Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)

1914-09-11 / 222. szám

i­­i országban visszamaradtak, mert nem volt pénzük itiköltségre, közlik címüket a lapokban, hogy ezen az úton küldjenek számukra pénzt. A névsorból látható, hogy ismert orosz nemesi családok tagjai is tartózkodnak Berlinben. 10 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 11 (222. szám.) Albert király elvakultsága Egy tábornok brosúrája Már régen, jóval a mostani háború ki­törése előtt, amikor Belgiumnak a hiányos fölszerelését fejtegették — ennek az eredménye lett Lüttich, Namur és Antwerpen számos új erődítése —, egy brosúra jelent meg Brüsszel­ben, amelynek szerzője aktív tábornok volt. A brosúra azt mondja és katonailag is meg­okolja, hogy ha Franciaország és Német­ország között háború támadna, úgy Belgium rögtön az utóbbi hatalom pártjára állnm. Ezt a nézetet annak idején gyávaságnak mondták és a szerzőt több oldalról megtámadták, bár sok más nagyrangú tiszt is azon a véleményen volt, hogy, Belgiumnak a németek mellé kell állnia. Belgiumban utóbb általában az a nézet kapott lábra, hogy a semlegesség megtörésére nem kerül sor. Egyrészt az Angliától való fé­lelem, másrészt az időközben épített új erődí­tések és a fölemelt hadilétszám miatt. A bel­gák nem egyedül a lüttichi várban és had­seregükben bíztak, mert éppenséggel nem vet­ték biztosra, hogy a németek az ő országukon át vonulnak. A király helyzete válságossá lett: ha küzdelem nélkül hagyja átvonulni a német hadsereget, akkor a vallonok kétségkívül meg­fosztják trónjától és rögtön a francia köztár­saság pártjára állnak. Ezt megakadályozhat­ták volna, ha — mint ezt a brosúrát író tábor­nok kifejtette — a németek pártjára állnak. De a Franciaország iránt való szimpátia és a németellenes gyűlölet annyira erőt vett a kor­mányon, a hadsereg nagy részén és a belga népen, hogy a király a franciabarát politiká­jával sokkal biztosabbnak érezte trónját és hadseregét. Franciaországi Anglia és­ Orosz­ország hadserege papíron összeadva teljesen megsemmisíti a német haderőt. Ezt hallotta a belgák királya napról-napra. És igy magya­rázható a rokonérzés, amely már észrevehető volt az ellenségeskedés kezdetén, főkép a ha­táron. Reprodukáljuk most a német nagykövet kijelentését, amely közvetlenül az ultimátum átadása előtt hangzott el: — Önöknek nem kell tőlünk félni. Talán szomszédjuk házát fogják lángban látni, de az önökét meg fogjuk kímélni. Így írta legalább annak idején a Soir és az 1 Etoile helge. Ezután következett a bevonulás. Hivata­los kijelentéseinknek, hogy Belgium területi sértetlenségét tiszteletben tartjuk és csak a szabad átvonulást kívánjuk, nem hittek. Har­colni kezdtek a németek ellen és alattvalóin­kat kannibáli brutalitással űzték ki. Lüttich eleste után a királynak még egy­szer alkalma volt, hogy sértetlenül menekül­jön el. Ebben az időben már tudta a szomorú valót, hogy „barátai" magára hagyták és kis haderejével egyedül kellett szembeállani a né­met hadsereggel. Hogy még akkor is elutasí­totta Németország ajánlatát, bizonyítja a" ha­tártalan elvakultságát. Mennyivel bölcsebb volt II. Lipót a 70-es háborúban. Ő is alkotmányos monarca volt, de nagy dolgokban a maga feje után indult, míg Albert király teljesen alávetette magát miniszterei tanácsának, akik a franciabarát politika hívei voltak. Befolyásukat m­ég hat­ványozta a háború előtt tárcanélküli minisz­terré kinevezett Paul Hymans, Goblet d'Al­viella és Vandervelde. Ezek mind engedtek Klobukovszki francia követ instrukcióinak (a követ az udvarral és a minisztériummal most Antwerpenbe menekült). Mialatt Albert király a francia felfogásnak lett vak és enge­delmes szolgája,­­ elődje a trónon okos politikával megmentette országát a háború borzalmaitól és az elkövetkezendő terület­változásoktól. Hogy miképpen gondolkozott, az kitűnik a gratulációból, amelyet a szudáni ítkezet után Vilmos császárhoz intézett: — Amikor Felséged az utolsó nagy francia hadsereget szétverte, nemcsak jelentős győzelmet aratott az ellenség fölött, hanem a civilizációnak is nagy szolgálatot tett. Lipót: Alakul a polgárőrség A budapesti egyesületek nagygyűlése (Saját tudósítónktól.) A polgárőrségre — a­mely a katonai őrség szerepét vállalja át a főváros területén — szerdáig ezren jelentkeztek. Csütör­tökre ez a szám ezerötszázra emelkedett s szakadat­lanul jönnek az újabb jelentkezők a társadalom minden osztályából. Mintha nem akarnák tűrni az itthonmaradottak, hogy csupán a katonák álljanak fegyverben a haza jóvoltáért, vállalják a puskát, a szuronyt a polgárőrök is és alávetik magukat ön­ként a katonai fegyelemnek. Az Országos Céllövő Szövetségben, amely a honvédelmi minisztérium felkérésére ezt a szép mozgalmat megindította, csütörtökön este impozáns módon nyilvánult meg az egész társadalom érdek­lődése a polgárság e háborús intézménye iránt. A szövetség meghívására a fővárosnak úgyszólván va­lamennyi sport- és társadalmi egyesülete, érdek­képviselete küldöttségileg jelent meg a szervező gyűlésen és bejelentette csatlakozását. A sok száz civil között uniformis is tarkállott: a honvédelmi minisztérium és a városparancsnokság is elküldte képviselőit a tanácskozásra. Megjelent a gyűlésen gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, dr. Plósz Sándor és közéletünk sok más előkelősége, akiket sorra megéljeneztek. S hogy a társadalomnak milyen különböző ré­tegei lelkesednek a mozgalomért, mutatóba fölsoro­lunk néhányat a rengeteg egyesület és testület kö­zül, amely a gyűlésen képviseltette magát. Ott volt a földmívelésügyi minisztérium, a függetlenségi és 48-as pártkör, a Központi Demokrata Kör, a Re­form Klub, a Máv igazgatósága, a Lipótvárosi Ka­szinó, a Budai Polgári Kaszinó és a társaskörök egész sora, a legtekintélyesebb egyesületek, mint a Magyar Mérnök- és Építész Egyesület, a Kereskedel­mi és Iparkamara, az Országos Iparegyesület, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Kereskedelmi Testület, a Vasutas Szövetség, az Országos Testne­velési Tanács, a különböző sportegyesületek, az egyetemi ifjúság küldöttsége, a keresztényszocialis­ták szövetsége, pénzintézetek, munkásegyesületek, dalkörök nagy számban. A gyűlésen Szemere Huba, az Országos Céllövő Szövetség társelnöke elnökölt. A jegyzőkönyvet dr. Szegő Ferenc és dr. Barbus Jenő vezették. Szemere Miklós, a távollevő elnök táviratban üdvözölte a mozgalmat. Szemere Huba nyitotta meg a gyűlést. Ismer­tette a polgárőrség feladatait, az ennek megalakítá­sára vonatkozó eddigi mozgalmat, valamint az őr­ség szervezetét. Azok, akik a polgárőrség kötelékébe lépnek, arra vállalkoznak, hogy hetenként tizenkét órán át katonai őrszolgálatot végeznek a főváros te­rületén s ez idő alatt katonai fegyelem alatt állanak. Melegen üdvözölte az egyesületek nagy számban megjelent képviselőit s kérte, hogy tagjaik sorából minél több jelentkezőt toborozzanak. A jelenlévők lelkesen megéljenezték az elnö­köt és kimondották, hogy a polgárőrség előkészítő szervezete megalakult. Az őrség maga akkor kel életre, amikor a honvédelmi minisztérium a maga fenhatósága alatt megszervezi. Addig is a Cél­lövő Szövetség vezeti az előkészítő munkálatokat. Hivatalos helyiségében reggel 8 órától este 8-ig szolgálatot tartanak és fogadják a jelentkezőket, akik végtelen sorban érkeznek. Mikor az alakuló­gyűlést befejezték, akkor is egész tömeg várako­zott az előszobában és a folyosókon és sietve özön­lött be a termekbe, hogy a polgárőrségi fogadal­mat aláírhassa. Dr. Miklós Antal, Újpest város pol­gármestere, a polgári segítő­ bizottság legutóbbi ülésén a bizottsággal megállapodott abban, hogy Új­pesten is megalakítják a polgárőrséget, mely hatósági jelleggel az újpesti sportegyletek bevoná­sával közbiztonsági feladatok elvégzésére fog vál­lalkozni. A polgárőrség megalakításának részleteit a legközelebbi közgyűlésen fogják megállapítani. Új adatok az orosz had­­seregről Egy hozzáértő információja Oroszországban évenként kétszer megjelenik a nagyközönség számára egy katonai folyóirat, az „orosz haderő rövid jegyzéke". Ez a folyóirat elmondja, hogy az egyes csapatok melyik hadtest­hez tartoznak, hol van a hadtestek kiegészítő és felszerelő kerülete. A foglyok között vannak olya­nok is, akiknek ezrede e folyóirat szerint a Kau­kázusban, Kazánban és Moszkvában állomásozik és vannak köztük katonák a varsói és lodzi hadtes­­­tekből is. A kaukázusi katonák elmondták, hogy az ő ezredeik már 1911 márciusában hadilétszámon várták az indulási parancsot. Oroszország folytonosan odább tolta csapatait nyugati irányban. Készülődéseiről szakkörökben már régen tudnak. Francia katonai folyóiratok is közöltek erről cikkeket. A mi hadvezetőségünk ter­mészetesen értesült minden egyes orosz ezred hely­változtatásáról. Az orosz diplomácia is ravasz nyilatkozatokkal mindenképen leplezni iparkodott a készülődéseket és hazug megnyugtatásaival szomszédait tévútra akarta vezetni. A tilcsiti békekötés napja óta Orosz­ország nyugati szomszédaival mindig hazug és ál­nok módon tárgyalt. Ignatievet bámuló dicsérettel nevezték „a ha­zugság atyjának", Hartwigot a nemrég elhunyt bel­grádi követet szerb tisztelői ugyanígy hívták. Lu­homlinov generális, az orosz hadügyminiszter így tudta meglepni a laikus világot az orosz hadsereg gyors mozgósításával és a megkezdett offenzívával. Más téren is nagyon sokat fejlődött az orosz hadsereg. Akik a mostani csatákban részt vettek, mondják, hogy az orosz gyalogság várakozáson fe­lül, kitűnően harcolt és a hadvezetőség tökéletesen kihasználta a terep által nyújtott előnyöket. Egyedül a célzási képességük gyenge, de már a formációik meglepően modernek, nem küzdenek zárt tömegben, hanem rajvonalra oszlanak. A kozáklovasság még mindig középkori, elma­radott elvek szerint harcol, rabolnak, pusztítanak, a falvakat felégetik, rendes csapatokkal nem képe­sek szembeszállni. Az orosz hadsereg azonban ren­delkezik igen használható és bátor lovasezredek­kel is. Az orosz tüzérség igen jól működik : első lö­véseik rendesen rövidek, a második a sorok mögött csap le, hanem a harmadik majdnem mindig pon­tosan talál. Specialitása, úgy látszik, a mostani háborúban az, hogy a vezérdombokra vadászik, főképp az el­lenség vezérkarára tüzel, mihelyt valamely magas­laton észreveszi. A csapatok élelmezése a foglyok szerint álta­lában rossz. A csapatok „szellemére" vonatkozólag pedig megoszlanak a vélemények. Nem szabad el­hinni azt a sok szidalmat, lekicsinylést, amit a fog­lyoktól hall az ember. A muzsik, a legénységi anyag nagy része engedelmes, vakon bátor, nem sokat gon­dolkozik, hanem követi a parancsot. A tisztikar roppantul megváltozott a japáni háború óta, ame­lyet óriási tisztogatás követett. Most jobb. De azért még sok panamista és indolens akad. Egy elfogott tábornoknál fontos hadügyi iratok mellett találtak szerelmes leveleket valami kokottól. Ugyanabban a rekeszben, ahol felesége leveleit őrizte. A német ál­tal elfogott tizenhét generális csaknem kivétel nél­kül megtörtnek látszott. A tizennyolcadik hadtest parancsnoka úgy sitt, mint valami kis­gyerek. A tisztikar és a legénység körében nagyon csekély lelkesedés mutatkozik, ami a háborút il­leti. Sőt határozott, igen biztos jelek vannak arra, hogy nem szívesen mentek a háborúba. Féltek is a némettől, legújabban — a csaták tapasztalatai után — pedig különösen a vörös ördögtől, a ma­gyar huszártól. — Nehéz munkánk volt — mondták — a ma­kakik­kal (ez a japániak majom-gúnyneve) — de a mostani ellenfeleinkre már gúnynevet sincs ked­vünk csinálni. Vége minden tréfának­ kétségtelen végül, hogy az orosz hadsereg ma már nem az a gyülevész és korrumpált csorda, a­­­melynek a laikus közvélemény­ tartotta, a reform.

Next