Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-06 / 32. szám
6 Budapest, csütörtökigio fecruar 6. PESTI napló Pétervár, február 5. Szaszonov megígérte a portának, hogy a nagyköveti reunió javaslatának elvi elfogadásáért a további tárgyalásnál támogatni fogja. Néhány nap múlva két bolgár meghatalmazott érkezik ide. Konstantinápoly, február 5. A miniszteri tanács visszautasította azt az orosz javaslatot, hogy a fegyverszünetet négy nappal meghosszabítsák. A tőrük hadikincs, London, február 5. A portának háború-célokra rendelkezésére álló pénzt öt millió foritra becsülik. Ehhez az új török bizottság saját alapjából másfél millió fonttal járult. Konstantinápoly, február 5. A szultán 2500 fontot adományozott a nemzeti védelem céljaira. Szerbia, Belgrád, február 5. Venizelosz ma ideérkezik és Pasics miniszterelnökkel tanácskozni fog. A tanácskozásban elsősorban az osztrák és magyarszerb differenciákról lesz szó, amelyekben Venizelosz Bécsben tett ígéretéhez képest közvetíteni fog. Szaloniki, február 5. D ibrai albánok jelentik, hogy a fölkelő mozgalom a szerbek ellen egyre nagyobb mértéket ölt. Egy szerb büntetőexpedíció harminchat albán falut elpusztított. Belgrád, február 5. Valamennyi új gyors tüzelő ágyút a boszniai határra szállították s ugyancsak odahelyezték el azokat a komtácsikat is, akik az új balkáni háború kitöréséig a meghódított területen űzték garázdálkodásaikat. A 18. gyalogezred azt a parancsot kapta, hogy menjen a Drina partjára. Szkutari, Kattanj, február 5. Szkutari előtt újra megkezdődött a flare. A szerb segédcsapatok mozsárágyukat és nagy ostromágyukat állítottak föl a Taraboshegygyel és a várossal szemben. Az óriási hideg nagyon megnehezíti a csapatok mozdulatait. Albánia, Berlin, február 5. Diplomáciai körökből közült, hogy a londoni nagykövetek értekezlete mindegyik ülésében foglalkozott Albánia határainak megállapításával, de a tárgyalások még nem jutottak túl az ismert nehézségeken, amelyek szerint Oroszország támogatja Szerbia és Montenegró igényeit, ellenben Ausztria-Magyarország, mint ismeretes, a montenegróiak részéről követelt Szkutarit és a szerbek részéről követelt P r iz rendet a jövendőbeli albán államnak akarja juttatni. Sohenlohe a cárnál. Pétervár, február 5. Herceg Hohenlohe Gottfried tegnap az osztrák-magyar nagykövetségen hosszasan tanácskozott Thurn Valsassina osztrák-magyar nagykövettel. A herceg tegnap délután négy órakor adta át Carszkoje-Szélóban a magyar király Sajátkezű nevétét a cárnak. A cár Szaszohovot és Csiszkoié-Szelóba rendelte, de a külügyminiszter nem volt jelen a levél átadásánál. Bécs, február 5. Diplomáciai körökben beszélik, hogy az orosz cárnak küldött üzenet az uralkodó legsajátabb iniciatívájából eredt. Leszerelésről szó sincs a királyi levélben, amely azonban azt a nagyjelentőségű megjegyzést tartalmazza, hogy a két hatalom álláspontja nem tér el annyira egymástól, hogy ne lehetne békés után is megegyezésre jutni. Pétervár, február 5. Herceg Hohenlohe ma délelőtt megjelent a Péter és Pál székesegyházban, ahol Alexandrovics Vladimir nagyherceg koporsójára koszorút tett. A cár válasza: Páris, február 5. Újabb terv merült föl, amelyet pozitív javaslat formájában fognak a nagyköveti reunió elé terjeszteni. Ez a terv a Bécs és Pétervár között készülődő megegyezésre vonatkozik. Pétervárról érkezett táviratok szerint az a válaszlevél, amelyet a cár Hohenlohe hercegnek a magyar király számára át fog adni, épp oly meleg és szíves lesz, mint a magyar király levele. Már időst a diplomaták dolga lesz, hogy e tényállás alapján nemcsak a két monarkia jóbarátságára nézve, hanem valamennyi európai népre nézve áldásos eredményt biztosítsanak és hogy a rendes viszonyokhoz való visszatérést előkészítsék. Gallipoli jelentősége. Amikor a bolgárok már az ellenségeskedések megkezdése előtt kijelentették, hogy Drinápoly átadásával most már semmiképp sem érhetik be, akkor főképp a Gallipoli ellen irányítandó hadműveletekre céloztak. A Dardanellákat domináló erődök elfoglalása nélkül döntő győzelem el sem képzelhető, már csak azért sem, mert a félszigetet 50.000 főnyi török serg védi, melyet minden áron ártalmatlanná kell tenni. Azzal persze a bolgárok eleve tisztában vannak, hogy még a legkedvezőbb békekötés sem hagyhatja meg az elfoglalt gallipolii erődítéseket az ő birtokukban. A bolgárok legújabb keletű — egyelőre nem hivatalosan közölt — békefeltételei Trácia számára a Rodosto—Midia közti vonalat kívánják határul és Gallipolít is meghagyják Törökország birtokában. A Gallipoli ellen intézett támadásnak tehát kizárólag katonai okai lehetnek. A Gallipoli körül fekvő két török hadtest a csataldzsai bolgár állásokat hátbatámadással fenyegetik és veszélyeztetik a bolgárok összeköttetési vonalát. A gallipolii török sereg puszta megfigyelése nem volna elegendő, mert fenmaradna a veszély, hogy a törökök megtámadják és visszaverik a megfigyelő sereget. Ezenkívül pedig a gallipolii sereg a törököknek állandó tartalékul szolgálna, amelyből tengeri utón vihetnének erősítéseket a csataldzsai állásokhoz. A bolgárok csataldzsai sikerének nélkülözhetetlen előfeltétele tehát a gallipolii török sereg megsemm isítése. Hogy a bolgárok emellett még a Dardanella-erődök elfoglalására és a tengerszorosnak a görög flotta előtti megnyitására gondolnak-e, mint ezt tegnapi számunkban jeleztük, az csakhamar ki fog derülni. A török fősereg a félszigeten a bulari erődítések vonala mögött foglal állása. Bulair a félsziget legkeskenyebb részén fekszik és 1854-közt francia és angol mérnökök látták el *52» SZUTL északkelet felé a szárazföldre néző erődítésekkel. Ezek az erődítések öt kilométeren nyúlnak el és ötven nehéz ágyúval vannak felszerelve; tizenötezer ember védelmezi őket. A xerosi öböl bejáratát, ahol görög és szerb csapatok partraszállásától lehet tartani, több nehéz üteg és tengeri aknák védik. A legközelebbi nagy harcok, Drinápolytól eltekintve, Gallipoli körül várhatók, ami persze nem zárja ki azt, hogy a bolgárok a csataldzsai vonalon is erélyes offenzívát folytassanak. A póttartalékosok családtagja. — Késik a segítség. — (Saját tudósítónktól.) Hogy a mostani kormánynak nincs nagy érzéke a köz szükségletei és az ország népének kívánalmai, sőt követelései iránt, azt már többször bebizonyította és állandóan tapasztalhatjuk. Ez a nemtörődömség nyilvánul meg abban is, ahogy a behívott póttartalékosok családtagjainak segélyezését intézik, helyesebben mondva, nem intézik. A póttartalékosok családtagjainak segélyezéséről tudvalevőleg az úgynevezett háborús javaslatok egyike intézkedett. Ez a javaslat igen szépen körülírta és megállapította, hogy milyen módon és kinek az útján kell a segélyezésnek történnie, de természetesen nem határozta meg, hogy mikor. Ezt most a kormány felhasználja és bár vannak olyan póttartalékosok, akik 8—10 hét óta fegyverben állnak, családtagjaik egy fillér segélyt sent kaptak. A belügyminisztériumban és a honvédelmi minisztériumban csak a múlt héten — a törvény meghozatala után két hónappal — kezdődtek meg a tárgyalások a segélyek kiutalásáról. De a tárgyalásokat még most sem a maga jószántából indította meg a kormány, hanem kénytelen volt az ebben a tárgyban beérkezett számos megyei felterjesztés miatt. Eddig mintegy tíz törvényhatóság alispánja tett jelentést a belügyminiszternek arról, hogy megyéjükben a póttartalékosok családjai nyomorognak és éheznek. Ma érkezett meg a belügyminisztériumba Csanád vármegye jelentése is, amely szerint a megye központi szolgabíró-hivatalához tömegesen érkeznek nap-nap után a segélyt kérő kérvények. Ezért indította meg a tanácskozásokat a kormány, amely eddig állandóan az esetleges szabadságolásokban reménykedett. A kormánynak ez a különös eljárása igen furcsa konfliktust idézett elő a főváros és a kormány között. A mai helyzet körülbelül analóg másolata az annexió idejének, csakhogy akkor a koalíciós kormány ki is utalta a segélyekre szánt összegeket. Most azonban a kormány megszavaztatott néhány perc alatt a munkapárti parlamenttel egy törvényjavaslatot, de annak végrehajtásáról nem gondoskodott. Az annexió idején úgy történt a segélyek kiosztása, hogy a kormány kiutalta az összeget és a főváros az elöljáróságok útján a jelentkezőknek kellő vizsgálat után kiosztotta. Aki nem volt fővárosi illetőségű, annak illetőségi helyét értesítették a segély kiutalásáról és egyben a kormányhoz tett jelentésben részletezték az idegen illetőségűek számára kiadott összegeket. Most a kormány nemtörődömsége folytán sokkal komplikáltabb lett a helyzet. A főváros maga szavazott meg tízezer koronát, hogy addig, míg a kormány elintézi ezt az ügyét, a segélyért folyamodók kérésének eleget tehessen. Ez a segélyösszeg most már körülbelül elfogyott, de az állam pénze még mindig nem érkezett. A főváros már egy beadványt is intézett a kormányhoz, de a belügyminisztérium, legújabb szokás szerinti minden elintézés nélkül heverteti az aktát. A fővárosra anynyiban hátrányos ez a mostani állapot, mert esetleg a kormány csak azt az összeget fogja kiutalni, amít a budapesti illetőségűek kaptak, és így a fővárosnak kell majd az egyes községekkel kizzácienni.