Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)

1915-03-09 / 68. szám

Csütörtök Görögország új miniszterelnöke Zaimis Sándor, akit Konstantin király a kabinetalakítással megbízott, nyugodt és be­csületes politikus. Már apja és nagyapja is, kik Görögország politikájában nagy szerepet­átszottak, a meggondoltságukkal és erős­­el­emükkel tűntek ki kartársaik közül. Nagy­pja, aki egy calabritai vagyonos családból­zármazott, az 1821-iki szabadságharc alatti előleges kormány elnöke volt. Zaimis apja ebb ízben volt miniszter és miniszterelnök, miniszterelnöksége alatt két angolt Marathon mellett rablók öltek meg, s ez az esemény a örög kormánynak akkor nagy kellemetlen­égeket okozott. Zaimis Sándor, Németországban tanult, mint képviselő követője volt Delyannisnak, kinek áldatlan politikája az első török há­borút eredményezte. Már akkor remélték, hogy Delyannis politikájának rossz következ­ményeit bölcsesége és megfontoltsága által meg fogja változtatni. Midőn György herceg­rrétát elhagyta, Zaimist küldték oda főkor­mányzónak s itt a kibékítés politikáját foly­atta. Krétának Görögországgal való egyesí­tse után a magánéletbe vonult vissza. György király meggyilkoltatása után a ormány Zaimist mint kü­lön követet küldte z európai udvarokhoz, hogy Konstantin ki­ály trónralépését bejelentse. Ebből az alkalomból megfordult Bécsben is, ahol nagyon edvezően fogadták. Zaimis, aki jelenleg n­emzeti bank kormányzója, rendkívül előre­lló politikus és semmi hajlandóságot sem árult el eddig arra, hogy Görögországot más­llam uszályhordozójává tegye. Előreláthatólag tisztán görög politikát fog folytatni. Görögország semleges marad Berlin, március 8. Athénból jelentik: Venizelosz lemondása szó szoros értelmében erőpróba akart lenni kötte és a király között. Dusmanis vezérkari ön­ök teljesen a király álláspontjára helyez­kedett és óva intette attól, hogy Görögország lh­amarkodottan beleavatkozzék a háborúba. Genf, március 8. A párisi Newyork Herald értesülése sze­int, Venizelosz miniszterelnök azért mondott­a, mert a koronatanácson a jelen volt állam­érfiak, az egykori miniszterelnök és a pártok vezérei egytől-egyig szembehelyezkedtek vele is a kormány tagjaival, " amennyiben vala­mennyien Görögország semlegességének fel­artása mellett szavaztak. Berlin, március 8.­­Amsterdamból táviratozzák. A Telegraaf közli, hogy Görögország már a háború kitörésekor ro­konszenvezett Franciaországgal és Angliával és csupán Bulgária magatartása akadályozta benne, hogy az ententehoz csatlakozzék. Athénból jelentik a berlini lapoknak, hogy Anglia és Franciaország pénzt és Kisázsiában bizo­nyos területeket kínált Görögországnak, ha Török­ország ellen fegyveres támogatást ad. Berlin, március 7. A párisi Newyork Herald szerint Venize­losz lemondása azért történt, mert a korona­tanácson a kabineten kívül mindenki Görög­ország semlegességének fentartása mellett­ fog­lalt állást Milano, március 8. Idevaló lapoknak jelentik Athénból: "A koronatanács Görögország semlegessé­gének megőrzése mellett döntött. Róma, március 8. A milánói Corriere della Sera athéni tudósí­tója részleteket közöl az athéni koronatanácson történtekről. Dusmanis vezérkari főnök ellenezte, hogy Görögország azonnal beleavatkozzék a hábo­rúba. Utána Venizelosz fejtette ki véleményét, majd beszéltek a volt miniszterelnökök: Theotokis, Dragumis és végül Rally. A király megköszönte megjelenésüket és a tanácskozást feloszlatta. A görög koronatanács eredménye nagy meg­lepetést keltett Olaszországban. Beavatott helyen tudják, hogy Konstantin király még nem tartja el­érkezettnek az időt a beavatkozásra és meg akarja óvni szabad elhatározásának lehetőségét. Ha a görög kikötőket a hármas entente rendelkezésére bocsátaná, ezzel Berlinben boszúságot keltene. A Secolo szerint Venizelosz amellett érvelt, hogy a görög hadsereg támogassa a hármas en­tente-ot 300.000 főnyi katonasággal, a király azonban nem merte ezért a felelősséget vállalni. Páris, március 8. Romanos párisi görög követ tegnapelőtt speciális misszióval Athénbe utazott. Ide­érkező jelentések szerint egész Görögország­ban zajos tüntetések folynak a király mellett és Venizelosz ellen. Ezekben a tüntetések­ben főképpen a szociáldemokrata párt embe­rei vesznek részt. Venizelosz — Zaimiszról Róma, március 8. A Messagero-nak állviratozzák Athénból. Ve­nizelosz több újságíró előtt kijelentette, hogy Zaimisz a szigorú semlegesség politikáját fogja követni. Ő, Venizelosz, reméli, hogy ez a politika­­ nem fogja veszedelembe sodorni az újonnan nyert területeket. Az ő pártja ezentúl nem fog kormányt támogatni. A kamara egybehívására gondlni sem lehet. PESTI NAPLÓ 1915. március 11. 3 . Ilona Irta : Szekula Jenő A hold besütött a fát fölött az ablako­non keresztül. Felriadtam álmomból. Kite­kintettem az elhagyott éjszakába, amely most téma volt és hangtalan és dermedt, mint ha az ég egyetlen fojtó öleléssel magába akarná emelni a földet, a levegőt, a fákat és az egész világot. Felsóhajtottam. A sikerítő rendben szinte hallani véltem saját szivem­nek ijedt dobogását. A szivemet! — Meddig fog még dobogni, meddig! — kiáltottam fel riadtan. — Mikor fogom el­hallgattatni végre, egyetlen revolverlövéssel! De a hold arca sápadt volt és fagyott és vérbemártott és halott és márgaszinü és ijedt, mint a vízbefultak arca. Még sohasem láttam igennek a holdat, vagy talán csak nem vet­em észre. Ez a Shakespeare-drámák sötét sillaga — háborút, betegséget, vészt és ha­ált jelent. Azért izzik a kohók és alvilági bá­tyák vérfényü tüzében. — A hold! — kiál­ottam­ fel s karomat merengve tártam ki a tikokkal teljes égitest felé. Most jöttem csak rá, hogy az élet, csupa­­nyilatkoztatás, csoda és rendkívüliség, de vokon születtünk a világra, nem veszünk szre semmit és lélektelenül suhannak el mel­ettünk a jelenségek. Az emberek örök más korban élnek, a hatalom, hírnév, hivatalok,­­ pénz, méltóságok és népszerűség felé s nem jut eszébe egynek sem, h­ogy kárhozatra ítélt égitesten élünk, amely kísérteties sebességgel rohan a nap körül. S hogy pillanatnyi öntu­datunk a tér és az idő végtelen arányai kö­zött múlik el s minden lépésünkkel kérlelhe­tetlenül rohanunk az elmúlás felé. Csodála­­­tos. Ha az ember tudná, hogy miért is él, ta­­­lán nem is volna kedve élni. Így elmélkedtem. Kibámulva a sugaras éjszakába, mely tiszta volt most és rózsa­szagu, mint a megtisztult asszonyok illatos és megfürösztött teste. Összerázkódtam. A nőkről a szenvedéseim jutottak az eszembe, halott gyönyöröknek és megváltó kétségbe­eséseknek pillanatai. Tekintetem az asztalra tévedt. Nyitva feküdt a könyv, azon az olda­lon, amelyen az isteni Spinoza de Baruch el­mélkedik a halálról. — Ha golyót röpítenék a szívembe, — is­mételgettem szivtépő lázban. Ebben a pillanatban kopogtattak az aj­tómon. — Szabad! — kiáltottam föl. A kopogta­tás megismétlődött. Felültem az ágyamon. — Szabad! Halk szoknyasuhogás zendült a küszöb fölött. Az aranynyal áttörött selyemnek ün­nepies zenéje. Egy nő lépett a szobámba. Megismertem a holdnak aranyszínű ragyo­gásában. — Ilona! — kiáltottam fel s szemem ke­rekre tágult a csodálkozástól. kacagott. — Ugye csodálkozik, hogy eljöttem. Megdörgöltem a szememet. — Valóban. Nem reméltem ily kedves éj­féli látogatást. Csak most vettem jobban szemügyre az alakját. Estélyi ruhában volt. Haja elől kör­alakú csigákba volt sütve, ahogy valamikor az akviléjai asszonyok viselték. Kalapján ezerszálu kócsag, sötét és sugárzó, mint va­lami fekete üstökös. Vállán fehér ragyogású velencei kendő, igazi csipkékből. — A házmesterné azt mondotta, hogy még ébren van, — szólt mosolyogva. Azért vettem bátorságot. A csipkekendőt ledobta a válláról és szét­terítette az ágyon. Elnéztem. A kendőt egy bankár adta neki ajándékba, — már régen, hódolata és szerelme jeléül, — de az most bör­tönben ül, esztelen életmódja és mértéktelen pazarlása miatt. Megragadtam a kezét. Fehér volt a kéz, mint a virágok húsos levele. Csókjaimmal halmoztam el. — Ön oly jó, Ilona — suttogtam. — Ak­kor jön elébem mindig, amikor az életem válságok előtt áll. Ha később jött volna. Ki tudja . . . Sóhajtottam. — Olyan, mint a géniuszok voltak­, a­ nemzők, az őrzők! Akik védik és körülrajong­ják a férfit, a születés percében és a halál pil-­­­­lanatában.­­ Harcok a duklai fronton — március 6. (A Pesti Napló kiküldött tudósítójától.) A krízis a Dukla-mélyedésben elmúlt. Decem­ber óta fenyegette a Krosnó és Jasló meden­céiből kiindított orosz hadsereg állandó túl­erővel a Kárpát-vonalnak nyugati részét, azt a részt, amely csapatok által legjobban jár­ható. Tüzérségünk azonban a Makovica-hegy­hátakról, elmozdíthatatlan pozíciókból decem­bertől e napokig oly tüzeléssel fogadta az oro­szok támadásait, hogy végtére is az ágyutü­zek hatása alatt az orosz túlerő lefaragódott. Ma már mi vagyunk támadó lendületben, bár az oroszok sem hagyták abba kísérleteiket. A nagy küzdelemben egyszer már csapatokat cserélt az orosz hadvezetőség ezen a fronton. A vilnai kerületből ide dobott csapatok, bár­mily télszámban voltak is, képteleneknek bi­zonyultak hevesebb akcióra, úgy, hogy aztán szibériai lövészekkel és cserkeszekkel váltották fel őket. Ezeknek az új csapatoknak bátorsá­gáról már megemlékezett a Pesti Napló, ami­dőn közölte, hogy napokon át nem szűntek meg a legvehemensebb rohamot intézni had­áillásaink ellen, bár az egyes rohamok százak életébe és megsebesülésébe kerültek is. Ezek­nek a példátlan támadásoknak és védekezé­seknek a célja, hogy a zágorc—jambor—lem­bergi vasúti vonalnak itt a nyugati Kárpátok felé leereszkedő részét tartani tudhassák, kü­lönben egy általános visszavonulásnál a ke­leti Galíciában és nyugati Galíciában operáló seregeik egymástól elvágatnának. Hadállásainkat már repülőgéppel is pró­bálták kikémlelni az oroszok. Azonban itt a duklai fronton megkísérelt ellenséges fölszállá­sok is bizonyítják, hogy az orosz pilóták mesz­szire mögötte maradnak a mi pilótáink kép­zettségének és bátorságának. Alig merészked­nek lövőárkaink fölé,és mihelyt megszólalnak ágyúink és puskáink, azonnal iramodnak visszafelé anélkül, hogy a feladatukat elvégez­ték volna. A közelharcokban tűnik ki harci és képes­ségi fölényünk. Az orosz katonák golyói ily kö­zelről is alig találnak, míg a mi katonáink ered­mény nélkü­l alig lőnek ki patront. Az orosz sebesültek között feltűnően sok a fejlövéses. A makacs védekezés orosz részről a tetőpont­ját éri el. Hiába hullanak le a sáncok gátjai­ról katonái, nyomukba vagy hasoncsúszva, vagy az éjszaka sötétjében új pótlások érkez­nek, ugy hogy elűzésükre, lövőárkaikból való kiűzésükre kézibombákat is használunk, me­lyeknek a hatása igen pusztító s amelyek al­kalmazása után rendszerint bekövetkezik för­geteges szikrmunk és mindig eredménynyel Hasonlóan elkeseredett az oroszok véde­lüesa­sa"

Next