Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-23 / 47. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1913 február 23. /7. szám. — San Giuliano az európai helyzetről. — Olaszország és a monarkia egyetértése. — Az olasz kamara mai ülésén Di San Giuliano márki külügyminiszter nagyjelentőségű beszédet mondott az európai helyzetről. A balkáni kérdésről vonatkozólag kifejtette, hogy ezt a problémát az új státuszkvő formula szerint kell megoldani, amely szerint a Balkán a balkáni népeké. Hangsúlyozta az Olaszország és a többi államok, elsősorban pedig az osztrákmagyar monarkia között fennálló barátságos viszonyt. A mai földközi tengeri egyensúly fentartását az európai béke biztos zálogának jelentette ki és kiemelte, hogy a tripoliszi háborút befejező lausannei békekötés, valamint a Balkán-krízis remélhető kedvező megoldása ezt az egyensúlyt végképp meg fogják szilárdítani. Az olasz külügyminiszter beszédéről a következő részletes tudósítást adjuk: Róma, február 22. A kamara mai ülésén Di San Giuliano márki külügyminiszter beszédet mondott, amelynek során a következőket fejtette ki: — Az európai diplomácia működését az egyes szónokok éles bírálat tárgyává tették. Bár a diplomácia gyakran nincs abban a helyzetben, hogy pótolja azokat a nagy erőket, amelyeknek a nagy kérdéseket meg kell oldaniuk, nem szabad megfeledkezni arról, hogy gyakran sikerült a diplomáciának, dacára a teljes ellentétes érdekeknek, a békét fentartani 43 év óta nem volt háború az európai hatalmak között A diplomácia ezen eredménye, a balkáni kérdés megoldásával egyetemben, az azzal összefüggő gyakran teljesen ellentétes érdekek megfelelő kielégítésével olyan munka lesz, amelynek megalkotásáért a diplomáciát teljes elismerés fogja megilletni. A diplomácia munkáját megkönnyíti az a tény, hogy az összes népek és az összes államok kormányai teljes tudatában vannak felelősségüknek azért, hogy nem lényeges okok miatt nem szabad eredményeiben borzalmaskonfliktust felidézni. (A Balkán a balkáni államoké.) Olaszország benső egyetértése a monarciával és Oroszországhoz való szívélyes viszonyunk bizonyára nagyban hozzá fognak járulni ahoz, hogy a kívánt eredmény eléressék Az európai diplomácia által évek hosszú során által elfogadott balkáni territoriális status quo még mindig viták tárgya De nem szabad megfeledkezni arról hogy az ezen formulához való hűséges ragaszkodásnak csak az volt az eredménye, hogy Törökországot megkíméljük egyes provinciák elvesztésétől mindaddig a napig, amikor a balkáni országok eléggé megértek arra, hogy örökségüket átvegyék A status quo ideiglenes formulájának hoszszú éveken át való fentartása szükségessé tette a végleges formulája alkalmazását: A Balkánt a balkáni államoknak. E formula felel meg leginkább Olaszország érdekeinek, és liberális elveinek. Ez az a megoldás, amely az európai béke általános érdekeinek is legjobban megfelel. Szükséges, hogy ez a megoldás igazi szellemének megfelelően megvalósíttassék, szóval szükséges, hogy végleges megoldáshoz jussunk, mely évek hosszú sorára biztosítja a Balkán és egyúttal Európa békéjét. Ez csakis a Balkán félsziget területi felosztása révén érhető el, lehetőleg tekintetbe véve az etnográfiai és geográfiai viszonyokat és az egyes területek lakosságának érdekeit. Ezeket kell a világ civilizációjával és békéjével, az anyagi és politikai érdekekkel összhangzásba hozni. A mostanihoz hasonló válságban, amikor oly számos ellenkező érdek áll kockán és amikor mindenfelé annyi gyúlékony anyag van összehalmozva, semminemű hatalom sem kívánhatja, hogy összes érdekei és kívánalmai kielégíttessenek, hanem szükséges, hogy mindegyik állam hozzon valamelyes áldozatot és hogy az egyes érdekek és igények kiegyeztessenek olyképpen, hogy kölcsönös kompromisszumok kapcsolódjanak egymásba. Olaszország politikáját ezek az elvek irányítják. (A Földközi-tengeri egyensúly.) A török—olasz háború kitörése előtt két probléma állott előttünk. Az adriai és a földközi tengeri probléma. Az előbbi oly probléma, amely hála Olaszország és a monarkia együttműködésének és Németország közreműködésének, valamint a többi nagyhatalmak liberalizmusának, közeledik a megoldáshoz. A hatalmak ma szintén egyetértenek abban, hogy a Földközi tenger egyensúlyát fenn kell tartani. Olaszország felette örvend a felfogások ezen egyöntetűségének, amely megfelel érdekeinek is. Lybia birtoka Olaszország szempontjából megoldotta az északafrikai egyensúly problémáját, de nem csökkentette azt az érdekünket, amely a Földközi tenger egyensúlyához fűződik. Ha a szövetségesek, továbbá az összes nagyhatalmak akarata ellenére előbb-utóbb nevezetesebb territoriális változások történnének a Földközi tenger partvidékein, Olaszország semmi esetre sem lehetne ennek tétlen szemlélője, hanem követelnie kellene, hogy középtengeri nagyhatalmi állását mindenki teljes mértékben respektálja. A Földközi-tenger ma már nem a világ civilizációjának egyedüli középpontja, mint az ókorban, világjelentősége mindazonáltal nem csökkent. Sőt ellenkezőleg, minthogy a tenger közvetíti a forgalmat Európa és a többi világrészek, valamint az óceánok között, jelentősége még fokozódott. Ma már senkinek sincsen joga és soha többé senkinek sem lesz joga mare-monstrumnak nevezni a tengert. Szükséges, hogy az a nemzetek szabad útja legyen, amelyek közül egyiknek sem szabad e tenger uralmára törekednie. Az összes nemzetek s közöttük Olaszország is szabadon kell hogy használhassák a tengert. A Földközi-tenger jelenlegi helyzete megfelel Olaszország politikai és gazdasági érdekeinek és a többi nagyhatalmakkal együtt őszintén óhajtjuk, hogy a mai helyzet fenntartassék. (Az olasz-török barátság.) Az ázsiai Törökország territoriális integritását az összes hatalmak szükségesnek tartják, minthogy ez lényeges tényezője a jelenlegi egyensúlynak és hathatós biztosítéka az európai békének. Bízunk abban, hogy Törökország, amikor már nem kénytelen többé európai provinciáinak védelmére, amelyek a tények természeténél fogva állandó veszélyben voltak, amit Törökország maga is legjobban tudott, nyugodt és biztos viszonyok közt konszolidálni fogja ázsiai területét és bízunk abban is, hogy Olaszország gazáriszági tevékenységében a fejlődés és haladás tényezőjét fogja látni, amely iránt nem viseltetik bizalmatlansággal és nem fog attól tartani, hogy territoriális igényeink vannak. Ha Törökország, mint joggal hisszük, a lausannei szerződést velünk szemben legálisan betartja, ha tőkénknek, kereskedelmünknek megfelelő és állampolgáraink igaz érdekeit szem előtt tartó politikát követ. Olaszországban biztos jóbarátra számíthat. A lybiiai kérdés végleges megoldásával az olasz-török viszály teljesen megszűnt, mert nemcsak hogy a két állam között nincs többé érdekellentét, hanem mert most már sok közös érdek áll fönn. Az ázsiai Törökország territoriális integritása, a török állam fejlődése, felvirágzása, a népek jólétének emelkedése elsőrangú érdeke Olaszországnak is. Reméljük, hogy Törökország mérvadó vezető körei tekintet nélkül egyes inkompetens nyilatkozatokra, teljesen meg van győződve ennek igazságáról. Olaszország időközben és továbbra is oda fog törekedni, hogy Törökországnak barátsága látható jeleit adja és a többi hatalmakkal egyetemben oda fog hatni, hogy a béke mihamarább helyreál 1t -ass ék és hogy Törökország, amennyire lehetséges, ne nagyon érezze a háború kimeneteléből önként folyó károk nagyságát. A miniszter beszéde mély benyomást tett. A beszédet gyakori helyeslés és taps szakította meg, a végén pedig viharosan tapsoltak a miniszternek, akit a kormány összes tagjai és a képviselők nagyszámban szívélyesen üdvözöltek. A balkáni háború. — A román-bolgár feszültség megenyhült. A harctérről ma két szűkszavú távirat jelenti, hogy a törökök úgy Bulaknál, mint Csataldzsánál megkezdték az offenzívát. Részleteink a törökök előrenyomulásáról egyelőre nincsenek. Drinápoly ostrománál sem történt jelentősebb esemény. A keleti harctér legfigyelemreméltóbb híre az, amely a görögök Kisázsia ellen irányuló műveleteiről számol be. A görögök állítólag negyvenezer, más hírek szerint tizenkétezer embert készülnek partraszállítani a Tenedosszigettel szemben lévő besikai öbölben, a kisázsiai parton. Ez a partraszállás inkább mint romantikus hadivállalkozás érdekes, semmint túlságos stratégiai fontossággal bíró operáció. Egyetlen belátható célja az volna, hogy a görögök Bulak alól török csapatokat vonjanak el a kisázsiai part védelmére. Egyáltalában nem valószínű azonban, hogy a törökök a végzetes fontosságú gallipoli i harctérről csak egy szál embert is elvigyenek, annál kevésbbé, mint hogy a görögök kisázsiai műveleteinek végleges jelentőségét alig lehet tulajdonítani. A nyugati harctérről az a meglepő hír érkezik, hogy Dzsavid pasa a macedóniai harctéren szétszórt török sereg maradványait Janina alatt összegyűjtötte és most Monasztir ellen vonul. Ha e hir valónak bizonyul, akkor a szerbeknek a legrövidebb időn belül karddal a kezükben kell helytállni könnyen szerzett macedón területeik birtokáért. A hir egyébként nem látszik valószínűtlennek, mert ismeretes, hogy Janina alatt a törökök már eddig is több számottevő sikert értek el. A román-bolgár konfliktus a román minisztertanács tegnapi határozatával lényegesen enyhültnek mondható. A román közvélemény hangulata is sokkal bizakodóbb lett, mert szófiai hírek szerint ott már nem oly intranzigens a felfogás, mint eddig és Szilisztria átadását már nem mondják vitathatatlannak. A helyzet végleges tisztázódása a közeli napokban várható és minden ok megvan a békés elintézés reményére. Ezzel pedig a legégetőbb veszedelem húzódott el Európa felől. Mai távirataink a következők: Török támadás Bulakrnál Konstantinápoly, február 22. A török sereg Gallipoli félszigetén csütörtökön az összes rendelkezésre álló csapatok felhasználásával megkezdte az Inffanzivát. Nagy csata van folyamatban, mely tegnap még nem ért véget. A törökök eddig előnyben vannak. Török előnyomulás, Konstantinápoly, február 22. A törökök a csataldzsai vonalon állandóan előrenyomulnak. A török előőrsök csütörtökön egyfelől Silivriből Csorlu közelébe, másfelől Smekliből Cserkeszkőig hatoltak. Janina tartja magát. Athén, február 22. Esszad pasa, Janina parancsnoka, a trónörökös ama felszólítására, hogy Janinát adja át, következőképpen felelt: — Szívesen tennék eleget felhívásának, annyival is inkább, mert az én hadi erőm alig a fele az önének, ha hazám nem parancsolta volna, hogy ameddig csak lehet, tartsam magam. »