Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-25 / 266. szám

í Busdapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1914- október 25. (266. szám.) 50 Tengereken és gyarmatokon A német flotta sikerei Berlin, október 24. A Wolff-ügynökség jelenti:­­ A Hawke angol cirkálónak október 13-án délben egy német tengeralattjáró hajó által történt megsemmisítését, amiről nem hivata­losan már érkezett hír, ezennel hivatalosan megerősítem. A tengeralattjáró hajó teljesen sértetlen állapotban visszaérkezett. Október 20-án egy német tengeralattjáró hajó a szelepek megnyitása által a norvég partvidék táján elsülyesztette a Glitra nevű angol gőzöst. A gőzös legénysége előzetes felszólításunkra mentőcsónakokon eltávozott a hajóról. Von Behncke, a tengerészeti vezér­kar főnökének helyettese. Eltűnt angol tengeralattjáró naszád London, október 24. Az angol admiralitás közzéteszi, hogy az E 3. tengeralattjáró naszád hosszabb idő óta eltűnt. Attól félnek, hogy az Északi-tengerben elsülyedt.­­Az E 3. angol tengeralattjáró megsemmisíté­séről német oldalról már e hónap tizenkilencedi­kén hivatalosan hírt adtak. Tizennyolcadikán pusztult el az Északi-tenger német öblében. Az E. típusú angol tengeralattjárók a legna­gyobbak közé tartoznak, amit valaha építettek és az első tengeralattjárók, amelyeket tüzérséggel felszereltek.­ Csingtau ostroma Rotterdam, október 24. Ideérkezett jelentések szerint a csingtaui erődöt két nagy japán hadihajó és a Triumph angol sorhajó október 14-ig szakadatlanul ágyúzták. A Triumph fedélzetében a németek nagy kárt tettek, a Jaguár ágyúnaszád szin­tén megsérült. Az ostromot azóta is folytatják, de mindeddig eredmény nélkül. Berlin, október 24. A Nordd. Alig. Ztg. írja: Fölemelő érzéssel látjuk, hogy a német hősies­ség a távoli Keleten is csodákat művel. Német ha­zánk tekintete a maroknyi vitéz harcosra néz, akik Kiaucsaut a japánok rablótámadása ellen védelme­zik. Gyéren érkeznek a hírek onnan, de amit hal­lunk, az megmutatja, mily csodás tettekre képesek német kötelességtudással helyükön megálló távoli­­ őrseink. Az óriási számbeli túlsúlyban levő ellen­ség minden kísérlete állásaink rohammal való el­foglalására, meghiúsult. Eddig 2500 japán esett el és sebesült meg Csingtau erődjei előtt. Igaz, nekünk is nem egy hősünk halt el a harcokban, de meg­ingathatatlan a vitézsége a helyőrségnek, amely hí­ven a hősi parancsnok ígéretének, a végsőig meg­teszi kötelességét- Alig hihető, hogy Japán az utolsó pillanatban belássa, mily végzetes hibát követ el, mikor azt hiszi, hogy Németországnak Kínából való kiszorítása után ott Oroszországgal és Angliá­val szemben hegemóniáját megalapíthatja- A ki­józanodás el fog következni és pedig abban a pilla­natban, amikor Japán meg fogja kísérelni, hogy mostani szövetségeseinek a hűbéres szolgálat után bemutassa a számlát. A Karlsruhe tizenhárom angol gőzöst sülyesztett el Berlin, október 24. A Wolff-ügynökség jelenti: A Reuter-ügynökség 23-iki kelettel a követ­kező táviratot kapta Las­ Palmasból: "A Krefeld német gőzös befutott Te­neriffába, fedélzetén annak a tizenhárom brit gőzösnek legénységével, amelyeket a Karlsruhe német cirkáló az Atlanti­oceánon elsülyesztett és amelyeknek űr­tartalma 60.000 tonna volt. A francia flotta elfogott egy olasz kereskedelmi gőzöst Trieszt. október 24. A francia flotta Otrantónál elfogta a „Milo" olasz kereskedelmi gőzöst és Bisertába vitte. Kereskedelmi körökben azt hiszik, hogy a hajó rakományát, közte a Triesztnek szánt tizenkétezer zsák brazíliai kávét, a franciák ki fogják rakni s azután a gőzöst üresen haza­küldik. A perzsa kormány jegyzéke Frankfurt, október 24. A Frankfurter Zeitung jelenti: A perzsa kormány jegyzéket nyújtott át a teheráni orosz követnek. E jegyzékben Per­zsia semlegességi nyilatkozatot tesz, de köve­teli, hogy az orosz csapatokat Aserbeidjam tartományból vonják vissza.­­ Az idegorvosnál . Mindössze három órai várakozás után jó­lelkű, de türelmetlen, kövér, középkorú Be­regszászi úr kényelmesen besétálhatott az ideg­orvos rendelőjébe, pedig azelőtt két nappal előbb kellett jelentkeznie, ha be akart jutni hozzá. — No lám, más „branche"-ban is meg­érzik a háborút, nemcsak az enyémben — gondolta magában és aranyláncát csörgetve lé­pett a kellemes, világos szobába. — Hogy van, hogy van, kedves Bereg­, szászi uram? — kérdezte az orvos, miután mind a ketten elhelyezkedtek a kényelmes ka­rosszékekben. — Köszönöm kérdését, rosszul, tisztelt doktor úr. Mindig fáj a fejem. Nagyon ideges vagyok — szólt elszontyolodva, az asztmás emberek gyors beszédével Beregszászi úr. — Azt tetszik hinni, az üzlet miatt? Hát igen, a miatt is, de nem az a fő, másnak is rosszul megy, miért menjen épp nekem jól. A fiam? Hát igen, odafönt van a harctéren, pont tü­zérnek kellett neki lenni, huszonöt éves, az idén vettem be a cégbe, — de hát Istenem, mit csináljak. Lássa, doktor úr, ha csak az én fiam volna abban a veszedelemben, talán belebolondulnék a félelembe; de mikor min­denkinek ott a fia, gondolom magamba: nincs másképp, a haza méltán elvárhatja te tőled. Beregszászi, hogy elküld védelmére idősebb fiadat; a fiatalabb úgyis csak tizenhat éves ... A nagyobb leányomnak is volt egy olyan bo­lond szerelme, valami ügyvéd-gyerek, talán idővel mégis beleegyeztem volna a dologba, hiszen ezekkel a mai leányokkal úgy se hit az anyjuk, — de most még az az ember is elment Galíciába, nem tudom, mi lesz a do­logból. A kisebbik leányom maturált, doktor akar lenni, most ápol, egész nap nem látom, este meg otthon ülnek azok a nők mindhár­man és egyre sopánkodnak a nyomoron és a nem gyűjt a népkonyhának, a­ nagy leány napközi otthonnak, a kicsi a katonáknak,­­ másról nem is beszélnek, mint nyomorról, gyűjtésről, megint nyomorról, majd az ördög visz el, doktor úr. Már előre borzadok a téli estéktől. Máskor télen vacsora után elmentünk ismerősökhöz, vagy hozzánk jöttek, volt lea, alsós, pletyka, a fiatalok zongoráztak, mű­veltségről beszélgettek,­­ de mi lesz az idén? Nekik nem lesz koncert, nekem nem lesz kár­tya. A körben sem maradhatok, még­sem illik, hogy az ember a szórakozására gondol­jon, mikor harcban van a fia, nem igaz? A nyárra sem lehet gondolnunk, azelőtt tervez­gettünk, Nizzába, Abbaziába készültünk, nyá­ron Marienbadba, Blankenberghebe. De most majd hová mehet az ember, mire gondoljon, mit reméljen? Higgye meg doktor úr, ez a bi­zonytalanság, ez borzasztó. Az ember nem tud magának egy nyugodt, kellemes órát szerezni, ha valakivel beszél, rögtön megpumpolja, hi­szen én nem vagyok rossz ember, minden al­kalmazottamnak megadom a fizetését, akár bevonult, akár nem, én már mindenfelé ada­koztam, már a jó télikabátomat is elajándé­koztam,­­ de ezt nem bírom, ezt az örökös pénztárcanyitogatást és a gúnyos, szemrehány­ó pillantásokat, akármennyit adok: „a smucig fráter meg akar fulladni a zsírjában". Nagyon ideges lettem ettől az élettől, mindentől, a gyűjtő kisasszonyoktól és asszonyoktól és fér­fiaktól, az otthonomtól­ — nemcsak a fiam­tól és az üzletemtől — és azért jöttem a dok­tor úrhoz, hogy írjon valami orvosságot, vagy ajánljon szanatóriumot, akár hilegvízkurát, még azt se bánom ... És jóságos, barna szemeivel könyörögve nézett az idegorvos nyugodt, mozdulatlan ar­cába. Az orvos egész idő alatt figyelmesen nézte, néha jegyezgetett és most így szólt az ő kellemes, csöndes hangján, Beregszászi úr­hoz: — Kedves jó uram, Önnek nem kell a hidegvíz, ha nem szereti; nincs hál' istennek­ semmi baja. Nagyon helyesen ítéli meg a dol­gokat, a fián és az üzletmenetén nem segít­hetünk, amit mindenki eltűr a hazáért, azt magának is el kell tűrnie. Sőt, tudom, hogy ön most tulajdonképen büszke és boldog, hogy ilyen áldozatot hozhatott a hazájáért, hogy a fiát küldhette a védelmére, hogy nem csak pénzzel, adományokkal mutathatja meg, mennyire szereti ezt a jó hazáját. Tudom, hogy még ön is szívesen kardot kötne, sőt­, a kisebbik fiát is elküldené, ha kel, mert most van először alkalma, hogy ilyen áldo­zattal bizonyítsa, milyen jó magyar hazafi maga, Beregszászi úr. No, de úgy látom, h­ogy nem is a nagy bajok miatt szenved, b­at lobbin pedig hamar segíthetünk. Kérem, él­jen úgy, mint azelőtt, járjon a kaszinóba, hívja össze a barátait, teázzanak, kártyázza­nak, a hölgyek készítsenek tépést, kössen m­g hósapkát a fiatalok -nézzé­k a A Dardanellák elzárása után Az orosz fekete-tengeri flotta tüntető­­ia Bécs, október 6. Konstantinápolyi híradás szerint a Dardanel­lák elzárása következtében jelenleg azok a gőzösök, amelyek Konstantinápolyba szoktak érkezni, az ennek a városnak szánt összes tárgyakat Dedeagacs bolgár kikötőben szállítják partra, amely kikötő teljesen alkalmasnak bizonyul erre a Konstantiná­polyival való közvetett hajóközlekedésre. Az az­idegen kereskedelmi lobogóval ellátott kevés hajó, amely még röviddel ezelőtt a Boszporuson volt, a Fekete tengerre vonult vissza és teljesen beszün­tette a konstantinápolyi szolgálatot. Nagyon figye­­­lemre méltó, hogy orosz hadihajók most már egyyál­talában nem mutatkoznak a Boszporus közelében. Azelőtt az orosz abban letszélgett magának, h­ogy haitilobogóját igen gyakran mutogassa ez előtt a tengerszoros előtt. Mostanában azonban az ilyen egészen Konstantinápolyig való utakról lemonda­nak. Az oroszok fekete-tengeri flottájának Konstan­záig és Várnáig való tüntető útjáról, amelyk­­el a románoknak és bolgároknak akartak imponálni, Konstantinápolyban a közömbösség hangján emlé­keztek meg. Az a hír, hogy hajók harcára került volna a sor a Fekete-tengeren, tévesnek bizonyult. Egynémely körökben azt a nézetet hangoztatják, hogy az oroszok fekete-tengeri hajóhadát a Török­országban működött angol tengerészeti bizottsági, volt tagjai ösztönözték a­ romániai és bolgár vizeken való tüntetésekre. Zátonyra futott angol torpedónaszád Lomson, október 24. A Times jelenti. A Dryad angol torpedónaszáll Skócia északi partvidékén zátonyra futott. A hajó legénységét megmentették. Aknára futott svéd gőzös Göteborg, október 24. Az Alice svéd gőzös koksz­-szállítmánynyal Londonból Göteborg felé haladva. Lowestoft tájár­­aknába ütközött. A hajó legénységéből 0 ember eltűnt.­­ Elsülyedt norvég gőzös Krisztiánia. október 21. A Heimland norvég gőzös Antwerpenből An­gliába menet elsülyedt. A legénységet megmen­tették. Adakozzunk a Magyar Vörös St­ereszt­egyletnek

Next