Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-11 / 222. szám
ii országban visszamaradtak, mert nem volt pénzük itiköltségre, közlik címüket a lapokban, hogy ezen az úton küldjenek számukra pénzt. A névsorból látható, hogy ismert orosz nemesi családok tagjai is tartózkodnak Berlinben. 10 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 11 (222. szám.) Albert király elvakultsága Egy tábornok brosúrája Már régen, jóval a mostani háború kitörése előtt, amikor Belgiumnak a hiányos fölszerelését fejtegették — ennek az eredménye lett Lüttich, Namur és Antwerpen számos új erődítése —, egy brosúra jelent meg Brüsszelben, amelynek szerzője aktív tábornok volt. A brosúra azt mondja és katonailag is megokolja, hogy ha Franciaország és Németország között háború támadna, úgy Belgium rögtön az utóbbi hatalom pártjára állnm. Ezt a nézetet annak idején gyávaságnak mondták és a szerzőt több oldalról megtámadták, bár sok más nagyrangú tiszt is azon a véleményen volt, hogy, Belgiumnak a németek mellé kell állnia. Belgiumban utóbb általában az a nézet kapott lábra, hogy a semlegesség megtörésére nem kerül sor. Egyrészt az Angliától való félelem, másrészt az időközben épített új erődítések és a fölemelt hadilétszám miatt. A belgák nem egyedül a lüttichi várban és hadseregükben bíztak, mert éppenséggel nem vették biztosra, hogy a németek az ő országukon át vonulnak. A király helyzete válságossá lett: ha küzdelem nélkül hagyja átvonulni a német hadsereget, akkor a vallonok kétségkívül megfosztják trónjától és rögtön a francia köztársaság pártjára állnak. Ezt megakadályozhatták volna, ha — mint ezt a brosúrát író tábornok kifejtette — a németek pártjára állnak. De a Franciaország iránt való szimpátia és a németellenes gyűlölet annyira erőt vett a kormányon, a hadsereg nagy részén és a belga népen, hogy a király a franciabarát politikájával sokkal biztosabbnak érezte trónját és hadseregét. Franciaországi Anglia és Oroszország hadserege papíron összeadva teljesen megsemmisíti a német haderőt. Ezt hallotta a belgák királya napról-napra. És igy magyarázható a rokonérzés, amely már észrevehető volt az ellenségeskedés kezdetén, főkép a határon. Reprodukáljuk most a német nagykövet kijelentését, amely közvetlenül az ultimátum átadása előtt hangzott el: — Önöknek nem kell tőlünk félni. Talán szomszédjuk házát fogják lángban látni, de az önökét meg fogjuk kímélni. Így írta legalább annak idején a Soir és az 1 Etoile helge. Ezután következett a bevonulás. Hivatalos kijelentéseinknek, hogy Belgium területi sértetlenségét tiszteletben tartjuk és csak a szabad átvonulást kívánjuk, nem hittek. Harcolni kezdtek a németek ellen és alattvalóinkat kannibáli brutalitással űzték ki. Lüttich eleste után a királynak még egyszer alkalma volt, hogy sértetlenül meneküljön el. Ebben az időben már tudta a szomorú valót, hogy „barátai" magára hagyták és kis haderejével egyedül kellett szembeállani a német hadsereggel. Hogy még akkor is elutasította Németország ajánlatát, bizonyítja a" határtalan elvakultságát. Mennyivel bölcsebb volt II. Lipót a 70-es háborúban. Ő is alkotmányos monarca volt, de nagy dolgokban a maga feje után indult, míg Albert király teljesen alávetette magát miniszterei tanácsának, akik a franciabarát politika hívei voltak. Befolyásukat még hatványozta a háború előtt tárcanélküli miniszterré kinevezett Paul Hymans, Goblet d'Alviella és Vandervelde. Ezek mind engedtek Klobukovszki francia követ instrukcióinak (a követ az udvarral és a minisztériummal most Antwerpenbe menekült). Mialatt Albert király a francia felfogásnak lett vak és engedelmes szolgája, elődje a trónon okos politikával megmentette országát a háború borzalmaitól és az elkövetkezendő területváltozásoktól. Hogy miképpen gondolkozott, az kitűnik a gratulációból, amelyet a szudáni ítkezet után Vilmos császárhoz intézett: — Amikor Felséged az utolsó nagy francia hadsereget szétverte, nemcsak jelentős győzelmet aratott az ellenség fölött, hanem a civilizációnak is nagy szolgálatot tett. Lipót: Alakul a polgárőrség A budapesti egyesületek nagygyűlése (Saját tudósítónktól.) A polgárőrségre — amely a katonai őrség szerepét vállalja át a főváros területén — szerdáig ezren jelentkeztek. Csütörtökre ez a szám ezerötszázra emelkedett s szakadatlanul jönnek az újabb jelentkezők a társadalom minden osztályából. Mintha nem akarnák tűrni az itthonmaradottak, hogy csupán a katonák álljanak fegyverben a haza jóvoltáért, vállalják a puskát, a szuronyt a polgárőrök is és alávetik magukat önként a katonai fegyelemnek. Az Országos Céllövő Szövetségben, amely a honvédelmi minisztérium felkérésére ezt a szép mozgalmat megindította, csütörtökön este impozáns módon nyilvánult meg az egész társadalom érdeklődése a polgárság e háborús intézménye iránt. A szövetség meghívására a fővárosnak úgyszólván valamennyi sport- és társadalmi egyesülete, érdekképviselete küldöttségileg jelent meg a szervező gyűlésen és bejelentette csatlakozását. A sok száz civil között uniformis is tarkállott: a honvédelmi minisztérium és a városparancsnokság is elküldte képviselőit a tanácskozásra. Megjelent a gyűlésen gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, dr. Plósz Sándor és közéletünk sok más előkelősége, akiket sorra megéljeneztek. S hogy a társadalomnak milyen különböző rétegei lelkesednek a mozgalomért, mutatóba fölsorolunk néhányat a rengeteg egyesület és testület közül, amely a gyűlésen képviseltette magát. Ott volt a földmívelésügyi minisztérium, a függetlenségi és 48-as pártkör, a Központi Demokrata Kör, a Reform Klub, a Máv igazgatósága, a Lipótvárosi Kaszinó, a Budai Polgári Kaszinó és a társaskörök egész sora, a legtekintélyesebb egyesületek, mint a Magyar Mérnök- és Építész Egyesület, a Kereskedelmi és Iparkamara, az Országos Iparegyesület, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Kereskedelmi Testület, a Vasutas Szövetség, az Országos Testnevelési Tanács, a különböző sportegyesületek, az egyetemi ifjúság küldöttsége, a keresztényszocialisták szövetsége, pénzintézetek, munkásegyesületek, dalkörök nagy számban. A gyűlésen Szemere Huba, az Országos Céllövő Szövetség társelnöke elnökölt. A jegyzőkönyvet dr. Szegő Ferenc és dr. Barbus Jenő vezették. Szemere Miklós, a távollevő elnök táviratban üdvözölte a mozgalmat. Szemere Huba nyitotta meg a gyűlést. Ismertette a polgárőrség feladatait, az ennek megalakítására vonatkozó eddigi mozgalmat, valamint az őrség szervezetét. Azok, akik a polgárőrség kötelékébe lépnek, arra vállalkoznak, hogy hetenként tizenkét órán át katonai őrszolgálatot végeznek a főváros területén s ez idő alatt katonai fegyelem alatt állanak. Melegen üdvözölte az egyesületek nagy számban megjelent képviselőit s kérte, hogy tagjaik sorából minél több jelentkezőt toborozzanak. A jelenlévők lelkesen megéljenezték az elnököt és kimondották, hogy a polgárőrség előkészítő szervezete megalakult. Az őrség maga akkor kel életre, amikor a honvédelmi minisztérium a maga fenhatósága alatt megszervezi. Addig is a Céllövő Szövetség vezeti az előkészítő munkálatokat. Hivatalos helyiségében reggel 8 órától este 8-ig szolgálatot tartanak és fogadják a jelentkezőket, akik végtelen sorban érkeznek. Mikor az alakulógyűlést befejezték, akkor is egész tömeg várakozott az előszobában és a folyosókon és sietve özönlött be a termekbe, hogy a polgárőrségi fogadalmat aláírhassa. Dr. Miklós Antal, Újpest város polgármestere, a polgári segítő bizottság legutóbbi ülésén a bizottsággal megállapodott abban, hogy Újpesten is megalakítják a polgárőrséget, mely hatósági jelleggel az újpesti sportegyletek bevonásával közbiztonsági feladatok elvégzésére fog vállalkozni. A polgárőrség megalakításának részleteit a legközelebbi közgyűlésen fogják megállapítani. Új adatok az orosz hadseregről Egy hozzáértő információja Oroszországban évenként kétszer megjelenik a nagyközönség számára egy katonai folyóirat, az „orosz haderő rövid jegyzéke". Ez a folyóirat elmondja, hogy az egyes csapatok melyik hadtesthez tartoznak, hol van a hadtestek kiegészítő és felszerelő kerülete. A foglyok között vannak olyanok is, akiknek ezrede e folyóirat szerint a Kaukázusban, Kazánban és Moszkvában állomásozik és vannak köztük katonák a varsói és lodzi hadtestekből is. A kaukázusi katonák elmondták, hogy az ő ezredeik már 1911 márciusában hadilétszámon várták az indulási parancsot. Oroszország folytonosan odább tolta csapatait nyugati irányban. Készülődéseiről szakkörökben már régen tudnak. Francia katonai folyóiratok is közöltek erről cikkeket. A mi hadvezetőségünk természetesen értesült minden egyes orosz ezred helyváltoztatásáról. Az orosz diplomácia is ravasz nyilatkozatokkal mindenképen leplezni iparkodott a készülődéseket és hazug megnyugtatásaival szomszédait tévútra akarta vezetni. A tilcsiti békekötés napja óta Oroszország nyugati szomszédaival mindig hazug és álnok módon tárgyalt. Ignatievet bámuló dicsérettel nevezték „a hazugság atyjának", Hartwigot a nemrég elhunyt belgrádi követet szerb tisztelői ugyanígy hívták. Luhomlinov generális, az orosz hadügyminiszter így tudta meglepni a laikus világot az orosz hadsereg gyors mozgósításával és a megkezdett offenzívával. Más téren is nagyon sokat fejlődött az orosz hadsereg. Akik a mostani csatákban részt vettek, mondják, hogy az orosz gyalogság várakozáson felül, kitűnően harcolt és a hadvezetőség tökéletesen kihasználta a terep által nyújtott előnyöket. Egyedül a célzási képességük gyenge, de már a formációik meglepően modernek, nem küzdenek zárt tömegben, hanem rajvonalra oszlanak. A kozáklovasság még mindig középkori, elmaradott elvek szerint harcol, rabolnak, pusztítanak, a falvakat felégetik, rendes csapatokkal nem képesek szembeszállni. Az orosz hadsereg azonban rendelkezik igen használható és bátor lovasezredekkel is. Az orosz tüzérség igen jól működik : első lövéseik rendesen rövidek, a második a sorok mögött csap le, hanem a harmadik majdnem mindig pontosan talál. Specialitása, úgy látszik, a mostani háborúban az, hogy a vezérdombokra vadászik, főképp az ellenség vezérkarára tüzel, mihelyt valamely magaslaton észreveszi. A csapatok élelmezése a foglyok szerint általában rossz. A csapatok „szellemére" vonatkozólag pedig megoszlanak a vélemények. Nem szabad elhinni azt a sok szidalmat, lekicsinylést, amit a foglyoktól hall az ember. A muzsik, a legénységi anyag nagy része engedelmes, vakon bátor, nem sokat gondolkozik, hanem követi a parancsot. A tisztikar roppantul megváltozott a japáni háború óta, amelyet óriási tisztogatás követett. Most jobb. De azért még sok panamista és indolens akad. Egy elfogott tábornoknál fontos hadügyi iratok mellett találtak szerelmes leveleket valami kokottól. Ugyanabban a rekeszben, ahol felesége leveleit őrizte. A német által elfogott tizenhét generális csaknem kivétel nélkül megtörtnek látszott. A tizennyolcadik hadtest parancsnoka úgy sitt, mint valami kisgyerek. A tisztikar és a legénység körében nagyon csekély lelkesedés mutatkozik, ami a háborút illeti. Sőt határozott, igen biztos jelek vannak arra, hogy nem szívesen mentek a háborúba. Féltek is a némettől, legújabban — a csaták tapasztalatai után — pedig különösen a vörös ördögtől, a magyar huszártól. — Nehéz munkánk volt — mondták — a makakikkal (ez a japániak majom-gúnyneve) — de a mostani ellenfeleinkre már gúnynevet sincs kedvünk csinálni. Vége minden tréfának kétségtelen végül, hogy az orosz hadsereg ma már nem az a gyülevész és korrumpált csorda, amelynek a laikus közvélemény tartotta, a reform.