Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-19 / 43. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 913 február 19. 43. szám. I mény. Románia követeléseit elfogadhatatlannak és a megengedhető határon túlmenőnek mondják. Arról is beszélnek, hogy maga Ferdinánd király is szilárdul el van tökélve, hogy semmi körülmények között sem egyezik bele Szilisztria átengedésébe. Berlin, február 18. Kiváló bolgár személyiség kijelentette, hogy a román-bolgár viszonyból kifolyóan az európai békét nem fenyegeti semmi veszély, a megegyezés létre fog jönni. Ha másként nem, a nagyhatalmak intervenciója következtében. Arra a kérdésre, fenyegeti-e veszedelem az európai békét Ausztria-Magyarország és Oroszország viszonyából, ezt felelte: — A király levelével kétségtelenül hangulatbeli enyhülés állott be, ha meg is kell vallani, hogy tárgyi eredmény nem mutatható fel Szófia, február 18. Itt nagy az ingerültség, noha diplomáciai körök a helyzetet optimisztikusabban ítélik meg. Tegnap újra, meg újra felmerült az a híresztelés, hogy hercegnnk a román követ parancsot kapott az elutazásra. A követ a legerélyesebben megcáfolta ezt a hírt. Berlin, február 18. A „Vossische Zeitung bukaresti távirata szerint a szófiai kudarc után a hatalmak közvetíteni fognak, mégpedig a hármasszövetség és a hármas entente egy-egy tagja. Itt azt hiszik, hogy Bulgária hajlandó lesz újabb engedményekre. Szófia, február 18. Minthogy úgy látszik, hogy a román válasz a legutóbbi bolgár javaslatra némi haladékot szenved, arra számítanak, hogy a döntés csak e hét vége felé történik meg. Attól félnek, hogy akkor a tárgyalások meghiúsulása következtében Románia és Bulgária közt megszakad a diplomáciai viszony és az itteni román követség elhagyja Szófiát. Bolgári sikerek tutalmái. Konstantinápoly, február 18. A tengerészeti minisztérium köreiből tegnap este elterjedt az a hír, hogy a bolgárok makacs harc után a szároszi öblöt uraló Viktória- és Napóleon-erődöket bevették. Vájjon e hir igaz-e, azt egyelőre nem lehet ellenőrizni. A törökök most, hír szerint, a Szultáni c-erődöt védik igen makacsul. Konstantinápoly, február 16. A bolgárok közlései a Bulair mellett török oldalon szenvedett veszteségekről, túlzottak. A porta körében elismerik, hogy két török hadosztály Bulairból támadásra ment a bolgárok ellen, de visszaverték őket. Bismerik azt is, hogy a törököknek 380 halottunk és számos sebesültjük volt. Konstantinápoly, február 18. A külföldi sajtó híreit, hogy a törökök a bulairi csatában 13.000 embert vesztettek, hivatalosan megcáfolják. És úgy cáfolják azokat a túlzott híreszteléseket, amelyek néhány nap óta katonai operációkról terjedtek el. Az a híresztelés is alaptalan, hogy a görögök a Besika-öbölben 10.000 embert szállítottak Wirt’'' Oliver bel él. Konstantinápoly, február 18. Hivatalosan megcáfolják azt a hírt, hogy Enver bej Rodostóban megsebesült. Albánia határrendezése. London, február 8. A nagykövetunió csütörtökön összeül, hogy Albániáról tanácskozzék. Tudni vélik, hogy egyrészt Oroszország nem követeli többé Szkutarit Montenegró részére, másfelől pedig gróf Berchtold hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy I peket Montenegró, Prizrendet pedig Szerbia kapja. Azt kell tehát még eldönteni, hogy mi legyen Diakovával és Dibrával. Janinát illetőleg Ausztria-Magyarország alkalmazkodik Olaszországnak az álláspontjához, mely az utóbbi időben Görögországra nézve kedvezőbb lett. London, február 18. A Reuter-ügynökség azt állítja, hogy Ausztria-Magyarország hajlandó beleegyezni abba, hogy Szkutarit Montenegróhoz csatolják. Komoly körökben kétségbe vonták ezt. Arra az itt elfogadott hírre, hogy az esetben, ha a nagyköveti reunió megfeneklik, az a már elfogadott elv, hogy Szkutari Albániát illeti meg és hogy Szerbia az Adria tengernél nem kaphat területet, és semmissé válik, megjegyzik, hogy ez, Bécsben aligha fog benyomást tenni. Azt itt is belátják, hogy Ausztria-Magyarország egyházi protektorátusának a katolikus albánok felett, ha Albániát elszakítják Törökországtól, nem volna sem értelme, sem jogosultsága. Belgrád, február 18. szerb katonai körökkel összeköttetésben álló „Piemont“ az albán kérdéssel foglalkozva, e probléma megoldását ilyformán ajánlja: Szerbia törekedjék közte és Albánia közt a dualizmust vagy a perszonáuniót megvalósitani. A szerbek most katonai sikereik alapján fél Albánia urai s most, a háború megújítása után sietniök kellene. Varonát kiüríteni és a Bécsből ráncigált bohócokat, mindenekelőtt Kemal Izmail béget előzni. Péter király proklamáltassa magát minden szerbek királyának és mint annakidején Dusán cár, az albánok királyának is. A porta és a hatalmak. Konstantinápoly, február 1I. A nagyvezér ismét sürgős lépéseket tett a nagyköveteknél, hogy a békekötést siettesse. Felkereste őrgróf P a 1l avicini osztrák-magyar nagykövetet, továbbá a német, a francia és az angol nagykövetet, akikkel beható megbeszélést folytatott. A nagykövetek állítólag egyértelműen kijelentették, hogy a portának ajánlatos a hatalmak együttes jegyzékét a megindítandó tárgyalás alapjául elfogadni, mert eredményes intervenció más alapon nem valami biztató kilátású. A nagyvezér béketörekvése, a kabinetnek nem valamennyi tagjánál talált helyeslésre, nevezetesen a belügyminiszter az, aki határozottan a háború folytatását követeli. Konstantinápoly, február ír Lapjelentések szerint vezető körökben nagy a nyugtalanság Oroszország magatartása miatt s ennek a nagyvezér kifejezést is adott Franciaország és Anglia nagykövetei előtt. A monarkia és Oroszország. Pátervár, február 18. A „Rjecs‘‘ jelenti: Ferencz József és a cár levélváltása nem teremtett kielégítő helyzetet. A félhivatalos lapok bókjainak íem szabad hitelt adni, mert amit azok mondanak, hogy Ausztria-Magyarország és Oroszország között nincsenek tényleges ellentétek, nem felel meg a valóságnak. Ha a fél-, hivatalosak édeskedő nyilatkozatait mélyebben vizsgáljuk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a levélváltás, amely utolsó kísérlet volt a helyzet javítására, célját el nem érte és a helyzet ma rosszabb, mint volt. London, február 18. Éjfél után az a hír terjedt el a városban, hogy az összes Londonban lévő magyar és osztrák tartalékos tiszteket behívták és ezek legnagyobb része már el is utazott. Pétervár, február 18. A pétervári távirati iroda illetékes helyről vett értesülése szerint külföldi lapoknak Pétervárról jelzett táviratainak az a közlése, amely Miklós cárnak I. Ferenc József császár és király sajátkezű levelére adott válasza állítólagos tartalmát közli, teljesen apokrif és puszta koholmányon alapuló Berlin, február II. Itteni diplomáciai körök felfogása szerint az Ausztria-Magyarország és Oroszország közt fennálló nézeteltérést kompromisszummal el lehet simítani. Oroszország, úgy látszik, hajlandó arra az engedményre, hogy Szkutari ne Montenegrónak, hanem Albániának jusson, viszont elvár Ausztria-Magyarországtól engedményeket a szerbek részéről igényelt albán városok dolgában. E tekintetben Ausztria- Magyarország hajlandó is bizonyos előzékenységre, természetesen nem addig a határig, amennyit Oroszország óhajt. Az angol kormány lojálisan fáradozik Oroszország és Ausztria-Magyarország közt közvetítésre. Osztrák-magyar hadihajók a török vizeken. Bécs, február 18. A „Mária Terézia“ és az „Elisabeth“ nevű cirkáló a „Militärische Zeitung“ közlése szerint Szmirnába ment. Onnan az „Elisabeth“, mint második állomáshajó Konstantinápolyba megy, míg a „Mária Terézia“ cirkálót az osztrák-magyar érdekek védelmére az Égei-tengerre küldik cirkáló utakra. A harctéri helyzet. Két hét telt el a balkáni fegyverszünet lejárta óta és döntő eseményre még mindig nem került a sor. A Gallipoli-félszigeten véres harcok folytak és folynak ugyan, de lényeges sikert egyik félnek sem sikerült elérnie. Az eddig vívott harcokban a törökök vesztesége jelentékenyen felülmúlja ugyan a bolgárokét, de a törökök helyzetét a félszigeten nem annyira a szenvedett veszteségek, mint inkább a sarkon partraszállási kísérlet megakadályozása tette súlyossá. Körülbelül húszezer főnyi sereget akartak itt a törökök partra szállítani, ami összesen harmadfél napot vett volna igénybe, tekintettel arra, hogy e rendelkezésre álló — és meglehetősen hiányos — technikai segédeszközök naponta nyolcezer ember kihajózását tették lehetővé. A bolgároknak azonban sikerült két napig tartó rendkívül véres csatában ezt a partraszállást megakadályozni. Ebben a bolgároknak igen nagy mértékben segítségére volt az az egyenetlenség, amely a török tisztikart naprólnapra elkeseredettebben szemben álló két csoportra bontja. A politikától megmételyezett török tisztikar még a birodalom végveszedelmének napjaiban is nélkülözi az egységet. Az Enverbej elleni merényletről szóló és mára megcáfolt hírek minden bizonynyal összefüggésben állnak a török tisztikar kebelében dúló és mindinkább elfajuló visszavonással. A cataldzsai vonalról a bolgárok jelentékeny számú csapatokat vontak el, főképpen a drinápolyi ostromlósereg erősítésére. Mindazonáltal azok a hírek, amelyek a törököknek a csataktcsai rónaion aratott sikeresei szóltak, bárt