Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-08 / 188. szám

­Bud­apest, szombat PESTI NAPSZÓ 1914. augusztus & [­188. számj] 5 r~------­£4­8. hadtest egyes részei megszállották a semleges Luxemburg nagyhercegség terüle­tét, más részein Belgiumba nyomultak, hogy megelőzzék ezen a területen francia csapat­­testek átvonulását. Az elszász-lotharingiai határon élénk előcsatározások voltak, különösen a Vogezek szorosaiban. .A francia repülőgépek munkája eddig semmiféle említésreméltó eredményt nem tu­dott felmutatni. . A német-angol háború A Miaoru előzményei London, augusztus 6. (Kopenhágán át.) Sir Eduard Grey külügyi államtitkár és a berlini, bécsi, péter­­vári, római, párisi stb. angol nagykövetek közti levelezés biztosítja a béke fentartása érdekében kifejtett fáradozást. Kiemelendő Grey egy távirata, melyet Sir Eduard Goshen berlini nagykövethez intézett július 29-én, amelyben közli, hogy a délután folyamán beszélt herceg Lichnowsky német nagykö­vettel és felhívta figyelmét arra, hogy ha Németország belekeveredik a háborús kon­fliktusba, akkor Franciaország is bele fog avatkozni. Grey nem szeretné, ha ez esetben a német nagykövet a köztük folyó tárgyalá­sok barátságos hangja által félrevezettetve, azt hinné, hogy Anglia félreáll. Ha a dolgok fejlődése úgy alakulna, hogy az angol kor­mánynak arra kellene gondolnia, hogy Anglia érdekei az intervenciót szükségessé teszik, Angliának ily esetben azonnal közbe kellene lépnie. Greynak egy másik levele, amelyet jú­lius 31-én Bertie párisi angol nagykövethez intézett, tudomására hozza a nagykövetnek, hogy az angol kormány közölte a francia nagykövettel, hogy nem vállalhat határozott kötelezettséget az intervencióra, de a dolgok további fejlődése folyamán a helyzetet az angol kormány újabb megfontolás tárgyává fogja tenni. Bertie augusztus 1-ére táviratot intézett Greyhoz, amelyben jel­enti, hogy­ a fratícia hadügyminisz­ tudtára adota az angol ka­tonai attasénak, hogy a béke biztosításának egyedüli útja Anglia katonai akciója. Róma, augusztus 7. A Giornale d Italia tudósítója jelenti: A Neiwyork Hérald párisi kiadása közli londoni híradás alapján, hogy az angol flotta csata­sorba állított része az Északi-tenger bejárásá­nál tartózkodik és a La Manche-csatornát vé­delmezi. Ezen a részen 43 nagy hajóegység van, melyeknek egy része dreadnough­t és nagy cirkáló, van továbbá 32 kisebb cirkáló, van továbbá 32 kisebb cirkáló, 110 torpedó­romboló hajó, összesen tehát száznyolcvanöt hadihajó. Ezenfelül igen sok kisebb partmenti naszád tartózkodik a szorosban. Milánó, augusztus 7. A német lobogó alatt járó kereskedelmi gőzösöket Port-Saidban figyelmeztették, hogy ne fussanak ki a Földközi-tengerre. Angol csapatok érkeznek a suezi csatornához, vala­mint angol hadihajók Port-Szaid alá, hogy a csatornát védjék. A két egyptomi tőzsdét, a kairóit és alexandriait bezárták. Algezirász, augusztus 7. A gibraltári szoroson való átkelést az an­gol tengerészeti hatóság már napokkal ezelőtt megtiltotta. Gibraltár városból a külföldi szár­mazású lakosokat kiutasították és nyomban távozniok kellett. A tengerszoros meglévő védmű­vein kívül újabb sáncokat emelnek. Sanghajból jelentik. A „Jarmouth“ nevű angol cirkáló csütörtökön befutott az itteni kikötőbe, hogy szenet és élelmiszert vegyen föl. A „Minotaur“ angol páncélos cirkáló és az „Askold“ orosz cirkáló Vusungba érkez­tek. Az angolok a „Jangszen“ lévő ágyunaszá­­dok ágyúinak zárócsapatjait levették és a ha­jókat egy­­magáncégnek adták át. A hong-­ kongi kikötőben lázas tevékenység folyik. Az „Empress“, a „Russia“ és az „Elaenken“ gő­zösöket kisegítő cirkálóknak szerelik föl. Az angol flotta hadműveletei Bécs, augusztus 7. Az angol középtengeri flotta helyzetéről eddig csak annyi ismeretes, hogy kifutott a máltai kikötőből. A berlini angolellenes tüntetések Berlin, augusztus 7. A Wolff-ügynökség jelenti: Az angol hadüze­net köztudomásra jutása után az angol nagykövet­ség előtt történt tüntetések dolgában a hivatalos Hadi­tudósítók . Nyolc hírlapíró kollégám pénteken reggel vonatra ült, hogy a főhadiszállásra utazzon és Hoelm ezredesnél, a hadi sajtó szállásának ve­zetőjénél jelentkezzék. Irigységgel és szeretet­­tel köszöntöm őket ezen a napon, amelyen a magyar sajtó legnagyobb díszpróbájába indul­nak. Az után, amelyet katonai vonaton tesznek meg, bizonyára ők maguk is el fognak gondol­kodni azon a kitüntetésen, amely bennük a magyar sajtót érte. Ne felejtse el a közönség, hogy a katonai vezetőkörök és a diplomaták az egész világon a sajtó természetes ellenségei. Kényes hadi moz­dulatok, fontos diplomáciai titkok, rejtegetve rejtegetett tervek szálai futnak össze a főhadi­szálláson, amelyet a katonai titoktartás hierar­chiájának valóságos szaiszi fátyla vesz körül. Az ellenség csak kémek és árulók útján szerez­het tudomást arról, amit a főhadiszálláson tud­nak vagy terveznek. És az újságíróban, aki mennél hitelesebb és gyorsabb információkat akar eljuttatni a közönséghez, mindig lappang valami­t a kémből. Bismarck minden indulatos vagy gúnyos szava a sajtó ellen főként abból eredt, hogy ál­landó félelemben kellett élnie, hogy terveit, el­határozásait az újságírók idő előtt kifecsegik. Dühös volt a sajtóra, amely néha még az ő világrengető energiája elé is akadályt tudott gördíteni és csúfolta, a „Druckerschwarze“-t, a nyomdafestéket, amelynek a jelentőségével azonban senki sem volt­ annyira­­ tisztában, mint ő. Az újságírásnak annak a heroikus korsza­kában, amelyben ő élt, a hadi tudósítók virtusa abból állt, hogy egymást főzzék le a meglepő hírek föltárásában és még azzal sem törődtek, hogy fontos katonai titkokat lepleznek le. Valóságos felderítő szolgálatokat végez­tek az­­ ellenség számára. Az ellenséges fővezér egyszerűen elolvasta a kitűnő sajtó­­tudósításokat, amelyek a hadban álló tábor harci készségét és állapotát a sorok közt el­árulták és gyakran megrázó és kínos botrá­nyokról rántották le a leplet. Ezekből a tapasztalatokból minden ka­tona és diplomata azt a meggyőződést szűrte le, hogy a sajtót háborúban egyszerűen lehe­tetlenné kell tenni, el kell némítani. Ennek a dicső, de káros múltnak a következményeit még ma is érezzük. A legutóbbi balkáni hábo­rúban ez abban is megnyilvánult, hogy a hadi tudósítókat mint foglyokat kezelték, nem moz­dulhattak el a főhadiszállásról, a háború tűz­vonalához egyáltalán közel sem eresztették őket, úgy hogy csak képzeletük legnagyobb megerőltetésével hallhatták az ágyuk bömbö­­­­lését és a puskák ropogását. A cenzúrának és a sajtó elhallgattatásának nem vagyunk barátai, de el kell ismerni, hogy háborús állapotban, amikor valami indiszkré­ció esetleg százezer ember életébe kerülhet — vagy, még az sincs kizárva,, hogy egy egész hadseregnek a romlását okozza — az óvatosság és a szigorúbb ellenőrzés helyén van. Ha mindezt szem előtt tartjuk, csak akkor látjuk, hogy a nyolc-tíz magyar haditudósító engedélyezésében a mi hadvezetőségünk való­ságos erkölcsi bizonyítványt állított ki a ma­­i gyar sajtó, számára­ a megbízhatóságnak, igaz­ságosságnak a hitellevelét. Amikor Katon­áék,­ akik a sajtót korábbi kampányok emlékéből­ soha sem nézték jó szemmel, nyolc-tíz kiváló­emberünket engedik maguk közé, ezzel elárul­­­ák, hogy gondolkodásuk a magyar újságíró­i­val szemben megváltozott. Nem látják benne többé a szemfüles, vörös kezű, görbe orrú, elálló fü­lű, indiszkrét, szem­telen és tudatlan sajtó-galopint, amilyennek a­ katonai fantázia sok ideig festette az újságírót,­ hanem az erkölcsileg kifogástalan, megbízható­ és művelt úri­embert, akire bátran lehet titko­­­kat bízni. A magyar sajtónak valóságos nagyi diadala ez, hogy már a katonák is megbíznak­ benne. Nem üres szó az, amit mondok és ne va­j dől­jön meg senki azzal, hogy kapok az alkal­l­m­on, amikor a sajtót dicsérni lehet cigány ló­j kupéés furfanggal. Hiszen tényekre lehet ráírni-i­tatni. Gondoljon csak a közönség azokra az európai stílű bravúrokra, amelyeket magyar újságírók csináltak meg csak azóta, amióta a balkáni események forró napirenden vannak, tehát a szerb királygyilkosság óta. Évről-évre szemlátomást fejlődött a magyar harctéri ri­port nívója, kvalitása, európaisága. A balkáni háborúkban és a rájuk következő hallatlanul érdekes általános európai feszültségben, amely-­ nek villamos kisülése épp napjainkban történt­ meg, a magyar újságíró mindig elől járt az ese-­­ményekben. A külfödi újságok színarany-igaz-s­­ágként fogadták el néha világraszóló szenzá-­ cióikat. És mégis soha egyetlenegy magyar új­ságírónak újabb időben nem volt kellemetlen­sége azzal az idegen országgal, ahonnan hír­adását világgá röpítette. Az újságírói tehetség­i­­nek, igazságérzetnek, megbízhatóságnak olyan iskolája és olyan próbája volt ez az imént múlt­­ vizsgálat a következőket állapította meg: A közönség eleinte csak hazafias dalok el-­ éneklésével tüntetett, majd amikor a nagykövetség­ ablakain többen kinéztek és gúnyos mozdulatok­kal mulattak a tüntetőkre, különböző kiáltásokra fakadtak. Az angol nagykövetség ablakaiból ekkor többen homokot, apró kövecskéket, kis angol pénzdarabokat dobtak a tüntetőkre. Erre ezek közül többen feltépték a kövezet kockáit és meg­dobálták a nagykövetség ablakait. A rendőrség rövidesen megtisztította az utcát.­­ Az angol kormány lefoglalt egy török Dreadnoughot Konstantinápoly, augusztus 7. A Sultan Ozmán nevű török dread-­­noughtot a Vickers Limited hajógyárban az angol kormány lefoglalta. Az erről kiadott hivatalos közlés ezt mondja: A Sultan Osman dreadnough­tot szeptember 30-án kellett volna­­szállítani. A török kormány sürgetésére a ha­­­jógyár beleegyezett, hogy már szeptember 1-én szállítsák a hajót, aminek ellenében a török kormány lemondott a próbautak egy részéről, valamint két ágyúról. Fél órával a török zászló kitűzése előtt az angol kormány jegy­zéket intézett az Armstrong hajógyárhoz, kijelentve, hogy az angol hajógyárban épülő­ hadihajó nem hagyhatja el az angol partot és hogy az angol kormány már megfelelő pro-­­hibitív intézkedéseket is tett. Miután az eljá­rás a nemzetközi jogba ütközik, a porta tilta-­­kozó jegyzéket intézett az angol kormányhoz.­ Az angol kormány azt válaszolta, hogy az ország érdekei szükségessé teszik ezt az intéz­kedést. Anglia a hajó vételárát vissza fogja fizetni. A török tengerészeti minisztérium a hajógyárnál is tiltakozott. A hajó lefoglalásá­ról szóló hír itt nagy felháborodást keltett. Konsantinápoly, augusztus 7. ,I'r Török lapok utalnak arra a körülményre,­ hogy az „Osman szultán“ dreadnough­t zár alá vétele az egész világ muzulmánjai körében nagy visszatetszést szült. A walesi Ssersig­a hátsorasíjaa ' London!. au­gusztus • 7. A walesi herceg bevonult a gránátok ez­­redjjéz. " 1 •*' ^"-nthex w!b j Ayi . J‘ Elfogott dán gőzös : London, augusztus 7. (Via Kopenhága.) Liverpooli Lloyd táv­! irat szerint a mersey-i hatóságok a Stettik­be­ útban Manchester felé haladó Jens­trang nevű dán gőzöst feltartóztatták. A gőzöst ka­­­tonaság hatalmába kerítette és a hajó most Mersey előtt horgonyoz.

Next