Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-14 / 39. szám
■ ■■ 6 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1913 február 14. 39. szám. ■ A harctéri helyzet nagyjából ma sem változott. A háború fókuszaiban: Gallipolinál, Csataldzsánál, Drinápolynál és Szkutarinál egyforma hevességgel áll a harc, döntő események azonban sehol sem játszódtak le. Legfeljebb Szkutari körül kezd a helyzet véglegesen kialakulni abban az irányban, hogy a montenegróiak és szerbek egyesült seregei képteleneknek bizonyulnak a kitűnően megerősített és rendkívüli hősiességgel védelmezett vár bevételére. A második balkáni háborúban az egyes harctereken lefolyó küzdelmeknek jellege általában nem nyílt csata, szabad terepen való összecsapás, hanem megerősített helyek elfoglalására irányuló hadműveletek sora. E megerősített helyek között három vár szerepel: Drinápoly, Szkutari és Janina és két nagyobb területre elnyúló erődítési vonal: Gallipoli és Csataldzsa. A török várak egyformán sikeresen állják eddig a heves ostromot. A két elsőrangúan fontos védelmi vonalon vívott küzdelmeknek közös vonása, hogy ellentétben az első hadjárattal, a támadó iniciatíva nagyobbrészt a törököké volt. Míg azonban a hivatalos jelentések szerint — és a részletes bolgár cáfolatok ellenére — úgy látszik, hogy a török offenzíva a csatardzsai vonalon elég jelentékeny eredményeket ért el, addig most már majdnem bizonyos, hogy a gallipoli i harctéren, a bulairi védőművek előtt a törökök a véres, bár nem nagyobbszerű vereségek egész sorozatát szenvedték. Ez pedig annál fontosabb, minthogy a háború sorsa minden valószínűség szerint Gallipoli körül fog eldőlni, amint erre már többször rámutattunk. Törökországot siralmas pénzügyein kívül főképpen a gallipolii helyzet rosszrafordulása készteti arra a török kormányt, hogy a részleges hadisikerek ellenére is lépéseket tegyen a béketárgyalások megindítása irányában. Márpedig a nagyhatalmak nyomatékosan kijelentették, hogy a békeközvetítést a balkáni szövetségeseknél csakis abban az esetben vállalhatják magukra, ha Törökország nevezetesen a drinápolyi kérdésben nagyobb engedményekre hajlandó, mint amineket a porta válaszjegyzékében leszögezett. Ha Törökország ennek tudatában mégis kiküldte Hakki pasát a hatalmakkal való tárgyalásra, ez annak bizonyítéka, hogy — régi török módszer alapján — az utolsó pillanatban enged eddigi álláspontjából és hajlandónak mutatkozik arra, hogy Drinápolyról végleg lemond. Hohenlohe herceg missziója befejezést nyert azzal, hogy királyunknak elhozta az orosz cár válaszát. Ezt a levélváltást Európaszerte a legnagyobb megnyugvással veszik tudomásul és Oroszország és a monarkia közeledésének megpecsételése gyanánt fogják fel. Ebben az értelemben kommentálja a dolgot a közös külügyminisztérium félhivatalosa is. A Balkán felosztásának kérdését a balkáni népek maguk közt intézték el és ezáltal tárgytalanná válik Oroszország és a monarkia régi rivalizálása. Mai távirataink a következők: Török győzelmek a csataldzsai vonalon. Konstantinápoly, február 13. (Hivatalos.) Papas-Burgasnál, a böjükcsekmedrei lagúnától északnyugatra heves ütközet volt. A helység közelében, ahol a bolgárok erős sáncok mögé vonultak, a dél felől érkezett török csapatok egyesültek a Csataldzsa-vonal más csapataival és véres harc után, szuronyrohammal elfoglalták a Papas- Burgastól nyugatra eső magaslatokon levő bolgár hadállásokat. A bolgár csapatok csaknem teljesen megsemmisültek. A török lovasság megszállta Pigadost, amely feleúton van Kalikratia és Silivri között. Az ellenség visszavonult. Köln, február 13. Londoni jelentés szerint angol katonai szakkörök azt bizonyítgatják, hogy a bolgár csapatok különféle pontokról azért hátrálnak, hogy a török sereget védett tüzelő árkai mögül kicsalják egy nagy döntő ütközetre. Enver* bej támadása, Páris, február 13. Az „Excelsior“ tudósítója jelenti Konstantinápolyból, Enverbej 60.000 főből álló különböző fegyvernemű csapataival a Márvány-tenger Eregli kikötőjében, Csorlától délkeletre, sikeresen partra szállott. A bolgár csapatok a partraszállítás közben megtámadták a törököket, de a török hadihajók visszaverték a támadást és az egész sereget partraszállították. A bolgárok feladták az Ergene-folyó mellett elfoglalt vonalat és minden jel arra mutat, hogy tegnap óta nagy és általános csata kezdődött. Enver bej csapatai előnyomulnak és a Konstantinápolyból érkezett eddigi hírek szerint a bolgárok általános visszavonulást rendeznek, napokban intézett támadások olyan veszteségekkel jártak a montenegrói seregre nézve, melyekkel az elért sikerek semmiféle arányban sem állanak. Az öszszes kórházak túl vannak zsúfolva sebesültekkel, a halottak száma pedig rendkívül nagy. A legutolsó forszírozott támadások állítólag nem kevesebb, mint 3500 montenegrói harcos életébe kerültek. Emellett az ország pénzügyi helyzete is kétségbeejtő, mert az a segély, melyet Montenegró Bulgáriától kap, távolról sem elég arra, hogy ezt a szegény országot a háború pénzügyi következményeitől megmentse. A nép hangulata izgatott és mindjobban a dinasztia ellen fordul. Drinápoly ostroma, Szófia, február 13. A bolgár kormány a nagyhatalmak energikus követelésére elhatározta, hogy megengedi, hogy a Drinápolyban lévő idegen konzulok és idegen állampolgárok szabadon elvonulhassanak. Konstantinápoly, február 13. Drinápoly bombázása tovább folyik, de gyengén. Tegnapelőtt szerb csapatok érkeztek Drinápoly elé és Marras és a nyugati front között oszlottak el. * Csatadzsálág Újabb török győzelmek. — Sk bolgár hadvezetőség cáfolata. —Szkutari bevehetetlen. Hakki pasa a porta békekövete. — Királyunk és a cár levélváltása. Bolgár cáfolat. Dimotika, február 13.. A bolgár főhadiszállás kommünikét tesz közzé, amelyben ezeket mondja: Az összes konstantinápolyi jelentések a háború második periódusában történt katonai operációkról, melyekben a török seregek állítólag győzelmeket arattak a bolgárok fölött, teljesen hamisak és a török hatóságok részéről azért terjesztetnek, hogy Európa közvéleményét tévútra vezessék. Ezután a kommüniké részletesen cáfolja a török győzelmi híreket és beszámol azokról az eredményekről, amelyeket a bolgárok az egész vonalon elértek. A bevehetetlen Szkutari, Cattaro, február 13. Cetinjében rendkívül nyomott a hangulat és kezdenek lemondani arról, hogy Szkutari, melyért már annnyi vér folyt, valaha Montenegróé lesz. A Szkutari és külső védmművei ellen a legutóbbi Hakki pasa küldetése Konstantinápoly, február 13. A hétfői minisztertanácson Mahmud Sefket nagyvezér és Kücsük Szaid pasa a birodalom rossz pénzügyi helyzetére való tekintettel, amellett foglalt állást, hogy a kormány, elfogadva a nagykövetek tanácsát, igyekezzék, új közvetítésnek az útját egyengetni, a belügyminiszter, az igazságügyminiszter, a közmunkaminiszter és a postaminiszter azonban, kik a komité tagjai, leszavazták. A belügyminiszter azt tanácsolta, hogy a háborút folytassák a legvégsőig és erre a célra az öt leggazdagabb vilajetben: Bagdadban, Brüszszában, Adanában, Angolában és Trapezuntban a tizedet a legközelebbi öt esztendőre előre szedjék be. A nagyvezér a legerősebben állást foglalt ez ellen a szerinte nagy veszedelmet magában rejtő intézkedés ellen. Végül a minisztertanács kompromisszumban állapodott meg, olyan módon, hogy a háború tovább tart, egyidejűleg azonban Hakki pasa nem hivatalos úton tegyen kísérleteket arra, hogy a hatalmakat közvetítésre bírja. Bécs, február 13. Hakki pasa ma délelőtt ideérkezett. A pályaudvarról a nagykövetségre hajtatott és tanácskozott Husszein Hilmi pasa volt nagyvezérrel. Hir szerint Hakki pasa este folytatja útját. A cár válasza: Pétervár, február 13. A cár a magyar királyhoz intézett levelét négy birodalmi tanácsosnak és Szaszonov külügyminiszternek közreműködésével írta meg. A cár ebben a levelében hangoztatja, hogy Oroszország nem ragaszkodik tovább Ausztria és Magyarország leszereléséhez, mert a kettős monarkia főkeszeretetéről meg van győződve. Az albán kérdésre vonatkozó rész úgy van megfogalmazva, hogy a legügyesebb diplomaták sem tudnak belőle valami határozott dolgot kiolvasni. Ez a rész csak azt mondja, hogy Oroszország távol van minden önző politikától és hogy ugyanezt az eljárást reméli Ausztriától és Magyarországtól is. Udvari körökből jelentik, hogy a balkáni kérdés végleges lebonyolítása után a cár legidősebbik két leánya, Olga és Tatjána nagyhercegnők jegyet