Pesti Napló, 1913. október (64. évfolyam, 232–258. szám)

1913-10-11 / 241. szám

l 1­4­ 1 . Meghiúsult tanulmányút. A kormány nemrég néhány kereskedőt és iparost küldött a Balkánra a kereskedelmi és ipari viszonyok tanulmányozása cél­jából. A bizottság el is indult a minap, de csak Belgrádig juthatott el, mert onnan egysze­rűen­­ visszaküldték. A szerb kormány ugyanis ki­jelentette, hogy részint a kolera miatt, r­észint harcászati szempontból nem engedheti meg, hogy a bizottság most járja be az országot. A mostani vi­szonyok különben sem olyanok, hogy ebből a szem­pontból rendes tanulmányokat lehetne végezni. A kereskedők, akik nagy ambícióval indultak a tanul­mányútra, lehangoltan tértek ma vissza Budapestre. — Kacsura herceg meghalt. Tokióból táviratoztak, hogy Kacsura herceg hosszabb betegeskedés után meghalt. Kacsura herceg 67 éves volt. A lefolyt évtized első hét évében váltakozó sikerrel állott Japán politikája élén. A japán-kínai háborúban ő vezette a japán sere­get Koreán át Mandzsúriába. Volt miniszterel­nök, hadügyminiszterhelyettes, főkancellár és pecsétőr. Németországban folytatott tanulmá­nyokat főképp a hadsereg körében. Legutóbb 1912-ben járta be Európát. — A weimari tragédia. A weimari hercegi csa­lád tragédiájának utolsó akkordjaként csendül fel a következő hír. A Hérbcy-ből Melm-be vezető ország­úton egy száguldó autó elgázolta a tizenkétéves Madeleine G­u­y­a­r­d-t, aki sérüléseibe bele is halt. Az autó utasai: Dér­oda asszony és leánya, to­vábbá a fiatal Bleichröder és a soffőr voltak. A soffőrt a meluni törvényszék szándékos ember­ölés miatt felelősségre vonta, de ez mindjárt a tár­gyalás­ elején kijelentette, hogy a baleset alkalmával nem ő hajtotta a gépkocsit, hanem Dérode kisasz­­szony, amit annak anyja kész bizonyítani. Az elnök kérdésére, hogy miért vállalta el a terhére rótt cse­lekményt, a vizsgálóbíró előtt így szólt: — Nem akartam Deroda kisasszonyt kompro­mittálni. — No és most mért vádolja a kisasszonyt, talán eltűnt?, — kérdi a bíró. — Nem, hanem meghalt, — felelte komoran a soffőr. ■ Szegény Déroda kisasszony tényleg meghalt... Egy szeptemberi éjszakán ölte meg a revolvergolyó, a Heidelbergi nagy kastélyban. Déroda kisasszonyt szász-weimari hercegnőnek hívták és alig egy hó­nappal kis áldozatának halála után maga is inkább a halált választotta, mintsem szerelmese nélkül éljen... — A hercegprímás a javítóintézetben. Aszódról jelentik: Csernoch János hercegprímás csütörtö­kön reggel Rottenbiller Fülöp igazságügyi mi­niszteri osztálytanácsos és a primási titkár kísére­tében, automobilon Aszódra érkezett a királyi javító­­nevelő intézet megtekintésére. Az intézet tisztviselő­kara élén Ducker Ödön igazgató üdvözölte a her­cegprímást. — Németek és franciák. Berlini tudósítónk tele­fonozza. A vasárnapi lóversenyen gróf Holck is­mert német űrlovasnak francia versenyparipán kel­lett volna résztvenni, most azonban azt közük, hogy gróf Holck angol lóra ül. Ennek az a magyarázata, hogy a lovassági főfelügyelő elvből megtiltotta a katonatiszteknek, hogy francia származású lovon versenyez­zenek. — Brüsszeli táviratunk szerint az egyik nagy mulatóhelyen a múlt héten föllépett egy francia kupléénekes is, aki az idegenlégióról a francia na­cionalisták szellemében dalolt s azt mondta, hogy a németek azért kedvelik a légionáriusságot, mert a német kaszárnyabeli d­erekura fölébe helyezik a húsosfazekakat. A jelenvolt németek tiltakoztak a sértő gúnyolódás ellen, de a közönség az énekesnek fogta pártját. Sű­­űn hallatszott: — Vive la France! A zenekar a Marseillaisere zendített rá s a kö­zönség követelte a francia énekestől, hogy uj kup­­lékat adjon elő a németek ellen s amikor megtette, viharos ünneplésben részesítették. Erre a németek eltávoztak a dalcsarnokból. Az eset eddig titokban maradt s csak úgy került nyilvánosságra, hogy a nacionalista sajtó németellenes célzattal kiélezte. A német diplomáciai ügyvivő a belga kormánynál lépéseket tett s ez a brüsz­­szeli polgármester előtt kifejezte azt a kívánságát, hogy hasonló esetek kerü­ltessenek el. A sértegető francia kupléénekes a rendőrség intézkedése foly­tán már nem énekli el dalait. — Gróf Batthyány Lajos szobrának leleplezése. Ikervár közönsége gróf Batthyány Lajosnak, az első magyar miniszterelnöknek emlékére hálás kegyeletből szobrot emeltetett, amelynek október 12-én, délután 3 órakor lesz a leleplezése. Az ünne­pély sorrendje: 1. Himnusz. 2. Megnyitó­ beszéd. 3. Emlékbeszéd. 4. Fohász. 5. Alkalmi óda. 6. Befejező­beszéd. 7. A szobor megkoszorúzása. 8. Szózat. Gyü­lekezés a plébánia előtti térségen. Itt várja a ren­dezőség az érkezőket. Utána népmulatság lesz a szoborfentartási alap javára. — Elzüllött úri fiuk. Párisban nagy feltűnést keltett, hogy Jean Delpech-t, Delpech volt szenátor fiát és barátját G­i­r­a­r­d­i­n joghallgatót letartóztat­ták. A két előkelő családból származó fiatalember ellen az a vád, hogy betörtek egy festőművész lakásába. Delpech már régebben is elkövetett ki­­sebb-nagyobb sikkasztásokat, de sohasem lehetett határozottan rábizonyítani a bűnt. A fiatalembert egy hírlapszerkesztő leplezte le. C o r b­e­i­­­b­a­n is tör­tént egy hasonló eset. Itt a rendőrfőnök fiát tartóz­tatták le, mert felgyújtotta az apja házát és lelövés­­sel fenyegette édesanyját. A feltűnést keltő letartóz­tatásokról a következőket jelentik: A minap letartóztatták Párisban Jean Delpecht, Delpech volt szenátor fiát és barátját G­i­r­a­r­d­i­n joghallgatót. A fiatal­embereket azzal vádolják, hogy betörtek Dumas festőművész lakásába, amely a Raspail-boulevardon 240. számú házban van. Maurice P­u­j­o, az „Action francaise“ nevű újság szerkesztője elment a rendőrségre és bejelen­tette, hogy a betörést két előkelő családból való fiatalember, név szerint Jean Delpech, a volt sze­nátor fia, és Marcel G­i­r­a­r­d­i­n joghallgató kö­vette el. A rendőrségen nem akartak hitelt adni Pujo vádaskodásának, a szerkesztő azonban azt a tanácsot adta, hogy a rendőrség küldjön detektíve­­ket három párisi zálogházba, ahol az elrabolt holmi legnagyobb részét meg fogják találni. Ez megtörtént és csakhamar kiderült, hogy a lapszerkesztőnek igaza van, a betörő csakugyan a két előkelő fiatal­ember. Most már mindketten börtönben várják ügyük elintézését. Legérdekesebb kérdés azonban az, hogy miképp jutott Maurice Pujo a bűntett nyomára. Jean Delpech a Sorbonne egyetemre járt, ahol nap-nap után lopások történtek. A legértéke­sebb fizikai, vegyi és orvosi készülékek tűntek el titokzatos módon. Az egyetemi hallgatók megfigyel­ték egymást. A megfigyelés, eredménye az lett, hogy a tettes csakis Jean Delpech lehet. Kézzelfogható bizonyíték nem volt ellene és így föl sem jelenthet­ték. Valaki tudomására hozta Pujonak az esetet, aki szintén megfigyeléseket tett az egyetemen. Neki is az lett a meggyőződése, hogy Delpech a bűnös, és az egész esetet megírta a lapjában. A fiatal Delpech rágalmazásért bepörölte és a bíróság Pujot kétezer fánk büntetésre ítélte. A szer­kesztő fizetett, de attól fogva állandóan megfigyelte a fiatalembert, aki közben meg is házasodott és Algírba ment nászútra. Amikor nemrég a lapok megírták, hogy Dumas festőművésznél betörtek, Pujo nyomban szigorú megfigyelés alá vetette Del­­pecht, mert tudta róla, hogy a fiatalember gyakori látogatója volt Dumas egyik barátjának, aki közve­tetlenül a szomszédságában lakott a megrabolt festő­nek. így került börtönbe Delpech, aki azután, hogy saját magát védje, barátját és bűntársát, Girardint is börtönbe juttatta. C­o­r­b­e i­­ b­e­­­jelentik: Bourdon rendőr­főnöknek a rendőrséget kellett segítségül hívni fia ellen, aki halállal fenyegette és felgyúj­totta házát. A fiatal Bourdon már évek óta igen rossz viszonyban élt apjával, akitől folyton pénzt követelt és amikor nem kapott, egy izben felgyúj­totta az apja csűrjét. Elmeállapota megvizsgálása végett akkor az apja elmegyógyintézetbe internálta, de miután épelméjűnek találták, kibocsátották. Ezután több ízben revolverrel kényszerítette apját nagyobb összegek átadására. A napokban új­ból pénzt követelt és amikor az apja nem adott, felgyújtotta a házat. Az apa erre kénytelen volt elzüllött fiát letartóztatni. — Robbanás. Pénteken délután öt órakor K­a­­­n­i­t­z Adolf és társa Szerecsen­ utca tizenhatodik számú házában lévő cipőkrém- és tentagyárban a munkások szappant főztek. Munka közben Hor­váth József háziszolga a forró szappanba denatu­rált szeszt öntött, a szappan gőzétől azonban a szesz felrobbant és Horváth egész testében összeégett. A mentők életveszélyes sérülésével a Rókus-kórházba vitték, a tüzet pedig a hatodik kerületi tűzoltóság pár perc alatt eloltotta. — Az aviatika haladása. Párisból jelentik: C h e u t i n francia aviatikus, aki a francia gyarma­tokon felderítő repüléseket szokott végezni, elhatá­rozta, hogy átrepüli a Szahara-sivatagot. Ghentin olyan repülőgépet készített, amely alkalmas lesz arra, hogy a forró homoksivatag felett elszállhas­son és hogy súlyosabb terhekkel emelked­jék kívánt magasságba. Cheutin ugyanis másod-, esetleg harmadmagával fog felszállani s nagymeny­­nyiségű­ benzinkészleten kívül mindenféle tudomá­nyos eszközöket stb. visz a levegőbe. Cheutin most utazott Párisba, hogy a repülőgép készítését ellen­őrizze. A gép kettős fedelű lesz és legkeve­sebb ötszáz kiló horderejű az önsúlyon kívül. A Szahara átrepülésének útiránya az eddigi megálla­pítás szerint B i­s­z­k­r­á t ö­­ indul ki és In—Szaleh— Timbuktu—Kageszen át Dakarba vezet. Az út­vonal hosszúsága kerek négyezer kilométert teszik. Chentin merész vállalkozása mögött a fran­cia kormány áll, amely erkölcsi és anyagi támoga­tással mozdítja elő az aviatikus tervét. A kormány ugyanis már akkor, amikor Cheutin felvetette az eszmét és keresztülviteléhez támogatást keresett, belátta a Szahara átrepülésének tudományos, gaz­dasági és hadászati értékét. Ha a repülés sikerül, akkor a kormány a repülést többször meg fogja is­­mételtetni s a Szaharára vonatkozólag megállapí­tandó eddig ismeretlen adatokat a francia állam, különösen pedig az afrikai gyarmatok javára érté­kesíteni fogja. Ha Chentin merész elhatározását si­ker koronázza, az emberiség végre meg fogja is­merni a Szaharát, amely annyira titokzatosnak, át­­járhatatlannak tűnt fel. Cheutin körülbelül december második felére tervezi repülését.­­ A francia keres­kedelmi miniszter most abban az irányban is kísér­leteket végeztet, hogy a gőzhajókról elkésett leve­leket nem lehetne-e a repülőgépen a hajók után szállítani, amikor még nincsenek nagyon messze a tengerparttól.­­ Pénzhamisító kereskedő, Szatm­árról jelen,tiki A szinérváraljai csendőrség letartóztatta Bogya Demeter kereskedőt pénzhamisítás miatt. Bogya ti­zenöt évvel ezelőtt adó­tiszt volt Temesváron, de a hivatalnoki pályát később a kereskedőivel cserélte föl. Tíz évvel ezelőtt fűszerüzletet nyitott Szinér­­váralján. A fűszerüzlet virágzott és Bogya csakha­mar vagyonos ember lett. Ez a rohamos vagyono­­sodás azonban többeknek feltűnt a városban. A csendőrség a minap névtelen levelet kapott, amely azzal vádolja meg Bogyát, hogy hamis pénzt készít. A levél alapján a csendőrség házkutatást tartott a megtanusított kereskedőn,­ és a ház padlásán való­ban talált is ötkoronások készítéséhez való g­é­p­e­­k­e­t. Minthogy Bogya gyakran megfordult Buda­pesten, valószínűnek tartják, hogy a főváros­ban bűntársai vannak, akik a pénzt for­galomba hozták. A nyomozást ebben az irányban is folytatják. — öngyilkos h­onvédtüzérhadnagy. Lugosról jelentik: Steinbrückner József honvédtü­zér­ hadnagy ma reggel éles beretvával átmetszette a nyakát. A kés oly 'hatalmas sebet ejtett rajta, hogy pár perc alatt elvérzett. Tisztiszolgája hörgést hallott a szobából, besietett és még életben találta az életunt hadnagyot. Nyomban segítségért sietett, de már nem lehetett megmenteni az életnek. Katonai körökben nagy feltűnést keltett az öngyilkosság. Tet­tének oka ismeretlen, semmiféle írást nem hagyott­­ hátra. Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1913. október 11 241. szám. 11 V II „Pesti Vlapest"­ez ém • Karácsonyi­­ ajándéka! 1­1 EU SZÉPMS a Büm­észetben Syasiqifri disskistesil albánt temérdek képpel a legfinomabb mű nyomópapíron.­­ Karácsonyra a „Pesti Napló“ minden előfizetője a szokásos feltételek mellett ingyen megkapja­

Next