Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-05 / 31. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1913 február 5. 31. szám. ? tartalék áll. Drinápolyt 45.000 bolgár és 40.000 szerb ostromolja és 35.000 török védelmezi. Gallipolinál 50.000 török, Dimotikánál pedig 30.000 bolgár van elhelyezve. A bolgárok szándékait meglehetős homály borítja. Míg a háború kiújulása előtt csak arról volt szó, hogy Drinápoly ellen intéznek intenzív ostromot, most azonban, úgy látszik, hogy a bolgárok mind a három számbajövő ponton, úgymint, Drinápolynál, Csataidzsánál és Galiipolinál offenzívába lépnek. Drinápoly helyzetét szerb és bolgár források rendkívül kedvezőtlennek mondják. Ezzel szemben nem látszik valószínűtlennek, hogy a vár több hétig tartani fogja magát. Figyelembe kell vennünk, hogy a háború kezdete óta a bolgárok néhány sikertelen roham után a város körülzárására szorítkoztak. Az alapos és sikeres ostromhoz szükséges technikai munkálatok még mindig nem fejeződhettek be, úgy, hogy a vár eleste nem igen várható a jelzett időn belül. Sükri pasa jelentései szerint a város hosszabb időre el van látva munícióval és élelmiszerrel, és még hogyha a bolgároknak sikerülne is egyes török erődöket elfoglalni vagy megsemmisíteni, ezzel azonban a város sorsa korántsem dőlt még el. Sükri pasa várparancsnok személye kellő garanciát nyújt arra nézve, hogy a várőrség a végsőkig állja majd az ostromot. A vár felmentése persze erélyes offenzívát tételezne föl török részről; erre persze, mint ismeretes, vajmi kevés kilátás van. A bolgárok, mint említettük, nemcsak Drinápoly, hanem Gallipoli ellen is támadást terveznek. Nem lehet kétséges, hogy ez a támadás sikerrel jár, annál is inkább, minthogy a bolgárok teljes mértékben számíthatnak a görög flottára, amely Macedóniából gyorsan és biztosan szállíthat görög és szerb segédcsapatokat. A görög kereskedelmi hajóraj egyszerre mintegy 140 zászlóalj gyalogságot, 60 század lovasságot és 3—400 ágyút képes szállítani, a hozzávaló készletekkel és lovakkal együtt. Nem valószínű, hogy e szállítmányokat a többszörösen megvert és puszta defenzívára szorítkozó török flotta veszélyeztethetné. Ellenkezőleg, ,nincs kizárva, hogy a görögök a szárazföld felől intéznek majd támadást, a flotta támogatásával, a Dardanellákat védő erődök ellen. A Dardanellák előtti szigetek görög kézben vannak és dominálják a tengerszoros bejáratát. A háború folyamán a szövetségesek nagyszámú és teljesen jó karban lévő török ágyút zsákmányoltál, így például a görögök Szaloniki ütegeit átszállították Dedeagácsba. Ma tehát a Dardanellák európai partján levő erődöket a görögök elfoglalnák, az ottani ütegeket igen rövid idő alatt jókarba helyezhetnék és megkezdhetnék velük az ázsiai védművek bombázását. Ha pedig ezeket ha nem is megsemmisíteni, de legalább megrongálni sikerülne, a görög flotta bátran megkockáztathatná a szoroson való átkelést, különösen éjnek idején. Hogyha pedig a görög hajók már a Márványtengerben vannak, akkor csak a török flotta választhatja el őket Konstantinápolytól. Ha a görögök győznek, hajóágyúik tönkretehetik a csataldzsai vonal déli szárnyát. Ha pedig megverik őket, komoly baj akkor sincs .Hogyha az európai erődök görög kézen vannak, a török flotta többé nem juthat ki a tengerszoroson, így a görög partok teljes biztonságban maradnának. Úgy látszik, hogy a szárazföldi háború sorsa nagy mértékben függ a tengeren lejátszódó eseményektől. Újabb bizonyítéka ez annak, hogy tengeri haderő nélkül egy állam sem boldogulhat, egy állam sem érezheti magát biztonságban. . ............. ' ' . ................................................... A Pesti Napló telefonszántai: VI., Podmaniczky utca 12. Szerkesztőség: . . . 20—10. Felelős szerkesztő: . 1 . 22—03. Külföld és vidék: ... b-37. Kiadóhivatal:.. 23—42. Los von Rom mozgalom Szebenben. Nagyszeben, február 4. (Saját tudósítónktól.) Ennek a máskülönben olyan csöndes és olyan nyugodt, félig kereskedő, félig katonavárosnak a csendjét most érdekes mozgalom zavarta meg. Arról van szó, hogy kétszáz németnyelvű katolikus család az ágostai evangélikus hitvallásra készülődik áttérni. A nagyszebeni Los von Rom mozgalomnak igen érdekes előzményei vannak, amelyek mögött nemcsak vallási, hanem nemzetiségi motívumok is lappanganak. Nagyszeben javarészt német-szász város. Az itteni németek majd mind luteránusok és Nagyszeben a székhelye az erdélyi evangélikus egyházkerületnek, konzisztóriumnak és püspöknek. De azért van a szebeni németek között elég szép számmal katolikus hitvallású ember is. Ezek, a katolikus németek, legtöbbnyire nem igazi szászok. Máshonnan jöttek, más vidékekről és mert itt, ebben a német karakterű városban jól ment a dolguk, itt megtelepedtek és meghonosodtak. A szebeni katolikus egyház, a gyulafehérvári püspök fenhatósága alá tartozik. Gyulafehérvár püspöke, gróf Majláth Gusztáv, mindig sok türelemmel, sok szabadelvűséggel és sok méltányossággal kezelte a nagyszebeni katolikus egyházat. Mégis működése itt-ott elégedetlenséget keltett a hívekben, (nyomban meg kell jegyezni, nemaz ő hibájából.) A szebeni német katolikusok — látván, hogy az evangélikus egyház miként őrzi meg az ő német jellegét — azt kezdték hinni, hogy az ő egyházuk karakteréhez is várhatatlanul odatartozik a németség. Nem számoltak azzal a lényeges különbséggel, hogy míg az ágostai evangélikus hívők majdnem mindanynyian németek, addig a szebeni katolikus hívőknek csak a fele német, a hívők másik felerésze azonban magyar. Mondhatni, hogy már esztendők óta csendes, de annál makacsabb kultúrharc folyik egyrészt a szebeni magyar és német katolikusok, másrészt Majláth Gusztáv gyulafehérvári püspök és a szebeni katolikus egyház német hívei között. A szebeni német katolikusok többek között nagy sérelemszámba vették, hogy az itteni Te réziá numot, a Mária Terézia által alapított katolikus árvaházat, részben megmagyarosították. Másik panaszuk oka az volt, hogy a katolikus népiskolában rövid idő óta intenzívebben tanítanak magyarul, mint azelőtt tették. De végleg akkor tört ki a németek igazságtalan felháborodása, amikor a szószékről — a magyar hívek igényeivel számolva — mind több magyar nyelvű szónoklat hangzott el. A német katolikusok ekkor már nagyon el voltak keseredve. Szerettek volna ebben az ügyben nyilvánosan is vajmit tenni, de még nem mertek. Nem léphettek fel nyíltan, mert akkor nyilvánvalóvá válik, hogy akciójuk a magyarság és a magyar nyelv ellen irányul. Egyelőre tehát nem csináltak semmit és más, számukra kedvezőbb alkalomra vártak, hogy a nyilvánosság elé lépjenek. Ez az alkalom csakhamar megjött. Nagyszeben város plébánosa három év előtt a fiatal Hohenlohe Károly Egon herceg lett, vallásának fanatikus szolgája. A szebeni katolikus egyház főkurátora Zeibig János Ferenc bankigazgató valamilyen belső adminisztratív ügyben összeveszett a plébánossal. A harc sokáig folyt, egyik sem engedett. Hohenlohe herceg az egyház általánosabb érdekeit védte, Zeibig a helybeli egyházközség külön érdekeit. Végre is felsőbb fórum szólt bele a küzdelembe. Majláth gróf gyulafehérvári püspök a plébánosnak fogta pártját és Zeibig fökurátort elmozdította állásától. Most nyíltan kitört a hívek elkeseredése. Vagy háromszáz német hívő gyűlést tartott, amelyen Zeibhig is megjelent. A gyűlés egyhangúlag bizalmat szavazott az elmozdított főgondnoknak és a gyűlés valamennyi résztvevője ünnepélyes Istenetbeli lakásáig kísérte őt. Az első gyűlést több utas is követte, a BrébiROSZ és a volt főgondnok hívei a helyi lapokban csatáztak egymással, sőt maga Zeibig volt főgondnok a püspököt is hírlapi cikkekben támadta. Az ügy mindjobban elmérgesedett. Zeibig az egyházi tanácsból is kilépett és vele együtt lemondott a tanácsnak nagyobbik — német — fele. Végre az elégedetlenkedők küldöttséget akartak meneszteni a püspökhöz, hogy előtte bevádolják Hohenlohe herceget, a plébánost. De gróf Majláth Gusztáv az elégedetlenkedőknek értésére adta, hogy nem fogadhatja őket. Erre a küldöttség nem utazott Gyulafehérvárra, hanem e helyett több mint kétszáz németajkú hivő, leginkább családapák, a katolikus egyházból való kilépését bejelentette. Valamenynyinek az a szándéka, hogy a teljesen német-szász szervezetű szebeni ágostai evangélikus egyházba lép be. Ez a szebeni Los von Rom mozgalom története. Több mint kétszáz család hagyja el egyházát, mint ők mondják, a papjukkal való elégedetlenség miatt, mint mások mondják azért, mert nem volt ínyükre a szebeni katolikus egyház magyarosodása. A szorongatott Asquith-kormány. — Unionista puccs az angol alsóházban. Az angol kormány helyzete nem nevezhető irigylendőnek. Hónapok óta a legizgalmasabb tojástáncot kénytelen járni kvaligált többsége egyes alkotórészeinek különböző igényei és ötletei között. A munkáspárti és az ír segédcsapatok nélkülözhetetlen támogatásukat esetről-esetre saját érdekeik megfontolásaitól teszik függővé és ezáltal a kormány az utóbbi időkben jó néhányszor került a legkényesebb helyzetekbe. Múlt év decemberében mint a villámcsapás sújtott le a liberális kabinet leszavaztatásának híre, amikor ugyanis a homerule-bill egy alapvető pénzügyi intézkedésének kérdésében egész váratlanul kisebbségben maradt. A premiernek akkor sikerült formulát találnia, amelynek segítségével a kormányválság a leszavaztatás ellenére elkerülhetővé vált. Nemrégiben megközelítő fontosságú, bár formailag kevésbbé érzékeny vereség érte a kormányt a választójogi törvényjavaslat tárgyalásakor. Mint ismeretes, a miniszterelnök szabad kérdésnek hagyta a nők szavazati joggal való felruházásának ügyét és a magában a kabinetben támadt ellentétek végre is a javaslat visszavonására kényszerítették Asquith-t, amely tényt az ellenzék vezérei sikeresen használtak ki a kormány tekintélyének csorbítására. Most egy régóta vajúdó kérdésben ismét majd hogy pozitív vereség nem érte a kabinetet. Az alsóház most tárgyalja az úgynevezett Welsh Disestablishement-ről szóló törvényjavaslatot, amely a walesi egyházat teljes autonómiával ruházza föl. Ez a bili kezdettől fogva az unionisták legelkeseredettebb ellenállásával találkozott. A konzervatív ellenzék ugyanis egyrészt az angol államegyház érdekeinek flagráns megsértését látja a javaslat intézkedéseiben, másrészt pedig attól tart, hogy a puritán érzületű prédikátorok az autonómia védelme alatt végleg a radikalizmus, sőt szocializmus karjaiba terelik a walesi munkásnép millióit. Az ellenzék a rendelkezésére álló összes fegyverekkel a legkétségbeesettebb harcot folytatja a javaslat törvényerőre emelkedése ellen és vezetőinek egy ügyes sakkhúzása most majdnem súlyos vereséget hozott a kormány fejére. Az alsóház mai ülésén ugyanis a Disestablishment Bill fnteilékintézkedésének, az úgynevezett pre-