaszkodott és kérte a detektíveket, hogy enni adjanak neki. Azonban a főkapitányság környékén, a hajnali órákban, nem találtak nyitottan olyan üzletet, amelyben ételt szerezhettek volna neki és így kérését nem teljesíthették. Vicze kénytelen volt vacsora nélkül lefeküdni, noha egész nap nem táplálkozott. Mégis, alig záródott rá a börtön ajtaja, mindjárt ágyba dőlt és csakhamar el is aludt. Reggel nyolckor a lokásos rapportra vezették, ahol az egész detektívtestület megjelent, hogy megnézze az elvetemült gonosztevőt. A bűnös fiú a hozzáintézett kérdésekre nyugodtan, szilárd hangon válaszolt. Azután átadták detektíveknek, akik kocsiba ültek vele és felszólították, mutassa meg azt az Ülői-úti épülő házat, amelynek a pincéjébe dobta bele az elrabolt és összetépett zálogcédulákat. A fiú erre hajlandónak mutatkozott és kilenc, órakor elindultak vele, hogy megkeressék ezt a igazat. A detektívek délelőtt a rablógyilkost automobilba ültették és kivitték Herczeghalom környékére. Vicze ugyanis, amint megírtuk, azt vallotta, hogy a Richteréktől elrabolt imakönyvet, karperecet és gyűrűt Herczeghalom környékén kidobta a vonat ablakából. Ugyancsak detektívek utaztak el Bajnára is, ahol Vicze nagyanyjánál a vöröses barna katonaládát foglalják le. A rablógyilkost mindaddig, amíg az összes bűnjeleket elő nem kerítik, őrizetben tartják és csak azután helyezik őt előzetes letartóztatásba, majd átkísérik a gonosztevőt a királyi, ügyészség fogházába. Érdekes, hogy a fogházban, ahol minden egyes rabról törzslapot vezetnek, megnézték Vicze lapját, amelyen a következők voltak : Szorgalmas munkás, de megbízhatatlan. Javulásra reményt nem nyújt. Egyik estilap munkatársa felkereste Győr-Révjfalun a rablógyilkos autót, Vicze János vaskoni gyári asztalost, aki semmi jót sem mondhatott a fiatal gonosztevő gyermekkori éveiről. A megtört, ötven éves, jóravaló iparos elbeszélte, hogy Ferenc fia már három éves korában szomorúságot okozott szüleinek. Itt laktak Budapesten és a fiúcska elcsavargott otthonról egy verklis után. Büntetést is fizetett érte. Amikor a gyerek hat éves lett, iskolába íratták, de soha sem ment oda, hanem az utcán koldult, hogy cigarettát vásárolhasson. Pedig akkoriban igazán megvolt mindenük — mondotta az öreg. — Most is, csak én vagyok rongyos, de a gyermekeim rendesen járnak. Javítóintézetbe akartam helyezni azt a szerencsétlent, de csak tizenkét éves korában vették fel. Négy évig volt az intézetben, kitanulta a takácsmesterséget, de mikor kijött, csak két hétig tudott a gyárban megmaradni. Aztán borbélyinas, szitásinas lett, de minden gazdáját meglopta, ami ingóságainkat is zálogba hordta. Egyszer a beteg anyja feje alól lopta ki a pénztárcát. A jó szó nem használt, csavargott, hetekig népi láttuk, járt Budapesten és először — hat hónapra — akkor csukták el, mikor Győrszigeten bemászott egy ablakon és szekrényt tört. Kiszabadulva, a főügyész úr szerzett neki állást, akkor nálunk is lakott, de nem volt köszönet benne, mert hetven koronánk eltűnt a szekrényből. Nemsokára a bátyjához költözött, akinek szekrényét feltörve, ötszáz korona értékű ékszert lopott. Győrszabadhegyen fogták el és tizennégy hónapra zárták le. Nekem nagy bajt, szomorúságot okozott, a gyárban megszólnak az emberek, hogy börtöntöltelék a fiam. Mikor a tizennégy hónap után kiszabadult, Komáromba ment a kantinba szolgának, onnan Balatonfüredre, a Rodostó-villába. Utoljára tavaly júniusban láttuk, akkor néhány hétig nálunk lakott,, mert a kőműveseknél dolgozott és a Kisfaludykávéházban volt tüzilegény. Azért kellett elmennie,, mert egy zenész ráismert... Innen vándorló mo- zikhoz szegődött műsort osztogatni. Beszélte, hogy sokat járt moziknál, bolondult értük. * Richter Annuskát, az elvetemedett gonosztevő- boldogtalan, kis áldozatát, szombaton délután termették el imponáló, nagy részvéttel a boncoló intézet Szvetenay utcai halottas házából, amelynek nagy csarnokában, fehér ravatalon nyugodott kis koporsója. A leányka tején az első áldozás mirtuskoszorúja és foszladozó fátylak, a ravatalon kevés, hervadt, olcsó virág, amely egészen álláig eltakarja a halottat. Délután fél háromkor érkezett a koporsóhoz ministráns fiú kíséretében dr. Luncz János kilencedik kerületi római katholikus lelkész. A halottasterem ajtószárnyait gyászszertartás közben be kellett csukni, mert a kin rekedtek lármája elviselhetetlen volt. A kis halott édesanyja, aki vékony fekete kendőbe burkolódzva ült a ravatal mellett, háromszor is elájult a tíz percig tartó beszerelés közben. Amikor a körülötte lévő öregasszonyok ecettel eszméletre térítik, újra fájdalmas zokogás fogja el és kezeit tördelve igy jajveszékel: — Itt hagyott a lelkem olyan gazember által". . . Életveszélyes tolongásban vitték ki az egyszerű koporsót az intézet szolgái a fehér halottaskocsiba, amelynek hátsó részébe a roppant emberáradattól nem tudott beülni a halott édesanyja és a kocsi nélküle indult meg. Két kis koszorú fehérszalagjai lengtek a kocsi tetejéről. Kora este lett, amire a menet kiért a rákoskeresztúri temetőbe, ahol elhantolták Vicze Ferenc áldozatát. * Megírtuk, hogy az ismeretlen rablógyilkos után való nyomozás munkájában, majd Vicze Ferencz kézrekerítésében, nagy része van a fővárosi, újságok hírszolgálatának is, amely a rendőrség szolgálatába szegődtette a publikumot, úgy, hogy, a közönség volt legnagyobb támasza a főkapitányságnak a haramia sikerre vezetett üldözésében. Dr Boda Dezső főkapitány maga is nagy elismerést tanúsít a sajtó értékes akciója iránt és azoknak az újságíróknak, akik a közönséget tüzetesen tájékoztatták a rendőri nyomozásról, igen nobilisan, köszönetét fejezte ki. A rendőri sajtóiroda tagjaihoz szombaton délelőtt a következő levelet intézte: