Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)
1914-10-25 / 266. szám
í Busdapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1914- október 25. (266. szám.) 50 Tengereken és gyarmatokon A német flotta sikerei Berlin, október 24. A Wolff-ügynökség jelenti: A Hawke angol cirkálónak október 13-án délben egy német tengeralattjáró hajó által történt megsemmisítését, amiről nem hivatalosan már érkezett hír, ezennel hivatalosan megerősítem. A tengeralattjáró hajó teljesen sértetlen állapotban visszaérkezett. Október 20-án egy német tengeralattjáró hajó a szelepek megnyitása által a norvég partvidék táján elsülyesztette a Glitra nevű angol gőzöst. A gőzös legénysége előzetes felszólításunkra mentőcsónakokon eltávozott a hajóról. Von Behncke, a tengerészeti vezérkar főnökének helyettese. Eltűnt angol tengeralattjáró naszád London, október 24. Az angol admiralitás közzéteszi, hogy az E 3. tengeralattjáró naszád hosszabb idő óta eltűnt. Attól félnek, hogy az Északi-tengerben elsülyedt.Az E 3. angol tengeralattjáró megsemmisítéséről német oldalról már e hónap tizenkilencedikén hivatalosan hírt adtak. Tizennyolcadikán pusztult el az Északi-tenger német öblében. Az E. típusú angol tengeralattjárók a legnagyobbak közé tartoznak, amit valaha építettek és az első tengeralattjárók, amelyeket tüzérséggel felszereltek. Csingtau ostroma Rotterdam, október 24. Ideérkezett jelentések szerint a csingtaui erődöt két nagy japán hadihajó és a Triumph angol sorhajó október 14-ig szakadatlanul ágyúzták. A Triumph fedélzetében a németek nagy kárt tettek, a Jaguár ágyúnaszád szintén megsérült. Az ostromot azóta is folytatják, de mindeddig eredmény nélkül. Berlin, október 24. A Nordd. Alig. Ztg. írja: Fölemelő érzéssel látjuk, hogy a német hősiesség a távoli Keleten is csodákat művel. Német hazánk tekintete a maroknyi vitéz harcosra néz, akik Kiaucsaut a japánok rablótámadása ellen védelmezik. Gyéren érkeznek a hírek onnan, de amit hallunk, az megmutatja, mily csodás tettekre képesek német kötelességtudással helyükön megálló távoli őrseink. Az óriási számbeli túlsúlyban levő ellenség minden kísérlete állásaink rohammal való elfoglalására, meghiúsult. Eddig 2500 japán esett el és sebesült meg Csingtau erődjei előtt. Igaz, nekünk is nem egy hősünk halt el a harcokban, de megingathatatlan a vitézsége a helyőrségnek, amely híven a hősi parancsnok ígéretének, a végsőig megteszi kötelességét- Alig hihető, hogy Japán az utolsó pillanatban belássa, mily végzetes hibát követ el, mikor azt hiszi, hogy Németországnak Kínából való kiszorítása után ott Oroszországgal és Angliával szemben hegemóniáját megalapíthatja- A kijózanodás el fog következni és pedig abban a pillanatban, amikor Japán meg fogja kísérelni, hogy mostani szövetségeseinek a hűbéres szolgálat után bemutassa a számlát. A Karlsruhe tizenhárom angol gőzöst sülyesztett el Berlin, október 24. A Wolff-ügynökség jelenti: A Reuter-ügynökség 23-iki kelettel a következő táviratot kapta Las Palmasból: "A Krefeld német gőzös befutott Teneriffába, fedélzetén annak a tizenhárom brit gőzösnek legénységével, amelyeket a Karlsruhe német cirkáló az Atlantioceánon elsülyesztett és amelyeknek űrtartalma 60.000 tonna volt. A francia flotta elfogott egy olasz kereskedelmi gőzöst Trieszt. október 24. A francia flotta Otrantónál elfogta a „Milo" olasz kereskedelmi gőzöst és Bisertába vitte. Kereskedelmi körökben azt hiszik, hogy a hajó rakományát, közte a Triesztnek szánt tizenkétezer zsák brazíliai kávét, a franciák ki fogják rakni s azután a gőzöst üresen hazaküldik. A perzsa kormány jegyzéke Frankfurt, október 24. A Frankfurter Zeitung jelenti: A perzsa kormány jegyzéket nyújtott át a teheráni orosz követnek. E jegyzékben Perzsia semlegességi nyilatkozatot tesz, de követeli, hogy az orosz csapatokat Aserbeidjam tartományból vonják vissza. Az idegorvosnál . Mindössze három órai várakozás után jólelkű, de türelmetlen, kövér, középkorú Beregszászi úr kényelmesen besétálhatott az idegorvos rendelőjébe, pedig azelőtt két nappal előbb kellett jelentkeznie, ha be akart jutni hozzá. — No lám, más „branche"-ban is megérzik a háborút, nemcsak az enyémben — gondolta magában és aranyláncát csörgetve lépett a kellemes, világos szobába. — Hogy van, hogy van, kedves Bereg, szászi uram? — kérdezte az orvos, miután mind a ketten elhelyezkedtek a kényelmes karosszékekben. — Köszönöm kérdését, rosszul, tisztelt doktor úr. Mindig fáj a fejem. Nagyon ideges vagyok — szólt elszontyolodva, az asztmás emberek gyors beszédével Beregszászi úr. — Azt tetszik hinni, az üzlet miatt? Hát igen, a miatt is, de nem az a fő, másnak is rosszul megy, miért menjen épp nekem jól. A fiam? Hát igen, odafönt van a harctéren, pont tüzérnek kellett neki lenni, huszonöt éves, az idén vettem be a cégbe, — de hát Istenem, mit csináljak. Lássa, doktor úr, ha csak az én fiam volna abban a veszedelemben, talán belebolondulnék a félelembe; de mikor mindenkinek ott a fia, gondolom magamba: nincs másképp, a haza méltán elvárhatja te tőled. Beregszászi, hogy elküld védelmére idősebb fiadat; a fiatalabb úgyis csak tizenhat éves ... A nagyobb leányomnak is volt egy olyan bolond szerelme, valami ügyvéd-gyerek, talán idővel mégis beleegyeztem volna a dologba, hiszen ezekkel a mai leányokkal úgy se hit az anyjuk, — de most még az az ember is elment Galíciába, nem tudom, mi lesz a dologból. A kisebbik leányom maturált, doktor akar lenni, most ápol, egész nap nem látom, este meg otthon ülnek azok a nők mindhárman és egyre sopánkodnak a nyomoron és a nem gyűjt a népkonyhának, a nagy leány napközi otthonnak, a kicsi a katonáknak, másról nem is beszélnek, mint nyomorról, gyűjtésről, megint nyomorról, majd az ördög visz el, doktor úr. Már előre borzadok a téli estéktől. Máskor télen vacsora után elmentünk ismerősökhöz, vagy hozzánk jöttek, volt lea, alsós, pletyka, a fiatalok zongoráztak, műveltségről beszélgettek, de mi lesz az idén? Nekik nem lesz koncert, nekem nem lesz kártya. A körben sem maradhatok, mégsem illik, hogy az ember a szórakozására gondoljon, mikor harcban van a fia, nem igaz? A nyárra sem lehet gondolnunk, azelőtt tervezgettünk, Nizzába, Abbaziába készültünk, nyáron Marienbadba, Blankenberghebe. De most majd hová mehet az ember, mire gondoljon, mit reméljen? Higgye meg doktor úr, ez a bizonytalanság, ez borzasztó. Az ember nem tud magának egy nyugodt, kellemes órát szerezni, ha valakivel beszél, rögtön megpumpolja, hiszen én nem vagyok rossz ember, minden alkalmazottamnak megadom a fizetését, akár bevonult, akár nem, én már mindenfelé adakoztam, már a jó télikabátomat is elajándékoztam, de ezt nem bírom, ezt az örökös pénztárcanyitogatást és a gúnyos, szemrehányó pillantásokat, akármennyit adok: „a smucig fráter meg akar fulladni a zsírjában". Nagyon ideges lettem ettől az élettől, mindentől, a gyűjtő kisasszonyoktól és asszonyoktól és férfiaktól, az otthonomtól — nemcsak a fiamtól és az üzletemtől — és azért jöttem a doktor úrhoz, hogy írjon valami orvosságot, vagy ajánljon szanatóriumot, akár hilegvízkurát, még azt se bánom ... És jóságos, barna szemeivel könyörögve nézett az idegorvos nyugodt, mozdulatlan arcába. Az orvos egész idő alatt figyelmesen nézte, néha jegyezgetett és most így szólt az ő kellemes, csöndes hangján, Beregszászi úrhoz: — Kedves jó uram, Önnek nem kell a hidegvíz, ha nem szereti; nincs hál' istennek semmi baja. Nagyon helyesen ítéli meg a dolgokat, a fián és az üzletmenetén nem segíthetünk, amit mindenki eltűr a hazáért, azt magának is el kell tűrnie. Sőt, tudom, hogy ön most tulajdonképen büszke és boldog, hogy ilyen áldozatot hozhatott a hazájáért, hogy a fiát küldhette a védelmére, hogy nem csak pénzzel, adományokkal mutathatja meg, mennyire szereti ezt a jó hazáját. Tudom, hogy még ön is szívesen kardot kötne, sőt, a kisebbik fiát is elküldené, ha kel, mert most van először alkalma, hogy ilyen áldozattal bizonyítsa, milyen jó magyar hazafi maga, Beregszászi úr. No, de úgy látom, hogy nem is a nagy bajok miatt szenved, bat lobbin pedig hamar segíthetünk. Kérem, éljen úgy, mint azelőtt, járjon a kaszinóba, hívja össze a barátait, teázzanak, kártyázzanak, a hölgyek készítsenek tépést, kössen mg hósapkát a fiatalok -nézzék a A Dardanellák elzárása után Az orosz fekete-tengeri flotta tüntetőia Bécs, október 6. Konstantinápolyi híradás szerint a Dardanellák elzárása következtében jelenleg azok a gőzösök, amelyek Konstantinápolyba szoktak érkezni, az ennek a városnak szánt összes tárgyakat Dedeagacs bolgár kikötőben szállítják partra, amely kikötő teljesen alkalmasnak bizonyul erre a Konstantinápolyival való közvetett hajóközlekedésre. Az azidegen kereskedelmi lobogóval ellátott kevés hajó, amely még röviddel ezelőtt a Boszporuson volt, a Fekete tengerre vonult vissza és teljesen beszüntette a konstantinápolyi szolgálatot. Nagyon figyelemre méltó, hogy orosz hadihajók most már egyyáltalában nem mutatkoznak a Boszporus közelében. Azelőtt az orosz abban letszélgett magának, hogy haitilobogóját igen gyakran mutogassa ez előtt a tengerszoros előtt. Mostanában azonban az ilyen egészen Konstantinápolyig való utakról lemondanak. Az oroszok fekete-tengeri flottájának Konstanzáig és Várnáig való tüntető útjáról, amelykel a románoknak és bolgároknak akartak imponálni, Konstantinápolyban a közömbösség hangján emlékeztek meg. Az a hír, hogy hajók harcára került volna a sor a Fekete-tengeren, tévesnek bizonyult. Egynémely körökben azt a nézetet hangoztatják, hogy az oroszok fekete-tengeri hajóhadát a Törökországban működött angol tengerészeti bizottsági, volt tagjai ösztönözték a romániai és bolgár vizeken való tüntetésekre. Zátonyra futott angol torpedónaszád Lomson, október 24. A Times jelenti. A Dryad angol torpedónaszáll Skócia északi partvidékén zátonyra futott. A hajó legénységét megmentették. Aknára futott svéd gőzös Göteborg, október 24. Az Alice svéd gőzös koksz-szállítmánynyal Londonból Göteborg felé haladva. Lowestoft tájáraknába ütközött. A hajó legénységéből 0 ember eltűnt. Elsülyedt norvég gőzös Krisztiánia. október 21. A Heimland norvég gőzös Antwerpenből Angliába menet elsülyedt. A legénységet megmentették. Adakozzunk a Magyar Vörös Steresztegyletnek