Pesti Napló, 1913. november (64. évfolyam, 259–283. szám)

1913-11-28 / 281. szám

Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1913. november 28. 281. szám. 13 — Megszökött kereskedő. Gyulafehérvárról Je­lentik, hogy Szálkai Sándor terménykereskedő két hét előtt eltűnt a városból. A vele üzleti összeköt­tetésben álló kereskedők táviratoztak érte Buda­pestre és Bécsbe, de sehol se találták. Megvizsgál­ták a kereskedő vagyoni viszonyait és akkor ki­derült, hogy kevés aktíváival szemben 4.500.000 K a passzíva. A környékbeli gazdák és a helybeli pénz­intézetek súlyosan károsodtak. Legutóbb a Magyar Általános Hitelbank brassói fiókja adott be Szálkai ellen följelentést. — Gyászrovat. Á­d­á­m András nyugalmazott királyi kúriai tanácselnök, a dunamelléki református egyházkerület tanácsbirája, a második osztályú vas­­koronarend tulajdonosa Budapesten, hetvenéves ko­rában elhunyt. Dr. Austerlitz Mayer, az eperjesi neológ hitközség főrabbija, ma nyolcvanegy éves korában Eperjesen elhunyt.­­ Ellopott pénzeszsákok. Boroszlóból távira­toztak, hogy vasúti rablók szerdán éjjel kifosztot­ták Porosz-Sziléziában Noisse állomás közelében egy személyvonat postakocsiját. A személyvonat éjjel tizenegy órakor hagyta el Neisse állomást s közvetlenül azután hirtelen megállott nyílt pályán, mert valamelyik kocsiban megrántották a vészféket. A vasúti személyzet össze-vissza­ futkosott, m­íg megtudta, hogy egy női szakaszban húzták meg a vészféket. A kocsi teljesen üres volt. A postakocsi két alkalmazottja is sietett utána nézni a veszede­lemnek. Körülbelül negyedóra múltán megállapítot­ták, hogy nincs baj. Ezután mindenki visszatért he­lyére, a postahivatalnokok is fölszállottak s akkor vették észre, hogy öt pénzeszsák eltűnt. Öt­százezer márka volt a postazsákokban. Kétségtelen, hogy a vasúti rablók állították meg a vonatot és a nagy zűrzavarban ellopták a félmillió márkát tar­talmazó pénzeszsákokat. Ma reggel Boroszlóból száznál több csendőr ment ki Neisse környékére. — Úri betörő. Sátoraljaújhelyről jelen­tik, hogy ott szerdán Vékey Elemér, egy úri csa­lád elzüllött fia behatolt a város határában levő né­­mahegyi korcsmába, ahol Br­e­­­e­r Dávidné korcs­­márosnét és ennek anyját véresre verte, majd magá­hoz vette a pénzesláda tartalmát és elmenekült. Az elzüllött fiatalembert, aki ellen egyébként betöréses lopás miatt az egri rendőrség is köröző levelet bo­csátott ki, a csendőrsé nyomozza. A sebesült asz­­szonyokat a sátoraljaújhelyi kórházban ápolják. — A karácsonyi küldemények címzése. A Ma­gyar Államvasutak igazgatósága felkéri az utazó és a szállító közönséget, hogy a karácsonyi ünnepek előtt való nagyobb forgalom miatt a szállításra fel­adott podgyászdarabokon a rendeltetési állomást, más darabárukon pedig a rendeltetési állomáson fe­lül a cím­zett nevet, állását és lakását pontosan tün­tesse föl. Legalkalmasabb, ha a címet a burkolatra vagy az áru egész terjedelmében ragasztandó papirosra írják. Ha pedig az nem volna lehetséges, a podgyászhoz, illetve áruhoz erősítendő fatáblács­­kára, bőrdarabra, vagy erős kartonpapirosra kell írni a pontos adatokat, ami nagyban elősegíti a gyors kézbesítést. Végül felhívja az igazgatóság a közön­ség figyelmét arra, hogy a podgyászdarabokon levő régi megjelölések és tárcák az üzletszabályzat ér­telmében eltávolítandók.­­ A Medgyaszay-kabaré novemberi műsorának utolsó hetében sem csappant meg a közönség érdek­lődése. A decemberi műsorra a kabaré személyzete a legnagyobb gonddal készül. E műsoron Molnár Fe­renc, Móricz Zsigmond, Márkus László, Karinthy Fri­gyes, Vajda Ernő, Gábor Andor, Kőváry Gyula neveit találjuk. ~ Eredeti Daim­ler-autóbusz Budapesten. Mint a Bárdi József automobil rt. közli velünk, e hónap 30-án, vasárnap délelőtt a fővárosi közlekedési bizottság tagjainak egy, 39. személy befogadására alkalmas Paimler-autóbuszt fog bemutatni. A hatalmas Berlin- Marienfeldi D­a­­­m­­­e­r-gyár, mely a híres Unter­­tü­rkheimi Mercedes-gyár speciális teherautomobil­­gyára, az egyedüli­­készítője az eredeti Daimler­­tehergépeknek. Az eredeti Daimler-gépek az egész világon nagy elterjedettségnek örvendenek. A német hadügyminisztérium ezen teherautomobilokból szub­vencionált mindig a legtöbbet, ami sokat mond e gyártmány mellett. Legújabban Drezda városa 6 da­rab és a berlini földfeletti vasúti társaság 40 darab Daimler-autóbuszt rendelt. A bemutatásra kerülő típus igen tetszetős kivitelű autóbusz, amely 39 sze­mélyivel bármely emelkedést játszva vesz, teljesen zajtalan és amellett igen gazdaságos üzemű­ gép.­­ Bámulatos az az eredmény, melyet a „Hez“ illatszeráruház (Budapest, VIII., Kőfaragó­ utca 7.) elért azzal, hogy illatszereket majdnem ingyen ad és minden hónapban egy ingyen bevásárlási napot ren­dez. Ismertetőt és nagy árjegyzéket a cég ingyen küld. Olvassa el­ a cég hirdetését e lap mai számában. — Valódi perzsa és szinirna szőnyegek, megbiz-­hatóan, minden nagyságban kaphatók Zacchiri N. és D. ntd. cégnél. IV., Régi posta-utca 8. 4 Carka krónika. (Fenyegetés. — Uj körtönő. — A gyáva rendőr.) Kereskedelmi utazóknak sokszor teljese­n mind­egy, melyik irányban, vagy melyik városban kezd­jék meg túrájukat. Rendesen a véletlenre, vagy a szeszélyükre bízzák magukat, sokszor már csak a pályaudvaron döntik el, hova utazzanak. A nyugati pályaudvaron a legnagyobb forgalom közepette egy fiatal utazó lép a pénztárhoz. — Kérek egy másodosztályú jegyet... leérek egyet... — Nos? — szól a jegykezelő. —... Egyet... mondjuk Nyitrára ... A pénztáros kiveszi a jegyet a fiókból, de mi­előtt még lepecsételné, így szól: — Figyelmeztetem, hogy a nyitrai vonat épp most ment el.­­— Jó, hát akkor kérek egyet Miskolcra. A jegykezelő kikeresi a Miskolcra szóló bilétát, odailleszti a bélyegzőhöz... — Várjon csak kérem — szól hanyagul az utazó — mikor indul a miskolci vonat? — Fél háromkor — szól a vasutas kisasszony. — Az baj, az baj. Egy egész órát nem akarok várakozni... Mondja, kérem, fél kettő és fél három közt milyen vonatok indulnak? — Bécs, Temesvár ... — Adjon egyet Temesvárra... Nem, Bécsbe... Nem, mégse Bécsbe, hanem ... A kisasszony most már dühösen dugja ki a fe­jét rárival az utazóra: — Talán ugratni akar az úr engem, hogy össze­vissza kéri a jegyeket. Micsoda szemtelenség ez!... Most aztán válassza ki magának a jegyét, mert kü­lönben ... Az utazó eleinte megdöbbenve hallgatja a mér­ges szóözönt, majd gőgösen kiegyenesedik és ujjá­val megfenyegetve a kisasszonyt, így szól: — Vigyázzon, kisasszony!... Van itt Pesten más pályaudvar is!.. Uj költőim. A következő levél érkezett hozzánk: „Tekintetes szerkesztőség! Szépen kérem, becses lapjába, szerény kis ver­semnek, bert adni szíveskednék. Kéri és maratom tisztelettel Porrásné, Kegyes Eszti.“ A mellékelt vers pedig igy hangzik: A paprika, Sárgavégű­, zöld clejű­, a szegedi házak, Nagy­szerűen nézzütek ki a piros paprikával, A ház eleje sorba végig terítve, Igen hoszszu cérnára van fel­fűzve, A vonatból láttam ahogy ott eljöttem, gondolkosztam­ rajta, mi piroslik előttem; Aztán jut eszembe, ja, hisz a szegednél vagyok, Ahol az a hires, erőss paprika vagyon. Aztán tovább néztem, ej de furcsa háztettő. Mért van rá térit­ve az a piros lepedő, Mikor odaérünk akkor lá­ttam, ez is paprika. Aki oda téríttette annak volt furcsa gusztusa. Paprika paprika szép piros paprika, Szeged városainak szép piros szint ada. Portásné. Kegyes Eszti. — Miért dobták’ ki X. kollégánk cselédjét? Kollégánknak van egy öt éves kis fia, aki néha nagyon pajzánul viselkedik. Rendszerint csak egy fe­nyegetés használ: — Mindjárt hivom a rendőr bácsit! Erre a kis fiú megijed és fogadkozik hogy jól fogja magát viselni. Legutóbb ismét szükség volt egy kis fenyege­tésre. A fiúcska ugy­anis oly hangos volt, hogy az anyja kénytelen volt ráijeszten­i. •— Mindjárt hívom a rendőrt! Semmi hatás, ellenkezőleg, dacos villvonoga­­tás következett. *— Na megállj! Most igazán hívom a rendőrt. •— Nem félek én a rendőrtől — szólt büszkén ft kis­fiú — ő fél én tőlem. Tegnap este, amikor anytt*­káék a színházba voltak, kimentem a konyhába ft Juksához és láttam, amikor a rendőr bácsi elbújt előlem. • SZÍNHÁZMŰVÉSZET. (*) Operaház. Thomas Hamlet-je felette sekély­­értékű dalmű. A Mignon illusztris szerzője nagy tör­téneti operát akart írni, de költői erejét meghaladta ez a szándék, a Hamlet muzsikája dagályos, de vér­szegény nagyotakarás, nem is tudott népszerű lenni, a Romeo és Júliával együtt csak időnként szokták itt-ott elővenni, ha éppen jó énekes színészek van­nak e két mű parádés szerepei ellátására. Az Opera­házban legutóbb Titta Rutto vendégfellépése alkal­mából volt műsoron a Hamlet, most Parvis Taurino kedvéért csináltak reprizt belőle. Parvis pompás ábrázoló művészete a dán királyfi alakjá­ból nagyszerű színészi produkciót csinált. A leg­apróbb részletekig kidolgozottan állt előttünk Hamlet, drámai színésznek is becsületére vált volna, amit ez az énekes alakításban nyújtott. Énekben is több volt, mint eddigi szerepeiben és akiknek ■— mint nekünk is — most legutóbb a Rigoletto-ban olyan erőtlennek tűnt orgánuma, ma meglepetve láthatták, hogy Parvis kis terjedelmű és fáradt hangja ebben a sze­repben milyen szépen zengő, bensőséges, méregfényű­ volt. A bordáit a függöny előtt ismételtették meg vele. Ez volt az Operaházban az Olasz énekes első komoly és őszinte sikere, mégis az az érzésünk, hogy a színész sikere volt csupán, nem az énekes színészé. A harmadik felvonásban, a­ színészek jele­neténél el is hagyta az ereje, itt már egészen ki­fáradt a hangja. Új szereplő volt Gábor József, alá I.kertes alakját az ő mindig intelligens és értékes kvalitásaival öltöztette fel. Pogány tanulatlan, gyenge énekes, akit nem szabadna magánszerepben­ kiállítani, még ha a szerep olyan kicsi is, mint a Marcellusé. A meghalt király szelleme hangját Kál­m­­á­n Oszkár, a színház új ösztöndíjasa énekelte. Egy huszonegyesztendős fiú. Szép meleg basszus hangja érték. De hamisan énekelt. Tanulni kell egy ilyen hanghoz. Vencell Claudiusa a már már hala­dásnak indult énekes visszaesését jelentette, Sán­dor Erzsi Oféliája hangban friss,­­énekben korrekt, játékban szegényes és fantáziátlan. A rendező és játékmester ilyen esetekben elolvasztja a szerep­lőkkel Shakespere drámáját, jó, ha tudják a szín­padon, miről is beszél a szöveg. Ofélia ezen az estén nem tudta. S­odor­né királynéja középszerű volt. A zenekart Ábrányi vezette. Néhány új díszlet is volt, legtöbbjét felfrissítették. A nézőtéren nagy­számú közönséget láttunk. k. j. (’) Zenekari hangverseny. A Wiener Ton­ken­s 11 c 1 Orchester it hangversenyre jött most hozzánk. Részben önálló zenekari produkciókat hoz erre az öt koncentre, részben pedig zongora, hegedű és gordonka­ művészek kísérletére és egy zeneszerzői bemutató estén való közreműködésre vállalkozott. A zenekar nem lett jobb, éppen olyan harmadrendű, mint volt. A karmester Nedbal Osz­kár mióta utolszor ittjárt nagy színpadi sikere­ket aratott szerzői minőségében, de karmesternek bizony nem lett különb, mint volt. Az est érdekes­sége Turán-Hacker Mária zongoraművésznő szereplése lett. A fiatal hölgy­, aki tavalyi önálló hangversenyén olyan tiszteletreméltó képességeket mutatott, csak az imént játszott Bécsben igen nagy siker mellett. Grieg a-moll zongoraversenye érdekes és hálás hangversenydarab és a művésznő pompásan adta elő. Tekhnikai készségét éppen úgy dicsérnünk kell, mint intelligens muzsikus érzését, egy érett, ki­forrt zongorista színes, okos, jó produkciója volt ez, csupa komolyértékű kvalitás, amit Turán-Hacker Mária magával hozott és a közönség elismerése ez­úttal arra érdemes művésznek szólt. A tapsokat egy Debussy szerzett, ráadással köszönte meg. A zene­kar Weber Oberon nyitányát, Csajkovszky IV-ik szimfóniáját és Strauss Halál és megdicsőülését ját­szotta, felette mérsékelt élvezet Nedbalt és ork­esz­­terét hallgatni, azt hiszszü­k, ez a zenekar most

Next