Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)

1913-02-13 / 38. szám

Budapest, csütörtök­ PESTI NAPLÓ 1913 február 13. 38. szám. 7 ne kelljen hadisarcot fizetnie, hogy a Kisázsiához tartozó szi­geteket megtarthassa, hogy nem­zetközi kölcsönt kaphasson és végül alkohol-, petróleum-, cukor-, kártya- és gyújtó­monopóliumot rendezhessen be. Konstantinápoly, február 12. Félhivatalos cáfolatok ellenére egy ifjú­­török lap, melynek egy miniszter is munka­társa, azt erősíti, hogy Hakki pasát béke­­misszióval bízták meg. Hakki pasának az esetleges ilyen küldetéseit azonban nem sza­bad Törökország tehetetlenségének tekinteni és nem szabad azt hinni, mintha Törökország haj­landó volna megalázás árán is békét kötni. A lap azt hiszi, hogy a bolgárok az első ope­­ciók eredményeit tekintve, hajlandók volnának közvetve vagy közvetlenül a tárgyalások újból való megindítását javaslatba hozni és e tár­gyalásoknak sikerük is volna, ha a porta által Londonban megnevezett, vagy a porta válasz­jegyzékében tartalmazott koncessziók szolgál­nának azoknak alapul. Törökország pénzügyi helyzete, Konstantinápoly, február 12. A szultán ma különkihallgatáson fogadta a német nagykövetet. Ezt éppúgy, mint az osz­trák-magyar nagykövet múlt heti audienciáját a porta ama folytonos fáradozásával hozzák összefüggésbe amelylyel meg akarja nyerni a hatalmakat a Balkán-államoknál a legutóbbi tö­rök javaslatok alapján való közbelépésre, nem annyira katonai, mint inkább pénzügyi szem­pontból. Törökország pénzügyi hely­zete szinte kétségbeejtő. Konstantinápoly, február 12. A sajtóiroda megcáfolja azt a hírt, mintha a császári magánvagyonnak értékes dolgait el akarnák adni. Riadalom az eltévedt orosz ágyúgolyó miatt. Konstantinápoly, február 12. Ma reggel a „Rostislav“ nevű orosz pán­céloshajóról, amely mint második orosz állo­­máshajó az itteni kikötőben tartózkodik, egy ágyúgolyó a tophanei rakpartra hullott és ott fölrobbanván, nagy kárt oko­zott, sőt, hir szerint, két ember életét is vesztette. Ez a híresztelés azonban nem nyert hivatalos megerősítést. Orosz részről ki­jelentik, hogy a dolog véletlenül történt az ágyukezelési gyakorlatok kapcsán. Csodálko­zást kelt azonban, hogy a „Rostislav“ a g­y­a­­korlatozásoknál éles töltésű ágyu­kat használ. A „Rostislav“ parancsnoka sietett a tengerészeti hatóságoknál mentege­­tődzését előadni és kijelentette, hogy véletlen­­ség történt. Az eset, mely a városban nagy feltűnést keltett, kellemetlenül hatott az otto­­mán közönségre. A cenzúra megtiltotta a sajtó­nak, hogy a dologról közléseket hozzon. (4 „Rostislav“ hadihajó az orosz Fekete-tengeri flottához tartozó páncélos. 1896-ban bocsátották vízre és petróleumfűtésre van berendezve. Hossza 105, szélessége 20.7, mélyjárata 6.7 méter, deplace­­mentja 8880 tonna. Gépei 8700 lóerőt fejtenek ki. Négy darab 25 centiméteres, nyolc 15 centiméte­res, tizenkét 4.7 centiméteres és tizenhat darab 3.7 centiméteres gyorstüzelő-ágyúval, 2 könnyű ágyúval és 6 torpedótanszírozó csővel van fölsze­relve. Acélból épült és 632 főnyi legénysége van. ( szerk.) A helyzet Szkutari körül. Cattaro, február 12. Hiteles értesülések szerint a cetinjei hivata­los forrásból terjesztett híreket, amelyek a mon­­tenegróiaknak és szerbeknek Szkutariná­ elért nagy sikereiről szólnak, nagy f­e­n­t­a­r­t­á­s­­sal kell fogadni. A szövetségeseknek a Tarabos-hegy, valamint Bardanol és Brdica ellen intézett támadásai nem voltak sike­resek. Brdicát háromezer malisszor és ezeröt­száz török védelmezi, akik kitűnően vannak fel­szerelve ágyúval és h­adiszerrel, úgy hogy a szövetségesek támadása nem tudott célt érni. Heves géppuska-harc után a törökök visz­­szaverték az ellenséget. A Tarabos­­hegy ellen intézett támadást a szövetségesek nagy elszántsággal és ügyességgel vezették ugyan, de nem sikerült nekik az ellenséget pozíciójában megingatni. Szilisztria, Bukarest, február 12, Ä román-bolgár tárgyalások eddigi legfontosabb eredménye, hogy Bulgária elvben elismerte Romániának területi rekompenzációra bejelentett jogigényét. Románia, bár pozitíve nem vett részt a balkáni háborúban, semlegességével hathatósan tá­mogatta a szövetséges keresztény államokat és kö­vetelését részben éppen erre a viselkedésére ala­pította. Másrészt azonban az a határkiegészítés, amelyet Bulgária elvben már elfogadott, kárpótolná Romániát azért az igazságtalanságért, amelyet 1878-ban, a berlini kongresszuson szenvedett, ami­kor is kénytelen volt Beszarábiát Oroszországnak átengedni és ezért kárpótlásul a Dobrudzsa egy részét kapta, amely akkor még török és nem bolgár terület volt. A balkáni egyensúly fentartása céljából is fölötte kívánatos, hogy Bulgária — és a többi szövetséges — várható te­rületi gyarapodása fejében Románia határai is ki­egészíttessenek. Azonkívül Constanta, Románia leg­nagyobb kikötője is híjával van minden sztratégiai védelemnek, egészen addig, amíg a románok most fixírozott területi követelései kielégítést nem nyernek. A bolgár és a román vezérkar előmunkálatai alapján most már nem volna nehéz megállapítani azt a sztratégiai határvonalat, amelyet Constanta és a Dobrudzsa védelme elkerülhetetlenül igényel és Bulgária már jelét adta annak, hogy ezen az ala­pon hajlandó a további tárgyalásokra. A román­­bolgár megegyezés ütköző­pontja azonban Szi­li­s­z­t­r­i­a leírása. Szilisztriáról Bulgária eddig semmi áron sem akart lemondani. Ami a Szilisztriához fűződő történelmi jogokat illeti, Szilisztria legalább annyi ideig állott a havas­­alföldi vajdák, mint a bolgár cárok uralma alatt. Amikor pedig a berlini kongresszus Bulgária hatá­rait megállapítva, Szilisztriát is az új hűbéres feje­delemséghez csatolta. Szilisztria 12.000 lakosa kö­zött 10 000 török volt és csak 500 bolgár. A béke­kötés után a törökök kivándoroltak és bolgárok költöztek a helyükbe, így Szilisztria bolgár múltja mindössze harminc esztendős. Viszont Szuisztria birtoka Bulgáriára nézve sztratégiai szempontból szinte teljesen jelentőség nélkül való, minthogy a bolgárok hajlandóknak nyi­latkoztak azokat a magaslatokat Romániának áten­gedni, amelyek a város fölött föltétlenül uralkod­nak és ahonnan a várost fél nap alatt rommá lehet lőni, így tehát Szilisztria megtartása Bulgária szá­mára puszta presztizs-kérdéssé redukálódik. Romániának ezzel szemben életbevágó érdeke, hogy a Dobrudzsa kiegészítő részével együtt Szi­lisztria is a tulajdonába menjen át. 1877-ben Romá­nia a balkáni szlávokért és első­sorban Bulgáriáért rendkívüli áldozatokat hozott, Oroszország fölszó­­lítására. Ezért aztán hálából elvették tőle Beszará­biát, amiért aránylag csekély kárpótlás volt az ak­kori török Dobrudzsa egy része. Most is Románia hozza a rövidebbet? Ez a gondolat uralkodik most a román nép hangulatán. A románokat Bulgária el­len semmiféle nemzeti ellenszenv nem vezeti, az ő álláspontjuk a méltányosság álláspontja. Románia nem akarja Bulgáriát megkárosítani, de maga sem akar károsodni Páris, február 12. A román kormány itt a legutóbbi napok­ban százezer fegyvert vásárolt. Berlin, február 12. Itteni diplomáciai körökben hire jár, hogy a hármasszövetség lépése Szófiában valószínű­. A Dardanella-ezőrsök. Törökország sorsa a galopoli-­ félszigeten dől el. Ha a bolgároknak sikerül Bulakrt elfog­lalni és ezután a szárazföld felől csak tökélet­lenül védett európai Dardanella-erődöket el­foglalni, akkor a görög flotta felhatolhat a Már­vány-tengerbe, egész Konstantinápolyig. Amíg azonban ezek az erődök török kézen vannak, addig gondolni sem lehet arra, hogy a görög hajók átkeljenek a tengerszoroson. A Dardanel­­lákat a világ legerősebb ágyú­parkja övezi két oldalról és a legerősebb flotta sem volna képes az erődök gyilkos kereszttüzén áttörni. A kü­lönböző, egymásnak ellentmondó adatok egybe­vetésével a következő áttekintést közölhetjük a Dardanella-erődök felkészültségéről: 1. Az Égei-tenger bejáratánál összesen 200 nehéz ágyú, köztük 50 darab, tizenöt-harmincöt centiméteres kaliberű Krupp-löveg. 2. A közbülső erődök 300 ágyúja, ezek kö­zött a teljesen modern Nagara-erőd 20 Krupp­­ágyuja, 15—28 cm. kaliberrel. 3. A gallipoli-i parti ütegek: 60 tiehén Krupp-féle és 100 régibb gyártmányú ágyú, amelyek kiszolgálására legutóbb egy vártü­zér- és egy műszaki ezredet küldtek. 4. A szárazföld felőli védőművek­, a félszi­geten végignyúló hegygerincen és az ezzel párhuzamos töltésen elhelyezett 200 ágyú. Ezek között csak a Bulairnál lévők modernek, a többi nagyrészt elavult. Egy ellenséges flottának tehát, amely az Égei-tengerről jövet, lehetőleg „libasorban“ át akar kelni a szoroson, 70 kilométernyi vonalon 700 kitűnően födött ágyú, — köztük 150 leg­nagyobb kaliberű és lehető legjobban födött — előtt kell elvonulnia, a nagyszámú tengeri ak­nákról nem is szólva. Így tehát kizártnak mond­ható, hogy a kicsiny görög flotta az erődök­ megvívása előtt az átkelés kísérletét megkoc­káztassa. Még az lesz, hogy Bulgáriának azt fogják aján­lani, engedje át Szilisztria környé­két Romániának s rombolja le a szilisztriai erődöket. Kérdés azonban, hogy Románia ezzel megelégszik-e s nem fogja-e magának Szilisztriának áten­­gedését is követelni. LEGÚJABB­ török győzelmek: Konstantinápoly, február 12. Az „Aleindar“ esti lap értesülése szerint a janinai török sereg a Zavroko-hágónál három és félóráig tartó csatában a görög sereget tel­jesen megsemmisítette. Egy görög ezredet le­mészároltak, csak nyolc ember menekült meg, köztük hat sebesült. Szkutarii hírek szerint a montenegróiak nem tudják folytatni az ostromot. A szerbek megta­gadták az együttműködést. Konstantinápoly, február 12. A törökök Szilivrinél nagy győzelmet arat­­tak. A bolgárok menekülnek. A bulairi harcok. Konstantinápoly, február 12. Az éjjel és ma reggel B­u­­­a­­­r előtt törökök­ és bolgárok között komoly harcok voltak, ame­lyek eredménye még ismeretlen. Hire jár, hogy a törökök megszállották Sineklit.

Next