Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)

1913-02-19 / 43. szám

Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 913 február 19. 43. szám. I­ mény. Románia követeléseit elfogadha­tatlannak és a megengedhető határon túl­menőnek­­ mondják.­­ Arról is beszélnek, hogy maga Ferd­inán­d király is szilárdul el van tökélve, hogy semmi k­ö­r­ü­l­m­é­n­y­e­k k­ö­­zött sem egyezik bele Szilisztria átengedésébe. Berlin, február 18. Kiváló bolgár­­ személyiség kijelentette, hogy a román-bolgár viszonyból kifolyóan a­z európai békét nem fenyegeti semmi veszély­, a megegyezés létre fog jönni. Ha másként nem, a nagyhatalmak intervenciója következtében. Arra a kérdésre, fenyegeti-e veszedelem az európai békét Ausztria-Magyar­ország és­ Oroszország viszonyából, ezt felelte: — A király levelével kétségtelenül hangu­latbeli enyhülés állott be, ha meg is kell val­lani, hogy tárgyi eredmény nem mu­­ta­t­h­a­t­ó f­e­l Szófia, február 18. Itt nagy az ingerültség, noha diplomáciai körök a helyzetet optimisztikusabban ítélik meg. Tegnap újra, meg újra felme­rült az a híresztelés, hogy herceg­n­n­­­k a ro­mán követ parancsot kapott az elutazásra. A követ a legerélyesebben megcáfolta ezt a hírt. Berlin, február 18. A „Vossische Zeitung­ bukaresti táv­irata szerint a szófiai kudarc után a hatalmak közvetíteni fognak, még­pedig a hár­masszövetség és a hármas entente egy-egy tagja. Itt azt hiszik, hogy Bulgária h­a­j­l­a­n­dó lesz újabb engedményekre. Szófia, február 18. Minthogy úgy látszik, hogy a román vá­lasz a legutóbbi bolgár javaslatra némi hala­dékot szenved, arra számítanak, hogy a döntés csak e hét vége felé történik meg. Attól félnek, hogy akkor a tárgyalások meghiúsu­lása k­ö­vet­k­e­z­t­é­b­e­n Románia és Bulgá­ria közt megszakad a­ diplomáciai vi­szony és az itteni román követség elhagyja Szófiát. Bolgári sikerek tutalm­ái. Konstantinápoly, február 18. A tengerészeti minisztérium köreiből tegnap este elterjedt az a hír, hogy a bolgárok makacs harc után a szároszi öblöt uraló Viktória- és Napóleon-erődö­­ket bevették. Vájjon e hir igaz-e, azt egyelőre nem lehet ellenőrizni. A törökök most, hír szerint, a Szultáni c-e­r­ő­döt védik igen makacsul. Konstantinápoly, február 16. A bolgárok közlései a Bulair mellett török oldalon szenvedett veszteségekről, túlzottak. A porta körében elismerik, hogy két török hadosztály Bulairból támadásra ment a bolgárok ellen, de vissza­verték őket. Bismerik azt is, hogy a tö­rököknek 380 halottunk és számos sebesültj­ü­­k volt. Konstantinápoly, február 18. A külföldi sajtó híreit, hogy a törökök a bulairi csatában 13.000 embert vesztettek, h­i­­vata­l­osan megcáfolják. És úgy cáfol­ják azokat­ a túlzott híreszteléseket, amelyek néhány nap óta katonai operációkról terjedtek el. Az a híresztelés is alaptalan, hogy a görögök a Besika-öbölben 10.000 embert szállítottak Wirt’­'' Oliver bel él. Konstantinápoly, február 18. Hivatalosan megcáfolják azt a hírt, hogy Enver bej Rodostóban megsebesült. Albánia határrendezése. London, február 8. A nagyköve­tunió csütörtökön összeül, hogy Albániáról tanácskozzék. Tudni vélik, hogy egyrészt Oroszország nem köve­teli többé Szkutarit Montenegró részére, másfelől pedig gróf Berchtold haj­landó hozzájárulni ahhoz, hogy I p­e­ke­t Mon­tenegró, Prizrendet pedig Szerbia kapja. Azt kell tehát még eldönteni, hogy mi legyen Dia­kovával és Dibrával. Jani­­n­á­t illetőleg Ausztria-Magyarország alkalmaz­kodik Olaszországnak az álláspontjához, mely az utóbbi időben Görögországra nézve kedvezőbb lett. London, február 18. A Reuter-ügynökség azt állítja, hogy Ausztria-Magyarország hajlandó beleegyezni abba, hogy Szkutarit Montenegróhoz csatolják. Komoly kö­rökben kétségbe vonták ezt. Arra az itt elfoga­dott hírre, hogy az esetben, ha a nagyköveti reunió megfeneklik, az a már elfogadott elv, hogy Szkutari Albániát illeti meg és hogy Szer­bia az Adria tengernél nem kaphat területet, és semmissé válik, megjegyzik, hogy ez, Bécs­­ben aligha fog benyomást tenni. Azt itt is belát­ják, hogy Ausztria-Magyarország egyházi pro­tektorátusának a katolikus albánok felett, ha Albániát elszakítják Törökországtól, nem volna sem értelme, sem jogosultsága. Belgrád, február 18.­­ szerb katonai körökkel összeköttetésben álló „Piemont“ az albán kérdéssel foglalkozva, e probléma megoldását ilyformán ajánlja: Szer­bia törekedjék közte és Albánia közt a dualiz­must v­agy­ a pe­r­szon­á­­­u­nió­t megva­­lósitani. A szerbek most katonai sikereik alap­­ján fél Albánia urai s most, a háború meg­újítása után sietniök kellene. Varonát kiüríteni és a Bécsből ránc­igált bohócokat, mindenekelőtt Kemal Izmail béget előzni. Péter király­ proklamáltassa magát minden szerbek királyának és mint annak­idején Dusán cár, az albánok királyá­nak is. A porta és a hatalmak. Konstantinápoly, február 1I. A nagyvezér ismét sürgős lépé­seket tett a nagyköveteknél, hogy a békekötést siettesse. Felkereste őr­gróf P a 1l a­v­i­c­i­n­i osztrák-magyar nagykö­vetet, továbbá a német, a francia és az angol nagykövetet, akikkel beható megbeszélést foly­tatott. A nagykövetek állítólag egyértelműen kijelentették, hogy a portának ajánlatos a hatalmak együttes jegyzékét a megindítandó tárgyalás alapjául elfogadni, mert eredményes intervenció más alapon nem valami biztató kilátású. A nagyve­zér béketörekvése, a kabinetnek nem vala­mennyi tagjánál talált helyeslésre, nevezetesen a b­e­l­ü­g­y­m­i­n­is­z­t­e­r az, aki határo­zottan a háború folytatását kö­veteli. Konstantinápoly, február ír Lapjelentések szerint vezető körökben nagy a nyugtalanság Oroszország ma­gatartása miatt s ennek a nagyvezér kifejezést is adott Franciaország és Anglia nagykövetei előtt.­­ A monarkia és Oroszország. Pátervár, február 18. A „Rjecs‘‘ jelenti: Ferencz József és a cár levélváltása nem teremtett kielégítő helyzetet. A félhivatalos lapok bókjainak í­em szabad hitelt adni, mert amit azok mon­danak, hogy Ausztria-Magyarország és Orosz­ország között nincsenek tényleges ellentétek, nem felel meg a valóságnak. Ha a fél-, hivatalosak édeskedő nyilatkozatait mélyebben vizsgáljuk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a levélváltás, amely utolsó kísérlet volt a hely­zet javítására, célját el nem érte és a helyzet ma rosszabb, mint volt. London, február 18. Éjfél után az a hír terjedt el a városban, hogy az összes Londonban­ lévő ma­gyar és osztrák tartalékos tiszte­ket behívták és ezek legnagyobb része már el is utazott. Pétervár, február 18. A pétervári távirati iroda illetékes helyről vett értesülése szerint külföldi lapoknak Péter­­várról jelzett táviratainak az a közlése, amely Miklós cárnak I. Ferenc József császár és ki­rály sajátkezű levelére adott válasza állítólagos tartalmát közli, teljesen apokrif és puszta koholmányon alapuló Berlin, február II. Itteni diplomáciai körök felfogása szerint az Ausztria-Magyarország és Oroszország közt fennálló nézeteltérést kompromisszum­mal el lehet simítani. Oroszország, úgy látszik, hajlandó arra az engedményre, hogy Szkutari ne Montenegrónak, hanem Albániának jusson, viszont elvár Ausztria-Magyarországtól engedményeket a szerbek részéről igényelt al­bán városok dolgában. E tekintetben Ausztria- Magyarország hajlandó is bizonyos előzékenységre, természetesen nem addig a határig, amennyit Oroszország óhajt. Az an­gol kormány lojálisan fáradozik Oroszország és Ausztria-Magyarország közt közvetítésre. Osztrák-magyar hadihajók a török vizeken. Bécs, február 18. A „Mária Terézia“ és az „Elisabeth“ nevű cirkáló a „Militärische Zeitung“ közlése szerint Szmirnába ment. Onnan az „Elisabeth“, mint második állomáshajó Konstantinápolyba megy, míg a „Mária Terézia“ cirkálót az osztrák-ma­gyar érdekek védelmére az Égei-tengerre kül­dik cirkáló utakra. A harctéri helyzet. Két hét telt el a balkáni fegyverszünet le­járta óta és döntő eseményre még mindig nem került a sor. A Gallipoli-félszigeten véres har­cok folytak és folynak ugyan, de lényeges sikert egyik félnek sem sikerült elérnie. Az eddig vívott harcokban a törökök vesztesége jelentékenyen felülmúlja ugyan a bolgárokét, de a törökök helyzetét a félszigeten nem annyira a szenvedett veszteségek, mint inkább a sarkon­ partraszállási kísérlet megakadályozása tette súlyossá. Körülbelül húszezer főnyi sereget akartak itt a törökök partra szállítani, ami össze­sen harmadfél napot vett volna igénybe, tekin­tettel arra, hogy e rendelkezésre álló — és meg­lehetősen hiányos — technikai segédeszközök naponta nyolcezer ember kihajózását tették le­hetővé. A bolgároknak azonban sikerült két na­pig tartó rendkívül véres csatában ezt a partra­szállást megakadályozni. Ebben a bolgároknak igen nagy mértékben segítségére volt az az egyenetlenség, amely a török tisztikart napról­­napra elkeseredettebben szemben álló két cso­portra bontja. A politikától megmételyezett tö­rök tisztikar még a birodalom végveszedelmé­nek napjaiban is nélkülözi az egységet. Az En­ver­bej elleni merényletről szóló és mára meg­cáfolt hírek minden bizonynyal összefüggésben állnak a török tisztikar kebelében dúló és mind­inkább elfajuló visszavonással­. A cataldzsai vonalról a bolgárok jelenté­keny számú csapatokat vontak el, főképpen a drinápolyi ostromlósereg erősítésére. Mindazon­által azok a hírek, amelyek a törököknek a csa­­taktcsai rónaion aratott sikeresei szóltak, bárt

Next