Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)

1913-02-14 / 39. szám

■ ■■ 6 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1913 február 14. 39. szám. ■ A harctéri helyzet nagyjából ma sem változott. A háború fókuszaiban: Gallipoli­­nál, Csataldzsánál, Drinápolynál és Szkuta­­rinál egyforma hevességgel áll a harc, döntő események azonban sehol sem játszódtak le. Legfeljebb Szkutari körül kezd a helyzet véglegesen kialakulni abban az irányban, hogy a montenegróiak és szerbek egyesült seregei képteleneknek bizonyulnak a kitű­nően megerősített és rendkívüli hősiesség­gel védelmezett vár bevételére. A második balkáni háborúban az egyes harctereken lefolyó küzdelmeknek jellege általában nem nyílt csata, szabad terepen való összecsa­pás, hanem megerősített helyek elfoglalá­sára irányuló hadműveletek sora. E meg­erősített helyek között három vár szerepel: Drinápoly, Szkutari és Janina és két na­gyobb területre elnyúló erődítési vonal: Gallipoli és Csataldzsa. A török várak egy­formán sikeresen állják eddig a heves ostro­mot. A két elsőrangúan fontos védelmi vo­nalon vívott küzdelmeknek közös vonása, hogy ellentétben az első hadjárattal, a tá­madó iniciatíva nagyobbrészt a törököké volt. Míg azonban a hivatalos jelentések szerint — és a részletes bolgár cáfolatok ellenére — úgy látszik, hogy a török offen­­zíva a csatardzsai vonalon elég jelentékeny eredményeket ért el, addig most már majd­nem bizonyos, hogy a gallipoli­ i harctéren, a bulairi védőművek előtt a törökök a vé­res, bár nem nagyobbszerű vereségek egész sorozatát szenvedték. Ez pedig annál fon­tosabb, minthogy a háború sorsa minden valószínűség szerint Gallipoli körül fog el­dőlni, amint erre már többször rámutattunk. Törökországot siralmas pénzügyein kí­vül főképpen a gallipoli­i helyzet rosszra­­fordulása készteti arra a török kormányt, hogy a részleges hadisikerek ellenére is lé­péseket tegyen a béketárgyalások megindí­tása irányában. Már­pedig a nagyhatalmak nyomatékosan kijelentették, hogy a béke­­közvetítést a balkáni szövetségeseknél csakis abban az esetben vállalhatják ma­gukra, ha Törökország nevezetesen a driná­­polyi kérdésben nagyobb engedményekre hajlandó, mint amineket a porta válaszjegy­zékében leszögezett. Ha Törökország ennek tudatában mégis kiküldte Hakki pasát a ha­talmakkal való tárgyalásra, ez annak bizo­nyítéka, hogy — régi török módszer alap­ján — az utolsó pillanatban enged eddigi álláspontjából és hajlandónak mutatkozik arra, hogy Drinápolyról végleg lemond. Hohenlohe herceg missziója befejezést nyert azzal, hogy királyunknak elhozta az orosz cár válaszát. Ezt a levélváltást Európaszerte a legnagyobb megnyugvással veszik tudomásul és Oroszország és a mon­­arkia közeledésének megpecsételése gya­nánt fogják fel. Ebben az értelemben kommentálja a dolgot a közös külügyminisz­térium félhivatalosa is. A Balkán felosztá­sának kérdését a balkáni népek maguk közt intézték el és ezáltal tárgytalanná válik Oroszország és a monarkia régi rivalizá­lása. Mai távirataink a következők: Török győzelmek a csataldzsai vonalon. Konstantinápoly, február 13. (Hivatalos.) Papas-Burgasnál, a böjük­­csekmedrei lagúnától északnyugatra heves üt­közet volt. A helység közelében, ahol a bol­gárok erős sáncok mögé vonultak, a dél felől érkezett török csapatok egyesültek a Csa­­taldzsa-vonal más csapataival és véres harc után, szuronyrohammal elfoglalták a Papas- Burgastól nyugatra eső magaslatokon levő­ bolgár hadállásokat. A bolgár csapatok csak­nem teljesen megsemmisültek. A török lovas­ság megszállta Pigadost, amely feleúton van Kalikratia és Silivri között. Az ellenség vissza­vonult. Köln, február 13. Londoni jelentés szerint angol katonai szak­körök azt bizonyítgatják, hogy a bolgár csapa­tok különféle pontokról azért hátrálnak, hogy a török sereget védett tüzelő árkai mögül k­i­­csalják egy nagy döntő ütközetre. Enver* bej támadása, Páris, február 13. Az „Excelsior“ tudósítója jelenti Konstanti­nápolyból, Enver­bej 60.000 főből álló külön­böző fegyvernemű csapataival a Márvány-ten­ger Eregli kikötőjében, Csorlától délkeletre, sikeresen partra szállott. A bolgár csapatok a partraszállítás közben megtámadták a törököket, de a török hadihajók vissza­­verték a támadást és az egész sereget partraszállították. A bolgárok feladták az Er­­gene-folyó mellett elfoglalt vonalat és minden jel arra mutat, hogy tegnap óta nagy és ál­talános csata kezdődött. Enver bej csapatai előnyomulnak és a Konstantiná­polyból érkezett eddigi hírek szerint a bolgá­rok általános visszavonulást ren­deznek, napokban intézett támadások olyan veszte­ségekkel jártak a montenegrói seregre nézve, melyekkel az elért sikerek semmiféle arányban sem állanak. Az ösz­­szes kórházak túl vannak zsú­folva sebesültekkel, a halottak száma pedig rendkívül nagy. A legutolsó forszírozott támadások állítólag nem kevesebb, mint 3500 montenegrói harcos életébe kerültek. Emellett az ország pénzügyi helyzete is kétségbeejtő, mert az a segély, melyet Mon­tenegró Bulgáriától kap, távolról sem elég arra, hogy ezt a szegény országot a háború pénzügyi következményeitől megmentse. A nép han­gulata izgatott és mindjobban a dinasztia ellen fordul. Drinápoly ostroma, Szófia, február 13. A bolgár kormány a nagyhatalmak ener­gikus követelésére elhatározta, hogy meg­engedi, hogy a Drinápolyban lévő idegen konzulok és idegen állampolgárok szabadon elvonulhassanak. Konstantinápoly, február 13. Drinápoly bombázása tovább folyik, de gyengén. Tegnapelőtt szerb csapatok érkeztek Drinápoly elé és Marras és a nyugati front kö­zött oszlottak el. * Csatadzsálág Újabb török győzelmek. — Sk bolgár hadvezetőség cáfolata. —Szkutari bevehetetlen.­­ Hakki pasa a porta békekövete. — Királyunk és a cár levélváltása. Bolgár cáfolat. Dimotika, február 13.­­. A bolgár főhadiszállás kommünikét tesz közzé, amelyben ezeket mondja: Az összes konstantinápolyi jelentések a há­ború második periódusában történt katonai ope­rációkról, melyekben a török seregek állítólag győzelmeket arattak a bolgárok fölött, telje­sen hamisak és a török hatóságok részéről azért terjesztetnek, hogy Európa közvéleményét tévútra vezessék. Ezután a kommüniké részle­tesen cáfolja a török győzelmi híreket és beszá­mol azokról az eredményekről, amelyeket a bol­gárok az egész vonalon elértek. A bevehetetlen Szkutari, Cattaro, február 13. Cetinjében rendkívül nyomott a hangulat és kezdenek lemondani arról, hogy Szkutari, melyért már annnyi vér folyt, valaha Montenegróé lesz. A Szkutari és külső védmművei ellen a legutóbbi Hakki pasa küldetése Konstantinápoly, február 13. A hétfői minisztertanácson Mahmud S­e­f­k­e­t nagyvezér és Kücsük Szaid pasa a birodalom rossz pénzügyi helyzetére való te­kintettel, amellett foglalt állást, hogy a kor­mány, elfogadva a nagykövetek tanácsát, igyekezzék, új közvetíté­snek az útját egyen­getni, a belügyminiszter, az igazságügyminiszter, a közmunkaminiszter és a postaminiszter azonban, kik a komité tagjai, leszavazták. A belügyminiszter azt tanácsolta, hogy a háborút foly­tassák a legvégsőig és erre a célra az öt leggazdagabb vilajetben: Bagdadban, Brüsz­­szában, Adanában, Angolában és Trapezuntban a tizedet a legközelebbi öt eszten­dőre előre szedjék be. A nagyvezér a legerősebben állást foglalt ez ellen a szerinte nagy veszedelmet magában rejtő intézkedés el­len. Végül a minisztertanács kompromisszum­ban állapodott meg, olyan módon, hogy a há­ború tovább tart, egyidejűleg azonban Hakki pasa nem hivatalos úton tegyen kí­sérleteket arra, hogy a hatalmakat közvetítésre bírja. Bécs, február 13. Hakki pasa ma délelőtt ideérkezett. A pályaudvarról a nagykövetségre hajtatott és tanácskozott Husszein Hilmi pasa volt nagy­vezérrel. Hir szerint Hakki pasa este folytatja útját. A cár válasza: Pétervár, február 13. A cár a magyar királyhoz intézett levelét négy birodalmi tanácsosnak és Szaszonov­­ külügyminiszternek közreműködésével írta meg. A cár ebben a levelében hangoztatja, hogy Oroszország nem ragaszkodik to­vább Ausztria és Magyarország leszereléséhez, mert a kettős mon­arkia főkeszeretetéről meg van győződve. Az albán kérdésre vonatkozó rész úgy van megfogalmazva, hogy a leg­ügyesebb diplomaták sem tudnak belőle valami határozott dolgot kiolvasni. Ez­ a rész csak azt mondja, hogy Oroszország távol van min­den önző politikától és hogy ugyan­ezt az eljárást reméli Ausztriá­tól és Magyarországtól is. Udvari körökből jelentik, hogy a balkáni kérdés végle­ges lebonyolítása után a cár legidősebbik két leánya, Olga és Tatjána nagyhercegnők jegyet

Next