Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-13 / 38. szám
Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1913 február 13. 38. szám. 7 ne kelljen hadisarcot fizetnie, hogy a Kisázsiához tartozó szigeteket megtarthassa, hogy nemzetközi kölcsönt kaphasson és végül alkohol-, petróleum-, cukor-, kártya- és gyújtómonopóliumot rendezhessen be. Konstantinápoly, február 12. Félhivatalos cáfolatok ellenére egy ifjútörök lap, melynek egy miniszter is munkatársa, azt erősíti, hogy Hakki pasát békemisszióval bízták meg. Hakki pasának az esetleges ilyen küldetéseit azonban nem szabad Törökország tehetetlenségének tekinteni és nem szabad azt hinni, mintha Törökország hajlandó volna megalázás árán is békét kötni. A lap azt hiszi, hogy a bolgárok az első opeciók eredményeit tekintve, hajlandók volnának közvetve vagy közvetlenül a tárgyalások újból való megindítását javaslatba hozni és e tárgyalásoknak sikerük is volna, ha a porta által Londonban megnevezett, vagy a porta válaszjegyzékében tartalmazott koncessziók szolgálnának azoknak alapul. Törökország pénzügyi helyzete, Konstantinápoly, február 12. A szultán ma különkihallgatáson fogadta a német nagykövetet. Ezt éppúgy, mint az osztrák-magyar nagykövet múlt heti audienciáját a porta ama folytonos fáradozásával hozzák összefüggésbe amelylyel meg akarja nyerni a hatalmakat a Balkán-államoknál a legutóbbi török javaslatok alapján való közbelépésre, nem annyira katonai, mint inkább pénzügyi szempontból. Törökország pénzügyi helyzete szinte kétségbeejtő. Konstantinápoly, február 12. A sajtóiroda megcáfolja azt a hírt, mintha a császári magánvagyonnak értékes dolgait el akarnák adni. Riadalom az eltévedt orosz ágyúgolyó miatt. Konstantinápoly, február 12. Ma reggel a „Rostislav“ nevű orosz páncéloshajóról, amely mint második orosz állomáshajó az itteni kikötőben tartózkodik, egy ágyúgolyó a tophanei rakpartra hullott és ott fölrobbanván, nagy kárt okozott, sőt, hir szerint, két ember életét is vesztette. Ez a híresztelés azonban nem nyert hivatalos megerősítést. Orosz részről kijelentik, hogy a dolog véletlenül történt az ágyukezelési gyakorlatok kapcsán. Csodálkozást kelt azonban, hogy a „Rostislav“ a gyakorlatozásoknál éles töltésű ágyukat használ. A „Rostislav“ parancsnoka sietett a tengerészeti hatóságoknál mentegetődzését előadni és kijelentette, hogy véletlenség történt. Az eset, mely a városban nagy feltűnést keltett, kellemetlenül hatott az ottomán közönségre. A cenzúra megtiltotta a sajtónak, hogy a dologról közléseket hozzon. (4 „Rostislav“ hadihajó az orosz Fekete-tengeri flottához tartozó páncélos. 1896-ban bocsátották vízre és petróleumfűtésre van berendezve. Hossza 105, szélessége 20.7, mélyjárata 6.7 méter, deplacementja 8880 tonna. Gépei 8700 lóerőt fejtenek ki. Négy darab 25 centiméteres, nyolc 15 centiméteres, tizenkét 4.7 centiméteres és tizenhat darab 3.7 centiméteres gyorstüzelő-ágyúval, 2 könnyű ágyúval és 6 torpedótanszírozó csővel van fölszerelve. Acélból épült és 632 főnyi legénysége van. ( szerk.) A helyzet Szkutari körül. Cattaro, február 12. Hiteles értesülések szerint a cetinjei hivatalos forrásból terjesztett híreket, amelyek a montenegróiaknak és szerbeknek Szkutariná elért nagy sikereiről szólnak, nagy fentartással kell fogadni. A szövetségeseknek a Tarabos-hegy, valamint Bardanol és Brdica ellen intézett támadásai nem voltak sikeresek. Brdicát háromezer malisszor és ezerötszáz török védelmezi, akik kitűnően vannak felszerelve ágyúval és hadiszerrel, úgy hogy a szövetségesek támadása nem tudott célt érni. Heves géppuska-harc után a törökök viszszaverték az ellenséget. A Taraboshegy ellen intézett támadást a szövetségesek nagy elszántsággal és ügyességgel vezették ugyan, de nem sikerült nekik az ellenséget pozíciójában megingatni. Szilisztria, Bukarest, február 12, Ä román-bolgár tárgyalások eddigi legfontosabb eredménye, hogy Bulgária elvben elismerte Romániának területi rekompenzációra bejelentett jogigényét. Románia, bár pozitíve nem vett részt a balkáni háborúban, semlegességével hathatósan támogatta a szövetséges keresztény államokat és követelését részben éppen erre a viselkedésére alapította. Másrészt azonban az a határkiegészítés, amelyet Bulgária elvben már elfogadott, kárpótolná Romániát azért az igazságtalanságért, amelyet 1878-ban, a berlini kongresszuson szenvedett, amikor is kénytelen volt Beszarábiát Oroszországnak átengedni és ezért kárpótlásul a Dobrudzsa egy részét kapta, amely akkor még török és nem bolgár terület volt. A balkáni egyensúly fentartása céljából is fölötte kívánatos, hogy Bulgária — és a többi szövetséges — várható területi gyarapodása fejében Románia határai is kiegészíttessenek. Azonkívül Constanta, Románia legnagyobb kikötője is híjával van minden sztratégiai védelemnek, egészen addig, amíg a románok most fixírozott területi követelései kielégítést nem nyernek. A bolgár és a román vezérkar előmunkálatai alapján most már nem volna nehéz megállapítani azt a sztratégiai határvonalat, amelyet Constanta és a Dobrudzsa védelme elkerülhetetlenül igényel és Bulgária már jelét adta annak, hogy ezen az alapon hajlandó a további tárgyalásokra. A románbolgár megegyezés ütközőpontja azonban Szilisztria leírása. Szilisztriáról Bulgária eddig semmi áron sem akart lemondani. Ami a Szilisztriához fűződő történelmi jogokat illeti, Szilisztria legalább annyi ideig állott a havasalföldi vajdák, mint a bolgár cárok uralma alatt. Amikor pedig a berlini kongresszus Bulgária határait megállapítva, Szilisztriát is az új hűbéres fejedelemséghez csatolta. Szilisztria 12.000 lakosa között 10 000 török volt és csak 500 bolgár. A békekötés után a törökök kivándoroltak és bolgárok költöztek a helyükbe, így Szilisztria bolgár múltja mindössze harminc esztendős. Viszont Szuisztria birtoka Bulgáriára nézve sztratégiai szempontból szinte teljesen jelentőség nélkül való, minthogy a bolgárok hajlandóknak nyilatkoztak azokat a magaslatokat Romániának átengedni, amelyek a város fölött föltétlenül uralkodnak és ahonnan a várost fél nap alatt rommá lehet lőni, így tehát Szilisztria megtartása Bulgária számára puszta presztizs-kérdéssé redukálódik. Romániának ezzel szemben életbevágó érdeke, hogy a Dobrudzsa kiegészítő részével együtt Szilisztria is a tulajdonába menjen át. 1877-ben Románia a balkáni szlávokért és elsősorban Bulgáriáért rendkívüli áldozatokat hozott, Oroszország fölszólítására. Ezért aztán hálából elvették tőle Beszarábiát, amiért aránylag csekély kárpótlás volt az akkori török Dobrudzsa egy része. Most is Románia hozza a rövidebbet? Ez a gondolat uralkodik most a román nép hangulatán. A románokat Bulgária ellen semmiféle nemzeti ellenszenv nem vezeti, az ő álláspontjuk a méltányosság álláspontja. Románia nem akarja Bulgáriát megkárosítani, de maga sem akar károsodni Páris, február 12. A román kormány itt a legutóbbi napokban százezer fegyvert vásárolt. Berlin, február 12. Itteni diplomáciai körökben hire jár, hogy a hármasszövetség lépése Szófiában valószínű. A Dardanella-ezőrsök. Törökország sorsa a galopoli- félszigeten dől el. Ha a bolgároknak sikerül Bulakrt elfoglalni és ezután a szárazföld felől csak tökéletlenül védett európai Dardanella-erődöket elfoglalni, akkor a görög flotta felhatolhat a Márvány-tengerbe, egész Konstantinápolyig. Amíg azonban ezek az erődök török kézen vannak, addig gondolni sem lehet arra, hogy a görög hajók átkeljenek a tengerszoroson. A Dardanellákat a világ legerősebb ágyúparkja övezi két oldalról és a legerősebb flotta sem volna képes az erődök gyilkos kereszttüzén áttörni. A különböző, egymásnak ellentmondó adatok egybevetésével a következő áttekintést közölhetjük a Dardanella-erődök felkészültségéről: 1. Az Égei-tenger bejáratánál összesen 200 nehéz ágyú, köztük 50 darab, tizenöt-harmincöt centiméteres kaliberű Krupp-löveg. 2. A közbülső erődök 300 ágyúja, ezek között a teljesen modern Nagara-erőd 20 Kruppágyuja, 15—28 cm. kaliberrel. 3. A gallipoli-i parti ütegek: 60 tiehén Krupp-féle és 100 régibb gyártmányú ágyú, amelyek kiszolgálására legutóbb egy vártüzér- és egy műszaki ezredet küldtek. 4. A szárazföld felőli védőművek, a félszigeten végignyúló hegygerincen és az ezzel párhuzamos töltésen elhelyezett 200 ágyú. Ezek között csak a Bulairnál lévők modernek, a többi nagyrészt elavult. Egy ellenséges flottának tehát, amely az Égei-tengerről jövet, lehetőleg „libasorban“ át akar kelni a szoroson, 70 kilométernyi vonalon 700 kitűnően födött ágyú, — köztük 150 legnagyobb kaliberű és lehető legjobban födött — előtt kell elvonulnia, a nagyszámú tengeri aknákról nem is szólva. Így tehát kizártnak mondható, hogy a kicsiny görög flotta az erődök megvívása előtt az átkelés kísérletét megkockáztassa. Még az lesz, hogy Bulgáriának azt fogják ajánlani, engedje át Szilisztria környékét Romániának s rombolja le a szilisztriai erődöket. Kérdés azonban, hogy Románia ezzel megelégszik-e s nem fogja-e magának Szilisztriának átengedését is követelni. LEGÚJABB török győzelmek: Konstantinápoly, február 12. Az „Aleindar“ esti lap értesülése szerint a janinai török sereg a Zavroko-hágónál három és félóráig tartó csatában a görög sereget teljesen megsemmisítette. Egy görög ezredet lemészároltak, csak nyolc ember menekült meg, köztük hat sebesült. Szkutarii hírek szerint a montenegróiak nem tudják folytatni az ostromot. A szerbek megtagadták az együttműködést. Konstantinápoly, február 12. A törökök Szilivrinél nagy győzelmet arattak. A bolgárok menekülnek. A bulairi harcok. Konstantinápoly, február 12. Az éjjel és ma reggel Buar előtt törökök és bolgárok között komoly harcok voltak, amelyek eredménye még ismeretlen. Hire jár, hogy a törökök megszállották Sineklit.